bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

10001 XXXII  |            mindenféléről beszédbe elegyedett a kocsissal, honnan jönnek,
10002 XXXII  |                   Aztán egy szer csak eltűnt a sziklák között egy kanyarulatnál;
10003 XXXII  |                      ez alakot Juliánna fenn a sziklafal ormán előbbre
10004 XXXII  |                      hogy jutott fel oda?~Ez a vidék volt az ő szomorú
10005 XXXII  |                   ahol az emberek nagy része a föld alatt lakik, a bányákban.
10006 XXXII  |                    része a föld alatt lakik, a bányákban. Mindenütt látszanak
10007 XXXII  |               bányákban. Mindenütt látszanak a hegyoldalban a turzások,
10008 XXXII  |                     látszanak a hegyoldalban a turzások, letarolt erdők
10009 XXXII  |                  amiknek döbbentő magányában a medve és a vadkan tanyázik,
10010 XXXII  |               döbbentő magányában a medve és a vadkan tanyázik, s az ez
10011 XXXII  |                    az érczúzó kallónak; mely a mély völgyből felhangzik,
10012 XXXII  |                      völgyből felhangzik, ez a golyvás nyakú köznép kínos
10013 XXXII  |                   ebéd után beállt az est, s a nyári gyümölcs csak késő
10014 XXXII  |                   nézve. Talán még egyéb is. A visszaemlékezések a gyermekévekre.
10015 XXXII  |                      is. A visszaemlékezések a gyermekévekre. Talán a viharos
10016 XXXII  |     visszaemlékezések a gyermekévekre. Talán a viharos jelenetekre az apa
10017 XXXII  |                    apa és anya között? Aztán a titokteljes árván maradás,
10018 XXXII  |                    nem volt szabad beszélni, a félelemben eltöltött éjszakák,
10019 XXXII  |                   eltöltött éjszakák, amiken a poroszlók jövetelét lesték,
10020 XXXII  |                      emléke sem volt, ami őt a szülői házhoz csalogatta
10021 XXXII  |                    rémledezések.~Csupán csak a gyermeke hozta vissza.~Arra
10022 XXXII  |                     sem várja, hogy belépjen a házba, hanem amint megismeri
10023 XXXII  |                 házba, hanem amint megismeri a hintaját, még a tornácajtóból
10024 XXXII  |                    megismeri a hintaját, még a tornácajtóból elkezd rá
10025 XXXII  |                bizony nagy gyalázatot hozott a fejére.~Hanem hát, mikor
10026 XXXII  |                 Hanem hát, mikor egy asszony a fejébe vette, hogy valakit
10027 XXXII  |                    akkor nem becsüli semmire a veszedelmeket: átmegy az
10028 XXXII  |                     veszedelmeket: átmegy az a borotvahídon is! Hát még
10029 XXXII  |               borotvahídon is! Hát még ha ez a valaki a kisfia?!~Addig
10030 XXXII  |                       Hát még ha ez a valaki a kisfia?!~Addig el tudta
10031 XXXII  |                  aranyos hintót hajtotta fel a számára; most aztán, hogy
10032 XXXII  |                   erőszakosabban tért vissza a szívébe a megtagadott érzés.
10033 XXXII  |         erőszakosabban tért vissza a szívébe a megtagadott érzés. Nem csinált
10034 XXXII  |                   Eszébe jutott, hogy ő most a kisfiát jő látogatni, és
10035 XXXII  |                      semmi ajándékot sem hoz a számára, erre nem is gondolt.
10036 XXXII  |                  gondolt. Pedig milyen híres a kassai mézeskalács. Nem
10037 XXXII  |                 érkezni nem lesz szép.~Mikor a sziklák útján haladt a hintó,
10038 XXXII  |                 Mikor a sziklák útján haladt a hintó, visszaemlékezett
10039 XXXII  |                      sziklafalon, s rátalált a nemes gyopárra, éppen virított
10040 XXXII  |                    előre az országúton; amíg a hintó az egész völgyet körülkerüli,
10041 XXXII  |                    ösvényen gyalog hazatalál a kastélyba.~Csokorba kötötte
10042 XXXII  |                  kastélyba.~Csokorba kötötte a virágot, aminek levele,
10043 XXXII  |                  kelyhe csupa ezüst, s aztán a hintót előrebocsátva, maga
10044 XXXII  |                előrebocsátva, maga egy ideig a patak partján haladt gyalogolva,
10045 XXXII  |                  ahol fel kellett akasztania a ruháját, hogy össze ne harmatozza.~
10046 XXXII  |                 össze ne harmatozza.~Hogy ez a szép séta itt a virágos
10047 XXXII  |                      Hogy ez a szép séta itt a virágos réten keresztül
10048 XXXII  |                   magában, hogy láthassa meg a kicsikéjét.~A tornyosuló
10049 XXXII  |                   láthassa meg a kicsikéjét.~A tornyosuló fellegek nyomásától
10050 XXXII  |                    nyomásától oly forró lett a lég az összeszorult völgyben,
10051 XXXII  |             ércolvasztó pitvarában. Ilyenkor a gyermekek bizonyosan odakinn
10052 XXXII  |                 bizonyosan odakinn játszanak a kertben, katonásdit vagy
10053 XXXII  |               leghamarább meg fogja kaphatni a kisfiát.~A réten túl következett
10054 XXXII  |                    fogja kaphatni a kisfiát.~A réten túl következett egy
10055 XXXII  |                      annak az oldalában volt a palánkkal körülvett kastélykert,
10056 XXXII  |             kastélykert, amin keresztülfolyt a patak: itt még kristálytiszta
10057 XXXII  |                      még kristálytiszta volt a vize, tele fickándozó pisztrángokkal,
10058 XXXII  |                     az ércmosók közé, amiket a szálerdő takarva tartott.
10059 XXXII  |                    szálerdő takarva tartott. A kert rendbe ültetett gyümölcsfákból
10060 XXXII  |                 amiken sosem szoktak megérni a fürtök.~Gyümölcs egy szem
10061 XXXII  |                    Gyümölcs egy szem se volt a fákon; az első májusi fagy
10062 XXXII  |                 leszüretelt; annál több volt a hernyó, azok úgy lógtak
10063 XXXII  |                      le hosszú pókfonalaikon a fákról. Juliánna arra emlékezett,
10064 XXXII  |                    hogy hányszor összeégette a nyakát ebben a kertben az
10065 XXXII  |                   összeégette a nyakát ebben a kertben az az átkozott,
10066 XXXII  |                  hallott semmi gyermeklármát a kertben. Persze nincs gyümölcs;
10067 XXXII  |                     gyümölcs; mit vágyna ide a gyermek?~Megállt a csalánnal
10068 XXXII  |                vágyna ide a gyermek?~Megállt a csalánnal végignőtt kerti
10069 XXXII  |                    dalt dúdolna gyermekhang. A kert egyik szögletéből jött
10070 XXXII  |                  jött az.~Arrafelé törtetett a bokrokon keresztül, s csakugyan
10071 XXXII  |                      s csakugyan ott találta a kisfiát, egyedül, magában.~
10072 XXXII  |                      magában.~Hogy megütötte a szíve! Ki hinné, hogy idegen
10073 XXXII  |                   olyan nagyot ütni, mint az a szív ott belül.~Mivé lett
10074 XXXII  |                      ott belül.~Mivé lett az a gyermek, amióta nem látta!
10075 XXXII  |                   megváltozott! Hová lett az a piros almakép: az a nevető,
10076 XXXII  |                  lett az a piros almakép: az a nevető, fecsegő, csókosztó
10077 XXXII  |                fecsegő, csókosztó száj, azok a ragyogó szemek? Most a gyermek
10078 XXXII  |                  azok a ragyogó szemek? Most a gyermek olyan sápadt, az
10079 XXXII  |                  ajkai elvékonyultak; s azok a mindig ragyogó szemek, amik
10080 XXXII  |                  mindig ragyogó szemek, amik a duzzadt pofáktól folyvást
10081 XXXII  |                     idő óta. Nem fejez ki ez a tekintet se örömet, se meglepetést,
10082 XXXII  |            meglepetést, csak csodálkozást; s a gyermek nem ugrik fel a
10083 XXXII  |                      a gyermek nem ugrik fel a földről, hogy eléje szaladjon,
10084 XXXII  |                szaladjon, nem hagyja abba se a dúdolást, se a játékot.~
10085 XXXII  |                hagyja abba se a dúdolást, se a játékot.~Micsoda játék ez?~
10086 XXXII  |                   játékot.~Micsoda játék ez?~A kertfal és a palánk szögletében
10087 XXXII  |               Micsoda játék ez?~A kertfal és a palánk szögletében épített
10088 XXXII  |                   palánk szögletében épített a gyermek mindenféle tarka
10089 XXXII  |                     de milyen szomorú ötlet! A családi sírbolt utánzása.
10090 XXXII  |                    lángész nyilatkozik ebben a gyermekben. De miért éppen
10091 XXXII  |                  játszol?~– Mivel játszanám? A gyerekek rosszak, lármáznak,
10092 XXXII  |             verekszenek. Nekem nem kellenek. A selyembogaraim most kötik
10093 XXXII  |                     kis koporsót, s idehozom a kriptába.~Egy egész sor
10094 XXXII  |              koporsócska volt már végigrakva a kis sírboltba, tarkára festett
10095 XXXII  |                    apró kis koporsók, amiket a gyermek maga faragott zsindelyből.~–
10096 XXXII  |                       szörnyedt el Juliánna, a gyermek mellé telepedve
10097 XXXII  |                      gyermek mellé telepedve a pimpimpárévirágos fűbe.~–
10098 XXXII  |                      Juliánna magához ölelte a gyermekét, összevissza csókolta
10099 XXXII  |                       de nem adta vissza sem a csókot, sem az ölelést.~–
10100 XXXII  |              Magamtól tudom. Szeretnek engem a selyembogaraim. Rámásznak
10101 XXXII  |                 etetem őket. Szeretnek engem a fecskék. Odajönnek énekelni
10102 XXXII  |                     ablakvasra. Szeret engem a Cicke kutyám. Odafekszik
10103 XXXII  |                     Cicke kutyám. Odafekszik a lábamhoz, nem hagy el, ha
10104 XXXII  |                     Hisz csak teérted jártam a világot.~– Hát mit hoztál
10105 XXXII  |                    mit hoztál nekem? – kérdé a kisfiú, egy ötvenéves filozófus
10106 XXXII  |                  egoista tekintetével.~Ez ám a fogas kérdés! Hát mit hoztál
10107 XXXII  |                 fogas kérdés! Hát mit hoztál a kisfiadnak? Hetedhét országról?
10108 XXXII  |                      Hetedhét országról? Hol a vásárfia? Az „aranyos hintó”?
10109 XXXII  |                     hintó”? Elrepültek azzal a bagolyfejű pillék!~Juliánna
10110 XXXII  |                     pillék!~Juliánna kivette a kebléből az ezüstgyopár
10111 XXXII  |            ezüstgyopár csokrot, s azt nyújtá a kisfiának.~– Hm! – mondá
10112 XXXII  |                        Hm! – mondá az, azzal a bölcs bíráló tekintettel
10113 XXXII  |                     az ajándékot, amilyennel a hozzáértők szokták felbecsülni
10114 XXXII  |               hozzáértők szokták felbecsülni a kapott kincs értékét: igaz-e
10115 XXXII  |                    Aztán csendesen bólintott a fejével.~– Köszönöm szépen.
10116 XXXII  |                halottaim számára.~S odatűzte a kis gyopárcsokrot a kis
10117 XXXII  |                 odatűzte a kis gyopárcsokrot a kis épületke homlokfalába.~
10118 XXXII  |              kétségbeesetten kulcsolta össze a kezeit.~– Fiacskám! Kis
10119 XXXII  |                     angyalom! Mit játszol te a halállal? Nem félsz tőle?~–
10120 XXXII  |           megfagytunk; majd éhen elvesztünk. A farkasok is kergettek. Azután
10121 XXXII  |                      mondják, meghaltam. Már a kis koporsómat is megcsináltatták.
10122 XXXII  |        megcsináltatták. Megláthatod, ott van a tornácban. Nem olyan rossz
10123 XXXII  |                   minek költöttek fel? Nézd: a szép hajam, hogy ott maradt
10124 XXXII  |                  szép hajam, hogy ott maradt a másvilágon.~Ezek voltak
10125 XXXII  |                       Ezek voltak aztán azok a gyilokdöfések, amik keresztüljárják
10126 XXXII  |                     amik keresztüljárják azt a dölyfös, nagyravágyó lelket;
10127 XXXII  |                     nagyravágyó lelket; ezek a fullánkok, amik beleszakadnak
10128 XXXII  |                      amik beleszakadnak abba a ravaszsággal, kiszámítással
10129 XXXII  |                     teljes szívbe! Hát van-e a heraldikának annyi ágú koronája,
10130 XXXII  |                   ami e gyermekfőről eltűnt? A világ minden fénye, gazdagsága
10131 XXXII  |                      elmulasztott éjszakáért a beteg gyermek kórágya mellett?~
10132 XXXII  |                    kórágya mellett?~Juliánna a földön fetrengve sírt, és
10133 XXXII  |                    földön fetrengve sírt, és a homlokát verte a kezeivel.
10134 XXXII  |                    sírt, és a homlokát verte a kezeivel. A gyermek pedig
10135 XXXII  |                   homlokát verte a kezeivel. A gyermek pedig nem segített
10136 XXXII  |                   betámasztá egy nehéz kővel a miniatűr kripta nyílását,
10137 XXXII  |                    az anyját:~– Én nem félek a haláltól, anyókám, de te
10138 XXXII  |                  rebegé Juliánna, és felkelt a földről.~A kis bölcs férfiú
10139 XXXII  |              Juliánna, és felkelt a földről.~A kis bölcs férfiú azonban
10140 XXXII  |                      férfiú azonban megfogta a köntöse ráncát és visszatartá:~–
10141 XXXII  |                  nevetek rajta. Én nem félek a villámlástól, mennydörgéstől.
10142 XXXII  |                pártfogása mennyi súllyal bír a jelen esetben, felkéredzkedett
10143 XXXII  |                     ölébe, s átkarolta annak a nyakát – protekcióból.~
10144 XXXIII |                             XXXIII. FEJEZET ~A dühös oroszlán az üvegkalitban~
10145 XXXIII |                 házak szoktak lenni, amiknél a fő szempont a lakályosság.
10146 XXXIII |                 lenni, amiknél a fő szempont a lakályosság. Ez egy valóságos
10147 XXXIII |                    csukott ajtókkal, amiknek a zárait tudomány volt kinyitni,
10148 XXXIII |                     nem engedelmeskedett ott a rendes erőműtani szabályoknak:
10149 XXXIII |                      tanulni, hogy mint kell a kilincset fél kézzel lenyomni,
10150 XXXIII |                   fél kézzel lenyomni, aztán a zárpléhet másik kézzel felemelni,
10151 XXXIII |                    felemelni, akkor hirtelen a térddel egyet taszítani
10152 XXXIII |                   hosszú folyosó, amelyiknek a közepén van egy ajtó. Azt
10153 XXXIII |                 becsukja, s békét hagy neki. A folyosó végén van egy szűk
10154 XXXIII |                    egy másik folyosót, annak a közepén van egy ajtó, azon
10155 XXXIII |                     nem marad: tovább keres; a folyosó túlsó végén talál
10156 XXXIII |                     van, ahol az előbb volt, a bejáratnál. Elő teremtésre
10157 XXXIII |                  neki, hogy ha ezt meg amazt a rézkarikát így meg amúgy
10158 XXXIII |               elfordítja, hát akkor kimozdul a sarkából az egész tányéros
10159 XXXIII |                       amelyen aztán felmehet a ház belsejébe, s ha ott
10160 XXXIII |                 valahogy elvégre ráakad arra a donjon forma kerek toronyszobára,
10161 XXXIII |                  csakugyan otthon van. Ennek a toronyszobának vastag pohárfenék
10162 XXXIII |                    van, azon keresztül kapja a világosságot, azonkívül
10163 XXXIII |                      fogaskerekű gépezetével a szobából egész a pincébe
10164 XXXIII |                 gépezetével a szobából egész a pincébe lehet leereszkedni,
10165 XXXIII |                    ahonnan aztán kijárás van a rézbánya tárnáiba, s azokon
10166 XXXIII |             mélységeibe.~Zsigmond úrnak ezen a napon különösen szorgos
10167 XXXIII |          Lengyelországból és Törökországból, a menekült kurucok vezéreitől.
10168 XXXIII |                       Rákóczi nem ismerte el a szathmári békekötést, éppen
10169 XXXIII |                  békekötést, éppen úgy, mint a bécsi magyar urak sem. Ő
10170 XXXIII |                   sem. Ő is folytatni akarta a harcot. Voltak új szövetségesek,
10171 XXXIII |                    az orosz cár, I. Péter és a török szultán. XIV. Lajos
10172 XXXIII |                    elkeseredés idebenn, amit a bécsi urak garázdálkodása
10173 XXXIII |                      garázdálkodása okozott. A fegyvert lerakott sereg
10174 XXXIII |                     emberei megvoltak sértve a büszkeségükben, fenyegetve,
10175 XXXIII |                     értesíté Ghéczy Zsigmond a fejedelmet.~Királya sincs
10176 XXXIII |                    lépésnek kell végbemenni.~A kastély kihaltnak látszik,
10177 XXXIII |                     Juliánna, Zsigmond úrnak a nénje, egy évvel idősebb,
10178 XXXIII |                  most is helyén van, s onnan a nyoszolya dunnái közül vezeti
10179 XXXIII |                       mikor nagyon benne van a munkában.~Ma is csak úgy
10180 XXXIII |                     munkában.~Ma is csak úgy a kezéből kollációzgatott,
10181 XXXIII |                  éles görbe késsel nyiszálva a szalonnát a kenyérhéjon,
10182 XXXIII |                 késsel nyiszálva a szalonnát a kenyérhéjon, miközben a
10183 XXXIII |                      a kenyérhéjon, miközben a titkos írásjegyekkel szerzett
10184 XXXIII |                   Egyszer aztán közelebb jön a dübörgés. Hintó gördült
10185 XXXIII |                    udvarra. – Nem akar hinni a szemeinek. – Ez a hintó?
10186 XXXIII |                      hinni a szemeinek. – Ez a hintó? Ez a leánya hintaja! –
10187 XXXIII |                  szemeinek. – Ez a hintó? Ez a leánya hintaja! – Nem az
10188 XXXIII |                      az ő leánya, az ördögé! A kocsisára is ráismer. –
10189 XXXIII |                      mert jönni az átkozott! A „lőcsei fehér asszony”! –
10190 XXXIII |                  asszony”! – Haza mert jönni a kígyó, a dühös oroszlán
10191 XXXIII |                     Haza mert jönni a kígyó, a dühös oroszlán barlangjába,
10192 XXXIII |                     tőle, hogy ez összetépi?~A hintó megáll a bejárat alatt,
10193 XXXIII |                    összetépi?~A hintó megáll a bejárat alatt, s nemsokára
10194 XXXIII |             nemsokára hallja Ghéczy Zsigmond a híradó jeleket, hogy jön
10195 XXXIII |                  fúriájában ökölre fogja azt a görbe kés s úgy szaladgál
10196 XXXIII |                      úgy szaladgál alá s fel a szobájában; majd a lőrésen
10197 XXXIII |                     s fel a szobájában; majd a lőrésen kiabálva ki a kocsisnak: „
10198 XXXIII |                   majd a lőrésen kiabálva ki a kocsisnak: „Fordulj vissza!
10199 XXXIII |              Takarodjatok innen!” – majd meg a szomszéd szobába a leánya
10200 XXXIII |                  majd meg a szomszéd szobába a leánya ellen: „Be ne tedd
10201 XXXIII |                    leánya ellen: „Be ne tedd a lábad! Kiontom a véred!
10202 XXXIII |                     ne tedd a lábad! Kiontom a véred! Te pokolvirága! Te
10203 XXXIII |                    hintógördülés volt, hanem a felhők beszéde egymással;
10204 XXXIII |                    felhők beszéde egymással; a zivatar üdvözlése. S erre
10205 XXXIII |                    zivatar üdvözlése. S erre a hangra egyszerre eldobta
10206 XXXIII |                  eldobta kezéből az öreg azt a kést, azt villámvonzó vasat;
10207 XXXIII |                      az ajkai még ismételték a szitokneveket, de már vékony,
10208 XXXIII |                   ezüstcsatos övet, saruiról a felkötött sarkantyúkat oldozgatta
10209 XXXIII |                    le, s aztán sietett, mint a hidegleléstől rázott beteg
10210 XXXIII |         hidegleléstől rázott beteg az ágyba, a maga menedékébe, a gyantaszigeten
10211 XXXIII |                    ágyba, a maga menedékébe, a gyantaszigeten épült üvegkalitkába,
10212 XXXIII |                     nem mer jönni, amíg csak a zivatar utolsó dörgését
10213 XXXIII |                      dörgését visszhangozzák a bércek.~Az a rettenthetetlen
10214 XXXIII |                  visszhangozzák a bércek.~Az a rettenthetetlen szívű ember,
10215 XXXIII |                   aki dacolni mert mindennap a királyok pallosaival, aki
10216 XXXIII |                  pallosaival, aki nekirohant a kartácsos ágyúknak, egyszerre
10217 XXXIII |                       egyszerre gyávább lett a kísértetmeséktől reszkető
10218 XXXIII |                     megkapta az ütését ennek a rettentő lángpallosnak.
10219 XXXIII |                lángpallosnak. Akkor még csak a lapjával ütött rá. De az
10220 XXXIII |                    rá. De az ütésnek emléke, a vakító lángoszlop rettentő
10221 XXXIII |            hasonlatos volt azokhoz, akik már a túlvilágra mentek, az ismeretlen
10222 XXXIII |                    előtt; csakhogy ő még ezt a büszke alakot hordozza magával
10223 XXXIII |                    nem imádkozik. Védi magát a tudomány pajzsával. Az üvegen
10224 XXXIII |                     üvegen nem tör keresztül a mennykő.~Ott kuporog már
10225 XXXIII |                      az üvegketrecben, mikor a leánya belép a szobájába,
10226 XXXIII |          üvegketrecben, mikor a leánya belép a szobájába, karján a gyermekével.~
10227 XXXIII |                    belép a szobájába, karján a gyermekével.~Amint őt meglátja,
10228 XXXIII |                  meglátja, csaknem erőt vesz a bőszült indulat az ösztönszerű
10229 XXXIII |                  asszonyra, s kitépje belőle a lelket! – Azt hiszi, ez
10230 XXXIII |                jobban elkeserítette az, hogy a gyermekét az ölében hozza.
10231 XXXIII |                eléggé meggyűlöltette ő ezzel a fiúval az anyját? Nem mondta
10232 XXXIII |                    gyűlölnie kellene őt: még a kisgyermekével is! Mert
10233 XXXIII |                    mely úgy hangzott, mintha a kastélyba csapott volna
10234 XXXIII |                   kastélyba csapott volna le a villám, egyszerre kioltá
10235 XXXIII |                   egész épület rengett, amíg a sziklák visszadörögték a
10236 XXXIII |                     a sziklák visszadörögték a villámcsattanást; s amint
10237 XXXIII |                    villámcsattanást; s amint a zápor egyszerre elkezdett
10238 XXXIII |                     sötétet támasztva, ebben a sötétben úgy fénylett, valami
10239 XXXIII |                 derengésben minden érctárgya a szobának; és még az is,
10240 XXXIII |                   mint egy kísértet.~Odament a gyermekével karján, ahhoz
10241 XXXIII |               elszigetelt asztalhoz, ahol az a félő öregember, azzal az
10242 XXXIII |                   tiszteletreméltó fővel ül, a villámoktól elzárkózva.~
10243 XXXIII |                   egy nagyot hazudsz! (Ezzel a mondással szokták a hazug
10244 XXXIII |                    Ezzel a mondással szokták a hazug gyermekeket gúnyolni.)~–
10245 XXXIII |                 Isten és én magam tudok; még a titkos érzéseimet is meggyónom,
10246 XXXIII |                  amiket soha meg nem találna a szívemben senki.~– S lesz
10247 XXXIII |                   senki.~– S lesz bátorságod a gyermeked előtt beszélni?~–
10248 XXXIII |                     Nyílt szívvel, őszintén, a legtitkosabb részleteiben
10249 XXXIII |                     osztotta szakaszokra ezt a rémmesét. Odafenn a jégzápor
10250 XXXIII |                      ezt a rémmesét. Odafenn a jégzápor verte az üvegtetőt,
10251 XXXIII |                  verte az üvegtetőt, idebenn a fogoly öregember ökleivel
10252 XXXIII |                    fogoly öregember ökleivel a homlokát. A nő folytatta
10253 XXXIII |               öregember ökleivel a homlokát. A nő folytatta csendesen.
10254 XXXIII |                      nő folytatta csendesen. A gyermek hallgatva bámult,
10255 XXXIII |                      magában, milyen szép ez a villámlás, milyen szép az
10256 XXXIII |                 ilyen bűnös asszony.~Az öreg a hosszú fehér hajával törülgette
10257 XXXIII |                     fehér hajával törülgette a könnyeket szeméből: a szégyen
10258 XXXIII |             törülgette a könnyeket szeméből: a szégyen és keserűség adóját.~
10259 XXXIII |                    és keserűség adóját.~Csak a vallomást tevő nem sírt.~
10260 XXXIII |                      az apjának, következett a befejező katasztrófa, a
10261 XXXIII |                      a befejező katasztrófa, a csalódás.~A kassai téren
10262 XXXIII |                     katasztrófa, a csalódás.~A kassai téren látott rémjelenetre
10263 XXXIII |                      lett volna elég alkalma a sikoltozásokra, a rémlátó
10264 XXXIII |                    alkalma a sikoltozásokra, a rémlátó elmeredezésre, a
10265 XXXIII |                     a rémlátó elmeredezésre, a hajtépő átkozódásra, a tragikus
10266 XXXIII |                       a hajtépő átkozódásra, a tragikus kitörésekre: semmit
10267 XXXIII |               Czelder Orbánt lefejezték.”~Ez a nehéz, elfulladó hangon
10268 XXXIII |                    előadásnál.~De hisz őneki a gyermeke álmára is kellett
10269 XXXIII |            meggyőződhetett róla, hogy amiket a leánya most elmondott, az
10270 XXXIII |                      el magáról, mint amiket a leggonoszabb rágalmazói
10271 XXXIII |             hírleltek el felőle. Akkor tehát a megbánás is igaz.~– Hát
10272 XXXIII |                  miért jöttél ide? – kérdezé a leányától.~– Hogy a gyermekemet
10273 XXXIII |                  kérdezé a leányától.~– Hogy a gyermekemet meglássam, és
10274 XXXIII |                   meglássam, és meghaljak.~– A gyermekedet láttad már;
10275 XXXIII |                  hogyan akarsz?~– Most, hogy a fiamat látom, szeretnék
10276 XXXIII |                   ország, az Isten, az apád, a férjed – még a fiad is.~–
10277 XXXIII |                      az apád, a férjed – még a fiad is.~– A fiam ítéletét
10278 XXXIII |                    férjed – még a fiad is.~– A fiam ítéletét már megkaptam.
10279 XXXIII |                     nem szeret. Ez még fájt, a többiétől nem rettegek.~–
10280 XXXIII |                    rettegek.~– Hát halld meg a többiekét is. Igazán megbántad,
10281 XXXIII |                     el?~– Az égbe vágytam, s a porba estem, van ennél nagyobb
10282 XXXIII |                      pedig én nem árultam el a hazámat, csak az Isten nevét
10283 XXXIII |                      ezeríziglen bünteti meg a Zebaoth a gyermekeket. Melyikünknek
10284 XXXIII |            ezeríziglen bünteti meg a Zebaoth a gyermekeket. Melyikünknek
10285 XXXIII |                    gyermekeket. Melyikünknek a bűnéért akarod, hogy az
10286 XXXIII |                 kimenni az erdőre, ahol most a villámtól felgyújtott fenyőfák
10287 XXXIII |                    bújok el üvegbarlangomba, a fejedre lehívni?~– Ha elűzesz
10288 XXXIII |                   sincs hová mennem, mint ki a villámos ég alá.~– Dehogy
10289 XXXIII |                    eredj. Te elmondtad nekem a magad keserűségét. Elhiszem,
10290 XXXIII |                   hogy édes. Pedig egy dolog a kettő. Az enyémet úgy hívják,
10291 XXXIII |                      visszafizetve látni azt a nagy tartozást, amivel a
10292 XXXIII |                     a nagy tartozást, amivel a kevélyek kapujai alól elkergettek?
10293 XXXIII |                   elkergettek? Megalázni azt a dölyfös hadat, amelyiknek
10294 XXXIII |               amelyiknek nem volt elég, hogy a magyar férfiaknak a becsületét
10295 XXXIII |                     hogy a magyar férfiaknak a becsületét csak így szárazon
10296 XXXIII |                   meg, még az asszonyainknak a gyalázata is kellett neki
10297 XXXIII |                   hogy abba mártogassa, mint a cvibakot a csokoládéba!~
10298 XXXIII |                  mártogassa, mint a cvibakot a csokoládéba!~Juliánna felugrott
10299 XXXIII |              csokoládéba!~Juliánna felugrott a térdeiről, s dacosan felemelte
10300 XXXIII |               térdeiről, s dacosan felemelte a fejét, a szemei ragyogtak.~–
10301 XXXIII |                   dacosan felemelte a fejét, a szemei ragyogtak.~– Bízz
10302 XXXIII |                     poklot készítik, azoknak a számára, akik bele valók.~–
10303 XXXIII |               összeesküvés? – kérdé Juliánna a kis fiúcskát kötényével
10304 XXXIII |                összeesküvés, csak folytatása a réginek. Itt vannak a közelben. –
10305 XXXIII |             folytatása a réginek. Itt vannak a közelben. – Énrám várnak. –
10306 XXXIII |                   átadni nekik az üzeneteket a távollevőktől, akik velünk
10307 XXXIII |                     még más dolgom is van. – A cselekvéshez pénz kell,
10308 XXXIII |               cselekvéshez pénz kell, ingyen a halált sem adják. – S azt,
10309 XXXIII |                     hogy hol van elrejtve az a pénz, ami a munka megindítására
10310 XXXIII |                      elrejtve az a pénz, ami a munka megindítására szükséges,
10311 XXXIII |                    jöhetnek ide hozzám; mert a labancok minden utat, ami
10312 XXXIII |                    labancok minden utat, ami a házamhoz vezet, megraktak
10313 XXXIII |           tárnabejárások közé – az én híveim a napvilágon nem mutathatják
10314 XXXIII |                      én odamehetnék hozzájuk a magam búvó útjain. – Ők
10315 XXXIII |                  tudok megmozdulni. Rettegek a villámlástól. – Meg vagyok
10316 XXXIII |                    soká nem állhatja ki azon a helyen, ahol ők összegyűltek. –
10317 XXXIII |                  mégsem mehetek oda, amíg ez a zivatar tombol a fejem fölött. –
10318 XXXIII |                     amíg ez a zivatar tombol a fejem fölött. – Emberi szó
10319 XXXIII |                     szó nem fejezheti ki azt a félelmet, ami engem kínoz. –
10320 XXXIII |                    kínoz. – Minden villámlás a szívemen nyilall keresztül,
10321 XXXIII |                szívemen nyilall keresztül, s a mennydörgéstől olyan a szívem,
10322 XXXIII |                     s a mennydörgéstől olyan a szívem, mintha két malomkő
10323 XXXIII |              összezúznád ezt az üvegkalitkát a fejem fölött, bizony rögtön
10324 XXXIII |                bizony rögtön szörnyet halnék a rémület miatt.~Juliánna
10325 XXXIII |                  rémület miatt.~Juliánna még a selyemkendőjét is levetette
10326 XXXIII |                  selyemkendőjét is levetette a nyakáról, azt is rátakarta
10327 XXXIII |                     üvegkalitra. Tudta, hogy a selymet is perhorrescálja
10328 XXXIII |                 várnak?~– Odamegyek.~– Ebben a zivatarban?~– Felveszem
10329 XXXIII |                      zivatarban?~– Felveszem a „gyöngyösi privilégiumot”,
10330 XXXIII |             privilégiumnak hívták valaha azt a köpönyeget, amin semmi zápor
10331 XXXIII |                  nincsen.)~– Elvinnéd azokat a leveleket, amiket ha a labanc
10332 XXXIII |                azokat a leveleket, amiket ha a labanc portyázók megkapnak
10333 XXXIII |              magasabbra akasztanak fel, mint a levelek íróit?~– Nagyobbat
10334 XXXIII |               kötélen egy mély odúba, aminél a pokol kürtője semmivel sem
10335 XXXIII |              eldugott pénzeszsákokat, amiket a sárkányok őriznek?~– Nem
10336 XXXIII |              sárkányok őriznek?~– Nem hiszek a rémekben.~– Hát nem hiszesz
10337 XXXIII |                  rémekben.~– Hát nem hiszesz a rémekben. Pedig elhihetnéd,
10338 XXXIII |                    az öreg Fabriczius, azzal a hosszú kardjával.~– A hóhér
10339 XXXIII |                  azzal a hosszú kardjával.~– A hóhér a maga pallosával
10340 XXXIII |                  hosszú kardjával.~– A hóhér a maga pallosával nem volna
10341 XXXIII |                      Fásultságát megtörte ez a két név. Nem bátorság volt
10342 XXXIII |                 mindennek, ami él. Hanem ezt a kettőt nem tudta megvetni. –
10343 XXXIII |                  félj, anyókám – szólalt meg a kis öreg ott mellette. –
10344 XXXIII |                        Én majd veled megyek, a nyakadba kapaszkodom. Nem
10345 XXXIII |                       ha engem meglátnak.~Ez a szó megolvasztá a jeges
10346 XXXIII |              meglátnak.~Ez a szó megolvasztá a jeges szívét, odaborult
10347 XXXIII |                     szívét, odaborult térdre a kisfiú mellé; elkezdett
10348 XXXIII |                 tégedet itt hagylak zálogban a nagyapónál, hogy bizonyos
10349 XXXIII |             szembeszállok. Ő fogja ereszteni a kötelet, amin a mélységbe
10350 XXXIII |                    ereszteni a kötelet, amin a mélységbe szállok, az öreg
10351 XXXIII |                     pedig mellette fog állni a nagy pallossal. – Mondja
10352 XXXIII |                pallossal. – Mondja kegyelmed a többit.~Azzal elkezdte döncölgetni
10353 XXXIII |                   Azzal elkezdte döncölgetni a kisfiát az ölében, s dúdolta
10354 XXXIII |                    az ölében, s dúdolta neki a legújabb nótát.~Hová lettél
10355 XXXIII |                       Ki kevély voltál, mint a strucc!~Addig dúdolta, addig
10356 XXXIII |                reszkető szóval, merre legyen a járása, mi legyen a mondása?
10357 XXXIII |                   legyen a járása, mi legyen a mondása? A mennydörgő mennykő
10358 XXXIII |                 járása, mi legyen a mondása? A mennydörgő mennykő csak
10359 XXXIII |                    úgy hullott jobbra-balra; a dörgés egy pillanatig sem
10360 XXXIII |                     megrázta, hogy az üvegek a háztetőn csak úgy csörömpöltek
10361 XXXIV  |                              XXXIV. FEJEZET ~A jégbarlang~A magyar föld
10362 XXXIV  |                 XXXIV. FEJEZET ~A jégbarlang~A magyar föld természeti ritkaságainak
10363 XXXIV  |                    ritkaságainak Kohinoorja, a dobsinai jégbarlang még
10364 XXXIV  |                 beszélni felőle másnak, mint a híveknek.~Itt e hegy mélyében
10365 XXXIV  |                    lakik az egyik demiurgus, a földszellem, aki jégből
10366 XXXIV  |                      alakít. Aeonok óta foly a munka. Kezdi mint bányász,
10367 XXXIV  |                     óriási boltozatokat emel a mélységek fölé, rengeteg
10368 XXXIV  |                 építészi remekeiben utánozza a zuhatagot, a lugast, a szőnyegeket,
10369 XXXIV  |             remekeiben utánozza a zuhatagot, a lugast, a szőnyegeket, nem
10370 XXXIV  |              utánozza a zuhatagot, a lugast, a szőnyegeket, nem kellenek
10371 XXXIV  |               szőnyegeket, nem kellenek neki a dóriai, a korynthi módok.
10372 XXXIV  |                      kellenek neki a dóriai, a korynthi módok. Aztán oltárt
10373 XXXIV  |             grádicsokkal. Nem feledkezik meg a boltozatos folyosókról sem,
10374 XXXIV  |                  csapinós eséssel mélyed alá a sötét végtelenbe, mint egy
10375 XXXIV  |                 óriásoknak való szánkapálya, a mesebeli üveghegy, hanem
10376 XXXIV  |                     mesebeli üveghegy, hanem a főtermében a tükörpadlaton
10377 XXXIV  |                 üveghegy, hanem a főtermében a tükörpadlaton egész mulatozó
10378 XXXIV  |                  kárpitosnak, ezüstművesnek, a kolosszusi építményeket
10379 XXXIV  |                      drága szőnyegekkel, mik a légben függnek, egymást
10380 XXXIV  |            zsinegmódra tekert cafrangjaik le a padlatig érnek, rengeteg
10381 XXXIV  |                       mint egy tündér.~Mikor a földlakók itt ünnepet tartanak,
10382 XXXIV  |             mesterséges fénnyel világítva be a barlang üregeit, akkor az
10383 XXXIV  |            szivárvány töréseket tündököltet, a kárpitok ezüstje összefoly
10384 XXXIV  |                   kárpitok ezüstje összefoly a merész zuhatagok átlátszó
10385 XXXIV  |                zuhatagok átlátszó zöldjével, a belül üreges oszlopok, az
10386 XXXIV  |                       az oltárok továbbadják a keresztültörő fényt. Kívül
10387 XXXIV  |         gyöngyfüzérekkel pazaron befonva. És a látogató elkezdi számlálni
10388 XXXIV  |               egymáson fekvő lapjai. Ameddig a világosság eléri, talán
10389 XXXIV  |                  lehet számlálni. De hát ami a jégpadlón alul van, hány
10390 XXXIV  |                       E jégbarlang bejárását a Gölnitz-völgy felől rég
10391 XXXIV  |             Gölnitz-völgy felől rég ismerték a dobsinaiak. Azt is tudták,
10392 XXXIV  |                 alkalmával odaeresztették le a sörös hordóikat, de leszállni
10393 XXXIV  |                     azután ez isteni remeket a világ előtt feltárták.~A
10394 XXXIV  |                     a világ előtt feltárták.~A Rákóczi-hadjárat idejében
10395 XXXIV  |            Rákóczi-hadjárat idejében ez volt a találkozási rejteke a kuruc
10396 XXXIV  |                   volt a találkozási rejteke a kuruc összeesküvőknek.~Rendesen
10397 XXXIV  |                összeesküvőknek.~Rendesen ott a barlang előtt ütöttek össze
10398 XXXIV  |            fenyőszálakból, amiken leszálltak a barlangba, s mikor visszajöttek,
10399 XXXIV  |             barlangba, s mikor visszajöttek, a lábtót összetörték, elégették.~
10400 XXXIV  |                 összetörték, elégették.~Hogy a Gölnitz-völgyi szádán kívül
10401 XXXIV  |                    egy másik bejárata is van a jégbarlangnak, ez csak Ghéczy
10402 XXXIV  |                     Ghéczy titka volt.~Mikor a közelmúlt években e barlang
10403 XXXIV  |                     hogy ő is volt már ebben a barlangban fiatal korában;
10404 XXXIV  |                    más nyíláson jutott bele, a „Hanneshöhe” oldalán. De
10405 XXXIV  |                       oldalán. De nem tudott a helyre rávezetni többé.~
10406 XXXIV  |                  rávezetni többé.~Ez volt az a bejárat, amelyen keresztül
10407 XXXIV  |              kastélyából ide lehetett jutni, a hegyoldalból előtörő patak
10408 XXXIV  |                  agyonverte, egyúttal azokat a kincseket is prédára ejté,
10409 XXXIV  |            ezüstpénzt. Ezt ő akkor hazahozta a Gölnitzvölgyi kastélyba,
10410 XXXIV  |                 zsákokba töltögetve áthordta a hanneshöhei üregen át a
10411 XXXIV  |                      a hanneshöhei üregen át a jégbarlangba, ottan dugdosta
10412 XXXIV  |                      igazán felnyithatatlan. A jégtündér már az első esztendőben
10413 XXXIV  |                   első esztendőben betakarta a rejteket egy réteggel; minden
10414 XXXIV  |                   borított rá. Nincsen ennek a zárnak kulcsa. – Ha majd
10415 XXXIV  |                      kincset. Addig érjék be a jó cimborák azzal, amit
10416 XXXIV  |                      jó cimborák azzal, amit a rézbányája keres. Ő maga
10417 XXXIV  |                       Újra kellett szervezni a szétzüllött kuructábort.
10418 XXXIV  |              gondoskodni. Fel kellett nyitni a pénztárt.~Ez hozta ide a
10419 XXXIV  |                     a pénztárt.~Ez hozta ide a régi bajtársakat, akiknek
10420 XXXIV  |                 Lengyelországból Rákóczitól, a másik Temesvárról, a török
10421 XXXIV  |             Rákóczitól, a másik Temesvárról, a török nagyvezértől, a harmadik
10422 XXXIV  |           Temesvárról, a török nagyvezértől, a harmadik Erdélyből, a többi
10423 XXXIV  |          nagyvezértől, a harmadik Erdélyből, a többi innen-onnan az erdőkből,
10424 XXXIV  |                     innen-onnan az erdőkből, a pusztákról, a Fehér-hegyekből,
10425 XXXIV  |                      erdőkből, a pusztákról, a Fehér-hegyekből, az Ecsedi-lápból,
10426 XXXIV  |              fegyverfogásra kész ezrek lesik a jelszót; mind valamennyinek
10427 XXXIV  |                     egy utasítása volt: ezen a napon, holdújsággal délután
10428 XXXIV  |                  napon, holdújsággal délután a Gölnitz-völgyi jégbarlangban
10429 XXXIV  |                Ghéczy Zsigmondra, aki átadja a kincseket, s a kincset érő
10430 XXXIV  |                    aki átadja a kincseket, s a kincset érő leveleket a
10431 XXXIV  |                      a kincset érő leveleket a kuruc főuraktól.~Ezeknek
10432 XXXIV  |                     vádolni az erdőkön, hogy a dobsinai labancok figyelmét
10433 XXXIV  |                  kijátsszák, s elhelyezkedni a jégbarlangban. Hoztak magukkal
10434 XXXIV  |                      nem volt tanácsos, mert a kiszüremlő füst elárulta
10435 XXXIV  |                Fabriczius, aki most járta be a Szepességet, Pongrácz, aki
10436 XXXIV  |                   Szepességet, Pongrácz, aki a Czelder Orbán katasztrófája
10437 XXXIV  |                 menekült, s újra összeszedte a szétrebbent hajdúit, Korponay
10438 XXXIV  |                 hajdúit, Korponay János, aki a fejedelemtől érkezett, és
10439 XXXIV  |                    fejedelemtől érkezett, és a többek között Pelargus,
10440 XXXIV  |                      Pelargus, valamennyinek a közös üzenethordója. Ez
10441 XXXIV  |                   parasztleány ruhában volt, a többiek mind Gölnitz vidéki
10442 XXXIV  |            viaszgyertya tartott világosságot a sátorban, ahol letelepedtek.
10443 XXXIV  |                   beduinsátornak” hívják azt a jéggrottát.~Az urak, untukban,
10444 XXXIV  |               jéggrottát.~Az urak, untukban, a jövő terveit fejtegették
10445 XXXIV  |                      Azt pedig honnan venni? A „libertás” rézforintoknak
10446 XXXIV  |                     s ki lett hirdetve, hogy a szabadságpénz egy fabatkát
10447 XXXIV  |                     Azt számítom össze, hogy a jelen levő uraknak a fejeire,
10448 XXXIV  |                    hogy a jelen levő uraknak a fejeire, kire mennyi díj
10449 XXXIV  |                mennyi díj vagyon kitűzve. Ha a fejeinket úgy el lehetne
10450 XXXIV  |                 vannak, mindjárt nem kellene a fejünket törnünk, hogy hol
10451 XXXIV  |                     törnünk, hogy hol vegyük a pénzt.~Jót nevettek a tréfán. –
10452 XXXIV  |                 vegyük a pénzt.~Jót nevettek a tréfán. – Igazán kellemes
10453 XXXIV  |                      ahol minden ember azzal a tudattal hordja fenn a fejét,
10454 XXXIV  |                 azzal a tudattal hordja fenn a fejét, hogy erre száz, erre
10455 XXXIV  |                   van kitűzve. Legtöbbet ért a Korponayé, mert az háromszáz
10456 XXXIV  |                   ezret.~– No, majd meghozza a nervus bellit a Zsiga bátyánk.
10457 XXXIV  |                     meghozza a nervus bellit a Zsiga bátyánk. Csakhogy
10458 XXXIV  |                      Zsiga bátyánk. Csakhogy a Zsiga bátya nagyon soká
10459 XXXIV  |            Fabriczius ezüstórája már mutatta a holdújságot. Jönni kellene
10460 XXXIV  |                  Jönni kellene már neki. Itt a jégpalotában nem kellemes
10461 XXXIV  |                    jégpalotában nem kellemes a várakozás. Csak a lengyel
10462 XXXIV  |                   kellemes a várakozás. Csak a lengyel pálinka melegített.
10463 XXXIV  |                      Pelargus éleshalló füle a föld felett dühöngő vihar
10464 XXXIV  |                      mi szépen süthetjük itt a makkot, mert az én Zsiga
10465 XXXIV  |                      még az olyannak is, aki a farkát a fején viseli, de
10466 XXXIV  |                    olyannak is, aki a farkát a fején viseli, de az Úristentől
10467 XXXIV  |               Úristentől szertelenül retteg. A tizenkét zsidó patriárka,
10468 XXXIV  |                    patriárka, Szent Dáviddal a hegyében, együtt nem félt
10469 XXXIV  |                hegyében, együtt nem félt úgy a Zebaóth Istentől, mint a
10470 XXXIV  |                     a Zebaóth Istentől, mint a jó Ghéczy Zsigmond, amióta
10471 XXXIV  |                      Ghéczy Zsigmond, amióta a tüzes mennykővel megcirógatta.
10472 XXXIV  |                   Lett erre nagy káromkodás.~A kuruc különben sem igen
10473 XXXIV  |                    szokta kapitányon tartani a nyelvét, mikor a mennybeli
10474 XXXIV  |                     tartani a nyelvét, mikor a mennybeli hatalmakkal kellett
10475 XXXIV  |                    nagyon biztos helyen volt a jégbarlangban.~S a zivatar
10476 XXXIV  |                      volt a jégbarlangban.~S a zivatar csak nem akart múlni.
10477 XXXIV  |                zivatar csak nem akart múlni. A körülfekvő hegyek belseje
10478 XXXIV  |               belseje csupa vas, azzal pedig a villám szeret csókolódni;
10479 XXXIV  |                   csókolódni; minden mennykő a hegyoldalba csap le, s a
10480 XXXIV  |                     a hegyoldalba csap le, s a sújtott szikla fenékig megrendül.~
10481 XXXIV  |                     egész jégbarlangot, hogy a kristályfalak és oszlopok
10482 XXXIV  |                  oszlopok megrendülnek bele; a villám oly apokaliptikus
10483 XXXIV  |          apokaliptikus hatalommal sújtott le a „hegyes bércre”, hogy betörte
10484 XXXIV  |                  bércre”, hogy betörte annak a tetejét, keresztülfúrta
10485 XXXIV  |                tetejét, keresztülfúrta magát a sziklákon, lehatolt a jégbarlangba,
10486 XXXIV  |                  magát a sziklákon, lehatolt a jégbarlangba, egy pillanatra
10487 XXXIV  |                    ragyogvánnyal árasztva el a felséges kristályépületet,
10488 XXXIV  |                    hogy e káprázatos fénytől a szem elveszté világát; a
10489 XXXIV  |                     a szem elveszté világát; a következő pillanatban aztán
10490 XXXIV  |                      tartó dörgése rémíté el a szívet; a hegytető beomlott.~(
10491 XXXIV  |                  dörgése rémíté el a szívet; a hegytető beomlott.~(Ez a
10492 XXXIV  |                     a hegytető beomlott.~(Ez a hegyomlás ma is látható
10493 XXXIV  |                 hegyomlás ma is látható fenn a tetőn, s alant a barlangban
10494 XXXIV  |                látható fenn a tetőn, s alant a barlangban a lezuhant tömérdek
10495 XXXIV  |                  tetőn, s alant a barlangban a lezuhant tömérdek sziklatömeg.)~
10496 XXXIV  |                     légnyomás eloltotta mind a három gyertyát. Addig, amíg
10497 XXXIV  |                  három gyertyát. Addig, amíg a lezuhanó sziklák robogása
10498 XXXIV  |                   hangzott, miknek némelyike a százölnyi mélységbe gördült
10499 XXXIV  |              mélységbe gördült le (amit most a „pokol”-nak címeznek), addig
10500 XXXIV  |                   meg ide alant. S mikor már a zuhanatnak vége volt, még