Fezejet
1 III | hegyének, hogy feljajdult rá.~– No legalább ma nem fogsz
2 III | bolondoznak a papok – felel rá szabad szájjal a lovag úr.~–
3 III | Martius Idusa” – felelt rá a tudós asztrológus, s tovább
4 IV | kapjanak. Szükségük lehet rá. E communióról elmaradni
5 IV | falaink közt, az mondanák rá: „Pfuj! Fösvény utódok.”~
6 IV | magával még, ha szüksége van rá, sólymárt, pecért, trombitást,
7 IV | mintha nehezen találna rá, előkereste a táskájából
8 VI | eltávozám. – Emlékeznek rá kegyelmetek, minő viszontagságok
9 VI | hagytak kegyelmetek – felelt rá Fabriczius.~– A tanács határozata! –
10 VI | kétfejű gyermeke? – kiálta rá csúfondárosan a doktor.~
11 VI | mindegyik jól emlékezett rá, hogy biz az ő felesége
12 VIII | Megállj! Ki vagy? – rivallt rá, ijedtében vitézül Wencezlauz.~–
13 VIII | rendeleteit, s csak azután került rá a sor Alauda uramra, hogy
14 VIII | Még nem voltam. Nem értem rá. Most kerültem elő a védművek
15 VIII | felett őrködjék. Vigyázzon rá, hogy éjjel a foglyot meg
16 X | erős sasorráról ismerni rá.~Korponay bosszúsan tekint
17 X | Furcsa hivatal! – jegyzi meg rá a kapitány.~– Hát a feleségem
18 X | csókot nyomjon. Nagyot sikolt rá az asszony.~– Jaj te! Eredj
19 X | takarja be; alul-felül tegyen rá parázst. Egymás után! Kegyelmed
20 X | előttem először. Ez vett rá, hogy arra kérjelek, amit
21 X | hogy a leánya jól emlékezik rá, hogy Rozgonyi Cicelle az
22 XI | delikvens akkor sem reflektált rá.~A déli harangszó Korponaynénak
23 XI | nedvesíteni; a könnyei hullottak rá. Beszélgetett hozzájuk.
24 XI | volt; utoljára is ott akadt rá, ahol nem is gondolta volna.~
25 XII | tőle.~– Éhomra nem! – felel rá bosszúsan, és mégis nevetve.~–
26 XII | nem való. Hiszen emlékezel rá, mikor velem…~– Jól van,
27 XII | levente.~A hölgy felnézett rá még mindig nedves szemeivel,
28 XII | de a jellemére is rögtön rá lehetett ismerni. Bercsényit
29 XII | Ismerem a cudart – felelt rá Andrássy; bajusza hegyét
30 XII | hallotta. Csak mosolygott rá. Meg nem lehetett vele haragítani.
31 XII | Büntesd meg érte! Tégy rá tüzet!~– Hát hiszesz Istenben?~–
32 XIII | üres piac visszhangot is ad rá.~A hang még távolból jött,
33 XIII | azt a bolondot tette; volt rá gondja, hogy az alibijét
34 XIII | levegőben, s úgy elrepült, hogy rá sem talált többet a hóban.~–
35 XIII | Annak bizonyára elég oka van rá, hogy őt elárulja, mikor
36 XIII | mikor rájön, hogy mennyire rá lett szedve általa.~Hanem
37 XIII | álomdadogó hangon azt mondta rá: „Nincs itthon a doktor”.~
38 XV | Pedig már szüksége volt rá, mert az ének az utolsó
39 XV | Higgye el kegyelmed – mondá rá az öreg –, hogy ez kicsinált
40 XV | éhgyomorral szokás hozni – felelt rá nagy nyugalommal Fabriczius.~
41 XVI | Elhitték neki, hogy képes volna rá, s engedték békén felvonulni
42 XVI | választ adjon.~– Nem fogok rá választ adni! – rikácsolá
43 XVI | viseltek: csak úgy morgott rá, hogy „ühüm, ühüm, ühüm”.~(
44 XVI | ember, hogy követ tegyenek rá, mikor le van kaszálva!
45 XVI | Fabricziust sírni?~Némán néz rá minden ember. A borzadás
46 XVIII | ist unser Gott!” – zendíté rá valamennyi.~A viharos zsolozsmát
47 XIX | Lovagi parolámat adom rá – felelt Blumevitz –, hogy
48 XIX | akarom, de ha kényszerítenek rá, megteszem.~– Arra, hogy
49 XIX | bezárt ajtó figyelmezteté rá, hogy itt van a világ bedeszkázott
50 XIX | állítás.~– Bizonyítványom van rá. Vajon az a karikatúragyűjtemény,
51 XIX | biz az egyebet is – mondá rá Blumevitz. – Hanem ez az
52 XIX | egyszerre tudta, hogy mi vár rá.~– Mit tettél? Asszony! –
53 XIX | reá; az én vérem legyen rá a pecsét: ontsd ki hamar!
54 XIX | élettelenül elterülve. Nem gondolt rá! Rohant ki a tornácra, ahonnan
55 XIX | jeleneteivel, hogy nem ért rá utánajárni, hol van hát
56 XIX | futotta el Korponayt, hogy még rá is szedik! Azt hitte, a
57 XIX | vállán.~– Nono! – kiálta rá Fabriczius.~– Nem futott
58 XIX | akarsz, bruder? – kiáltá rá Korponay. – Mi van a zsákodban?~–
59 XIX | itt-amott kidűlt belőle, rá az izzó parázsra; de biz
60 XIX | tenyerében.~Aztán nagyot kacagott rá. Ahogy talán a pokolban
61 XXI | eszét, mihelyt szükség volt rá; Miklós pedig mikor egészen
62 XXI | Csak az előtornácban jövünk rá, hogy a következő évtized
63 XXII | templomban lesz. Ne félj, hogy rá ne bukkanj!~A huszár átadta
64 XXII | kálvinistákat senki sem kényszeríti rá, mégis azok.~Az éneklés
65 XXII | ütlegeket osztani, aminek rá nézve igen kedvezőtlen kimenetele
66 XXII | támadást. Kemény hangon szólt rá a hatalmaskodó rokonra.~–
67 XXII | mint az éles tőr. Gondolj rá, hogy gyermekek hallják.~–
68 XXIII | Zsófia csak szótlanul bámult rá egy ideig, mint aki delelő
69 XXIII | tiltott örömnek, azt mondom rá, drágán adják, mert jó;
70 XXIII | mondád. Magad szolgáltál rá. Mit bánom én azt, ha te
71 XXIV | idehaza semmi jó sem vár rá.~Ezalatt a vár megtelt fegyelmetlen
72 XXIV | locsolgatta az arcát. Emlékezett rá a gyermek, hogy azt így
73 XXIV | valami hűséges embert, akire rá lehet azt bízni?~– Azt a
74 XXIV | vele.~– Fungum! – ordíta rá a dervisgenerális. – Non
75 XXIV | jelentesz? – kiálta fel rá.~– Négylovas hintó közelít
76 XXIV | a szívszorítás.~Ott jött rá szemközt a prépost a templomajtó
77 XXV | saját fiával ágyúztattak rá, mikor a várába akart hazatérni.
78 XXV | Elképzelé, mennyire haragusznak rá emiatt! Vannak nők, akik
79 XXV | amikor a saját kisfia lő rá kis ágyújával, s hogy a
80 XXV | venni.~Blumevitz azt mondta rá mosolyogva, hogy „jól van”,
81 XXV | asszony”? Az inas azt felelte rá, hogy csak tessék besétálni:
82 XXV | Juliánna is úgy tett, mintha rá sem ügyelne, egészen Krisztinával
83 XXVI | hogy a katona nem ismert rá; pedig nemrég alattvalója
84 XXVI | sógora.~Nagyon bosszús volt rá, hogy minek hívatta fel!~–
85 XXVI | Minden ember nagyot hunyított rá, s gondolt hozzá valamit.~
86 XXVI | levágta, s úgy verte fel rá a patkót. Áldhatja a nagyságos
87 XXVI | orrával az irányt. – Lehet rá vadászni.~– Csak olyan poprádi
88 XXVI | ostromzár alatt nem volt rá alkalma. S Szent Hubertus
89 XXVI | apó vendéglőjében nem várt rá a szép tündér. Ki nem tudta
90 XXVII | fajulhasson el. Ki ismerne rá a „madonná”-ra, ha egyszer
91 XXVIII | Hanem még arra nem jött rá, hogy ez neki versenytársa.~
92 XXVIII | abban a levélben? – kiálta rá nyersen a lovag, erősen
93 XXVIII | ki fogja fizetni; adott rá nekik felpénzt, öt aranyat;
94 XXVIII | s ez a mulatság tartott rá nézve egész Kassáig, megújulva
95 XXVIII | A lovag nagyot bámult rá: hisz ezek tatárul beszélnek.
96 XXVIII | közeledését is, s fogadni lehet rá, hogy a repülő híd bajának
97 XXIX | Gyere elő, Tercsa! Add rá az ünneplő ruhádat erre
98 XXIX | süket volt – nem felelt rá semmit.~A sörös kancsó ezalatt
99 XXIX | Átkozott rossz vinkó! – mondá rá, mikor megkóstolta.~– Hát
100 XXIX | ápitussal; elég ideje van rá. Megtart két óráig az uramnak
101 XXIX | Hát úgy, hogy felülök rá.~– De hát az én ötven aranyam?~–
102 XXIX | akárkié! Nekem szükségem van rá; ott veszem, ahol kapom.~
103 XXIX | karikás ostorát, megtanítva rá, hogy az nem a lovat ütögetni
104 XXIX | te kölyök, úgy vigyázz ám rá, mint a két szemed fényére.”~
105 XXIX | mintha helyeslését adná rá, hogy „ennek” szabad azt
106 XXIX | máslásként öntögette fel rá.~– Hát van-e már ló a számomra?~–
107 XXX | tudják már, és fel vannak rá szabadítva, hogy mégse tudják?
108 XXX | nyereg alatt volt, felkapott rá, s visszaügetett azon az
109 XXX | hogy melyik szemével néz rá?~– Hát hallja az úr – suttogá
110 XXX | megmondom az igazat, de adjon rá parolát, hogy nem mondja
111 XXX | sem.~– No, parolát adok rá.~Andernach lovag odanyújtá
112 XXX | A lovag bámulva ismert rá az elveszett holmijára.
113 XXX | lobogó viaszgyertyák vetették rá sárga világukat. De bizonyára
114 XXX | s aztán porzót hintenek rá.~Nincs fegyverlerakásról
115 XXX | ülésből.~A kaszás ember rá sem ügyelt, mintha nem hallotta
116 XXX | a lőcsei bíró.~Hogy néz rá mereven!~Vagy tán csak álom
117 XXXI | megdöbbenő gyanakodással bámult rá nagyot.~– Az szép kis tête-a-tête
118 XXXI | még egyszer figyelmeztetem rá, hogy elhallgassa mindenki
119 XXXI | főispánság nem is száll rá vissza, hanem a bátyja,
120 XXXI | elmondja ezeket.~– Emlékezel-e rá, mikor a szófán a te nótádat
121 XXXI | mozdulatlan alak is visszaintene rá. Azt sem tette, kiverte
122 XXXI | torony öregharangja kezdte rá a kongást, mély búskomor,
123 XXXI | mindenkinek! Megesküdtetek rá! Él az Isten, aki meghallotta!
124 XXXI | senki!?”~Dehogy hallgattak rá! Hiszen ilyen kiabálást
125 XXXI | a pallost, s azt mondták rá: „Ugyan jól leütötte!”~Tehát
126 XXXI | piacon ujjal mutogatnak rá, s még a világtörténetben
127 XXXII | ha rátalálnak.~Azt mondta rá: „Csigavér!” Amint kimenekülhetett
128 XXXII | ilyen idős korában szánta rá a fejét, hogy megházasodjék.~
129 XXXII | az „adjon Isten”, válasz rá „fogadj Isten!” (a kálvinistáknál),
130 XXXII | olyan kellemetlen emlék volt rá nézve. Talán még egyéb is.
131 XXXII | még a tornácajtóból elkezd rá puskázni.~Kitelik az attól,
132 XXXII | hintó, visszaemlékezett rá, hogy itt valamelyik bércvápa
133 XXXIII | még csak a lapjával ütött rá. De az ütésnek emléke, a
134 XXXIII | tudom. – Soha senki arra rá nem fog akadni. Ahány esztendő
135 XXXIV | évben egy új lapot borított rá. Nincsen ennek a zárnak
136 XXXIV | majd egyszer szükség lesz rá, ha minden segítség elfogyott,
137 XXXIV | de minden városban van rá feltéve valami. Hol ötven,
138 XXXIV | volt, még sokáig lehetett rá lesni, hogy pendülnek, kondulnak
139 XXXIV | bízza a titkainkat! – mondá rá Fabriczius.~Korponay azonban
140 XXXIV | Csak az irigyei találtak ki rá minden csihést, a szépsége
141 XXXIV | megtettem. Nagy okai lehettek rá. Magában áll-e? Nem! Százan,
142 XXXIV | keresztülmentél. Te emlékezni fogsz rá, hogy miket vétettél, más
143 XXXV | Pozsonyban talán nehezteltek is rá, hogy a nagy kegyelmet nem
144 XXXV | Comburendum.” Felelt rá a vörös plajbász.~„Elégetendő.”~
145 XXXV | asszonynak, hogy mit feleljen rá? Egy téveteg szemsugár,
146 XXXV | Juliánna, mikor nem nézett rá senki, lopva odatűzte a
147 XXXV | mint az én fiamét.~– Ha rá bírom venni a tudós doktort,
148 XXXVI | szercsika almát! – kiáltott fel rá, a tenyerébe fogva egypárt
149 XXXVII | hogy kifizesse annak, aki rá talál duplázni, ha mindjárt
150 XXXVII | kegyetlen uram duplázott rá. Meg is kapta.~A nagy ijedtségben
151 XXXVII | fogadom.~– Te? – ordított rá Korponay. – Hogyan állsz
152 XXXVII | nekem semmi okom sincs rá, hogy szeressem; tehát nem
153 XXXVIII| fáj, ott a doktor, kérjen rá balzsamot. Patikában adják.
154 XXXVIII| orvosi karnak; azt mondták rá, hogy az egészséges embereket
155 XXXIX | jó szél hozott – felelt rá Korponay nyugodtan. – Az
156 XXXIX | donáció ügyét, kedvező lévén rá az idő, szorgalmazza.~–
157 XL | Korponay azt mondta neki rá: „Eredj, én majd itthon
158 XL | nehezen, a kegyelmes úr rá is ismert, ha nem is fogadta
159 XL | előkeresve a tarsolyból a rá vonatkozó iratot.~– Úgy?
160 XL | fogják vinni.~Azt mondta rá: „igenis, vannak.”~– Hol
161 XL | nemesi becsületszavamat adom rá, sőt ha kívánja a királyi
162 XLI | csak egy tekintetet kellett rá vetni, hogy ezt kitalálja.~–
163 XLII | utolsó utamon.~Ezzel bezárult rá az ajtó. Magára maradt.~
164 XLII | többinek nincs semmi értelme rá nézve, csak ennek az egynek.~
|