Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
jezsuitaszeglet 1
jézus 5
jo 5
jó 167
jóakarata 1
jóakaratú 1
jóakaród 1
Frequency    [«  »]
174 be
169 azért
169 lovag
167 jó
166 ember
165 fabriczius
164
Jókai Mór
A locsei fehér asszony

IntraText - Concordances


    Fezejet
1 III | insinuatiónak vegye, tehát lesz felvilágosítást adni 2 IV | Csiribiri emberek!” Ha a Ulászló csak kinyitná azt 3 IV | levesben; tudom, hogy mire . De tizennégy forint árú 4 VI | Lőcse városát ostrom alatt. maga ugyan Illésfalvánál 5 VIII | takaró csuklyát. Hanem ez a szándéka siralmas véget 6 VIII | Engedelmet kérek. A lányka igen házból való személy.~– A 7 IX | vétett más ellen, csak a erkölcs ellen; akkor az 8 X | János merész vállalatához szövetséges társ. A főpiacon 9 X | Majd ha jön az éj!~– Ugyan kedve van Korponayné asszonyom 10 X | az ablakot; biz azt most nem tartani sokáig nyitva, 11 X | rosszabb tőle. Látja, milyen kedvem van. No, ne haragudjék! 12 X | kisgyermeket megcsókolni nem . Bizonyosan sebet kap. Csókold 13 X | Isten megtart, s kedvez a szerencse, holnap visszakerülök. 14 X | sietek a csapataimhoz; utat kell tennünk, míg a 15 X | mint egy szentet.~Mindenre volt a szegény Pelargus. 16 X | a tepsi kikenve; ej, de , hogy az asszony nincs most 17 X | elmentek szánkázni.~– Óh, az lesz! Csörgős szánkán? Hová 18 XI | legyen őrizve, ami által a erkölcsnek és az illedelemnek 19 XI | egyben mégis sikerül. Így is .~Már akkor, midőn Belleville 20 XI | érte, hogy így kínozzák.~– neki ottanmond az úrnő.~( 21 XI | neki ottanmond az úrnő.~( neki ottan! Pedig hiszen 22 XI | megnyeri azoccasio bona”. (A alkalom.)~– No, és az occasio 23 XI | Belleville lovagnak, hogy neki ott lenni!”.~A déli 24 XI | elszórta a téglapadlón. lesz a patkányoknak.~A nagy 25 XI | sírni vagy prüsszenteni tud, a krízis.~A sírásra aztán 26 XI | azokban cynoglossum, hanem nagy adag mákony…~ 27 XII | tőle; a szép asszony teljes egészségben szállt ki az 28 XII | volt; kettőjüknek a műve, s , hogy csak ők ketten bírtak 29 XII | hibája, hogy mindenkihez volt, senkire sem tudott 30 XII | el-elkomorodott.~– Milyen kedvem van ma! Tán vesztemet 31 XIII | tapsolt.~– Hahaha!~Milyen tréfa ez!~És még nincsen 32 XIII | is vidd el magaddal. Nem lenne, hogy itt találnának 33 XIV | asszonyomnak; kívánj neki reggelt, s aztán menj át 34 XV | ült egész ornátusában. „ reggelt, reverendissime”, 35 XV | kipróbálni, hogy milyen a hangja?~ szerencse, hogy a Thurzók 36 XV | az úrnak).~– Él még ez a pápa? – kérdé Andrássy István,~– 37 XVI | epitaphiumokkal.~Ellenben egy óra el lett tarisznyázva 38 XVI | szánakozásteljes hangon: – Szegény barátom!~Ezen meg aztán 39 XVI | becsületes ember, nevetségig hazafi, nevetségig vitéz 40 XVI | temetkezésben!” Hahaha! Nagyon ! Igen jó! Ilyen tréfás fickó 41 XVI | Hahaha! Nagyon jó! Igen ! Ilyen tréfás fickó az a 42 XVI | nem férne bele. Ne félj, helyen van az. Hanem egy 43 XVI | kapitális asszony! Igen konyhát tart.~Fabriczius 44 XVIII | még mást is elaltatni.~A Korponay János aludta ott 45 XVIII | is veszett el. No, most lesz, ha kegyelmetek közhírré 46 XVIII | mellékutcákból a piacra.~– lesz, ha megmutatjuk magunkat 47 XIX | hasznát venni. Kitörésre , várvédelemre semmi. Végezetül 48 XIX | fejedelemmel az ifjú király szándékait Magyarország 49 XIX | magát. – Ezért Korponayné eleve elszökteté a városból 50 XIX | halomban hevert már a földön. tüzelőszer a cserepároknak.~ 51 XIX | fiacskájáról. Hogy dicsérik őt anyának, szép asszonynak, 52 XXI | olyan nagyon szerette a bort, mint az István bátyja. 53 XXI | gúnyverset dalolja hozzá:~ urunkra, feltamatunk~Semit 54 XXII | is énekel és imádkozik.~ korán reggel hozzákezdett. 55 XXII | reggelén; hisz benne van a Isten” (Binye Zeu).~A hírhozó 56 XXII | egyszerre megtámadta ellenség, barát, el akarták tőle venni 57 XXII | maradjanak! – mondá Miklós –, lesz nekik is meghallani 58 XXIII | mondom , drágán adják, mert ; urak veszik, mert tehetik. 59 XXIII | könyörgött hozzá.~– Óh édes uram; szerelmes bálványom! 60 XXIII | megtagadd, azt tudnod, hogy .~– Hát ne legyek én az, 61 XXIII | képviseli, s mindent tagad, ami , és mindent állít, ami rossz. 62 XXIII | Kedves, édes, egyetlen uram.”~S végződtek így: „ 63 XXIII | Mindennap imáikba foglalják apjukat. (Igazat mond benne; 64 XXIII | állapotokról, a környékben történt és balszerencse híreiről. 65 XXIII | kísértetektől az ő szerelmes, drága, urát.~Végül jön egy post 66 XXIII | viselsz?~– Hagyjuk ezt, Miklós. Én nem szólok bele 67 XXIII | fáraszd utánuk.~– Köszönöm a szívedet.~– Nembiz az, 68 XXIII | Köszönöm a jó szívedet.~– Nem biz az, nincs mit köszönj 69 XXIV | asszonynál, mert idehaza semmi sem vár .~Ezalatt a vár 70 XXIV | növénynek kőmagja van, az a kőbetegség ellen; a birsalma 71 XXIV | Adjon Isten nyugodalmas éjszakát édesapámnak, anyámnak”, 72 XXIV | maradjak: légy te nekem kisfiamsuttogá Zsófia.~– 73 XXIV | mint rézpénzt. Most ezekbe lesz nekem az aranyakat 74 XXIV | Istenhez, hogy fiának nemcsak szívet adott, hanem éveit 75 XXIV | kocogtatni előbb, s szerencsés reggelt kívánni. Majd máskor 76 XXIV | cselédet.~– Meghalt az áldott asszonyunk!~Az ajtó félig 77 XXIV | elé és célzott.~A hintó célpont volt, azzal a messzevirító 78 XXV | lovagot nevezte ki, aki olyan szolgálatokat tett a város 79 XXV | kecskének tartotta, akire nem bízni a kertészkedést.~Vajon 80 XXV | szekundált neki. Mindig fiú volt.~– Hát én biz azt 81 XXV | adtak az asztalnál. Azért játék ez, hogy annyi ember 82 XXV | kegyelmi diplomája. Köszönje a angyalának, aki azt neki 83 XXV | angyalának, aki azt neki súgta.~( angyalának! Mások meg az 84 XXV | tizennégyezer kuruc.) – Lám, milyen volt az első elpártolók 85 XXV | levelek egyikében különös hír volt Korponaynéra nézve. 86 XXV | Eszembe juthatott volna a Husz apóról, a poprádi vendéglősről, 87 XXVI | azok mind híresek voltak a boraikról, a kitűnő konyhájukról, 88 XXVI | nagyon kímélni kell Juliánna hírét, mert az most Bécsbe 89 XXVI | szándékozik.~Ezt a tábornok jelnek vette, hogy a katona 90 XXVI | keréktalpon lóg az abroncs! , hogy a kocsi össze nem 91 XXVI | az egyik méreg éppen arra , hogy a másik méregnek a 92 XXVI | eltérve a rendes úttól. szerencse, hogy a hintaja 93 XXVIII | névaláírásáig való távolság képezi.~ sötét este lett, amire Alauda 94 XXVIII | városháza pincéjéből, már világos volt.~Alauda uramnak 95 XXVIII | búzatermő fekete föld; nagyon föld az, csak utazásra rossz – 96 XXIX | vármegye egy dobogóhidat, ami magas ívre volt alkotva, 97 XXIX | többet felőle.~– Azt nem lenne tenni, mert magunknak 98 XXIX | bizony el is készíthetem a paprikás csirkét.~– No, 99 XXIX | kepe előtt fejcsóválva: „De , hogy már meg vagy lőve!”~ 100 XXIX | nevetett hozzá, mint aki vásárt csinált vele.~Arra 101 XXX | vett a belépő vendégről.~– napot, kocsmáros! – köszönte 102 XXX | köszönte be a lovag.~– Ha , edd meg! – dörmögé a bajusza 103 XXX | Tercsa te, jer elő! Készíts vacsorát.~Még az a halovány 104 XXX | boszorkányhistóriát, mert ő nevelésben részesült a vorarlbergi 105 XXX | muskétást talált még. Régi ismerősök voltak, a lőcsei 106 XXX | gond, az aggodalom nagyon asztalnok és pohárnok, úgy 107 XXX | kocsisának azt mondá, hogy lenne ezt az embert megszólítani: 108 XXX | megszólítani: talán adna pénzért abból a most lekaszált 109 XXX | kiéhült lovak számára egy kötélre valót.~– Hej, atyafi! – 110 XXX | hangjával.~– Ugyan, édes barátom, nem lenne szíves 111 XXXI | asszony; hiszen mi régóta cimborák vagyunk; egyik 112 XXXI | tudtam meg, hogy a derék Andrássy Istvánné meghalt 113 XXXI | kegyelmed egy másik imádóját: a Czelder Orbánt. Hanem akkor 114 XXXI | Czelder Orbánt. Hanem akkor lesz sietni, mert azalatt 115 XXXI | madárember pompásan tud fecsegni, tanítója lehetett, legkedvesebb 116 XXXI | szathmári békekötés után darab munkája volt Munkács 117 XXXII | Dáviddal (akkor még nagy barátjával) Varsóba kimenni, 118 XXXII | híveivel utánament a hűtlen barátnak, s azt Tállya körül 119 XXXII | s azt fenékig ürítse a barátságra. Ezzel a bátor 120 XXXII | Absolonéknál pedig igen nevelésben részesült, ők 121 XXXII | megtagadva minden eddigi barátságot egymás között.~ 122 XXXII | tisztelik.~Pedig hát nem az Istennel komázni!~Három 123 XXXII | repesztenének egyszerre szilánkokká. szerencséje, hogy a szekér 124 XXXII | alatt vagy ellenség vagy barát felpörkölt és kirabolt. 125 XXXII | tornyosuló felhőkre, hogy lesz sietni, mert zivatar 126 XXXII | Köszönöm szépen. Ez éppen lesz ide az én kriptámhoz 127 XXXIV | kincset. Addig érjék be a cimborák azzal, amit a rézbányája 128 XXXIV | Zebaóth Istentől, mint a Ghéczy Zsigmond, amióta 129 XXXIV | gyermekhős fejét.~– Köszönöm, Pelargus, hogy védelmemre 130 XXXIV | Ha úgy találjátok, hogy a , amit ügyetekért teszek, 131 XXXIV | az ítéletet.~De bizony a Pelargus nem hagyta azt 132 XXXIV | fejeikre kitűzött díjakat.~– Ez leszmonda a bíró. – Már 133 XXXIV | egyszer elárulta. Ha másszor szolgálatot tett: ki van 134 XXXV | előtt, akárki jött a hajdani barátok közül látogatóba 135 XXXV | a házigazda egészségéért nagyokat, nem jött elő az 136 XXXV | amit óhajtott megkapni.~– lesz. Azt megtehetem.~A 137 XXXV | Valóban, megboldogult úrasszonyunknak is ez volt 138 XXXV | Maradjunk ezentúl igaz barátok.~– Azok maradjunk – 139 XXXV | tehetek is kegyelmednek egy szolgálatot. Nekem is van 140 XXXV | hozzájuk, hogy csak legyenek testvérek és szeressék egymást, 141 XXXV | udvartól van ide küldve (az ő barátaitól). Azok bizonyosan 142 XXXVI | mert az övéi is olyanok. A Andrássy Péter aztán el 143 XXXVI | megnyerni a győrvári hőst; olyan hadvezére nincs több a magyarnak. – 144 XXXVI | hogy az anyádat megcsókold. asszony, szeretheted.~Azt 145 XXXVI | emlékezett vissza?~– Az egy kis félreeső helyfolytatá 146 XXXVI | s az asszony szerencsés estét kívánva, belépett.~ 147 XXXVI | a labancnak.~– Ez olyan hír, hogy el se lehet hinni – 148 XXXVI | alezredes úrnak.~Kedves öreg cimborám, vitéz bajnoktársam!~ 149 XXXVI | Fabricziushoz.~– A tett szolgálatok valóban megjutalmazandók, 150 XXXVII | ilyet ne tegyen.~A kocsi is messze zörgött már, azt 151 XXXVII | mert te tudod, hogy milyen volt; nekem semmi okom sincs 152 XXXVII | Nekem mindenütt vannak cimboráim, akik segítenek. 153 XXXVIII| képeskönyvét, ami neki oly hasznára volt, mert bizony 154 XXXVIII| elfogadtatni.~Ezek mind nagyonhírek voltak Korponaynénak.~ 155 XXXVIII| elektrika-masinázott. – Hát még aztán a Belleville lovag, aki kapukulcs 156 XXXVIII| nagy komolyságba.~– Milyen kedvem van, tán vesztemet 157 XXXVIII| vesztemet érzem? Még az én doktoromat is hogy kifigurázom, 158 XXXIX | a szék támlányára.~– Mi szél hozza ide kegyelmedet? – 159 XXXIX | Engemet valóban igen szél hozottfelelt 160 XL | említé a férjének, hogy volna felmenni Pozsonyba, 161 XL | hanem elküldtem azokat egy barátomhoz megőrzés végett.~– 162 XL | megőrzés végett.~– Ki az a barátja az asszonynak?~– 163 XLI | itt egy olyan kocsma, ahol cidert (almabor) lehet kapni. 164 XLI | összebeszélt egy hanák fuvarossal, pénzt adott neki, s a hátulsó 165 XLI | meg lehet hallani, mi arra , hogy a szűk hegyi utakon 166 XLII | üzenetet küldenem az én lelkem uramnak a káplán úr által?~– 167 XLII | meg az én egyetlen édes uramnak, hogy a szívemben


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License