bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

 5001 XXI    |                      az alakja; faragványai, a szőlővenyigékkel befuttatott
 5002 XXI    |               befuttatott corynthi oszlopok, a nemes ízlésű karnisok betetőzve
 5003 XXI    |                 lángoló tűzhely utánzatával, a ragyogó fénymáz zománcszíneivel,
 5004 XXI    |            aranyozásával. Mikor be van zárva a szekrény, akkor is leköti
 5005 XXI    |                    szekrény, akkor is leköti a figyelmünket; hát még mikor
 5006 XXI    |                   rakott ereklyéket: ez volt a pohara, ez volt a tányéra,
 5007 XXI    |                    ez volt a pohara, ez volt a tányéra, ezek voltak az
 5008 XXI    |                     az evőeszközei. Őneki! – A fejedelemnek! – Rákóczi
 5009 XXI    |                   kellett hagynia; neki adta a kedvenc szőnyegét is, amit
 5010 XXI    |                   kedvenc szőnyegét is, amit a szép Szirmayné hímzett a
 5011 XXI    |                     a szép Szirmayné hímzett a számára; neki adta a kardját,
 5012 XXI    |                 hímzett a számára; neki adta a kardját, még a kedves sétapálcáját
 5013 XXI    |                     neki adta a kardját, még a kedves sétapálcáját is.
 5014 XXI    |                 Ezzel üssétek őket!” Ez volt a szava az ajándék mellé. –
 5015 XXI    |                   mellé. – Olyan mélyen állt a szeretetében Andrássy István.~
 5016 XXI    |          szeretetében Andrássy István.~Körül a falakon az ősök képei: István
 5017 XXI    |                falakon az ősök képei: István a kuruc tábornok pompás viseletében;
 5018 XXI    |                   pompás viseletében; Miklós a fehérbarát csuhájában, nagy
 5019 XXI    |            fehérbarát csuhájában, nagy könyv a kezében.~A legtágasabb teremből
 5020 XXI    |            csuhájában, nagy könyv a kezében.~A legtágasabb teremből nyílik
 5021 XXI    |                     faragott ajtó, egyenesen a templomba. Az oltárral szemközti
 5022 XXI    |                 karzaton sorba felfüggesztve a nagy fekete rámák; mindegyikben
 5023 XXI    |                       mindegyikben párosával a címerek; egy Andrássyé és
 5024 XXI    |                    címerek; egy Andrássyé és a feleségéé; körülöttük aranybetűkkel
 5025 XXI    |                     neve és halálának napja; a hosszú sor ráma még folytatásra
 5026 XXI    |                      korszak szele fúj végig a szobákon. Hevülünk és fázunk.~
 5027 XXI    |                 előtornácban jövünk rá, hogy a következő évtized is belevegyítette
 5028 XXI    |                      belevegyítette már abba a maga öngúnyoló szatirikus
 5029 XXI    |             szatirikus emlékeit.~Ott parádéz a falon Rákóczi tábori dobosa (
 5030 XXI    |                 falon Rákóczi tábori dobosa (a híres Rácz Ferkó, aki Törökországba
 5031 XXI    |                    vissza); lóháton veri azt a hosszú rézdobot, s ezt a
 5032 XXI    |                     a hosszú rézdobot, s ezt a tótos magyar gúnyverset
 5033 XXI    |               elmaratunk.~Innen nyílik aztán a leghatalmasabb várasszonynak
 5034 XXI    |                    benne; egy magának, másik a két kisfiának.~Most már
 5035 XXI    |                      most is alszik.~Álmodik a jövendőkről.~Mi álmodjuk
 5036 XXI    |              jövendőkről.~Mi álmodjuk vissza a múltat.~Mikor még ez a gyengéd,
 5037 XXI    |                vissza a múltat.~Mikor még ez a gyengéd, tündéri idomzatú
 5038 XXI    |                    élő védszentje volt ennek a vidéknek, őrangyala az egész
 5039 XXI    |                    még most sem akar átmenni a túlvilágra, még most is
 5040 XXI    |          Krasznahorka vára Gömör vármegyének a székhelye is volt Andrássy
 5041 XXI    |                    Andrássy István idejében, a híres magyar versíró, Gyöngyösi (
 5042 XXI    |                   magyar versíró, Gyöngyösi (a Murányi Vénus szerzője)
 5043 XXI    |                 Mindig otthont találó vendég a főispáni háznál. Ott van
 5044 XXI    |                     főispáni háznál. Ott van a szobája, a roppant ablakokkal,
 5045 XXI    |                   háznál. Ott van a szobája, a roppant ablakokkal, mik
 5046 XXI    |                      roppant ablakokkal, mik a kies Rozsnyó-vidékre, s
 5047 XXI    |                      kies Rozsnyó-vidékre, s a vár alatt elterülő falura
 5048 XXI    |                     Andrássynénak dedikálta.~A megyegyűlésnek szolgáló
 5049 XXI    |                 szolgáló roppant nagy terem, a középépületben, most be
 5050 XXI    |                 nyíló folyosókat mutatnak, s a legvastagabb középfalban,
 5051 XXI    |                    számára való lehetett az.~A déli bástyafalon innen van
 5052 XXI    |              hosszúkás négyszög tér. Ez volt a vár asszonyának kedvenc
 5053 XXI    |                 időknek divatos díszvirágát: a százféle szegfűket. Most
 5054 XXI    |                      virágot találunk benne, a hesperis matronalist, mely
 5055 XXI    |                    virágnak, és együtt virul a halhatatlan csalánnal és
 5056 XXI    |                     egy másik kis kert volt, a Szentháromság szobrának
 5057 XXI    |                  emelt bástyafal tetején. Ez a család leányaié volt. Ok
 5058 XXI    |               leányaié volt. Ok ültették oda a rózsákat, amik most bozótként
 5059 XXI    |                  most bozótként hajlanak alá a nyirkos falakon, s azt a
 5060 XXI    |                     a nyirkos falakon, s azt a fenyőfát ott az Isten-szobor
 5061 XXI    |                    toronytetőn túlemelkedik.~A kertfal négyszögű ablakaiból
 5062 XXI    |             négyszögű ablakaiból hasalnak ki a nagy ostromágyúk, amiknek
 5063 XXI    |                    nagy ostromágyúk, amiknek a talpányát körülnőtte a fű;
 5064 XXI    |               amiknek a talpányát körülnőtte a fű; a múlt század óta, amikor
 5065 XXI    |                   talpányát körülnőtte a fű; a múlt század óta, amikor
 5066 XXI    |                       amikor Salm ostromolta a várat, nem voltak azok bolygatva,
 5067 XXI    |                   nem voltak azok bolygatva, a kertész piros virágú paszulyt
 5068 XXI    |                 futtatott fel rájuk.~S ebben a roppant háztömkelegben a
 5069 XXI    |                     a roppant háztömkelegben a legkisebb szobácskát nevezte
 5070 XXI    |                 legkisebb szobácskát nevezte a magáénak Zsófia. Egy része
 5071 XXI    |                   magáénak Zsófia. Egy része a falaknak Istené volt, más
 5072 XXI    |              falaknak Istené volt, más része a vármegyéé, megint más az
 5073 XXI    |                     megint más az ereklyéké, a legnagyobb a harcosoké,
 5074 XXI    |                      ereklyéké, a legnagyobb a harcosoké, ami azonfelül
 5075 XXI    |                 árváké és nyomorultaké.~Amíg a férj és a négy testvére
 5076 XXI    |                 nyomorultaké.~Amíg a férj és a négy testvére szerteszét
 5077 XXI    |                     halottakat hagyogassanak a hátuk mögött, azalatt Zsófia
 5078 XXI    |                      összeszedte mindenünnen a harc nyomorultjait, s az
 5079 XXI    |                      apja valahol ott beszél a hollókkal és keselyűkkel;
 5080 XXI    |            keselyűkkel; s mentsvárat csinált a számukra a várából.~Ott
 5081 XXI    |                mentsvárat csinált a számukra a várából.~Ott szövetett,
 5082 XXI    |                    lepedőjét rágják, semhogy a nagyurak ajtajára menjenek
 5083 XXI    |            látogatatlan; hogy szóra ne bírja a néma szenvedést, s ha megorvosolta
 5084 XXI    |                  áldották!~Nem válogatott ám a szenvedők között, ahogy
 5085 XXI    |                     ahogy mások tettek abból a korból, hogy ki-ki csak
 5086 XXI    |                      korból, hogy ki-ki csak a maga nemzetének, Felekezetének
 5087 XXI    |                      ki magyar, ki német, ki a tót: Ki a lutheránus, pápista,
 5088 XXI    |                       ki német, ki a tót: Ki a lutheránus, pápista, kálvinista,
 5089 XXI    |                  tudnia, hogy szerencsétlen. A boldogok hadd veszekedjenek
 5090 XXI    |                  boldogok hadd veszekedjenek a szentek palástjai fölött,
 5091 XXI    |                    szentek palástjai fölött, a boldogtalanoknak csak egy
 5092 XXI    |       boldogtalanoknak csak egy Istenük van: a mostoha Isten!~Ezért mindenféle
 5093 XXI    |                  mindenféle papot is tartott a várában. Úrnapján sorba
 5094 XXI    |                   Úrnapján sorba prédikáltak a templomban. Az egyik elhagyta,
 5095 XXI    |               templomban. Az egyik elhagyta, a másik folytatta, s úgy került,
 5096 XXI    |                folytatta, s úgy került, hogy a boldogtalanok végighallgatták
 5097 XXI    |                 végighallgatták valamennyit. A pápista a lutheránus prédikátor
 5098 XXI    |       végighallgatták valamennyit. A pápista a lutheránus prédikátor beszédét,
 5099 XXI    |            lutheránus prédikátor beszédét, s a kálvinista a plébános prédikációját,
 5100 XXI    |                     beszédét, s a kálvinista a plébános prédikációját,
 5101 XXI    |                       s egyik se bánta, hogy a másikat meghallgatta. A
 5102 XXI    |                      a másikat meghallgatta. A nyomor vallása a türelem
 5103 XXI    |               meghallgatta. A nyomor vallása a türelem vallása.~Az ilyen
 5104 XXI    |                    maga is végighallgatta, s a két kisfiának is ott kellett
 5105 XXI    |                      kell tartani annak, aki a magáéhoz buzgón ragaszkodik.
 5106 XXI    |                magánál virtusul emleget, azt a mást hívőnél is annak kell
 5107 XXI    |                      is annak kell ismernie.~A barát, a dervisgenerális
 5108 XXI    |                      kell ismernie.~A barát, a dervisgenerális nem követte
 5109 XXI    |                      az ángyikáját. Neki még a tömjénfüst is büdös volt,
 5110 XXI    |            tömjénfüst is büdös volt, hát még a kálvinista hívek boldogasszony
 5111 XXI    |                     boldogasszony tenyerének a bűzi!~(A lapos méntát hívták
 5112 XXI    |            boldogasszony tenyerének a bűzi!~(A lapos méntát hívták ezen
 5113 XXI    |                     lapos méntát hívták ezen a néven, amit a protestánsok
 5114 XXI    |                    hívták ezen a néven, amit a protestánsok a zsoltáraik
 5115 XXI    |                   néven, amit a protestánsok a zsoltáraik levelei közé
 5116 XXII   |                      születésnapjára virradt a krasznahorkai vár.~Ezt a
 5117 XXII   |                     a krasznahorkai vár.~Ezt a napot minden évben fényesen
 5118 XXII   |                     látták őtet e vár falai.~A viszontagságos hadiélet
 5119 XXII   |                   hadiélet hordozta magával. A háború alatt bizony sokszor
 5120 XXII   |                      ágyúival harangoznak he a karácsonyra, s mikor valaki
 5121 XXII   |                      látta férjét Zsófia.~Az a kegyetlen hadjárat olyan
 5122 XXII   |                    Csak sivatagokat? Hát azt a kis átjáró fülkét, ott a
 5123 XXII   |                     a kis átjáró fülkét, ott a lőcsei szomszéd házak között?~
 5124 XXII   |         belenyugodott e távollétbe. Ott volt a két szép gyermeke. Kárpótlás
 5125 XXII   |                     szép gyermeke. Kárpótlás a távollevő apáért.~Tehette
 5126 XXII   |                   más asszonyok tettek, hogy a gyermekeit maga mellé véve,
 5127 XXII   |          hegyen-völgyön keresztül kövesse, s a táborélet viszontagságain
 5128 XXII   |                     csimpajkozzék az asszony a harcoló férje nyakába, mikor
 5129 XXII   |                     annak legjobb hitestársa a kivont kardja? Asszonysopánkodás,
 5130 XXII   |              gyermeksírás csak gátolja annak a vitézi munkáját. A nő küldetése
 5131 XXII   |                     annak a vitézi munkáját. A nő küldetése az, hogy nevelje
 5132 XXII   |                     ivadékot; ha mikor kidűl a törzs, ott legyenek helyette
 5133 XXII   |                 törzs, ott legyenek helyette a nálánál nem rosszabb sarjak.~
 5134 XXII   |                    kísérték városról városra a vezérségen levő uraikat,
 5135 XXII   |              ellenkezőt tette, s az övé volt a verseny pálmája.~Hozzá csak
 5136 XXII   |                  verseny pálmája.~Hozzá csak a hős diadalainak a híre járt
 5137 XXII   |                 Hozzá csak a hős diadalainak a híre járt el. Ő csak a fénykört
 5138 XXII   |           diadalainak a híre járt el. Ő csak a fénykört látta, mely férje
 5139 XXII   |               alakját körülburkolá. Mindazok a kisszerűségek, emberi fogyatkozások,
 5140 XXII   |                   emberi fogyatkozások, amik a nagy emberek bal keze szennyét
 5141 XXII   |          ismeretlenek voltak előtte. Őelőtte a férj csak a régi bálványkép
 5142 XXII   |                  előtte. Őelőtte a férj csak a régi bálványkép volt; fölülemelkedett
 5143 XXII   |           fölülemelkedett minden földi gőgön a középlény az Isten és az
 5144 XXII   |                    hanem aki által imádkozik a nő.~Mit is hihetett volna
 5145 XXII   |                    lelke meg van telve annak a képével, úgy jár az is a
 5146 XXII   |                     a képével, úgy jár az is a távolban, egybeolvadva az
 5147 XXII   |                 István születésnapjára szólt a várban minden harang; kora
 5148 XXII   |                   volna el első álmot aludni a dervisgenerális.~– Mire
 5149 XXII   |          veszekedetten? – kérdé felriadva.~– A brigadéros generális születésnapja
 5150 XXII   |                  születésnapja van! – felelé a csatlósa.~– Ördögadták!
 5151 XXII   |                     Ördögadták! Húzzátok hát a szenteket a lábaiknál fogva
 5152 XXII   |                     Húzzátok hát a szenteket a lábaiknál fogva le az égből;
 5153 XXII   |                   mintha külön húzogatnák.~S a mámoros hajfájásnak nincs
 5154 XXII   |                     Miklós felkelt bosszúsan a ki nem aludt álomból, s
 5155 XXII   |                     s nagyokat ásítva, kiadá a rendeletet, hogy az ünnepnapra
 5156 XXII   |              öregágyúkból. Ha már lárma kell a parádéhoz, hát legyen istenigazában.~
 5157 XXII   |                    hát legyen istenigazában.~A trombitásokat felrugdalta
 5158 XXII   |                 látjátok, hogy hasatokra süt a nap? Gyantázni frissen!
 5159 XXII   |               brigadéros napja. Bátyám uram, a kocsmagenerális ma rúgta
 5160 XXII   |                kocsmagenerális ma rúgta szét a hordót! Keressétek elő a
 5161 XXII   |                     a hordót! Keressétek elő a Szent Dávidné zsoltárait.~
 5162 XXII   |                      rúgott; papirost dugtak a lábujjai közé, s azt meggyújtották:
 5163 XXII   |                  meggyújtották: így rúgatják a csillagot a tréfás emberek.~
 5164 XXII   |                     így rúgatják a csillagot a tréfás emberek.~Azután megeredt
 5165 XXII   |                     emberek.~Azután megeredt a nagydob, a sípszó a várudvaron,
 5166 XXII   |                   Azután megeredt a nagydob, a sípszó a várudvaron, a belevegyült
 5167 XXII   |                 megeredt a nagydob, a sípszó a várudvaron, a belevegyült
 5168 XXII   |                       a sípszó a várudvaron, a belevegyült ágyúzás pedig
 5169 XXII   |                   mindig, úgy ma is, megtelt a vártemplom áhítatos néppel.
 5170 XXII   |                  vártemplom áhítatos néppel. A jászói prépost maga tartotta
 5171 XXII   |                 prépost maga tartotta ma itt a misét. Ez is, az egész káptalanjával
 5172 XXII   |                  egész káptalanjával együtt, a kegyetlen Heister elől menekült
 5173 XXII   |                     menekült Krasznahorkába. A császári generalissimusnak
 5174 XXII   |          generalissimusnak különös dühe volt a fehér ruhás barátok, a ciszterciták
 5175 XXII   |                  volt a fehér ruhás barátok, a ciszterciták és praemonstratensisek
 5176 XXII   |                 ellen, mivelhogy ezek voltak a szabadságharc legbuzgóbb
 5177 XXII   |              szabadságharc legbuzgóbb hívei.~A tízórai csengetés után egy
 5178 XXII   |                     egy kuruc lovas érkezett a várkapu elé, megadva a szokásos
 5179 XXII   |              érkezett a várkapu elé, megadva a szokásos jelt a kürtjével,
 5180 XXII   |                      megadva a szokásos jelt a kürtjével, a hídon át bebocsáttatott
 5181 XXII   |                   szokásos jelt a kürtjével, a hídon át bebocsáttatott
 5182 XXII   |                      hídon át bebocsáttatott a kapu belső boltozatát elzáró
 5183 XXII   |                  Elmondta, hogy Lőcséről jön a brigadéros úrtól; leveleket
 5184 XXII   |              brigadéros úrtól; leveleket hoz a kegyelmes asszonynak meg
 5185 XXII   |                     kegyelmes asszonynak meg a Miklós generálisnak.~Erre
 5186 XXII   |                   igazságra felhúzták előtte a csapórácskaput, s beeresztették
 5187 XXII   |               beeresztették lovastól együtt.~A kék huszárok közül való
 5188 XXII   |                    huszárok közül való volt, a veres csákós bataillonból,
 5189 XXII   |                     csákós bataillonból, ami a válogatott csapatot képezte.~–
 5190 XXII   |                 képezte.~– Merre találom meg a Miklós generálist? – kérdé
 5191 XXII   |                   Miklós generálist? – kérdé a silbaktól.~Az a saruja hegyes
 5192 XXII   |                        kérdé a silbaktól.~Az a saruja hegyes orrával mutatta
 5193 XXII   |                      Ilyenkor ünnepnap! Csak a templomban lesz. Ne félj,
 5194 XXII   |                    félj, hogy rá ne bukkanj!~A huszár átadta a lovát egy
 5195 XXII   |                     bukkanj!~A huszár átadta a lovát egy ácsorgó suhancnak
 5196 XXII   |                  lovát egy ácsorgó suhancnak a kukta fajtából, hogy jártassa
 5197 XXII   |                 visszatér; azután előkereste a nagy bőriszákjából a pecsétes
 5198 XXII   |              előkereste a nagy bőriszákjából a pecsétes levelet, ami Miklós
 5199 XXII   |                generálisnak szólt, s lerázva a zúzmarát a kacagányáról
 5200 XXII   |                  szólt, s lerázva a zúzmarát a kacagányáról meg a süvegéről,
 5201 XXII   |                  zúzmarát a kacagányáról meg a süvegéről, indult arrafelé
 5202 XXII   |                   süvegéről, indult arrafelé a sok boltozatú sikátoron
 5203 XXII   |                     utasítva volt.~Balra van a feljárat a templomba az
 5204 XXII   |                   volt.~Balra van a feljárat a templomba az udvarról, azon
 5205 XXII   |                  templomba az udvarról, azon a kis kerten keresztül, mely
 5206 XXII   |                   kis kerten keresztül, mely a Szentháromság-szobrot körülviszi;
 5207 XXII   |                    kőlépcső vezet fel odáig. A huszár annak indult neki.~–
 5208 XXII   |                    arra, hej! – kiálta utána a kapuőr nevetve. – Ne oda „
 5209 XXII   |                      re (balra), másszál fel a Jákob lajtorjáján, abba
 5210 XXII   |                      Jákob lajtorjáján, abba a templomba. Nem ott van a
 5211 XXII   |                     a templomba. Nem ott van a dervisgenerális, amott „
 5212 XXII   |                      hozzád”-ra (jobbra) van a másik grádics; ott gurulj
 5213 XXII   |                     Az az ő temploma.~Az biz a pince volt, a borospince,
 5214 XXII   |               temploma.~Az biz a pince volt, a borospince, nem a kriptákba
 5215 XXII   |                      volt, a borospince, nem a kriptákba vezető tornác.
 5216 XXII   |                  tornác. Ezt hívta Miklós úr a maga templomának.~Ha odafenn
 5217 XXII   |                   korán reggel hozzákezdett. A fegyverviselő cimborák sokkal
 5218 XXII   |                   sokkal jobban szeretik ezt a „füstös misét”, mint azt
 5219 XXII   |                      füstös misét”, mint azt a másikat odafenn.~A kuruc
 5220 XXII   |                  mint azt a másikat odafenn.~A kuruc hírhozó alig tudta
 5221 XXII   |                   hírhozó alig tudta kivenni a pinceboltban tévedező alakokat
 5222 XXII   |               pinceboltban tévedező alakokat a nagy dohányfüsttől. Az a
 5223 XXII   |                     a nagy dohányfüsttől. Az a három szál faggyúgyertya
 5224 XXII   |                 három szál faggyúgyertya ott a fali tartókban nem is arra
 5225 XXII   |                      is arra való volt, hogy a sötétséget elűzze, inkább
 5226 XXII   |                      szolgált, hogy az ember a falba ne üsse az orrát.~
 5227 XXII   |                      falba ne üsse az orrát.~A hosszú tölgyfa asztalon
 5228 XXII   |                     gyújtva, kék-zöld lángja a hozzá közel álló arcokra
 5229 XXII   |               lobogtatott.~Krampampuli annak a pokolitalnak a neve. Fügét,
 5230 XXII   |             Krampampuli annak a pokolitalnak a neve. Fügét, mazsolát, kalmusgyökeret
 5231 XXII   |                      kalmusgyökeret dobáltak a tűzfolyadékba, ami akkor
 5232 XXII   |                   égett, amikor maga nem ég. A fehér barátcsuhás alak egy
 5233 XXII   |                      öblös vaskanállal merít a lobogó medencéből, s tölti
 5234 XXII   |             medencéből, s tölti az égő italt a feléje nyújtott ércfinakokba,
 5235 XXII   |                danolja torka szakadtából ezt a szép nótát:~Valahányszor
 5236 XXII   |                     reggelén; hisz benne van a „jó Isten” (Binye Zeu).~
 5237 XXII   |                       jó Isten” (Binye Zeu).~A hírhozó odafurakodik az
 5238 XXII   |               osztogató alakhoz, s megrántja a csuhája ujját.~– Generális
 5239 XXII   |                      uram.~Miklós nem hallja a megszólítást, csak a ráncigálást
 5240 XXII   |                  hallja a megszólítást, csak a ráncigálást érzi, odafordul
 5241 XXII   |                  ráncigálást érzi, odafordul a csendzavaróhoz a telemerített
 5242 XXII   |                   odafordul a csendzavaróhoz a telemerített kanállal. Látja,
 5243 XXII   |                     nincs neki pohara.~– Hát a markodba töltsem a krampampulit
 5244 XXII   |                       Hát a markodba töltsem a krampampulit vagy egyenesen
 5245 XXII   |                  krampampulit vagy egyenesen a Bebek kanalából akarod innya?~(
 5246 XXII   |                  kanalából akarod innya?~(Az a vaskanál most is ott van
 5247 XXII   |                 vaskanál most is ott van még a klenodiumok között, Bebek
 5248 XXII   |     krampampuliosztogatásra használta, hanem a görögtűzhöz: – amint mondják.)~–
 5249 XXII   |                        amint mondják.)~– Nem a! Nem ihatnám, generális
 5250 XXII   |                        Így hívta magát akkor a hű fáraóivadék.)~– Hogy
 5251 XXII   |            fáraóivadék.)~– Hogy olyan fekete a pofád!~– Pedig mindennap
 5252 XXII   |                     Lőcséről. Levelet hoztam a – szent atyának attól a
 5253 XXII   |                      a – szent atyának attól a másik generális, akarom
 5254 XXII   |                    atyától.~S odatette eléje a hosszú, pecsétes levelet.~
 5255 XXII   |              hajnalodott, egyre tartott nála a disznószívű jókedv.~– Hahaha!
 5256 XXII   |               Lőcséről jössz! Hát mit csinál a szép asszony? Danolja-e
 5257 XXII   |                      uramat; hajajahaj!~Csak a kisebbik uramat; hajahaj!~
 5258 XXII   |                     is, ha megharagszom,~Itt a csárda, majd beiszom. Thajahaj!~–
 5259 XXII   |               hangosan – válaszolt húzódozva a hírhozó.~– Hát bátyámuram
 5260 XXII   |                      most kezdett egy kicsit a köd felszakadozni; valami
 5261 XXII   |                        Te, rajkó! Láttad azt a magas szál karót ott a kapuban
 5262 XXII   |                   azt a magas szál karót ott a kapuban felállítva, mikor
 5263 XXII   |                   felállítva, mikor bejöttél a várba?~– Láttam igenis.
 5264 XXII   |                     gondoltam, lakodalom van a háznál, azt jelenti.~– No,
 5265 XXII   |                  megesküdtem, hogy aki ebben a várban énelőttem ezt a szót
 5266 XXII   |                 ebben a várban énelőttem ezt a szót először kimondja: „
 5267 XXII   |                     Mária úgy segéljen, abba a karóba húzatom belé!~– Jaj,
 5268 XXII   |                      hozzá szent atyám ehhez a szép imádsághoz – rebegé
 5269 XXII   |                     szép imádsághoz – rebegé a hírt hozó, kegyesen kezet
 5270 XXII   |                      kegyesen kezet csókolva a dervisgenerálisnak. (Hát
 5271 XXII   |                   választottak cigányt ennek a levélnek az elhozására;
 5272 XXII   |                      tudták Miklós úrnak ezt a kegyes fogadását. S csak
 5273 XXII   |                     Miklós hevesen törte fel a pecséteket a levélről, s
 5274 XXII   |               hevesen törte fel a pecséteket a levélről, s a két kezével
 5275 XXII   |                     pecséteket a levélről, s a két kezével messze eltartva
 5276 XXII   |                   eltartva azt magától, hogy a medence lángja jobban belévilágítson,
 5277 XXII   |                     Eleinte táncoltak előtte a sorok. Minden betűnek keze-lába
 5278 XXII   |                    öklelőztek egymás között. A csuhája ujjával megdörzsölte
 5279 XXII   |                 csuhája ujjával megdörzsölte a szemeit, s újra hozzáfogott.~
 5280 XXII   |                 szemeit, s újra hozzáfogott.~A danolóknak mind a torkába
 5281 XXII   |               hozzáfogott.~A danolóknak mind a torkába szakadt a „binye
 5282 XXII   |            danolóknak mind a torkába szakadt a „binye Zeu”, amint észrevették
 5283 XXII   |                      Zeu”, amint észrevették a félelmes átváltozást a szilaj
 5284 XXII   |           észrevették a félelmes átváltozást a szilaj kedvű vezérnek az
 5285 XXII   |                vezérnek az arcán, ahogy ezek a véres szemek kidülledtek,
 5286 XXII   |                    szemek kidülledtek, ahogy a ráncok vonaglottak a homlokon,
 5287 XXII   |                   ahogy a ráncok vonaglottak a homlokon, ahogy a felnyitott
 5288 XXII   |                vonaglottak a homlokon, ahogy a felnyitott ajk hebegve vacogott,
 5289 XXII   |                      gyöngyözve futott végig a veríték.~Mi lesz ebből?~
 5290 XXII   |                    vad vigyorgásra torzulnak a vonások, a fogak összevicsorulnak,
 5291 XXII   |             vigyorgásra torzulnak a vonások, a fogak összevicsorulnak,
 5292 XXII   |      összevicsorulnak, az egész fej rázkódik a dühtől, míg végre éktelen
 5293 XXII   |                   Elárulták Lőcsét! Feladták a várost!~– No, hát csak húzassa
 5294 XXII   |                   mondta ki maga először ezt a szót – azzal kotródik a
 5295 XXII   |                      a szót – azzal kotródik a hírhozó cigány. Nincs most
 5296 XXII   |                cigány. Nincs most őrá gondja a dervisgenerálisnak.~Tépi
 5297 XXII   |       dervisgenerálisnak.~Tépi darabokra azt a gyászlevelet, tépi tíz körmével,
 5298 XXII   |                      tépi tíz körmével, tépi a fogával, s aztán a rongyait
 5299 XXII   |                      tépi a fogával, s aztán a rongyait odadobja az égő
 5300 XXII   |                  odadobja az égő borszeszbe. A meggyulladt papírrongyok
 5301 XXII   |                   vérvilágosan lobbantak fel a sötét pinceboltban, abban
 5302 XXII   |                    sötét pinceboltban, abban a fehér csuha is lángvörössé
 5303 XXII   |               pernahajderek! Hát tivornyának a napja van ma? Lóduljatok
 5304 XXII   |                     napja van ma? Lóduljatok a fegyvereitekhez! Tisztítsátok
 5305 XXII   |                ágyúkat! Állítsátok fegyverbe a csapatokat! Jön a német!
 5306 XXII   |                  fegyverbe a csapatokat! Jön a német! Jönnek az árulók
 5307 XXII   |                    az árulók Krasznahorkára! A bátyám vezeti őket! Tüzet,
 5308 XXII   |                     tüzet előtte, utána! Tűz a fejére! Tűz a talpa alá!
 5309 XXII   |                     utána! Tűz a fejére! Tűz a talpa alá! Nem halljátok?
 5310 XXII   |                    azzal megkapta két kézzel a nagy rézmedencét, nem bánta,
 5311 XXII   |                 rézmedencét, nem bánta, hogy a forró fogantyúitól vargát
 5312 XXII   |                  fogantyúitól vargát ránt is a két tenyere, s az egész
 5313 XXII   |                    tódult aztán minden ember a pincegádor felé, összeperzselt
 5314 XXII   |                kapott, azt ütötte agyba-főbe a Bebek kanalával.~Mikor aztán
 5315 XXII   |                  aztán maga is feltámolygott a pincelépcsőn az udvarra:
 5316 XXII   |                    nyitva volt az ajtó, mely a templomba vezetett. A kálvinista
 5317 XXII   |                   mely a templomba vezetett. A kálvinista hívek éneke hangzott
 5318 XXII   |                 pásztorom.~Miklós rohant fel a templomajtóhoz vezető lépcsőkön.
 5319 XXII   |             templomajtóhoz vezető lépcsőkön. A lábai előre vitték, a feje
 5320 XXII   |             lépcsőkön. A lábai előre vitték, a feje meg hátrafelé.~Az elfutott
 5321 XXII   |                     amint megtudta, hogy azt a templomban találja, befurakodott
 5322 XXII   |             templomban találja, befurakodott a népségen keresztül. A cigányész
 5323 XXII   |           befurakodott a népségen keresztül. A cigányész sugallta neki,
 5324 XXII   |                     legszárazabb helyen lesz a bőre, ha a dervisgenerális
 5325 XXII   |          legszárazabb helyen lesz a bőre, ha a dervisgenerális csakugyan
 5326 XXII   |                     csakugyan ellene zúdítja a vihedert.~Andrássy Istvánné
 5327 XXII   |                    Andrássy Istvánné ott ült a cifra faragott támlás székében
 5328 XXII   |                     faragott támlás székében a tabernaculum alatt, a két
 5329 XXII   |               székében a tabernaculum alatt, a két fia előtte állt. Mind
 5330 XXII   |                    két fia előtte állt. Mind a kettőn a ministransfiúk
 5331 XXII   |                   előtte állt. Mind a kettőn a ministransfiúk piros rokolyája,
 5332 XXII   |            ministransfiúk piros rokolyája, s a fölé öltött csipkés fehér
 5333 XXII   |                      ing volt; ők szolgáltak a misénél, amit a prépost
 5334 XXII   |                   szolgáltak a misénél, amit a prépost tartott.~A misének
 5335 XXII   |                      amit a prépost tartott.~A misének vége volt már, következett
 5336 XXII   |                   vége volt már, következett a kálvinista isteni tisztelet.
 5337 XXII   |               tisztelet. Azt már nem kellett a fiúknak végigvárni: de az
 5338 XXII   |                 kellett azt tanúsítani, hogy a türelem az első erény a
 5339 XXII   |                      a türelem az első erény a földön.~Megcsókolta a két
 5340 XXII   |                  erény a földön.~Megcsókolta a két fiacskáját, s elbocsátá
 5341 XXII   |                 fiacskáját, s elbocsátá őket a sekrestye felé. A kálvinista
 5342 XXII   |             elbocsátá őket a sekrestye felé. A kálvinista hívek rázendíték
 5343 XXII   |                  kálvinista hívek rázendíték a maguk zsoltárját. Azok pedig
 5344 XXII   |                 Istenhez beszél, ne sajnálja a hangját kiadni. A dervisgenerális
 5345 XXII   |                   sajnálja a hangját kiadni. A dervisgenerális sokkal jobban
 5346 XXII   |                      gyűlölte őket még, mint a pápistákat; mert ha ezek
 5347 XXII   |                     hát kénytelenek vele, de a kálvinistákat senki sem
 5348 XXII   |                     az úrasszony imaszékéhez a hírhozó. Odanyújtá neki
 5349 XXII   |                      hírhozó. Odanyújtá neki a levelet.~Zsófia megismerte
 5350 XXII   |                   levelet.~Zsófia megismerte a férje írását, s ajkához
 5351 XXII   |                    írását, s ajkához szorítá a pecsétes írást.~Oly régen
 5352 XXII   |                       Ő csak azt tudta, hogy a császári seregek erős ostromzár
 5353 XXII   |                      ostromzár alatt tartják a férjét Lőcse falai közt.~
 5354 XXII   |                      közt.~Alkudozni kezdett a lelkével. Illik-e, szabad-e
 5355 XXII   |              szabad-e felbontani egy levelet a templomban, s az Isten felséges
 5356 XXII   |                  olvasni olyan sorokat, amik a mulandóság számára vannak
 5357 XXII   |                  hogy hiszen nem rontja vele a más áhítatosságát: ez a
 5358 XXII   |                      a más áhítatosságát: ez a zsoltár nem az ő hitének
 5359 XXII   |                     zsoltár nem az ő hitének a zsolozsmája; azalatt olvashat,
 5360 XXII   |              olvashat, senkit sem zavar meg.~A felnyitott levél pedig aztán
 5361 XXII   |                     egészen magának foglalta a lelkét. Hosszan leírta abban
 5362 XXII   |                 lelkét. Hosszan leírta abban a férje a közelmúlt „pálfordulásának”
 5363 XXII   |                 Hosszan leírta abban a férje a közelmúlt „pálfordulásának”
 5364 XXII   |                      egészen kitörlött sorok a levélben. Annál hosszasabban
 5365 XXII   |           hosszasabban kiterjedt az előadása a királyi kegylevélre, mely
 5366 XXII   |                   biztatja az asszonyt, hogy a béke nemsokára helyre fog
 5367 XXII   |                   helyre fog már állni, mind a két hadviselő fél óhajtja
 5368 XXII   |                hadviselő fél óhajtja már azt a csendes időt, ahol sebeit
 5369 XXII   |        összefoldhatja: nem messze van már az a nap, hogy ő is visszatérhet
 5370 XXII   |                       hogy ő is visszatérhet a kedvesei közé. Kész nála
 5371 XXII   |                    Kész nála minden az útra, a megérkezés napját majd tudatja.~
 5372 XXII   |                   Zsófiának olyan nehéz lett a szíve e levél elolvasása
 5373 XXII   |                     e levél elolvasása után. A nőszív rejtelmei erősebbek
 5374 XXII   |            okoskodásnál. Mi lehetett azokban a kitörült sorokban?~Kár volt
 5375 XXII   |              kitörült sorokban?~Kár volt azt a levelet itt a templomban
 5376 XXII   |                   Kár volt azt a levelet itt a templomban felbontani.~Vissza
 5377 XXII   |                 akarta erőltetni az áhítatot a szívébe. Elővette az olvasóját,
 5378 XXII   |               suttogni magában. De beleakadt a közepén. Nem tudta, hogyan
 5379 XXII   |                  tudja kitalálni, mi az. Nem a Miatyánkban van az a kitörült
 5380 XXII   |                     Nem a Miatyánkban van az a kitörült sor, hanem a férj
 5381 XXII   |                     az a kitörült sor, hanem a férj levelében!~Egyszer
 5382 XXII   |              levelében!~Egyszer csak kitárul a templomajtó, s beront rajta
 5383 XXII   |                      rajta egy ijesztő alak: a dervisgenerális.~Fehér csuháján
 5384 XXII   |                     csuháján még füstölögnek a perzselés foltjai, amint
 5385 XXII   |               bámulnak előre, előttük jár az a fehér pont, mely az őrjöngés
 5386 XXII   |                   nyitva, szederjes színűek, a süveg hiányzik fejéről,
 5387 XXII   |                   rövidre nyírott haja, mint a serte borzad szerteszéjjel.~
 5388 XXII   |                   dúvad töri magát keresztül a padok közeit elálló asszonytömegen,
 5389 XXII   |                   asszonytömegen, s odarohan a tabernákulum elé.~Az oltárhoz
 5390 XXII   |                    Az oltárhoz van támasztva a prépost ezüstös pásztorbotja,
 5391 XXII   |                     felragadja, s mint ahogy a betyárok szokták botvívásnál,
 5392 XXII   |                 kiabáló csorda! Ki innen! Ki a várból; sápítozó kolduscsürhe!
 5393 XXII   |              kolduscsürhe! Nincs több moslék a kutyáknak!~Mindenki azt
 5394 XXII   |                  csak annál jobban rányomják a falrepedeztető éneklést.
 5395 XXII   |                     abban meghallgatatlanul.~A kálvinista pap kérlelő szándékkal
 5396 XXII   |                     kérlelő szándékkal járul a dühöngő elé; de még a megszólításig
 5397 XXII   |                  járul a dühöngő elé; de még a megszólításig sem juthat
 5398 XXII   |                       Miklós olyat lök rajta a bal kezével, hogy a jámbor
 5399 XXII   |                    rajta a bal kezével, hogy a jámbor istenszolgája hanyatt
 5400 XXII   |              istenszolgája hanyatt esik tőle a papi székébe.~Ezzel a dühöngő
 5401 XXII   |                   tőle a papi székébe.~Ezzel a dühöngő fel akar rohanni
 5402 XXII   |                     dühöngő fel akar rohanni a katedrába. Onnan majd jobban
 5403 XXII   |                      Csak Zsófia értette meg a dühöngést.~Bizonyára Miklós
 5404 XXII   |                  megkapta annak az üzenetnek a párját, amit őutána a templomba
 5405 XXII   |              üzenetnek a párját, amit őutána a templomba hoztak.~Őt abban
 5406 XXII   |                   templomba hoztak.~Őt abban a „másik” templomban találták
 5407 XXII   |                  találták meg vele, azért ez a féktelen indulat.~Zsófia
 5408 XXII   |                Miklós kezét megragadta, hogy a felbőszült férfi, mint a
 5409 XXII   |                     a felbőszült férfi, mint a leigézett, ott maradt fogva
 5410 XXII   |                  leigézett, ott maradt fogva a kezében. Lehúzta a fejét,
 5411 XXII   |                     fogva a kezében. Lehúzta a fejét, meggörbíté a térdeit
 5412 XXII   |                  Lehúzta a fejét, meggörbíté a térdeit úgy, hogy a vele
 5413 XXII   |               meggörbíté a térdeit úgy, hogy a vele szemben álló gyöngéd
 5414 XXII   |             gyülekezetnek is torkába szakadt a hang; nagy csendesség támadt.~
 5415 XXII   |                      döbbentő csendben:~– Te a kaszárnyádban parancsolsz!
 5416 XXII   |                  szóra vadul felegyenesedett a fehér csuhás alak, s arcát
 5417 XXII   |                     összerendülve bocsátá el a kezét, s visszahajolt az
 5418 XXII   |              visszahajolt az istentagadótól. A népgyülekezet elszörnyedése,
 5419 XXII   |            népgyülekezet elszörnyedése, mint a tengermoraj zúdult fel ellene.~
 5420 XXII   |                     De ő előrelépett, s mind a két kezével a mellére ütve,
 5421 XXII   |            előrelépett, s mind a két kezével a mellére ütve, kiálta, a
 5422 XXII   |                      a mellére ütve, kiálta, a népzúgást túldörgő hangon:~–
 5423 XXII   |                     Magyarország! – Elárulta a hazát Andrássy István!~–
 5424 XXII   |                  István!~– Isten némítsa meg a szádat! – sikolta fel, halálérző
 5425 XXII   |                   Zsófia.~– Elárulta! Eladta a németnek! Hozza a vállán
 5426 XXII   |                     Eladta a németnek! Hozza a vállán a kétfejű sast! Ez
 5427 XXII   |                     németnek! Hozza a vállán a kétfejű sast! Ez most az
 5428 XXII   |                Takarodjatok eléje! Nyaljátok a talpát! Ti minden úr szolgái!
 5429 XXII   |                 szolgái! Áruló uratoknál van a szégyenkenyér: abból kolduljatok!
 5430 XXII   |                      éneket! – kiálta Zsófia a gyülekezetnek.~S a nép rázendíté,
 5431 XXII   |                    Zsófia a gyülekezetnek.~S a nép rázendíté, ahol elhagyta
 5432 XXII   |                     rázendíté, ahol elhagyta a zsolozsmát, egyszerre: „
 5433 XXII   |                   patakon legeltetsz!”, hogy a riadó harsogó énekszóban
 5434 XXII   |                 harsogó énekszóban elveszett a kétségbeesés átkozódó haragja.~
 5435 XXII   |                   átkozódó haragja.~Utoljára a méregtarisznya Miklós odarohant
 5436 XXII   |              méregtarisznya Miklós odarohant a sokaság közé, s elkezdett
 5437 XXII   |                    sokaság közé, s elkezdett a pásztorbottal ütlegeket
 5438 XXII   |              körülfogták, belecsimpajkoztak; a pásztorbotot kicsavarták
 5439 XXII   |                     pásztorbotot kicsavarták a kezéből, a kardját letépték
 5440 XXII   |          pásztorbotot kicsavarták a kezéből, a kardját letépték az oldaláról,
 5441 XXII   |               kardját letépték az oldaláról, a csuháját a fején keresztülhúzták,
 5442 XXII   |                     az oldaláról, a csuháját a fején keresztülhúzták, s
 5443 XXII   |                 disznót győz”, kitaszították a templomajtón.~S aztán énekelték
 5444 XXII   |                     igaz ösvényében!” Miklós a szabad levegőn magához tért
 5445 XXII   |                  szabad levegőn magához tért a nagy dühéből. Átlátta, hogy
 5446 XXII   |                      illő fellépés nem vala: a templomban kiabálni, s aztán
 5447 XXII   |                 templomban kiabálni, s aztán a koldusasszonyokkal verekedést
 5448 XXII   |                   összeszedte magát. Bezárta a pince ajtaját, azután a
 5449 XXII   |                      a pince ajtaját, azután a nagy magtár ajtaját, meg
 5450 XXII   |                     nagy magtár ajtaját, meg a lisztes hombár ajtaját,
 5451 XXII   |                  lisztes hombár ajtaját, meg a mészárszék ajtaját, meg
 5452 XXII   |                      mészárszék ajtaját, meg a tulokistálló ajtaját, meg
 5453 XXII   |                    tulokistálló ajtaját, meg a koldusmenedék ajtaját (egynéhányan
 5454 XXII   |                    akasztotta.~Azzal felment a szobájába és lefeküdt.~Hát
 5455 XXII   |                   szobájába és lefeküdt.~Hát a szakácsok meg a bébillérek,
 5456 XXII   |                lefeküdt.~Hát a szakácsok meg a bébillérek, amint hozzá
 5457 XXII   |                    amint hozzá akartak fogni a sütés-főzéshez, akkor látták,
 5458 XXII   |                   nagy nevezetes ünnepnap! – a várbeli népség számára.~
 5459 XXII   |                   megszokta már Miklós úrnak a rigolyáit (ámbár sejté,
 5460 XXII   |              rigolyáit (ámbár sejté, hogy ez a mostani aligha maradandóbb
 5461 XXII   |                  aligha maradandóbb nem lesz a többinél), s nem igyekezett
 5462 XXII   |            felzavartatni; hanem felnyittatta a saját udvari éléskamráit,
 5463 XXII   |                 éléskamráit, s azokból adott a szakácsoknak, a saját asztalára
 5464 XXII   |                azokból adott a szakácsoknak, a saját asztalára való mindenféle
 5465 XXII   |                  jókból. Legyen nagy ünnepük a nyomorultaknak. S ha Miklós
 5466 XXII   |                     ha Miklós elzárta előlük a karcost, ő adott nekik máslást.~
 5467 XXII   |                   napot azzal töltötte, hogy a két fiacskáját bevitte a
 5468 XXII   |                     a két fiacskáját bevitte a belső szobájába, ahol apjuk
 5469 XXII   |             szobájába, ahol apjuk képe állt, a nagyapjuk, szépapjuk és
 5470 XXII   |                      nagyapjuk, szépapjuk és a híres szépanyjuk sorában,
 5471 XXII   |                 szépanyjuk sorában, s mesélt a két fiúnak e fényes alakok
 5472 XXII   |                   módon, hogy menekült utána a hű felesége, sátoros cigányok
 5473 XXII   |                 elvette az új fejedelem, aki a régit elűzte (akkor is ellensége
 5474 XXII   |                  akkor is ellensége volt már a magyar a magyarnak). Az
 5475 XXII   |                  ellensége volt már a magyar a magyarnak). Az ősapa vitézségével,
 5476 XXII   |                       hűségével szerezte ezt a várat, meg minden gazdagságát.
 5477 XXII   |                  hagyva az özvegyével hátra. A szegény özvegyasszonyt egyszerre
 5478 XXII   |                     asszony volt az! Látszik a képén is a tekintetéből,
 5479 XXII   |                  volt az! Látszik a képén is a tekintetéből, hogy ezt meg
 5480 XXII   |                   mikor férjhez kérték; csak a kis fiának akart anyja maradni;
 5481 XXII   |                  fiának akart anyja maradni; a kedves urát még a halott
 5482 XXII   |                   maradni; a kedves urát még a halott porában is oly nagyon
 5483 XXII   |                      szerette; s mikor aztán a visszautasított kérők hadat
 5484 XXII   |                   özvegyasszony kezébe vette a férje kardját, s úgy szétverte
 5485 XXII   |              szaladjanak. Úgy védelmezte meg a kis árváját.~– Hiszen lettem
 5486 XXII   |                      lettem volna csak én az a kis árva! Majd én is beléjük
 5487 XXII   |                    is beléjük ágyúztam volna a céllövő ágyúmmal! – biztatá
 5488 XXII   |                    ágyúmmal! – biztatá magát a nagyobbik, a Ferkó. Ez tüzes
 5489 XXII   |                   biztatá magát a nagyobbik, a Ferkó. Ez tüzes kölyök volt!
 5490 XXII   |                    Ez tüzes kölyök volt! Míg a másik, a Jóska, nagy áhítatosan
 5491 XXII   |                    kölyök volt! Míg a másik, a Jóska, nagy áhítatosan leste
 5492 XXII   |                 Jóska, nagy áhítatosan leste a szót azokról az édes ajkakról,
 5493 XXII   |               borzadt, mikor az ijedőse jött a mesének.~Azután elmondta
 5494 XXII   |                  Azután elmondta az anya azt a másik regét, a nagyapa történetét;
 5495 XXII   |                      anya azt a másik regét, a nagyapa történetét; aki
 5496 XXII   |                      azért tette), annak meg a török császár volt a szövetségese,
 5497 XXII   |                     meg a török császár volt a szövetségese, török, tatár
 5498 XXII   |                   sok pusztítást követett el a császár tartományában.~Egyszer
 5499 XXII   |              tartományában.~Egyszer aztán az a csuda történt vele, hogy
 5500 XXII   |                     álmában visszatért hozzá a megholt felesége, s oly