Fezejet
1 III | beszélni – mondá Alauda uram, s azzal a szenátoroknak beszélt
2 III | islandicumot. Elég lesz neki.~S azzal tovább suhant be a templomba,
3 V | holtig a kortársai előtt azzal, hogy Jupiter genitivusát „
4 VI | polgároknak én parancsolok.~És azzal elrendelé, hogy a hozott
5 VIII | kerülj a városházára.~S azzal a leányt, aki sem nem ellenkezett
6 VIII | minden rendben legyen.~S azzal sorba mindenkinek kiosztá
7 IX | kutassuk, hanem elégedjünk meg azzal az adattal, hogy egy negyedóra
8 IX | Istennél sincs kegyelem!”~Azzal visszaadta a vaskalit kulcsait
9 X | haragudjék! Csókoljon meg.~S azzal csábítóan mosolyogva nyújtá
10 X | a masinának a fogait.~S azzal kikapva kezéből a kávédarálót,
11 X | egész, kerek, igazi csókot.~Azzal a két kezének hüvelyk- és
12 X | meg érte?~– Hát énnekem is azzal kell megfizetnem. Ne mondja
13 X | feleség megölelték egymást, s azzal Korponay eltávozott, Pelargus
14 X | gyönyörűség volt, csak azzal a különbséggel, hogy egyiknél
15 X | sem?~– Te meg éppen nem.~Azzal hevesen megragadta a fiatalembernek
16 X | Talán még látjuk egymást.~Azzal ölébe adta Pelargusnak a
17 XI | fiatalság az arcán, amit azzal csúfolnak, hogy „örök”;
18 XI | Magyarországon is alkalmazható volt, azzal a kis különbséggel, hogy
19 XI | látogatót ki lehet zárni azzal a szóval, hogy beteg vagyok,
20 XI | emlékezetes lapát volt. Azzal szoktak némely kisebb mérvű
21 XI | Visszatérek azonnal.~S azzal hóna alá véve a két mankóját,
22 XII | Nem! Még tart a péntek.~S azzal kiveszi a narancsgerezdet
23 XII | kegyelmed veszteg előttem.~Azzal leültette őt a patkó alakú
24 XII | Maecenas atavis edite regibus).~Azzal letörülve hímzett inge ujjával
25 XII | akarok tőled szabadulni?~S azzal az első hajfonadékából kirántott
26 XII | zavarban magukra kaptak, ki-ki azzal a fegyverrel kezében, amit
27 XIII | téged, meleg csókjaimmal.~S azzal végtül végigcsókolta a leányt,
28 XIII | nyomta a sastollas süveget, s azzal a tükör felé fordítá a leányt.~–
29 XIII | parancsolta, hogy így tegyenek. Azzal kezdte a bíróságát, amint
30 XIII | kegyelmetek, ám jöjjenek utánam.~Azzal a mankóit a hóna alá kapva,
31 XIII | vesződik, átkutatom a szobákat.~Azzal Fabriczius a polgárőröket
32 XIV | vet a lábszárai körül, s azzal lerántják a földre és elnyomják,
33 XIV | Micsoda disznóság van itten!~Azzal sarkantyúba kapva a lovát,
34 XIV | érte? Mit csináltok ott azzal a nemes úrral?~– A francia
35 XIV | feleségemet! Akkor gyere velem!~S azzal karon kapva a kedves bajtársát,
36 XIV | odalökte a villamos gépre, s azzal az ágyhoz rohant; kezeit
37 XIV | Farceur! Kitelik tőled!~S azzal gyöngén a hátára ütött.~–
38 XV | visszakapta a saját levelét, azzal a kategorikus válasszal,
39 XVI | oltalmazza a mi városunkat!~Azzal továbbment a kikiáltó, s
40 XVI | tetted.~– Most utóbbat pedig azzal zakatolnak az ajtón, hogy
41 XVI | állt egy pokoli machina, s azzal téged egy csomó veszett
42 XVI | buzogányát, s megfenyegetve azzal a zúgó csőcseléket. – Vagy
43 XVI | kérdeznének valamit tőle, azzal az értesítéssel, amit így
44 XVI | legközelebb múlt éjszakát? Azzal van ön vádolva, hogy szándékosan
45 XVI | Megvan nálam ez a hatalom…~S azzal dolmányába nyúlva, elővont
46 XVI | nagyorrú kutya kuruc! Eredj!”~Azzal megrázta erősen Korponayt;
47 XVI | háta mögött átcsúsztatta, s azzal otthagyta a dragonyos hadat
48 XVI | súlyával a szívére üt.~S azzal tántorogva megy ki a teremből;
49 XVII | mondja, hogy így történt: – s azzal otthagy bennünket a sötétben.~
50 XVIII | Nyakunkon a Filiszteusok!~Azzal a kezében hozott fél csizmáját
51 XVIII | császári plenipotentia!~S azzal elővonta kebléből a pecsétes
52 XVIII | Andrássynak.~– Nem bánom.~S azzal mind a ketten kiálltak az
53 XIX | vendégének, hogy üljön le, s azzal helyet foglaltak a patkó
54 XIX | élt, az ifjú József király azzal a megbízással küldé őt Rákóczi
55 XIX | az nem te fogsz lenni. – Azzal felrohant a Fabriczius lakának
56 XIX | feltaszította Fabricziust, azzal a nagy lőporos zsákkal a
57 XIX | Dobd oda! Én is segítek!~S azzal Korponay is alája tette
58 XIX | kardokat tisztogatják – s azzal telenyomta Fabricziusnak
59 XIX | telenyomta Fabricziusnak a markát azzal a fekete porral.~Ha valakinek
60 XIX | egyszer szembe találkozott azzal az arcképpel, amin oly híven
61 XX | lesz, ami még nem volt!~Azzal siettek le mind a ketten
62 XX | Nem Lőcse város a világ!~S azzal megfúvatta a tárogatókat,
63 XXII | maga először ezt a szót – azzal kotródik a hírhozó cigány.
64 XXII | Krasznahorkán! Ez volt az utolsó!~S azzal megkapta két kézzel a nagy
65 XXII | az öve mellé akasztotta.~Azzal felment a szobájába és lefeküdt.~
66 XXII | máslást.~Aztán az egész napot azzal töltötte, hogy a két fiacskáját
67 XXII | bolondságnak lássék. – Te azzal a szóval fogadtál, miért
68 XXII | fegyvert, mint a nyájas szót. Azzal küzdj majd, ha tudsz. –
69 XXIII | felugorva helyéről Zsófia, s azzal megragadva mind a két fia
70 XXIII | Te mind megrontod magad azzal a szanaszét kóborlással
71 XXIII | vagyok az, aki elítéllek!~Azzal megfordult, és üdvözlés
72 XXIV | tovább beszélni.~Zsófia azzal az éleslátással, ami az
73 XXIV | Látod, megbetegítettelek azzal, amit mondtam! – rebegé
74 XXIV | Andrássy Istvánt, hagyjon fel azzal a szándékával, hogy Krasznahorkára
75 XXIV | Aludjál csak. Én virrasztok.~Azzal a gyermek álomnak ereszté
76 XXIV | égi láncok hozzá kötöttek, azzal a másik asszonnyal, aki
77 XXIV | A hintó jó célpont volt, azzal a messzevirító narancsszín
78 XXIV | Ne szorítsd oly nagyon!~S azzal fuldokolva futott a fiú
79 XXIV | ember még nem látott.~S azzal a fiút félig karjain emelve,
80 XXIV | lépett oda a koporsóhoz, azzal a szándékkal, hogy visszahajtja
81 XXVI | minnelovag megölelte egymást, s azzal Andrássy a diadal előérzetétől
82 XXVI | hazáig cipelte.~Husz apó azzal dicsérte meg a hazatérő
83 XXVI | a legkisebb Husz-ivadék azzal a hírrel lepte meg a poharazókat,
84 XXVII | Blumevitz fiatal feleségét.~Azzal is el tudta hitetni, hogy
85 XXVII | örömet sem csinálna vele, ha azzal a hírrel lepné meg, hogy
86 XXVII | szidalmazott szépséget, azzal sem törődöm, a himlő ragyái
87 XXVII | mondta: „Jól van, asszonyom!”~Azzal saját kezűleg két levelet
88 XXVIII | Egyebet most ne kérdj! Azzal sietett Wratislawhoz.~A
89 XXVIII | én is járulhassak hozzá.~Azzal a kancellár a szekrényéből
90 XXVIII | Végre Eleonóra császárné azzal vágta ketté a vitatkozást,
91 XXVIII | személyleírás.~– Úgy? No, hát azzal is szolgálok. Itt a bécsi
92 XXVIII | is visszaloholt a bíróhoz azzal a kategorikus parancsolattal,
93 XXVIII | egyszer aztán egyenesen azzal a kérdéssel szorítá a falhoz
94 XXIX | odakinn a tornácban; valaki azzal a hangosan nyilvánított
95 XXIX | mi urunk mit szól ehhez?)~Azzal csak vette megint a hosszú
96 XXIX | egy lovat elfognak, amíg azzal előkerülnek, lesz másik
97 XXIX | volt: az igazi tokajiból; azzal traktálta meg. Ízlett a
98 XXIX | gondoltam, hogy fenékig tejfel.~Azzal meggondolta magát, az arany
99 XXIX | útitársnéját.~Az nem törődött azzal, hogy a ló szügyéig ér a
100 XXIX | ollót kért az asztaláról, azzal felmetszette a pecséteket,
101 XXX | csakugyan egy személy-e azzal, aki Bécstől Domahidáig
102 XXX | félkesztyű fedetlen hagy, azzal az előkelő finomsággal bírnak,
103 XXX | hölgy.~Ez okvetlenül azonos azzal a rejtélyes személlyel,
104 XXX | bivaly nem akart mozdulni.~Azzal Andernach lovag udvariasan
105 XXX | Erre a szóra a kocsmáros azzal felelt, hogy öklébe szorította
106 XXX | sietett nyergeltetni a lovag, azzal a szándékkal, hogy mégis
107 XXX | gyorsfutárt indított Károlyihoz, azzal a paranccsal, hogy a fővezér
108 XXX | táborba Károlyi Sándorhoz, azzal az üzenettel, hogy ő kész
109 XXX | Korponay János Rákóczinak azzal a levelével, amit már a
110 XXXI | annak az írásnak, ahogy azt azzal a másik úrral együtt elkészítettük,
111 XXXI | Mert nem lehet ám nekem azzal a szóval port hinteni a
112 XXXI | engedni négyfelé vágatni.~Azzal aztán sietett a maga dolga
113 XXXI | venni, a talpa alá teszi.~Azzal a néhány nappal, amit Czelder
114 XXXI | A négykezű ember eleinte azzal mulatja magát, hogy egy
115 XXXI | szép férfival. Mind a kettő azzal a szándékkal, hogy a másikat
116 XXXI | vagyok, állnom illik.~S azzal röviden, világos mondatokban,
117 XXXI | új érdemeket szerezni!~S azzal, még csak az etikettszerű
118 XXXI | rögeszméje után.~Mindig azzal édelgette a kis fiacskáját: „
119 XXXI | elfoglalta a várat, de még azzal Kassát le nem győzte; akkor
120 XXXI | végrehajtani, a legelső lépését azzal kezdje meg, hogy vérpadra
121 XXXII | vádakkal terhelve, Fügedyé csak azzal, hogy őt szállásra befogadta.
122 XXXII | hasonlatossága az ő halandó fejének azzal a képpel, amelynek jelvényében
123 XXXII | aranyos hintó”? Elrepültek azzal a bagolyfejű pillék!~Juliánna
124 XXXII | kisfiának.~– Hm! – mondá az, azzal a bölcs bíráló tekintettel
125 XXXIII | gazdaságát az öccsének, aki azzal nem törődik. Ennél főznek
126 XXXIII | ahol az a félő öregember, azzal az öreg Istent ábrázoló
127 XXXIII | meg az öreg Fabriczius, azzal a hosszú kardjával.~– A
128 XXXIII | Mondja kegyelmed a többit.~Azzal elkezdte döncölgetni a kisfiát
129 XXXIV | Addig érjék be a jó cimborák azzal, amit a rézbányája keres.
130 XXXIV | lenni, ahol minden ember azzal a tudattal hordja fenn a
131 XXXIV | hegyek belseje csupa vas, azzal pedig a villám szeret csókolódni;
132 XXXIV | gyertyástól a földhöz vágja, hát azzal eltemeti magát is meg valamennyit
133 XXXIV | világban. – Hagyd abba – s azzal odalépve a férfiak csoportjába,
134 XXXIV | ügyetekért teszek, felér azzal a rosszal, amit ellene tettem,
135 XXXIV | egymás mellé voltak rakva, s azzal egyenesen Fabriczius felé
136 XXXIV | dubiis charitas”. Ha tudna azzal az angyalarccal, azzal a
137 XXXIV | tudna azzal az angyalarccal, azzal a galambtekintettel asszony
138 XXXIV | vele, mint a vén Kronosz. Azzal, ha akarta, le is üthette
139 XXXIV | váltottad meg magadat. Hanem azzal, hogy az apádtól küldve
140 XXXIV | neveink is rajta vannak.~Azzal a pergamen elejére felírta
141 XXXIV | elintézhették a maguk perpatvarát azzal, aki őket egyszer elárulta.
142 XXXV | meg e nyújtott kezet. S azzal odaszökött az asztalhoz,
143 XXXV | akik remélnek valamit. Csak azzal próbálgatom magamon, hogy
144 XXXV | szolgálatait, nem érik be azzal, hogy Andrássy Istvánt a
145 XXXVI | ablakból.~– Parancsolatjára.~Azzal a vékát megtetézve almával,
146 XXXVI | azt vissza Korponaynénak.~Azzal felkapott egy poharat az
147 XXXVI | érdemlek-e meg valami jutalmat?~S azzal térdre roskadt, két karját
148 XXXVI | lépést tántorodott hátra, s azzal széttaszigálva a körülálló
149 XXXVI | rávagdalt a lógósra, s azzal, mint akit veszteni visznek,
150 XXXVIII| azért jött ide fel, hogy azzal beszéljen, s rábírja, hogy
151 XXXVIII| mikor őt visszatérni látják azzal a tizenkét dragonyossal.~
152 XXXVIII| Spanyolországból megérkezett, s azzal egyszerre nagy fordulat
153 XXXVIII| az volt) meg lett bízva azzal a bizonyos expedícióval,
154 XXXIX | hogy te is szeress engem.~S azzal az ölébe vonta, és gyöngéden
155 XL | mindennap egy asztalhoz ülni azzal az asszonnyal, akit jobban
156 XL | boldogságról beszélgetni azzal a nővel, akit emlékezetéből
157 XLI | s ki akart rajta menni, azzal a szándékkal, hogy az egész
158 XLI | módjára bebugyolálta, s azzal kisietett a folyosóra, le
159 XLII | azokban a levelekben, akkor azzal vágta ki magát, hogy diákul
160 XLII | megtérésre mutatott.~A főúr azzal az ígérettel távozott el,
161 XLII | szavába vágott a főúr.~– Azzal ugyan a káplán úr nem fog
162 XLII | a fekete kocsi odalent, azzal a daróc takaróval? Az Éliás
163 XLII | Sietek. – A fiacskám vár!~S azzal minden másra-támaszkodás
|