Fezejet
1 II | Zecher, Perner, de Schacher, Fabriczius, Alauda, Engelmayer, Gornides,
2 V | ökle.~– Nézzétek! Ott van Fabriczius – hebegi Alauda uram, s
3 VI | a falra akasztva.~Ő az a Fabriczius János, aki Lőcse városát
4 VI | látta el a várost, addig Fabriczius a maga bírósága alatt az
5 VI | ismerem a kijáratát. Én vagyok Fabriczius János, a bíró – egy kissé
6 VI | kegyelmetek helyet – inte Fabriczius a tanácstagoknak.~Helyet
7 VI | tizenkét karszék vagyon, s ha Fabriczius elfoglalja az elnöki széket,
8 VI | Alauda uram állva marad.~Fabriczius pedig tudomást sem vesz
9 VI | kegyelmetek – felelt rá Fabriczius.~– A tanács határozata! –
10 VI | semmi és semmis! – mondá Fabriczius, s fogván a vörös plajbászt,
11 VI | mindenki sietett gratulálni Fabriczius uramnak (ki szívből, ki
12 VI | tanács határozatát – mondá Fabriczius bíró. – Mert nagyon helyes
13 VI | a dolgát illeti folytatá Fabriczius –, őnemzetességének tudtára
14 VI | a diktált határozatokat Fabriczius uram. – Szemtelen fehérszemélyek,
15 VI | közölni, ratificatio végett.~Fabriczius uram rátette a kezét a vállára
16 VI | helyreáll a régi rend!~Midőn Fabriczius bíró a tanácsülést solválta,
17 VII | egy szóra, hogy „megjött Fabriczius!”, olyan csendesség lett
18 VIII | tanácsterembe.~Sokan voltak odabenn: Fabriczius éjnek éjszakáján hívatta
19 VIII | kegyelmetek a dolgukra! – mondá Fabriczius. – Reggelig minden rendben
20 VIII | simulékonysággal oldalgott Fabriczius mellé, s kezeit dörzsölgetve
21 VIII | kiáltá türelmetlenül Fabriczius. – Huszonnégy óráig ott
22 VIII | uramnak a saját leánya.~Fabriczius e szóra megrendült. Vas
23 VIII | hajtsa végre a parancsot. – Fabriczius hangján nem érzett már semmi
24 VIII | palotában, mely voltaképpen Fabriczius bírónak a tulajdona; de
25 VIII | népével és cselédjével. Fabriczius hozzátartozói az udvari
26 IX | városházánál, a tanácsteremben, Fabriczius uram előtt. A teremben mások
27 IX | haza kegyelmed a leányát.~Fabriczius csendesen végighallgatta
28 IX | nagy hangsúlyra érdemesíté Fabriczius.~Andrássy tábornok vállat
29 IX | vesztőhelyen eltemetve!~Fabriczius ezeknél a szóknál egy fejjel
30 IX | én apa vagyok – folytatá Fabriczius –, s ő nekem egyetlen leányom;
31 X | élelmiszert és puskaport, amit Fabriczius bíró a határon átszállított,
32 XI | hátulsó lakosztályban, amely a Fabriczius családé, aminek a Bástya
33 XIII | adott neki minden lélek. Fabriczius volt, a bíró. A városházától
34 XIII | szólt, felismerve az alakot Fabriczius, s előlépett a tömeg közül.
35 XIII | Én a bíró vagyok – szólt Fabriczius, leeresztve a kard hegyét,
36 XIII | kegyelmed kezébe? – kérdé Fabriczius elbámulva.~Az a leskelődő
37 XIII | ketterhäuschenből a leányt!~Fabriczius haragosan fordult hátra.~–
38 XIII | ebben a házban! – kiálta Fabriczius.~– De ennek a kapuját én
39 XIII | ennek a kapuját én őrzöm.~Fabriczius hátrafordult az őrökhöz.~–
40 XIII | transspiratióban volt. Mikor aztán Fabriczius hangját felismerte, akkor
41 XIII | sietett az ajtót felnyitni.~Fabriczius türelmetlenül tört be hozzá.~–
42 XIII | türelmetlenül tört be hozzá.~– No, Fabriczius, hol ég? – kérdezé a doktor.~–
43 XIII | Nem illik? Benyitottak.~Fabriczius maga hozta az égő gyertyát
44 XIII | csalás! – szólt kemény hangon Fabriczius.~– Mi-hit? – förmedt fel
45 XIII | almáriomba be ne sétáljon.~Fabriczius azt mondá a doktornak:~–
46 XIII | átkutatom a szobákat.~Azzal Fabriczius a polgárőröket maga mellé
47 XIII | lovagot.~Ezt parancsolá Fabriczius.~
48 XIV | a nagy veszedelme; amint Fabriczius parancsára belülről kinyitják
49 XIV | akikhez csatlakozott később Fabriczius is.~A bíró, amint Belleville
50 XIV | Magam is azt tartom – szólt Fabriczius. – A kapitány úrnak ott
51 XIV | lássa kegyelmed – szólt Fabriczius; elég önuralkodással, hogy
52 XV | kilépő kuruc főtiszteket Fabriczius.~– Kegyelmes, méltóságos
53 XV | felelt rá nagy nyugalommal Fabriczius.~
54 XVI | lett tarisznyázva a napból.~Fabriczius már a városház csarnoka
55 XVI | diskurzushoz kezd; nehogy Fabriczius lehordja a temporizálásért,
56 XVI | hiányozzék hozzá – monda Fabriczius egész malíciával, azonban
57 XVI | odafenn a tanácsteremben.~Fabriczius úgy tett, mint aki nem hall
58 XVI | mint aki ártatlan benne. Fabriczius egy cédulát adott át a városi
59 XVI | Alauda uram trombitáltat, Fabriczius uram doboltat hozzá.~A kikiáltó
60 XVI | harangszó után vasárnap.~Mikor Fabriczius azt parancsolja, hogy le
61 XVI | a két elnök, Andrássy és Fabriczius.~S az elnöki szék háta mögött
62 XVI | még jobban nevettek.~Csak Fabriczius ráncolta le haragosan a
63 XVI | bárkájánál! – kiáltá bele Fabriczius türelmetlenül.~Ezen meg
64 XVI | gyertyagyújtásig! – dörmögé félhalkan Fabriczius.)~– Hát hiszen az inkvizíciót
65 XVI | És így megvan? – kérdé Fabriczius.~– Az nem logikai következés –
66 XVI | Belleville – vallatott tovább Fabriczius –; ön, aki absolutus baccalaureussa
67 XVI | hozzám több kérdést intézzen!~Fabriczius bíró e szóra hátrafordította
68 XVI | Megengedjen kegyelmed, Fabriczius János uram, Lőcse városának
69 XVI | kardtokok csörömpölése.~Fabriczius egész nyugalommal felel: –
70 XVI | nemzetes és vitézlő Beszterczei Fabriczius János főbírónak mindenekben
71 XVI | teljhatalmunkat nevezett hívünkre, Fabriczius Jánosra ruházzuk, meghagyjuk,
72 XVI | Kelt a száz hárs alatt.~Fabriczius II. Rákóczi de Felsővadász.”~
73 XVI | kínzókamara katlanában.~A csendet Fabriczius szava törte meg.~– Nem kívántam
74 XVI | lovag gyöngén megbolondult.~Fabriczius éles tekintettel mérte végig
75 XVI | kiáltá kemény hangon Fabriczius.~Andrássy előkelő iróniával
76 XVI | onnan a ketrecből.~Hanem Fabriczius merészen keresztültette
77 XVI | ezt mondta bizonnyal.~De Fabriczius meg egészen vasból volt.
78 XVI | igazságot!~S e szóknál Fabriczius egyenes pallosának markolatára
79 XVI | végtére pedig nyakába kalimpál Fabriczius bírónak: „Hát hogy vagy,
80 XVI | neki, hogy amint meglátja Fabriczius homlokán az orvosi kínzás
81 XVI | egymást összekaszabolja.~Fabriczius nyerte vissza leghamarább
82 XVI | árulásból a lőporraktárt.~Csak Fabriczius nem tágított.~– De hát az
83 XVI | kérdé sötét tekintettel Fabriczius.~– Hát biz ezt Blumevitz
84 XVI | ártatlan.~– Még nem! – kiálta Fabriczius, egész indulatfelgerjedéssel.
85 XVI | Mit tudsz felőle? – kérdé Fabriczius, reszkető kézzel ragadva
86 XVI | asszony! Igen jó konyhát tart.~Fabriczius átvette a levelet, feltörte,
87 XVI | nem volt a szemük előtt.~Fabriczius sír!~Megszűnik sírni.~Akkor
88 XVII | senki a feleletet, csak a Fabriczius család ivadékai.~Még a XIV.
89 XVII | században szerzette ezt első Fabriczius János. (Az elsőszülöttek
90 XVII | szomjának eloltására.~Ekkor I. Fabriczius János, a gazdag Levante-kereskedő
91 XVII | hívta oda az elöljárókat Fabriczius, a márványmedencéhez, melynek
92 XVII | nem tudott.~Csak az utolsó Fabriczius János, ki a család egyenes
93 XVII | Ezen a rejtekúton tudott Fabriczius János (a Fejevett), lengyel
94 XVII | üldözött leány: az utolsó Fabriczius ivadék, miután Korponayné
95 XVIII | szaladgálna végig a piacon!~És Fabriczius János mégis úgy tett.~Meg
96 XVIII | pompával felékesítve.~Mikor Fabriczius hazaért a kiskapun keresztül,
97 XVIII | fogsz találni a fekhelyemen. Fabriczius meghal, mert meg akar halni!~
98 XVIII | szobájába. S aztán elküldé Fabriczius üzenetét a seniorhoz.~Az
99 XVIII | foglalva az ágyon fekvő Fabriczius mellett, elkezdték azt a
100 XVIII | város.~Amint híre futamodott Fabriczius esetének, hogy a főbírón
101 XVIII | Azután egy füst alatt a Fabriczius drákói rendeleteit is visszavonta
102 XVIII | a mélyen alvó városba a Fabriczius alagútján át belopóznak.~
103 XVIII | Azonban hát másképp történt. Fabriczius nagy keserűségében elvesztette
104 XVIII | aztán abba a szobába, ahol Fabriczius feküdt a ravatalon, tréfát
105 XVIII | akar megjelenni.~– Fel, Fabriczius! Fel az ágyból! – ordít
106 XVIII | második. – Nem halt még meg Fabriczius! – Fölkelek még a sírból
107 XVIII | keletkezett. Korponay János és Fabriczius fellármázta a kuruc őrséget
108 XVIII | Majd nem fog nevetni, ha Fabriczius vadászcsapatja is beleszól
109 XIX | Czelder Orbán, Korponay, Fabriczius még ott kinn vannak, s ha
110 XIX | van, mint a feleségemnek, Fabriczius Krisztinának eddigelé egyetlen
111 XIX | polgár nemes fogadta meg Fabriczius parancsolatát, hogy a háza
112 XIX | verekedésre kerül a sor; Fabriczius pedig merész furfangot tervezett.
113 XIX | szomszédos falába volt rakva.~Fabriczius még mindig azt hitte, hogy
114 XIX | kiált a munkába izzadt Fabriczius háta mögött valaki.~Hátratekint:
115 XIX | azok oda? – szól elbámulva Fabriczius.~– Hogyan bizony. Mind a
116 XIX | egy felriasztott vadállat Fabriczius.~– Azon jött be az egész
117 XIX | a nevét mondtad? – hörgé Fabriczius.~– Az biz a te kedves vejed
118 XIX | sarkán, keserűen nevetve.~De Fabriczius utánakapott, s megragadta
119 XIX | kőnyomta kebellel a férj.~Fabriczius pedig mind a két öklét az
120 XIX | is újra mondom! – szólt Fabriczius, szétszakítva mellén a palástot.~–
121 XIX | lenni. – Azzal felrohant a Fabriczius lakának lépcsőin.~Fabriczius
122 XIX | Fabriczius lakának lépcsőin.~Fabriczius nem törődött most ővele
123 XIX | dühöngő férjével, halni akaró Fabriczius az éneklő diákjaival együtt.
124 XIX | előrerohant már, keresztül Fabriczius és a doktor szobáin; végigcsapkodva
125 XIX | vállán.~– Nono! – kiálta rá Fabriczius.~– Nem futott ki erre amaz
126 XIX | zsák. Csak gyere utánam.~Fabriczius nyomult előre, Korponay
127 XIX | ne hagyj minket! – ordítá Fabriczius, a vállán emelt zsákot két
128 XIX | a zsák bekötött száját.~Fabriczius megvetőleg fordult hozzá.~–
129 XIX | el nem meredt volna, mint Fabriczius erre a szóra:~„Vaspor!”
130 XX | ütésekkel.~– Mi az? – kérdé Fabriczius, aki még mindig a konyhaajtóban
131 XX | Halottra harangoznak? – hebegé Fabriczius. – Valami nagy halott van?~–
132 XX | csimpolyást kapnék, táncolhatnám!~Fabriczius látta, hogy bolond ez; ezzel
133 XX | háta mögött a visszatért Fabriczius.~– Nem én! Dehogy mára!
134 XX | nagyon a harangot – ismétlé Fabriczius, s aztán befogta a száját
135 XX | vakmerőséggel Korponay. – Fabriczius apó! Ne törd el a kardod!
136 XX | mögött ült a nyeregben a vén Fabriczius, két kézre fogott hosszú
137 XXV | rendelkezésre. A perduellióba esett Fabriczius házát lefoglalta a fiscus;
138 XXV | talált.~Alig rendezkedett el Fabriczius szobáiban, öltönyt váltott,
139 XXVII | az ő egész causáját és a Fabriczius leányáét apróra meg nem
140 XXVII | amiktől gyermekének sorsa és Fabriczius élete függött. Az bálványa,
141 XXX | nevéről ismeri kegyelmed, Fabriczius lőcsei főbíró. Kegyelmet
142 XXX | Ferencnek. A parancsnokuk az ősz Fabriczius volt.~Amint meglátták egymást,
143 XXX | Mit hoztál, fiam? – kérdé Fabriczius a kuruc vitéztől.~– A fejedelem
144 XXX | olyan ismerős volt! Mintha Fabriczius volna, a lőcsei bíró.~Hogy
145 XXX | szekerünkhöz. Az apád volt az, Fabriczius!~– Nem, kedvesem, én szundikáltam.~
146 XXXI | el, hogy pályadíjul a vén Fabriczius buksi fejét megtartsa a
147 XXXIII | léleknél.~– Aztán meg az öreg Fabriczius, azzal a hosszú kardjával.~–
148 XXXIII | mélységbe szállok, az öreg Fabriczius pedig mellette fog állni
149 XXXIV | valami húszan. Közöttük volt Fabriczius, aki most járta be a Szepességet,
150 XXXIV | nagyon soká váratott magára. Fabriczius ezüstórája már mutatta a
151 XXXIV | a titkainkat! – mondá rá Fabriczius.~Korponay azonban segíteni
152 XXXIV | arcába.~– Árulás! – ordítá Fabriczius, s rohant a jégsátorhoz,
153 XXXIV | kígyót, Korponay! – ordítá Fabriczius a jégsátorból. – Fojtsd
154 XXXIV | meg voltak nyerve. Maga Fabriczius és Korponay is elhallgattak,
155 XXXIV | rakva, s azzal egyenesen Fabriczius felé fordult. – Kegyelmed,
156 XXXIV | közbejötte nélkül, odafurakodott Fabriczius elé, s az egyik kezével
157 XXXIV | kiállt, miként ez.~Az öreg Fabriczius intett a kezével, hogy legyenek
158 XXXIV | Leányod betölté küldetését.”~Fabriczius papirost kért a körülállóktól,
159 XXXIV | csaltak volna meg? Hisz Fabriczius leányát is kiforgatták az
160 XXXVI | vetve, a borozóasztalnál ül Fabriczius, s egy palatáblára jegyzi
161 XXXVI | hallik az asztal végéről, Fabriczius dörmögi a társaknak.~– Andrássy
162 XXXVI | az arca nem mozdult meg.~Fabriczius is csak a griflijét nyálazta,
163 XXXVI | valóban megjutalmazandók, Fabriczius uram. Fizessen ki kegyelmed
164 XXXVII | Ne tarts nekem leckét.~Fabriczius a huzakodók közé veté magát.~–
165 XXXVIII| másik a kis Blumevitzné, a Fabriczius leány: Juliánna kedvenc
|