bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

 9501 XXXI   |                    haladni a sokaság között.~A felvonóhídnál aztán éppen
 9502 XXXI   |         felvonóhídnál aztán éppen megtorlott a tömeg, a drabantoknak úgy
 9503 XXXI   |                    éppen megtorlott a tömeg, a drabantoknak úgy kellett
 9504 XXXI   |                   furkósbotokkal utat nyitni a hintó előtt, hogy a kapun
 9505 XXXI   |                   nyitni a hintó előtt, hogy a kapun keresztülmehessen.~
 9506 XXXI   |            tűzveszély volna.~– Mit jelent ez a harangfélreverés? – kérdé
 9507 XXXI   |           harangfélreverés? – kérdé Juliánna a kapuőrség parancsnokától.~
 9508 XXXI   |                 kapuőrség parancsnokától.~Az a régi ismerős volt, hajdani
 9509 XXXI   |                 hadnagy, most pedig kapitány a császáriaknál, nevén szólítá
 9510 XXXI   |                    szólítá Korponaynét. Ő is a lőcsei kapituláció alkalmával
 9511 XXXI   |                     át, hogyne ismerte volna a „lőcsei szép asszonyt”,
 9512 XXXI   |                   akié az oroszlánrész ebben a munkában; de inkább igen
 9513 XXXI   |             asszonyom! Csak tessék igyekezni a Szentháromság piacra, éppen
 9514 XXXI   |                      éppen jókor fog érkezni a nagy parádéra. Ugyan sajnálom,
 9515 XXXI   |                    vártán, hogy el ne lopják a várost, de majd rendelek
 9516 XXXI   |                      hogy szabadítsanak utat a népség között. Hej, hogy
 9517 XXXI   |                     hogy én nem láthatom azt a cifra dolgot!~„Nagy parádé!
 9518 XXXI   |                     szolgálatnak vette, hogy a két drabant az alabárdjaival
 9519 XXXI   |                 egész vidék felcsődült volna a kassai főutcára, amit a
 9520 XXXI   |                      a kassai főutcára, amit a hajdan emlegetett patak
 9521 XXXI   |                   kis szigetet képezve. Ezen a helyen állt most a pestis
 9522 XXXI   |                      Ezen a helyen állt most a pestis emlékére, királyi
 9523 XXXI   |             körülfogott emelvény foglalta el a helyet, öt széles kőlépcső
 9524 XXXI   |                   vér csorgott le hajdanában a négyszögű kövek eresztékei
 9525 XXXI   |              vértanúk kiontott vére. Ez volt a vesztőhely.~Ha valaki összeszedné
 9526 XXXI   |            vesztőhely.~Ha valaki összeszedné a történet lapjaiból a rémjeleneteket,
 9527 XXXI   |             összeszedné a történet lapjaiból a rémjeleneteket, amik e színpadon
 9528 XXXI   |                    vérhatalommal ruházta fel a várost!~Oldalt e szomorú
 9529 XXXI   |                melyből Rákóczi alatt kiűzték a jezsuitákat; az utolsó harc
 9530 XXXI   |                   utolsó harc alatt ugyanazt a kassai főkapitányok használták;
 9531 XXXI   |          főkapitányok használták; nemrég még a kurucok; most már a császáriak.
 9532 XXXI   |                      még a kurucok; most már a császáriak. A palotának
 9533 XXXI   |                       most már a császáriak. A palotának a kapuja felett
 9534 XXXI   |                      császáriak. A palotának a kapuja felett izmos oszlopokon
 9535 XXXI   |                     volt, aminek kőpajzsáról a címert lekalapácsolták valamikor;
 9536 XXXI   |                lekalapácsolták valamikor; de a kőoroszlán ott tartá körmei
 9537 XXXI   |             kőoroszlán ott tartá körmei közt a bíborszín zászlót, a kétfejű
 9538 XXXI   |                    közt a bíborszín zászlót, a kétfejű sassal; amiről mindenki
 9539 XXXI   |                     maga lakik Pálffy János, a főhadvezér.~Ahol a főutca
 9540 XXXI   |                    János, a főhadvezér.~Ahol a főutca piaccá szélesül,
 9541 XXXI   |                  négyszöget képezve zárja be a tért három sor muskétás
 9542 XXXI   |                      sor muskétás és katona. A székesegyház felőli téren
 9543 XXXI   |                  székesegyház felőli téren s a főhadparancsnokság épülete
 9544 XXXI   |                  minden ház teteje tarkállik a néptől; az egész város itt
 9545 XXXI   |                      az egész város itt van, a falusiaké az utca.~Korponayné
 9546 XXXI   |                   vendéglő bejáratát elzárta a lovasság; kénytelen ott
 9547 XXXI   |              lovasság; kénytelen ott maradni a népsokaság között.~És még
 9548 XXXI   |                  találja ki, hogy mi lesz az a cifra dolog, aminek annyi
 9549 XXXI   |                     hirdetik ki ünnepélyesen a szathmári békekötést? Csak
 9550 XXXI   |                     előtte világosság, mikor a körül csoportosuló nép elkezd
 9551 XXXI   |                       Ott jönnek már! Az az! A medvebőrsüveges!”~Még csak
 9552 XXXI   |                   medvebőrsüveges!”~Még csak a medvebőrsüvegét látni, de
 9553 XXXI   |                  majd nemsokára látható lesz a skarlátvörös palástja is,
 9554 XXXI   |               emelvény kőfokain fellépdegél; a vörös dolmánya s a bőrtokba
 9555 XXXI   |              fellépdegél; a vörös dolmánya s a bőrtokba dugott hosszú,
 9556 XXXI   |                     hosszú, nagy pallosa. Ez a hóhér!~Utána hozza két csamangó
 9557 XXXI   |                     készül.~Juliánnának erre a látványra zúgni kezdett
 9558 XXXI   |                csatákban vérontó jeleneteket a szeme láttára harcoltak
 9559 XXXI   |                      halálneme volt az, hogy a nagy emberek fejét levágják,
 9560 XXXI   |                      halljuk, hogy egy hajós a vízbe fulladt. De azért
 9561 XXXI   |                      mikor megtudta, hogy ez a vesztőhely itten, s hogy
 9562 XXXI   |                  várni, amíg le lesz játszva a „cifra dolog”.~A hóhér levetette
 9563 XXXI   |                     játszva a „cifra dolog”.~A hóhér levetette a palástját,
 9564 XXXI   |                    dolog”.~A hóhér levetette a palástját, s lehúzatta magáról
 9565 XXXI   |               palástját, s lehúzatta magáról a legényeivel a vörös dolmányát.
 9566 XXXI   |              lehúzatta magáról a legényeivel a vörös dolmányát. Látszott
 9567 XXXI   |                    vörös dolmányát. Látszott a tekintetén, milyen büszke
 9568 XXXI   |                     az urak!” – kiabált most a népség, a palota erkélye
 9569 XXXI   |                       kiabált most a népség, a palota erkélye felé mutogatva.~
 9570 XXXI   |                  maga az erkély közepén áll, a többiek körüle sorakoznak.~
 9571 XXXI   |                    trombitarecsegés hangzik: a kapu előtt álló lovasság
 9572 XXXI   |               lovasság kétfelé bontakozik, s a szabadon hagyott térre a
 9573 XXXI   |                     a szabadon hagyott térre a kapugádor alól előjön egy
 9574 XXXI   |                  csoport férfi, akiknek csak a fövegeit látni; egy közöttük
 9575 XXXI   |                     elítéltet háttal vezetik a vesztőhely felé.~Most újabb
 9576 XXXI   |                   fel valamit: az bizonyosan a halálítélet. Nem érteni
 9577 XXXI   |                     ítélet felolvasása alatt a polgárok leveszik a fövegeiket.
 9578 XXXI   |                    alatt a polgárok leveszik a fövegeiket. Mikor vége van,
 9579 XXXI   |                 erkélyre Pálffy Jánoshoz. Ez a szokásos kegyelemkérő, aki
 9580 XXXI   |                   szokásos kegyelemkérő, aki a fekete pálcát nyújtja.~A
 9581 XXXI   |                     a fekete pálcát nyújtja.~A főparancsnok kettétöri a
 9582 XXXI   |                     A főparancsnok kettétöri a kegyelem botját, s ledobja
 9583 XXXI   |                  kövezetére.~Ekkor felzendül a lovasságtól körülvett tér
 9584 XXXI   |                      valami mélabús karének, a lutheránus diákok éneklik
 9585 XXXI   |                    lutheránus diákok éneklik a gyászdalt a halálra menőnek.~„
 9586 XXXI   |                   diákok éneklik a gyászdalt a halálra menőnek.~„Nostrast
 9587 XXXI   |                     meg Juliánna magában.~Az a névtelen iszonyat, mely
 9588 XXXI   |                  hintaja belsejébe, húzza be a bőrfüggönyöket, rántsa a
 9589 XXXI   |                     a bőrfüggönyöket, rántsa a fejére a palástját, hogy
 9590 XXXI   |              bőrfüggönyöket, rántsa a fejére a palástját, hogy ne lásson
 9591 XXXI   |                  halljon többet semmit! – De a kíváncsiság erősebb volt
 9592 XXXI   |                     kíváncsiság erősebb volt a rettegésnél. Addig csak
 9593 XXXI   |                   csak takarva tudta tartani a szemeit, amíg a gyászének
 9594 XXXI   |                      tartani a szemeit, amíg a gyászének hangzott; hanem
 9595 XXXI   |                   amint annak vége szakadt s a népzúgásból kivehette, hogy
 9596 XXXI   |                  népzúgásból kivehette, hogy a nap hőse ott áll már a halál
 9597 XXXI   |                  hogy a nap hőse ott áll már a halál trónusán, erőt vett
 9598 XXXI   |                      pillanatra odatekintett a vesztőhelyre.~Felsikoltott.
 9599 XXXI   |               vesztőhelyre.~Felsikoltott. Az a férfi, aki ott a vesztőhelyen
 9600 XXXI   |            Felsikoltott. Az a férfi, aki ott a vesztőhelyen áll, Czelder
 9601 XXXI   |                      belé ne szeressen ebben a pillanatban! Olyan délceg,
 9602 XXXI   |                    az arca ragyogni látszik.~A nép zúg, az ablakokból sírás
 9603 XXXI   |                   idegen asszonyszemély, aki a tömeg közé szorult hintajából
 9604 XXXI   |                   erkélyen álló főurakhoz, s a két kezében egy szétterjesztett
 9605 XXXI   |                       Te Pállfy bán! Itt van a szathmári békeszerződés!
 9606 XXXI   |                     Erős Isten! Ne hagyjátok a vérét ontani! Hát nincs
 9607 XXXI   |                    virtusuk.~Most az elítélt a magas emelvényről a néphez
 9608 XXXI   |                  elítélt a magas emelvényről a néphez kezd szólni. Csak
 9609 XXXI   |                 hallani: „szabadság! haza!”, a dobok repedésig recsegnek,
 9610 XXXI   |                       asszonysikoltozást, el a szörnyűködés kitörő zúgását.~
 9611 XXXI   |                    zúgását.~Valami villámlik a levegőben.~A napsugár villant
 9612 XXXI   |                Valami villámlik a levegőben.~A napsugár villant meg a hóhér
 9613 XXXI   |                       A napsugár villant meg a hóhér pallosa tükrén.~A
 9614 XXXI   |                      a hóhér pallosa tükrén.~A másik percben aztán elégedettség
 9615 XXXI   |              elégedettség morajává alakul át a néptenger zúgása. „Nagyon
 9616 XXXI   |                      Nagyon szépen levágta!”~A halál szolgája üstökénél
 9617 XXXI   |                      fogva emeli fel magasra a hírhedett kuruc vezér fejét.~
 9618 XXXI   |                     Az az asszonyszemély ott a piros hintóban rongyokra
 9619 XXXI   |                 hintóban rongyokra szaggatja a kezében hánytorgatott írást,
 9620 XXXI   |                     most éppen hátat fordít.~A szathmári békekötés másolata
 9621 XXXI   |                    másolata volt az az írás. A szél, mely tudvalevőleg
 9622 XXXI   |                   iratrongy libegő pilléit – a halál boszorkánypilléit.~      ~
 9623 XXXI   |                      és merre most?~Közöttük a tenger! Ő és hatalmas pártfogója
 9624 XXXI   |                    amilyenen Mózes átvezette a népét: – Czelder Orbán kiontott
 9625 XXXI   |                 érzékeinek hinni, nem akarta a szemeinek, füleinek elhinni,
 9626 XXXI   |                    valóság lehetett, hogy az a legmagasabb polcon álló
 9627 XXXI   |                     polcon álló magyar főúr, a Pálffy János, aki nemzete
 9628 XXXI   |              eszköznek sietett végrehajtani, a legelső lépését azzal kezdje
 9629 XXXI   |                     vérpadra hurcolja azokat a szabadsághősöket, akiknek
 9630 XXXI   |                   biztosított; hogy ugyanazt a Czelder Orbánt, akit a német
 9631 XXXI   |              ugyanazt a Czelder Orbánt, akit a német tábornok, a külföldön
 9632 XXXI   |                       akit a német tábornok, a külföldön született idegen,
 9633 XXXI   |                  külföldön született idegen, a szigorú tábori regulától
 9634 XXXI   |                 egyszerű előmutatására annak a békeszerződésnek, aminek
 9635 XXXI   |                     békeszerződésnek, aminek a létéről ő tudomást sem tartozott
 9636 XXXI   |               tartozott venni, hogy ugyanazt a derék hőst, a kurucok bálványát,
 9637 XXXI   |                  hogy ugyanazt a derék hőst, a kurucok bálványát, a csatamezők
 9638 XXXI   |                   hőst, a kurucok bálványát, a csatamezők daliáját, maga
 9639 XXXI   |                 csatamezők daliáját, maga az a Pálffy, aki azt az országos
 9640 XXXI   |                    védelmez hát meg akkor az a telefirkált papiros?~Azt
 9641 XXXI   |                 rossz órájában találta volna a bánt.~A vitéz kuruc ezredes
 9642 XXXI   |               órájában találta volna a bánt.~A vitéz kuruc ezredes mondott
 9643 XXXI   |                mondott valamit akkor, amidőn a börtönajtóban azt kiáltá
 9644 XXXI   |                     börtönajtóban azt kiáltá a hintajában ülő megszabadítójának: „
 9645 XXXI   |             megszabadítójának: „Mire megújul a hold, a nap is meg fog újulni.”~
 9646 XXXI   |     megszabadítójának: „Mire megújul a hold, a nap is meg fog újulni.”~
 9647 XXXI   |                    újulni.”~Voltak, akik ezt a szót feljegyezték, voltak
 9648 XXXI   |           utánajártak.~Mert Czelder Orbán az a makacs ember volt, akit
 9649 XXXI   |                    olyas csekélységgel, mint a saját visszaajándékozott
 9650 XXXI   |                    lekenyerezni. Azért, hogy a vérpadot átugrotta, ő soha
 9651 XXXI   |                    folytatni, ahol elhagyta.~A „Fekete-hegyektől” a „Fehér-hegyekig”
 9652 XXXI   |               elhagyta.~A „Fekete-hegyektől” a „Fehér-hegyekig” nagyon
 9653 XXXI   |                  regényes tájék van. Azoknak a rejtekeit mind jól ismerte
 9654 XXXI   |                   rejtekeit mind jól ismerte a kuruc vezér. Tizenkét esztendeig
 9655 XXXI   |                  kergetett mást. Szértverték a seregét? Eltűnt az egyszerre,
 9656 XXXI   |                  Eltűnt az egyszerre, mintha a föld nyelte volna el. Mire
 9657 XXXI   |                      volna el. Mire megújult a hold, megint talpon volt
 9658 XXXI   |                     hold, megint talpon volt a sereg, mintha csupa lepkebábból
 9659 XXXI   |                 vette. Évtizeden át folyt ez a mulatság. Ismert ő már ottan
 9660 XXXI   |                      már ottan minden falut, a nép szájait, a verekedésre
 9661 XXXI   |                 minden falut, a nép szájait, a verekedésre kész nemes legényeket,
 9662 XXXI   |           verekedésre kész nemes legényeket, a hadakozó papokat, a kibékíthetetlen
 9663 XXXI   |              legényeket, a hadakozó papokat, a kibékíthetetlen csizmadiákat.
 9664 XXXI   |                kibékíthetetlen csizmadiákat. A bíbor és paszománt pacifikálva
 9665 XXXI   |                  pacifikálva van már, de még a darócszűr nincs megfordítva!
 9666 XXXI   |                 darócszűr nincs megfordítva! A sarkantyús csizma leszállt
 9667 XXXI   |               sarkantyús csizma leszállt már a kengyelből; de még a bocskor
 9668 XXXI   |                     már a kengyelből; de még a bocskor talpon van! Az urak,
 9669 XXXI   |                      van! Az urak, uraságok, a főméltóságok hadd alkudozzanak;
 9670 XXXI   |              főméltóságok hadd alkudozzanak; a nép „vetó”-ja még hátra
 9671 XXXI   |                      még hátra van.~Alighogy a kézsmárki börtönnek hátat
 9672 XXXI   |                  hátat fordíthatott, sietett a Fekete-hegyek közé, felbiztatta,
 9673 XXXI   |                     felbiztatta, felneszelte a falvaiba hazatért hajdúságot,
 9674 XXXI   |               akarnak lepni, maga is magyar; a királypártra áttért kuruc
 9675 XXXI   |                    áttért kuruc maga is érti a régi stratagémát, a merész
 9676 XXXI   |                     érti a régi stratagémát, a merész vállalatnak siralmas
 9677 XXXI   |                   lett. Czeldert megrohanták a maga erdejében, Pongrácz
 9678 XXXI   |               erdejében, Pongrácz elmenekült a kelepcéből; ő pedig magára
 9679 XXXI   |                   láncok közt Kassára. S biz a jámbor kurucok, akik arra
 9680 XXXI   |                  arra vártak, hogy zászlóval a kezében jön közéjük, s akkor
 9681 XXXI   |                közéjük, s akkor melléállnak, a labancra másznak: azt is
 9682 XXXI   |                     eljöttek megnézni, mikor a hóhér megsuhintja a híres
 9683 XXXI   |                    mikor a hóhér megsuhintja a híres vezér feje fölött
 9684 XXXI   |                      híres vezér feje fölött a pallost, s azt mondták rá: „
 9685 XXXI   |                 hitszegő módra végeztette ki a békekötésben biztosított
 9686 XXXI   |                 biztosított amnesztia dacára a vitézt Pálffy János, ahogy
 9687 XXXI   |                    az egész világ hitte, aki a felolvasott ítéletet nem
 9688 XXXI   |                        és ha Korponayné ezen a napon a bán elé járult volna,
 9689 XXXI   |                      Korponayné ezen a napon a bán elé járult volna, dacára
 9690 XXXI   |                     elé járult volna, dacára a szépen kérő szemeinek, biztatás
 9691 XXXI   |                  szemeinek, biztatás helyett a legkíméletlenebb szemrehányásokat
 9692 XXXI   |                      közvetlen okozója ennek a veszedelemnek, aki Czelder
 9693 XXXI   |            veszedelemnek, aki Czelder Orbánt a kézsmárki börtönből kikönyörögte,
 9694 XXXI   |              börtönből kikönyörögte, s ezzel a diadalával úton-útfélen
 9695 XXXI   |               bosszúságot szerzett.~Így állt a szekerével ottrekedve a
 9696 XXXI   |                      a szekerével ottrekedve a néptömeg közepette a kassai
 9697 XXXI   |              ottrekedve a néptömeg közepette a kassai piacon. Máskor legalább
 9698 XXXI   |                      piacon. Máskor legalább a lelke tudott repülni és
 9699 XXXI   |                  béna volt és vak.~Mikor ezt a csupa emberfejekből álló
 9700 XXXI   |                     képzelte, hogy neki ebbe a tengerbe bele kell fulladni.~
 9701 XXXI   |                   kell fulladni.~S hol ennek a tengernek a partja?~Amilyen
 9702 XXXI   |                      S hol ennek a tengernek a partja?~Amilyen széles az
 9703 XXXI   |                      ország, olyan széles ez a néptenger; s annak minden
 9704 XXXI   |                     minden hulláma ellensége a benne kétségbeesetten úszónak.~
 9705 XXXI   |                     mit áldozott azért, hogy a célhoz jusson!… Hitvesi
 9706 XXXI   |                 ragaszkodott, megátkoztatott a saját apjával, s az átokból
 9707 XXXI   |                      átokból maga is kivette a részét, beleavatkozott az
 9708 XXXI   |                    ajtót becsapnak előtte, s a piacon ujjal mutogatnak
 9709 XXXI   |                   ujjal mutogatnak rá, s még a világtörténetben is ott
 9710 XXXI   |                    maradni, ahol legsötétebb a folt.1~És mindezt miért?
 9711 XXXI   |                 csókját? Csevegő gyermekajk!~A parttalan nagy ellenséges
 9712 XXXI   |                     egy kis sziget – amit az a gyermek játékszereivel körülrak;
 9713 XXXI   |              tábornokkalap cifra papirosból, a varázskör egész zodiákusa.~
 9714 XXXI   |                 aranyos hintót nem hozzák el a játékszerek közé, hanem
 9715 XXXI   |                     volna.~Mikor kihajtatott a kapun, még egyszer találkozott
 9716 XXXI   |                    imádójával. Oda volt neki a feje tűzve egy hosszít póznára.
 9717 XXXI   |                     póznára. Erős szél fújt, a fej köszöngetve bókolt felé:
 9718 XXXI(1)|                      Emlékirataiban elmondja a panaszát a hízelgései által
 9719 XXXI(1)|           Emlékirataiban elmondja a panaszát a hízelgései által oly nagy
 9720 XXXI(1)|                asszony ellen, s Thaly Kálmán a Századokban igazolja a névnek
 9721 XXXI(1)|                Kálmán a Századokban igazolja a névnek és a személynek azonosságát.~
 9722 XXXI(1)|             Századokban igazolja a névnek és a személynek azonosságát.~
 9723 XXXII  |                    aki semmitől sem fél, még a haláltól sem~Garamszeghi
 9724 XXXII  |                       hogy senkitől sem félt a világon.~Minden forradalomban,
 9725 XXXII  |                      ott kellett neki lenni.~A Zrínyi–Nádasdy-összeesküvés
 9726 XXXII  |                     odvas fából nézte, mikor a vezértársát, Köröskényi
 9727 XXXII  |                 karóba húzatta; ő lett volna a huszonegyedik, ha rátalálnak.~
 9728 XXXII  |                 egyik veszedelemből, sietett a másikba, fel az öreg Thökölyhöz,
 9729 XXXII  |                      s mikor már elfoglalták a várat, ő volt az, aki a
 9730 XXXII  |                      a várat, ő volt az, aki a fiatal Thököly Imrét föld
 9731 XXXII  |                  azoknak az üzeneteit hordta a portához, folyvást két pallos
 9732 XXXII  |                  hogy melyiknek jobb az éle, a török szultáné-e vagy Apafi
 9733 XXXII  |                    Apafi Mihályé. Éppen csak a szele érte mind a kettőnek,
 9734 XXXII  |                 Éppen csak a szele érte mind a kettőnek, mikor elugrott
 9735 XXXII  |                     egypár vértörvényszéknek a halálítélete, mint az eperjesié
 9736 XXXII  |          halálítélete, mint az eperjesié meg a kassaié, őkegyelmének a
 9737 XXXII  |                      a kassaié, őkegyelmének a feje vétele végett, minden
 9738 XXXII  |                   minden vételnél kettőn áll a vásár.~Egyszer megcsípték
 9739 XXXII  |                 Fügedy Nagy Endre házánál, s a pozsonyi törvényszék elé
 9740 XXXII  |                    törvényszék elé hurcolták a szállásadójával együtt.
 9741 XXXII  |                   Kettőjük közül az egyiknek a fejét ott kellett hagyni.
 9742 XXXII  |                   rézbányája, amin nem lehet a bíráknak megosztozni, tehát
 9743 XXXII  |                   tehát levágatták Fügedynek a fejét, az övét pedig futni
 9744 XXXII  |                     övét pedig futni hagyták a maga lábán.~Még ez a csere
 9745 XXXII  |                 hagyták a maga lábán.~Még ez a csere sem gyógyította ki
 9746 XXXII  |                     csere sem gyógyította ki a vakmerőségéből. Ha a császár
 9747 XXXII  |                      ki a vakmerőségéből. Ha a császár ellen nem mehetett,
 9748 XXXII  |                    nem mehetett, nekifordult a papoknak. Feluszította a
 9749 XXXII  |                     a papoknak. Feluszította a népet a templomfoglaló váradi
 9750 XXXII  |               papoknak. Feluszította a népet a templomfoglaló váradi püspök,
 9751 XXXII  |                     volt csak elemében!~Amíg a császári vezérek Kendével,
 9752 XXXII  |               Kendével, Szuhayval dulakodtak a Sajó mellett, ő felbiztatta
 9753 XXXII  |                  Sajó mellett, ő felbiztatta a lutheránus tótokat Árvában,
 9754 XXXII  |                elfoglalta, s onnan kezdte el a Pilátus-kergetést. Árva
 9755 XXXII  |                    nemsokára visszafoglalták a császáriak, de Zsigmond
 9756 XXXII  |                Zsigmond úr szépen kimenekült a várból egy megölt Pálffy
 9757 XXXII  |           akasztófának, amire aztán helyette a jámbor Pika Gáspár bírót
 9758 XXXII  |            halálnemével költöztetni ki ebből a világból: az elfogott jezsuitákat
 9759 XXXII  |           végigtáncoltatta korbácsütésekkel, a meztelen sarkaikra patkókat
 9760 XXXII  |                  dohányt vágatott (ahogy ezt a katolikus rendek a soproni
 9761 XXXII  |                 ahogy ezt a katolikus rendek a soproni országgyűlésen felpanaszolták).
 9762 XXXII  |                     oláh elevenen nyúzza meg a kecskét, hogy porhanyóbb
 9763 XXXII  |                       hogy porhanyóbb legyen a húsa!” – A kecske pedig
 9764 XXXII  |                 porhanyóbb legyen a húsa!” – A kecske pedig csak kíméletre
 9765 XXXII  |                kíméletre méltóbb állat, mint a labanc.~Ő vállalkozott Absolon
 9766 XXXII  |                     osztrák követnek csaknem a füle hallatára megkötni
 9767 XXXII  |                      füle hallatára megkötni a szövetséget a franciával,
 9768 XXXII  |             hallatára megkötni a szövetséget a franciával, aminek aztán
 9769 XXXII  |                     aminek aztán meg is lett a gyümölcse: a Thököly Imre-féle
 9770 XXXII  |                     meg is lett a gyümölcse: a Thököly Imre-féle támadásban.~
 9771 XXXII  |                 sohasem akarta elhinni, hogy a kurucok elvesztették az
 9772 XXXII  |                   tartozik minden okos ember a diaeteticának minden aequinoctiumkor.~
 9773 XXXII  |                  Zentánál egy egész éjszakát a halottak közt fekve töltött:
 9774 XXXII  |                   fekve töltött: ezt számítá a legédesdedebb álmai közé,
 9775 XXXII  |                    álmai közé, s mikor aztán a hold lementével előbújt
 9776 XXXII  |                      hold lementével előbújt a hullagarmadából, s keresztülúszta
 9777 XXXII  |            hullagarmadából, s keresztülúszta a Tiszát, amíg az ellenséges
 9778 XXXII  |                golyói mellette csapkodtak le a vízbe, ez ránézve csak egy
 9779 XXXII  |                   egy kis fürdői sport volt.~A híres Józsa István prédikátort,
 9780 XXXII  |                    Józsa István prédikátort, a kurucok hatalmas vezérét,
 9781 XXXII  |               kurucok hatalmas vezérét, akit a labancok elfogtak, s Kassán
 9782 XXXII  |                      vakmerő furfangossággal a börtönéből, s akkor e népvezérrel
 9783 XXXII  |                népvezérrel együtt megrohanta a bányavárosokat, s azokból
 9784 XXXII  |                    bányavárosokat, s azokból a császáriaknak tömérdek ezüstjét,
 9785 XXXII  |                      árulóvá lett, elpártolt a híveivel együtt a királyiakhoz;
 9786 XXXII  |                  elpártolt a híveivel együtt a királyiakhoz; Ghéczy Zsigmondot
 9787 XXXII  |                 megmaradt híveivel utánament a hűtlen jó barátnak, s azt
 9788 XXXII  |                 szétverte, őt magát megölte, a sok ezüst, arany kincset
 9789 XXXII  |                   nem tudta senki. Mivelhogy a maga szükségére nem adott
 9790 XXXII  |              lakomára, aminek kibékülés volt a célja a két magyar fővezér
 9791 XXXII  |                aminek kibékülés volt a célja a két magyar fővezér között (
 9792 XXXII  |                mivelhogy Thököly visszaküldé a jegygyűrűt Teleki Mihály
 9793 XXXII  |                   leányának), hát akkor mind a két nagyúr igen gyanakodott
 9794 XXXII  |                      nagyúr igen gyanakodott a másikra, s nem mert a lakomán
 9795 XXXII  |            gyanakodott a másikra, s nem mert a lakomán a feltett boros
 9796 XXXII  |                másikra, s nem mert a lakomán a feltett boros kupákhoz nyúlni,
 9797 XXXII  |                 ugyancsak tele voltak töltve a „verejtékes” ezüst kancsók,
 9798 XXXII  |                     azt hitte mindenki, hogy a bor meg van mérgezve: hát
 9799 XXXII  |                   Ghéczy Zsigmondnak volt az a „disznó szíve”, hogy felragadjon
 9800 XXXII  |                       hogy felragadjon egyet a rettegett kupákból, s azt
 9801 XXXII  |               kupákból, s azt fenékig ürítse a jó barátságra. Ezzel a bátor
 9802 XXXII  |                ürítse a jó barátságra. Ezzel a bátor tettével lett aztán
 9803 XXXII  |                 tettével lett aztán megtörve a jég a két főúr között.~De
 9804 XXXII  |                    lett aztán megtörve a jég a két főúr között.~De még
 9805 XXXII  |                      félő természetét, mikor a nagy háború közepette kitört
 9806 XXXII  |                      háború közepette kitört a keleti dögvész az országban:
 9807 XXXII  |                   légy. Maga Ampringen uram, a híres kormányzó is szedte
 9808 XXXII  |                    híres kormányzó is szedte a sátorfáját, s úgy elinalt
 9809 XXXII  |                    Zsigmond csinálta meg azt a tréfát, hogy amely városból
 9810 XXXII  |                  tréfát, hogy amely városból a labancok a dögmirigy miatt
 9811 XXXII  |                    amely városból a labancok a dögmirigy miatt kénytelenül
 9812 XXXII  |                      abba rögtön beköltözött a kuruc csapatjaival, s nem
 9813 XXXII  |                      nem félt lefeküdni abba a nyoszolyába, amiből előtte
 9814 XXXII  |                      teremtett lélektől, azt a két háború közti interregnum
 9815 XXXII  |                      bizonyítá be legjobban: a Thököly és Rákóczi közötti
 9816 XXXII  |                 ilyen idős korában szánta rá a fejét, hogy megházasodjék.~
 9817 XXXII  |                   hogy megházasodjék.~Ez már a vakmerőségnek az igazi netovábbja.~
 9818 XXXII  |                    az igazi netovábbja.~Ebbe a merész vállalatba aligha
 9819 XXXII  |                    törött Ghéczy Zsigmondnak a fejszéje. De annyi bizonyos,
 9820 XXXII  |                      De annyi bizonyos, hogy a Garamszegi Ghéczy családfa
 9821 XXXII  |                  minden többi névnél szokás, a hitvestársnak a neve; hanem
 9822 XXXII  |                      szokás, a hitvestársnak a neve; hanem csak alája van
 9823 XXXII  |                    csak alája van írva, hogy a leánya volt Juliánna, Korponay
 9824 XXXII  |                     Dávidék nevelték, együtt a saját leányukkal; azt az
 9825 XXXII  |                     nevelésben részesült, ők a fejedelmi pompával ékeskedő
 9826 XXXII  |                      Munkács várában laktak, a családfő Thököly belső titkára,
 9827 XXXII  |                    Ghéczy Zsigmond hazavitte a leányát Absolonéktól, akiknek
 9828 XXXII  |                      között.~Otthon Gömörben a szép hajadon, aki már akkor
 9829 XXXII  |                    éves volt, megismerkedett a szomszéd Murányvár kapitányával,
 9830 XXXII  |                    beleszeretett, s megkérte a kezét.~Ghéczy Zsigmond azt
 9831 XXXII  |                   kezét.~Ghéczy Zsigmond azt a föltételt szabta a kérő
 9832 XXXII  |              Zsigmond azt a föltételt szabta a kérő elé, hogy térjen át
 9833 XXXII  |                     kérő elé, hogy térjen át a Rákóczi pártjára.~Hogy Korponay
 9834 XXXII  |                     Korponay János otthagyta a császári zászlót, s átpártolt
 9835 XXXII  |                császári zászlót, s átpártolt a fejedelemhez, azt szó nélkül
 9836 XXXII  |                     veszedelmes szép szemei. A labanc vezérből kuruc lett-egy
 9837 XXXII  |                      már akkor közelebb járt a hetvenhez, mint a hatvanhoz.~
 9838 XXXII  |              közelebb járt a hetvenhez, mint a hatvanhoz.~Szép, hatalmas
 9839 XXXII  |                     Az eretnek kurucok, akik a szentségeket nemigen respektálták,
 9840 XXXII  |                  Neki magának is tetszett ez a titulus, s nagy önelégültséggel
 9841 XXXII  |        önelégültséggel szokta végighúzogatni a tíz ujját a hosszú szakállában,
 9842 XXXII  |                   végighúzogatni a tíz ujját a hosszú szakállában, s szándékosan
 9843 XXXII  |                     s szándékosan is odaállt a pápista templomban az oltár
 9844 XXXII  |                      tűnjék fel, milyen nagy a hasonlatossága az ő halandó
 9845 XXXII  |                      ő halandó fejének azzal a képpel, amelynek jelvényében
 9846 XXXII  |                 képpel, amelynek jelvényében a Teremtőt tisztelik.~Pedig
 9847 XXXII  |                Istennel komázni!~Három évvel a lőcsei katasztrófa előtt
 9848 XXXII  |                    szállított társzekerekkel a stracenói völgyön át Kassa
 9849 XXXII  |                     völgyön át Kassa felé, s a zivatar útban kapta, kezdte
 9850 XXXII  |                 káromkodása versenyzett mind a kettővel. Mikor legjobban
 9851 XXXII  |                     osztaná az instrukciókat a mennydörgő mennykőnek, hogy
 9852 XXXII  |                     magát, úgy belecsap abba a szekérbe, amelyen maga Zsigmond
 9853 XXXII  |                     ült, hogy ő már csak azt a recsegő hangot hallotta,
 9854 XXXII  |                 recsegő hangot hallotta, ami a lecsapó villámütést megelőzi,
 9855 XXXII  |            szilánkokká. Jó szerencséje, hogy a szekér tele volt rézrudakkal,
 9856 XXXII  |                szekér tele volt rézrudakkal, a villám azokon oszlott szét,
 9857 XXXII  |                      oszlott szét, őtet csak a lángja perzselte meg, a
 9858 XXXII  |                      a lángja perzselte meg, a tigrisbőr kacagánya volt
 9859 XXXII  |                     tigrisbőr kacagánya volt a vállán, s a mennykő a macskaszőrt
 9860 XXXII  |                   kacagánya volt a vállán, s a mennykő a macskaszőrt nem
 9861 XXXII  |                   volt a vállán, s a mennykő a macskaszőrt nem szereti.
 9862 XXXII  |                   tudták magához téríteni, s a teste a jobb vállától a
 9863 XXXII  |                  magához téríteni, s a teste a jobb vállától a sarkáig
 9864 XXXII  |                      a teste a jobb vállától a sarkáig olyan fekete lett,
 9865 XXXII  |                      olyan fekete lett, mint a pukovai posztó.~Ettől a
 9866 XXXII  |                      a pukovai posztó.~Ettől a villámcsapástól fogva nagyot
 9867 XXXII  |             hebehurgya és nyíltszívű volt, s a rettenthetetlen férfinak
 9868 XXXII  |                      előre meg tudta érezni. A villám ütötte váll olyankor
 9869 XXXII  |                   nem volt elég erélye. S ha a mennydörgést meghallotta,
 9870 XXXII  |                    mennydörgést meghallotta, a hangja egyszerre megvékonyodott,
 9871 XXXII  |                   egy kappané, arckifejezése a tehetetlenség makutyi mélaságába
 9872 XXXII  |                   Még akkor azt hitték, hogy a villám afféle Zeus által
 9873 XXXII  |             zsebpisztoly. Aristoteles nyomán a tudós világ égékeny levegőnek
 9874 XXXII  |                      levegőnek tartotta, ami a felhők súrlódásától meggyullad.
 9875 XXXII  |            elpályázott. Az ilyen tudós tudja a módját, hogy kell magát
 9876 XXXII  |                      módját, hogy kell magát a halandó embernek a föld
 9877 XXXII  |                     magát a halandó embernek a föld feletti hatalmak ellen
 9878 XXXII  |                    hatalmak ellen megvédeni.~A mennykőnek már akkor is
 9879 XXXII  |                      már akkor is kitanulták a sympathiáit és antipathiáit.
 9880 XXXII  |                  azok az elementumok, amiket a villám perhorrescál.~E célból
 9881 XXXII  |               magának, amivel megvédje magát a rettegett Isten haragja
 9882 XXXII  |               rettegett Isten haragja ellen.~A legbelső szobája közepén
 9883 XXXII  |                     lignum sanctumból, annak a teteje be volt öntve gyantával,
 9884 XXXII  |                   édes álmot, nyakába keríté a fekete macskabőrből varrt
 9885 XXXII  |                       insulábul” várta végig a zivatar elmúltát.~Fenyegethették
 9886 XXXII  |                   volt: egy Jupiter, aki fél a menny kőtől.~Pedig ez a
 9887 XXXII  |                      a menny kőtől.~Pedig ez a rettegés nála igen komoly
 9888 XXXII  |                 télen volt élő ember, amikor a mi klímánk alatt nincsenek
 9889 XXXII  |             György-nap után nem vehet kardot a kezébe, mert amint egyet
 9890 XXXII  |                 dördül az ég, el fogja dobni a kezéből, nem ülhet lóra,
 9891 XXXII  |                      nem ülhet lóra, mert az a végzetes villám a minap
 9892 XXXII  |                    mert az a végzetes villám a minap még a sarkantyút is
 9893 XXXII  |                  végzetes villám a minap még a sarkantyút is leszakította
 9894 XXXII  |                   sarkantyút is leszakította a sarujáról.~Pedig ha valamikor,
 9895 XXXII  |                   volt egy egész világ terhe a vállán. Eddig is ott volt,
 9896 XXXII  |                   Újra is lehet azt kezdeni.~A kibékülhetetlenek őse, tanácsadó
 9897 XXXII  |                  Ghéczy Zsigmond.~Elrejtőzve a gömöri hegyek egy olyan
 9898 XXXII  |                minden hadjárás útjából, maga a lakóháza egy mély völgy
 9899 XXXII  |              szökevénynek menedékül szolgált a háza; hát ha a szomszéd
 9900 XXXII  |                      szolgált a háza; hát ha a szomszéd Dobsina meg volt
 9901 XXXII  |              Zsigmondnak mégis módjában volt a szétzüllött kurucokkal folyvást
 9902 XXXII  |                      Hozzá jöttek külföldről a bujdosó vezérek utasításai,
 9903 XXXII  |                    berek, hegyszakadék. Erre a feladatra csak ő volt alkalmas.~
 9904 XXXII  |                  félt volna attól az egytől: a villámtól!~Ide jött haza
 9905 XXXII  |                      Ide jött haza Juliánna: a fehér asszony, aki feladta
 9906 XXXII  |                  asszony, aki feladta Lőcsét a császárnak.~Amíg a felföldi
 9907 XXXII  |                    Lőcsét a császárnak.~Amíg a felföldi hegyvidéken végigutazott
 9908 XXXII  |                     emberek köszönésmódjából a nép hangulatát. Eleinte
 9909 XXXII  |             hangulatát. Eleinte csak hangzik a falvakban a hintón utazó
 9910 XXXII  |                     csak hangzik a falvakban a hintón utazó elé az „adjon
 9911 XXXII  |                   válasz rá „fogadj Isten!” (a kálvinistáknál), a „dicsértessék” – „
 9912 XXXII  |                  Isten!” (a kálvinistáknál), a „dicsértessék” – „mindörökké” (
 9913 XXXII  |                dicsértessék” – „mindörökké” (a pápista helyeken), hanem
 9914 XXXII  |                     erdő közé az út, ott már a palócok humorizálnak, s
 9915 XXXII  |                     s az „adjon Isten” mellé a szép asszonynak azt ragasztja
 9916 XXXII  |                     asszonynak azt ragasztja a legény „engem kendnek!”,
 9917 XXXII  |                   legény „engem kendnek!”, s a „dicsértessék” után a fogai
 9918 XXXII  |                      s a „dicsértessék” után a fogai közt azt mormogja: „
 9919 XXXII  |                    fogai közt azt mormogja: „a szép asszony”. – Ezek már
 9920 XXXII  |                voltak.~Még odább következnek a tótok, de nem az „indios
 9921 XXXII  |                   nem az „indios fideles”-ei a magyar felsővidéknek, a
 9922 XXXII  |                      a magyar felsővidéknek, a jámbor tótok, akik messziről
 9923 XXXII  |                      akik messziről leveszik a kalapot az utazó uraság
 9924 XXXII  |                     az utazó uraság előtt, s a háta mögött mondják el a „
 9925 XXXII  |                     a háta mögött mondják el a „pan Boh dáj”-t; ezek az „
 9926 XXXII  |                  ezek az „indios bravos”-ok, a nem köszöntő tótok, akik
 9927 XXXII  |                  vasvilla tekintettel néznek a malomkő karimájú kalap alól
 9928 XXXII  |               árulnák, hogy beszélni tudnak; a házaikat is úgy építik,
 9929 XXXII  |                      is úgy építik, hogy azt a kert meg a felfutó tök eltakarja
 9930 XXXII  |                  építik, hogy azt a kert meg a felfutó tök eltakarja a
 9931 XXXII  |                      a felfutó tök eltakarja a szem elől, a templomukat
 9932 XXXII  |                   tök eltakarja a szem elől, a templomukat eldugják a völgybe,
 9933 XXXII  |                       a templomukat eldugják a völgybe, s az országutat
 9934 XXXII  |                     völgybe, s az országutat a helységen keresztül úgy
 9935 XXXII  |                    kényelmetlen érzés üli el a keblet, mikor egy ily haragos
 9936 XXXII  |                      elpusztított falu, amit a hadjárat alatt vagy ellenség
 9937 XXXII  |                    az útját, belekapaszkodik a hintajába, sírva, rimánkodva,
 9938 XXXII  |                     félmérföldnyire elüldözi a hintót mint az éhes farkassereg,
 9939 XXXII  |                      éhes farkassereg, azért a keserves rézfillérért szerencsétlenkedve.~
 9940 XXXII  |            szerencsétlenkedve.~Még mélyebben a hegyek közé hatolva, aztán
 9941 XXXII  |                 azóta sem szállta meg senki. A házomladékokat benőtte a
 9942 XXXII  |                     A házomladékokat benőtte a laboda, a tetőtlen torony
 9943 XXXII  |             házomladékokat benőtte a laboda, a tetőtlen torony ablakából
 9944 XXXII  |                   torony ablakából aláhajlik a vadszeder; valami nagy emeletes
 9945 XXXII  |               keresztül-kasul látni az eget, a piacot benőtte a bogáncs,
 9946 XXXII  |                    az eget, a piacot benőtte a bogáncs, a lósóska, az utcai
 9947 XXXII  |                    piacot benőtte a bogáncs, a lósóska, az utcai kút kankalinjáról
 9948 XXXII  |                   egy emberkoponya függ alá, a kútkáva csontokkal megtöltve,
 9949 XXXII  |                    van dobva az út közepére, a kocsijárás kikerüli azt
 9950 XXXII  |                      közben maradt szigetet. A sekrestye ablakából egy
 9951 XXXII  |                      kandikál elő – az övéké a patronátus, az egész helység
 9952 XXXII  |                      az övéké az allodium. – A neve nincs már feljegyezve
 9953 XXXII  |                   neve nincs már feljegyezve a falunak sehol. Ahogy a piac
 9954 XXXII  |           feljegyezve a falunak sehol. Ahogy a piac közepén elkezdődik
 9955 XXXII  |                   piac közepén elkezdődik az a buja rekettyebozót, úgy
 9956 XXXII  |             rekettyebozót, úgy folytatja azt a mező, egy elsemlyékesült
 9957 XXXII  |                 virágtermő ligetet verve föl a völgy lankaságán, amin keresztül
 9958 XXXII  |                     országút vezet, elárulva a közelben levő vasbányákat.~
 9959 XXXII  |                   falu, nem emberlakta hely, a nagyvilág és Juliánna szülötte
 9960 XXXII  |                     nem abból az ágából volt a Ghéczy családnak, mely az
 9961 XXXII  |              Garamszeget bírta. Ezeknek csak a dobsinai bányabirtok jutott.
 9962 XXXII  |                 Rákóczinak, de korán megtért a király hűségére, hanem azért
 9963 XXXII  |                    megülte őkegyelme helyett a pozsonyi koronatorony tömlöcét,
 9964 XXXII  |          koronatorony tömlöcét, míg kiderült a veszedelmes személycsere.
 9965 XXXII  |                    olyan biztosan ült otthon a maga odújában, hogy ha csak
 9966 XXXII  |                    elpusztult falutól kezdve a hegyoldalak egyre meredekebbé
 9967 XXXII  |                     míg egyszer csak elzárja a völgyet egy rézsút keresztbe
 9968 XXXII  |                  gyökereikkel megkapaszkodva a sziklahasadékokba.~Emberi
 9969 XXXII  |                   volna ennél különb remekét a hadépítészetnek. Ez egy
 9970 XXXII  |                     egy egész vidéket elzár.~A sziklafal fenekén, egyenlő
 9971 XXXII  |                    keresztülférjen rajta, ez a híres stracenói sziklakapu.~
 9972 XXXII  |                   több, mint egy átjáróházé, a túlsó völgy mint egy rámába
 9973 XXXII  |                   tájkép tűnik ki belőle.~Ez a völgy a stracenói sziklaszoros.~
 9974 XXXII  |                  tűnik ki belőle.~Ez a völgy a stracenói sziklaszoros.~
 9975 XXXII  |               meredek sziklafalak emelkednek a magasba, csak egy keskeny
 9976 XXXII  |                     amint keresztülszaladnak a felhők, az érzékcsalódás
 9977 XXXII  |                  érzékcsalódás azt hiteti el a feltekintővel, hogy a sziklafal
 9978 XXXII  |                     el a feltekintővel, hogy a sziklafal lódult meg.~Egy
 9979 XXXII  |                rohanó hegyipatak zuhog végig a völgyön, majd fekete, majd
 9980 XXXII  |                 végigvágtat, mélyen alávágva a kőfalat úgy, hogy néhol
 9981 XXXII  |                   hogy néhol egészen eltűnik a bérctömeg alá, s másutt
 9982 XXXII  |                      tör ismét harsogva elő. A kanyargó sziklafolyosó festői
 9983 XXXII  |                 ember fölteszi magában, hogy a stracenói sziklakapun be
 9984 XXXII  |                     hát bízvást ura maradhat a fogadásának.~Mikor Juliánna
 9985 XXXII  |                  Juliánna keresztülhajtatott a bércfolyosón, aminek homlokfalára
 9986 XXXII  |                    tett kalapács van festve, a bányászok jelvénye, a kapu
 9987 XXXII  |                festve, a bányászok jelvénye, a kapu két oldalán innen is,
 9988 XXXII  |                     oldalán innen is, túl is a fűben heverésző emberek
 9989 XXXII  |                heverésző emberek ütötték fel a fejeiket, akiknek az orcáikba
 9990 XXXII  |                    az orcáikba nem láthatott a nagy kalapkarima miatt,
 9991 XXXII  |                    úgy látszott, mintha ezek a kapu őrei volnának. Mikor
 9992 XXXII  |                       Mikor azt látták, hogy a hintóban nem ül más, csak
 9993 XXXII  |                      megint visszaheveredtek a fű közé.~A belső folyosón
 9994 XXXII  |                  visszaheveredtek a fű közé.~A belső folyosón azonban egy
 9995 XXXII  |                     egy gubás alak szegődött a hintaja mellé, aki a süvegéről
 9996 XXXII  |               szegődött a hintaja mellé, aki a süvegéről ítélve hevér lehetett,
 9997 XXXII  |                     hevér lehetett, csakhogy a gubája alól kikandikáló
 9998 XXXII  |                  puskacső éppen nem tartozik a bányászok eszközei közé.
 9999 XXXII  |                eszközei közé. Ez belefogózva a hintó bakjába, nagy lépésekkel
10000 XXXII  |                    lépésekkel tartott együtt a kocogó lovakkal, s aközben