bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

 5501 XXII   |               félelmes dolgokat beszélt neki a túlvilágról, hogy mikor
 5502 XXII   |                  hogy mikor reggel fölébredt a kemény kuruc vezér, egészen
 5503 XXII   |                  változva. Mind elbocsátotta a fegyverben álló hadait,
 5504 XXII   |                 fegyverben álló hadait, csak a kis várőrséget tartotta
 5505 XXII   |                    halálát előérezve, áttért a római katolikus hitre.~A
 5506 XXII   |                     a római katolikus hitre.~A kis Ferkó nagyot nevetett
 5507 XXII   |                   Ferkó nagyot nevetett erre a regére.~– No, bizony akkor
 5508 XXII   |                   úgy elraknám, hogy elmenne a kedve többet elhagyni a
 5509 XXII   |                      a kedve többet elhagyni a koporsóját!~Zsófia odalett
 5510 XXII   |                     beszédre?~– Ki más, mint a Miklós bácsi? Ő maga is
 5511 XXII   |                     ne higgyünk semmit, amit a papok mesélnek. Csupa világbolondítás
 5512 XXII   |                  egész. Maguk se hiszik azt. A szentek is csak olyan emberek
 5513 XXII   |                     voltak, mint más.~Zsófia a kezeivel takarta el a gyermek
 5514 XXII   |                 Zsófia a kezeivel takarta el a gyermek fejét, a kebléhez
 5515 XXII   |                  takarta el a gyermek fejét, a kebléhez szorítva azt. Nem
 5516 XXII   |             kárhozatra jutni!”~Ha ezt mondta a lelke, bizony be is teljesült
 5517 XXII   |                    megtudta, milyen élet van a túlvilágon, mielőtt megtudta
 5518 XXII   |                    hogy milyen élet van ezen a világon. Nem ő lett a nagy
 5519 XXII   |                   ezen a világon. Nem ő lett a nagy családfa törzse, hanem
 5520 XXII   |                  nagy családfa törzse, hanem a kisöccse.~Az anya és gyermekei
 5521 XXII   |               kialudta; az arca sápadt volt, a szemei vörös karikákkal
 5522 XXII   |                 vörös karikákkal körülfogva.~A mámor kirepült a fejéből
 5523 XXII   |                 körülfogva.~A mámor kirepült a fejéből már, mindenféle
 5524 XXII   |                     helyet.~Vederszámra itta a vizet.~Ilyenkor volt a legkegyetlenebb.~
 5525 XXII   |                  itta a vizet.~Ilyenkor volt a legkegyetlenebb.~Ittas korában
 5526 XXII   |                      szembe lehetett szállni a dühével, az olyan volt,
 5527 XXII   |                 dühével, az olyan volt, mint a tűz. Aki az első lángjában
 5528 XXII   |                 vizet inni, mikor megtagadta a bort, akkor olyan volt a
 5529 XXII   |                     a bort, akkor olyan volt a haragja, mint a jég: az
 5530 XXII   |                   olyan volt a haragja, mint a jég: az ellen nem volt oltalom,
 5531 XXII   |                 kellett benne fagyni.~Zsófia a tekintetéből sejtheté, hogy
 5532 XXII   |              sejtheté, hogy mi hozza őt ide.~A gyermekeit el akarta küldeni
 5533 XXII   |                 gyermekeit el akarta küldeni a szobából.~– Menjetek játszani!~–
 5534 XXII   |                Zsófia ösztönszerűleg szorítá a két fiát kebléhez.~Miklós
 5535 XXII   |                   Miklós odaült háttal ahhoz a rámához, amiben Istvánnak
 5536 XXII   |                    ránézővel.~Zsófia, érezve a kettőjük közötti harc kitörésének
 5537 XXII   |                  látta, hogy maga kezdje meg a támadást. Kemény hangon
 5538 XXII   |                       Kemény hangon szólt rá a hatalmaskodó rokonra.~–
 5539 XXII   |                      botránkoztatást okozott a templomban, az ájtatosság
 5540 XXII   |                   Miklós, összefonva karjait a mellén.~– Megbántotta kegyelmed
 5541 XXII   |             Megbántotta kegyelmed az Istent, a népet, és azt, akinek most
 5542 XXII   |                     mentve.~– Márpedig annak a másik háromnak a sérelmét
 5543 XXII   |              Márpedig annak a másik háromnak a sérelmét kevesebbet bánom,
 5544 XXII   |              sérelmét kevesebbet bánom, mint a tiedet. Azért, mert tudom,
 5545 XXII   |                  hogy az azoknak nem fáj; de a te fájdalmad igaz.~– A másik
 5546 XXII   |                    de a te fájdalmad igaz.~– A másik három: az Isten, a
 5547 XXII   |                     A másik három: az Isten, a nép és az uram. Azt mondod,
 5548 XXII   |                 mondod, hogy azoknak nem fáj a sértés. Igaz, hogy az én
 5549 XXII   |               nyitogat az igazságtalannak, s a pusztába kergeti az igazságost.~–
 5550 XXII   |                       minden szavad úgy szúr a szívembe, mint az éles tőr.
 5551 XXII   |                  hozzá, s nőjön kemény kéreg a szívük körül.~– Isten bűneinkért
 5552 XXII   |                  sujtol bennünket, mert csak a gyűlölet munkáiban vagyunk
 5553 XXII   |                 Legyen úgy. Az Úr igazságos; a szolgája, a nép rossz. Megveri;
 5554 XXII   |                    Úr igazságos; a szolgája, a nép rossz. Megveri; jól
 5555 XXII   |                     miért olyan rossz!~– Nem a nép rossz, a vezetői azok!~
 5556 XXII   |                    rossz!~– Nem a nép rossz, a vezetői azok!~Miklós visszafordítá
 5557 XXII   |                   azok!~Miklós visszafordítá a fejét a rámás kép felé.~–
 5558 XXII   |                 Miklós visszafordítá a fejét a rámás kép felé.~– Hallod,
 5559 XXII   |                     Azért, hogy tanulják azt a névtelen bűnt még az apjukban
 5560 XXII   |              névtelen bűnről beszélsz itt?~– A régi görög törvényhozók
 5561 XXII   |                   apagyilkosra; azt mondták: a bűn lehetetlen, még neve
 5562 XXII   |                     neve se említtessék. Hát a hazagyilkos bűnének van-e
 5563 XXII   |                       Te magad is vetted azt a gyászlevelet, amelyben ez
 5564 XXII   |                 tudatja veled, hogy elárulta a hazáját.~– Nem úgy van!
 5565 XXII   |               beleszólni az ország dolgaiba. A hazát elárulni csak ellenségnek
 5566 XXII   |                      állt szóba ellenséggel. A koronás királlyal egyezkedett.
 5567 XXII   |               egyezkedett. Ahogy egyezkednek a fejedelem fővezérei mind.
 5568 XXII   |                      fővezérei mind. Ha maga a fejedelem is alkudozhatik
 5569 XXII   |                    fejedelem is alkudozhatik a nádorral, ha Károlyi Sándor
 5570 XXII   |                    akik még nem laktatok jól a vérrel, azt mondjátok, áruló
 5571 XXII   |                      akarjátok még folytatni a háborút? – Kiben bíztok
 5572 XXII   |               törökhöz! Mind elhagyott! Csak a muszka barátság virul még!
 5573 XXII   |                barátság virul még! Onnan jön a mi üdvösségünk? Nekem a
 5574 XXII   |                      a mi üdvösségünk? Nekem a ti dicsőségtekből nem jutott
 5575 XXII   |          dicsőségtekből nem jutott más, mint a súlyos szenvedések, az elszakíttatás,
 5576 XXII   |                    az éjszakai rettegések, s a sánták, bénák, sebesültek
 5577 XXII   |                     hallja meg annyi ajaknak a szózatát, aki diadalért
 5578 XXII   |                    utoljára Andrássy István, a virtus és hazaszeretet példányképe
 5579 XXII   |                      ruhában menekültek ebbe a házba mint földönfutó székely
 5580 XXII   |                      birtokaikat, ugyanannak a koronának a hű védelmében,
 5581 XXII   |                       ugyanannak a koronának a hű védelmében, melyhez most
 5582 XXII   |                    te átkot kiáltasz, hát ez a te karddal átkötött barátcsuhádhoz
 5583 XXII   |              elsiratatlanul. – De az, akinek a képmása ez a két gyermek
 5584 XXII   |                      az, akinek a képmása ez a két gyermek itten, ha azt
 5585 XXII   |                    két gyermek itten, ha azt a szíve ide vonzza vissza,
 5586 XXII   |                  vonzza vissza, ha az lemond a véres dicsőségről, s elhagyott
 5587 XXII   |                   Miklós olyat kacagott erre a szóra, mint egy csapdába
 5588 XXII   |                    kolerikus temperamentumú. A kacagást valami démon műveli
 5589 XXII   |                 visszás indulat tótágast áll a szívemben. Nem is azért
 5590 XXII   |                    tőlem. Nem is felelne meg a kötelességemnek. Mikor a
 5591 XXII   |                     a kötelességemnek. Mikor a főgenerális úr rám bízta
 5592 XXII   |                        Édes öcsém, rád bízom a legdrágább kincseimet: a
 5593 XXII   |                     a legdrágább kincseimet: a feleségem és a két fiamat.
 5594 XXII   |                   kincseimet: a feleségem és a két fiamat. Jól gondjukat
 5595 XXII   |              biztatással jöjjön is e vár alá a császári had, az erőnek
 5596 XXII   |                      az erőnek nagyobb erőt, a szép szónak süket fület
 5597 XXII   |              ellenébe! Krasznahorka várát és a családomat német kezére
 5598 XXII   |                  Megfogadtam, meg is tartom. A várat jól felkészítém: tüzet
 5599 XXII   |                      Arról, hogy most ő maga a német, hogy ő az, aki a
 5600 XXII   |                      a német, hogy ő az, aki a császári haddal Krasznahorkára
 5601 XXII   |                   készül: én nem tehetek. Én a németet visszaverem innen,
 5602 XXII   |              bolondságnak lássék. – Te azzal a szóval fogadtál, miért csináltam
 5603 XXII   |                fogadtál, miért csináltam azt a botrányt ott az imádkozóházban?
 5604 XXII   |                   mit akarnak jelenteni ezek a hidegvért mímelő szavak?~–
 5605 XXII   |                    árvát csődítettél ide fel a várba – folytatá Miklós.~–
 5606 XXII   |                    azzá; mi vérontó emberek. A te kegyes szíved ki akarja
 5607 XXII   |                 szíved ki akarja engesztelni a mi bűneinket. Mi vétkeztünk,
 5608 XXII   |                      helyettünk. Tudom, hogy a te szívednek ez gyönyörűség.
 5609 XXII   |                      föl magát, úgy jársz te a könnyező szemek ragyogása
 5610 XXII   |                      ettől az örömtől, ettől a ragyogástól. Én kitakarítom
 5611 XXII   |                  ragyogástól. Én kitakarítom a koldusaidat Krasznahorka
 5612 XXII   |                    mind.~– Az én váramból?~– A tiedből. Ahol én parancsolok.
 5613 XXII   |                     én parancsolok. Most nem a mennyországért küzdünk,
 5614 XXII   |                mennyországért küzdünk, hanem a földi országért. Én a nyomorékokkal
 5615 XXII   |                  hanem a földi országért. Én a nyomorékokkal nem védhetem
 5616 XXII   |                   nyomorékokkal nem védhetem a várat. Be kell hívnom a
 5617 XXII   |                      a várat. Be kell hívnom a Gömör megyei mezei hadakat,
 5618 XXII   |                     hogy legyen elég haderőm a megszálló ellenségre kicsapkodni,
 5619 XXII   |             Szükségem van minden üres helyre a várban, és minden kanál
 5620 XXII   |                   forgat. Ez volt az értelme a mai ungorkodásomnak ott
 5621 XXII   |                   sehol?~– Nem én űzöm őket, a császár vezér űzi. Az jön
 5622 XXII   |                    császár vezér űzi. Az jön a vár ellen. Az akar betörni.
 5623 XXII   |                 uramat, az gyermekeim atyját a saját várából?~– S ha az
 5624 XXII   |                  apám volna amaz ember, s az a vár volna a mennyország,
 5625 XXII   |                      ember, s az a vár volna a mennyország, akkor is kizárnám!~
 5626 XXII   |                 kizárnám!~Zsófia látta, hogy a józan Miklós bátyjával van
 5627 XXII   |                      kegyetlen tettre készül a dervisgenerális, olyankor
 5628 XXII   |                 olyankor eltiltja az ajkától a bort; olyan józan marad,
 5629 XXII   |                     Zsófia, amint fölismerte a rögeszméjét e hidegvérű
 5630 XXII   |                 ahogy te intézkedel. Készülj a várvédelemre minden tehetséged
 5631 XXII   |                 Ámbár én nem hiszem, hogy ez a próba bekövetkezzék. Azt
 5632 XXII   |                     próba bekövetkezzék. Azt a várat, ahol én és két fiacskám
 5633 XXII   |                   magával más fegyvert, mint a nyájas szót. Azzal küzdj
 5634 XXII   |                      küzdj majd, ha tudsz. – A szerencsétlen ápoltjaimat,
 5635 XXII   |                     ápoltjaimat, ha kitiltod a várból, ám tegyed. Én megtartom
 5636 XXII   |                    tegyed. Én megtartom őket a váralján. Kiüríttetem a
 5637 XXII   |                      a váralján. Kiüríttetem a magtáraimat, s berendezem
 5638 XXII   |              berendezem számukra szállásnak. A tiszttartómnak kiadom a
 5639 XXII   |                      A tiszttartómnak kiadom a rendeletet, hogy az vagyonom
 5640 XXII   |                   szükséget ne szenvedjenek. A betléri kastélyom is üres,
 5641 XXII   |                      szerint. – Átadom neked a lakosztályaimat, apáid címertermét,
 5642 XXII   |          lakosztályaimat, apáid címertermét, a vármegye tanácsházát, belső
 5643 XXII   |            ágyasházam, abban én elférek mind a két fiammal. – Hanem egyet
 5644 XXII   |               mámoros fővel is), hogy te még a mi templomunkból is, vagy
 5645 XXII   |                      ahogy csúfolni szoktad, a imádkozóházból, kaszárnyát
 5646 XXII   |               kaszárnyát fogsz csinálni: ezt a szót vedd vissza! Mert bizony
 5647 XXII   |               hasonlóul fogok cselekedni!~Az a gyönge, éteri alak e szavak
 5648 XXII   |                    emberfölötti dicsfénnyel.~A csuhás alak epés gúnnyal
 5649 XXII   |               gúnnyal nézett rajta végig. Ez a szó az megalázása volt.
 5650 XXII   |                   volt. Dölyfösen emelte föl a fejét. Forrt benne minden
 5651 XXII   |                     szótlanul indult kifelé. A hideg dölyf tiltotta, hogy
 5652 XXII   |                     hátrafordítá még egyszer a fejét, s meglátta azt a
 5653 XXII   |                      a fejét, s meglátta azt a diadalmaskodó csoportot,
 5654 XXII   |               diadalmaskodó csoportot, amint a két gyermek dicsőségtől
 5655 XXII   |                 egyszerre úrrá lett szívében a düh ördöge. Még ez a két
 5656 XXII   |                szívében a düh ördöge. Még ez a két fiú is őt meri kigúnyolni,
 5657 XXII   |                 ingerlé haragját, jobb kezét a karszék támlányára tette.
 5658 XXII   |                 támlányára tette. S baljával a szemközt álló arcképre mutatott,
 5659 XXII   |                       kemény hangon motyogva a szókat.~– Hát te azt hiszed,
 5660 XXII   |                     jön Krasznahorkába, mert a te ölelő karjaidba sietteti
 5661 XXII   |                      értő tekintettel bámult a kérdezőre.~– Hm! – ümmögött
 5662 XXII   |                      én belépni akarnék abba a házba, ahol az égi malasztot
 5663 XXII   |                      ahol oltár előtt égetik a tömjént. – Tudd meg, hogy
 5664 XXII   |                    tömjént. – Tudd meg, hogy a te bálványképed nem azért
 5665 XXII   |                   hozza azt az asszonyt, azt a százszorszép ördögöt, aki
 5666 XXIII  |                              XXIII. FEJEZET ~A szenvedések leánya~Mikor
 5667 XXIII  |                    Mikor Andrássy Miklós ezt a szót kiejté a száján, Zsófia
 5668 XXIII  |                     Miklós ezt a szót kiejté a száján, Zsófia csak szótlanul
 5669 XXIII  |                       Más asszonyok, akiknek a szeme megszokta már azt,
 5670 XXIII  |                   nagyon is jól tudnak látni a gyanakodás homályában; de
 5671 XXIII  |                    eszme volt. Egy férj, aki a feleségén kívül más nőt
 5672 XXIII  |              feleségén kívül más nőt szeret! A szfinx, a griff, az egyszarvú
 5673 XXIII  |                    más nőt szeret! A szfinx, a griff, az egyszarvú hamarább
 5674 XXIII  |                      indulat nem szállta meg a lelkét. A zárdában aszkétának
 5675 XXIII  |                    nem szállta meg a lelkét. A zárdában aszkétának nevelték,
 5676 XXIII  |                    nevelték, onnan egyenesen a csatatérre került: a kegyetlenség
 5677 XXIII  |               egyenesen a csatatérre került: a kegyetlenség iskolájába.
 5678 XXIII  |                     nem is nagyon titkolózók a szerelmi csapongások dolgában.
 5679 XXIII  |                  rajta. Még tetszik neki, ha a férjeikről azt a hírt hallják,
 5680 XXIII  |                    neki, ha a férjeikről azt a hírt hallják, hogy asszonyok
 5681 XXIII  |                  vádolnak vele, egyet feszít a mellén, mintha érdemrendet
 5682 XXIII  |                       Aztán mi is van abban? A katonák nem tették le a
 5683 XXIII  |                      A katonák nem tették le a votum castitatist, mint
 5684 XXIII  |                      votum castitatist, mint a monachusok.~Még több oka
 5685 XXIII  |            ölelésével Andrássy Istvánt arról a magaslatról alá, ahová hőstettei
 5686 XXIII  |               emelték. Hőstettein kívül mind a négy testvérének a vitézsége,
 5687 XXIII  |                      mind a négy testvérének a vitézsége, a nemzet ragaszkodása.
 5688 XXIII  |                     testvérének a vitézsége, a nemzet ragaszkodása. S ez
 5689 XXIII  |                         Át akarta oltani azt a gyűlöletet Zsófiának a szívébe,
 5690 XXIII  |                   azt a gyűlöletet Zsófiának a szívébe, hogy váljon ölő
 5691 XXIII  |                      hogy váljon ölő méreggé a szívében a hitvesi szeretet
 5692 XXIII  |                váljon ölő méreggé a szívében a hitvesi szeretet az áruló
 5693 XXIII  |                   szeretet az áruló és annak a kedvese iránt.~– Igen! –
 5694 XXIII  |                    hangon. – Ez az ember, ez a mosolygó kép itten, ahogy
 5695 XXIII  |                    kép itten, ahogy elárulta a hazáját, fejedelmét, úgy
 5696 XXIII  |                    fejedelmét, úgy árulta el a hitvesét, a családi tűzhelyét
 5697 XXIII  |                    úgy árulta el a hitvesét, a családi tűzhelyét is. Te
 5698 XXIII  |                szenvedsz, imádkozol, ő pedig a lőcsei Circe karjai közt
 5699 XXIII  |                    Circe karjai közt kacagja a te szenvedéseidet és a hazáét!~
 5700 XXIII  |               kacagja a te szenvedéseidet és a hazáét!~Zsófia, mint az
 5701 XXIII  |                  palástjába nagyobbik fiának a fejét, hogy ne hallja, amit
 5702 XXIII  |                  hallja, amit apjáról beszél a nagybátyja. A kisebbiket
 5703 XXIII  |                 apjáról beszél a nagybátyja. A kisebbiket nem kellett oltalmazni;
 5704 XXIII  |                    kellett oltalmazni; annak a lelke még nem vett be e
 5705 XXIII  |                  szavakon.~– Sohse takargasd a kis öcsém füleit! – monda
 5706 XXIII  |                  lovász széltiben beszél már a lőcsei fehér asszonyról,
 5707 XXIII  |                     lőcsei fehér asszonyról, a szép Korponaynéról, s úton-útfélen
 5708 XXIII  |                      s úton-útfélen danolják a „kocsmagenerális meg a szépasszony”
 5709 XXIII  |              danolják a „kocsmagenerális meg a szépasszony” nótáját. Eldanolja
 5710 XXIII  |                 nótáját. Eldanolja neked azt a Ferkó úgy, hogy szebben
 5711 XXIII  |                      erőszakos kézzel Zsófia a nagyobbik fiát, mintha rögtön
 5712 XXIII  |                rögtön meg akarná őt fojtani. A gyermek megijedt, s menekülni
 5713 XXIII  |                 menekülni akart.~Hanem aztán a pillanatnyi felhevülés elmúltával,
 5714 XXIII  |                    az ölébe, s megcsókolgatá a szőke fejét, gyöngéden rebegve:~–
 5715 XXIII  |                    te nem tehetsz róla: azok a bűnösök, akik téged erre
 5716 XXIII  |                   erre megtanítottak.~– Azok a bűnösök, akikről nóta szól! –
 5717 XXIII  |                    Ha ugyan egyáltalában bűn a más feleségével együtt nevetni.
 5718 XXIII  |                       S ha megfizeti az árát a tiltott örömnek, azt mondom
 5719 XXIII  |             megtorlom, ha egy édes ölelésért a hazát adja kelengyéül; s
 5720 XXIII  |                 zászlómat kapcának tépi szét a szeretője számára.~– Hazudsz!
 5721 XXIII  |                      s azzal megragadva mind a két fia kezét, odavonszolta
 5722 XXIII  |                     mert hiszen nem vetettek a szájára lakatot. Az asszonyok
 5723 XXIII  |               elámíttatás. Amit álmodtok, az a ti világotok. – Dühöngtök
 5724 XXIII  |                      aki fel mer ébreszteni.~A nő egész testében megrázkódva
 5725 XXIII  |                 mindent meg akarsz-e tagadni a mai napon?~– Csak azt hiszem,
 5726 XXIII  |                     rossz. Itt van, fogd ezt a levelet; és aztán olvasd
 5727 XXIII  |                      volt Andrássy Miklóshoz a lőcsei katasztrófa után.~
 5728 XXIII  |                    Hat órával később jött ez a levél Krasznahorkára, mint
 5729 XXIII  |                      kegyetlenül, mint ezzel a levéllel.~Miket írhat egy
 5730 XXIII  |                     dühében, aki meggyűlölte a feleségét: Abban a forró
 5731 XXIII  |               meggyűlölte a feleségét: Abban a forró lázában a haraggá
 5732 XXIII  |             feleségét: Abban a forró lázában a haraggá vált szerelemnek,
 5733 XXIII  |                      tépni még az emlékét is a szívéből, ha mindjárt a
 5734 XXIII  |                      a szívéből, ha mindjárt a szív maga utána szakad is.~
 5735 XXIII  |                   maga utána szakad is.~S ez a férj még azonkívül rajongó
 5736 XXIII  |                   még azonkívül rajongó híve a fejedelemnek, akit az az
 5737 XXIII  |                    adott, lesz beégetve mint a hóhérbélyeg a világtörténetbe,
 5738 XXIII  |                  beégetve mint a hóhérbélyeg a világtörténetbe, ahová a
 5739 XXIII  |                     a világtörténetbe, ahová a szabadságharc végkatasztrófáját
 5740 XXIII  |                      be fogják jegyezni.~Még a fiát is ellopta tőle, s
 5741 XXIII  |                laktak, tele keserű vádakkal.~A lőcsei hű polgárok, kik
 5742 XXIII  |                   kik vele együtt menekültek a városból, egész mondakört
 5743 XXIII  |                  tudtak neki mesélni azokról a kalandokról, miket a szószátyár
 5744 XXIII  |                 azokról a kalandokról, miket a szószátyár pletykahír a
 5745 XXIII  |                      a szószátyár pletykahír a piacra kikürtöl. A megcsalt
 5746 XXIII  |                pletykahír a piacra kikürtöl. A megcsalt férjnek szolgálni
 5747 XXIII  |                baráti kötelességének tartja.~A megcsalt férj olyan, mint
 5748 XXIII  |                      férj olyan, mint akinek a köntöse meggyulladt; fut
 5749 XXIII  |                     annál jobban körülfogják a lángok.~Hiszi még azt is,
 5750 XXIII  |                    átkozódni. Leírja levélbe a gyalázatát, hogy olvassák.~
 5751 XXIII  |                  hogy olvassák.~És ezt adták a kezébe Zsófiának, hogy világosítsa
 5752 XXIII  |                  Tanulja meg belőle, hogy az a bálvány, amit ő imádott,
 5753 XXIII  |               cserépből van.~Tudja meg, hogy a szerelem csak mese; a hit
 5754 XXIII  |                   hogy a szerelem csak mese; a hit csak babona. A bűnösöké
 5755 XXIII  |                     mese; a hit csak babona. A bűnösöké a mennyország.
 5756 XXIII  |                      csak babona. A bűnösöké a mennyország. A pokol a jók,
 5757 XXIII  |                      bűnösöké a mennyország. A pokol a jók, a hívek számára
 5758 XXIII  |              bűnösöké a mennyország. A pokol a jók, a hívek számára van
 5759 XXIII  |                  mennyország. A pokol a jók, a hívek számára van feltalálva.~
 5760 XXIII  |                 mindent, ami evilághoz köti, a túlvilághoz vonzza.~Köd
 5761 XXIII  |                      vonzza.~Köd fogja körül a helyet, ahol az Istent keresi!~
 5762 XXIII  |                  ahol az Istent keresi!~Ebbe a fajdalomba bele kell neki
 5763 XXIII  |                     neki halni!~…Nevetik ezt a bölcsek! Hogy ölhetne meg
 5764 XXIII  |                      fájdalom, melynek nincs a zsigerekben fészke. Ami
 5765 XXIII  |                    része egy másik semminek: a léleknek. És mégis meg tudja
 5766 XXIII  |                      meg tudja emészteni ezt a mindenttudó testet, úgy,
 5767 XXIII  |                  sebajka, elhull cseppenként a vér. Látják haldokolni,
 5768 XXIII  |               panaszszavát.~Megértette, hogy a várából ki kell takarodniuk
 5769 XXIII  |                 minden gondját, hogy azoknak a sorsát tegye elviselhetővé.
 5770 XXIII  |             mindenütt menhelyet állított fel a számukra, s naponként sorra
 5771 XXIII  |                      s naponként sorra járta a falvakat, személyesen tekintve
 5772 XXIII  |                nincs-e valami panaszuk.~Fenn a várban azalatt Miklós intézkedhetett
 5773 XXIII  |              hadvezérnek tetszik, gyűjthette a mezei hadakat, őröltethette
 5774 XXIII  |                  mezei hadakat, őröltethette a puskaport, főzethette a
 5775 XXIII  |                      a puskaport, főzethette a salétromot, töltethette
 5776 XXIII  |                      salétromot, töltethette a bombákat. Esztendős ostromhoz
 5777 XXIII  |                  ostromhoz készült. Amellett a Felvidékről levezető szoros
 5778 XXIII  |             nagyfurfangos kelepcét készített a Stracenó-völgy sziklakapujánál,
 5779 XXIII  |                legközelebb útja van Gömörnek a Szepességből.~Zsófia azonban
 5780 XXIII  |                 Szepességből.~Zsófia azonban a maga mindennapos útjában
 5781 XXIII  |                 valami egyebet is tett, mint a szenvedő népség bajainak
 5782 XXIII  |                     Nap nap után levelet irt a férjének, valamelyik falusi
 5783 XXIII  |                  által elküldé Lőcsére.~Azok a levelek mind ezeken a szavakon
 5784 XXIII  |                   Azok a levelek mind ezeken a szavakon kezdődnek:~„Kedves,
 5785 XXIII  |                     uram.”~S végződtek így: „a te sírig híven szerető hitvesed.”~
 5786 XXIII  |                     még csak egy árnyéka sem a bűbánatnak, nemhogy a szemrehányásnak;
 5787 XXIII  |                    sem a bűbánatnak, nemhogy a szemrehányásnak; tiszta
 5788 XXIII  |                  ölelő karok várják. Ír neki a gyermekek felől is. Mindennap
 5789 XXIII  |             térdepelteti le őket minden este a hálószobájában lefekvés
 5790 XXIII  |                     elmondja előttük az imát a távollevő apáért, azok utána
 5791 XXIII  |                      azok utána mondják azt: a nagyobb nagy ásítozva, a
 5792 XXIII  |                     a nagyobb nagy ásítozva, a kisebbik elég figyelmesen.)
 5793 XXIII  |             figyelmesen.) Aztán tudósítja őt a gazdasági állapotokról,
 5794 XXIII  |                      gazdasági állapotokról, a környékben történt jó és
 5795 XXIII  |                   híreiről. Hozzáteszi, hogy a Mindenható őrizze meg minden
 5796 XXIII  |                      egy kis zenebona támadt a lőcsei kapituláció hírére.
 5797 XXIII  |                      hírére. Miklós öcs feni a kardját, s kapcáskodni készül.
 5798 XXIII  |                  készül. Azért úgy vigyázzon a hazajövetelénél, hogy itt
 5799 XXIII  |                meglehet, összekoccanása lesz a testvérével, kinek Isten
 5800 XXIII  |                  figyelmezteté az urát, hogy a Stracenó-völgynek ne vegye
 5801 XXIII  |                     vegye az útját, mert ott a sziklakapunál egynémely
 5802 XXIII  |               kurucok kelepcét akarnak vetni a számára, hogy tőrbe csalják,
 5803 XXIII  |            Elveszthette az ura szerelmét; de a magáét nem. Amabba bele
 5804 XXIII  |                   bele fog halni; de ezt még a halálon túl is elviszi magával.~
 5805 XXIII  |                      után hetekig nem került a szeme elé Miklós. Annak
 5806 XXIII  |                     ő is sokat távol időzött a várból, össze sem jöhettek.~
 5807 XXIII  |                zivatar közepett hazaérkezett a várba Zsófia, alig váltott
 5808 XXIII  |                       amint bekocogtat hozzá a dervisgenerális.~Azóta folyvást
 5809 XXIII  |                   hogy „hozott Isten”. Talán a sejtelme súgta, hogy új
 5810 XXIII  |                     hogy új halálkínt hoznak a számára. Egyébért miért
 5811 XXIII  |                   mind megrontod magad azzal a szanaszét kóborlással ilyen
 5812 XXIII  |                 egyéb védelme nem volt, mint a határtalan szelídség.~–
 5813 XXIII  |                    az árnyék.~– Talán nem is a testi gyöngeségtől van az.~–
 5814 XXIII  |                   időben nem asszonynak való a kinn járás-kelés. Egyszer
 5815 XXIII  |                    kinn járás-kelés. Egyszer a nap süt, másszor a hó esik,
 5816 XXIII  |                   Egyszer a nap süt, másszor a hó esik, ma meg éppen villámlott;
 5817 XXIII  |                       Nem árt meg énnekem az a zivatar, ami odakinn van.~–
 5818 XXIII  |                   Miklós. Én nem szólok bele a te dolgaidba, te ne szólj
 5819 XXIII  |                     Az én uram tett azzá. De a falvainkban én vagyok az
 5820 XXIII  |                hagyta így. Ha te kiküldözted a várból az én lázáraimat,
 5821 XXIII  |                    lázáraimat, nekem odalenn a faluban kellett őket fedél
 5822 XXIII  |                   őket fedél alá tennem. Ezt a hivatalt bízta rám az Isten;
 5823 XXIII  |                   nem bánom, süttess, főzess a számukra, küldj nekik akószámra
 5824 XXIII  |                medicinát, rendelj tüzelő fát a kemencéjükbe, de magadat
 5825 XXIII  |                   fáraszd utánuk.~– Köszönöm a jó szívedet.~– Nem jó biz
 5826 XXIII  |                   beszélek. Ha helytelenítem a szanaszét kóborlásaidat,
 5827 XXIII  |                       hanem azért, mert te – a nagy koldusápolás mellett –
 5828 XXIII  |                  engem. Csak megerősít abban a hitemben, hogy egyik asszony
 5829 XXIII  |                     asszony csak olyan, mint a másik. Ha férfit bántottak
 5830 XXIII  |                 asszony vagy, nem jobb, mint a török kádinák, akik meg
 5831 XXIII  |                szerelmén – hárman, négyen.~– A kolostorban tanultad ezt?~–
 5832 XXIII  |                    tanultad ezt?~– Ott is. – A gyóntatószék az asszonyok
 5833 XXIII  |                      Senki sem ismeri jobban a fajodat, mint a pap. Annak
 5834 XXIII  |                ismeri jobban a fajodat, mint a pap. Annak a keblébe rakják
 5835 XXIII  |                   fajodat, mint a pap. Annak a keblébe rakják le az asszonyok
 5836 XXIII  |                     vallomását.~– Tehát bűne a feleségnek, ha a férjéhez
 5837 XXIII  |                  Tehát bűne a feleségnek, ha a férjéhez hű marad, még akkor
 5838 XXIII  |                   marad, még akkor is, ha az a szívébe tőröket üt?~– Nem
 5839 XXIII  |                  közöm hozzá. Könyörögj neki a szerelme morzsáiért, hogy
 5840 XXIII  |                     is vagyok.~– Mondhatnád: a Gracchusok anyja. De nem
 5841 XXIII  |                    Zsófia szívében feltámadt a harag erre a szóra.~– Távozzál
 5842 XXIII  |              szívében feltámadt a harag erre a szóra.~– Távozzál előlem!
 5843 XXIII  |                    lehet már veled beszélni. A szoba a tied, hanem a szobának
 5844 XXIII  |                      veled beszélni. A szoba a tied, hanem a szobának az
 5845 XXIII  |              beszélni. A szoba a tied, hanem a szobának az ajtaja az enyém.~–
 5846 XXIII  |         tudósításokat küldesz az ellenségnek a hadi készületekről, amik
 5847 XXIII  |                    Zsófia megrettent. Elállt a szava e megtámadásra. Miklós
 5848 XXIII  |                megtámadásra. Miklós folytatá a vádat.~– Ugye, megírtad
 5849 XXIII  |                    ha jön Gömörbe, elkerülje a Stracenói-völgyet, mert
 5850 XXIII  |                      Stracenói-völgyet, mert a sziklakapunál kelepce vár
 5851 XXIII  |                  seregestől elfogják? S íme, a te figyelmeztetésedre Andrássy
 5852 XXIII  |                  mikor már fele útján van, s a kerülő útnak fordul. Ez
 5853 XXIII  |                      kerülő útnak fordul. Ez a te munkád volt.~Zsófia elszörnyedve
 5854 XXIII  |                    teneked lett volna lelked a testvéredet veszedelmébe
 5855 XXIII  |                     vele.~– Csodák történnek a világon! – suttogá elámulva
 5856 XXIII  |                  világon! – suttogá elámulva a nő.~– Kell, hogy történjenek!
 5857 XXIII  |                     Példákat kell adni ennek a nemzetnek, amik a szíveket
 5858 XXIII  |                      ennek a nemzetnek, amik a szíveket megerősíték. Hóhérpallost
 5859 XXIII  |                    megerősíték. Hóhérpallost a futó rabszolgahadnak! Addig
 5860 XXIII  |        rabszolgahadnak! Addig nem fog győzni a szabadság ügye, amíg a magyar
 5861 XXIII  |                győzni a szabadság ügye, amíg a magyar nemzet saját áruló
 5862 XXIII  |                   olyan hegyet nem rak, mint a Mátra, s a döghalom tetején
 5863 XXIII  |                     nem rak, mint a Mátra, s a döghalom tetején az utolsó
 5864 XXIII  |                 tetején az utolsó áruló apát a saját fia nem nyakazza le!~
 5865 XXIII  |             Zsófiának minden tagját meglepte a láz e szavakra. Dideregve
 5866 XXIII  |                 magát palástjába. Úgy nézett a dühöngő alakra, mint egy
 5867 XXIII  |                  drágább medálért elcserélik a régit, s vele a régi gazdát.
 5868 XXIII  |                   elcserélik a régit, s vele a régi gazdát. Ezek azok a
 5869 XXIII  |                     a régi gazdát. Ezek azok a fejei a népnek, akik csak
 5870 XXIII  |                    gazdát. Ezek azok a fejei a népnek, akik csak a dicsőséget,
 5871 XXIII  |                    fejei a népnek, akik csak a dicsőséget, az uraságot,
 5872 XXIII  |                     dicsőséget, az uraságot, a pompát keresik, magukra
 5873 XXIII  |                      keresik, magukra raknák a fél ország kincsét, akik
 5874 XXIII  |                 mondják: „édes hazám!”, amíg a hazának van mit osztogatni;
 5875 XXIII  |                  félrerúgják, visszaesküszik a hűségeket, s csakhogy urak
 5876 XXIII  |                     beállnak ellenségnek!~Ez a fanatikus düh egészen hozzá
 5877 XXIII  |                   egészen hozzá illett ahhoz a durva szőrkámzsához, ami
 5878 XXIII  |                     durva szőrkámzsához, ami a dervisgenerális termetét
 5879 XXIII  |                   volt az már fehér, de fakó a viszontagságoktól, goromba
 5880 XXIII  |             Megragadta két kézzel mellén ezt a durva csuhát.~– Ez a daróc
 5881 XXIII  |                     ezt a durva csuhát.~– Ez a daróc fog rajtatok bosszút
 5882 XXIII  |                   rajtatok bosszút állni! Ez a kopott daróc! Akinek a foltját
 5883 XXIII  |                    Ez a kopott daróc! Akinek a foltját nem kell takargatni
 5884 XXIII  |             takargatni semmi aranygyapjú! Ez a kócos szakáll! (Úgy megrángatta
 5885 XXIII  |                      beszélt Zsófiával.~Csak a cselédjétől tudta meg az
 5886 XXIII  |                    adott, hogy Zsófiát többé a várkapun ki ne bocsássák.~
 5887 XXIII  |                    Úgysem ment volna már. Ez a rémjelenet lábáról leverte.~
 5888 XXIII  |                  rémjelenet lábáról leverte.~A frajjának azt is megmondta
 5889 XXIII  |                   frajjának azt is megmondta a dervisgenerális, hogy ha
 5890 XXIII  |                    nagyon megijesztette vele a jámbort.)~Most már tehát
 5891 XXIII  |                  tehát nem is írhatott többé a férjének Zsófia. Ez a könnyebbülés
 5892 XXIII  |                  többé a férjének Zsófia. Ez a könnyebbülés is el volt
 5893 XXIII  |                 könnyebbülés is el volt véve a lelkétől. Nem maradt számára
 5894 XXIII  |                  maradt számára más, mint az a babona, amiben a szerető
 5895 XXIII  |                     mint az a babona, amiben a szerető asszonyok hisznek,
 5896 XXIII  |                     hisznek, ha valaki éjjel a szeretettjéről álmodott,
 5897 XXIII  |                   arra fölébred, megfordítja a vánkosát a feje alatt, s
 5898 XXIII  |                       megfordítja a vánkosát a feje alatt, s erre annak
 5899 XXIII  |                     feje alatt, s erre annak a messze távollevőnek is őróla
 5900 XXIII  |                   egyedüli vigasztalása csak a két gyermekében volt még.
 5901 XXIII  |                    még. Azok ugyan egész nap a nagybátyjuk nevelése alatt
 5902 XXIII  |                   imádkoztatta reggel, este.~A nagyobbik, a Ferkó, az ugyan
 5903 XXIII  |                   reggel, este.~A nagyobbik, a Ferkó, az ugyan csintalan
 5904 XXIII  |                      volna kártyát, obletánt a dajkával; nagy biztatásba
 5905 XXIII  |                   mindig pajkosságokon törte a fejét, a miatyánkot mindig
 5906 XXIII  |                 pajkosságokon törte a fejét, a miatyánkot mindig elcifrázta,
 5907 XXIII  |                      de szabadíts meg minket a némettől!”, hol meg ahelyett,
 5908 XXIII  |                  ahelyett, hogy „bocsásd meg a mi bűneinket, miként mi
 5909 XXIII  |                  mondta: „büntess meg minket a mi vétkeinkért, miként mi
 5910 XXIII  |                      Tudta jól, hogy ez mind a Miklós bátya mesterkedése.
 5911 XXIII  |                 mesterkedése. Őróla ragadnak a fiúra az ilyen pajkosságok.~
 5912 XXIII  |                     ilyen pajkosságok.~Hanem a kisebbik annál gyöngédebben
 5913 XXIII  |             gyöngédebben ragaszkodott hozzá. A kis Jóska reggelenként,
 5914 XXIII  |                      reggelenként, mikor még a bátyja aludt, kiszökött
 5915 XXIII  |                      bátyja aludt, kiszökött a közös ágyból, s odabújt
 5916 XXIII  |                     hogy mi történik odakinn a várban. Ő volt a hírhordó.
 5917 XXIII  |                     odakinn a várban. Ő volt a hírhordó. Szemfüles gyerek
 5918 XXIII  |                      ki milyen rosszban töri a fejét. A Ferkó milyen csúnya
 5919 XXIII  |                milyen rosszban töri a fejét. A Ferkó milyen csúnya nótákat
 5920 XXIII  |                  milyen csúnya nótákat dalol a kuruc katonák után! De,
 5921 XXIII  |                      után! De, hogy mik azok a nóták, azt nem mondta el
 5922 XXIV   |                          XXIV. FEJEZET ~Azok a kis ágyúk~Amint a tavaszi
 5923 XXIV   |                       Azok a kis ágyúk~Amint a tavaszi napok hosszabbodtak,
 5924 XXIV   |                    történni akkor? Minő lesz a találkozás a bátya és az
 5925 XXIV   |                       Minő lesz a találkozás a bátya és az öcs között?
 5926 XXIV   |                    az öcs között? De hát még a férj és feleség között!~
 5927 XXIV   |                  között!~Azt is megtudta már a nő (a cselédek mindent kibeszélnek),
 5928 XXIV   |                    Azt is megtudta már a nő (a cselédek mindent kibeszélnek),
 5929 XXIV   |            kibeszélnek), hogy Miklós megírta a bátyjának a választ a levelére,
 5930 XXIV   |                   Miklós megírta a bátyjának a választ a levelére, s abban
 5931 XXIV   |                megírta a bátyjának a választ a levelére, s abban szemére
 5932 XXIV   |                      Azért csak maradjon ott a lőcsei szép asszonynál,
 5933 XXIV   |                 semmi jó sem vár rá.~Ezalatt a vár megtelt fegyelmetlen
 5934 XXIV   |                 fegyelmetlen mezei hadakkal. A zabolátlan fegyveres kurucnép
 5935 XXIV   |            hajdúsággal. Egész éjjel hallhatá a danáikat, mosdatlan szájú
 5936 XXIV   |                     szájú szátyárkodásaikat.~A szobáját nem hagyta el többé.
 5937 XXIV   |                  csak kóstolgatás volt. Csak a lelki erő tartotta még életben;
 5938 XXIV   |                      ő baján segítsen, sehol a világon. Az akkori idők
 5939 XXIV   |                 minden háziasszony maga volt a háznép gyógyítója, a patika
 5940 XXIV   |                    volt a háznép gyógyítója, a patika az ő konyhájához
 5941 XXIV   |                  Vastag kötet könyvek voltak a háziasszonyok rendelkezésére,
 5942 XXIV   |                     hogyan, mivel gyógyítsák a csodálatos nevezetű bajokat.
 5943 XXIV   |                 bajokat. Fő-fő tudomány volt a betegségek signaturáit a
 5944 XXIV   |                     a betegségek signaturáit a gyógyfüvek signaturáival
 5945 XXIV   |                 növénynek kőmagja van, az jó a kőbetegség ellen; a birsalma
 5946 XXIV   |                    az jó a kőbetegség ellen; a birsalma leve, minthogy
 5947 XXIV   |                      birsalma leve, minthogy a gyümölcse bolyhos, meggyógyítja
 5948 XXIV   |              gyümölcse bolyhos, meggyógyítja a kopaszságot, a süketséget
 5949 XXIV   |                  meggyógyítja a kopaszságot, a süketséget meggyógyítják
 5950 XXIV   |                     süketséget meggyógyítják a csigák, mert a csigahéj
 5951 XXIV   |                 meggyógyítják a csigák, mert a csigahéj a fülre tartva
 5952 XXIV   |                      csigák, mert a csigahéj a fülre tartva zúg; a dió
 5953 XXIV   |                 csigahéj a fülre tartva zúg; a dió hasonlít az emberi koponyához,
 5954 XXIV   |                 quinta essentia meggyógyítja a fejfájást; a nyilallások
 5955 XXIV   |                    meggyógyítja a fejfájást; a nyilallások ellen segít
 5956 XXIV   |                      nyilallások ellen segít a bogáncs, mivelhogy tövises
 5957 XXIV   |                   bogáncs, mivelhogy tövises a levele; a vörös cékla, mivel
 5958 XXIV   |                  mivelhogy tövises a levele; a vörös cékla, mivel vörös,
 5959 XXIV   |                       mivel vörös, elállítja a vérzéseket: az antimonium,
 5960 XXIV   |                  aranyat megtisztítja, tehát a beleket is megtisztítja.
 5961 XXIV   |                     Az irámszamas, mivelhogy a hátulsó lába patájával szokta
 5962 XXIV   |                hátulsó lába patájával szokta a fülét megvakarni, mégis
 5963 XXIV   |                    ha valaki az irámkörömmel a fülét dörzsöli, a nehéz
 5964 XXIV   |               irámkörömmel a fülét dörzsöli, a nehéz nyavalyától megszabadul.
 5965 XXIV   |                     nyavalyától megszabadul. A rókának a tüdeje meggyógyítja
 5966 XXIV   |           nyavalyától megszabadul. A rókának a tüdeje meggyógyítja a tüdőbajokat,
 5967 XXIV   |                rókának a tüdeje meggyógyítja a tüdőbajokat, s a szarvasmarhák
 5968 XXIV   |                meggyógyítja a tüdőbajokat, s a szarvasmarhák szívéből készült
 5969 XXIV   |                    eszencia igazi gyógyszere a szívfájdalomnak. Ez volt
 5970 XXIV   |                    ha Zsófia nem folyamodott a szarvas szívéből készült
 5971 XXIV   |                   oleum philosophicumok, sem a spiritus ardentis saturni,
 5972 XXIV   |               spiritus ardentis saturni, sem a balsamum coeleste, sem a
 5973 XXIV   |                     a balsamum coeleste, sem a balneum Mariae, minden theriacok,
 5974 XXIV   |                  tudják az orvosok, mi ennek a bajnak az orvossága.~Ha
 5975 XXIV   |                meggyógyulni.~Egy este, mikor a gyermekeit imádkoztatta
 5976 XXIV   |                      az éles figyelmét, hogy a Ferkó fiú, mikor az ima
 5977 XXIV   |                      az „apám” szót elhagyja a fogai közt elmorzsolt mondásból.~–
 5978 XXIV   |               kérdező hangon.~– Nem! – felel a fiú dacosan.~– Miért nem?~–
 5979 XXIV   |                     sírt keservesen.~Ez volt a kegyelemdöfés a szívének.~
 5980 XXIV   |                      Ez volt a kegyelemdöfés a szívének.~A kisebbik fiú
 5981 XXIV   |                    kegyelemdöfés a szívének.~A kisebbik fiú rátámadt a
 5982 XXIV   |                      A kisebbik fiú rátámadt a bátyjára.~– Miért ríkattad
 5983 XXIV   |                      ment dacosan lefeküdni.~A kisebbik ott maradt az anyja
 5984 XXIV   |                    meghallja: majd én inkább a bátyám helyett is elmondom.~
 5985 XXIV   |                      helyett is elmondom.~Az a másik fiú pedig térdre emelkedett
 5986 XXIV   |                      ágyában, összekulcsolta a kezeit, s hőségtől lihegő
 5987 XXIV   |                    rebegé:~„Tartsd meg Isten a mi hazánkat, az édest; pusztítsd
 5988 XXIV   |            rettenetes hazaszeretet! – zokogá a kínzott asszony.~Másnap
 5989 XXIV   |                     jött be az esteli órában a kisebbik fiú az anyja szobájába.
 5990 XXIV   |                      fiú az anyja szobájába. A Ferkó inkább akar a nagybácsinál
 5991 XXIV   |               szobájába. A Ferkó inkább akar a nagybácsinál hálni. A Józsi
 5992 XXIV   |                   akar a nagybácsinál hálni. A Józsi aztán magában nem
 5993 XXIV   |                   aztán magában nem is akart a maga nyoszolyájába feküdni,
 5994 XXIV   |                    Zsófia nagyon odavolt már a testi-lelki gyötrelemtül,
 5995 XXIV   |                      imádságot sem mondta el a kisfia előtt, az maga dönögte
 5996 XXIV   |                  anyáért szóló imát, egyszer a bátyja helyett. Zsófia szótlanul
 5997 XXIV   |                     halott, s nem viszonozta a gyermek hízelkedő gyügyögéseit.~
 5998 XXIV   |                  gyügyögéseit.~Egyszer aztán a nyakába borult a kisfiú,
 5999 XXIV   |               Egyszer aztán a nyakába borult a kisfiú, s keserves zokogással
 6000 XXIV   |                     Zsófia hirtelen fölnyitá a szemeit e szóra, s rábámult