Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
avval 2
axiomát 1
ayafiak 1
az 4523
az-a 1
az-abban 1
az-e 1
Frequency    [«  »]
-----
-----
12268 a
4523 az
2086 hogy
1820 nem
1687 s
Jókai Mór
A locsei fehér asszony

IntraText - Concordances

az

1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-4523

                                                          bold = Main text
     Fezejet                                              grey = Comment text
2001 XXIII | a tied, hanem a szobának az ajtaja az enyém.~– Hát porkolábom 2002 XXIII | hanem a szobának az ajtaja az enyém.~– Hát porkolábom 2003 XXIII | Hát porkolábom vagy?~– Az vagyok. Te mondád. Magad 2004 XXIII | te tudósításokat küldesz az ellenségnek a hadi készületekről, 2005 XXIII | egyszerre csak megváltoztatja az útrendjét, mikor már fele 2006 XXIII | Mátra, s a döghalom tetején az utolsó áruló apát a saját 2007 XXIII | mint egy rossz álomképre.~Az pedig, bátyja arcképe felé 2008 XXIII | akik csak a dicsőséget, az uraságot, a pompát keresik, 2009 XXIII | hosszan beburkolta. Nem volt az már fehér, de fakó a viszontagságoktól, 2010 XXIII | selyemhajuk közé! Én vagyok az, aki elítéllek!~Azzal megfordult, 2011 XXIII | a cselédjétől tudta meg az asszony, hogy Miklós szigorú 2012 XXIII | makulányi írást is ki mer hozni az úrasszonyától, hát szurokba 2013 XXIII | maradt számára más, mint az a babona, amiben a szerető 2014 XXIII | bohóságok is boldogítanak!~Az egyedüli vigasztalása csak 2015 XXIII | alatt voltak, de éjszakára az anyjuk szobájába kerültek 2016 XXIII | este.~A nagyobbik, a Ferkó, az ugyan csintalan egy fiú 2017 XXIII | akik ellenünk vétettek”.~Az anyja megfeddé az ilyen 2018 XXIII | vétettek”.~Az anyja megfeddé az ilyen helytelenségekért; 2019 XXIII | Őróla ragadnak a fiúra az ilyen pajkosságok.~Hanem 2020 XXIII | közös ágyból, s odabújt az anyjához, s aztán suttogva 2021 XXIII | Pedig ki se nézte volna az ember, hogy odafigyel. De 2022 XXIII | nóták, azt nem mondta el az anyjának.~ 2023 XXIV | fogyott percenként Zsófiának az életereje.~Óhajtotta azt, 2024 XXIV | a találkozás a bátya és az öcs között? De hát még a 2025 XXIV | volt már annyi ereje, hogy az ágyból fölkeljen. Az egész 2026 XXIV | hogy az ágyból fölkeljen. Az egész étele csak kóstolgatás 2027 XXIV | olyan orvost pedig, aki az ő baján segítsen, sehol 2028 XXIV | segítsen, sehol a világon. Az akkori idők rendje szerint 2029 XXIV | háznép gyógyítója, a patika az ő konyhájához tartozott. 2030 XXIV | Ami növénynek kőmagja van, az a kőbetegség ellen; a 2031 XXIV | tartva zúg; a dió hasonlít az emberi koponyához, azért 2032 XXIV | emberi koponyához, azért az abból készült quinta essentia 2033 XXIV | elállítja a vérzéseket: az antimonium, mivelhogy az 2034 XXIV | az antimonium, mivelhogy az aranyat megtisztítja, tehát 2035 XXIV | beleket is megtisztítja. Az irámszamas, mivelhogy a 2036 XXIV | maradni, annálfogva, ha valaki az irámkörömmel a fülét dörzsöli, 2037 XXIV | szívfájdalomnak. Ez volt az akkori orvosi tudomány.~ 2038 XXIV | szívéből készült eszenciához. Az ő halálos baját nem gyógyították 2039 XXIV | nem gyógyították meg, sem az aqua vitaek, sem az aurum 2040 XXIV | sem az aqua vitaek, sem az aurum potabilek, sem az 2041 XXIV | az aurum potabilek, sem az oleum philosophicumok, sem 2042 XXIV | vincetoxiconok, amikkel tele volt az ősi almárium. Nem az ő baja 2043 XXIV | volt az ősi almárium. Nem az ő baja ellen voltak azok 2044 XXIV | talán még ma sem tudják az orvosok, mi ennek a bajnak 2045 XXIV | orvosok, mi ennek a bajnak az orvossága.~Ha tudták volna, 2046 XXIV | gyermekeit imádkoztatta Zsófia, az ágya mellett térdepeltetve, 2047 XXIV | térdepeltetve, nem kerülte ki az éles figyelmét, hogy a Ferkó 2048 XXIV | hogy a Ferkó fiú, mikor az ima végén ezt kell mondani:~„ 2049 XXIV | édesapámnak, anyámnak”, azapámszót elhagyja a fogai 2050 XXIV | mondásból.~– Te nem imádkoztál az apádért! – szólt hozzá félig 2051 XXIV | bátyám.~– Megtiltotta, hogy az apádért imádkozzál? Miért?~– 2052 XXIV | lett.~Zsófia arcra fordult az ágyában, és sírt keservesen.~ 2053 XXIV | bátyjára.~– Miért ríkattad meg az anyámat?~– Ejh! Te gyerek 2054 XXIV | lefeküdni.~A kisebbik ott maradt az anyja mellett, és kérlelte:~– 2055 XXIV | Ne sírj, anyám! Hát hisz az Istenegy” gyereknek az 2056 XXIV | az Istenegy” gyereknek az imádságát is meghallja: 2057 XXIV | bátyám helyett is elmondom.~Az a másik fiú pedig térdre 2058 XXIV | pedig térdre emelkedett az ágyában, összekulcsolta 2059 XXIV | meg Isten a mi hazánkat, az édest; pusztítsd el minden 2060 XXIV | Másnap csak egyedül jött be az esteli órában a kisebbik 2061 XXIV | esteli órában a kisebbik fiú az anyja szobájába. A Ferkó 2062 XXIV | feküdni, hanem odakéredzkedett az anyja mellé.~Zsófia nagyon 2063 XXIV | gyötrelemtül, meg sem szólalt, az imádságot sem mondta el 2064 XXIV | mondta el a kisfia előtt, az maga dönögte azt el, kétszer 2065 XXIV | el, kétszer is elmondva az apáért, anyáért szóló imát, 2066 XXIV | meghalna!”~Ha nem érné meg az ura hazajövetelét.~Magához 2067 XXIV | gyermek odahúzta magához az anyja fejét, hogy a fülébe 2068 XXIV | tovább beszélni.~Zsófia azzal az éleslátással, ami az életvilágosság 2069 XXIV | azzal az éleslátással, ami az életvilágosság utolsó lobványával 2070 XXIV | takaró alá, ismét előbújt, s az anyja kezét a szívéhez szorítá.~– 2071 XXIV | hogy szinte megfojtotta az ölelésével.~A dervisgenerális 2072 XXIV | hazáért, mely megtagadja az apát, az anyát, a testvért, 2073 XXIV | mely megtagadja az apát, az anyát, a testvért, s felgyújtja 2074 XXIV | a testvért, s felgyújtja az ősi házat.~A kisebbik még 2075 XXIV | lőni. Azt mondják neki, az a célpont, a hazaáruló szíve. 2076 XXIV | fog célozni. Ha mindjárt az apja is az!~Zsófia reszketett 2077 XXIV | Ha mindjárt az apja is az!~Zsófia reszketett a láztól.~– 2078 XXIV | meg, majd attól elmúlik.~S az anya és a gyermek szíve 2079 XXIV | kisfiamsuttogá Zsófia.~– Az leszek, anyácskám. Bizony 2080 XXIV | leszek, anyácskám. Bizony az leszek.~– Szállj le csendesen, 2081 XXIV | Szállj le csendesen, hozd ide az írószereimet az ágyhoz.~ 2082 XXIV | hozd ide az írószereimet az ágyhoz.~A gyermek kereste 2083 XXIV | ágyhoz.~A gyermek kereste az írószereket. Toll, tinta 2084 XXIV | ne írhasson.~– Hozd ide az imádságos könyvemet – suttogá 2085 XXIV | lap. Nem is egészen üres. Az egyik oldalára e sorok voltak 2086 XXIV | oldalára e sorok voltak írva: „Az én szeretett mátkámnak, 2087 XXIV | Zsófiának, ajánlom szívemből ezt az imádságos könyvet. Andrássy 2088 XXIV | levelet, s aztán kiszakítani az imakönyvből, s szélnek ereszteni!~ 2089 XXIV | mindig jutott valami eszébe.~Az Isten irgalmára kérte Andrássy 2090 XXIV | Halálos ájulás kerülgette az agyát.~Arra tért magához, 2091 XXIV | királynévízzel locsolgatta az arcát. Emlékezett a gyermek, 2092 XXIV | levelét hozta Lőcséről. Az szokott velem játszani mindig.~– 2093 XXIV | Arról ismerni meg őket, hogy az írás meg a fej a két oldalon 2094 XXIV | dénárt adtam érte cserébe. Ő az ujja hegyével ráismert a 2095 XXIV | tolvaj-polturára. Azt mondta, az ilyeneket azért készítették, 2096 XXIV | barátok elrejtsék benne az aranyaikat, a tolvaj ne 2097 XXIV | Most ezekbe lesz nekem az aranyakat elrejteni.~Zsófia 2098 XXIV | elrejteni.~Zsófia hálát emelt az Istenhez, hogy fiának nemcsak 2099 XXIV | levelet el fogja küldeni.~Az izgalom új erőt adott az 2100 XXIV | Az izgalom új erőt adott az idegeinek. Fel tudott kelni, 2101 XXIV | frajjával, s odavezetteté az ablakzsámolyhoz, ahonnan 2102 XXIV | déli harangszó után, amikor az őröket felváltják a kapuban, 2103 XXIV | mehet ki azokkal együtt az ő levélvivője is.~Azért 2104 XXIV | nehezen a déli harangszót.~Az elkongott már, de a szokott 2105 XXIV | rekedt hangú kiáltozását.~Az ajtaját hevesen felszakították, 2106 XXIV | rémült tekintettel nézett fel az erőszakos ember arcába.~– 2107 XXIV | indulatosan Miklós. Zsófiának az indulat annyi erőt adott, 2108 XXIV | kiálta, s még piros is lett az arca egy pillanatra. A szeretet 2109 XXIV | A szeretet lángja volt az rajta.~Miklós odalódítá 2110 XXIV | rajta.~Miklós odalódítá az anyjához a fiút, s aztán 2111 XXIV | fektetett levélre csapott az öklével.~– Micsoda ez? – 2112 XXIV | Röptében kaptam nyakon az árulást. Ha az édes apámfia 2113 XXIV | kaptam nyakon az árulást. Ha az édes apámfia tette volna 2114 XXIV | lövetném érte!~– Tedd azt az én fiammal is! Legalább 2115 XXIV | testvérgyilkosságot, mint hogy az én gyermekemet lázítsd fel 2116 XXIV | istentelen!~Zsófia úgy állt ott az ablakban, mint egy szellem, 2117 XXIV | szemsugárzatát.~– Miért keltél föl az ágyadból? – zsémbelt, alábbhangolva 2118 XXIV | erőlteted magadat? Mit állsz az ablakba, mikor olyan nehéz 2119 XXIV | Tán jelt akarsz adni annak az embernek, mikor közeledik: 2120 XXIV | Ott a fiam mellett, amikor az égrekiáltó szörnyűséget 2121 XXIV | lélek közelített e szavaknál az a légben lebegni látszó 2122 XXIV | várta, míg hozzá közel ér, s az a kinyújtott kéz megérinti; 2123 XXIV | Zsófia kimerülten rogyott az ágyára.~A cseléd levetkőzteté, 2124 XXIV | elviszem én azt a levelet magam az apámnak. Éjjel kötelet fonok 2125 XXIV | lepedőkből, s leereszkedem az ablakból; elfutok Szomolnokig.~– 2126 XXIV | érezte már, hogy jön közelebb az ég! Hangzik valami, amit 2127 XXIV | érzékek ismernek meg. Jön az a tudás, amit nem tanultunk…~ 2128 XXIV | nem tanultunk…~Közeledik az a dicsőséges világ, aminek 2129 XXIV | ködök és árnyak világát, ezt az éjszakától körüljárt földet, 2130 XXIV | torkolá le Miklós. – Hisz az előbb még kivert a szobájából!~ 2131 XXIV | tovább folytatni a beszédet.~Az anyjánál maradt kisebbik 2132 XXIV | korán le kívánt feküdni.~Az anyja megcsókolgatta az 2133 XXIV | Az anyja megcsókolgatta az orcáját, mikor lefektette.~– 2134 XXIV | Pedig bizony itthagyta őt az anyja azalatt, amíg aludt. 2135 XXIV | bizonyosat akart tudni. Kiment az udvarra. Az úri lakosztály 2136 XXIV | tudni. Kiment az udvarra. Az úri lakosztály lépcsőajtajánál 2137 XXIV | jajveszékelő cselédet.~– Meghalt az áldott asszonyunk!~Az 2138 XXIV | az áldott asszonyunk!~Az ajtó félig nyitva maradt. 2139 XXIV | sápadt világot derengetett az ablak zöld üvegkarikáin 2140 XXIV | mártír ott feküdt csendesen az ágyán. Mellette a kisfia. 2141 XXIV | aludtak.~Vajon melyiknek az álma volt mélyebb?~A fiúcska 2142 XXIV | mikor a nőcselédek kiemelték az ágyból és átvitték a saját 2143 XXIV | nyoszolyájába. Ott folytatta az alvást.~Hátha az a másik 2144 XXIV | folytatta az alvást.~Hátha az a másik alvó többet tudott 2145 XXIV | tekintetet adott.~Megölte őt az eltitkolt bánat. Mert eltagadta 2146 XXIV | fájását, belehalt.~Nem hinné az ember, hogy ilyen semmitől 2147 XXIV | S ezt a tüzet oltotta ki az, aki legjobban melegedett 2148 XXIV | a hajdani szerzetesnek, az asszonyok felől csak a gyóntatószékből 2149 XXIV | volt tudomása, ahol azok az esendő dolgaikat vallják 2150 XXIV | alatt.~Hideg flegmával ítélt az egész nemről.~Ez az egy 2151 XXIV | ítélt az egész nemről.~Ez az egy emelkedett ki az egész 2152 XXIV | Ez az egy emelkedett ki az egész fajzatból, mint egy 2153 XXIV | szent: ez egyesíté magában az asszonyok minden drága jóságait. 2154 XXIV | minden drága jóságait. És ezt az eszményképét a nőnek, fel 2155 XXIV | nőnek, fel tudta cserélni az, akit minden földi és égi 2156 XXIV | örömeit megossza. Tán ebben az órában is azt költögeti 2157 XXIV | fájdalmat, ami halála volt; még az utolsó világánál is földi 2158 XXIV | mikor a Charicleát írta. Az összefutó csúcsívek magas 2159 XXIV | medvebőrökkel leterítve; az egyiken aludt Ferenc, a 2160 XXIV | Ferenc, a nagyobbik fiú.~Az éjjel sokáig fenn tivornyáztak 2161 XXIV | ott velük végighallgatta az épületes beszédeiket, még 2162 XXIV | padlata úgy van alkotva, hogy az alatta levő boltozat meghajlik, 2163 XXIV | boltozat meghajlik, mikor az ember végigmegy rajta. Szív 2164 XXIV | járást, pedig hát ez csak az építész mesterkedése, nem 2165 XXIV | rátakarta a cifra pokrócot, amit az lerugdalt magáról, s aztán 2166 XXIV | vár öregharangja. Ezúttal az volt a szava, hogy „mortuos 2167 XXIV | A hosszú folyosón, mely az úri lakosztályból a templomba 2168 XXIV | a kis Jóska fiút vezeti az egyik kézen fogva.~– Hol 2169 XXIV | abban különböznek, hogy az egyik zölden eszi meg a 2170 XXIV | kitűzni, hogy ha embersége van az ellennek, oda ne lövöldözzön. 2171 XXIV | a toronyőr alakját látta az ablakban megjelenni, aki 2172 XXIV | maga is felsiet a toronyba.~Az őr jól látott. Úri fogat 2173 XXIV | belé.~Annak még nem ment ki az éjjeli mámor a fejéből; 2174 XXIV | Miklós.~– Hogyan?~– Hát mikor az embert kínozza a tegnapi 2175 XXIV | aztán egyszerre kigyulladt az arca, a két szeme égett 2176 XXIV | Andrássy, akinek még nem vált az ereiben az ősi vér káposztalévé.~ 2177 XXIV | még nem vált az ereiben az ősi vér káposztalévé.~A 2178 XXIV | aztán követte nagybátyját az udvarra.~– Hova megyünk? – 2179 XXIV | széttekintve.~– Most megyünk az examenre. Majd meglássuk, 2180 XXIV | most majd azt mutasd meg az examinatoroknak, hogy a 2181 XXIV | ahová egyenesen vezetett fel az út az erdőből.~Egy széles 2182 XXIV | egyenesen vezetett fel az út az erdőből.~Egy széles bükkerdő 2183 XXIV | Ferkó Miklóstól.~– Nem az többet. Mert az elmegy kispapnak 2184 XXIV | Nem az többet. Mert az elmegy kispapnak Nagyszombatba, 2185 XXIV | lesz belőle. Te vagy csak az igazi Andrássy ivadék. Katonának 2186 XXIV | édes öcsém, letisztítani az Andrássy névről azt a makulát, 2187 XXIV | mellé?~– Nagy lesz a híred az egész hazában!~A hadnagyok 2188 XXIV | tehetségük szerint.~– Csak az anyám nézné az ablakból, 2189 XXIV | szerint.~– Csak az anyám nézné az ablakból, mikor célba lövök. 2190 XXIV | zörgését. Nemsokára kibukkant az a fák sűrűjéből, s amint 2191 XXIV | a fák sűrűjéből, s amint az erdő szélében felkanyarodott 2192 XXIV | ráismerni a benne ülőre.~Ő volt az: Andrássy István tábornok. 2193 XXIV | azokat, akik ottan állnak. Az öccsét, a fehér barátcsuhában, 2194 XXIV | a fehér barátcsuhában, s az elsőszülöttét. Szép meggyszín 2195 XXIV | volt! Olyan régen nem látta az apja. Hogy megnőtt azóta!~ 2196 XXIV | megpillanták Andrássy Istvánt, az elkeseredett düh ordításával 2197 XXIV | fel egyszerre: „Ott jön az áruló! Aki eladta hazáját! 2198 XXIV | hőstettet követ el, ha az apját, akiről azt mondják, 2199 XXIV | Miklós. Ferenc letérdelt az ágyú elé és célzott.~A hintó 2200 XXIV | vas tüzes vége megérinté az ágyúcska lőserpenyőjét, 2201 XXIV | lőserpenyőjét, a lövés elpukkant, de az ágyúcső az elsütés közben 2202 XXIV | elpukkant, de az ágyúcső az elsütés közben félremozdult, 2203 XXIV | szilánkjait.~Erre a lövésre az apa elborultan takarta el 2204 XXIV | holt föld, olyan sárga lett az arca. Az egyik kezét szívére 2205 XXIV | olyan sárga lett az arca. Az egyik kezét szívére nyomta, 2206 XXIV | fuldoklóé.~– No, mi lelt?~– Az anyám! – hebegé a fiú.~– 2207 XXIV | a szívemet a kezével.~– Az ágyúlövés cseng a füledben, 2208 XXIV | szerszámod! Nem lövök többet az apámra! – Ah, hogy szorítja 2209 XXIV | akarja tépni! – Eresszetek az anyámhoz! Anyám! anyám! 2210 XXIV | Andrássy István megfordult, s az erdőben eltűnt. – Egy kis 2211 XXIV | eltűnt. – Egy kis kólika az egész a gyereknél. Nem szokta 2212 XXIV | szokta még meg a gyomra az erős papramorgót.~A lépcsőhöz 2213 XXIV | odább menni, úgy elfojtá az a szívszorítás.~Ott jött 2214 XXIV | prépost a templomajtó felől.~– Az anyámhoz, az anyámhoz akarok 2215 XXIV | templomajtó felől.~– Az anyámhoz, az anyámhoz akarok menni – 2216 XXIV | ravatalt, sikoltva rohant oda az anyjához.~– Anyám, anyám! 2217 XXIV | aki véd, aki visszatart. Az olvasó, mely a két kezét 2218 XXIV | elszórva a halotti köntösön. És az ajkai, amik az imént még 2219 XXIV | köntösön. És az ajkai, amik az imént még csukva voltak, 2220 XXIV | összeborzadt. Hisz őneki mondá az a : – „Meggátolom az istentelenséget… 2221 XXIV | mondá az a : – „Meggátolom az istentelenséget… ott leszek, 2222 XXIV | szörnyű akarat, mely legyőzi az örök természet változtathatatlan 2223 XXIV | borultan: egyszerre elmúlt az a kínzó fájdalom a szívéről.~ 2224 XXIV | visszahajtani.~– Ne bántsátok az anyámat! Ne nyúljatok hozzá! – 2225 XXIV | mellett semmi dolgod. Mi az öcsémmel összebeszéltünk, 2226 XXIV | halt meg! – szólt utána az öccse. – Nekem megígérte, 2227 XXIV | prizmáin keresztül), hogy az arc valóban mosolyog.~Tizenhét 2228 XXIV | nyitott koporsó előtt, hátát az oltárnak támasztva, s nézte 2229 XXIV | oltárnak támasztva, s nézte azt az örökké változatlan képet; 2230 XXIV | oly mozdulatlan alak, mint az.~A tizennyolcadik napon 2231 XXIV | elbocsátom a hadakat a várból, s az éjjel megyek vissza a kolostoromba, 2232 XXIV | ájtatosan tartja két kezében az evangéliumot. Itt végezte 2233 XXV | Hanem aztán később kiheverte az elkeseredését, s iparkodott 2234 XXV | válaszából megértette, hogy az ő ismeretsége Korponaynéval 2235 XXV | S minek olvasson végig az ember kellemetlen vádakat, 2236 XXV | dragonyosait is vezényelte, az a feladata volt, hogy a 2237 XXV | kapitányának csak üzennie kellett; az egész Poprádig küldé eléje 2238 XXV | eléje a kapitulációt.~Annak az embereitől hallotta meg, 2239 XXV | körülsáncolt szívek, csak egyszer az ő szemeinek tüze ostromolja 2240 XXV | másképp ütött ki a dolog, az először elbúsította, azután 2241 XXV | azután csak elmérgesítette.~Az a látvány, amikor a saját 2242 XXV | szétzúzott hintóláda, ez az első pillanatban végtelen 2243 XXV | boszorkánytáncot járnak; ma az egyik kezén van a fehér 2244 XXV | kesztyű, holnap a másikén. Az emberi észjárás ki van forgatva 2245 XXV | sarkaiból. A rajongás leigázza az érzést. Íme Ocskay Lászlót 2246 XXV | Sándor szúrta-e meg dákossal az érsekújvári csatában? Miklós, 2247 XXV | ilyen fanatikus tüntetésnek! Az egyik részeg, bolond, a 2248 XXV | kijózanodnak, majd megbánják!~Hanem az asszony számára nem talált 2249 XXV | férj hűtlensége miatt, mint az emlékezete az egykori boldog 2250 XXV | miatt, mint az emlékezete az egykori boldog szerelemre!~ 2251 XXV | ragadnia a fia kezét, amidőn az ezt ily istentelenségre 2252 XXV | haragudott olyan nagyon, mint az asszonyára. Ezzel az indulattal 2253 XXV | mint az asszonyára. Ezzel az indulattal a szívében tért 2254 XXV | annyit tudatott vele, hogy az öccse védelmi állást foglalt 2255 XXV | csettentett a nyelvével. Pedig biz az találó tréfa volt.~Tudja 2256 XXV | szép menyecskét.~Aztán még az a nevezetes dolog is történt, 2257 XXV | valamit ez a Blumevitz annak az átjárónak a titkáról, ahonnan 2258 XXV | vajon meg van-e még töltve az a négycsövű pisztoly? Ezzel 2259 XXV | vágtatott vissza Lőcsére.~Az egyik asszonyra haragudott, 2260 XXV | csak „menesztetett”; de azment”, s ez sokat változtat 2261 XXV | ment”, s ez sokat változtat az eddigi helyzeten.~– Főparancsnok 2262 XXV | mondá Belleville. – De mi az ördögöt tituláljuk mi egymást? 2263 XXV | Belleville még egyre nevetett.~– Az ámszólt, odalépve ahhoz 2264 XXV | táblához, s rákoppantva az ujja bütykével.~A tábornok 2265 XXV | Belleville lovag, s félretolta az elmozdítható táblát.~Az 2266 XXV | az elmozdítható táblát.~Az átjárófülke be volt falazva.~ 2267 XXV | de tartott tőle, hogy az még jobban fog akkor kacagni.~ 2268 XXV | mutat, hogy őt nem árulta el az asszony.~– Hát ezért nem 2269 XXV | házban van Fabricziusnak az üresen hagyott szállása, 2270 XXV | azt elfoglalhatod.~– Kinek az engedelmével?~– Hát az enyémmel. 2271 XXV | Kinek az engedelmével?~– Hát az enyémmel. No, csak ne nézz 2272 XXV | házát lefoglalta a fiscus; az most már az állam tulajdona. 2273 XXV | lefoglalta a fiscus; az most már az állam tulajdona. Sl’état 2274 XXV | francia bonhomiájába, amit az ő éles megfigyelő szemének 2275 XXV | maleficiuma? Persze hogy volt.~Az udvart léhűtő cselédnéppel 2276 XXV | a tábornok, itthon van-e azasszony”? Az inas azt felelte 2277 XXV | itthon van-e az „asszony”? Az inas azt felelte , hogy 2278 XXV | megakadva Andrássy. – De hát ki az egyik s ki a másik?~– No, 2279 XXV | nagyságos Korponay óbesterné az egyik.~(Vagy úgy? Juliánna 2280 XXV | találva, hogy egy bárónak az anyja nem lehet más, mint 2281 XXV | báróné.)~– De hát a másik?~– Az meg méltóságos Löffelholtz 2282 XXV | generálisné asszonyság.~– Hát az is itt lakik?~– Igenis. 2283 XXV | törvénye volt: „Nem számlálni az ellenséget!” Még ha asszony 2284 XXV | volt.~Hanem aztán, mikor az ellenség arcvonalát meglátta, 2285 XXV | volt asszonyi kiadásban az apjának. Zrínyi Ilona hűtlen 2286 XXV | Absolont pedig úgy ismeri az egész világ, mint akihez 2287 XXV | hogy tudott beleszeretni, az megoldhatatlan kérdés.~És 2288 XXV | pápista úrnő! Tudjuk, hogy mi az?~Éppen most is mind a hárman 2289 XXV | viseletük is olyan volt, ami az ostrommal dacoló kerített 2290 XXV | A legújabb bécsi divat: az a minden asszonyi alakot 2291 XXV | fültakaró keményített fodrokkal, az áll alatt átszorítva; minden 2292 XXV | aranyhullám nincs többé: az csak frázis. Szürke lett 2293 XXV | lett minden asszony.~Még az sem volna nagy baj: de amellett 2294 XXV | rettenetes garde des dames-nak az a stratagémája van, hogy 2295 XXV | hogy minden kérdésre, amit az ellenség (egy férfi) a többi 2296 XXV | Így ketten egymás mellett az ártatlanság és szelídség 2297 XXV | udvariasságát, párosulva az áhítatossággal, kifejezni: „ 2298 XXV | Andrássynak egy olyan prédikációt az istentelen nőcsábító férfiakról, 2299 XXV | útjára rózsákat hintenek az asszonyok elé; valóságos 2300 XXV | áldotta a sorsot, mikor ebből az áhítatos farkasveremből 2301 XXV | Így nehéz lesz összekötni az elszakadt fonalat.~No, majd 2302 XXV | következik egymásból.~Ha az akarja (pedig hát az iránt 2303 XXV | Ha az akarja (pedig hát az iránt kétsége sem lehet), 2304 XXV | kávéestélyen Andrássy volt az utolsó a megjelenésben, 2305 XXV | többi urak már ott voltak, az asszonyságaikkal együtt. 2306 XXV | együtt. Nagy társaság volt, az egész elfogadóterem tele 2307 XXV | neki Andrássy, hogyez az én szenvedélyem!” Arra aztán 2308 XXV | aztán neki is helyet adtak az asztalnál. Azért játék 2309 XXV | benne részt, ahány csak az ablaktól a kályhasutig elfér 2310 XXV | kurucgenerális még ebben az istenfélő emberek számára 2311 XXV | gregarius játszónépnek, hol meg az utolsó obulusát is elnyerte 2312 XXV | utolsó obulusát is elnyerte az egész társaságnak. Akkor 2313 XXV | Haust”, rajta maradt; de az első tourban kivetették 2314 XXV | kivetették a kockán a kasszát, s az ő háza a nyakán veszett. 2315 XXV | forintot, hanem Alauda úrnak az a circumspectus szokása 2316 XXV | szobából; tudva, hogy ennek az lesz a következése, hogy 2317 XXV | Wencezlauzt egy időre felhagyni az cinálló üzlettel, s bibickedésre 2318 XXV | szervírozásra ügyelt fel. Az kezdte el a maga csengő, 2319 XXV | hozzá.~De nagyon tetszett ez az indítvány Wencezlauznak, 2320 XXV | indítvány Wencezlauznak, sőt az egész társaságnak. Egy ilyen 2321 XXV | nem való játszótársnak az ilyen kedélyes társaságba, 2322 XXV | krajcárjaiért.~De amint Andrássy az asztal egyik oldalán felkelt 2323 XXV | csodálkozva nézett utána, amíg az asszony az ajtóhoz nem ért, 2324 XXV | nézett utána, amíg az asszony az ajtóhoz nem ért, s ott hirtelen 2325 XXV | visszafordulva, a mutató ujja hegyét az ajka elé tette, s a szemével 2326 XXV | váratlan meglepetés nem érte. Az ajtóban álló hölgyet csaknem 2327 XXV | csaknem megölelte, pedig az nagy hiba lett volna; mert 2328 XXV | nagy hiba lett volna; mert az Löffelholtzmé volt, aki 2329 XXV | letakarva, mely éppen csak az előtte ülő alakra vetett 2330 XXV | ülő alakra vetett világot, az pedig a sánta doktor volt.~– 2331 XXV | csak méltóságodsuttogá az eddigitől egészen elütő, 2332 XXV | alakokat felismergetni. Az egyik volt Alauda, a másik 2333 XXV | Alauda, a másik Juliánna.~Az asztalon mindenféle felnyitott 2334 XXV | tábornokné csendesen betolta az ajtózár reteszét, hogy senki 2335 XXV | hirtelen informálta Andrássyt az asztalon heverő levelek 2336 XXV | járatlanok és nem biztosak az utak. A két futár itt Lőcsén 2337 XXV | archívumában vannak letéve. Annak az őrizője pedig Alauda úr.~ 2338 XXV | Alauda úr aztán úgy őrzi meg az államtitkokkal terhes leveleket, 2339 XXV | boszorkányüstöt forralja.~De ezeknek az uraknak és asszonyságoknak 2340 XXV | elhatároznak itt vagy amott, az rájuk nézve birtok és hatalom 2341 XXV | jött Szathmárból Pálffytól az ellentmondás, hogy az Istenért, 2342 XXV | Pálffytól az ellentmondás, hogy az Istenért, azt ne bántsák, 2343 XXV | Istenért, azt ne bántsák, hisz az titokban a legnagyobb híve 2344 XXV | király hűségére, most lám az ő birtokait nem háborgatja 2345 XXV | angyalának! Mások meg az ördögének nevezték azt a 2346 XXV | legmagasabb helyen, megköszönni az élvezett kegyelmet. Mentségére 2347 XXV | táborban levő elfoglaltatása.~(Az összetalálkozó szempillantások 2348 XXV | Mindennap elpártol tőle az utolsó hívek csoportjából 2349 XXV | Itt rakta le a fegyvert az utolsó tizennégyezer kuruc.) – 2350 XXV | Lám, milyen volt az első elpártolók között lenni! 2351 XXV | között lenni! mondák ilyenkor az Andrássyra vetődő tekintetek; 2352 XXV | utoljára mikor végképp elhagyja az országot Rákóczi, már csak 2353 XXV | arra való volt. Juliánnának az arcáról látszott, hogy most 2354 XXV | volt Korponaynéra nézve. Az alkudozó nádornak megküldték 2355 XXV | parenthesim megjegyeztetett: „Nem az apjának, hanem az anyjának 2356 XXV | Nem az apjának, hanem az anyjának az érdemeiért.” 2357 XXV | apjának, hanem az anyjának az érdemeiért.” Az illető adománylevelek, 2358 XXV | anyjának az érdemeiért.” Az illető adománylevelek, a 2359 XXV | neki eddig, hogy élvezze az élet örömeit.~Tehát a fia 2360 XXV | azután őneki is megjött az adakozó kedve. Lehetett 2361 XXV | Ünnepnap nem indulok. Hanem az után való nap.~Erről a szóról „ 2362 XXV | egyszer csak azt vette észre az egész társaság, hogy benne 2363 XXV | van itt voltaképpen szó; s az egész akadémiai vita csak 2364 XXVI | terepet egészen.~Megkerülni az ellenség hadállását, és 2365 XXVI | Bátran folyamodhatott volna az aranygyapjas rendért, mert 2366 XXVI | vendéglő előtt, s megtölteté az átalagát igazi hegyaljai 2367 XXVI | kapni.~Tehát Andrássynak az volt a haditerve, hogy ő 2368 XXVI | szállást, a vacsorát, s az utóbb érkezőt már készre 2369 XXVI | Juliánna hírét, mert az most Bécsbe megy, ahol most 2370 XXVI | titokban mindent szabad az embereknek kicserélni, ami 2371 XXVI | csak a kesztyűtlen kéznek az odanyújtása is bűnjelnek 2372 XXVI | a farkasbőr bundájába, s az asztrakán süvegébe, hogy 2373 XXVI | szemei látszottak ki belőle.~Az öregkapunál azonban megállította 2374 XXVI | megállította a strázsa.~Az őrmester előjött a kapuszobából, 2375 XXVI | látta. A kis Serédy volt az a kapitány, az ő távoli 2376 XXVI | Serédy volt az a kapitány, az ő távoli sógora.~Nagyon 2377 XXVI | Akkor tudtam volna, hogy ki az, de így nem találtam, ilyen 2378 XXVI | De hisz nem utazom én az óperenciákra, hanem csak 2379 XXVI | tőle egy pazsurát, mert az én katonáim addig, amíg 2380 XXVI | mérgesen vágta be maga után az ajtót, s pokolra kívánta 2381 XXVI | ajtót, s pokolra kívánta ezt az egész ostoba intézkedést, 2382 XXVI | minden légyottnak elveszi az alapját, a kellő titoktartást.~ 2383 XXVI | neki, hogy mi hozta ide.~Az irónia még mindig ott volt 2384 XXVI | legközönyösebb arcot csinálni az előadásához.~– Minthogy 2385 XXVI | Minthogy nálatok most az a rend, hogy a városból 2386 XXVI | Teringettét! Kapom magam, idejövök az egész dandárommal, s kiteszem 2387 XXVI | készen várjanak a postaháznál az előfogatok. Hahaha!~– Hahaha?~ 2388 XXVI | olyan bolond dolog, amin az egyik ember nevet, a másik 2389 XXVI | benne a tallérokat, hát az nekem nagyobb készséggel 2390 XXVI | nagyobb készséggel előteremti az előfogatokat, mint a cs. 2391 XXVI | van szó. Belleville kiment az irodájába, utasítást adni 2392 XXVI | háromlovas szánkón, mert az utazásod elvesztvén az inkognitóját 2393 XXVI | mert az utazásod elvesztvén az inkognitóját itt Lőcsén, 2394 XXVI | találgatni, hogy te merre utazol? Az intrika közöttünk marad. 2395 XXVI | marad. Tudod te azt, hogy ki az a Belleville? Egyszer már 2396 XXVI | kellett emlékezni, hisz ő volt az egyik elnöke annak a vészbíróságnak, 2397 XXVI | elősegíteni a közös ellenség (az asszony) elleni haditervben.~ 2398 XXVI | haditervben.~Andrássy tehát, amíg az irkafirkát elkészíték, még 2399 XXVI | irkafirkát elkészíték, még onnan az ezredesi lakból leküldött 2400 XXVI | barátom.~– Hallgatom.~– Az egész intrika a legszebben 2401 XXVI | nem áll hatalmamban.~– Mi az? Talán kuruc bandák ólálkodnak, 2402 XXVI | pártfogásodat kikérjék. Más veszély az.~– Csak nem esznek meg tán 2403 XXVI | Hanem amitől óvlak, ez az: „Vigyázz magadra, nehogy 2404 XXVI | De már erre Andrássy volt az, aki felkacagott. Vele nem 2405 XXVI | orcával távozott el onnan, s az őrség tisztelgése mellett 2406 XXVI | ostorpattogással indulva az útnak.~Ez alkalommal a strázsa 2407 XXVI | alkalommal a strázsa nem állt az útjába az ókapunál, hanem „ 2408 XXVI | strázsa nem állt az útjába az ókapunál, hanem „kverauz”- 2409 XXVI | kapuőrség fegyverrel tisztelgett az elvágtatónak. Serédy öcsém 2410 XXVI | prezentálnak.~      ~Ezen napnak az estéjén Andrássy nélkül 2411 XXVI | s gondolt hozzá valamit.~Az, ami útközben történik, 2412 XXVI | útközben történik, nem tartozik az erkölcsbíróságra. Juliánna 2413 XXVI | Juliánna alig bírja rejteni az izgatottságát, egyszer-egyszer 2414 XXVI | csak egy levél érkezett, az Pálffy nádornak szólt, attól 2415 XXVI | titkosírást megfejtegeté. Az pedig tökéletes doktori 2416 XXVI | megél-e vagy meghal?~Mikor az egész levéllel készen volt, 2417 XXVI | Egy kis baj van.~– Mit? Mi az? – kérdék megrettenve az 2418 XXVI | az? – kérdék megrettenve az asszonyok és Alauda.~– De 2419 XXVI | császár megbetegedett…~– Az Isten szerelméért! – kiálta 2420 XXVI | levél is azon kezdődik. „Az Isten szerelméért! Végezzék 2421 XXVI | következni a katasztrófa, az egész egyezkedés porrá omlik. 2422 XXVI | senkinek sem ad meg semmit az eddig tett ígéretekből. 2423 XXVI | Ezúttal komolyan szükség volt az orvos életserkentő szereire.~ 2424 XXVI | vele. Eléje kell jutnom, ha az egeket ostromlom is meg!~ 2425 XXVI | állomáson félnapig, jobb, ha azt az időt itthon tölti, nyugodalmasan 2426 XXVI | kávénál megjelent, már csak az üres csészéket találta az 2427 XXVI | az üres csészéket találta az asztalon, kettőt pedig, 2428 XXVI | bolondos asszonyra? Nem érti az ember az ő dolgaikat.~A 2429 XXVI | asszonyra? Nem érti az ember az ő dolgaikat.~A kegyes úrhölgy 2430 XXVI | lépésben húzták a lovak; az úr, a vadász és a hajdú 2431 XXVI | jónapkívánás helyett.~– Az én titulusom ez? – kérdé 2432 XXVI | mind a négy keréktalpon lóg az abroncs! , hogy a kocsi 2433 XXVI | hogy a kocsi össze nem tört az úton. Van-e itt valami kovács, 2434 XXVI | megbolondulva. Olyan kovács, aki az óráját is megcsinálja az 2435 XXVI | az óráját is megcsinálja az úrnak, ha romlott.~– No, 2436 XXVI | te tacskó? Pedig sietett az eléggé a túlsó lépcsőn fel 2437 XXVI | lehúzta a süvegét, úgy jött az apja elé, s megállt előtte 2438 XXVI | torkolá le Husz apó. Nagy úr az; ne kössünk bele. Azt csak 2439 XXVI | kútban! Hogy verje agyon az ember az időt ebben az átkozott 2440 XXVI | Hogy verje agyon az ember az időt ebben az átkozott fészekben? 2441 XXVI | agyon az ember az időt ebben az átkozott fészekben? Mi van 2442 XXVI | Husz apó a papucsa orrával az irányt. – Lehet vadászni.~– 2443 XXVI | olyan poprádi medve lesz az.~– Mit? Poprádi medve? – 2444 XXVI | Poprádi medve? – tüzelt az öregúr. – Vannak ott akkora 2445 XXVI | ott akkora medvék, mint az úr maga. Ha meglátja, tudom, 2446 XXVI | hogy elfelejti, hogy mi az „ursus”-nak a genitivusa!~– 2447 XXVI | gyerek volt a legfiatalabb az egyenes utódai között, körülbelül 2448 XXVI | vezesd ezt a vendég urat az erdőbe, mutass neki medvét.~ 2449 XXVI | vezetése mellett nekiindult az erdőnek, egyedül.~Rég ideje 2450 XXVI | durrantotta le. A tábornok az elejtett medvének csak a 2451 XXVI | medve?”~A mancsokat odaadták az asszonynak, készítse el 2452 XXVI | volt! Nem először történik az Poprádon, hogy a hintós 2453 XXVI | hintós uraságnak elvész az útközben a hintajáról egy 2454 XXVI | asszonyság, aki megtalálta az elveszett srófot. Akkor 2455 XXVI | fordul ez így. Azért van az a zöld szoba úgy berendezve, 2456 XXVI | szoba nyílik, amelyiknek az ajtaján erős tolózár van. 2457 XXVI | aludni, mert ködösre fordult az idő, mikor fölneszelt, s 2458 XXVI | mikor fölneszelt, s kinézett az ablakon, a fák csupa ezüstből 2459 XXVI | utoljára rázta meg a szakállát.~Az ilyen ónos idő még vadászatra 2460 XXVI | még vadászatra sem való, az ember igazán nem tehet egyebet, 2461 XXVI | hallgatja, s hozzá szürcsöli az anyóka által erjesztett 2462 XXVI | Andrássy úgy számított az idővel, ahogy Juliánnától 2463 XXVI | karmazsinpiros.~Ilyen színű hintaja az egész ismeretes világban 2464 XXVI | excentrikus emberek szeretik az utazóhintajaikon.~Bizonyos 2465 XXVI | volt felőle, hogy Juliánna az, aki érkezik.~Ugyancsak 2466 XXVI | találkozóra a menyecske!~Felkelt az asztal mellől, s lesietett 2467 XXVI | kapujába, hogy ő lehessen az első, aki az érkezőt fogadja, 2468 XXVI | ő lehessen az első, aki az érkezőt fogadja, s őt a 2469 XXVI | hogy behajtott volna annak az udvarára, sőt inkább itt 2470 XXVI | ösztönzé a gyeplűst meg az ostorhegyest a sebesebb 2471 XXVI | darabig, amíg beláthatta az utcán. Eleinte azt hívé, 2472 XXVI | hívé, tán Juliánnának is az az ötlete támadt, hogy a 2473 XXVI | hívé, tán Juliánnának is az az ötlete támadt, hogy a hintaját, 2474 XXVI | eszébe jutott Belleville-nek az a fatális figyelmeztetése: „ 2475 XXVI | vigyázz magadra, nehogy az a szoknyás démon neked is 2476 XXVI | Nagyon el volt kényeztetve az asszonyok által, őt még 2477 XXVI | csak meg sem látták volna, az útfélen állva! Ez lehetetlenség!~ 2478 XXVI | természetesen meg kell pihennie, míg az új előfogatot előkerítik 2479 XXVI | magyarországi postáknál pedig az a jelmondás, hogy „gyorsaság – 2480 XXVI | magyarázat.~Kezébe vette az ezüstfejű fokosát, s nekiindult 2481 XXVI | csoport veréb osztozott az elhullatott abrakon a kapu 2482 XXVI | egy háziszolga cipelte be az abrakos jászolkákat a kapun.~– 2483 XXVI | egy karmazsinszínű hintó az imént? – kérdé a főúr a 2484 XXVI | kérdé a főúr a szolgától.~Az felelt neki valamit szepesi 2485 XXVI | bement a postamesterhez.~Az pedig már valóságos felső-ausztriai 2486 XXVI | importálták ide.~– Nem volt itt az imént egy asszonyság, egy 2487 XXVI | hagyott itt nekem egy levelet az, aki a kocsin utazott?~– 2488 XXVI | utazott?~– Nekem! Nekem! Ki az a nekem? Tartozom én tudni, 2489 XXVI | tudni, hogy kinek hívják az urat?~– Igaza van. A nevem 2490 XXVI | csomagot, egyenként hajigálva az asztalra az abba sorozott 2491 XXVI | egyenként hajigálva az asztalra az abba sorozott leveleket, 2492 XXVI | rajta. Ugyan keresték vele az uratibi ubi”. Kassa, Eger, 2493 XXVI | négy garast? Azt gondolja az úr, most is a régi Magyarországban 2494 XXVI | hanem fizetni kell érte az aerariumnak négy garast.~ 2495 XXVI | elő, mikor már kinn volt az utcán.~Nagy bosszankodására, 2496 XXVI | utcán.~Nagy bosszankodására, az öccsének, a dervisgenerálisnak 2497 XXVI | hogy mi történhetett ezzel az asszonnyal, hogy az őt itthagyja 2498 XXVI | ezzel az asszonnyal, hogy az őt itthagyja a faképnél?~ 2499 XXVI | itthagyja a faképnél?~Félelem-e az tőle vagy túlságos óvatosság? 2500 XXVI | a Husz apó vendéglőjébe. Az a homályos képzelődése volt,


1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-4523

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License