Fezejet
1 I | mely rég idő óta birtokosa e helynek. Egyik ősük festette
2 I | kifejezéseket kibékíti.~E képnek eredete egy hagyomány,
3 I | az valóban így volt; hogy e kép élő mása valóban megtette
4 I | ereklye van még most is e hírhedett sziklafészekben.
5 I | Százhetvenhárom éve múlt annak, hogy e koporsó födele reáborult,
6 I | Senki sem tudja okát adni e természetfölötti tüneménynek.~
7 II | tudják vinni. Hanem azért e nemesi paloták mindegyikének
8 II | és gazdagsága váltakozik e csarnokok alatt. Amellett
9 III | született katufrékot. A törvény e tekintetben kérlelhetetlen,
10 III | Szilveszter napja, és mind e napig én magam vagyok egyedül
11 IV | nekünk az Isten!” Benne van e dalban minden, ami az embert
12 IV | haragos bálványok ellen, akár e földön laknak, akár a túlvilágon.
13 IV | végzi. Isten hallgassa meg!)~E zsolozsma éneklése alatt
14 IV | kapjanak. Szükségük lehet rá. E communióról elmaradni senkinek
15 IV | vályúsan van már kikopva. E nagy vasajtó mellett a szögletben
16 IV | az elején a városéval, s e székre vetve a palást, s
17 IV | hanem az egyszerű kulcsa e csodának az, hogy az urán,
18 IV | harangöntő a markából dörmögé e szavakat:~– Hiszen csak
19 VI | Wencezlauz! – hörgé rekedt hangon e megszégyenítésre a másik
20 VI | egész léhűtő cselédségének e városban többé hely nem
21 VI | egy negyvennyolc óra alatt e városnak hátat fordítson.
22 VI | szégyenkapun” kiseprűztessék!~E drákói rendszabályok mind
23 VII | Humorisztikus gondolat volt e mű alkotójától az ártatlanság
24 VII | jelvényeivel ékesíteni fel e vaskalitot, miután az arra
25 VII | Probsztner-kertet díszíti e történelmi emlék, eladatva
26 VII | kőfej az ő képmásuk. Mikor e jelkép fölé a kinyúló vaskarikába
27 VIII | saját leánya.~Fabriczius e szóra megrendült. Vas termete
28 VIII | uramnak nagyot villantak e szóra a szemei. Erre várt
29 IX | hogy egy negyedóra múlva e történtek után már ott volt
30 IX | Fabricziusnak éppen nem volt kedve e nevetésre visszhangot adni.~–
31 X | gunnyasztó alak pedig felüti e dalra a fejét, mintha arra
32 X | miket álmodoztunk.~A nő arca e szóknál egyszerre átmelegült.
33 X | csodálatosan villámlott e szónál.~– Mit tesz kegyelmed?~–
34 X | végig lúdbőrzött. Ő értette e mondás fenyegető rejtélyét.~–
35 X | egészen felmagasztosult e névre. „Rozgonyi Cicelle!”
36 XII | kérdheti azt, hogy miért?~E szónál oda kellett borulni
37 XII | úgy sugárzanak a szemei e szóra.~De a nő ajkpittyesztve
38 XII | hírességeknek az alakjaival, akik e harcokban vezérszerepet
39 XII | Me coenas, at avis edit e regibus (Maecenas atavis
40 XIII | arcmozdulatát értette már e leánynak.~– Várj, leánykám!
41 XIII | én ura és bírája vagyok e városnak. – Nekem nem az,
42 XIII | a városba, úgy, hogy még e házban sem vette észre senki.
43 XIV | támadtok fel az ítélet napján!~E kibékítő szavak nem téveszték
44 XV | szép dúsgazdag hajsátor. E naptól fogva Andrássy tábornok
45 XV | mely ritkítja párját széles e Magyarországon, már negyven
46 XV | öntépő pelikánját, akik mind e templom falai közt várják
47 XV | szobormű körirata kezdődik e szavakkal: „Miserrimus peccator” (
48 XVI | lábára.~Korponay tiltakozott e meggyalázás ellen.~– Belleville
49 XVI | s katonásan üdvözölve, e szókkal kezdé jelentését.~–
50 XVI | gondoltam, tanúnak jöttek ide.~– E szerint tehát kegyelmed
51 XVI | intézzen!~Fabriczius bíró e szóra hátrafordította a
52 XVI | mit szól, mit tesz most?~E tüskén ülő feszengés alatt
53 XVI | Erdélynek nagyfejedelme, e néven második, Magyarország
54 XVI | Rákóczi de Felsővadász.”~E nyílt parancs felolvasása
55 XVI | polgárság és a katonaság e rohamot visszaveri, azalatt
56 XVI | meg a legelső embert, akit e dologban tetten kapott?~
57 XVI | megtorlást, igazságot!~S e szóknál Fabriczius egyenes
58 XVI | hittem.~– Ki árulhatta el e titkot Löffelholtznak? –
59 XVII | de házat nem adtak neki.)~E ház vastag falában a konyha
60 XVII | szárával. A bozót előtt, mely e domboldalt körülvette, állt
61 XIX | odakötözvén az ablakrácshoz, e munka után visszafordult,
62 XIX | város főparancsnokságával, s e hivatalból származó minden
63 XIX | Úgy tett, mintha megijedne e fenyegetéstől.~Úgy rémüldözött,
64 XIX | Még most is látszik rajta e szúrás…~…A szép hölgy pedig
65 XX | Juhajla!~Szép nóta e’ nagyon!~– No, fiam, kitáncoltad
66 XXI | Andrássy István korában is e termekben pompázott; csak
67 XXI | még címertelenek, azokban e három szó van: „higgy, remélj,
68 XXII | négy év óta nem látták őtet e vár falai.~A viszontagságos
69 XXII | között?~Zsófia belenyugodott e távollétbe. Ott volt a két
70 XXII | hajdan iszonyúbb pofája, mint e minden tűztől lángoló emberé
71 XXII | olyan nehéz lett a szíve e levél elolvasása után. A
72 XXII | mozdulattal emelé magasra.~E tekintetnek, e mozdulatnak
73 XXII | magasra.~E tekintetnek, e mozdulatnak olyan szörnyű
74 XXII | arkangyal volna, kiálta e döbbentő csendben:~– Te
75 XXII | parancsolsz! Itt Isten parancsol!~E szóra vadul felegyenesedett
76 XXII | sorában, s mesélt a két fiúnak e fényes alakok nagy tetteiről,
77 XXII | főgenerális úr rám bízta e vár parancsnokságát, így
78 XXII | akárminő biztatással jöjjön is e vár alá a császári had,
79 XXII | idegén zsibbadás futott át e szavakra. Aki ilyen fenyegetést
80 XXII | fölismerte a rögeszméjét e hidegvérű őrültségnek, nem
81 XXII | Az a gyönge, éteri alak e szavak kimondása után valami
82 XXII | hogy valami választ adjon e fenyegetésre, mely haragja
83 XXIII | a lelke még nem vett be e szavakból semmit. Az csak
84 XXIII | úgy, hogy szebben se kell.~E szónál olyan hevesen ragadta
85 XXIII | egész hatalmú úr vagy itt e várban. Az én uram tett
86 XXIII | hadi készületekről, amik e várban folynak, s ez árulás!
87 XXIII | megrettent. Elállt a szava e megtámadásra. Miklós folytatá
88 XXIII | minden tagját meglepte a láz e szavakra. Dideregve burkolta
89 XXIV | hirtelen fölnyitá a szemeit e szóra, s rábámult nagy sötét
90 XXIV | volt! Nem akart helyet adni e szörnyeszmének a szívében.
91 XXIV | üres. Az egyik oldalára e sorok voltak írva: „Az én
92 XXIV | kísértő lélek közelített e szavaknál az a légben lebegni
93 XXV | nemegyszer lettek említve e levelekben. Keresték, hogy
94 XXV | érdemeseknek találtattak e donációkban való legfelsőbb
95 XXVI | Summum periculum in mora.”~E levél hallatára Juliánna
96 XXVI | össze egy álló helyében e levél olvasta után.~Idő
97 XXVI | míg magához tudott térni e szédítő csapástól. Akkor
98 XXVI | Krasznahorkára. Lett volna oka e búcsújárásra.~
99 XXVII | szárnyra kelték őket. Futott e szobákból minden élő lélek,
100 XXVIII | legmegbízhatóbb kútforrásból: „E napokban fog Lőcsén keresztülutazni
101 XXIX | visszatérő szavak hagyták el e látványra:~– Du ver – fluchter –
102 XXX | tudatlan elbámulás látszott e név hallatára, ami kétségtelenné
103 XXX | járja már, hogy ott terül e földdarab körülárkolva,
104 XXX | mélyébe, arcát eltakarva e félelmes tekintet elől;
105 XXXI | megmondja neki, mi sietteti e kétségbeesett útra.~Az ijedelem,
106 XXXI | kiszabadítónak.~Hanem azért Juliánna e bölcs tanács dacára nem
107 XXXI | fogja semmisíteni. Amikor e szerződést aláírta Pálffy,
108 XXXI | halk nevetés is hangzott e riposzt után.~– Hm! – dünnyögé
109 XXXI | kellett volna hozzá, hogy e lángtól égő arc a bűbáj
110 XXXI | lapjaiból a rémjeleneteket, amik e színpadon lejátszattak,
111 XXXI | ruházta fel a várost!~Oldalt e szomorú sziget mellett állt
112 XXXI | ablakokból sírás hangzik; e nagy zajban ki hallaná,
113 XXXII | furfangossággal a börtönéből, s akkor e népvezérrel együtt megrohanta
114 XXXII | családfa levelei között e név után: I. Zsigmond, nem
115 XXXII | amiket a villám perhorrescál.~E célból Ghéczy Zsigmond egész
116 XXXII | azért az aranyhajért, ami e gyermekfőről eltűnt? A világ
117 XXXIII | alakot hordozza magával e rettenetes törvényszék elé,
118 XXXIV | másnak, mint a híveknek.~Itt e hegy mélyében lakik az egyik
119 XXXIV | ezredévet számlálhat az?~E jégbarlang bejárását a Gölnitz-völgy
120 XXXIV | de leszállni bele csak e század utolsó évtizedeiben
121 XXXIV | Mikor a közelmúlt években e barlang hírre kapott, egy
122 XXXIV | oszlopaival, boltozataival, hogy e káprázatos fénytől a szem
123 XXXIV | ideje.~Akik idelenn vannak, e vak sötétségben, soha ki
124 XXXIV | erő nem való a védelemre.~E szívzsibbasztó csüggedés
125 XXXIV | Isten tudja meg.~A daliák e nyugodt beszéd által egészen
126 XXXIV | segítségére siettem.~– Hát e szerint a tábornok nem tud
127 XXXIV | ő is odaírta a neve után e szót: „vidi”. S aztán odanyújtá
128 XXXIV | még Juliánna –, segítsen e jégfalon aláereszkednem.~
129 XXXV | szabadítom meg akkor, amidőn e könyvet visszaadom. Hogy
130 XXXV | örömkitörésével csókolá meg e nyújtott kezet. S azzal
131 XXXV | reszketve rogyott térdre e koporsó előtt.~Nem szólt,
132 XXXV | gyökérrel kitépni, most félt e kedvenc szegfűvirágából
133 XXXV | lett előtte minden, ami e házban az elhunyt feleségre
134 XXXV | szólaljon meg, védje magát e vád ellen? Nem úgy volt-e?
135 XXXV | Kegyelmed maga sem maradhat e helyen, mert a hatalmas
136 XXXVI | konyhából a tokányillatot.”~E hangosan folytatott tereferére
137 XXXVI | szemébe, hogy annak bizony e néma tekintetből is meg
138 XXXVI | mindenki meg volt hatva e jelenettől. Korponay János
139 XXXVIII| eszébe Juliánnának, amiről e percig csudamódon megfeledkezett. –
140 XXXVIII| véletlen kisegítette Juliánnát e kétségbeejtő szorongattatásból. –
141 XXXVIII| recepttel, amit a tudós férfiú e veszedelmes baj ellen összeírt.
142 XXXIX | kellett legjobban örvendezni e betoppanó alak láttára.
143 XL | Megbánta mindjárt, amint e szót kimondta, visszavette
144 XL | ez.~Az ország zászlósura e szóra hirtelen odalépett
145 XL | ha nem szolgáltatnám át e leveleket? – S aközben egy
146 XLI | Magyarország.~S aztán mi neki e bokréta valamennyi virágszála?~
147 XLII | Rákóczihoz, hanem Rákóczi küldte e leveleket azokhoz az urakhoz.
148 XLII | azokhoz az urakhoz. De ő e leveleket sohasem adta át
149 XLII | ítélőmesterek remonstráltak e parancsolat ellen, hivatkozva
150 XLII | kínvallatás alá fogják vetni.~E lőtte való nap odaküldték
151 XLII | nem változik-e el, mikor e szót meghallja „capitis
152 XLII | Juliánna meg volt rendülve e szemrehányásra.~– Mit tehetnék
153 XLII | istápolásra van szükségem e nagy szorongattatásomban.~
154 XLII | nagy szorongattatásomban.~E szó megtérésre mutatott.~
155 XLII | hangosan zokogni.~A könyv e fejezetnél volt felnyitva:~„
156 1 | számára nem termett orvosság e földön.~E második csapás
157 1 | termett orvosság e földön.~E második csapás után, a nagy,
|