bold = Main text
    Fezejet                                          grey = Comment text

  1 I(1)   |      hagyományaiból s Probsztner Károly úr illusztrált régi krónikájából
  2 III    |                  s ez igen jól van: aki úr, legyen úr!~Ahol van ni!
  3 III    |                 jól van: aki úr, legyen úr!~Ahol van ni! Már fogott
  4 III    |           helyeslően integetnek.~A bíró úr háta mögött áll egy hosszúra
  5 III    |                   a kelyhet, melyből az Úr vacsorája borát itták, ma
  6 III    |               rá szabad szájjal a lovag úr.~– Attól fél kegyelmességed
  7 III    |               is vegyült.~– Nos, doktor úr! Prosit Sylvester! Hát itt
  8 IV     |            járul, ahol a nagytiszteletű úr kiosztja nekik az Úr vacsoráját.
  9 IV     |     nagytiszteletű úr kiosztja nekik az Úr vacsoráját. Úgy szokás,
 10 IV     |            szóltam. Érti, protonotárius úr?~– Magam is úgy látom. Permulti
 11 IV     |       viszgyertyákkal nagyban kereskedő úr. Mind a ketten a közöttük
 12 IV     |                 alól a harangöntő nemes úr a szomszédjában.~A túlsó
 13 IV     |              elé – pattogott ez a nemes úr, De Hortishoz fordulva. –
 14 IV     |            specificatiót, protonotarius úr – mondá engedékeny hangulattal
 15 V      |                 mondta.~– Protonotarius úr pedig, ha majd utánunk jön,
 16 V      |               bíró, s arra minden nemes úr egyet húz a neve után krétával
 17 VI     |               határozott.~– Alauda bíró úr indítványozta – mondá a
 18 VIII   |              házánál, tekintetes főbíró úr?~– Még nem voltam. Nem értem
 19 VIII   |          mondtam, megmondtam. Másodbíró úr, hajtsa végre a parancsot. –
 20 VIII   |                 kulcsait?~– Még van egy úr, aki ebben a városban parancsol,
 21 VIII   |              Alauda Wencezlauz, janitor úr, megbízatik vele, hogy ez
 22 IX     |                Andrássy István tábornok úr ily szokatlan késő éjjeli
 23 IX     |               is voltak.~– Nemes főbíró úr – mondá a tábornok. – Megengedjen,
 24 X      |            forró lihegéssel. – Hatalmas úr lesz belőle valaha?~Kacagott
 25 XI     |           értekezéshez alkalmatos lovas úr az, aki a megyeház felől
 26 XI     |            második stádiumát éli.~Ez az úr a szép Beleville lovag;
 27 XII    |                a szép művésznő.~A vitéz úr meg akarta egynéhányszor
 28 XII    |             szorítá. – „Mondd utánam az Úr imáját.”~– De csak a két
 29 XIII   |                   De az enyém is, lovag úr, én ura és bírája vagyok
 30 XIII   |                 én addig, amíg a doktor úr ezzel vesződik, átkutatom
 31 XV     |            magának. Zabeyer tisztelendő úr textusa Sanakerib királyról
 32 XV     |      oszlopcsarnok. Zabeyer tisztelendő úr végre hozzájuthatott, hogy
 33 XV     |          relikviákat.~Így a tisztelendő úr legalább háborítatlanul
 34 XV     |             magyarázgatásával a lelkész úr szép prédikációját.~– Higgye
 35 XVI    |           hitben volt, hogy a generális úr őnagyméltósága olyan süket,
 36 XVI    |              volt kegyelmed a generális úr belső szobájában is?~– Természetes,
 37 XVI    |                  Tehát Belleville lovag úr – folytatá a főbíró –, miután
 38 XVI    |                mint a róka, a kegyelmes úr. „No, elmehet már kegyelmed
 39 XVI    |          Czelder Orbán ezredes kapitány úr előadásából, hogy a múlt
 40 XVIII  |            minden ellenállás, generális úr – szólt Blumevitz, kitárva
 41 XVIII  |     kényre-kegyre!~– Még nem! Hallja az úr! – kiálta Andrássy, s a
 42 XVIII  |               el vannak állva; tábornok úr a csapatjaival nem találkozhatik.
 43 XVIII  |                 kegyelmednek, generális úr, egy becsületes kapitulációt
 44 XVIII  |                 De ugyan kérem, ezredes úr, szóljon az embereinek,
 45 XVIII  |            Andrássy.~– No, no! Tábornok úr! Csak semmi nyughatatlankodás!
 46 XVIII  |               ezredes úrral, a tábornok úr jelenlétében. Remélem, ezredes
 47 XVIII  |          jelenlétében. Remélem, ezredes úr, hogy kegyelmednél készen
 48 XVIII  |             szól!~– Itt van a generális úr átruházása az én személyemre.
 49 XIX    |        Eltértünk a tárgytól. Az ezredes úr capitulationalis feltételeket
 50 XIX    | karikatúragyűjteményről beszél, obester úr?~– Hát biz ez egy képeskönyv,
 51 XIX    |        megdöbbent. – Azt hiszi, óbester úr?~– Úgy ismerem ezt az embert.
 52 XXI    |       kitanuljanak, csináltatott Miklós úr mind a kettő számára egy-egy
 53 XXII   |                tornác. Ezt hívta Miklós úr a maga templomának.~Ha odafenn
 54 XXII   |             hangzott ki rajta éppen:~Az Úr énnekem őriző pásztorom.~
 55 XXII   |                olvasóját, s elkezdte az Úr imáját suttogni magában.
 56 XXII   |           Nyaljátok a talpát! Ti minden úr szolgái! Áruló uratoknál
 57 XXII   |               úrasszonyhoz, hogy Miklós úr mindent bezárt, aztán lefeküdt,
 58 XXII   |     kifáradhatatlanok.~– Legyen úgy. Az Úr igazságos; a szolgája, a
 59 XXII   |         békességet, meggyógyulást! S az Úr azokat hallgatja meg!~–
 60 XXII   |    kötelességemnek. Mikor a főgenerális úr rám bízta e vár parancsnokságát,
 61 XXIII  |             enyémekbe. Te egész hatalmú úr vagy itt e várban. Az én
 62 XXV    |               helyzeten.~– Főparancsnok úr! – így szólítá tegnapelőtti
 63 XXV    |              Szállást kérek.~– Tábornok úr! – mondá Belleville. – De
 64 XXV    |                  Itt lesz Alauda főbíró úr, a fiával együtt; azután
 65 XXV    |             társaságnak. Egy ilyen nagy úr, aki csak úgy dobálózik
 66 XXV    |                 az őrizője pedig Alauda úr.~Alauda úr aztán úgy őrzi
 67 XXV    |                 pedig Alauda úr.~Alauda úr aztán úgy őrzi meg az államtitkokkal
 68 XXV    |             kérdéssel:~– Ugyan tábornok úr, most nem jut eszembe, mi
 69 XXVI   |             gorombaságukról. Szepességi úr, még ha Felkáról Farkasfalvára
 70 XXVI   |         kegyeskedjék a tisztelt pasasér úr felsétálni a kapitány úrhoz,
 71 XXVI   |             lépésben húzták a lovak; az úr, a vadász és a hajdú pedig
 72 XXVI   |        készüljön a vacsorához. A vendég úr itt hál, itt marad két napig.~–
 73 XXVI   |               torkolá le Husz apó. Nagy úr az; ne kössünk bele. Azt
 74 XXVI   |            patkót. Áldhatja a nagyságos úr a szenteket, ha holnap estig
 75 XXVI   |              ott akkora medvék, mint az úr maga. Ha meglátja, tudom,
 76 XXVI   |                 garast? Azt gondolja az úr, most is a régi Magyarországban
 77 XXVII  |              körül, és senki a fölséges úr fekhelye körül nem mer helyt
 78 XXVII  |               Juliánna utána rebegte az úr imáját.~– „Ámen!” – sóhajtá
 79 XXVIII |            másik pillanatban már megint úr volt a lomha idegek fölött
 80 XXVIII |                   Melyik itt a bíró? Az úr az? Hogy meri az úr a város
 81 XXVIII |                  Az úr az? Hogy meri az úr a város kapuját bezáratni
 82 XXVIII |        összecsappan. Hallja csak, lovag úr! Ma reggel kaptam ezt a
 83 XXVIII |               No, az én vagyok.~– Ez az úr, valósággal. Itt ebben a
 84 XXVIII |            mindjárt kitudjuk. Mondja az úr utánam ezt a frázist: „Weine
 85 XXVIII |                   Csak mondja utánam az úr. Majd abból megtudjuk, hogy
 86 XXVIII |                  Nem használ semmit. Az úr gyanús személy. Más császári
 87 XXVIII |             stafétának a paksamétáit az úr csak úgy suttyomban akart
 88 XXVIII |                 által a platzkommendáns úr kvártélyára vezettetni magát.~
 89 XXVIII |   benevolisatiónak, hát csak végezze az úr hamarosan, mert az én időm
 90 XXVIII |                  Kegyelmednek, kapitány úr, eklatáns elégtételt kell
 91 XXVIII |                 hanem hogy a colonellus úr parancsolja a bíró úrnak,
 92 XXVIII |  jegyzékváltásra adott alkalmat. Alauda úr mint főbíró és mint minden
 93 XXVIII |                secundáltak neki.~Alauda úr egész prosopopoeiával nekifohászkodott
 94 XXVIII |               früstükölt még a kapitány úr.~De bizony nem is vacsorált
 95 XXVIII |                 akkor csak vegye elő az úr a perspektíváját, ha van,
 96 XXIX   |              hogy az az utánunk vágtató úr utolérjen. Kerüljünk hát
 97 XXIX   |                 költött fel hamarább az úr?~– Költöttem; de ha nem
 98 XXIX   |                már annak! Máskor, ha az úr az Ecsedi-láp szélén reggel
 99 XXIX   |                 mit jelentsen ez, lovag úr? – kérdé a nádor, a szétbontott
100 XXX    |              tudományt.~– Nem, kapitány úr! – felelt Krisztina, a fátyolát
101 XXX    |              Hát csak keresse, kapitány úr. A lovag nem tágított:~–
102 XXX    |            Őszintén megmondom, kapitány úr. Én azért mentem fel Bécsbe,
103 XXX    |                Hát talán visszahozta az úr a lovat, hogy most meg én
104 XXX    |               Gyere csak be! A kapitány úr akar veled enyelegni.~Erre
105 XXX    |                 néz rá?~– Hát hallja az úr – suttogá a kocsmáros –,
106 XXX    |               bajuszát. – Azt mondja az úr, hogy meglopták? Az én házamban?
107 XXX    |               én házamban? Tudja meg az úr, hogy én nemesember vagyok.
108 XXX    |                lopták el! Minek adta az úr a boszorkány kezébe: Dorka
109 XXX    |            borzalommal. – Nézze a lovag úr, hiszen most is itt van.~
110 XXXI   |  megkegyelmezéssel.~– De azt a tábornok úr nem fogja tenni, mert kegyelmességed
111 XXXI   |              vele lekötelezni, tábornok úr. Kegyelmesseged tudja azt
112 XXXI   |        erőszakoskodó, dölyfös-kastélyos úr.~Korponaynénak előre be
113 XXXI   |            lobogtat feléjük. „Kegyelmes úr! Te Pállfy bán! Itt van
114 XXXII  |                 császáriak, de Zsigmond úr szépen kimenekült a várból
115 XXXII  |          Imre-féle támadásban.~Zsigmond úr ezt is végigverekedte. Egynéhányszor
116 XXXII  |           folytatta jégesővel, Zsigmond úr káromkodása versenyzett
117 XXXII  |         szekérbe, amelyen maga Zsigmond úr ült, hogy ő már csak azt
118 XXXII  |      veszedelmes személycsere. Zsigmond úr pedig azalatt olyan biztosan
119 XXXIII |                Ennél főznek is Zsigmond úr számára, ha eszébe jut az
120 XXXIII |                 be az udvarra.~Zsigmond úr az ablakhoz rohan, s kikémlel
121 XXXIV  |           üzenethozót. Pongrácz ezredes úr! Parancsoljon kegyelmed
122 XXXV   |               mond a kápolnában, azt az úr az elrácsozott erkélyről
123 XXXV   |                itt fog akkor a tábornok úr lenni a várában.~Andrássy
124 XXXV(3)|                  X. de Y. kuruc ezredes úr. Andrássy István tábornok
125 XXXVIII|               az érkezőket. Alauda bíró úr teljes hivatalos ornátusában
126 XXXVIII|                 Korponay János kapitány úr (még akkor csak az volt)
127 XL     |               nagy nehezen, a kegyelmes úr rá is ismert, ha nem is
128 XLII   |              lelkem jó uramnak a káplán úr által?~– Teheti.~– Kérem
129 XLII   |                    Azzal ugyan a káplán úr nem fog találkozni, mert
130 XLII   |       hóhérlegények a zöld ruhákban? Az Úr angyalai, akik az utat egyengetik.~