bold = Main text
     Fezejet                                              grey = Comment text

 501 X      |                 énekelte, deklamálta azokat az őrtűz mellett, ha egy helyen
 502 X      |                borús fellegek, a vége mégis az lesz, hogy kisüt teljes
 503 X      |                    a szegény Pelargus. Akár az asszonyának az aranyhímzésben
 504 X      |               Pelargus. Akár az asszonyának az aranyhímzésben segíteni
 505 X      |         aranyhímzésben segíteni tűvel, akár az urának ellenség verésében
 506 X      |               verseket írni ideál képekhez: az neki egyforma munka, nem:
 507 X      |                 különbséggel, hogy egyiknél az ő halovány arca még holdvilágosabb
 508 X      |                     kigúnyolták, sírt.~Hogy az ajtók zárásából visszatért
 509 X      |                   süstörgött tőle a parázs. Az úrasszony sem volt a konyhában.
 510 X      |                  kávét is odatenni a tűzhöz az ibrikben; amíg az felforr,
 511 X      |                    tűzhöz az ibrikben; amíg az felforr, kiszedte a tepsiből
 512 X      |                    kikenve; ej, de jó, hogy az asszony nincs most itten,
 513 X      |           megülepedett, leszűrte azt szépen az ezüst kannácskába, a másikba
 514 X      |                    réztálcára téve, bevitte az úrnő belső szobájába.~Tudta
 515 X      |               szobájába.~Tudta jól, hogy ez az ő kötelessége; azt is tudta,
 516 X      |             kötelessége; azt is tudta, hogy az úrnőnek most más dolga van.
 517 X      |                    dolga van. Meg sem lepte az a látvány, amivel az foglalkozott.
 518 X      |                  lepte az a látvány, amivel az foglalkozott. A kisfiát
 519 X      |                   elmentek szánkázni.~– Óh, az jó lesz! Csörgős szánkán?
 520 X      |               megyünk?~– A nagyapához. Ahol az a sok tengerinyúl van.~–
 521 X      |                    a sok tengerinyúl van.~– Az én nyulam is ott van! Az
 522 X      |                    Az én nyulam is ott van! Az a fekete, a vörösszemű.~–
 523 X      |                     Istenke nem éhes, de én az vagyok.~Pelargus már el
 524 X      |                 odaültette a kis leány-fiút az asztalhoz, s eléje tette
 525 X      |                        Meg, kedveském, ugye az milyen szép csésze?~– Szép,
 526 X      |                Ezért a szóért összecsókolta az anyja a kisfiút. A szeme
 527 X      |                 amint a sorsa balra fordul. Az én uram még erősen állt,
 528 X      |                 Hanem azt is tudom, hogy ez az alkudozás nem egyébért lett
 529 X      |               számunkra, mely idő alatt azt az élelmiszert és puskaport,
 530 X      |                     a határon átszállított, az innen eléje vonuló lovasság
 531 X      |                   békefeltételeket, amiknek az elfogadása képtelenség.~–
 532 X      |                      Minden főtisztnek, aki az itt levő kuruc seregből
 533 X      |           császáriba átlépni akar, ugyanott az itten viselt rangjánál egy
 534 X      |                   császáriakra nézve. Ezzel az egész Szepesség be van hódítva.
 535 X      |                 német van a kuruc táborban, az mind utánuk esik. Aki Lőcsét
 536 X      |               Lőcsét császári kézre keríti, az nem kérhet olyan nagy jutalmat,
 537 X      |               jutalmat, amit meg ne kapjon. Az idebenn levő kurucok fejei
 538 X      |                 harcolnak többé: hanem csak az előmenetelükért. Hanem én
 539 X      |                  súgá a fülébe:~– Elküldték az uramat, hogy ott hagyják
 540 X      |              találjanak bennem.~Pelargusnak az egész teste végig lúdbőrzött.
 541 X      |                 fecsegésre való idő – mondá az úrnő –, neked sietned kell,
 542 X      |              fegyverszünet határideje alatt az ellenség zárvonalán átjuss. –
 543 X      |                     annak majd hírét hallod az atyámnál. Neki csak annyit
 544 X      |                   rá, hogy Rozgonyi Cicelle az ő ősanyja volt.~Pelargus
 545 X      |                  névre. „Rozgonyi Cicelle!” Az a hősi asszony, aki a férfiakat
 546 X      |                     át gyorsan: aztán siess az utadra!~Pelargus többet
 547 X      |                      Pelargus többet tudott az elégnél. A költői lélek
 548 X      |                    mondásait szavalta, amíg az úrnője felöltözteté. Annak
 549 X      |                kellett magára venni. Illett az az ő sima arcához. Korponayné
 550 X      |                     magára venni. Illett az az ő sima arcához. Korponayné
 551 X      |               homlokát a szemöldökéig, alul az állát az ajkáig elburkolva
 552 X      |                 szemöldökéig, alul az állát az ajkáig elburkolva vele;
 553 X      |                  van, kis fiacskám! – mondá az úrnő, megcsókolgatva a fiúcska
 554 X      |                       Csak nevezd Zsuzsinak az egész úton Pelargus bácsit.~–
 555 X      |                   akkor is nevetett, amikor az anyja elbúcsúzott tőle.
 556 X      |                       Vigyázz a gyémántomra az úton, Pelargus. Rajtad kívül
 557 X      |                Pelargus. Rajtad kívül nincs az a teremtése az Istennek,
 558 X      |                  kívül nincs az a teremtése az Istennek, akire rábíznám.
 559 X      |                    rábíznám. Tudod, hogy ez az életem! Jól betakargasd
 560 X      |                   Jól betakargasd a bundába az úton. Felírtam a számodra,
 561 X      |                 pálinkával telt kulacsot, s az elemózsiás tarisznyát egész
 562 X      |                Ezeknek a számára lett sütve az a pogácsa.) A kapuban aztán
 563 X      |               kezébe adott Pelargusnak, ami az útra való, s mikor elmentek,
 564 X      |              Thurzó-ház elé állni, ne lássa az egész piac, hogy itt ülnek
 565 X      |                aztán eltűntek a szeme elől, az úrnő nem ment fel a lakosztályába,
 566 XI     |           Statutorum).~„Ha egy fehérszemély az ablakot kinyitja, avégett,
 567 XI     |                 hogy azon kikönyököljön, és az ablaka alatt megálló férfiszeméllyel
 568 XI     |                         24. „Kivéve, hogyha az ablakon dűlőrács vagyon.”~
 569 XI     |                  arra a célra szolgál, hogy az ablakba kikönyökölő az utcára
 570 XI     |                 hogy az ablakba kikönyökölő az utcára kinézhessen, és mégis
 571 XI     |                    által a jó erkölcsnek és az illedelemnek teljesen elég
 572 XI     |                 nemigen értekezhetett volna az ablakban levővel, nyakmeredés
 573 XI     |            értekezéshez alkalmatos lovas úr az, aki a megyeház felől közeledik,
 574 XI     |                     ajkszakálla szénfekete. Az a gyanús fiatalság az arcán,
 575 XI     |           szénfekete. Az a gyanús fiatalság az arcán, amit azzal csúfolnak,
 576 XI     |                   második stádiumát éli.~Ez az úr a szép Beleville lovag;
 577 XI     |                 Beleville lovag; veszedelme az asszonyi nemnek, nagy szívrabló:
 578 XI     |                  nemnek, nagy szívrabló: ez az életpályája. Mellékes foglalatosságára
 579 XI     |              Belleville itt sem változtatta az asszonyok iránti nézeteit,
 580 XI     |                 eset közül hatban dobják ki az embert az ajtón, de egyben
 581 XI     |                  hatban dobják ki az embert az ajtón, de egyben mégis sikerül.
 582 XI     |                összeröffentek, s folytatták az arcátlankodást.~A lovag
 583 XI     |                szerezve, ment a dolga után.~Az volt a dolga, hogy Korponayné
 584 XI     |             toporzékoltassa.~Erre megnyílik az az ablak, s az ablakkosárban
 585 XI     |          toporzékoltassa.~Erre megnyílik az az ablak, s az ablakkosárban
 586 XI     |                    megnyílik az az ablak, s az ablakkosárban megjelenik
 587 XI     |                        Jó neki ottan – mond az úrnő.~(Jó neki ottan! Pedig
 588 XI     |                   ennek a különös mondatnak az értelmét.~– Ez volt az utolsó
 589 XI     |            mondatnak az értelmét.~– Ez volt az utolsó a háznál? – kérdi
 590 XI     |                    kérdi mosolyogva.~– Nem. Az utolsó volt Pelargus a gyermekkel;
 591 XI     |                      a belső frajjt elfogja az éjjeli őrjárat, a férjet
 592 XI     |                   maradékot kidobjuk magunk az ablakon.~Ezen mind a ketten
 593 XI     |               aminek a Bástya utcára nyílik az ajtaja. Ők azon járnak be,
 594 XI     |                ajtaja. Ők azon járnak be, s az én lakosztályom az övékétől
 595 XI     |                    be, s az én lakosztályom az övékétől vasráccsal van
 596 XI     |                     éjfélig is ott ül nálam az öreg, s igen széles tudománnyal
 597 XI     |                 széles tudománnyal rövidíti az időmet. Ma megszöktetem
 598 XI     |                     időmet. Ma megszöktetem az első óranegyedben.~– Hogyan?~–
 599 XI     |                   óranegyedben.~– Hogyan?~– Az meg az én tudományom. Minden
 600 XI     |            óranegyedben.~– Hogyan?~– Az meg az én tudományom. Minden más
 601 XI     |               szóval, hogy beteg vagyok, de az orvost nem. Másért is szükségem
 602 XI     |            szükségem van a recipéjére.~– És az én epigrammomra? – kérdé
 603 XI     |                  Erre felpattant a hölgy.~– Az egy szemtelenség!~– De hízelgő
 604 XI     |                     Köszönöm. Azt mondja el az epigramm, hogy minden nemzetbeli
 605 XI     |               magyar nő marad: ezt megnyeri az „occasio bona”. (A jó alkalom.)~–
 606 XI     |                     A jó alkalom.)~– No, és az occasio bona, az itt van.~–
 607 XI     |                     No, és az occasio bona, az itt van.~– Az igaz, hogy
 608 XI     |                 occasio bona, az itt van.~– Az igaz, hogy itt van.~– És
 609 XI     |                        Ostrom nélkül nem.~– Az approchok már a bástyák
 610 XI     |              bástyák alatt vannak.~– De még az akna nincs felrobbantva.~–
 611 XI     |                madame?~– Ön tudja, hogy nem az, monseigneur.~– De az ördögbe
 612 XI     |                   nem az, monseigneur.~– De az ördögbe is, mi szüksége
 613 XI     |                    mi tudjuk ketten: én meg az ördög. – Nem lehetek én
 614 XI     |                     Egy galamb nem szállhat az ablakomra, hogy meg ne tudakolnák,
 615 XI     |                   Őrültség volt tőlem önnek az első szavára is rögtön „
 616 XI     |                     et nem mondanom. De még az utolsónál jókor van mondanom.~–
 617 XI     |                     visszahúzódom, beteszem az ablakot.~– Kérem, maradjon.
 618 XI     |                 magammal beszélni. Tehát mi az ön kívánsága? Csakugyan
 619 XI     |                  olyan alkalmas óra, amikor az egész világnak, ha millió
 620 XI     |                  meg tud állni? Hogy amikor az egész világ jajgat, imádkozik,
 621 XI     |                 Meglesz? (A nő arcán kitört az öröm ragyogása.) Hány órakor?~–
 622 XI     |               hölgyek! És azután?~– A többi az ön dolga.~– Tizenkét óra
 623 XI     |                  negyed múlva én itt leszek az ablak alatt.~– Én pedig
 624 XI     |                     ablak alatt.~– Én pedig az erkélyről le fogom önnek
 625 XI     |                 önnek hajítani a kulcsokat, az egyik a kapué, a másik a
 626 XI     |                    a hujjahó: a hóhér hozta az ennivalót a kalitba bezárt
 627 XI     |                lapátra tett élelmiszereket. Az is emlékezetes lapát volt.
 628 XI     |                   egyik szobából a másikba. Az ódivatú házaknál minden
 629 XI     |                végigülte ezeket a padkákat, az ablakon kibámulva. Őt kívülről
 630 XI     |                   Őt kívülről nem láthatták az ablak jégvirágaitól, míg
 631 XI     |                  nem tett egyebet, mint azt az egyre változó jelenetet
 632 XI     |                nyúlt a maga ételéhez. Pedig az egyik alabárdos megtette
 633 XI     |                     hóban heverő kenyerét s az őrtűznél felmelegítette;
 634 XI     |                  szétharapdálta falatonként az egész süteményt; de le nem
 635 XI     |                hóeséstől egészen sötét lett az idő; a piacon már nem volt
 636 XI     |                néznivaló.~A hölgy aztán azt az időtöltést találta ki, hogy
 637 XI     |                     éppen olyan süvege volt az urának is. A kettőt egymás
 638 XI     |              sokszor megjárták a szemei ezt az utat.~Meg a sutba dobta
 639 XI     |                sehol.~A patkányok előjöttek az elszórt morzsákra, s mindenütt
 640 XI     |             mindenütt keresztülszaladgáltak az útjában: rájuk sem ügyelt.~
 641 XI     |                  szerencséjét. Rosszul ment az is.~A borult idő miatt gyertyát
 642 XI     |                  aludni szokott.~Megvetette az ágyát, és aztán levetkőzött
 643 XI     |                    talán elaludta volna azt az egész rémtettekre felhívott
 644 XI     |       hálószobájától a tornácig vezet, mely az első házat a hátulsóval
 645 XI     |              hátulsóval összeköti, hangzott az a félreismerhetetlen kopogás,
 646 XI     |                     érkezik.~– Ahá! – mondá az életre ébredő. – Hisz ez
 647 XI     |                     Mikor a doktor belépett az ajtón, már akkor a nő kínoktól
 648 XI     |                     a nő kínoktól vonaglott az ágyán.~A doktor láthatta,
 649 XI     |                   minden vonásaiból kikelt, az ajkai tajtékzottak, a kezei
 650 XI     |               saskeselyű módra markolásztak az ágyruhákba és vánkosokba,
 651 XI     |                 templomba. De hát beszélhet az ember az asszonyoknak, akik
 652 XI     |                   De hát beszélhet az ember az asszonyoknak, akik tudják,
 653 XI     |                 szokott baját. Valahányszor az ura útra megy, mindig megkapja.
 654 XI     |                elmaradt, sírás lett a vége.~Az már nem olyan nagy baj.
 655 XI     |                   is purgatio. Tisztul vele az ember. Sok nagy nyavalyában
 656 XI     |              fiatalok vagyunk, erős bennünk az életeszencia.~A fejfájós
 657 XI     |          panaszkodni. Sokat panaszkodik, de az orvos füle már ahhoz hozzá
 658 XI     |             vigasztal. A beteg türelmetlen. Az ágy egyik oldaláról a másikra
 659 XI     |             sikoltozik. A hidegtől didereg, az ajkai csupa kettős w betűket
 660 XI     |                      Hol van a belső frajja az asszonyságnak?~– Ott kinn
 661 XI     |                indulatában mindent kidobált az ágyból, vánkost, paplant,
 662 XI     |            kopogását. De ő is hallhatta már az ajtón keresztül betege sikoltozásait.~
 663 XI     |              elhozta magával Léni asszonyt, az öreg régi gazdasszonyát.
 664 XI     |                    öreg régi gazdasszonyát. Az nagyon tudós, jártas személy
 665 XI     |                     értett.~Első dolga volt az ágyat ismét rendbe hozni.~–
 666 XI     |                 páciens számára való, hanem az ápolónőnek szolgál a hosszú
 667 XI     |         megkönnyebbítésére.~A doktor kiadta az instrukciókat Léni asszonynak.~
 668 XI     |                    asszonynak.~Ímhol vannak az üvegcsében a pilulae de
 669 XI     |              elkocogott haza.~De ott maradt az ápolónő.~– No, drága szentem –
 670 XI     |                   pillanatra, hadd adjam be az első piluláját.~Korponayné
 671 XI     |                   Ostoba állat! – dühöngött az úrnő. – Hát így rágjam meg
 672 XI     |                      Tudniillik, hogy abban az időben még a cukrot csak
 673 XI     |                visszakerült a beteghez, már az akkor hanyatt szegzett fejjel
 674 XI     |              bizonyosan türelmetlen volt, s az orvosi rendeletet átugorva,
 675 XII    |                  aluszik csendesen. A többi az ő dolga.~Erre aztán Léni
 676 XII    |                felhajtani.~Rövid időn aztán az ápolónő kezdett el horkolni.
 677 XII    |                     mákonylabdacs alighanem az ő söröskancsójába tévedt
 678 XII    |                    jó egészségben szállt ki az ágyából, s miután egy pávatollal
 679 XII    |                  pávatollal megcsiklándozza az ápolónő orrát, s meggyőződött
 680 XII    |                     meggyőződött róla, hogy az még erre sem ébred fel:
 681 XII    |                    elkezdett felöltözködni. Az éji patyolatöltöny fölé
 682 XII    |                   indus övvel szorított át: az övről ezüst láncocskákon
 683 XII    |                  szétziláltan hagyta, ahogy az ágyban hánykolódás alatt
 684 XII    |                 kelt okai is lehettek, mint az, hogy a nagy kísérettel
 685 XII    |              kinyúlhassanak a kvártélyukon.~Az állótükör a Thurzó-ház átjáró
 686 XII    |                azután hárommal, azután mind az öttel koppantott rajta;
 687 XII    |                     volt a szomszéd házban. Az pedig Andrássy Istvánnak
 688 XII    |                   eresztett hajat viselt, s az sötétgesztenyeszín volt,
 689 XII    |                    parancsolók, nagy szemei az ábrándosan félig zárt pillák
 690 XII    |        félistenszobrokra emlékeztetnek, míg az állán levő gödröcske az
 691 XII    |                     az állán levő gödröcske az ázsiai eredetre vall. Termete
 692 XII    |               reszkető hangon, karját tárva az érkező elé.~– No, no, nem
 693 XII    |                     üvegből van! – szabódik az, s egy ügyes kisikamlással
 694 XII    |                     egy ügyes kisikamlással az ottomán mögé menekül.~Ott
 695 XII    |              Valamit súgnak a fülébe.~– Ah, az nem megenni való – szól
 696 XII    |                    még meg konyhában.~– Ah, az nem való. Hiszen emlékezel
 697 XII    |                      Hát ez nem igaz; hanem az mégis igaz, hogy még ma
 698 XII    |                    te pápista.~– Nem vagyok az; de fogadásom tartja.~–
 699 XII    |                    de fogadásom tartja.~– S az én királyném olyan erős
 700 XII    |             megmondom. Ma bocsátottam útnak az én kicsikémet.~Tovább nem
 701 XII    |                   Tovább nem tudta mondani; az ajkaiba görcs száll; a szemei
 702 XII    |                    körülvevő kerevettel. Ez az asztal meg volt rakva a
 703 XII    |                 karja a hölgy dereka körül.~Az pedig nem tudta megtagadni
 704 XII    |                     véleményét el ne mondja az ínycsábító sültekről és
 705 XII    |        aranyragyogású tartalommal; legfelül az ezüst gyümölcstartón nikomédiai
 706 XII    |                 körmeivel le ne fossza róla az illatos burkot. Ez az ő
 707 XII    |                  róla az illatos burkot. Ez az ő kedves csemegéje. Ritkaság
 708 XII    |                   kiszakít belőle, odateszi az ajkai közé.~– Nem! Nem!
 709 XII    |                     meg tud tartani.~– Amíg az az óra tizenkettőt nem mutat!~
 710 XII    |                  meg tud tartani.~– Amíg az az óra tizenkettőt nem mutat!~
 711 XII    |                     No, hát majd én segítek az időnek sietni! – szólt nevetve
 712 XII    |                kulcsot. S azokat ráakasztja az óramű egyik súlykoloncára.~
 713 XII    |                    kegyes csaláson. Hát már az nem rontja meg a szent fogadást,
 714 XII    |                   kicsinyt sarkantyút ütnek az oldalába, hogy ballagjon
 715 XII    |                   fog sietni a klepsidra. S az időt meglopni nem bűn.~–
 716 XII    |               Micsoda két nagy bolond kulcs az? – kérdi félvállról odatekintve
 717 XII    |              becsukott leányt.~– Mit vétett az a személy?~– Vagy erkölcstelenséget
 718 XII    |                  polgárnőknek vigyázni kell az erkölcsükre. Hanem erre
 719 XII    |                    egyszerre lángvörös lett az arca. A szégyenpír vissza
 720 XII    |                    két tenyerével eltakarta az orcáját.~S mennyivel igézőbb
 721 XII    |         fellángolásával.~Csupa ellentmondás az egész asszony. Ki találja
 722 XII    |                      Ki találja ki, hogy mi az igaz benne? Vagy tán abban
 723 XII    |                   abban a pillanatban, amíg az indulat hatása tart, minden
 724 XII    |                   mondja:~– Ejh, használjuk az időt! Úgyis ritkán kerül.~
 725 XII    |             gondolatom megint.~A lovag egy, az óraláncához csatolt acélkulcsocskával
 726 XII    |              Juliánna a „közös Panteonnak”.~Az egy rajzalbum volt; kettőjüknek
 727 XII    |                     azoknak a hírességeknek az alakjaival, akik e harcokban
 728 XII    |            uralkodók és hadvezérek.~Ez volt az egyik lapján az album leveleinek.~
 729 XII    |                     Ez volt az egyik lapján az album leveleinek.~A megfordított
 730 XII    |                     volt.~Különös szeszélye az osztogató természetnek,
 731 XII    |                   eszményítsen. Ennek éppen az ellenkező adománya volt.
 732 XII    |                    hogy mindenkinek nemcsak az arcára, de a jellemére is
 733 XII    |                     csapongott a szatírája; az áruló vezér az egyik kezében
 734 XII    |                   szatírája; az áruló vezér az egyik kezében hozta a dárdára
 735 XII    |                  megtréfált urak valaha ezt az albumot megkaphatnák, bizony
 736 XII    |                     karikatúra ez albumban, az magának Rákóczi Ferencnek
 737 XII    |                    összedrótozni igyekezik. Az erdélyi fejedelmi süveg
 738 XII    |                     koronát kínálja neki. – Az egész kép legmagasabb fokú
 739 XII    |                  kettecskén együtt mulatva, az egész világnak arcába dobták
 740 XII    |                    Belleville lovag sem, és az ártatlan szívű, rajongó
 741 XII    |                     maga olyan kopasz, mint az a földteke, s a parókája
 742 XII    |                  aki savanyú képpel tanulja az ABC-t. De ott volt abban
 743 XII    |             dervisgenerális”-nak gúnyoltak: az egyik lapon mint ájtatos
 744 XII    |             végiglapozva nevetgélés mellett az éles lapokat. – Kegyelmed
 745 XII    |                    de most éppen ahhoz való az óra. Amíg a mutató a tizenkettőre
 746 XII    |             szemközt, s a térdeire fektette az albumot, úgy rajzolt az
 747 XII    |                     az albumot, úgy rajzolt az irónnal.~Az ilyesmit még
 748 XII    |                     úgy rajzolt az irónnal.~Az ilyesmit még mai nap sem
 749 XII    |                     a helyén, s változtatta az állását. Veszedelmére volt
 750 XII    |              látszott afölött aggódni, hogy az étvágyát elrontja, ha innen
 751 XII    |                 hölgy kezéből erőhatalommal az egész könyvet.~A hölgy kacagva
 752 XII    |               vad-angyal! Minő csélcsapság!~Az ő arcképe lett valamennyi
 753 XII    |               leggonoszabbul eltorzítva. De az még hagyján, hanem az egyik
 754 XII    |                    De az még hagyján, hanem az egyik kezébe volt adva egy
 755 XII    |                     kezdett a szobában, míg az utoljára a hárfa mellé menekült,
 756 XII    |                talán ezt a nótát? – kérdezé az első akkordok után fejével
 757 XII    |                    hegyét pödörgetve.~Pedig az a nóta elég dallamos volt.~
 758 XII    |                 elég dallamos volt.~Hát biz az az ő nótája volt; az Andrássy
 759 XII    |                   dallamos volt.~Hát biz az az ő nótája volt; az Andrássy
 760 XII    |                    biz az az ő nótája volt; az Andrássy tábornoké. Ott
 761 XII    |             Andrássy tábornoké. Ott termett az a Dunántúl, a Bakonyban
 762 XII    |                      a Bakonyban szerezték; az volt a nótának a címe, hogy „
 763 XII    |                voltak abban énekelve sorban az ő hőstettei – a borozóasztal
 764 XII    |               Fenékig méz volt a kedélye, s az volt a hibája, hogy mindenkihez
 765 XII    |                  Bercsényi csináltatta: nem az irigyei, nem a rágalmazói
 766 XII    |                      Ah, milyen jólesett ez az elégtétel a szívének.~A
 767 XII    |            cigányasszony énekelte volna ezt az utolsó verset, bizony azt
 768 XII    |              letörülve hímzett inge ujjával az arcát, odatelepedett az
 769 XII    |                     az arcát, odatelepedett az asztal melletti kerevetre,
 770 XII    |                     étel; csak sült levegő.~Az óra pedig éppen tizenkettőt
 771 XII    |                    de ez már nem különbség; az ember megnyugtatja a lelkiismeretét;
 772 XII    |              lelkiismeretét; ha bűnbe esik, az óra volt a hibás, az hadd
 773 XII    |                  esik, az óra volt a hibás, az hadd kárhozzék el. A tilalom-megtörést
 774 XII    |                  aztán megjön a kívánság és az engedelem.~A hölgynek dévaj
 775 XII    |                   félre bú! Danold újra azt az én nótámat! Mit csinál a
 776 XII    |                 falta!~S fennhangon dalolta az elzöngött dévaj nótát.~–
 777 XII    |                   fennhangon! Mind kihallik az utcára.~– Dehogy hallik!
 778 XII    |                     hallik! Ki járna mostan az utcán! S ha hallik is, eb
 779 XII    |            jégvirágos ablakra bámulva.~– Mi az? Mit neszelsz?~– Mintha
 780 XII    |                nehéz szekerek jönnének. Tán az uram jön vissza a portyázásból.~–
 781 XII    |                   Jön a gutából! Messze van az most! Nem dübörög itt semmi,
 782 XII    |                     dübörög itt semmi, csak az én szívem, azt hallod.~–
 783 XII    |                   tőled szabadulni?~S azzal az első hajfonadékából kirántott
 784 XII    |                     mint mi ketten vagyunk?~Az bizony nagy kérdés!~A nagy
 785 XII    |                 toronyóra hazugságot vetett az öccse szemére. mert ő akkor
 786 XII    |                kongta el mély, ringó hangon az éjfélt. S a városház előtt
 787 XII    |                  éjfélt. S a városház előtt az éjjeliőr vontatott üvöltéssel
 788 XII    |              tornyain sorba járt a kürtszó.~Az éjjeli hangok után még nagyobb
 789 XII    |                    háztetőkről lefútt havat az ablakokhoz. Rossz lehet
 790 XII    |                  Hogy fúj a szél; hogy veri az ablakot! – rebegé az asszony.
 791 XII    |                   veri az ablakot! – rebegé az asszony. Hogy fázik az ember,
 792 XII    |               rebegé az asszony. Hogy fázik az ember, ha a bűnére gondol.~–
 793 XII    |                terhem! – biztatá a férfi. – Az én lelkem álljon ottan (
 794 XII    |                      hát kulcsold a kezedet az én kezemmel össze.~A nő
 795 XII    |                    szorítá. – „Mondd utánam az Úr imáját.”~– De csak a
 796 XII    |                    két utolsó sor nélkül?~– Az ám. Mert én mindig azt kívánom: „
 797 XII    |                  vagyok a te gonoszad, s te az én gonoszam, akkor „soha
 798 XII    |                gonosztól”.~– Ah, ne csúfold az Istent!~– Tud is valamit
 799 XII    |              rémülettől. Egy halottat fogsz az öledben tartani.~S ezúttal
 800 XII    |                    S ezúttal makacsabb volt az eldermedése, mint máskor:
 801 XII    |                    a félig zárt pillák alá; az ajk hideg lett és száraz;
 802 XII    |                mondat után, hogy tér vissza az életpirosság a hölgy orcáira;
 803 XII    |                    és mosolyog; mikor aztán az ámen ki van mondva, egyszerre
 804 XII    |                szenvedély tüze a szemekben.~Az ég ki van engesztelve az
 805 XII    |                    Az ég ki van engesztelve az áhítat nyilvánításával,
 806 XII    |            nyilvánításával, most már szabad az út a paradicsomba.~Az imára
 807 XII    |                szabad az út a paradicsomba.~Az imára kulcsolt kezek odafonódtak
 808 XII    |           földrendítő pukkanás ébreszti föl az alvó éjszakát; a vészláng
 809 XII    |                 kupák összecsörömpölnek ott az asztalon, egy eldobott pohár
 810 XII    |                    végiggurulni a pallón, s az állóóra mind a két ütőjével
 811 XII    |              hajfürtöt egymásba fonni. Most az kötve tartja.~Nincs idő
 812 XII    |                   Juliánnának olló csügg le az övéről: könnyen segít vele.
 813 XII    |                     vele. Két nyisszanás, s az összefont fürtök kezében
 814 XII    |                     Andrássy tábornok rohan az ablakhoz.~Az egész ég lángvörös,
 815 XII    |                 tábornok rohan az ablakhoz.~Az egész ég lángvörös, a szikraözön
 816 XII    |                 nyergeljétek!~Aztán bevágja az ajtót, s otthagyja az imádott
 817 XII    |               bevágja az ajtót, s otthagyja az imádott hölgyet magára.
 818 XII    |                     imádott hölgyet magára. Az pedig Delila-mosollyal néz
 819 XII    |                támad. Minden ember kiszalad az odújából, katonák, polgárok,
 820 XII    |                    fegyverrel kezében, amit az első rémület a kezébe adott. „
 821 XII    |            bástyákra minden ember!” üvöltik az erősebb hangok; dobpörgés,
 822 XII    |                     trombitaharsogás tör ki az emberzajból. „Itt van Löffelholtz!”
 823 XII    |                 piacról, a tüzet elnyomják, az ég lángfelhői lassan elhamvasodnak.~
 824 XII    |          elhamvasodnak.~Juliánna odalopózik az üvegtelen ablakhoz, s kikémlel
 825 XII    |                 üres a tér. Aki csak férfi, az mind az ellenség rohamát
 826 XII    |                     Aki csak férfi, az mind az ellenség rohamát visszatorlani
 827 XII    |                 bástyákra.~Juliánna levette az óra súlykoloncáról a ketterhäuschen
 828 XII    |                    emléket vitt el magával: az összefont közös hajfonadékot
 829 XIII   |                     aludta karszékben. Maga az orvos felől egészen nyugodt
 830 XIII   |                nyugodt lehetett Korponayné. Az addig ki nem lép az ágyából,
 831 XIII   |             Korponayné. Az addig ki nem lép az ágyából, míg a puskaropogást
 832 XIII   |                    a négycsövű mordályát, s az övébe dugta.~Ez az asszony
 833 XIII   |             mordályát, s az övébe dugta.~Ez az asszony kész volna ma embert
 834 XIII   |               akarná most ijeszteni! De még az ördög is tanácsosnak találta
 835 XIII   |                 tanácsosnak találta kitérni az útjából! Ez az asszony nem
 836 XIII   |              találta kitérni az útjából! Ez az asszony nem tréfál!~Felnyitotta
 837 XIII   |                 pellengér mellett sem égtek az őrtüzek, azokat elparáholta
 838 XIII   |                 ettől még jobban vakká lesz az ember.~Odaért a ketterhäuschen
 839 XIII   |             felnyalábolta a havas szalmáról az összezsugorodott alakot,
 840 XIII   |                  összezsugorodott alakot, s az ölébe kapva, kihozta onnan.
 841 XIII   |                kandalló tüze megvilágította az utolsó szobát; a saját hálószobáját.~
 842 XIII   |                tudta, hogy élő alakot hoz-e az ölében, vagy halottat?~Hogy
 843 XIII   |                tagokat végigdörzsölni.~Erre az élettelen alak lassanként
 844 XIII   |                szemei; s bámulva tekintének az üres semmibe.~Szép kék szemek
 845 XIII   |          eszméletéhez tért, hogy megismerte az előtte térdeplő hölgyet,
 846 XIII   |                      Kényelmesen végignyúlt az ágyon.~– Bántottak, angyalom?
 847 XIII   |                   szárnyát felemelve tartá, az tele volt szedve; kitölté
 848 XIII   |                     a tartalmát a leány elé az ágytakaróra. Valóban szultáni
 849 XIII   |                     tedd a fejecskédet, ezt az aranyos bubafejet ide a
 850 XIII   |                   hátra van valami.~Odalenn az utcán egy magányos lovag
 851 XIII   |             fütyörészve, s fel-feltekintget az erkély ablakára. Ez Belleville
 852 XIII   |               lovagja, akit iderendelt erre az órára. Egy olyan órára,
 853 XIII   |                amikor rémülettől reszketnek az asszonyok, amikor dühtől
 854 XIII   |                  felől. Ki volt erre képes? Az, aki megtette.~– Mindjárt
 855 XIII   |                     a tábornoktól elhozott.~Az bizonyosan csak az első
 856 XIII   |                elhozott.~Az bizonyosan csak az első lapokat fogja végignézni,
 857 XIII   |              lapokat fogja végignézni, ahol az eszményített, híven rajzolt
 858 XIII   |                    hógalacsinokat hajigálni az erkélyablakra. A lovag türelmetlen.
 859 XIII   |         erkélyablakra. A lovag türelmetlen. Az idő hideg, s a szív lángol.~
 860 XIII   |             pillanatra.~A kaftán lecsúszott az egyik válláról. Az az elefántcsonthalom
 861 XIII   |               lecsúszott az egyik válláról. Az az elefántcsonthalom úgy
 862 XIII   |            lecsúszott az egyik válláról. Az az elefántcsonthalom úgy tündöklött
 863 XIII   |              legfelső szobába. Onnan nyílik az erkély.~Felnyitá az egyik
 864 XIII   |                  nyílik az erkély.~Felnyitá az egyik ablakot.~– „Pszt” –
 865 XIII   |                 hogy jelen van.~– Kegyelmed az, chevalier de Belleville?~–
 866 XIII   |                     hölgy, s aláhajítá neki az erkélyről a karikával összekötött
 867 XIII   |                  vihogva húzta magát vissza az erkélyablak mellé.~Történetesen
 868 XIII   |                  lovag sietett a kulcsokkal az ajtóhoz.~Az egyik először
 869 XIII   |                    a kulcsokkal az ajtóhoz.~Az egyik először nem akart
 870 XIII   |              kihúzni a lovag. – Ez nem volt az igazi. – A másik kulcs aztán
 871 XIII   |               kezdett csendesen káromkodni.~Az az ördöngös asszony odafenn
 872 XIII   |                    csendesen káromkodni.~Az az ördöngös asszony odafenn
 873 XIII   |                     kiabálni, többszörösen. Az üres piac visszhangot is
 874 XIII   |                   amik közül a leghízelgőbb az, hogy „átkozott kujon!”.~
 875 XIII   |                   ott több hasznot tehetnek az alabárdjaikkal, mintha itt
 876 XIII   |              alabárdjaikkal, mintha itt azt az egy szál leányt őrzik, aki
 877 XIII   |                  egyéb segítség is érkezett az éjjeli roham meghiúsítására,
 878 XIII   |                     lett űzve, s erre aztán az őrcsapat is visszatérhetett
 879 XIII   |                   mellett.~A lármahangokból az volt kivehető, hogy a közvélemény
 880 XIII   |                   Hogy meg volt vesztegetve az ellenségtől: máskülönben
 881 XIII   |                 tette; volt rá gondja, hogy az alibijét bebizonyítsa, egész
 882 XIII   |                   láda töltött gránát. Elég az is a szép asszonynak a hóbortos
 883 XIII   |             kapuboltozat alá. A föld fehér, az ég fekete, ilyenkor vak
 884 XIII   |                  Wencezlauz, mikor meglátta az üres kalitkát. – Kirepült
 885 XIII   |                     szalmát alabárddal, biz az nem volt sehol.~– Nézzétek
 886 XIII   |            felmászott a pléhtető alá?~– Biz az se égen, se padláson nincsen.~–
 887 XIII   |             padláson nincsen.~– Kinyitották az ajtót, elszöktették.~– Úgy
 888 XIII   |                Rajta! Utánam! Megkapjuk, ha az ördög vitte is el!~Az pedig
 889 XIII   |                    ha az ördög vitte is el!~Az pedig ott hallgatta az erkélyablakból.
 890 XIII   |                      Az pedig ott hallgatta az erkélyablakból. Hol megijedt,
 891 XIII   |                  lesz ebből.~De ez még mind az ő szövevényébe illő fonál.
 892 XIII   |                hátukhoz verte ő már azoknak az alabárdjukat otthon Párizsban
 893 XIII   |                     magát.~– Ah! Itt van! Ő az! Valósággal a Belleville
 894 XIII   |                    ti többiek, hogy adjátok az ócskavasat! – gúnyolódék
 895 XIII   |                    ki a kézből. Még kímélte az elleneit, nem szurkált az
 896 XIII   |                   az elleneit, nem szurkált az elevenjeikbe, csak a bivalybőrt
 897 XIII   |                    azoknak ez is elég volt. Az igaz, hogy csak fogdmegek
 898 XIII   |                   vitézül védte a kapualját az egész csoport ellen, hogy
 899 XIII   |            verekedés ez? A piac közepén? Mi az, polgárok! Egyszerre helyet
 900 XIII   |                     eddig a város védelmét, az oltást, hidegvérrel. Wencezlauz
 901 XIII   |                     Ott van! Megkerítettük! Az áruló! – kiabált Wencezlauz,
 902 XIII   |                  lovag! – szólt, felismerve az alakot Fabriczius, s előlépett
 903 XIII   |                    a polgárőrökkel?~– Tudja az ördög! – felelt a lovag
 904 XIII   |                 kérdé Fabriczius elbámulva.~Az a leskelődő hölgy odafenn,
 905 XIII   |               utasítá vissza a faggatást.~– Az az én gondom, senki másé.~–
 906 XIII   |                    vissza a faggatást.~– Az az én gondom, senki másé.~–
 907 XIII   |                    gondom, senki másé.~– De az enyém is, lovag úr, én ura
 908 XIII   |                     e városnak. – Nekem nem az, kegyelmed! – vigye innen
 909 XIII   |                 meghódított, bolondja marad az neki az utolsó leheletéig!)~–
 910 XIII   |                      bolondja marad az neki az utolsó leheletéig!)~– Itt
 911 XIII   |                     Fabriczius hátrafordult az őrökhöz.~– Kerüljetek a
 912 XIII   |                bemehettek. Fel kell kutatni az egész házat.~Most azután
 913 XIII   |                 házat.~Most azután itt volt az idő Juliánnának a megrémülésre.
 914 XIII   |             megrémülésre. Ijedten futott el az erkélyszobából vissza a
 915 XIII   |          hálószobáig, ahol a leányt hagyta. Az szépen elaludt a kezében
 916 XIII   |                  Korponayné. – Ébredj! Kelj az ágyból! Érted jönnek!~A
 917 XIII   |              ijedten szökött fel altából, s az ágytakaróba burkolta magát.~–
 918 XIII   |                  dolmányt, derekára kötötte az övet, ráakasztotta a görbe
 919 XIII   |          elhallgatott nagyon.~– No, ne tedd az ujjadat a szád elé, elárulod
 920 XIII   |                 tudsz!~– Hogyan?~– Te tudod az útját, módját. Innen ebből
 921 XIII   |               keresztül elfuthatsz.~– De ez az atyámnak a titka! A Fabricziusok
 922 XIII   |                    Gomora tüze pusztítsa el az egész várostokat! Érdemelnek
 923 XIII   |          megdobáltak, röhögtek rajtad.~– De az atyám!~– Éppen az atyád
 924 XIII   |                        De az atyám!~– Éppen az atyád parancsolta, hogy
 925 XIII   |                  másra nem bízhattam, akkor az apád volt az éppen, aki
 926 XIII   |               bízhattam, akkor az apád volt az éppen, aki az ítéletet kimondta
 927 XIII   |                     apád volt az éppen, aki az ítéletet kimondta rád, hogy
 928 XIII   |                    a lelke; hiszen kard van az oldaladon, tedd a kezed
 929 XIII   |                     Hallod! Már benn vannak az udvaron! A hátulsó kapun
 930 XIII   |                 kapun jöttek be. Nem hallod az apád szavát? Mihelyt a doktort
 931 XIII   |                   zárhatom be előttük, mert az orvos az este azon keresztül
 932 XIII   |                   be előttük, mert az orvos az este azon keresztül távozott
 933 XIII   |               halálos betegen hagyott itten az ápolónéval, a zárt ajtó
 934 XIII   |                   Tehát elmenekülök.~– Azon az úton.~– Azon. – De te ne
 935 XIII   |                   is tedd bele. Add át majd az én barátnémnak. Tudod már,
 936 XIII   |                   család tud, s amely titok az alapja Lőcse város védképességének.~
 937 XIII   |                     levetkőzött, s lefeküdt az ágyába.~Rendben volt már
 938 XIII   |                   volt már minden. Jöhettek az inkvizítorok.~Azoknak ugyan
 939 XIII   |                     doktornál. A hátulsó és az első házat összekötő folyosóhoz
 940 XIII   |                   összekötő folyosóhoz csak az ő lakosztályán keresztül
 941 XIII   |                  járatban vannak azok, akik az ajtaján dörömböznek.~Először
 942 XIII   |          dörömböznek.~Először nem volt, aki az ajtót kinyissa. Az egyetlen
 943 XIII   |                      aki az ajtót kinyissa. Az egyetlen gazdasszonya, Léni
 944 XIII   |             rendbeli alsó-felső gúnyát. Tél az idő, s fűtetlen a szoba.
 945 XIII   |                   míg prüszköl tőle, amitől az agy megtisztul, s csak azután
 946 XIII   |           megtisztul, s csak azután sietett az ajtót felnyitni.~Fabriczius
 947 XIII   |                diacodion, négy csepp belőle az éjjeli italba, s úgy alszik
 948 XIII   |                   italba, s úgy alszik tőle az öregember is, mint a gyermek.
 949 XIII   |                    Biz itt tört be elég fej az éjjel, de azok várhatnak
 950 XIII   |               tudunk más úton bejutni, mint az összekötő folyosón keresztül.~–
 951 XIII   |                     ketterhäuschenből, akit az éjjel megszöktettek. A doktor
 952 XIII   |                soporban alszik.~– Ej, uram, az ember csalódhatik.~– Az
 953 XIII   |                     az ember csalódhatik.~– Az ember igen, de a doktor
 954 XIII   |                 kapva, maga elöl nekiindult az urakat vezetni a folyosón
 955 XIII   |          Benyitottak.~Fabriczius maga hozta az égő gyertyát a doktor után.~
 956 XIII   |                     A nagy karszékben aludt az ápolónő, a nyoszolyán pedig
 957 XIII   |                 ápolónő, a nyoszolyán pedig az úriasszony. Még az egyik
 958 XIII   |                    pedig az úriasszony. Még az egyik alabástromkarját is
 959 XIII   |                    is a feje fölé emelte, s az ujjai idegesen játszottak,
 960 XIII   |                   idegesen játszottak, mint az álmodóé.~– Nos! Hát mit
 961 XIII   |                     ahogy determinálva van. Az állkapocs leereszkedve,
 962 XIII   |                     itt a világos indicium. Az üvegcséből hiányzik három
 963 XIII   |               cynoglosso! Ez species facti! Az én tudományomat akarja kegyelmed
 964 XIII   |                 valaki?~– Hát azt megmondja az ápolónő, aki beadta neki.
 965 XIII   |                    vizet töltött a nyakába.~Az már használt. Léni asszony
 966 XIII   |                fülébe kiáltott.~– Bevette-e az asszonyság a három pilulát?~
 967 XIII   |                 kérdezett. Rémület látszott az arcvonásain kifejezve. A
 968 XIII   |           arcvonásain kifejezve. A kezeivel az oldalzsebeihez kapott, s
 969 XIII   |                    a szobámba, és hozzák át az electrica machinát. Kegyelmed
 970 XIII   |                 csavarni is tudom! – állítá az úrfi.~– No, Léni, itt a
 971 XIII   |                     nyomva a gazdasszonynak az égő gyertyát, amivel az
 972 XIII   |                     az égő gyertyát, amivel az úgy nekiment a Wencezlauz
 973 XIII   |               felkölthetni, mint éppen csak az electrica machinával.~–
 974 XIII   |                     találta a gyanúnak.~Még az a körülmény is ellene fordult,
 975 XIII   |                        Nyissák fel belülről az utcaajtót. El kell nyomni
 976 XIV    |                 Oroszláni bátorsága mellett az egész ráröffent fegyveres
 977 XIV    |                  Belleville lovag ugyan még az orozva jött lefegyverezésre
 978 XIV    |                   idő szerint, minden ember az ellenség elé sietett.~A
 979 XIV    |                trombitaharsogás hangzik fel az ókapu felől; fáklyafény
 980 XIV    |               lovasságával oldalba kapja, s az ostrom visszaverésében elnyerje
 981 XIV    |                    visszaverésében elnyerje az oroszlánrészt. Háromszoros
 982 XIV    |                   kapitány. (Többet tud már az ABC-ből a három első betűnél!)~
 983 XIV    |              ABC-ből a három első betűnél!)~Az ő lőporos és liszteszsákos
 984 XIV    |                várostokat védem, azalatt ti az én feleségem szállását ostromoljátok!
 985 XIV    |                  Micsoda? Belleville lovag! Az én kamerádom! Eresszétek
 986 XIV    |                      Derék ember volt érte! Az is az én cselédem volt!
 987 XIV    |                Derék ember volt érte! Az is az én cselédem volt! Hogy mertétek
 988 XIV    |              csinálni! Mikor a sáncok előtt az ellenség, ti meg a város
 989 XIV    |                     támadtok! Hazahordjátok az irhát ebben a nyomban, azt
 990 XIV    |           medvecukor alakjában támadtok fel az ítélet napján!~E kibékítő
 991 XIV    |                   fegyveres polgárság abban az arányban kezdte átengedni
 992 XIV    |                 tért a piacon, amelyben azt az előrenyomuló kuruc huszárság
 993 XIV    |                  adta a lovagnak.~– Megyünk az asszonyomhoz!~No, ez szép
 994 XIV    |                tudományát kimerítette, hogy az alvó úrasszonyt életre keltse,
 995 XIV    |          hálószobájába, nehogy távollétében az asszonyt valaki, az egyetértő
 996 XIV    |            távollétében az asszonyt valaki, az egyetértő szövetséges társai
 997 XIV    |               villamos géppel.~Megcsinálták az ember-láncot. A doktor fogta
 998 XIV    |                ember-láncot. A doktor fogta az egyik kezét az alvónak.
 999 XIV    |                 doktor fogta az egyik kezét az alvónak. Platzinger polgár
1000 XIV    |               egymásét. Wencezlauz hajtotta az üvegkereket. A doktor hozzányúlt