Fezejet
1 V | protocollumba beírja, addig őt magára hagyják, assecurálván
2 VI | az érdemeiért festették őt le a lőcseiek az utókor
3 VI | uram őkegyelme nem is hívja őt másképpen, mint „kocsmagenerális”.
4 VIII | ugorhatott át, s a sötétség őt védelmezte.~– Így soha el
5 VIII | delikvensért eljön és átveszi őt. Ételt, italt fog küldeni
6 X | a lélek. Gyakran látták őt a vesztett csatában felragadni
7 XI | padkákat, az ablakon kibámulva. Őt kívülről nem láthatták az
8 XI | fölébredni. Addig nem kell őt háborgatni. Addig pedig
9 XII | előttem.~Azzal leültette őt a patkó alakú kerevet végére,
10 XII | kénytelen volt kapitulálni, hogy őt kiengesztelje.~– No, ne
11 XIII | annak a kísértetnek, aki őt meg akarná most ijeszteni!
12 XIII | életjelt nem ad ott.~Odavitte őt a saját ágyába és lefekteté.
13 XIII | Juliánna őrjöngő kacajjal kapta őt nyalábra, összecsókolva
14 XIII | Juliánna betakargatta őt a paplannal.~– Aludjál,
15 XIII | hóhér jelvénye. Le kell őt fegyverezni!~– S azt te
16 XIII | bizonyára elég oka van rá, hogy őt elárulja, mikor rájön, hogy
17 XIII | egyszerre felnyíltak.~– Őt újra meglátod. Ő fog ottan
18 XIII | Léni asszonyhoz, s elkezdte őt költögetni. A szelídebb
19 XIII | vele. Annak úgy kellett őt a két karjánál megfogni,
20 XIII | semmi móddal nem fogjuk őt felkölthetni, mint éppen
21 XIV | bosszúval ordítá: „Oda kell őt csukni a ketterhäuschenbe!
22 XIV | kedves bajtársát, vitte őt rohanva magával, útközben
23 XIV | adhatja át kardját. Én fogom őt őrizni, és én felelek érte.~–
24 XV | reverendissime”, köszönté őt a tábornok, kezét nyújtva
25 XVI | hiszen te magad tetted őt fogságra a saját szobádba:
26 XVI | valamennyi istenei felé. Őt, a magyar seregek legfényesebb
27 XVI | teljes hatalmával erőszakolja őt! „Meg ne rúgjam ezt a bírói
28 XVI | derültséget támaszt, ami őt azonban meg nem zavarja.~
29 XVI | Czelder Orbán nem tartja őt ellenséggel cimborázó hazaárulónak;
30 XVIII | hogy örömmel tudósítja őt, miszerint szeretett leánya,
31 XVIII | menekülésre, s hogy ezzel őt semmivé teszi?~Vagy talán
32 XIX | Azoknak egy része el fogja őt hagyni, ha kenyértörésre
33 XIX | azzal a megbízással küldé őt Rákóczi Ferenc táborába,
34 XIX | oldalon. Itt Rákóczi vetteté őt fogságra, amott a király
35 XIX | donációt kapott, ugyanazokért őt abban megerősítse.~– Nem
36 XIX | asszonyt, s felrántotta őt hevesen, hogy az arcába
37 XIX | aztán oly erővel taszítá őt el, hogy az hanyatt estében
38 XIX | fiacskájáról. Hogy dicsérik őt jó anyának, szép asszonynak,
39 XXII | királyi kegylevélre, mely őt és gyermekeit birtokaikban
40 XXII | őutána a templomba hoztak.~Őt abban a „másik” templomban
41 XXII | többinél), s nem igyekezett őt álmából felzavartatni; hanem
42 XXII | sejtheté, hogy mi hozza őt ide.~A gyermekeit el akarta
43 XXII | megvetéssel fordult el az őt fenyegető asszonytól, s
44 XXII | ördöge. Még ez a két fiú is őt meri kigúnyolni, eddigi
45 XXII | százszorszép ördögöt, aki őt árulóvá tette!…~
46 XXIII | mintha rögtön meg akarná őt fojtani. A gyermek megijedt,
47 XXIII | ismét szeretetteljesen vonta őt az ölébe, s megcsókolgatá
48 XXIII | figyelmesen.) Aztán tudósítja őt a gazdasági állapotokról,
49 XXIV | néz, kinek lesz bátorsága őt akár golyóval, akár rossz
50 XXIV | Pedig bizony itthagyta őt az anyja azalatt, amíg aludt.
51 XXIV | tekintetet adott.~Megölte őt az eltitkolt bánat. Mert
52 XXIV | ami rajta esett! – biztatá őt tovább Miklós. – Ha ma jól
53 XXIV | mi nem engedjük meg, hogy őt eltemessék, míg apánk haza
54 XXV | a négycsövű pisztollyal őt megriasztani?~És vajon meg
55 XXV | rejtek arra mutat, hogy őt nem árulta el az asszony.~–
56 XXV | Löffelholtzmé volt, aki őt ott várta. A szoba ugyanis
57 XXVI | Geduld bringt Rosen – biztatá őt csendesen Husz apó, s megtöltve
58 XXVI | aki az érkezőt fogadja, s őt a hintóból leemeli. A karmazsinpiros
59 XXVI | kényeztetve az asszonyok által, őt még nem csalta meg egy is.~
60 XXVI | csalta meg egy is.~Hogy őt még csak meg sem látták
61 XXVI | hogy Juliánna ott fogja őt bevárni.~„Óvatosság a bölcsesség
62 XXVI | ezzel az asszonnyal, hogy az őt itthagyja a faképnél?~Félelem-e
63 XXVI | volt, hogy a csalfa asszony őt csak meg akarta bosszantani.
64 XXVI | semmi egyéb!~Hogy óvta őt a védangyala az őt fenyegető
65 XXVI | óvta őt a védangyala az őt fenyegető veszélyektől!
66 XXVII | megszálló fél éppen ide akarta őt hozni, a maga contre-escarpe-jai
67 XXVII | magához tér, világosan beszél, őt hívja be.~Maga is mindent
68 XXVIII | apácához, akinek fel kelle őt váltani. Azt felkölté, s
69 XXVIII | Spanyolországban volt. Előbb őt kellett tudósítani bátyja
70 XXVIII | bosszankodva, hogy a filiszter még őt bírálgatni meri.~– Még nem
71 XXVIII | igazoló leveleket, melyekben őt a hamu alatt lappangó tűzre,
72 XXVIII | skarlátszínű hintót, amely őt előtte futtában üldözi (
73 XXVIII | lovag is okosabb lett. Az őt megelőző rejtélyes útitárs
74 XXIX | kipihenik magukat, vigye őt tovább Szathmárig.~– Nem
75 XXIX | diplomaták legfinomabbikához, aki őt elfogadó termében várta.~
76 XXX | talány!~Nem előzhette-e őt meg mégis valaki? Az a bivalyos
77 XXX | márványarcú hölgy azonban őt figyelmére sem méltatta;
78 XXX | igen meleg hangon biztosítá őt kérelmének teljesítése felől.
79 XXX | a terem ajtajáig kísérte őt, s méltóságos asszonynak
80 XXX | császári hadsereg vezérévé; őt magát Bécsbe hívják: a békealkudozásnak
81 XXX | előle a fejét. Az az ember őt megátkozta.~– Verjen meg
82 XXX | fölébredve.~– Nem láttad őt? – kérdé Juliánna.~– Kit?~–
83 XXXI | apját sem. Én nem akarom őt tovább a kegyelmed iskolájába
84 XXXI | lobogásáról! Hogy felejtette őt ottan egy egész felgyújtott
85 XXXI | értesítette róla, hogy mi oka volt őt ily hirtelen elhagyni?~A
86 XXXI | medvére vadászik. No, ha őt nem, hát Belleville-t mindenesetre
87 XXXI | is meglátta őtet.~S aztán őt meglátni és minden haragot,
88 XXXI | mondták meg Korponaynénak; őt sem nagyon érdekelte, hogy
89 XXXI | higgye róla azt, hogy amidőn őt szerette, szívből vétkező
90 XXXI | panaszát. Inkább higgye őt elkárhozott szerelmes asszonynak;
91 XXXI | milyen büszke arra, hogy őt most annyian nézik és rettegik.~„
92 XXXI | esztendeig mind azt tanulta. Hol őt kergették ott, hol ő kergetett
93 XXXII | Fügedyé csak azzal, hogy őt szállásra befogadta. Azonban
94 XXXII | megtámadta, seregét szétverte, őt magát megölte, a sok ezüst,
95 XXXII | hadsereget nem küldtek ellene, őt ugyan ki nem fogták onnan.~
96 XXXII | kedves emléke sem volt, ami őt a szülői házhoz csalogatta
97 XXXII | kisfia?!~Addig el tudta őt magától hagyni, amíg az
98 XXXIII | karján a gyermekével.~Amint őt meglátja, csaknem erőt vesz
99 XXXIII | lelket! – Azt hiszi, ez most őt bosszantani jön; megtudva,
100 XXXIII | akinek gyűlölnie kellene őt: még a kisgyermekével is!
101 XXXIII | bűnöm.~– De nem kapod ám őt vissza soha.~– Soha?~– Ha
102 XXXIII | Nem bátorság volt az, ami őt biztatta, csak megvetése
103 XXXIV | árulást elkövetni, amilyennel őt ti, a férje, az egész világ
104 XXXIV | írta a neve után a „láttam”-ot, hanem bedugta a pergament
105 XXXIV | Az volt a vétkem, hogy őt oly nagyon szerettem.~–
106 XXXIV | árulásban? Te voltál az, aki őt elcsábítottad; a te mézes
107 XXXIV | az a titkos hatalom, ami őt megfordította. Nem aranygyapjúval,
108 XXXIV | eredj oda hozzá, és csábítsd őt vissza.~– Hogyan? – kérdé
109 XXXIV | az arany hajszálat, mivel őt tőlünk elkötözted, s láncold
110 XXXIV | Istvánra szükségünk van. Őt tartjuk a legalkalmasabb
111 XXXIV | még most is bálványozza őt. Ha ő kezébe kapja a zászlót,
112 XXXIV | egy tábor sereglik körüle. Őt nem vehetjük meg pénzzel,
113 XXXIV | asszonynak, mégiscsak át kellett őt fognia a két karjával, de
114 XXXIV | de csak mégsem szorította őt magához.~Juliánna leült
115 XXXIV | elereszti a kötelet, s hagyja őt a mélységbe hullani, utána
116 XXXV | nyílnak. Ott sem láthatja őt senki más, csak a vén kertész.
117 XXXV | az ájtatosság odahoz, de őt ott sem láthatja meg.~Még
118 XXXV | És én minden reggel látom őt folyvást gyengülve, fogyva,
119 XXXV | A férfinak föl kellett őt emelni a földről.~Más tárgyra
120 XXXV | Gömörbe, akkor elküldöm őt kegyelmedhez is Krasznahorkára –
121 XXXV | Andrássy. Aki ott tudta őt felejteni a poprádi vendéglőben,
122 XXXVI | csak a vén kertész látta őt és a két gyermek. Egyik
123 XXXVI | a világon, akinek szabad őt szeretni. Talán még majd
124 XXXVII | hát akkor az ki akarja őt fizetni aprópénzzel. Mert
125 XXXVII | nem ölöm meg, később kell őt megölnöm. Tehetném hazai
126 XXXVII | Korponay.~– Teneked szabad őt nagyon rossznak tartanod,
127 XXXVII | asszonynak. Kísérni fogom őt nyomról nyomra, mint a véreb.
128 XXXVII | segítenek. Úgy körülfogom őt, mintha hálóban volna. És
129 XXXVII | embernek. Ti gyűlöljétek őt, féljetek tőle, piszkoljátok
130 XXXVII | piszkoljátok a nevét. Én szeretem őt, ragaszkodom hozzá, s lemosom
131 XXXVIII| ablakon kiugrálni, mikor őt visszatérni látják azzal
132 XXXVIII| Blumevitznét, bevezetve őt visszanyert palotájába,
133 XXXIX | hiúzbőr süvege.~Legelső, aki őt fölismeri, Löffelholtzné. (
134 XXXIX | mesélte a barátnőinek, hogy őt várva várja, hogy milyen
135 XXXIX | itt ezen a helyen, ahol őt kardjával ketté akarta vágni,
136 XXXIX | ütésnek a helyét, s hagyta őt tovább aludni.~
137 XL | s aztán ki nem bocsátani őt többé a keze közül.~Valóban
138 XL | csókolgatni azt a kezet, mely őt megsértette, azt a kezet,
139 XL | óvni azt az embert, aki őt meggyalázta, hogy el ne
140 XL | annak a bizalomnak, hogy őt a férje magában elereszti.~
141 XLI | Sréter Jánosé. Ez a főúr őt egyszer keservesen megsértette,
142 XLI | megalkudott a fuvarossal, hogy őt egész Sziléziáig elszállítsa.~
143 XLII | összeborzad. Holnap talán őt is így fogják hurcolni.~
144 XLII | szavaddal tehetted volna őt naggyá és boldoggá, fényes
145 XLII | szerető urad van. El tudod őt hagyni?~Igaz! Az élet nagyon
146 XLII | telt bele egy óra, hogy őt elhagyá, ismét felnyílt
147 XLII | szolgáltatá.~Tehát azért hozták őt ebbe a szobába, hogy ezt
148 XLII | Mikor a vén apja elbocsátá őt az útra azokkal a veszélyes
|