bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

10501 XXXIV  |                     pendülnek, kondulnak meg a jégkolosszok, meg-megrepedezve,
10502 XXXIV  |             meg-megrepedezve, hogy citerázik a magasból aláhulló jégkristályok
10503 XXXIV  |                      jégkristályok permetege a jégtáblákon.~– Meg kellene
10504 XXXIV  |                         Meg kellene gyújtani a gyertyákat – suttogá valaki
10505 XXXIV  |                  gyertyákat – suttogá valaki a sötétben.~Erre a szóra többen
10506 XXXIV  |                      valaki a sötétben.~Erre a szóra többen elővették a
10507 XXXIV  |                     a szóra többen elővették a tűzszerszámaikat; azt mindenki
10508 XXXIV  |                     nem lehetett kicsiholni. A tapló úgy meg volt nyirkosodva,
10509 XXXIV  |            nyirkosodva, hogy nem kapott bele a szikra. Utoljára mind valamennyien
10510 XXXIV  |                  mind valamennyien elkezdtek a tűzkővel, kovával dolgozni…
10511 XXXIV  |                     mintha démontábor szórná a szikrákat maga körül, pokoli
10512 XXXIV  |                       Semmi sikere nem volt. A kioltott gyertyákat nem
10513 XXXIV  |                      következett el még csak a rémület ideje.~Akik idelenn
10514 XXXIV  |            sötétségben, soha ki nem találnak a jégtömkelegből az Isten
10515 XXXIV  |                    Kétségbeeshettek. Előttük a csúf halál, ami ellen semmi
10516 XXXIV  |                      ész, semmi erő nem való a védelemre.~E szívzsibbasztó
10517 XXXIV  |                közepette úgy tetszik, mintha a barlang mélyéből valami
10518 XXXIV  |                     kiáltá, odamutatva.~– Az a Ghéczy Zsiga! – mondák a
10519 XXXIV  |                     a Ghéczy Zsiga! – mondák a kuruc urak, s elkezdének
10520 XXXIV  |               kiabálni, hogy észrevegye őket a sötétben a közelítő. S aztán
10521 XXXIV  |                   észrevegye őket a sötétben a közelítő. S aztán megint
10522 XXXIV  |                     S aztán megint elővették a tűzszerszámaikat s nekieredtek
10523 XXXIV  |               tűzszerszámaikat s nekieredtek a csiholásnak, hogy hollétük
10524 XXXIV  |                hollétük helyét észrevetessék a jég Bábelben.~Mert nem olyan
10525 XXXIV  |                könnyű annak az alsó részéből a felső emeletébe áthatolni.
10526 XXXIV  |                   felső emeletébe áthatolni. A feljárás meredek és tükörsima,
10527 XXXIV  |               feneketlen mélységet mutatnak.~A világosság azonban közeledett.
10528 XXXIV  |                 látszott, bányászöltözetben. A világosságot egy szál viaszgyertya
10529 XXXIV  |                   inkább bányászlámpát, amit a bőrövre akasztanak, azt
10530 XXXIV  |                akasztanak, azt megmagyarázta a sűrű előre-hátra bukdosása
10531 XXXIV  |                   sűrű előre-hátra bukdosása a síkos jégúton; estében kialudt
10532 XXXIV  |               jégúton; estében kialudt volna a lámpa, míg a süveg felülmaradt
10533 XXXIV  |                   kialudt volna a lámpa, míg a süveg felülmaradt a gyertyával.~
10534 XXXIV  |                      míg a süveg felülmaradt a gyertyával.~Keserves küszködése
10535 XXXIV  |               Keserves küszködése volt, amíg a jégbarlang felső emeletébe
10536 XXXIV  |              meggörnyedve haladt felmentében a párkányzaton végig, vaskampós
10537 XXXIV  |                     gémberedő kézzel fogózva a jégkoloncokba, s szeges
10538 XXXIV  |                     Itt egy kötelet leoldott a derekáról, s azt a végére
10539 XXXIV  |                  leoldott a derekáról, s azt a végére kötött vaskapoccsal
10540 XXXIV  |                kötött vaskapoccsal felhajítá a párkányzat orgonasíp alakú
10541 XXXIV  |                  alakú jégcsapjaira, s aztán a térdvasai segélyével kezdett
10542 XXXIV  |                     felfelé kúszni.~– Ez nem a Ghéczy Zsiga! – dörmögé
10543 XXXIV  |                dörmögé Pelargus. – Nem látom a nagy fehér szakállát.~–
10544 XXXIV  |                  őrült meg, hogy másra bízza a titkainkat! – mondá rá Fabriczius.~
10545 XXXIV  |              Korponay azonban segíteni akart a felmászással küszködőnek,
10546 XXXIV  |                      kampósbotjával lenyúlva a horgával megkapaszkodott
10547 XXXIV  |                  valamennyien, amint az alak a mélységből fölmerült. Amint
10548 XXXIV  |                  mélységből fölmerült. Amint a kezével megkaphatta a jégmellvédet
10549 XXXIV  |                  Amint a kezével megkaphatta a jégmellvédet egy pattanós
10550 XXXIV  |                      szökéssel fölveté magát a sík jégpadlóra.~– Nem! Hanem
10551 XXXIV  |                     jégpadlóra.~– Nem! Hanem a leánya – suttogá fuldokló
10552 XXXIV  |                      suttogá fuldokló hangon a megérkezett, lekapva fejéről
10553 XXXIV  |                 megérkezett, lekapva fejéről a bányászsüveget az égő gyertyával:
10554 XXXIV  |                  ordítá Fabriczius, s rohant a jégsátorhoz, hogy valami
10555 XXXIV  |                  hogy valami fegyvert kapjon a kezébe.~Korponay János pedig
10556 XXXIV  |                Korponay János pedig ugyanazt a kötelet, amelyen felhúzta
10557 XXXIV  |                    kötelet, amelyen felhúzta a feleségét, hirtelen annak
10558 XXXIV  |                    feleségét, hirtelen annak a nyaka körül keríté, s úgy
10559 XXXIV  |                      szólt neki semmit, csak a szemeivel ölte, a kötél
10560 XXXIV  |                       csak a szemeivel ölte, a kötél két hurokszálát egy
10561 XXXIV  |                      egy mozdulatot sem tett a védelmére.~Ha azt a kezében
10562 XXXIV  |                     tett a védelmére.~Ha azt a kezében tartott süveget
10563 XXXIV  |                  tartott süveget gyertyástól a földhöz vágja, hát azzal
10564 XXXIV  |                     magát is meg valamennyit a pokol sötétjében. Akkor
10565 XXXIV  |                      De nem tette. Odanyújtá a legközelebb állónak az égő
10566 XXXIV  |                   állónak az égő gyertyát, s a legcsendesebb hangon szólalt
10567 XXXIV  |                        Meg ne hagyd szólalni a kígyót, Korponay! – ordítá
10568 XXXIV  |                Korponay! – ordítá Fabriczius a jégsátorból. – Fojtsd bele
10569 XXXIV  |                   jégsátorból. – Fojtsd bele a szót: mert megront, ha beszélni
10570 XXXIV  |               szorított hurkot.~– De biz azt a bolondot nem teszed! – kiáltá
10571 XXXIV  |                      éles késével kettévágta a kötelet, s kirántva az asszonyt
10572 XXXIV  |                       Parancsoljon kegyelmed a kapitányoknak, vagy vér
10573 XXXIV  |                    vagy vér folyik köztünk!”~A kuruc vezérek csakugyan
10574 XXXIV  |                  közbevetették magukat, hogy a dühöngő Korponayt félrecibálják,
10575 XXXIV  |                     elcsitítsák; amaz szidta a tacskó Pelargust, mit avatkozik
10576 XXXIV  |                      üvegen keresztül nyalta a mézet: az asszony bolondja.~–
10577 XXXIV  |                összeröffenni! Leventeség ez? A hitves asszonyát a saját
10578 XXXIV  |            Leventeség ez? A hitves asszonyát a saját urának elrágalmazni!
10579 XXXIV  |               találtak ki rá minden csihést, a szépsége miatt!~Juliánna
10580 XXXIV  |                 miatt!~Juliánna megsimogatta a gyermekhős fejét.~– Köszönöm,
10581 XXXIV  |                     magad vagy egyedül ebben a világban. – Hagyd abba –
10582 XXXIV  |                      abba – s azzal odalépve a férfiak csoportjába, megállt
10583 XXXIV  |                      Ha úgy találjátok, hogy a jó, amit ügyetekért teszek,
10584 XXXIV  |               ügyetekért teszek, felér azzal a rosszal, amit ellene tettem,
10585 XXXIV  |                     nem dolga senkinek, csak a mi kettőnké. Ti hagyjatok
10586 XXXIV  |                      hátra, mikor eltávoztok a gölnitzi szádon. Az uram
10587 XXXIV  |                    Azt csak Isten tudja meg.~A daliák e nyugodt beszéd
10588 XXXIV  |                 Pongrácz ezredes volt köztük a fő; neki mondá el Juliánna
10589 XXXIV  |              üzeneteit; az ő kezébe tette le a leveleket, amik a hajdani
10590 XXXIV  |                   tette le a leveleket, amik a hajdani kuruc főuraktól
10591 XXXIV  |                 nyomán rávezette őket azokra a rejtekekre, amikben a bányavárosokból
10592 XXXIV  |                 azokra a rejtekekre, amikben a bányavárosokból elhozott
10593 XXXIV  |                   dugva. – Minden előkerült. A kezdethez elég. Annyi kincs,
10594 XXXIV  |                        szólt Juliánna, mikor a rejtekből előhordott pénzes
10595 XXXIV  |                   rám az ítéletet.~De bizony a jó Pelargus nem hagyta azt
10596 XXXIV  |                    az egyik kezével megfogta a bíró vállán a puffos bányászmándlit,
10597 XXXIV  |               kezével megfogta a bíró vállán a puffos bányászmándlit, a
10598 XXXIV  |                     a puffos bányászmándlit, a másikkal pedig hevesen hadonászva,
10599 XXXIV  |                    hadonászva, magyarázva, s a bíró mellét ugyan ütögetve,
10600 XXXIV  |                     ugyan ütögetve, megtartá a kompetens védőreplikát az
10601 XXXIV  |                     akartok lenni, ismeritek a just, ismeritek a logikát,
10602 XXXIV  |                  ismeritek a just, ismeritek a logikát, ismeritek a princípiumokat.
10603 XXXIV  |               ismeritek a logikát, ismeritek a princípiumokat. Tudjátok,
10604 XXXIV  |                 azzal az angyalarccal, azzal a galambtekintettel asszony
10605 XXXIV  |                 elkövetni, amilyennel őt ti, a férje, az egész világ és
10606 XXXIV  |                   egy új felkelés tervét még a csírájában elfojtsa? Ha
10607 XXXIV  |                      lehető volna, hogy ebbe a szívbe a hitszegés beleférjen,
10608 XXXIV  |                    volna, hogy ebbe a szívbe a hitszegés beleférjen, hát
10609 XXXIV  |                      nem siethetett volna az a rábízott levelekkel egyenest
10610 XXXIV  |                ugyancsak válogathatott volna a birtokaik közül vérdíj fejében?
10611 XXXIV  |               elhordhatta volna innen azokat a kincseket a maga gyönyörűségére
10612 XXXIV  |                     innen azokat a kincseket a maga gyönyörűségére úgy,
10613 XXXIV  |                 gyönyörűségére úgy, hogy még a kakas sem kukorítana utána? –
10614 XXXIV  |                 utána? – Ilyen ábrázatja van a bűnnek? Így festik-e a rossz
10615 XXXIV  |                   van a bűnnek? Így festik-e a rossz lelkiismeretet? –
10616 XXXIV  |                 tördelve; nem vagdalja magát a földhöz, ahogy a bűnösök
10617 XXXIV  |              vagdalja magát a földhöz, ahogy a bűnösök szokták. – Itt áll
10618 XXXIV  |                   nyugodtan, mint egy mártír a római cirkuszban az oroszlánok
10619 XXXIV  |                   tették azt, amit ő. Hittek a csábító szónak, bíztak az
10620 XXXIV  |                szónak, bíztak az esküvésben, a hatalmasok pecsétes leveleiben.
10621 XXXIV  |                    fővezér közülünk tette le a zászlóját egy ilyen mézes-mázos
10622 XXXIV  |                     mézes-mázos szóért. S ő, a gyönge asszony vétett volna
10623 XXXIV  |                    tárt karral fogadjuk. Itt a leveleik a kezeinkben, áhítattal
10624 XXXIV  |                     fogadjuk. Itt a leveleik a kezeinkben, áhítattal olvassuk,
10625 XXXIV  |                      olvassuk, gyönyörködünk a megtérésükben; kérve-kérjük,
10626 XXXIV  |                   tanácsadóink; emeljük őket a fejünk fölé. Csak ezt az
10627 XXXIV  |                  Csak ezt az egyet dobjuk le a mélységbe? Azért, mert asszony?
10628 XXXIV  |                    Azért, mert szép asszony? A mennydörgő ég odafenn, s
10629 XXXIV  |                  mennydörgő ég odafenn, s ez a jégpokol idelenn úgy tartson
10630 XXXIV  |                    ártatlan és igaz, mint ez a szűz jégoszlop itt előttünk.
10631 XXXIV  |                 trubadúr lángja elharapózott a többi keblekbe is. Az urak
10632 XXXIV  |                    mormogása hangzott közbe. A bírói serpenyő mérlege valóban
10633 XXXIV  |                     serpenyő mérlege valóban a szép asszony részére hajlott.
10634 XXXIV  |                    Az érdemei súlya lenyomta a bűneiét. A megtérőt be kell
10635 XXXIV  |                    súlya lenyomta a bűneiét. A megtérőt be kell fogadni,
10636 XXXIV  |                    Az öreg Fabriczius intett a kezével, hogy legyenek csendesen.
10637 XXXIV  |                      valami bírói karszékbe, a többiek körülállták.~Valamennyi
10638 XXXIV  |                      meggyújtották már most, a jégsátor egész világos lett
10639 XXXIV  |                 Fabricziusnak egy kasza volt a kezében, ő kaszás hanáknak
10640 XXXIV  |                     Úgy nézett ki vele, mint a vén Kronosz. Azzal, ha akarta,
10641 XXXIV  |                     ha akarta, le is üthette a nyakát az előtte állónak.~
10642 XXXIV  |                     fogja hozni. De elveszem a fejedről fenyegető kezemet,
10643 XXXIV  |             emlékezzék. Nem azért, amiket ez a rendes fiú beszélt a védelmedre,
10644 XXXIV  |                      ez a rendes fiú beszélt a védelmedre, nem azért a
10645 XXXIV  |                      a védelmedre, nem azért a csengő ércekért, amiket
10646 XXXIV  |                    kezünkbe adtál, nem azért a gyertyavilágért, amivel
10647 XXXIV  |            gyertyavilágért, amivel bennünket a pokoli sötétségből megváltottál,
10648 XXXIV  |                      Csak egy embert ismerek a világon, aki nálamnál törhetetlenebb
10649 XXXIV  |                lélekkel szereti, mint én, az a te apád. S csak egy ember
10650 XXXIV  |                   apád. S csak egy ember van a világon, aki ellen nagyobbat
10651 XXXIV  |                      nagyobb csorbát ütöttél a címerén, mint az enyémen;
10652 XXXIV  |                   jöttél, s vidd el neki azt a levelet, amit neked adok,
10653 XXXIV  |                     Fabriczius papirost kért a körülállóktól, mert nála
10654 XXXIV  |           körülállóktól, mert nála nem volt. A többinél sem volt. Pelargus
10655 XXXIV  |                    Pelargus odaadta neki azt a darab pergament, amire az
10656 XXXIV  |                     felfirkálta, utánuk téve a fejeikre kitűzött díjakat.~–
10657 XXXIV  |                díjakat.~– Ez jó lesz – monda a bíró. – Már a neveink is
10658 XXXIV  |                   lesz – monda a bíró. – Már a neveink is rajta vannak.~
10659 XXXIV  |               neveink is rajta vannak.~Azzal a pergamen elejére felírta
10660 XXXIV  |                 pergamen elejére felírta azt a három szót.~A pergamen sorba
10661 XXXIV  |                    felírta azt a három szót.~A pergamen sorba járt; mindegyik
10662 XXXIV  |                      mindegyik vezér odaírta a neve után: „vidi.”~Szándékosan
10663 XXXIV  |               Korponayt utoljára.~Ő nem írta a neve után a „láttam”-ot,
10664 XXXIV  |                       Ő nem írta a neve után a „láttam”-ot, hanem bedugta
10665 XXXIV  |                    láttam”-ot, hanem bedugta a pergament a köntösébe.~–
10666 XXXIV  |                    hanem bedugta a pergament a köntösébe.~– Még nekünk
10667 XXXIV  |                     szavunk egymással.~Igaz. A nagy hazafiak, a törhetetlen
10668 XXXIV  |                       Igaz. A nagy hazafiak, a törhetetlen szabadságharcosok
10669 XXXIV  |              szabadságharcosok elintézhették a maguk perpatvarát azzal,
10670 XXXIV  |                      tett: ki van egyenlítve a rovás. – De hát a férj számadása
10671 XXXIV  |                 egyenlítve a rovás. – De hát a férj számadása ki van-e?~
10672 XXXIV  |             Összeszólalkoztak. Ki-ki felvett a vállára egyet a pénzes zsákok
10673 XXXIV  |                      felvett a vállára egyet a pénzes zsákok közül; fogta
10674 XXXIV  |                   pénzes zsákok közül; fogta a gyertyát, s indult a jégbarlang
10675 XXXIV  |                   fogta a gyertyát, s indult a jégbarlang kifelé vezető
10676 XXXIV  |                 kifelé vezető sikátora felé. A távozó alakokat egyenként
10677 XXXIV  |                alakokat egyenként eltakarták a jégkárpitok, a bolygó fények
10678 XXXIV  |                    eltakarták a jégkárpitok, a bolygó fények eltünedeztek
10679 XXXIV  |               egymással szemközt: körülöttük a fehér éjszaka, a csillámló
10680 XXXIV  |                  körülöttük a fehér éjszaka, a csillámló jégpokol. A padmalyról
10681 XXXIV  |               éjszaka, a csillámló jégpokol. A padmalyról percenként egy-egy
10682 XXXIV  |                 egy-egy vízcsepp hullott alá a jégsátorra, mint egy folytonos
10683 XXXIV  |                    örökkévaló időt.~Juliánna a férfiöltözetben is tökéletes
10684 XXXIV  |                  másik alak felé, akinek még a jégfalra vetett árnyéka
10685 XXXIV  |                      Visszautasítólag intett a kezével.~– Ne szólj hozzám.
10686 XXXIV  |             közöttünk semmi közös érzés: még a gyűlölet sem.~– Elfelejthetnéd-e
10687 XXXIV  |                  amikor született.~– Az volt a vétkem, hogy őt oly nagyon
10688 XXXIV  |                      volna, hogyha szétzúzom a fejét, minthogy keresztvízre
10689 XXXIV  |            megváltója, hanem elvesztője lett a világnak! Ott lesz a nép
10690 XXXIV  |                    lett a világnak! Ott lesz a nép imádságaiban: „fogantatott
10691 XXXIV  |                   imádságaiban: „fogantatott a gonosz lélektől!”, örömhír
10692 XXXIV  |           szerelméért! Hogy mondhatod ki ezt a szót?~– Térjünk másra. Hisz
10693 XXXIV  |                     nincs nekünk semmi okunk a civakodásra. – Megcsaltak,
10694 XXXIV  |                    hiszem; belekerültél abba a forgószélbe, ami bennünket
10695 XXXIV  |                    is meglehet, hogy egyszer a hóhér a fejeinket egy kosárba
10696 XXXIV  |               meglehet, hogy egyszer a hóhér a fejeinket egy kosárba dobja.
10697 XXXIV  |                kosárba dobja. De az én ajkam a tiedet megcsókolni még ottan
10698 XXXIV  |                      annyira tele volt veled a szívem, hogy haragomban
10699 XXXIV  |                 akartalak ölni?~– Ott voltam a közelben, a fali tükör mögött
10700 XXXIV  |                       Ott voltam a közelben, a fali tükör mögött levő rejtekben.~–
10701 XXXIV  |                    levő rejtekben.~– Az volt a titkos átjáró a szomszéd
10702 XXXIV  |                      Az volt a titkos átjáró a szomszéd házba?~– Igen.~–
10703 XXXIV  |                    őhozzá?~– Akkor nem, mert a vezérek és a szenátorok
10704 XXXIV  |                 Akkor nem, mert a vezérek és a szenátorok ott voltak nála,
10705 XXXIV  |                szenátorok ott voltak nála, s a kapitulációról tanakodtak.
10706 XXXIV  |                   korábban voltam ott. Amint a császáriak megrohanták a
10707 XXXIV  |                     a császáriak megrohanták a szobájában, s kelepcébe
10708 XXXIV  |                     siettem.~– Hát e szerint a tábornok nem tud semmit
10709 XXXIV  |               árulásról?~– Semmit sem. Mikor a rejtett átjárót felnyitottam,
10710 XXXIV  |                    életre-halálra védelmezni a császári katonák ellen,
10711 XXXIV  |                 rajta?~– Pisztolyt szegeztem a főtiszt homlokának, s ama
10712 XXXIV  |            homlokának, s ama ő kiparancsolta a szobából a muskétásokat,
10713 XXXIV  |                     kiparancsolta a szobából a muskétásokat, s azután tanácskozhattak
10714 XXXIV  |                 Andrássy egész tudatlan volt a lőcsei árulásban? Te voltál
10715 XXXIV  |                    az, aki őt elcsábítottad; a te mézes szavad, a te sugáros
10716 XXXIV  |            elcsábítottad; a te mézes szavad, a te sugáros két szemed, a
10717 XXXIV  |                     a te sugáros két szemed, a te varázstudó ajkad volt
10718 XXXIV  |                     varázstudó ajkad volt az a titkos hatalom, ami őt megfordította.
10719 XXXIV  |                   arany hajszállal húzták ki a helyéből.~– Úgy van.~– Hát
10720 XXXIV  |               választhatsz. Te elcsábítottad a magyar hadsereg egyik legjobbik
10721 XXXIV  |                     egyik legjobbik vezérét, a győrvári diadort, a hősök
10722 XXXIV  |                 vezérét, a győrvári diadort, a hősök mustráját, hogy eltántoruljon
10723 XXXIV  |                mustráját, hogy eltántoruljon a nemzet zászlójától, s átbukjék
10724 XXXIV  |                    vissza.~– Hogyan? – kérdé a nő, elsápadva szörnyen.~–
10725 XXXIV  |                   Azt te tudod! Ugyanazokkal a mézszavakkal, ugyanazzal
10726 XXXIV  |                     mézszavakkal, ugyanazzal a varázslattal, csókkal, öleléssel,
10727 XXXIV  |                   csókkal, öleléssel, amivel a tévútra vitted, hozd az
10728 XXXIV  |                       Adj neki mindent, amit a szív kíván, hozd mámorba,
10729 XXXIV  |                   szükségünk van. Őt tartjuk a legalkalmasabb fővezérünknek,
10730 XXXIV  |                      van egy hatalmas várnak a birtokában, fegyverrel,
10731 XXXIV  |                 fegyverrel, ágyúval ellátva. A régi kurucság még most is
10732 XXXIV  |            bálványozza őt. Ha ő kezébe kapja a zászlót, az egész ország
10733 XXXIV  |                       Kelj fel hát, és emeld a fejedet magasra. Dicsőséges
10734 XXXIV  |               mindenik szava, tanúbizonysága a hideg megvetésnek; a nő
10735 XXXIV  |          tanúbizonysága a hideg megvetésnek; a nő megszűnt sírni, fölállt,
10736 XXXIV  |                    hogy nem jártál hiába. Ez a tanúbizonyság az lesz. Most
10737 XXXIV  |            tanúbizonyság az lesz. Most küldi a bécsi kancellária Gömörbe
10738 XXXIV  |                     Gömörbe Andrássy Pétert, a legöregebb testvért, az
10739 XXXIV  |                    míg valamennyi öccse mind a szabadságért harcolt, ő
10740 XXXIV  |                   maradt Bécsben, s megtartá a hűséget. Most ezt nevezték
10741 XXXIV  |                     Krasznahorkát, mert hisz a megye tanácskozóterme ebben
10742 XXXIV  |                  megye tanácskozóterme ebben a várban van; az öccsét pedig,
10743 XXXIV  |                 várban van; az öccsét pedig, a megkegyelmezett kuruc tábornokot,
10744 XXXIV  |                     tábornokot, szállítsa ki a síkra, betléri kastélyába. –
10745 XXXIV  |                  főispán előtt, s kiutasítja a labanc szállásmestereket,
10746 XXXIV  |        szállásmestereket, hát akkor ez annak a tanúbizonysága lesz, hogy
10747 XXXIV  |                     van elég bűvsugára.~Arra a két csillagra nehéz szempillák
10748 XXXIV  |                 Akkor készen vagyunk – mondá a férfi, s elővonva ködmene
10749 XXXIV  |                elbocsátó lapot, ő is odaírta a neve után e szót: „vidi”.
10750 XXXIV  |                        S aztán odanyújtá azt a nőnek.~– Mármost – ki balra –
10751 XXXIV  |                    kellett neki tenni.~Mikor a kötelet dereka körül fűzte
10752 XXXIV  |               mégiscsak át kellett őt fognia a két karjával, de csak mégsem
10753 XXXIV  |                      magához.~Juliánna leült a szédületes jégfal párkányára,
10754 XXXIV  |            párkányára, egészen rábízta magát a kötelet tartó kézre.~Amint
10755 XXXIV  |               kötelet tartó kézre.~Amint így a tátongó örvény fölött libegve,
10756 XXXIV  |                     fordítá. Tekintetében az a gondolat tükröződött vissza,
10757 XXXIV  |                    vissza, hátha visszahúzza a kötelet, hátha megöleli,
10758 XXXIV  |                        De csak nem tette azt a férj. – Azután alácsüggeszté
10759 XXXIV  |                         Azután alácsüggeszté a fejét, maga alá nézve a
10760 XXXIV  |                      a fejét, maga alá nézve a sötét örvénybe, ami a lába
10761 XXXIV  |                  nézve a sötét örvénybe, ami a lába alatt tátongott s talán
10762 XXXIV  |                     gondolt, hátha elereszti a kötelet, s hagyja őt a mélységbe
10763 XXXIV  |             elereszti a kötelet, s hagyja őt a mélységbe hullani, utána
10764 XXXIV  |                      Nem oda, nem oda, hanem a halál országába!” – De csak
10765 XXXIV  |                Nemsokára elérte lábaival azt a keskeny párkányt, mely a
10766 XXXIV  |                     a keskeny párkányt, mely a jégfalon végigfut, melyen
10767 XXXIV  |                      eresztették el ott fenn a kötelet.~S aztán még csak
10768 XXXIV  |               gyertyafény távozott északnak, a másik délnek a jég templomában.
10769 XXXIV  |                     északnak, a másik délnek a jég templomában. A tetőről
10770 XXXIV  |                    délnek a jég templomában. A tetőről lehulló vízcsepp
10771 XXXIV  |                   lehulló vízcsepp számlálta a percek örökkévalóságát.~
10772 XXXV   |                  hírt sem hallatott magáról.~A dandár, amelynek brigadérosa
10773 XXXV   |                     több napiparancsot őtőle a tisztek nem láttak.~Megírhatták
10774 XXXV   |                      nem láttak.~Megírhatták a szathmári békekötést, s
10775 XXXV   |                      nehezteltek is rá, hogy a nagy kegyelmet nem sietett
10776 XXXV   |                      ment.~Otthon, Gömörben, a legtarkább hírek szállongtak
10777 XXXV   |                    hírek szállongtak felőle. A vára, mint minden magyar
10778 XXXV   |                    főúré, mindig nyitva állt a vendégek előtt, akárki jött
10779 XXXV   |                  vendégek előtt, akárki jött a hajdani jó barátok közül
10780 XXXV   |               látogatóba Krasznahorkára, azt a szokott szívességgel fogadták
10781 XXXV   |                szokott szívességgel fogadták a várnagy és a kulcsárok;
10782 XXXV   |           szívességgel fogadták a várnagy és a kulcsárok; ételben, italban,
10783 XXXV   |                      volt fogyatkozás. Hanem a házigazdához nem jutott
10784 XXXV   |                    jutott be senki.~Lehetett a vendéguraknak vadászattal
10785 XXXV   |                    vadászattal is mulatozni, a vadászmesternek utasítása
10786 XXXV   |                    volt evégett; meglőhették a medvét, a szarvast, a vadkant;
10787 XXXV   |               evégett; meglőhették a medvét, a szarvast, a vadkant; Andrássy
10788 XXXV   |            meglőhették a medvét, a szarvast, a vadkant; Andrássy abban
10789 XXXV   |                      sem vett részt.~Ihattak a házigazda egészségéért jó
10790 XXXV   |                      félrevonultan élt abban a lakosztályban, ahol egykor
10791 XXXV   |                   lakosztályban, ahol egykor a felesége lakott, s ahonnan
10792 XXXV   |                   felesége lakott, s ahonnan a magánkápolnába lehet jutni.
10793 XXXV   |                       azok voltak az orvosa, a papja meg a tiszttartói.
10794 XXXV   |                voltak az orvosa, a papja meg a tiszttartói. Azokat a címerteremben
10795 XXXV   |                    meg a tiszttartói. Azokat a címerteremben fogadta, ha
10796 XXXV   |                      ha szüksége volt rájuk. A fiai a tanítójukkal a hálószobájában
10797 XXXV   |                  szüksége volt rájuk. A fiai a tanítójukkal a hálószobájában
10798 XXXV   |                 rájuk. A fiai a tanítójukkal a hálószobájában találkozhattak
10799 XXXV   |                    Egy benyílóban pedig volt a kancellistája, az vitte
10800 XXXV   |                     az vitte ki az üzeneteit a cselédeknek a pitvarba.~
10801 XXXV   |                      üzeneteit a cselédeknek a pitvarba.~Levél útján is
10802 XXXV   |                 kivonatot, s neki aztán csak a lajstromot mutassa he –
10803 XXXV   | Impetratur-restitutio in integrum.”1~Erre az a marginális jegyzet vörösplajbászoztatott,
10804 XXXV   |                      Comburendum.” Felelt rá a vörös plajbász.~„Elégetendő.”~
10805 XXXV   |                    olyan iratokat olvasta el a szövegük szerint, amik valóságos
10806 XXXV   |                      fordult elő elég.~Hanem a gyöngéd nem egészen ki volt
10807 XXXV   |                    nem egészen ki volt zárva a közelségéből. A vasrács
10808 XXXV   |                   volt zárva a közelségéből. A vasrács ajtón még cseléd
10809 XXXV   |                     alakban sem bocsátott be a portán fehérszemélyt hatvan
10810 XXXV   |                    révén szivárog ki, akinek a mutatóujja már tyúkszemet
10811 XXXV   |             mutatóujja már tyúkszemet kapott a sok másolástól. „Triplex
10812 XXXV   |               Triplex philosophia” lesz címe a könyvnek. Ki fogja nyomtatni
10813 XXXV   |                 könyvnek. Ki fogja nyomtatni a lőcsei tipográfiában.~Rettenetes
10814 XXXV   |               könyvet írni. Hisz ez rosszabb a remeteségnél.~De még annál
10815 XXXV   |                elzárt magányából. Ezeket meg a gazdatisztjei beszélték
10816 XXXV   |                      Andrássy István rendezi a birtokait. Felviteti magához
10817 XXXV   |                 birtokait. Felviteti magához a tiszttartóktól a számadásokat,
10818 XXXV   |                     magához a tiszttartóktól a számadásokat, azokat apróra
10819 XXXV   |                    be, mit ad ki, ez túlmegy a penitencián is!~Ezeket a
10820 XXXV   |                     a penitencián is!~Ezeket a híreket pedig mind meg kellett
10821 XXXV   |                     tett, be akarta váltani.~A legelső lépés lesz a legnehezebb:
10822 XXXV   |                váltani.~A legelső lépés lesz a legnehezebb: bejutni az
10823 XXXV   |                sehova sem jár ki, csak éppen a folyosón keresztül abba
10824 XXXV   |                      folyosón keresztül abba a kis kertbe, ahol a felesége
10825 XXXV   |                      abba a kis kertbe, ahol a felesége által ültetett
10826 XXXV   |                  láthatja őt senki más, csak a vén kertész. Mindennap le
10827 XXXV   |             szegfüvet ott találja az íródeák a nagy könyvek közé lenyomtatva,
10828 XXXV   |                könyvek közé lenyomtatva, hát a másik, hová lesz.~A várbeli
10829 XXXV   |                      hát a másik, hová lesz.~A várbeli plébános minden
10830 XXXV   |                      reggel korán misét mond a kápolnában, azt az úr az
10831 XXXV   |             elrácsozott erkélyről hallgatja, a kápolnába bejöhet akárki,
10832 XXXV   |                 láthatja meg.~Még csak annak a módját is nehéz kitalálni,
10833 XXXV   |                     is nehéz kitalálni, hogy a szép asszony bejelentesse
10834 XXXV   |                 országról összegyűjté azokat a pandectákat, amikre annak
10835 XXXV   |                  annak szüksége volt. Ezeket a mindenféle kötésű könyveket
10836 XXXV   |                könyveket azután felszállíták a főúrhoz, mellékelve azoknak
10837 XXXV   |                  főúrhoz, mellékelve azoknak a követelt árait. Néha maguk
10838 XXXV   |                   követelt árait. Néha maguk a régi könyvek tulajdonosai
10839 XXXV   |                  tulajdonosai is felfáradtak a várba. Mert a főúr alkudozni
10840 XXXV   |                    felfáradtak a várba. Mert a főúr alkudozni szeretett.
10841 XXXV   |                     szeretett. Aztán értette a maga portékáját. Tudta,
10842 XXXV   |              ritkaság, mi az incunabulun, mi a kópia, mi az apokrif? Nem
10843 XXXV   |                      hagyta rászedetni magát a könyvgyűjtő szenvedélyénél
10844 XXXV   |                   eresztette.~Hát egy reggel a felhordott kutyabőrös könyvek
10845 XXXV   |                között egy cifra táblájú akad a kezébe, marokinba kötve,
10846 XXXV   |                 türkizekkel kirakott kapcsok a két sarkán, amik kulcsra
10847 XXXV   |                 megtudhatná, ugyanaz-e, mert a kapcsok be vannak zárva.~–
10848 XXXV   |                    zárva.~– Ki hozta ide ezt a könyvet? – kérdi az íródeáktól.~–
10849 XXXV   |                    kérdi az íródeáktól.~– Az a görög asszony maga, akié
10850 XXXV   |                     görög asszony maga, akié a könyv.~– Hol van az az asszony?~–
10851 XXXV   |                    az asszony?~– Odakinn van a pitvarban.~– Kérd el tőle
10852 XXXV   |                    pitvarban.~– Kérd el tőle a könykapocs kulcsát.~– Már
10853 XXXV   |                    vannak benne.~– Fiatal az a nő?~– Én biz a képét elfelejtettem
10854 XXXV   |                     Fiatal az a nő?~– Én biz a képét elfelejtettem megnézni. (
10855 XXXV   |                  hozzám!~„Kip-kop”, hangzott a mankó, „klip-klap”, hangzott
10856 XXXV   |                 mankó, „klip-klap”, hangzott a papucssarok a hosszú termeken
10857 XXXV   |                       hangzott a papucssarok a hosszú termeken végig, aztán
10858 XXXV   |                      aztán egyedül maradtak, a görög ruhás anyóka eldobta
10859 XXXV   |                   görög ruhás anyóka eldobta a mankót a kezéből, s délceg,
10860 XXXV   |                      anyóka eldobta a mankót a kezéből, s délceg, sugár
10861 XXXV   |                      egyszer látta.~Andrássy a homlokához kapott a két
10862 XXXV   |                 Andrássy a homlokához kapott a két kezével, úgy meg volt
10863 XXXV   |                     hangon, amiben több volt a rémület – mint az örvendezés.~–
10864 XXXV   |                  mint az örvendezés.~– Hát – a bűnöm meg annak a bánata.~–
10865 XXXV   |                      Hát – a bűnöm meg annak a bánata.~– Azóta, hogy egymást
10866 XXXV   |                változás történt-vágott eléje a szónak Andrássy.~– Valóban
10867 XXXV   |                    álom volt. S az álmodó és a felébredt két különböző
10868 XXXV   |                   nem jól tettem-e, hogy ezt a könyvet visszaszereztem,
10869 XXXV   |             kísértett. Ami rejtett kincs van a földben elásva, mind egy
10870 XXXV   |               örvendeztetne úgy meg, mint ez a visszakerült könyv. Mit
10871 XXXV   |                      volt. Vigyáznia kellett a szép asszonynak, hogy mit
10872 XXXV   |                     oly bűvrontó lehet, hogy a feltalált hajdani kedves
10873 XXXV   |                     hajdani kedves egyszerre a jégpólus alá távozik tőle.
10874 XXXV   |               Ajándékozzon meg engemet ezzel a kísértetemmel.~– Hogyan
10875 XXXV   |               rosszabbat szenvedett, mintsem a mártírok. Az a csodaalak,
10876 XXXV   |                       mintsem a mártírok. Az a csodaalak, aki még holtában
10877 XXXV   |                      hozzá! Hadd boruljak le a koporsója elé! Hadd gyónjam
10878 XXXV   |                    Ez az egy érző húr maradt a nagy ember szívében. Hogy
10879 XXXV   |                 Valóban tartozott vele annak a halottnak, hogy odavezesse
10880 XXXV   |                Borulj arcra előtte, s áztasd a lábait könnyeiddel!”~– Legyen
10881 XXXV   |                nyújtva Juliánnának.~Juliánna a hála örömkitörésével csókolá
10882 XXXV   |              odaszökött az asztalhoz, melyen a „Pantheon” feküdt, s mielőtt
10883 XXXV   |                     mit akar vele, odafutott a kandallóhoz, s beledobta
10884 XXXV   |                     kandallóhoz, s beledobta a drága szép könyvet a zsarátnokhalomba,
10885 XXXV   |               beledobta a drága szép könyvet a zsarátnokhalomba, a láng
10886 XXXV   |                  könyvet a zsarátnokhalomba, a láng körül összecsapott
10887 XXXV   |                  körül összecsapott rajta.~– A kegyelmed kísértetei már
10888 XXXV   |                     már hazatértek – suttogá a lángba borult könyvre mutatva,
10889 XXXV   |                    Hasonlatos ahhoz, mellyel a latin keresztesek a bizánci
10890 XXXV   |                  mellyel a latin keresztesek a bizánci istenszobrokat szétrombolták.~
10891 XXXV   |                  archeológ világ érte, ha az a képgyűjtemény megmaradt
10892 XXXV   |                      innen, jerünk – unszolá a nő a férfit, mintha attól
10893 XXXV   |                 innen, jerünk – unszolá a nő a férfit, mintha attól tartana,
10894 XXXV   |                      hogy az még megsajnálja a tűzbe dobott kincset, s
10895 XXXV   |                 addig itt magában. Ez legyen a mi lelkeinknek tisztító
10896 XXXV   |                       Lám csak, néhány lépés a pokol ajtajától a mennyország
10897 XXXV   |                      lépés a pokol ajtajától a mennyország ajtajáig! Vezessen
10898 XXXV   |                  terem esett közbe. Az egyik a címerterem, az Andrássyak
10899 XXXV   |            Andrássyak arcképcsarnoka később, a másik a hajdani ebédlő,
10900 XXXV   |               arcképcsarnoka később, a másik a hajdani ebédlő, II. Rákóczi
10901 XXXV   |                    előpitvar, s abból nyílik a hálószoba, hol Serédy Zsófia
10902 XXXV   |                     Még most is tanítja.~Ott a hajdani nyoszolya helyén
10903 XXXV   |                     idején készült), csak az a rendkívüli rajta, hogy a
10904 XXXV   |                     a rendkívüli rajta, hogy a teteje üvegből van.~Ez üvegfödél
10905 XXXV   |                   üvegfödél alatt szunnyadta a túlvilági álmot Andrássy
10906 XXXV   |                     álmot Andrássy Istvánné.~A hold is nyolcszor megújult
10907 XXXV   |                    nyolcszor megújult azóta. A fák kivirágzottak, a virágból
10908 XXXV   |                  azóta. A fák kivirágzottak, a virágból gyümölcs lett,
10909 XXXV   |                 mindig alszik.~Nem tudja, mi a halál?~Enyészet?~Annak nincs
10910 XXXV   |                 Annak nincs fölötte hatalma.~A vonások szelídek, nyugodtak,
10911 XXXV   |                      az egész arc tekintete, a szempillák félig nyitva,
10912 XXXV   |                   nyitva, mintha figyelnének a szemek, az ajkakon a fájdalmas
10913 XXXV   |             figyelnének a szemek, az ajkakon a fájdalmas mosolygás, a gyöngysor
10914 XXXV   |               ajkakon a fájdalmas mosolygás, a gyöngysor fog tündököl közöttük.
10915 XXXV   |                     fog tündököl közöttük. S a jobb kéz félmagasan felemelve,
10916 XXXV   |                      van rakva szegfüvekkel. A tegnapiak még frissek, illatosak,
10917 XXXV   |                      még frissek, illatosak, a régiebbek hervadtak, aszúk.~
10918 XXXV   |                     Nagyobb csodák is vannak a világon, mint amiket a teremtő
10919 XXXV   |                vannak a világon, mint amiket a teremtő természet talányul
10920 XXXV   |                 változik meg az emberi lélek a múltja hangulatával egészen
10921 XXXV   |                       mely tárva-nyitva volt a világ mámorító örömeinek,
10922 XXXV   |                milyen hűséges tud lenni most a halotthoz! Mindennap elhozza
10923 XXXV   |                       Mindennap elhozza neki a kedvenc virágát!~Ezért zárkózik
10924 XXXV   |               egyetlen neki!~Nem az égé, nem a földé, egyedül az övé csupán.~
10925 XXXV   |                számára játszani akar, de ezt a reszketést nem lehet akarva
10926 XXXV   |                       mikor meglátta, elállt a szava, elfeledett gondolkozni.~
10927 XXXV   |              gondolkozni.~Andrássy felemelte a koporsóról az üvegfedelet.~
10928 XXXV   |                illata széjjel.~Aztán megállt a koporsó fejénél, összekulcsolt
10929 XXXV   |                      s elnézte hosszasan azt a kiszenvedett alabástrom
10930 XXXV   |               kiszenvedett alabástrom arcot.~A hidegnek is van fénye, ami
10931 XXXV   |                 borzadozva csúszott közelebb a halotthoz. Tétovázva, rémledezve
10932 XXXV   |                    térdéről, odahajolt annak a félig felemelt kezéhez,
10933 XXXV   |                    ismer kegyelmed – suttogá a férfi.~– Azt fogom legféltőbben
10934 XXXV   |            legféltőbben őrizni – súgá vissza a nő.~– Láthatja, hogy szigorúbb
10935 XXXV   |               hőstetteim por és hamu. Almaim a nagyságról, messzelátó terveim
10936 XXXV   |              messzelátó terveim por és hamu. A zászlók, amiket hordoztam,
10937 XXXV   |                   zászlók, amiket hordoztam, a zászlók, amiket eldobtam,
10938 XXXV   |                szétszedett gubanc. Undorodom a jókedvű emberektől, s a
10939 XXXV   |                      a jókedvű emberektől, s a kacaj felháborít. Bosszant
10940 XXXV   |                   kacaj felháborít. Bosszant a gondolat, hogy még lehetnek
10941 XXXV   |       bekövetkezhetnék rám. Arra se találok. A nagyobbik fiam, akit már
10942 XXXV   |                  Akkor kapta ezt meg, amikor a testvérem unszolására a
10943 XXXV   |                      a testvérem unszolására a kis ágyújával rám célzott,
10944 XXXV   |                     ágyújával rám célzott, s a hintómat találta a golyójával.
10945 XXXV   |                célzott, s a hintómat találta a golyójával. Attól a perctől
10946 XXXV   |                  találta a golyójával. Attól a perctől fogva emészti valami
10947 XXXV   |                   emészti valami kórság, ami a szívén támadja meg az embert.
10948 XXXV   |                  azért küldtek ide, hogy ezt a szívet még egyszer megfájdítsd!
10949 XXXV   |                    kell neked találnod annak a módját, addig búcsút nem
10950 XXXV   |                    kegyelmednek hogy folynak a dolgai mostan?~– Köszönöm
10951 XXXV   |                      otthon lakom az apámnál a kisfiammal.~– Igen? Szívesen
10952 XXXV   |                irántam.~– Megkapta kegyelmed a fia számára a donációt?
10953 XXXV   |                      kegyelmed a fia számára a donációt? Erre a szóra könnybe
10954 XXXV   |                     számára a donációt? Erre a szóra könnybe lábadtak az
10955 XXXV   |                      fel ezt. Én nem keresem a fájdalmat, mint kegyelmed,
10956 XXXV   |                   csupán az, hogy tartsa meg a kis magzatomat. Az én fiam
10957 XXXV   |             dicsősége az Isten világának. Ha a gyermekemet elveszítem,
10958 XXXV   |                    miatta.~Andrássy megfogta a nőnek a kezét, és önkéntelen
10959 XXXV   |                    Andrássy megfogta a nőnek a kezét, és önkéntelen megszorítá.~
10960 XXXV   |                  Mégis volt hát valami közös a szíveikre nézve, az egyforma
10961 XXXV   |              egyforma rettegés, mindegyiknek a maga gyermekéért.~És mind
10962 XXXV   |                    maga gyermekéért.~És mind a kettő tudhatta magáról,
10963 XXXV   |                  igaz. Hazugság lehet minden a világon, ez az egy való.~–
10964 XXXV   |                    irgalmas Isten! – sóhajtá a férfi vigasztalóan.~– Talán
10965 XXXV   |                     szólt kitörő fájdalommal a nő. – A kis szoba ajtaja
10966 XXXV   |                   kitörő fájdalommal a nő. – A kis szoba ajtaja be volt
10967 XXXV   |                      be volt már zárva, ahol a halott feküdt, visszafordult
10968 XXXV   |                 rogyva az ajtó előtt s kezét a rézkilincsre téve kiáltá
10969 XXXV   |                     is; óh, légy kegyelmes!”~A férfinak föl kellett őt
10970 XXXV   |               férfinak föl kellett őt emelni a földről.~Más tárgyra lehetett
10971 XXXV   |                     tárgyra lehetett átvinni a beszédet.~– Kegyelmed vissza
10972 XXXV   |             vendégfogadásra.~– Igen köszönöm a marasztást, de ebédre a
10973 XXXV   |                      a marasztást, de ebédre a váraljai plébánosnál várnak,
10974 XXXV   |               váraljai plébánosnál várnak, s a világ nyelvétől őrizkednem
10975 XXXV   |                   István soha adós nem volt. A levéltáram régiségei közt
10976 XXXV   |                     János királynak, melyben a Garamszegi Ghéczyek ősapját,
10977 XXXV   |                kitűnő érdemeiért megdicséri. A kegyelmed atyja sokszor
10978 XXXV   |                      sokszor kérte tőlem ezt a családja büszkeségét képező
10979 XXXV   |                      átadom kegyelmednek ezt a nagyon becses régi iratot,
10980 XXXV   |                       Ezzel rovom le az árát a visszaadott Pantheonnal.~
10981 XXXV   |              Juliánnának duplát villámlottak a szemei.~– Köszönöm, óh uram –
10982 XXXV   |                   lássa kegyelmed, ha én ezt a nagy kincset érő levelet
10983 XXXV   |                     Pantheon nevű könyv volt a világon, ami így meg így
10984 XXXV   |                       ami így meg így került a kezembe, ami megint kegyelmednek
10985 XXXV   |                    cserébe, s küldi helyette a magyar király levelét, amit
10986 XXXV   |                     Jó lesz. Azt megtehetem.~A levéltárhoz, ha az udvarra
10987 XXXV   |               udvarra nem akartak lekerülni, a kápolnán, sekrestyén és
10988 XXXV   |                 kápolnán, sekrestyén és azon a virágos kis kerten keresztül
10989 XXXV   |                   szálat, hogy fel ne szedje a madár. Alig nagyobb a tér
10990 XXXV   |                 szedje a madár. Alig nagyobb a tér hosszában húsz, széltében
10991 XXXV   |                      lépésnél. Annak is csak a déli oldala virágoknak való,
10992 XXXV   |                 oldala virágoknak való, mert a másikon árnyékot tart az
10993 XXXV   |                     másikon árnyékot tart az a tömör bástyafal, amelyiknek
10994 XXXV   |                  tömör bástyafal, amelyiknek a szegletéről egy Andrássy
10995 XXXV   |             evangélikus esperest aládobatta.~A szegfű volt az akkori kertészdivat
10996 XXXV   |             kertészdivat uralkodó virága, ez a rokonszenves, télen-nyáron
10997 XXXV   |                    azért olyan nagy kegyence a magyar asszonyoknak, hogy
10998 XXXV   |                     asszonyoknak, hogy annak a jelképét minden hímzéseiknél
10999 XXXV   |                  Egész tudomány volt azoknak a neveit mind megtartani a
11000 XXXV   |                     a neveit mind megtartani a fejben. Regényalakok és