Fezejet
1 I | folyondár csügg róla alá; a hozzá felvezető lépcsőket díszíti
2 I | mikor még egyszer visszatér hozzá, ismét megtalálja rajta
3 I | szentnek hiszi, s búcsúra jár hozzá. A szájhagyomány éppen úgy
4 III | meghalt… Te stomfáksz! – tevé hozzá halkan.~A szép asszonyt
5 IV | akként gyakorolni, hogy a hozzá szállónak cselédei ellen
6 V | tudja vasalni, ne nyúljon hozzá, mert megrúgja.~Ez a példálózás
7 VIII | volna is, kinek mi köze hozzá, hogy Alauda uram mit keres
8 IX | leereszkedéssel beszélt hozzá), s mind a két kezét összedugta
9 X | más, mint hogy odalépjen hozzá, s a tűztől piros arcára
10 X | A nő engesztelően lépett hozzá: két kezét hátratartva (
11 X | szakértő kézzel fogott hozzá a munkához; aztán nehogy
12 X | csípi a fiát”, s közel vitte hozzá a tündérmosolygású ajkait.~–
13 X | akkor nem küldte volna hozzá Czeldert, a legkeményebb
14 X | tulipiros, százráncú viganót, hozzá a csatos virágos mellénykét,
15 XI | dalolta azt a vigasztaló nótát hozzá.)~Belleville lovag azt hiszi,
16 XI | az orvos füle már ahhoz hozzá van szokva. Minden kérdésére
17 XII | micsoda házigazda ez, aki a hozzá menekülő vendégét felfalja!~–
18 XII | vendégét felfalja!~– S még hozzá a vendégét, aki éhezik.
19 XII | legjobban, miért nem jutottam hozzá soha, hogy lerajzoljam.
20 XIII | mint egy szopós gyermekéi. Hozzá len- és selyembogárszál
21 XIII | benne; ízleld meg; láss hozzá! Aztán tedd a fejecskédet,
22 XIII | nagy magyarázat kellett hozzá, amíg megértette, hogy mi
23 XIII | Fabriczius türelmetlenül tört be hozzá.~– No, Fabriczius, hol ég? –
24 XIV | hogy feleségét tortúrázzák. Hozzá a doktor alakja, a villamos
25 XIV | dózisban, hevesen lihegve hozzá: „Kedvesem, aranyom, bálványom,
26 XV | atyjukká lett; megnyervén hozzá a pápa különös engedélyét.
27 XV | templomból kijövet. – Mi ütött hozzá egyszerre, hogy olyan nagy
28 XVI | csak a kedve ne hiányozzék hozzá – monda Fabriczius egész
29 XVI | Fabriczius uram doboltat hozzá.~A kikiáltó a dobszó után
30 XVI | generális, hogy mégsem mentem hozzá raportra?~– Biz az galambom
31 XVI | Ha már most jut kegyelmed hozzá, hogy raportját előadja,
32 XVI | csak Pelargus kellett még hozzá, aki versekbe szedje, s
33 XVI | még akkor is hű maradna hozzá. Az alkupontok jók, mindent
34 XVI | harapott szavakkal dörmögé hozzá:~– És miért adta kegyelmed
35 XVI | kardjához. Közel voltak hozzá, hogy ott rögtön a két elnök
36 XVII | tolja az ajtó zárába, és hozzá oly csalfán mosolyog? Hogy
37 XVIII | asztalra, ugyan hiába fente hozzá a kését. Csupán csak annyit
38 XVIII | orvosnak, amint az becsámpázott hozzá mankóival. – Ne keress számomra
39 XVIII | pogány mondák egyik ősalakja, hozzá simuló gyermekei között,
40 XVIII | de az a két öldöklő szem hozzá, ami zöld fényben sugárzik,
41 XIX | hát teljes világítást adna hozzá az a másik, amelyiknek az
42 XIX | Fabriczius megvetőleg fordult hozzá.~– Hát olyan szép neked
43 XX | kufercest! Maga dalolt magának hozzá:~Ki az urát nem szereti,~
44 XXI | tudománya lett is volna hozzá elég; mert a nagyszombati
45 XXI | magyar gúnyverset dalolja hozzá:~Jó urunkra, feltamatunk~
46 XXI | lenni. Hadd szokjanak eleve hozzá, hogy minden ember hitét
47 XXII | volt a verseny pálmája.~Hozzá csak a hős diadalainak a
48 XXII | gyújtva, kék-zöld lángja a hozzá közel álló arcokra sírbolti
49 XXII | még az ament mondta volna hozzá szent atyám ehhez a szép
50 XXII | lángvörössé válik; hát még az arc hozzá. Pogány isteneknek, rézből
51 XXII | meg a bébillérek, amint hozzá akartak fogni a sütés-főzéshez,
52 XXII | mély álmában visszatért hozzá a megholt felesége, s oly
53 XXII | tőle, nem vágyódom vissza hozzá, még ha tudnám is, hogy
54 XXII | minden templomban imádkoznak hozzá, ki térden, ki állva; úgy
55 XXII | gyermekek hallják.~– Szokjanak hozzá, s nőjön kemény kéreg a
56 XXII | szózatát, aki diadalért kiált hozzá? De kétszer annyi vérző
57 XXII | kétszer annyi vérző seb kiált hozzá, és kér békességet, meggyógyulást!
58 XXIII | De hát éppen nem tudta. Hozzá volt szokva, hogy az urak,
59 XXIII | arckép felé: úgy könyörgött hozzá.~– Óh édes jó uram; szerelmes
60 XXIII | tenni! – Még csókot is adna hozzá, bizonyos; mert hiszen nem
61 XXIII | levén ázva, amint bekocogtat hozzá a dervisgenerális.~Azóta
62 XXIII | számára. Egyébért miért jönne hozzá ez az ember?~– Édes ángyom –
63 XXIII | ellened vétett. Semmi közöm hozzá. Könyörögj neki a szerelme
64 XXIII | a fanatikus düh egészen hozzá illett ahhoz a durva szőrkámzsához,
65 XXIII | gyöngédebben ragaszkodott hozzá. A kis Jóska reggelenként,
66 XXIV | imádkoztál az apádért! – szólt hozzá félig kérdező hangon.~–
67 XXIV | lesütve, s nem várta, míg hozzá közel ér, s az a kinyújtott
68 XXIV | lelkére Miklósnak, bocsássa hozzá a Ferenc fiát. Bizony halála
69 XXIV | minden földi és égi láncok hozzá kötöttek, azzal a másik
70 XXIV | végigmegy rajta. Szív kell hozzá, megszokni ez ingadozó talajon
71 XXIV | Most meg a várnagy jön oda hozzá, s megszólítja. – Kegyelmes
72 XXIV | az anyámat! Ne nyúljatok hozzá! – kiáltá a kisebbik fiú. –
73 XXV | s lóhátról beszélhetett hozzá; de most egy olyan átpártolt
74 XXV | volt rábírható, hogy valami hozzá intézett magyar megszólítást
75 XXV | Tartott azután előadást a hozzá intézett kérdésre per longum
76 XXV | veszítsd el, te értesz hozzá.~De nagyon tetszett ez az
77 XXV | akadt, aki igényt tartott hozzá. Egy sereg felköltött reménység
78 XXV | értenek, ugyan ne szóljanak hozzá.~Egy helyütt Andrássy Istvánról
79 XXV | nagy birtokot és a főrangot hozzá, ami egész életének nyugtalan
80 XXV | eléje hozta.~– Mit szólsz hozzá, kedves barátném? – fordult
81 XXVI | dínom-dánom?~Andrássy közel volt hozzá, hogy ezt mondja: no, hát
82 XXVI | hunyított rá, s gondolt hozzá valamit.~Az, ami útközben
83 XXVI | több vendég is érkezik még hozzá.~Husz apó nagy tapasztalású
84 XXVI | vadászkalandjait hallgatja, s hozzá szürcsöli az anyóka által
85 XXVI | kedves, az még most is hű hozzá.~Nem volt maradása tovább.~
86 XXVI | tördelé fel a hetek előtt hozzá írt leveleket, s olvasá
87 XXVII | az elutasítás, betörtek hozzá erőszakkal. A herceg galant
88 XXVIII | király alszik, ne hagyjon hozzá senkit bemenni, még az orvosokat
89 XXVIII | természetes magyarázatul tevé hozzá:~– A futárt csak a kötelessége
90 XXVIII | hogy kezd az ifjasszony hozzá?~– Legelőször is azonnal
91 XXVIII | hogy én is járulhassak hozzá.~Azzal a kancellár a szekrényéből
92 XXVIII | halálhírére, odasiettek hozzá, hivatalos állásaikat rendelkezésére
93 XXVIII | szerint. A másik leírásban hozzá van téve még: oroszul és
94 XXVIII | keljen fel, és menjen fel hozzá: idő telik abba. Ez megint
95 XXIX | csipejére kötve.~Mindjárt hozzá is látott a tésztagyúráshoz,
96 XXIX | csókot, nagyot is nevetett hozzá, mint aki jó vásárt csinált
97 XXIX | Gregornak az arcképe volt, a hozzá írt versekkel együtt, ahogy
98 XXX | Andernach lovag odaléptetett hozzá.~A lovag azt gondolta, hogy
99 XXX | a vén banya, aki egészen hozzá illő párja volt a kocsmárosnak.~–
100 XXX | után egy másik tábor kezd hozzá a kibontakozáshoz, a szekerek
101 XXXI | amikor a futár megérkezett hozzá, a hozott levélben nem volt
102 XXXI | szempilláknak kellett volna hozzá, hogy e lángtól égő arc
103 XXXI | egy elvetett szava kellene hozzá, hogy a szép asszony követelése
104 XXXI | tehette, hogy felmenjen hozzá. Ez az egy ember volt, aki
105 XXXI | elárultam! Még tégedet is hozzá!~Nem. Andrássy István előtt
106 XXXI | egy ártatlan lánykát, ki hozzá gyermekül ragaszkodott,
107 XXXII | összeköttetésben maradni. Hozzá jöttek külföldről a bujdosó
108 XXXIII | jeleket, hogy jön valaki fel hozzá. Minden ajtó el van látva
109 XXXIII | ösztönszerű félelmen. Közel van hozzá, hogy szétrúgja maga körül
110 XXXIII | gyalázata is kellett neki hozzá, hogy abba mártogassa, mint
111 XXXIV | mindenki magával hordta; volt hozzá kénfonal is. De nem lehetett
112 XXXIV | védve azt mindenki ellen. „Hozzá ne nyúljon valaki az én
113 XXXIV | átjöhetett tehozzád, te is „ő”-hozzá, amikor tetszett?~– Igen.~–
114 XXXIV | úton, amelyen te bejutottál hozzá?~– Mert kényes volt az én
115 XXXIV | ellenségei közé – most eredj oda hozzá, és csábítsd őt vissza.~–
116 XXXV | jutni. Akinek bejárata volt hozzá, azok voltak az orvosa,
117 XXXV | érintkezést kezdeni, mert minden hozzá érkező levelet az íródeákjának
118 XXXV | szeretett. Engedjen odamennem hozzá! Hadd boruljak le a koporsója
119 XXXV | halottnak, hogy odavezesse hozzá ezt az asszonyt: „Borulj
120 XXXV | hogy majd beszélni fog hozzá, hogy gyónni fog előtte;
121 XXXV | színben. Már ez sem fáj, hozzá vagyok szokva.~Juliánna
122 XXXV | rézkilincsre téve kiáltá hozzá az ajtón keresztül: „Óh,
123 XXXV | rosszat gondol.~Úgy elpirult hozzá. Azután folytatá:~– Azt
124 XXXV | ottfeledte, semmihez azóta hozzá nem engedett nyúlni. Valóságos
125 XXXV | Nekik szabad bejárásuk volt hozzá.~Azon civódtak, hogy a kisebbik
126 XXXV | bátyám a főispán, ha ért hozzá.~– Az pedig ért hozzá, higgye
127 XXXV | ért hozzá.~– Az pedig ért hozzá, higgye el az uram! Mint
128 XXXVI | szepesi útnak is.~Teste, lelke hozzá volt edzve az ilyen út kínfáradalmaihoz (
129 XXXVI | az arcuk meg sem mozdul hozzá. Maga az érkezett asszony,
130 XXXVII | szeretem őt, ragaszkodom hozzá, s lemosom a nevéről a szennyet;
131 XXXVIII| mondtad, hogy odaviszed hozzá. Azóta özvegy is lett. Hát
132 XXXIX | díszkíséretül csatlakoznak hozzá, s azokkal együtt vonul
133 XXXIX | S oly őszintén nevetett hozzá, hogy az asszonynak el kellett
134 XL | egyetlen mód, visszatérni hozzá a férjnek, aki a nőnek egyedül
135 XL | szóra hirtelen odalépett hozzá, haragtól szikrázó szemekkel,
136 XL | fogó kéz vasbilincs, s aki hozzá beszél, a vallató inkvizítor,
137 XLI | nyomorúságodban odamentél hozzá, kelt-e csak egy mosoly
138 XLI | elgombásodva.~Aztán eljött hozzá egy másik szellem: fényes
139 XLII | lőtte való nap odaküldték hozzá a hóhérmestert, hogy mutogassa
140 XLII | magas látogató érkezett hozzá: maga Pálffy János. Jóindulatot
141 XLII | helyett a fürmender jött be hozzá: háromszor is hátrakaparva
142 XLII | veszélyes levelekkel, így szólt hozzá:~„Ha pedig teneked valaha
143 XLII | utolsó kísérletet intéze hozzá:~– Szerencsétlen asszony!
144 1 | világukról feljegyeztek; hozzá illesztettem, amit saját
|