bold = Main text
     Fezejet                                              grey = Comment text

   1 I      |                                 I. FEJEZET ~Az elmúlhatatlanok (Tájékozás)1 ~
   2 I(1)   |                  lőcsei városi levéltárból, az Andrássy család hagyományaiból
   3 I      |              Szepesség székvárosát, most is az a bástyafal veszi körül,
   4 I      |          ostromoknak volt tanúja; ugyanazok az őrtornyok rajta, amikben
   5 I      |                 fehér ruhás hölgyet ábrázol az a kép, vállán keresztülvetett
   6 I      |                    másikkal egy kulcsot tol az ajtó zárába. A kép igen
   7 I      |                    zárába. A kép igen régi. Az alatta fekvő kert a Probsztner
   8 I      |                   ősük festette ezt a képet az ajtóra a század elején.~
   9 I      |                    kezével hívogatólag int.~Az első képet a mély boltív
  10 I      |                képet a mély boltív megvédte az idő viszontagságaitól, csak
  11 I      |                     viszontagságaitól, csak az ajtó táblázata nyiladozott
  12 I      |                  táblázata nyiladozott szét az eresztékeiből; az utóbbi
  13 I      |          nyiladozott szét az eresztékeiből; az utóbbi már össze van repedezve
  14 I      |                   repedezve és megkopva; de az arc mind a kettőnél jól
  15 I      |                 fehér asszonyt”; de itt már az akkori magyar divatú díszöltözetben,
  16 I      |                  hódító; míg ha tovább nézi az ember, valami félelmetest,
  17 I      |                   rajta azt a varázst, mely az ellentmondó kifejezéseket
  18 I      |                 Mindenki tudja, hiszi, hogy az valóban így volt; hogy e
  19 I      |                    ellentmond.~Vannak, akik az egész történetet a megörökítő
  20 I      |                   de ezeknek ellentmondanak az írott adatok. A történetbúvár
  21 I      |                     nő elárulta a nemzetét.~Az első és egyetlen nőalak
  22 I      |                     első és egyetlen nőalak az egész magyar történelemben,
  23 I      |                  mondják, bizonyítják, hogy az volt.~Azért festik a képét
  24 I      |                  volt.~Azért festik a képét az ajtóra, a falakra, abban
  25 I      |                abban a helyzetben, aminőben az árulást elkövette; azért
  26 I      |                     csillag.~Hol a megoldás az ég-pokol különbségű ellentmondás
  27 I      |            kalandorélethez; de mi indokolja az átmenetet a gyöngeségből
  28 I      |                    esik közbe.~Hogyan lehet az, hogy egy nő, aki egyszer
  29 I      |              országot, másszor megint azért az országért odadobja saját
  30 I      |             odadobja saját ifjú szép fejét?~Az eszmék átalakultak, a korszellem,
  31 I      |                  átalakultak, a korszellem, az új ivadék fogalmai megváltoztak
  32 I      |                     Ami valamikor bűn volt, az most erény; ami szégyen
  33 I      |                    erény; ami szégyen volt, az most dicsőség. Az a nagy
  34 I      |                     volt, az most dicsőség. Az a nagy láng, ami egykor
  35 I      |                     a diadalok vérmezejébe. Az újkor vezérszellemei nem
  36 I      |                  arra.~      ~Krasznahorka, az Andrássy család ősi fészke,
  37 I      |            legnevezetesebb mindazok között, az egy első emeleti szobácskában
  38 I      |                 átlátszó födél alatt alszik az Andrássy család ősanyja,
  39 I      |                   szép fehér, a haj fekete; az arc nyugalma andalító. A
  40 I      |                    hajdani szemszivárványt; az ajkak fájdalmasan szelíd
  41 I      |                   Semmi nem tanúskodik rajt az enyészetről. A halotti köntöst
  42 I      |               rozsdává lett körülötte; csak az örökalvó nem változott meg.~
  43 I      |              megkérdezni tőle.~      ~Ennek az elmúlhatatlan halottnak
  44 I      |        elmúlhatatlan halottnak a férje volt az az Andrássy István tábornok,
  45 I      |                   halottnak a férje volt az az Andrássy István tábornok,
  46 II     |            emlékmondatokkal a párkányzaton, az egész piacnégyszöget mind
  47 II     |                nemesi paloták mindegyikének az elejét a földszint hosszában
  48 II     |                  árucsarnokok foglalják el, az építészet minden ötlete
  49 II     |                   alakított oszloptornácok, az egyiknek az oszlopai harántul
  50 II     |                 oszloptornácok, az egyiknek az oszlopai harántul dűlnek
  51 II     |                     felírva a bolt tábláján az áraikkal együtt, hogy a
  52 II     |                 fizet; itt alkudozás nincs, az árakat a tanács állapítja
  53 II     |                 hernász, a kvinet singje, s az árak mellé ki van az is
  54 II     |                      s az árak mellé ki van az is függesztve, hogy melyik
  55 II     |                     ember siet bevásárolni; az oszlopcsarnokok alatt rajzik
  56 II     |             hasonlít, csupa merő német.~Még az első magyar keresztény királyok
  57 II     |                  úrra. S a kispolgárság sem az, ami más német városok alsóbb
  58 II     |                     egyúttal hadnagya is; s az első ágyúszóra mindenik
  59 II     |             fegyverestül.~Soha még ellenség az ő kapujukon erővel be nem
  60 II     |                  keserves korszakában is ez az egy hely dacolt Batu kán
  61 II     |                      mely oltalmul szolgált az egész ország bujdosóinak.
  62 II     |                   nyert diadalokra utalnak: az oroszlánon nyargaló páncélos
  63 II     |                       egy címer pedig magát az ördögöt ábrázolja, szarvakkal
  64 II     |               szarvakkal és hosszú farkkal: az a Täufel családé. És a többiek
  65 II     |               korszakában Lőcse fontosságát az is emelte, hogy itt volt
  66 II     |               lőcseiek rögtön előállították az újakat, s Antaeusnak megint
  67 II     |                     megint vissza lett adva az elvesztett ereje. Aztán
  68 II     |                     üzenni: onnan előkerült az új.~Nagyon is megbecsülte
  69 II     |            fejedelem, mind a vezérei. Ebben az esztendőben is egy egész
  70 II     |               katonái.~Tíz órakor megkondul az öregharang a nagy templom
  71 II     |               harangszóra még nagyobb lesz, az egész vásáros nép odagyülekezik,
  72 II     |                    zárva legyenek a boltok. Az egész város protestáns,
  73 II     |                   Szent Jakab nevét viseli. Az oltár, a faragó és festőművészet
  74 II     |             festőművészet csodaszép remeke; az óriási tabernaculum, mely
  75 II     |           szertartás mellett dicsérik benne az Istent. Mindent úgy hagytak
  76 II     |                     festett képeket; csupán az oltár tábláit szokták bezárni
  77 II     |               Krisztus a Gecsemáne-kertben, az utolsó ítélet, a feltámadás,
  78 II     |               mennybemenetele; ez utolsónál az apostolok, kik térdre borultan
  79 II     |                    patríciusok előjoga, meg az olyan kitűnő férfiaké, akik
  80 III    |                FEJEZET ~A kétfejű gyermek – Az irámszarvas és a százszorszép
  81 III    |                     harangozásnak mégiscsak az lett a következése, hogy
  82 III    |                  másrészt pedig azért, hogy az új ruháját megmutassa, amit
  83 III    |              sokadalomban.~Nehogy pedig ezt az utóbbit a laikus olvasó
  84 III    |      felvilágosítást adni róla, hogy igenis az új ruháját, amit éppen egész
  85 III    |                 akinek csak két hibája van: az egyik az, hogy a bajusza
  86 III    |                    két hibája van: az egyik az, hogy a bajusza nem akar
  87 III    |                  nagyon is előredomborodik. Az elsőért nem akarják neki
  88 III    |                     járna. A bírói pálcának az aranygombjára ha felteszi
  89 III    |                    comutus szorítja sarokba az embert; s mikor az egyik
  90 III    |                  sarokba az embert; s mikor az egyik szemöldökét felhúzza,
  91 III    |                    a másikat pedig lehúzza, az előérzetet nyújt arról,
  92 III    |                ifjonc: ez a bírónak a fia. (Az anyja ám ennek olyan magas
  93 III    |                    s ha kettőt megengedünk, az egészet végig kigombolják,
  94 III    |               ecclesia”; a kelyhet, melyből az Úr vacsorája borát itták,
  95 III    |                    tartogatják még.~Ezenben az orgona megszólal odabenn,
  96 III    |                    vor Gottesdienst.” Előbb az asszonynak, azután az Úrnak!~–
  97 III    |                 Előbb az asszonynak, azután az Úrnak!~– Nagy gavallér,
  98 III    |                    asszony vagyon.~– Kérem: az angyal!~– Angyal vagy asszony,
  99 III    |                        Angyal vagy asszony, az mindegy. Gyakran az angyalok
 100 III    |                asszony, az mindegy. Gyakran az angyalok nem segítenek annyit
 101 III    |               angyalok nem segítenek annyit az emberen, mint az asszonyok,
 102 III    |                     annyit az emberen, mint az asszonyok, s a gonosz angyalok
 103 III    |                    vele annyi rosszat, mint az asszonyok. Ez a mienk pedig
 104 III    |                     amit egy asszony kíván, az megtörténik, ha mindjárt
 105 III    |                    csendesen nevettek.~– Mi az? Mit nevetnek? – tudakozódék
 106 III    |           tudakozódék a hosszú termetű úrfi az apja vállán áthajolva.~Alauda
 107 III    |                hercegnőnek címeztem: de még az orcámat is megveregette
 108 III    |                 nagy kíséretet hoz magával. Az irámszarvas előtt lóstat
 109 III    |                   francia mérnökkari tiszt, az erődítmények felügyelője.
 110 III    |                   elé ér a fényes társaság, az imsik rákiált az irámszarvasra
 111 III    |                  társaság, az imsik rákiált az irámszarvasra a maga nyelvén.
 112 III    |                bivalnyakú marha megérti ezt az ismerős szót, és rögtön
 113 III    |                   ez? – kérdi Wencezlauz.~– Az én időmben úgy hítták Wittembergában,
 114 III    |           lerajzolva Wagnernél – felel neki az apja bosszúsan, s aztán
 115 III    |                     Wittembergában tanultam az asztronómiát, már akkor
 116 III    |                 parazsat tesznek a nyelvére az ilyen pogány beszédért?~
 117 III    |                barát is, aki imádkozik mind az ötünk helyett.~– No hiszen,
 118 III    |                 ötünk helyett.~– No hiszen, az imádkozik még csak szépen.~(
 119 III    |                   még csak szépen.~(Ez volt az a „dervisgenerális”, akitől
 120 III    |           valamennyi kuruc vezértől.)~– Hát az uramat sem ereszti velem
 121 III    |         kegyelmességed a templomba? – kérdé az úrhölgy.~– Annak meg inspekcióra
 122 III    |              tengeri módussal volt bélelve. Az úrnő feje selyemfátyolba
 123 III    |                 burkolva, mely a homloka és az álla körül csavarodva, az
 124 III    |                   az álla körül csavarodva, az arcának csak egy kis részét
 125 III    |                megnézni való lehetett volna az arcon, azok a varázstevő
 126 III    |          alázatosabb fejhajtással válaszolt az úrnő, alig hallhatón suttogva:~–
 127 III    |                        Igen szépen köszönőm az irámomnak küldött lichen
 128 III    |             imakönyvét ajkáig emelve, egész az oltár melletti karszékéig,
 129 III    |                      se balra; míg ellenben az egész gyülekezetben minden
 130 III    |                futóbolond fogsz lenni, mint az a Pelargus, akinek ha azt
 131 III    |              Pelargus, akinek ha azt mondja az az asszony, hogy menjen
 132 III    |                     akinek ha azt mondja az az asszony, hogy menjen el
 133 III    |                     asszony, hogy menjen el az Operenciákra, hát oda is
 134 III    |             visszajön.~– De hát minek ennek az irámnak a lichen islandicum? –
 135 III    |                 atyja másodszor is jött már az urakat szorgalmazni, hogy
 136 III    |            zsöllyeszékben gördítették végig az utcán, s ha abból kiszállt,
 137 III    |                   nyájas üdvözlettel járult az érkező elé. A nyájasság
 138 III    |                 mankójával.~– Micsoda dolog az a kétfejű gyerek? – sürgölé
 139 III    |               elmondom minden tréfa nélkül. Az idei újesztendő napján éppen
 140 III    |               jóslatot szerezte, hogy ebben az esztendőben két bírája lesz
 141 III    |                  egyszerre Lőcse városának. Az orákulum azonban nem teljesedett
 142 III    |                  vonuljunk be, hallom, hogy az orgonista a himnuszhoz játssza
 143 IV     |                     oltárműhöz, katedrához, az ülőpadokhoz vannak csatolva;
 144 IV     |                   Ulászló csak kinyitná azt az ajtót, s kidugva rajta a
 145 IV     |                    s kidugva rajta a fejét, az mondaná mindenre, ami történik: „
 146 IV     |              történik: „Dobzse, dobzse!” Ha az a márványba faragott kép,
 147 IV     |            egyszerre a karját, s odamutatna az átelleni falra, s elkiáltaná
 148 IV     |                     magát: „Hova lett onnan az a kép, amit én odaállíttattam?”
 149 IV     |               hatalmas nagy dynasta, Thurzó az a márványszobor, az az eltűnt
 150 IV     |                  Thurzó az a márványszobor, az az eltűnt kép pedig Luther
 151 IV     |               Thurzó az a márványszobor, az az eltűnt kép pedig Luther
 152 IV     |             patrónusával, Szent Jakabbal.~S az apostol és a reformátor
 153 IV     |          összefértek egymással; és mindazok az aranyos szent alakok megszokták
 154 IV     |                     hogyan verte meg Gideon az amalekitákat és filiszteusokat,
 155 IV     |                   Rákóczi Ferenc fejedelem, az amalekiták és filiszteusok
 156 IV     |                   járván a prédikáció alatt az öblös tubákos pikszis.~Ez
 157 IV     |                     templom mélyén, egészen az orgona karzata alatt. Akkoriban
 158 IV     |              támlányára, olyan hatalom volt az akkor!~A prédikáció végeztével
 159 IV     |                     A prédikáció végeztével az orgonista rákezdi a nagyszerű
 160 IV     |                     pedál basszus hangja, s az ismeretes búgásra mind az
 161 IV     |                   az ismeretes búgásra mind az egész gyülekezet talpra
 162 IV     |              gyújtogat. „Erős várunk nekünk az Isten!” Benne van e dalban
 163 IV     |                    van e dalban minden, ami az embert a föld sarából felemeli:
 164 IV     |            hazaszeretet, a testvérvonzalom, az önfeláldozás, jellemerő,
 165 IV     |          önfeláldozás, jellemerő, egész fel az istenimádásig! Kihívás a
 166 IV     |              falrengető strófát a közönség, az a festett kép ottan a rámában,
 167 IV     |                   alatt a tizenkét szenátor az oltár elé járul, ahol a
 168 IV     |            nagytiszteletű úr kiosztja nekik az Úr vacsoráját. Úgy szokás,
 169 IV     |                    ott kell tartani a fejét az apja mögött.)~– Nem hozzád
 170 IV     |                     a hosszú legényfia, aki az apja bőrtáskáját viszi a
 171 IV     |                   báránykát vezet szalagon; az Erő, aki egy oszlopot emel
 172 IV     |                  oszlopot emel a vállán, és az Igazság, szokás szerint
 173 IV     |                    feljárás a tanácsterembe az árkádok felől van, s ott
 174 IV     |                 város szépsége egyetértés.)~Az egész épületen meglátszik,
 175 IV     |                   vastagok, mint a bástyák; az előcsarnoka maga egy tágas
 176 IV     |            hátlapján a rajta ülő címerével, az elején a városéval, s e
 177 IV     |                    van, annak a hegyébe azt az ónémet palástot, amit még
 178 IV     |                     leülnek a szenátor urak az asztal körül. A fiatal De
 179 IV     |                    ülő átellenese is hajlik az ellenzéki nizushoz. Ez Borád
 180 IV     |              látszik, ezt akarják beugratni az oppozícióba.~Bíró uram figyelmét
 181 IV     |              főparancsnok úrnál remonstrált az ellen, miszerint a tanács
 182 IV     |                 Hortis uram, s nagyot ütött az öklével az asztalra.~– Ököllel
 183 IV     |                     nagyot ütött az öklével az asztalra.~– Ököllel tanácsasztalra
 184 IV     |            pólyáltatja magát nyers húsba ez az asszonyság éjszakára azért,
 185 IV     |                    megvan a maga nyitja. Ez az asszonyság bizonyára se
 186 IV     |                 római Lollia Paulina, hanem az egyszerű kulcsa e csodának
 187 IV     |                  egyszerű kulcsa e csodának az, hogy az urán, a fián, annak
 188 IV     |                  kulcsa e csodának az, hogy az urán, a fián, annak a nevelőjén
 189 IV     |                 fián, annak a nevelőjén meg az asszonycselédein kívül még
 190 IV     |                ellen tegyen kifogásokat? Ha az őseink hallanák, akiknek
 191 IV     |                  szálltak meg falaink közt, az mondanák rá: „Pfuj! Fösvény
 192 IV     |                    félbe a beszélőt, amitől az megijedt, s amint a két
 193 IV     |                   daloljunk.)~– Tudni fogja az érdemes tanács, hogy holnap
 194 IV     |             generálisság minden főtisztjei, az ő feleségeikkel együtt,
 195 IV     |                 Hortist a szomszédjai, amit az ösztökélésnek véve egy újabb
 196 IV     |                  intett a főjegyzőnek, mire az nagy üggyel-bajjal, mintha
 197 IV     |             elszörnyedés hangja keletkezett az egész tanácsban, mely a
 198 IV     |                     is elég, hogy jóllakjék az ember!~Csak bíró uram nem
 199 IV     |           főszállítmányosa; ez mind a kettő az ő embere volt.~– Majd egyenként
 200 IV     |                    kiszopogassuk őket, mint az articsókát! – súgá a jegyzőnek. –
 201 IV     |                    költséglajstromot.~Hanem az articsókának tövise is van!~–
 202 IV     |                volma elég más lyuka-, hanem az, hogy mi itt ilyen dobzódást,
 203 IV     |               hónapokon át be leszünk zárva az őrsereggel együtt, arra
 204 IV     |                  arra kell gondolnunk, hogy az élelmiszereink elfogynak,
 205 IV     |              amennyi egy hónapig elég volna az egész fegyveres őrségnek.
 206 IV     |               emiatt a fején! – replikázott az ellenzéki szónoknak bíró
 207 IV     |                    módját is tudja a magyar az élelmiszer beszerzésének.
 208 IV     |                 Exorbitans kvantum volt biz az.~– No de ez ellen ne szóljunk,
 209 IV     |                     szenátor uraknak egyike az érdemes mészáros céhnek
 210 IV     |                     érdemes mészáros céhnek az elöljárója – súgá De Hortisnak
 211 IV     |                  volt érdekelve a harmadik; az aszúboroknál meg a negyedik,
 212 IV     |                  tanácsbelit nagyon elővett az elhallgatás, mindig egyet
 213 IV     |                   szemöldökével egyet inte. Az odasúgott neki, mintha tubákkal
 214 IV     |               rögtön.~Végtére azonban mégis az utolsó pozícióban olyan
 215 IV     |                 elkezdtek nyugtalankodni, s az ellenzéki asztalvégen egyszerre
 216 IV     |                 négy mécset minden ablakba.~Az illuminatio szóra Trux uramnak
 217 IV     |                    ijed meg.~– Nos, hát, mi az? – kérdé Alauda uram, mintha
 218 IV     |                  sáfrány. Ezer kék ördög!~– Az „ezer ördög”-gel való káromkodásért –
 219 IV     |               forint árú sáfránnyal nemcsak az Andrássy generális uram
 220 IV     |                   igen praktikus módja volt az ellenzéki viszketeg elmulasztásának.
 221 IV     |                 ugrálnának fel olyan sűrűen az ellenzéki szónokok. – Így
 222 V      |                    ügy simán elintéztetvén, az ülés egy „Pfiff”-re felfüggesztetett,
 223 V      |                   assecurálván afelől, hogy az ő osztályrésze fennhagyatik;
 224 V      |          meghitelesítésére ismét visszatér.~Az ilyen csendes elmélkedésre
 225 V      |                    van a tanácsterem alatt, az a kis mellékajtó vezet le
 226 V      |          pincernarum! – parancsol bíró uram az ajtónállónak.~Ezt a díszes
 227 V      |                  szenátor lesz belőle, mire az apja kidűl, addig beleokul
 228 V      |               adomát, hogyan szégyeníté meg az egykori janitor az egykori
 229 V      |           szégyeníté meg az egykori janitor az egykori bírót ilyen alkalommal:
 230 V      |               veszedelmes természetű verbum az a „fero, tuli, latu, ferre”.
 231 V      |                   való?~– Annak kötelessége az „extenebratio”. – Vagy úgy!~
 232 V      |                   akósok.~Tokaji borral van az megtöltve mind.~Látott már
 233 V      |                    tartalmaz. Nagy potentát az, aki ilyen nagy darabban
 234 V      |               tartogatja ezt a kincset. Ezt az átlátszó aranyat; ezt a
 235 V      |                  déli napsugárt. Más bortól az ember megbolondul, ettől
 236 V      |                      Ez a Spiritus sanctus. Az esszencia! A lélek! Mély
 237 V      |                  ezt a kincstermő birtokot. Az összes tokaji borokat nekik
 238 V      |            szüretüket el ne rontsa.~Ezeknek az apostoloknak a tudományát
 239 V      |                   amit felülről világít meg az utcakövezettel egyszint
 240 V      |               szorított szűk gádor; melyben az ülőhelyet csak a falból
 241 V      |                   tokaji bort nem teszik le az asztalra, hanem kézben tartják,
 242 V      |                     a „bírság” pinteket nem az apostolok szolgáltatták
 243 V      |                    közben torkára szalaszt, az az ő benificuma. – Ezt nevezik
 244 V      |                 közben torkára szalaszt, az az ő benificuma. – Ezt nevezik
 245 V      |                    húz a neve után krétával az ajtóra, ami arra való, hogy
 246 V      |                     Még csak akkor dalolták az első verset:~„Vinus, vina,
 247 V      |                     Ide nem hozták magukkal az ónémet hivatalpalástot,
 248 V      |                Hogyne zártam volna? – felel az apprehendálva. – Hiszen
 249 V      |                Nagyobb igazság kedvéért még az övére akasztott kulcspárt
 250 V      |          bírságoltatta meg magát annyiszor.~Az érdemes tanács ismét felvonul
 251 V      |                    a fiának, hogy nyissa ki az ajtót. Wencezlauz úrfi nem
 252 V      |                    s valamit dörmög azokról az időkről, amikor ő wittembergai
 253 V      |                     wittembergai diák volt. Az ő szemei egy-hét (nem két)
 254 V      |               bortól még nem látnak kettőt. Az ajtó feltárul.~Hanem ekkor
 255 V      |                     hosszú asztala mellett, az elnöki székben ott ül egy
 256 V      |                     a bor rózsapiros színét az ijedség szederjes hamva
 257 VI     |                             VI. FEJEZET ~Ki az a Fabriczus?~Ott áll az
 258 VI     |                     az a Fabriczus?~Ott áll az életnagyságú arcképe nagy
 259 VI     |               arcképe nagy aranyos rámában, az elnöki szék háta mögött
 260 VI     |                  mögött a falra akasztva.~Ő az a Fabriczius János, aki
 261 VI     |            Fabriczius a maga bírósága alatt az ivóvizet biztosította Lőcse
 262 VI     |                    tudják a titkát.~Ezekért az érdemeiért festették őt
 263 VI     |                  festették őt le a lőcseiek az utókor hálás emlékének.~
 264 VI     |                   emlékének.~Csakhogy ebből az arcképből alig maradt az
 265 VI     |                    az arcképből alig maradt az élő alakon más, mint a rideg,
 266 VI     |                    tagjaikat.~– Nos! – szól az asztalnál ülő alak. – Lépjenek
 267 VI     |                     ülő alak. – Lépjenek be az urak! Mit állnak meg az
 268 VI     |                     az urak! Mit állnak meg az ajtóban? Nem vagyok én kísértet.
 269 VI     |                      egy kissé megváltozott az arcom; hanem én vagyok az.~
 270 VI     |                   az arcom; hanem én vagyok az.~Alauda uram pedig jobb
 271 VI     |                    ha csak maradt volna meg az a másik alak kísértetnek.~–
 272 VI     |                    ha Fabriczius elfoglalja az elnöki széket, akkor Alauda
 273 VI     |         misericordiánusok klastromába, ahol az ördöngösöket ápolják. Hogy
 274 VI     |                   szenvedtem ott, azt talán az arcom is megmutatja. Hogyan
 275 VI     |                   Ezt tehették. Aki bolond, az nem lehet bíró. – És eszerint
 276 VI     |                   kútfeje. Azonban nem lesz az. Lőcse városa két bírája
 277 VI     |                     városa két bírája közül az egyik valóban bolond. –
 278 VI     |                     valóban bolond. – Hanem az én eszem helyén van.~– Hát
 279 VI     |                     praktikához folyamodott az árulás? A fejedelemnő legbelső
 280 VI     |                  tanácsosa, Absolon, azokat az élelmiszereket, amiket a
 281 VI     |           kaszájával hol a búzát vágta, hol az ellenséget – ez az Absolon
 282 VI     |                      hol az ellenséget – ez az Absolon elkezdte titokban
 283 VI     |                    és nappal, s mikor aztán az ellenség ismét körülzárolta
 284 VI     |               képpel a fejedelemnőnek, hogy az élelmiszerek fogytán vannak,
 285 VI     |           élelmiszerek fogytán vannak, hogy az őrség rövid időn ki Lesz
 286 VI     |              fogságra vitetni Bécsbe. Ennek az áruló Absolonnak a leányát
 287 VI     |                     közelebb nem bátorkodik az ágyúink torkába nézegetni,
 288 VI     |              valóban helytelen. Letorkolták az embert stb.~De Hortisnak
 289 VI     |               gyanúban.~– Ha ez a határozat az egész tanács akarata ellen
 290 VI     |             elbliccelt onnan, magára hagyva az öreget, aki aztán gombos
 291 VI     |            polgárokat. Lenn a piacon, amint az oszlopcsarnokból kilépett,
 292 VI     |                éppen akkor tolták keresztül az útjában a sánta asztrológust,
 293 VI     |                     nagyon helyes határozat az, hogy a várost védelmező
 294 VI     |            megvendégeltessenek. Csupán csak az étekfogások helyreigazítandók.
 295 VI     |                    meg legyen adva a módja, az evőeszközöket szolgáltassa
 296 VI     |                  helyét, amíg minden embert az asztal alá nem ivott, Amiért
 297 VI     |                    maga mint hites felesége az ő férjének, azt ugyan minden
 298 VI     |                minden útjában követheti; de az egész léhűtő cselédségének
 299 VI     |                     emlékezett rá, hogy biz az ő felesége sem tesz másképpen;
 300 VI     |               minden ember összehúzza magát az ostromzár alatt, s maga
 301 VI     |               bezárassanak, s amely polgárt az őrjárat az utcán lámpás
 302 VI     |                    amely polgárt az őrjárat az utcán lámpás nélkül talál,
 303 VI     |                   találnak egyedül kószálni az utcán lámpásgyújtat után,
 304 VI     |        lámpásgyújtat után, egyedül magában, az reggelig „ketterhäuschen”-
 305 VI     |                 generális uram parancsoljon az ő katonáinak; a polgároknak
 306 VI     |                 voltam és ma nem is megyek. Az én helyem ma a városházánál
 307 VI     |                   ma a városházánál van. Ez az én otthonom.~
 308 VII    |                 azon födeles tornyocskával; az oldalai feldíszítve vasliliomokkal,
 309 VII    |                 feldíszítve vasliliomokkal, az ajtajára pedig egy lángoló
 310 VII    |              gondolat volt e mű alkotójától az ártatlanság és lángoló szerelem
 311 VII    |                    fel e vaskalitot, miután az arra a célra szolgál, hogy
 312 VII    |                nehéz lakat őrzi a vasajtót. Az egész alkotmány szép zöldre
 313 VII    |                 mikor este ki akarja nyitni az ablakát, hogy az imádójával
 314 VII    |                     nyitni az ablakát, hogy az imádójával szót váltson,
 315 VII    |                  ide élő testben befalazva; az a két kőfej az ő képmásuk.
 316 VII    |                   befalazva; az a két kőfej az ő képmásuk. Mikor e jelkép
 317 VII    |                 ahogy most hordják a bálban az uraságok a kalapjaikat a
 318 VII    |                    Hiszen akkor is megesett az, hogy el-elfelejtkeztek
 319 VII    |             erkölcseik szoktak lenni.~Azért az ilyen újra kihirdetése a
 320 VII    |                  szabadjára lettek eresztve az erkölcsök; s ha valaki reggel
 321 VII    |                    hadsereg indul meg.~Arra az egy szóra, hogy „megjött
 322 VII    |                  éjszaka, hogy nem lehetett az utcán egyebet hallani, mint
 323 VII    |                 utcán egyebet hallani, mint az őrjárat alabárdnyelének
 324 VII(1) |                     nyelvet beszéltek abban az időben. Egy példát megörökített
 325 VII(1) |                  Hanslija, Lomnicból: ezért az apa fiastól panaszra megy-
 326 VIII   |                elemében találta magát, hogy az éjszakai őrjáratra ő is
 327 VIII   |             őrjáratra ő is vállára vethette az alabárdot. Zsiványból lesz
 328 VIII   |                    diáknak nagy gyönyörűség az, ha egy éjjel ő fogdoshatja
 329 VIII   |                   éjjel ő fogdoshatja össze az utcán kurjongatókat. Szedtek
 330 VIII   |                      Több lázba bezörgettek az ablakon, ahol még tíz óra
 331 VIII   |                   in flagranti, amint éppen az utcán pipára gyújtott: csakhogy
 332 VIII   |                   pipára gyújtott: csakhogy az kikapta a strázsa kezéből
 333 VIII   |                   kikapta a strázsa kezéből az alabárdot, s szétütve a
 334 VIII   |                    a hó ismét esni kezde, s az őrjárat ismét felkerült
 335 VIII   |                 Hopp, Gevatterek!”~– No! Mi az?~– Ezek az én édes szemeim!
 336 VIII   |            Gevatterek!”~– No! Mi az?~– Ezek az én édes szemeim! Nem látják
 337 VIII   |                 cipőjének a nyoma.~– Utána!~Az egész őrjárat nekiiramodott
 338 VIII   |                     meglátszott lábnyomokon az üldözésnek.~Az üldözött
 339 VIII   |                  lábnyomokon az üldözésnek.~Az üldözött azonban valószínűleg
 340 VIII   |               egérutat vett, s bekanyarodva az oszlopcsarnokok alá, utat
 341 VIII   |                kakasok. Itt kell neki lenni az árkádok alatt valahol. Csak
 342 VIII   |                   ez a sport.~Csakhogy azok az árkádok az egész piac mentében
 343 VIII   |                    Csakhogy azok az árkádok az egész piac mentében körös-körül
 344 VIII   |                   Mind a két végén elfogták az árkádok boltsikátorait,
 345 VIII   |                   megint nem fogtak semmit.~Az üldözött leány, mikor látta,
 346 VIII   |             körülkerítik, hirtelen kisuhant az oszlopcsarnokból, s kívülről
 347 VIII   |                   tömör házlábaknak, amiken az egész emelet nyugszik.~Mikor
 348 VIII   |             észrevette.~– Ahol fut, ni! Héj az édes szemeim! Elejbe a rúddal!~
 349 VIII   |                   karját, nagyot sikoltott. Az egy olyan éles, szívig nyilalló
 350 VIII   |                     a derekát, s fel akarta az arcáról rángatni a takaró
 351 VIII   |                  leánynak tíz körme volt, s az úrfinak az ábrázatja annyi
 352 VIII   |                    körme volt, s az úrfinak az ábrázatja annyi gót ábécéjegyet
 353 VIII   |            Wencezlauz, a kivont schlägerrel az egyik markában; a másikban
 354 VIII   |                    másikban a rúdlámpással.~Az iskola sarkánál egy magános
 355 VIII   |                    magános férfi bukkant ki az utcából, aki tolvajlámpást
 356 VIII   |              kezében. Majd egymásba ütötték az orrukat.~– No! Megállj!
 357 VIII   |               leányát fogtad el!~– Micsoda? Az én húgámat?~– Oh caput bisonis!
 358 VIII   |                  volt már odáig. A leány és az őrjárat kinnmaradt az oszlopos
 359 VIII   |                    és az őrjárat kinnmaradt az oszlopos előcsarnokban;
 360 VIII   |                  mind a harmincnyolc céhnek az atyamestereit, s szidta
 361 VIII   |                  spanyollovasokról hiányzik az egymáshoz kötő lánc, a lőporos
 362 VIII   |                tetején, hogy ha lopva jönne az ellenség, az üres jégburkolat
 363 VIII   |                    lopva jönne az ellenség, az üres jégburkolat leszakadjon
 364 VIII   |                     sor Alauda uramra, hogy az is észrevegye.~– Mi tetszik,
 365 VIII   |       elmulasztottak a védelem dolgában. Ha az ellenségben bátorság és
 366 VIII   |                  mit kíván velem közölni?~– Az őrjárattal jöttem ide, mely
 367 VIII   |                   rendet fenntartani.~– No, az is dicséretes dolog, ha
 368 VIII   |                   patríciusok maguk vezetik az őrjáratot: ámbár ezt elvégeznék
 369 VIII   |                        Egy leányt fogtak el az őrök, aki tilalom ellenére
 370 VIII   |               tilalom ellenére egyedül járt az utcán.~– No, hát zárják
 371 VIII   |                      Alauda uram visszatért az őrjárathoz.~– Jöjjenek kendtek
 372 VIII   |                    Jöjjenek kendtek utánam.~Az elfogott leányt elkísérték
 373 VIII   |                     kegyelmed; el ne nyomja az álom, amíg a hóhér a delikvensért
 374 VIII   |                    fog küldeni a város mind az őröknek, mind a siralomleánynak.
 375 VIII   |           Wencezlauz nagyon vakarta a fejét az ostromtutyi alatt erre a
 376 VIII   |                januáriusi napon és éjszakán az őrtűz mellett. – Hanem a
 377 VIII   |                 fényétől aztán világos lett az egész piac. A körüllevő
 378 VIII   |                  kalitban? Vajon ki lehet?”~Az pedig összegunnyadva hevert
 379 VIII   |                    élettelen tömeg, s dugta az arcát a kámzsája és karjai
 380 VIII   |                     szükség), s elballagott az árkádsorok felé. Azoknak
 381 VIII   |                     tulajdona; de jelenleg, az ostrom ideje alatt Korponay
 382 VIII   |                    Fabriczius hozzátartozói az udvari osztályba szorultak.
 383 VIII   |                  nyíljanak. (S nem tudhatja az ember, hogy vajon a harmadik
 384 VIII   |         hasonlóképpen áttörve?) Szokás volt az az akkori viharos időkben.~
 385 VIII   |                    áttörve?) Szokás volt az az akkori viharos időkben.~
 386 IX     |                  hanem elégedjünk meg azzal az adattal, hogy egy negyedóra
 387 IX     |                    háborgatom; de szokatlan az eset maga is, ami idehozott.
 388 IX     |                 lábatlankodó emberek, hanem az ítélő törvényszék bírái.
 389 IX     |                    világosságra ébredek fel az álmomból, mi az ablakomon
 390 IX     |                 ébredek fel az álmomból, mi az ablakomon besüt: kitekintek
 391 IX     |                  csak azután gyújtották meg az őrtüzeket – jegyzé meg a
 392 IX     |                    jegyzé meg a bíró.~– No, az irrelevans dolog. Én rögtön
 393 IX     |                  történt; azok azt mondják, az ével egy kóborló leányt
 394 IX     |                    kóborló leányt fogtak el az utcán, s azt a rendelet
 395 IX     |          pellengérkalitba bezárták – s hogy az a hajadon – kegyelmednek
 396 IX     |                    hogy mit jelent ez, amit az imént kérdésbe tett. Minthogy
 397 IX     |                     kérdésbe tett. Minthogy az in flagranti kapott delikvens
 398 IX     |                  flagranti kapott delikvens az én családomhoz tartozik:
 399 IX     |                   bíró uram. Hagyjuk ezeket az allotriákat! Én tisztelem
 400 IX     |                     vízen; virgázza meg: ez az ő dolga, nem a közönségé.
 401 IX     |                     dolga, nem a közönségé. Az obsoletum statútumokat hagyjuk
 402 IX     |            generális uram, egy más újságot. Az éjjel Blumevitz ezredes
 403 IX     |       kegyelmességed karabélyosai elaludtak az őrszobában, amin keresztül
 404 IX     |                    ilyenek kevesen vagyunk.~Az utóbbi szavakat nagy hangsúlyra
 405 IX     |               némettel több van odakinn: ez az egész.~– De meg egy magyarral
 406 IX     |                    úgy van. Nem ismerem azt az urat. Hanem a feleségét,
 407 IX     |             intézkedtem, hogy holnap reggel az egész lovas hadunk induljon
 408 IX     |                borult.~– Mit tartozik énrám az asszony! – szólt felindultan.~–
 409 IX     |                   Ha Korponay nem mondta el az asszonyának a rábízott feladat
 410 IX     |              rábízott feladat titkát, akkor az sem közölhette azt egy harmadikkal,
 411 IX     |             közölhette azt egy harmadikkal, az a harmadik meg egy negyedikkel,
 412 IX     |                    Korponay János kapitány, az átvett küldeménnyel együtt,
 413 IX     |                     a titkot a feleségének, az pedig megüzente azt a szökni
 414 IX     |                    császári tisztnek, s aki az üzenetet vitte, senki sem
 415 IX     |                    senki sem volt más, mint az a fehérszemély, akit az
 416 IX     |                     az a fehérszemély, akit az éjjel a piacon elfogtak,
 417 IX     |                    a piacon elfogtak, éppen az én házam, a Thurzó-palota,
 418 IX     |                   rábízott feladatot, akkor az elfogott személy nem vétett
 419 IX     |                     jó erkölcs ellen; akkor az történik vele, hogy haja
 420 IX     |                     vagy a küldemény, akkor az elfogott leány áruló volt:
 421 IX     |                    rossz szellemekből, amik az ember szívében lakoznak,
 422 IX     |                     egy, amikor nincs zárva az ajtó, s még rábeszélhessen,
 423 IX     |                      No, hát tartsa meg ezt az acélszívet majd akkor is,
 424 IX     |                      amit azoknak mondott: „Az áruló számára Istennél sincs
 425 X      |                                 X. FEJEZET ~Az ablakban, a tűzhelynél,
 426 X      |               Reggelre sűrű köd ereszkedett az egész vidékre: Korponay
 427 X      |                    még jobban hasonlítsanak az árnyakhoz, a lovak dobogása
 428 X      |               ketterhäuschen rácsvonalai, s az előttük ácsorgó egypár alabárdos.~
 429 X      |                     hogy korán felébredtek. Az egyik ablak kinyílik, s
 430 X      |                     nótát énekli, amit majd az utókor Rákóczi-nótának fog
 431 X      |           Megszabadít a kevély,~Majd ha jön az éj!~– Ugyan jó kedve van
 432 X      |                  zúzmarától fehér szalmára.~Az énekes cseléd aztán beteszi
 433 X      |                 énekes cseléd aztán beteszi az ablakot; biz azt most jó
 434 X      |                   kapitányi rangjáról, hogy az Korponay János.~Fiatal,
 435 X      |                     főstrázsamesteré, három az ezredesé; a vezéreké kócsag.
 436 X      |                ezredesé; a vezéreké kócsag. Az arcából is keveset enged
 437 X      |                    fehér a zúzmarától, csak az erős sasorráról ismerni
 438 X      |              elszánja magát, hogy benyisson az asszony hálószobájába. Halkan
 439 X      |            hálószobájába. Halkan nyitja fel az ajtót, hogy zajt ne keltsen.
 440 X      |                    világánál láthatja, hogy az ágy üres, csak a kihúzóágyban
 441 X      |                  szolgálók ágyasházába, ami az úrnő szobájából nyílik.
 442 X      |               kerepelő hang.~Oda is benyit. Az első percre elveszi a szeme
 443 X      |                hívják, hogy kávéőrlő malom. Az csinálja azt a sajátságos
 444 X      |                  Hát te öcsém, Pelargus, mi az ördögöt csinálsz itt a konyhában?~
 445 X      |                     jobban Korponay, ez biz az ő felesége.~A következő
 446 X      |                   nyomjon. Nagyot sikolt rá az asszony.~– Jaj te! Eredj
 447 X      |                   Csupa jégcsap a bajuszod!~Az bizony nem jut az eszébe
 448 X      |                 bajuszod!~Az bizony nem jut az eszébe az embernek, mikor
 449 X      |                    bizony nem jut az eszébe az embernek, mikor ilyen véletlenül
 450 X      |                    körül; ez bizony konyha, az ott tűzhely; ez itt Pelargus,
 451 X      |                   Pelargus, aki kávét őröl, az meg a szép Korponayné, aki
 452 X      |                        Cselédség? Galambom, az nincs. Az istállóban van
 453 X      |              Cselédség? Galambom, az nincs. Az istállóban van egy kocsis.
 454 X      |                   kisül, maga is kap belőle az útra.~– No, de hát mit értsek
 455 X      |                    rendeletet adta ki, hogy az ostrom ideje alatt minden
 456 X      |                     eresztettem. S minthogy az éjjel a belső frajjomat
 457 X      |                 belső frajjomat is elfogták az utcán, tehát magam gyürkőztem
 458 X      |                    állapotban.~– De hisz én az imént egy fehércselédet
 459 X      |        fehércselédet hallottam itt énekelni az ablakban, aki a porozóruhát
 460 X      |                  porozóruhát kiverte.~– Hát az a fehércseléd is én voltam.~–
 461 X      |                     süti meg a maga ebédjét az őrtűz mellett, kinn a mezőm:
 462 X      |                    mezőm: Ha rákerül a sor, az egész ezred számára sütök-főzök,
 463 X      |                    a munkához; aztán nehogy az a hosszú termetével előtte
 464 X      |              maradjon, sebesen elmondá neki az utasításokat.~– No, csak
 465 X      |                    engemet, hanem fogja azt az összekötött kácsatollat,
 466 X      |                összekötött kácsatollat, ott az ibrikben tojássárgája, kenje
 467 X      |                  szalmát rekvirálni jártam. Az a lovaskapitánynak az élete. „
 468 X      |               jártam. Az a lovaskapitánynak az élete. „Csiripeljétek körül
 469 X      |                 élete. „Csiripeljétek körül az ellenséget!” Ez az utasítás.
 470 X      |                    körül az ellenséget!” Ez az utasítás. Éjjel mindig nyeregben,
 471 X      |                    A kijáró kutyának különb az állapotja, mint egy kuruc
 472 X      |                  egyszerre ledobta a földre az egész kávédarálót az asszony,
 473 X      |                 földre az egész kávédarálót az asszony, s felugrott hevesen,
 474 X      |                     járok, ahol a vasat meg az ólmot osztogatják. De hát
 475 X      |                     a másik után eldugdosta az urának, az általkötő selyem
 476 X      |                  után eldugdosta az urának, az általkötő selyem nagykendője
 477 X      |                    főstrázsamesterségről?~– Az már megvan. Itt van a generális
 478 X      |                  generális kezében. Nemcsak az, hanem még más is. A fejedelem
 479 X      |                 megszerzi, meg is kell adni az árát.~– Micsoda árát?~–
 480 X      |                    Micsoda árát?~– Ugyanazt az árát, amin Ocskay vette.~–
 481 X      |            kardmarkolatára ütött.~– Itt van az ára az oldalamon.~– Ő kardcsapásokkal
 482 X      |                     ütött.~– Itt van az ára az oldalamon.~– Ő kardcsapásokkal
 483 X      |                féltékeny vagy?~– Nem vagyok az, Isten látja a lelkemet.
 484 X      |            gazdasszonykodni?~– Ha nem volna az a kis fiú ott a bölcsőben,
 485 X      |               szóknál egyszerre átmelegült. Az igaz érzés a legdrágább
 486 X      |                    ez igaz volt. – Talán ez az „egy”.~– Ugye? Neki nagy
 487 X      |                 végig férje karjait, azokat az acélizmokat, amikre gyermekének
 488 X      |                  hogy majd nemsokára megjön az apja, s hoz neki cifra bábot,
 489 X      |                hamarább jövök, akár később, az baj lesz.~– Csak épen jöjj
 490 X      |               tennünk, míg a ködben tart. – Az ajtókat mind nyitva találtam,
 491 X      |                   Aztán Pelargus: rád bízom az asszonyomat, jól gondját
 492 X      |                kísérte, s ott bezárta utána az ajtót. Korponaynak csak
 493 X      |                    Korponaynak csak odakinn az utcán jutott eszébe, hogy „
 494 X      |                    fiát sem kapott. De hogy az asszony is el tudja ezt
 495 X      |                     feledni. Pedig útravaló az. De hát kinek a számára
 496 X      |                   árnyékképe, a piacon csak az őrtűz lobogott, a ketterhäuschen
 497 X      |                  nyúlánk testalkata mellett az egész hadjárat minden viszontagságait
 498 X      |                vesztett csatában felragadni az eldobott zászlót, s az újra
 499 X      |           felragadni az eldobott zászlót, s az újra összeszedett csapatokkal
 500 X      |                    összeszedett csapatokkal az ellenségre rohanni. Ő maga