bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

11001 XXXV   |                   neki tulajdonul adva. Csak a vén francia kertész tudta
11002 XXXV   |                    Grand Turque. Többre ment a számuk kétszáznál, a színváltozatok
11003 XXXV   |                    ment a számuk kétszáznál, a színváltozatok minden pompájában,
11004 XXXV   |                    talitarkák, jászvörösök – a vén kertész elmondta, melyiket
11005 XXXV   |                   hol termesztették, ki volt a keresztapja?~Juliánna úgy
11006 XXXV   |                      Juliánna úgy járt végig a kis kerten, mint egy álmodó.
11007 XXXV   |                      ha az első bűneset után a lángpallosos angyal csak
11008 XXXV   |                  csak Évát kergette volna ki a paradicsomkertből, Ádámot
11009 XXXV   |                    megállította volna. Annak a neve volt „Rose blanche”.
11010 XXXV   |                  virágú szegfű, mely egészen a rózsához hasonlított.~–
11011 XXXV   |                hasonlított.~– Én ezt találom a legszebbnek – mondá a nő
11012 XXXV   |                találom a legszebbnek – mondá a nő a kertésznek.~– Valóban,
11013 XXXV   |                     legszebbnek – mondá a nő a kertésznek.~– Valóban, megboldogult
11014 XXXV   |                   úrasszonyunknak is ez volt a kedvenc virága – viszonzá
11015 XXXV   |                    kedvenc virága – viszonzá a kertész.~A szegfüvön csak
11016 XXXV   |                 virága – viszonzá a kertész.~A szegfüvön csak egy kinyílt
11017 XXXV   |                    virág volt, azt leszakítá a kertész, s kedveskedett
11018 XXXV   |                      utána, nem vérezte-e be a kezét a leszakított virág?~
11019 XXXV   |                     nem vérezte-e be a kezét a leszakított virág?~A levéltárból,
11020 XXXV   |                   kezét a leszakított virág?~A levéltárból, ahol a Ghéczyek
11021 XXXV   |                   virág?~A levéltárból, ahol a Ghéczyek családját érdeklő
11022 XXXV   |                     rá senki, lopva odatűzte a rámához azt a fehér „Rose
11023 XXXV   |                 lopva odatűzte a rámához azt a fehér „Rose blanche”-t. –
11024 XXXV   |                       t. – Akinek, amíg élt, a szíve virágait nem sajnálta
11025 XXXV   |               magával.~Andrássy István pedig a kandalló tüzébe bámult.~
11026 XXXV   |                      kandalló tüzébe bámult.~A Pantheon egészen elégett
11027 XXXV   |                Pantheon egészen elégett már, a kapcsai leváltak, az izzó
11028 XXXV   |                  nyiladoztak szét egymástól, a fekete korommá égett lapokon
11029 XXXV   |                   még futkároztak végig azok a tűzkígyócskák, amik betűket
11030 XXXV   |                  amik betűket látszának írni a halottá vált papírra. –
11031 XXXV   |                     vált papírra. – Talán ez a két ember el is tudta olvasni
11032 XXXV   |                  hosszú utat tettek meg mind a ketten azon nap óta, amelyen
11033 XXXV   |                      forgatták kezeikben ezt a közös albumot, amikor a
11034 XXXV   |                      a közös albumot, amikor a szép asszony művészi csínnal
11035 XXXV   |                    vége.~Azóta körülkerülték a földet, hogy újra összetalálkozzanak.~
11036 XXXV   |                       Az is csak elméletben, a szívében nem lakott a bölcsészek
11037 XXXV   |            elméletben, a szívében nem lakott a bölcsészek hideg megfontolása,
11038 XXXV   |                    szenvedélyes hajlamoknak, a méla búskomorság.~Az olyan
11039 XXXV   |               körültekintésre felismerte azt a változást. A hősből anachoréta
11040 XXXV   |                  felismerte azt a változást. A hősből anachoréta lett.
11041 XXXV   |                      hősből anachoréta lett. A könnyelmű, ledér férfi az
11042 XXXV   |                     egy befejezetlen hímzet, a rámára felfeszítve? – A
11043 XXXV   |                      a rámára felfeszítve? – A meghalt nő valószínűleg
11044 XXXV   |                    az utolsó napokban, mikor a dervisgenerális a várat
11045 XXXV   |                      mikor a dervisgenerális a várat megtöltötte a mezei
11046 XXXV   |          dervisgenerális a várat megtöltötte a mezei hadakkal, ezt a szobát (
11047 XXXV   |            megtöltötte a mezei hadakkal, ezt a szobát (a könyvtárat!) respektálta
11048 XXXV   |                      hadakkal, ezt a szobát (a könyvtárat!) respektálta
11049 XXXV   |                     könyvtárat!) respektálta a kuruc s Andrássy István
11050 XXXV   |                   István azután mindent azon a helyen hagyatott, ahol a
11051 XXXV   |                     a helyen hagyatott, ahol a nő ottfeledte, semmihez
11052 XXXV   |                   emlékezteti.~Hát még aztán a két gyermek?~Még azokat
11053 XXXV   |                   kellett látni Juliánnának.~A két fiú civódva rontott
11054 XXXV   |                   hozzá.~Azon civódtak, hogy a kisebbik nem akarta megengedni
11055 XXXV   |               kisebbik nem akarta megengedni a bátyjának, hogy ma kilovagoljon,
11056 XXXV   |                     inkább ő is otthon marad a kedvéért, s játszik vele
11057 XXXV   |           türelemjátékot bástyarakást.~Mikor a szobába berohanó fiúk egy
11058 XXXV   |                      mit akar ez itten? Mind a ketten odahúzódtak az apjuk
11059 XXXV   |                  eszükbe jutott, amit egykor a dervisgenerális bátya beszélt
11060 XXXV   |                     és az anyjuk előtt arról a szép asszonyról, aki olyam
11061 XXXV   |                   volt-e? Szótlanul bámultak a nőre.~Andrássy odavonta
11062 XXXV   |                      nőre.~Andrássy odavonta a térdei közé a nagyobbik
11063 XXXV   |              Andrássy odavonta a térdei közé a nagyobbik fiút, s megcirógatta
11064 XXXV   |               nagyobbik fiút, s megcirógatta a fejét. Látszott a fiú arcán
11065 XXXV   |               megcirógatta a fejét. Látszott a fiú arcán a titokteljes
11066 XXXV   |                  fejét. Látszott a fiú arcán a titokteljes kór ijesztő
11067 XXXV   |                      valami rémlátó tekintet a szemekben, úgy jósolták
11068 XXXV   |                      szemekben, úgy jósolták a számára megírt balvégzetet.
11069 XXXV   |                számára megírt balvégzetet. S a beteg kinézést még aggasztóbbá
11070 XXXV   |                 önvádterhes fájdalom, amivel a fiú az apján csüggött, ahogy
11071 XXXV   |                  apján csüggött, ahogy annak a kezeit orcáját csókolta.
11072 XXXV   |                      ellen irányzá.~Juliánna a szemeit törlé.~– Mintha
11073 XXXV   |                      szemeit törlé.~– Mintha a magamét látnám.~Andrássy
11074 XXXV   |                       Azok maradjunk – mondá a nő. – Talán tehetek is kegyelmednek
11075 XXXV   |                   Lőcséről doktor Cornidest, a híres orvost, akit kegyelmed
11076 XXXV   |                doktorok nem tudják kitalálni a baját.~– Éppen mint az én
11077 XXXV   |                  fiamét.~– Ha rá bírom venni a tudós doktort, hogy megtegye
11078 XXXV   |                      ugyan még itt fog akkor a tábornok úr lenni a várában.~
11079 XXXV   |                    akkor a tábornok úr lenni a várában.~Andrássy István
11080 XXXV   |                      István félreértette ezt a mondást.~– Láthatja kegyelmed –
11081 XXXV   |                  mennyire nincs akaratom ezt a helyet elhagyni – valaha.~
11082 XXXV   |                valaha.~S tekintetével azokra a megholt hitvesétől ottfeledett
11083 XXXV   |                  arcán nyugodott meg vele.~– A kegyelmed akarata, tudom,
11084 XXXV   |                    ingatható, azonban vannak a fátumnak oly erős hatalmai,
11085 XXXV   |                      oly erős hatalmai, amik a mi akaratunkat megtörhetik.~–
11086 XXXV   |                   ismerek ilyen erőt – mondá a hős vezér nyugodtan, s megcsókolgatva
11087 XXXV   |                  nyugodtan, s megcsókolgatva a fiai orcáját, elbocsátá
11088 XXXV   |                   nekik, hogy mikor kimennek a szobából, üdvözöljék ezt
11089 XXXV   |                   elszórva. Juliánna ott ült a karszékben az asztal mellett.~
11090 XXXV   |                csakugyan az érzés hozta ide, a lelkiismeret nehéz lidércnyomása.
11091 XXXV   |                    asszonyszív csupa babona. A képzelődés ad neki életirányt.
11092 XXXV   |                     meg legyen nyugtatva. Ez a csodatevő Boldogságos Szűzhöz
11093 XXXV   |                     kellett neki keresni azt a közbenjáró szentet, aki
11094 XXXV   |                     az idejövetelre.~Hogy ez a rejtett indok nem a szerelmi
11095 XXXV   |                  Hogy ez a rejtett indok nem a szerelmi epekedés, azt elhitte
11096 XXXV   |                   Aki ott tudta őt felejteni a poprádi vendéglőben, s még
11097 XXXV   |                   istenhozzádra sem állt meg a kedvéért, hanem nyargalt
11098 XXXV   |                 hiú-csalóka ábránd után – az a nő nem érez mélyen.~Hanem
11099 XXXV   |                   hitte felőle, hogy ez most a bécsi udvartól van ide küldve (
11100 XXXV   |                 azzal, hogy Andrássy Istvánt a fejedelem ügyétől eltántorította,
11101 XXXV   |                    akarják rendezni. Ez volt a gyanúja. Nem is sejtette,
11102 XXXV   |                     ellenkező oldalról ássák a futóárkot.~– Lássa kegyelmed –
11103 XXXV   |         foglalatosságom. Bölcs könyvek, amik a világot megítélni tanítanak.
11104 XXXV   |                   oly idegen rám nézve, mint a kínai szokások. Nincs az
11105 XXXV   |                     kínai szokások. Nincs az a fényes polc, amiért ezt
11106 XXXV   |                      fényes polc, amiért ezt a könyv dohától átjárt zugot
11107 XXXV   |                   zugot fölcserélném. Azokat a szegfüveket nem adnám a
11108 XXXV   |                      a szegfüveket nem adnám a Bourbonok liliomaiért, sem
11109 XXXV   |                   Bourbonok liliomaiért, sem a római pápák aranyrózsáiért.
11110 XXXV   |                    aludtál, lelkem?” – És ha a csaták trombitáit fúnák
11111 XXXV   |                      fúnák az ablakom alatt, a falra akasztott kardom meg
11112 XXXV   |                      álmok. Magam is keresem a búvóhelyet, s örülök, ha
11113 XXXV   |                   köt bennünket, megtaláljuk a beszélgető társat. Tudom
11114 XXXV   |                     Tudom én azt, hogy mikor a fájó szív így belenőtt az
11115 XXXV   |                    az emlékeibe, olyan, mint a mandragoragyökér, hogy sír
11116 XXXV   |             gondolnom, hogy kegyelmednek ezt a helyet bizony itt kell hagyni.~–
11117 XXXV   |             parancsoljon, akad az országban; a kérdés csak az, hogy engedelmeskednek-e
11118 XXXV   |             főispánnak?~– Az nem lehet! Hisz a főispán én vagyok.~– De
11119 XXXV   |               kegyelmed Rákóczi híve volt, s a kapituláció után nem sietett
11120 XXXV   |                      homagiumát praestálni – a kancellár kegyelmedet szépen
11121 XXXV   |                     Engem! Skártba! – kiálta a főúr, olyat ütve az öklével
11122 XXXV   |                  főúr, olyat ütve az öklével a triplex philosophia közé,
11123 XXXV   |                 philosophia közé, hogy annak a levelei szerteszét repültek.~
11124 XXXV   |                   repültek.~Meg is restellte a dolgot, s megint rendbe
11125 XXXV   |                       s megint rendbe szedte a megbántott papirost, s nyugalmat
11126 XXXV   |                  kövér!” Legyen Péter bátyám a főispán, ha ért hozzá.~–
11127 XXXV   |                       s átvegye kegyelmedtől a vármegye gyűléstermének
11128 XXXV   |             gyűléstermének és az archívumnak a kulcsait, amik a főispánt
11129 XXXV   |                 archívumnak a kulcsait, amik a főispánt illetik meg. S
11130 XXXV   |               főispánt illetik meg. S miután a sziléziai muskétások és
11131 XXXV   |                      sziléziai muskétások és a kegyelmed palotás hadai
11132 XXXV   |                      maradhat e helyen, mert a hatalmas főispán a maga
11133 XXXV   |                      mert a hatalmas főispán a maga úri vendégeivel, a
11134 XXXV   |                      a maga úri vendégeivel, a Karok és Rendek seregével,
11135 XXXV   |             kegyelmed számára ki van jelölve a betléri kastély, ahová a
11136 XXXV   |                     a betléri kastély, ahová a gyermekeivel együtt kitelepedhetik,
11137 XXXV   |             kitelepedhetik, s viheti magával a bölcsessége könyveit, a
11138 XXXV   |                      a bölcsessége könyveit, a kertje szegfüveit, még az
11139 XXXV   |                   meg! – ordítá fel haraggal a hős vezér, s olyat rúgott
11140 XXXV   |             kutyabőrös eklektikuson, hogy az a szögletbe repült.~Odavolt
11141 XXXV   |                 maradt érvényben: „Ne bántsd a magyart!”, a kard lapjára
11142 XXXV   |                       Ne bántsd a magyart!”, a kard lapjára beedzve.~–
11143 XXXV   |               sajnálom, ha megzavartam ezzel a hírrel a kegyelmed nyugalmát –
11144 XXXV   |                   megzavartam ezzel a hírrel a kegyelmed nyugalmát – szólt
11145 XXXV   |                  tartozom érte – várjon, míg a levelet megírom Ghéczy Zsigmondhoz.~
11146 XXXVI  |                              XXXVI. FEJEZET ~A várt jutalom~Amilyen mankón
11147 XXXVI  |                      tipegő anyókául jött be a várba Juliánna, éppen olyanul
11148 XXXVI  |                 onnan. Valódi alakjában csak a vén kertész látta őt és
11149 XXXVI  |                      vén kertész látta őt és a két gyermek. Egyik se beszélt
11150 XXXVI  |                    gyermek. Egyik se beszélt a cselédséggel a család titkáról.
11151 XXXVI  |                    se beszélt a cselédséggel a család titkáról. Korponayné
11152 XXXVI  |                  Dunán túl.~Amennyi viharnak a magját ez az asszony jártában-keltében
11153 XXXVI  |                     És mindezt anélkül, hogy a szövevényének a szála valami
11154 XXXVI  |                anélkül, hogy a szövevényének a szála valami be nem avatottnak
11155 XXXVI  |                     valami be nem avatottnak a kezébe került volna.~Andrássy
11156 XXXVI  |                     csakugyan beváltotta azt a szavát, amit sértett szíve
11157 XXXVI  |              haragjában kimondott. Megüzente a Péter bátyjának, hogy aki
11158 XXXVI  |                     mert az övéi is olyanok. A jó Andrássy Péter aztán
11159 XXXVI  |                     hozta magával Pozsonyból a sziléziai muskétásezredet,
11160 XXXVI  |                    elütötte-vétette valahogy a dolgot Illésházynál, hogy
11161 XXXVI  |                nagyon el van keseredve; amíg a gyászesztendeje tart, ne
11162 XXXVI  |        gyászesztendeje tart, ne háborgassák. A dolog aztán abban maradt.
11163 XXXVI  |                      uram, elvégzi az.~Hanem a kuruc összeesküvők ezt az
11164 XXXVI  |                   Andrássy Istvánnak gyorsan a maguk terveibe tudták illeszteni.
11165 XXXVI  |                  Lengyelországból azt üzente a Rákóczi-párti főuraknak
11166 XXXVI  |           fölkeléshez igyekezzenek megnyerni a győrvári hőst; olyan jó
11167 XXXVI  |                      jó hadvezére nincs több a magyarnak. – Hogy bezáratta
11168 XXXVI  |               bezáratta Krasznahorka kapuját a labancok előtt, ez egyszerre
11169 XXXVI  |                  emelte Andrássyt. Elhagyták a „kocsmagenerális” nótáját,
11170 XXXVI  |                      Andrássy homlokán~Virul a borostyán.”~„Esik eső karikára~
11171 XXXVI  |                  Annyi áldás szálljon rája.”~A palócok meg ezt a nótát
11172 XXXVI  |                     rája.”~A palócok meg ezt a nótát énekelték:~Andrássy
11173 XXXVI  |                     énekelték:~Andrássy Lesz a fiskális;~Pöröl az a királlyal
11174 XXXVI  |                    Lesz a fiskális;~Pöröl az a királlyal is.~Aztán az összeesküvésnek
11175 XXXVI  |                összeesküvésnek minden fonala a vén Ghéczy Zsigmond kezeibe
11176 XXXVI  |                   futott össze. Ő levelezett a mágnásokkal. A krasznahorkai
11177 XXXVI  |                    levelezett a mágnásokkal. A krasznahorkai siker után
11178 XXXVI  |                   után teljes bizodalma volt a leányához. – Nem bánta ő,
11179 XXXVI  |                    hódította is meg Juliánna a hős vezért; az ő dolguk!
11180 XXXVI  |                 afelől. Gondolta, bizony nem a „Szentek hegedűjéből” énekeltek,
11181 XXXVI  |                      Európában is keveredett a világ: új háború készült
11182 XXXVI  |                    készült Franciaországgal; a török szultán Rákócziért
11183 XXXVI  |                     hadakozásra; idebenn meg a bécsi magyar urak minden
11184 XXXVI  |                   tudjanak kitalálni, amivel a magyar nemzetet jobban elkeserítsék.
11185 XXXVI  |                elkobzások napirenden voltak, a becsületest üldözték, a
11186 XXXVI  |                      a becsületest üldözték, a bűnöst futni hagyták; a
11187 XXXVI  |                      a bűnöst futni hagyták; a vallási villongást újra
11188 XXXVI  |                    tért vissza. Rendre járta a magyar főurak kastélyait;
11189 XXXVI  |                  főurak kastélyait; ott volt a Rádayaknál, Vayaknál, Esterházyaknál,
11190 XXXVI  |                  valamennyitől. Mikor azokat a feje alá tette (vánkosába
11191 XXXVI  |                     nagyon meg volt elégedve a leánya végzett dolgaival,
11192 XXXVI  |                  végzett dolgaival, mikor ez a mindenünnen elhozott leveleket
11193 XXXVI  |                 Látom már, hogy megtartottad a hűséget. Nem vagy az anyád
11194 XXXVI  |                   legyen megbocsátva.~S hogy a bűnbocsánatát meg is pecsételje,
11195 XXXVI  |             pecsételje, előhívta Juliánnának a kisfiát.~– Most már megengedem
11196 XXXVI  |                    asszony, szeretheted.~Azt a világért sem tette volna,
11197 XXXVI  |                  adjon egy bűnbocsátó csókot a leányának. Annyira tán sohasem
11198 XXXVI  |                     is fog meglágyulni, csak a kis porontyot szabadította
11199 XXXVI  |                   porontyot szabadította fel a tilalom alól.~Nohát! Már
11200 XXXVI  |                     Nohát! Már van egy lélek a világon, akinek szabad őt
11201 XXXVI  |                     szeretni. Talán még majd a többiek is megbocsátanak.~–
11202 XXXVI  |                      szólt az öreg. – Ezeket a leveleket, amiket az urak
11203 XXXVI  |                     az urak hozzám küldének, a fejedelem kezébe kell juttatni.
11204 XXXVI  |                       mintha Lőcsére utaznál a régi barátnédat meglátogatni.
11205 XXXVI  |                      Poprádra, és megszállsz a vén Husz vendéglőjében.~
11206 XXXVI  |                  való, hogy egypár szerelmes a világ szeme elől elbújva
11207 XXXVI  |                   könyörögve kulcsolta össze a kezeit. Az öreg nevetett.~–
11208 XXXVI  |                    gyöngédség ez tőlem, hogy a menyecske leányomnak még
11209 XXXVI  |                   arról is gondoskodom, hogy a szerelmesével háborítatlanul
11210 XXXVI  |               kolerikus nevetéssel döcögteté a szót.~– Hát bizony van is
11211 XXXVI  |                    Még nagyobb igazságért ez a kis poronty is ennek a tanúbizonysága.
11212 XXXVI  |                    ez a kis poronty is ennek a tanúbizonysága. Hát nem
11213 XXXVI  |                    után eltűnt az arcáról az a lángvörösség, de a helyébe
11214 XXXVI  |                arcáról az a lángvörösség, de a helyébe állott haloványságnak
11215 XXXVI  |                   beszélsz vele, csak azután a magadéról. Megmondhatod
11216 XXXVI  |                    Nemcsak engemet csalt meg a szeretőjéért, hanem a szeretőjét
11217 XXXVI  |                    meg a szeretőjéért, hanem a szeretőjét is megcsalta
11218 XXXVI  |                énvégettem. Sokszor otthagyta a faképnél, mikor legjobban
11219 XXXVI  |                      Olyanok az asszonyok. S a férfiak is arra valók, hogy
11220 XXXVI  |                   arra az egyre kérlek, hogy a rád bízott leveleket addig
11221 XXXVI  |                bízott leveleket addig ne add a szerelmes urad kezébe, amíg
11222 XXXVI  |                 utolsó.~Juliánna engedte ezt a hideg mérget a szívére csepegtetni.
11223 XXXVI  |                   engedte ezt a hideg mérget a szívére csepegtetni. Szenvedhetett
11224 XXXVI  |                     hidd valahogy, hogy csak a te kedvedért csalják meg
11225 XXXVI  |                     te kedvedért csalják meg a deres szakállút! Éppen annyiszor
11226 XXXVI  |                  Éppen annyiszor csalják meg a te kunkora bajuszodat a
11227 XXXVI  |                      a te kunkora bajuszodat a deres szakállért. Gazdag
11228 XXXVI  |                 nekem, holnap neked! Egyszer a majmon van a sor, másszor
11229 XXXVI  |                  neked! Egyszer a majmon van a sor, másszor a medvén.”~      ~
11230 XXXVI  |                    majmon van a sor, másszor a medvén.”~      ~Igaz volt
11231 XXXVI  |                  öreg mondása. Juliánna most a férje után vágyott, azt
11232 XXXVI  |        visszahódítani.~Összehasonlítást tett a két férfi között, s ez nem
11233 XXXVI  |                    között, s ez nem ütött ki a titkosan imádott javára.~
11234 XXXVI  |                  Istvánnak az egész jellemén a kedély uralkodott, a hangulat
11235 XXXVI  |                jellemén a kedély uralkodott, a hangulat irányozta az egész
11236 XXXVI  |              megdicsőítő hatása alatt tudott a hősköltemények vezéralakjául
11237 XXXVI  |           kedélyhangulatban pedig lesüllyedt a szibarita kéjmámor tunyaságába –
11238 XXXVI  |                 kéjmámor tunyaságába – mikor a szabadság nemtője csókolta
11239 XXXVI  |                    félistenné alakult át, ha a szép maenade ölelte meg,
11240 XXXVI  |                   kardot, thyrsust, pánsípot a kezéből, eltemette magát
11241 XXXVI  |                     kezéből, eltemette magát a dohos könyvek közé; búcsújárójává
11242 XXXVI  |                     meddig tart így? – Mikor a lőcsei kis rejtekszobában
11243 XXXVI  |                      fürtje össze volt fonva a szép asszony egy aranyfürtjével,
11244 XXXVI  |          muskétásezred lopózik is be azalatt a várba, akármi lesz hősi
11245 XXXVI  |              ridegségét, nem is kellett neki a harci trombitákat fújni
11246 XXXVI  |                   fölébreszté, hogy odadobja a kesztyűt vakmerően a császári
11247 XXXVI  |                odadobja a kesztyűt vakmerően a császári udvarnak – és mindezt
11248 XXXVI  |                 Azért, hogy meg ne mozdítsák a helyéből azt az üvegfedelű
11249 XXXVI  |                    üvegfedelű koporsót, s le a tapossák azokat a szegfüveket
11250 XXXVI  |                       s le a tapossák azokat a szegfüveket a német pattantyúsok.
11251 XXXVI  |                tapossák azokat a szegfüveket a német pattantyúsok. Most
11252 XXXVI  |                megint egy hős lett, de kinek a hőse? Egy túlvilági alaké,
11253 XXXVI  |               Mennyivel bámulatra keltőbb az a másik alak, akit így hívnak: „
11254 XXXVI  |                      van öntve, amin nem fog a rozsda. Mindig ugyanaz,
11255 XXXVI  |                    tett ugyanaz mindig nála. A balsors meg nem alázza,
11256 XXXVI  |                      balsors meg nem alázza, a bukás el nem ejti. Híve
11257 XXXVI  |                     amely eszményképe. Dacol a halállal, s a sötét jövővel.
11258 XXXVI  |             eszményképe. Dacol a halállal, s a sötét jövővel. Mily állhatatosság!
11259 XXXVI  |                   tiszta lélek!~Ha még ennek a bocsánatát is ki lehetne
11260 XXXVI  |                      S aztán megosztani vele a viszontagságokkal teljes
11261 XXXVI  |                   együtt halni.~Ez volt most a legújabb ábrándja.~Őrajta
11262 XXXVI  |                ábrándja.~Őrajta is éppen úgy a kedély uralkodott mindig;
11263 XXXVI  |                    kedély uralkodott mindig; a hangulat vezette tetteit,
11264 XXXVI  |                  vezette tetteit, mint annál a férfinál.~Asszonynak megbocsátják
11265 XXXVI  |                   ezt. Az mondják: gyöngeség a neved.~      ~Juliánna nem
11266 XXXVI  |                  egész parádéval utazzék fel a Szepességre.~Megmaradt az
11267 XXXVI  |               megrakva szercsika almával. Ez a Muraközben termett ahol
11268 XXXVI  |                     egész vidéket. Maga volt a kocsis, senkit nem hordott
11269 XXXVI  |                    nem hordott magával. Volt a szekerébe fogva két rossz
11270 XXXVI  |                     csak úgy cammogva húzták a kisafát, azoknak mindig
11271 XXXVI  |                   rángatni kellett szájukban a zablát, hogy menjenek, különben
11272 XXXVI  |               menjenek, különben félretértek a mezsgye szélére legelni,
11273 XXXVI  |               mezsgye szélére legelni, hanem a lógós tüzes, fiatal paripa
11274 XXXVI  |                  kellett, s az aztán ragadta a szekeret, hegynek fel vágtatva,
11275 XXXVI  |                     vágtatva, ha arra került a sor. Ilyen módon minden
11276 XXXVI  |                   feltűnés nélkül bejárhatta a vakmerő asszony az egész
11277 XXXVI  |                 küldve volt.~Így indult neki a szepesi útnak is.~Teste,
11278 XXXVI  |          kínfáradalmaihoz (strapáciák). Mint a legjobb, munkához szokott
11279 XXXVI  |                parasztasszony, maga látta el a lovait, ha valahol megszállt,
11280 XXXVI  |                megszállt, s mindig kinn hált a szekéren. Az útitarisznyából
11281 XXXVI  |                  magát. Mindenféle nemzetnek a nyelvén tudott beszélni,
11282 XXXVI  |                   tudott beszélni, s ismerte a tájat: nem sokat kérdezősködött.~
11283 XXXVI  |                     Mikor hegynek fel haladt a szekere, leszállt az ülésből,
11284 XXXVI  |                   ülésből, s gyalog hajtotta a lovakat. Útközben az erdőn,
11285 XXXVI  |                       Útközben az erdőn, míg a szekér az országúton haladt
11286 XXXVI  |                  szekér az országúton haladt a csengős lovak nyomán, ő
11287 XXXVI  |                     nyomán, ő maga félretért a pázsitra, s négylevelű lóherét
11288 XXXVI  |             négylevelű lóherét keresett, ezt a sejtelemtől gyötrött asszonyszívek
11289 XXXVI  |                lóherét talál útközben, annak a szíve meggyógyul.~Négylevelű
11290 XXXVI  |               Négylevelű lóherét keresett, s a halállal játszott. Mindannyiszor
11291 XXXVI  |               gondolt; „Ha te kockára teszed a fejedet egyszer, én felteszem
11292 XXXVI  |                    csak méltó párod vagyok?”~A Magas-Tátra már a háta mögött
11293 XXXVI  |                   vagyok?”~A Magas-Tátra már a háta mögött maradt: elérte
11294 XXXVI  |                   háta mögött maradt: elérte a Poprádot, s ott megállt
11295 XXXVI  |                      Poprádot, s ott megállt a szekerével a Husz apó vendéglője
11296 XXXVI  |                     ott megállt a szekerével a Husz apó vendéglője előtt.
11297 XXXVI  |                   akart meghálni. Csak onnan a kapuból kiabált fel a veranda
11298 XXXVI  |                  onnan a kapuból kiabált fel a veranda alatt ülő Husz apóra,
11299 XXXVI  |                    tudom megenni.” – „Nem is a kend fogára való az, hanem
11300 XXXVI  |             Bizonyosan most is vannak, érzem a konyhából a tokányillatot.”~
11301 XXXVI  |                    vannak, érzem a konyhából a tokányillatot.”~E hangosan
11302 XXXVI  |                folytatott tereferére kinyílt a vendégház egyik ablakszárnya,
11303 XXXVI  |                    almát! – kiáltott fel rá, a tenyerébe fogva egypárt
11304 XXXVI  |                tenyerébe fogva egypárt abból a szép karminnal pontozott
11305 XXXVI  |                       Parancsolatjára.~Azzal a vékát megtetézve almával,
11306 XXXVI  |                    vékát megtetézve almával, a fejére tette, s úgy lépkedett
11307 XXXVI  |                   tette, s úgy lépkedett fel a veranda hágcsóin nagy gangosan
11308 XXXVI  |                 hágcsóin nagy gangosan vele.~A vendégszoba ajtaja kitárult
11309 XXXVI  |                    valamennyien azok, kikkel a jégbarlangban találkozott.
11310 XXXVI  |                  szép menyecske! – kiabáltak a belépő asszonyra, s amint
11311 XXXVI  |                   mögötte az ajtó, megindult a dévánkodás, amilyen szokott
11312 XXXVI  |             viháncolás vékony asszonyhangon, a borízű férfiröhej közé vegyülve;
11313 XXXVI  |                     közé vegyülve; ha valaki a kulcslyukon hallgatózik,
11314 XXXVI  |           hallgatózik, hallhatja jól. De ezt a dévaj lármát nem a most
11315 XXXVI  |                    De ezt a dévaj lármát nem a most érkezett asszony élesztgeti.
11316 XXXVI  |         asszonyhangokat Pelargus hallatja, s a férfiak úgy kacagnak, hogy
11317 XXXVI  |                    Maga az érkezett asszony, a nagy mázos kályha mögé vonulva
11318 XXXVI  |                      Korponay János veszi át a híreket, hátát a kályhának
11319 XXXVI  |                    veszi át a híreket, hátát a kályhának vetve, a borozóasztalnál
11320 XXXVI  |                     hátát a kályhának vetve, a borozóasztalnál ül Fabriczius,
11321 XXXVI  |                    titkokat. Ha rajtakapják, a nedves báránybőr süveggel
11322 XXXVI  |                 letörülheti az egészet.~Amíg a többiek lármáznak, ők csendesen
11323 XXXVI  |               csendesen beszélgetnek együtt. A többiek csak az egyes neveket
11324 XXXVI  |                  Mindeniktől hozott üzenetet a „vihar galambja”.~Dicső
11325 XXXVI  |                munkát végzett! Elvetette azt a magot, amiből fegyveres
11326 XXXVI  |                  fegyveres dandárok nőnek ki a földből. Derék egy asszony!
11327 XXXVI  |                    Talán nem is igaz, amivel a lőcsei árulásról hírbe hozták.~
11328 XXXVI  |              árulásról hírbe hozták.~Most ez a szó hallik az asztal végéről,
11329 XXXVI  |                  végéről, Fabriczius dörmögi a társaknak.~– Andrássy István
11330 XXXVI  |                      Andrássy István kizárta a labancot Krasznahorkából!~–
11331 XXXVI  |                    áruló szót szalasztott ki a száján, de hirtelen feltalálja
11332 XXXVI  |                    egész társaság kiálthatja a vivátot arra a pofonra,
11333 XXXVI  |                    kiálthatja a vivátot arra a pofonra, amit Andrássy István
11334 XXXVI  |                   amit Andrássy István adott a labancnak.~– Ez olyan jó
11335 XXXVI  |                   mondá Juliánna, s elővonta a főkötőjébe rejtett levelet,
11336 XXXVI  |                  volt minden levelek őrzője.~A levél kézről kézre járt;
11337 XXXVI  |            rekommendálni jő fel vala hozzám: a mennybéli Isten áldja meg
11338 XXXVI  |                    oly igen óhajtott levelét a magyar királynak és erdélyi
11339 XXXVI  |                    és jól beburkolva, nehogy a labancok, akiknek ajtót
11340 XXXVI  |                  útközben elkapják.~Maradok, a Te igaz hű bajtársad és
11341 XXXVI  |                   amit Zápolya Jánosról mond a levél, az II. Rákóczi Ferencre
11342 XXXVI  |                      írását, akik elolvasták a levelet, mind megcsókolták
11343 XXXVI  |                      mind megcsókolták utána a leírt nevét.~Hm! – mondá
11344 XXXVI  |                Juliánna. – Itt ugyan osztják a csókokat, hát nekem jut-e
11345 XXXVI  |                   vagy egy?~Pelargus olvasta a levelet utoljára, ő adta
11346 XXXVI  |                     aki mindezt véghezvitte, a mi asszonyunk oly igaz és
11347 XXXVI  |                     tiszta, mint az angyalok a mennyországban. Vivát a
11348 XXXVI  |                      a mennyországban. Vivát a dicső asszony!~A poharak
11349 XXXVI  |                       Vivát a dicső asszony!~A poharak összecsördültek,
11350 XXXVI  |                 mindenki utána kiált: „Vivát a dicső asszony!”~De Juliánna
11351 XXXVI  |                Juliánna nem ügyelt arra, ami a háta mögött történik, ő
11352 XXXVI  |                  mögött történik, ő csak azt a némaságot leste, ami a férje
11353 XXXVI  |                   azt a némaságot leste, ami a férje ajkait halottá tette.
11354 XXXVI  |                      meg.~Fabriczius is csak a griflijét nyálazta, minélfogva
11355 XXXVI  |               minélfogva az éppen nem fogott a palatáblán, mikor írni akart
11356 XXXVI  |                    kénytelen volt az asszony a szóhoz folyamodni.~– Én
11357 XXXVI  |                    tekintettel. Ha nagy volt a vétkem, százszorta nagyobb
11358 XXXVI  |                      százszorta nagyobb volt a bűnbánatom. Íme nem tartottam
11359 XXXVI  |                   kegyelmed elküldött, nekem a pokol pitvaránál is rettenetesebb
11360 XXXVI  |                  odafordult Fabricziushoz.~– A tett jó szolgálatok valóban
11361 XXXVI  |                  uram. Fizessen ki kegyelmed a pénztárunkból ennek az asszonyságnak –
11362 XXXVI  |                 darab aranyat.~Juliánna erre a szóra mint egy veszett tigris
11363 XXXVI  |                    veszett tigris ugrott fel a térdeiről, s olyat ütött
11364 XXXVI  |                       s azzal széttaszigálva a körülálló férfiakat, felszakítá
11365 XXXVI  |                felszakítá az ajtót, lerohant a lépcsőn, ki az utcára, felkapott
11366 XXXVI  |                      ki az utcára, felkapott a szekérbe, rávagdalt a lógósra,
11367 XXXVI  |              felkapott a szekérbe, rávagdalt a lógósra, s azzal, mint akit
11368 XXXVII |                             XXXVII. FEJEZET ~A Pelargus fogadása~A dobsinai
11369 XXXVII |                 FEJEZET ~A Pelargus fogadása~A dobsinai jégbarlangba leütött
11370 XXXVII |                   nem gubahította meg jobban a követfújó urakat, mint ez
11371 XXXVII |                    követfújó urakat, mint ez a nem várt ökölcsapás. – Erre
11372 XXXVII |                    volt senki készen. – Hogy a bűnbánó Magdolna egyszerre
11373 XXXVII |                   szó volt Korponaytól, hogy a feleségét úgy meggyalázta
11374 XXXVII |                   igazán nagyon megérdemelve a bűnbocsánatot, azt a jutalmát
11375 XXXVII |            megérdemelve a bűnbocsánatot, azt a jutalmát várja önfeláldozó
11376 XXXVII |                  önfeláldozó tetteinek, hogy a férj kezét nyújtsa neki,
11377 XXXVII |                     bolondság is volt; ha ez a mód kapna divatra, győznék
11378 XXXVII |                     az asszonyt (és méghozzá a hű szolgálót) így megsérteni.
11379 XXXVII |              szolgálót) így megsérteni. S ha a megbántásért az asszony
11380 XXXVII |                   záporkönnyekre fakad vala, a haját tépi, a világot átkozza
11381 XXXVII |                    fakad vala, a haját tépi, a világot átkozza vala, vagy
11382 XXXVII |                   ilyen vastag végén kezdeni a dolgot, mégiscsak olyan
11383 XXXVII |        megfoghatatlan eset, hogy az embernek a szeme-szája eláll bele.~
11384 XXXVII |                     hogy ennek az asszonynak a lelkében ott bujdosik már
11385 XXXVII |                      arany” emlékében, s ezt a nyugtatványt az ezer aranyról
11386 XXXVII |                aranyról régen ott hordja már a markában, s csak az alkalomra
11387 XXXVII |                  talál duplázni, ha mindjárt a „kegyelmes” uram lesz is.~
11388 XXXVII |                      uram lesz is.~Hát éppen a kegyetlen uram duplázott
11389 XXXVII |                  duplázott rá. Meg is kapta.~A nagy ijedtségben senkinek
11390 XXXVII |                     az elhüledezésből, mikor a vágtató kocsi zörejét meghallák.~
11391 XXXVII |                      jött egy gondolatja. Ez a gondolat az volt, hogy lekapott
11392 XXXVII |                     hogy lekapott egy puskát a szegről, s utána akart szaladni
11393 XXXVII |                      Pelargus útját állta, s a hátát az ajtónak vetve,
11394 XXXVII |                    ajtónak vetve, megragadta a férj kezét.~– Mit akarsz,
11395 XXXVII |               utamból. Meg akarom ölni!~Erre a szóra többen is odaugrottak
11396 XXXVII |               kezdték, hogy ilyet ne tegyen.~A kocsi is jó messze zörgött
11397 XXXVII |                      messze zörgött már, azt a golyó nem éri utol.~Korponay
11398 XXXVII |                    Korponay halálsápadt volt a dühtől.~Pongrácz ezredes
11399 XXXVII |                  Szent László szabadságot ad a sértett férjnek, hogy hűtlen
11400 XXXVII |                  bennünket. – Minden titkunk a kezében van. – Nemcsak a
11401 XXXVII |                     a kezében van. – Nemcsak a mienk: fél Magyarországé.
11402 XXXVII |                   szálai: minden részvevőnek a neve. Ha ez az asszony élve
11403 XXXVII |                    Ne azt nézted volna, hogy a feleséged letérdepel előtted,
11404 XXXVII |                     előtted, hanem azt, hogy a mi leghasznosabb szolgálattevő
11405 XXXVII |                      közbenjárónk kéri tőled a jutalmát. Mit fecsérled
11406 XXXVII |                   jutalmát. Mit fecsérled te a mi aranyainkat, amire olyan
11407 XXXVII |                bizony nem tört volna ki bele a fogad, ha megadod neki.~–
11408 XXXVII |                     nekem leckét.~Fabriczius a huzakodók közé veté magát.~–
11409 XXXVII |                   Azt mondom, cimborák, hogy a veszekedést halasszuk holnapra,
11410 XXXVII |                 holnapra, most pedig szedjük a sátorfát, s igyekezzünk
11411 XXXVII |                      sátorfát, s igyekezzünk a lovainkhoz eljutni, mert
11412 XXXVII |                   óra járás, s két óra múlva a nyakunkon lehetnek a Löffelholtz
11413 XXXVII |                   múlva a nyakunkon lehetnek a Löffelholtz dragonyosai.~–
11414 XXXVII |                   Löffelholtz dragonyosai.~– A biz igaz! – monda Pongrácz. –
11415 XXXVII |                       monda Pongrácz. – Hogy a szemeit szikrázni láttam,
11416 XXXVII |                      asszony le hagyja menni a napot anélkül, hogy minden
11417 XXXVII |                    minden dolgunkat elárulja a labancnak.~– De nem fogja
11418 XXXVII |                  hogy ez az asszony el tudja a rábízott titkokat árulni
11419 XXXVII |                  képes, azt nagyon elhiszem. A sárgarépához sem ülnék le
11420 XXXVII |              elárulja, hóhér pallosának adja a tulajdon édesapját, pedig
11421 XXXVII |              tulajdon édesapját, pedig annak a feje van legfelül, azt nem
11422 XXXVII |                      rémalak volna, amilyent a mitológia sem bírt kitalálni.
11423 XXXVII |                      őt nyomról nyomra, mint a véreb. Se éjjel, se nappal
11424 XXXVII |              elkövethette volna. Ti járjatok a magatok ínjain, én megyek
11425 XXXVII |                 fogva nem vagyok ember, csak a szegődött árnyéka egy másik
11426 XXXVII |                  féljetek tőle, piszkoljátok a nevét. Én szeretem őt, ragaszkodom
11427 XXXVII |                 ragaszkodom hozzá, s lemosom a nevéről a szennyet; ha kell,
11428 XXXVII |                   hozzá, s lemosom a nevéről a szennyet; ha kell, a saját
11429 XXXVII |                 nevéről a szennyet; ha kell, a saját vére hullásával.~      ~
11430 XXXVII |                   hogy fusson hát utána; ők, a többiek, futottak a lengyel
11431 XXXVII |                      ők, a többiek, futottak a lengyel határ felé.~
11432 XXXVIII|                Recidíva~Ő pedig futott, mint a szarvasgím a nyakába harapott
11433 XXXVIII|                    futott, mint a szarvasgím a nyakába harapott hiúzzal.
11434 XXXVIII|                 nyakába harapott hiúzzal. Ez a szó kergette világgá.~„Fizessünk
11435 XXXVIII|                  ezer aranyat!”~Éppen, ahogy a labancok mondták:~„Azért,
11436 XXXVIII|                 Azért, hogy elárultad nekünk a fejedelmet, ezer aranyat
11437 XXXVIII|                     ilyen szolgálatnak ilyen a jutalma. Nem becsület, nem
11438 XXXVIII|                  lehet seperni.~Kihez fusson a panaszával? Ki érti meg?~
11439 XXXVIII|                  egyik férfi kikomplimentezi a házából, ájtatos, kegyes,
11440 XXXVIII|                       filozófus beszédekkel, a másik kitaszítja gorombán.~„
11441 XXXVIII|               kérdezhetik tőle azt, hogy hát a szíved fáj-e?~Ha fáj, ott
11442 XXXVIII|                    szíved fáj-e?~Ha fáj, ott a doktor, kérjen rá balzsamot.
11443 XXXVIII|               Patikában adják. Eszébe jutott a doktor. A tudós Cornides
11444 XXXVIII|                      Eszébe jutott a doktor. A tudós Cornides Lőcsén. Hiszen
11445 XXXVIII|                Dobsináig meg Krasznahorkáig, a két beteg gyermeket megkuruzsolni. –
11446 XXXVIII|                    pénz kell, sok pénz. mert a doktor nem utazik ingyen.
11447 XXXVIII|                   adni nyugtatványt róla.~Az a másik ezer ugyan fogytán
11448 XXXVIII|                     alig cseng belőle egypár a tarsolyban, az egész gazdagsága
11449 XXXVIII|                       az egész gazdagsága ez a szekér alma. Ha azt eladhatja,
11450 XXXVIII|                     Ha azt eladhatja, viheti a tót parasztszekéren a finnyás
11451 XXXVIII|                 viheti a tót parasztszekéren a finnyás doktort magával.~
11452 XXXVIII|                      ezek. Nem gondol ő most a beteg fiával sem.~Ismét
11453 XXXVIII|                       sűrű fenyőerdő között. A nő leszáll a szekérről,
11454 XXXVIII|               fenyőerdő között. A nő leszáll a szekérről, hagyja cammogni
11455 XXXVIII|                   szekérről, hagyja cammogni a lovait, maga a füves útfélen
11456 XXXVIII|                      cammogni a lovait, maga a füves útfélen bandukol ostorpattogtatva.
11457 XXXVIII|                     letépi bokrétának azokat a haragos kék sisakvirágokat,
11458 XXXVIII|                 Farkasölő gyökérnek” nevezik a népek. Jól mondta Pelargus,
11459 XXXVIII|                      hogy nem szeretne ahhoz a sárgarépához leülni ebédre,
11460 XXXVIII|                     amit ennek az asszonynak a keze fog főzni.~Egyszer
11461 XXXVIII|                      rangbeli személy utazik a hintóban. Van oka a fullajtárosnak
11462 XXXVIII|                   utazik a hintóban. Van oka a fullajtárosnak olyan nagyon
11463 XXXVIII|                 álltak az útfélre, s eközben a szekeret éppen keresztbe
11464 XXXVIII|                keresztbe állították az úton. A postaszekérnek meg kell
11465 XXXVIII|              postaszekérnek meg kell állnia, a postás pogányul fújja a
11466 XXXVIII|                      a postás pogányul fújja a trombitát, hogy előidézze
11467 XXXVIII|                    hogy előidézze az erdőből a hanyag lóhajtót, a hintó
11468 XXXVIII|                   erdőből a hanyag lóhajtót, a hintó belsejéből két asszonyság
11469 XXXVIII|                     feje dugódik előre, mind a ketten zsémbelnek erősen,
11470 XXXVIII|                     Juliánna jól ismeri mind a kettőt. Az egyik Löffelholtz
11471 XXXVIII|                      Löffelholtz tábornokné, a másik a kis Blumevitzné,
11472 XXXVIII|              Löffelholtz tábornokné, a másik a kis Blumevitzné, a Fabriczius
11473 XXXVIII|                     másik a kis Blumevitzné, a Fabriczius leány: Juliánna
11474 XXXVIII|                   pajkos kedve támad. Odafut a szekeréhez, s televeszi
11475 XXXVIII|                      szekeréhez, s televeszi a két markát szercsikával,
11476 XXXVIII|                     szercsikával, s odaállva a hintóhágcsóhoz, palóc parasztkiejtéssel
11477 XXXVIII|                   elszörnyedve csapják össze a kezeiket, s felsikongatnak.~–
11478 XXXVIII|                    kacag, csak úgy reng bele a két válla.~– Micsoda komédia
11479 XXXVIII|                   nemrégiben, s visszakérted a képeskönyvét, ami neki oly
11480 XXXVIII|                    hogy nagyon segített neki a kegyleveléhez, hát akkor
11481 XXXVIII|                      ír: Triplex philosophia a címe; s minden reggel egy
11482 XXXVIII|                    reggel egy szegfüvet visz a megholt feleségének, s ott
11483 XXXVIII|                      erre már általános volt a kacaj.~Hahaha! Andrássy
11484 XXXVIII|                imádkozik! Zsolozsmát énekel. A hátát korbácsolja! Böjtöt
11485 XXXVIII|                  tart! Keresztet hány magára a szép asszony közeledtére!
11486 XXXVIII|                      Az asszonyok kiszálltak a hintóból, összeölelték,
11487 XXXVIII|                      összeölelték, csókolták a véletlenül feltalált barátnét;
11488 XXXVIII|            késztették, hogy üljön be közéjük a hintójukba, majd az almás
11489 XXXVIII|               bolondozz – unszolá Krisztina, a nyakába csimpeszkedve –,
11490 XXXVIII|                   almát faluról falura, mint a hiencek, odajössz hozzám
11491 XXXVIII|                  földönfutó lettél, elvették a bécsiek az apád birtokát
11492 XXXVIII|                     bécsiek az apád birtokát a kegyleveled dacára.~Löffelholtzné
11493 XXXVIII|                    Éppen tegnap érkezett meg a nyílt parancs, hogy Blumevitzné
11494 XXXVIII|                    parancs, hogy Blumevitzné a Fabriczius-féle birtokokba
11495 XXXVIII|                       Az úton majd elmondjuk a többit.~– De így csak nem
11496 XXXVIII|                   nem mehetek Lőcsére, ebben a parasztruhában, másféle
11497 XXXVIII|                  majd itt Poprádon megállunk a Husz apó vendéglőjében,
11498 XXXVIII|                  szilaj jókedvvel ugrott fel a hintóba. – Ez fölséges lesz!~
11499 XXXVIII|                       eléggé csiklándozhatta a szívét az a tréfás gondolat,
11500 XXXVIII|                  csiklándozhatta a szívét az a tréfás gondolat, hogy a