1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-4523
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
2001 XXIII | a tied, hanem a szobának az ajtaja az enyém.~– Hát porkolábom
2002 XXIII | hanem a szobának az ajtaja az enyém.~– Hát porkolábom
2003 XXIII | Hát porkolábom vagy?~– Az vagyok. Te mondád. Magad
2004 XXIII | te tudósításokat küldesz az ellenségnek a hadi készületekről,
2005 XXIII | egyszerre csak megváltoztatja az útrendjét, mikor már fele
2006 XXIII | Mátra, s a döghalom tetején az utolsó áruló apát a saját
2007 XXIII | mint egy rossz álomképre.~Az pedig, bátyja arcképe felé
2008 XXIII | akik csak a dicsőséget, az uraságot, a pompát keresik,
2009 XXIII | hosszan beburkolta. Nem volt az már fehér, de fakó a viszontagságoktól,
2010 XXIII | selyemhajuk közé! Én vagyok az, aki elítéllek!~Azzal megfordult,
2011 XXIII | a cselédjétől tudta meg az asszony, hogy Miklós szigorú
2012 XXIII | makulányi írást is ki mer hozni az úrasszonyától, hát szurokba
2013 XXIII | maradt számára más, mint az a babona, amiben a szerető
2014 XXIII | bohóságok is boldogítanak!~Az egyedüli vigasztalása csak
2015 XXIII | alatt voltak, de éjszakára az anyjuk szobájába kerültek
2016 XXIII | este.~A nagyobbik, a Ferkó, az ugyan csintalan egy fiú
2017 XXIII | akik ellenünk vétettek”.~Az anyja megfeddé az ilyen
2018 XXIII | vétettek”.~Az anyja megfeddé az ilyen helytelenségekért;
2019 XXIII | Őróla ragadnak a fiúra az ilyen pajkosságok.~Hanem
2020 XXIII | közös ágyból, s odabújt az anyjához, s aztán suttogva
2021 XXIII | Pedig ki se nézte volna az ember, hogy odafigyel. De
2022 XXIII | nóták, azt nem mondta el az anyjának.~
2023 XXIV | fogyott percenként Zsófiának az életereje.~Óhajtotta azt,
2024 XXIV | a találkozás a bátya és az öcs között? De hát még a
2025 XXIV | volt már annyi ereje, hogy az ágyból fölkeljen. Az egész
2026 XXIV | hogy az ágyból fölkeljen. Az egész étele csak kóstolgatás
2027 XXIV | olyan orvost pedig, aki az ő baján segítsen, sehol
2028 XXIV | segítsen, sehol a világon. Az akkori idők rendje szerint
2029 XXIV | háznép gyógyítója, a patika az ő konyhájához tartozott.
2030 XXIV | Ami növénynek kőmagja van, az jó a kőbetegség ellen; a
2031 XXIV | tartva zúg; a dió hasonlít az emberi koponyához, azért
2032 XXIV | emberi koponyához, azért az abból készült quinta essentia
2033 XXIV | elállítja a vérzéseket: az antimonium, mivelhogy az
2034 XXIV | az antimonium, mivelhogy az aranyat megtisztítja, tehát
2035 XXIV | beleket is megtisztítja. Az irámszamas, mivelhogy a
2036 XXIV | maradni, annálfogva, ha valaki az irámkörömmel a fülét dörzsöli,
2037 XXIV | szívfájdalomnak. Ez volt az akkori orvosi tudomány.~
2038 XXIV | szívéből készült eszenciához. Az ő halálos baját nem gyógyították
2039 XXIV | nem gyógyították meg, sem az aqua vitaek, sem az aurum
2040 XXIV | sem az aqua vitaek, sem az aurum potabilek, sem az
2041 XXIV | az aurum potabilek, sem az oleum philosophicumok, sem
2042 XXIV | vincetoxiconok, amikkel tele volt az ősi almárium. Nem az ő baja
2043 XXIV | volt az ősi almárium. Nem az ő baja ellen voltak azok
2044 XXIV | talán még ma sem tudják az orvosok, mi ennek a bajnak
2045 XXIV | orvosok, mi ennek a bajnak az orvossága.~Ha tudták volna,
2046 XXIV | gyermekeit imádkoztatta Zsófia, az ágya mellett térdepeltetve,
2047 XXIV | térdepeltetve, nem kerülte ki az éles figyelmét, hogy a Ferkó
2048 XXIV | hogy a Ferkó fiú, mikor az ima végén ezt kell mondani:~„
2049 XXIV | édesapámnak, anyámnak”, az „apám” szót elhagyja a fogai
2050 XXIV | mondásból.~– Te nem imádkoztál az apádért! – szólt hozzá félig
2051 XXIV | bátyám.~– Megtiltotta, hogy az apádért imádkozzál? Miért?~–
2052 XXIV | lett.~Zsófia arcra fordult az ágyában, és sírt keservesen.~
2053 XXIV | bátyjára.~– Miért ríkattad meg az anyámat?~– Ejh! Te gyerek
2054 XXIV | lefeküdni.~A kisebbik ott maradt az anyja mellett, és kérlelte:~–
2055 XXIV | Ne sírj, anyám! Hát hisz az Isten „egy” gyereknek az
2056 XXIV | az Isten „egy” gyereknek az imádságát is meghallja:
2057 XXIV | bátyám helyett is elmondom.~Az a másik fiú pedig térdre
2058 XXIV | pedig térdre emelkedett az ágyában, összekulcsolta
2059 XXIV | meg Isten a mi hazánkat, az édest; pusztítsd el minden
2060 XXIV | Másnap csak egyedül jött be az esteli órában a kisebbik
2061 XXIV | esteli órában a kisebbik fiú az anyja szobájába. A Ferkó
2062 XXIV | feküdni, hanem odakéredzkedett az anyja mellé.~Zsófia nagyon
2063 XXIV | gyötrelemtül, meg sem szólalt, az imádságot sem mondta el
2064 XXIV | mondta el a kisfia előtt, az maga dönögte azt el, kétszer
2065 XXIV | el, kétszer is elmondva az apáért, anyáért szóló imát,
2066 XXIV | meghalna!”~Ha nem érné meg az ura hazajövetelét.~Magához
2067 XXIV | gyermek odahúzta magához az anyja fejét, hogy a fülébe
2068 XXIV | tovább beszélni.~Zsófia azzal az éleslátással, ami az életvilágosság
2069 XXIV | azzal az éleslátással, ami az életvilágosság utolsó lobványával
2070 XXIV | takaró alá, ismét előbújt, s az anyja kezét a szívéhez szorítá.~–
2071 XXIV | hogy szinte megfojtotta az ölelésével.~A dervisgenerális
2072 XXIV | hazáért, mely megtagadja az apát, az anyát, a testvért,
2073 XXIV | mely megtagadja az apát, az anyát, a testvért, s felgyújtja
2074 XXIV | a testvért, s felgyújtja az ősi házat.~A kisebbik még
2075 XXIV | lőni. Azt mondják neki, az a célpont, a hazaáruló szíve.
2076 XXIV | fog célozni. Ha mindjárt az apja is az!~Zsófia reszketett
2077 XXIV | Ha mindjárt az apja is az!~Zsófia reszketett a láztól.~–
2078 XXIV | meg, majd attól elmúlik.~S az anya és a gyermek szíve
2079 XXIV | kisfiam – suttogá Zsófia.~– Az leszek, anyácskám. Bizony
2080 XXIV | leszek, anyácskám. Bizony az leszek.~– Szállj le csendesen,
2081 XXIV | Szállj le csendesen, hozd ide az írószereimet az ágyhoz.~
2082 XXIV | hozd ide az írószereimet az ágyhoz.~A gyermek kereste
2083 XXIV | ágyhoz.~A gyermek kereste az írószereket. Toll, tinta
2084 XXIV | ne írhasson.~– Hozd ide az imádságos könyvemet – suttogá
2085 XXIV | lap. Nem is egészen üres. Az egyik oldalára e sorok voltak
2086 XXIV | oldalára e sorok voltak írva: „Az én szeretett mátkámnak,
2087 XXIV | Zsófiának, ajánlom szívemből ezt az imádságos könyvet. Andrássy
2088 XXIV | levelet, s aztán kiszakítani az imakönyvből, s szélnek ereszteni!~
2089 XXIV | mindig jutott valami eszébe.~Az Isten irgalmára kérte Andrássy
2090 XXIV | Halálos ájulás kerülgette az agyát.~Arra tért magához,
2091 XXIV | királynévízzel locsolgatta az arcát. Emlékezett rá a gyermek,
2092 XXIV | levelét hozta Lőcséről. Az szokott velem játszani mindig.~–
2093 XXIV | Arról ismerni meg őket, hogy az írás meg a fej a két oldalon
2094 XXIV | dénárt adtam érte cserébe. Ő az ujja hegyével ráismert a
2095 XXIV | tolvaj-polturára. Azt mondta, az ilyeneket azért készítették,
2096 XXIV | barátok elrejtsék benne az aranyaikat, a tolvaj ne
2097 XXIV | Most ezekbe jó lesz nekem az aranyakat elrejteni.~Zsófia
2098 XXIV | elrejteni.~Zsófia hálát emelt az Istenhez, hogy fiának nemcsak
2099 XXIV | levelet el fogja küldeni.~Az izgalom új erőt adott az
2100 XXIV | Az izgalom új erőt adott az idegeinek. Fel tudott kelni,
2101 XXIV | frajjával, s odavezetteté az ablakzsámolyhoz, ahonnan
2102 XXIV | déli harangszó után, amikor az őröket felváltják a kapuban,
2103 XXIV | mehet ki azokkal együtt az ő levélvivője is.~Azért
2104 XXIV | nehezen a déli harangszót.~Az elkongott már, de a szokott
2105 XXIV | rekedt hangú kiáltozását.~Az ajtaját hevesen felszakították,
2106 XXIV | rémült tekintettel nézett fel az erőszakos ember arcába.~–
2107 XXIV | indulatosan Miklós. Zsófiának az indulat annyi erőt adott,
2108 XXIV | kiálta, s még piros is lett az arca egy pillanatra. A szeretet
2109 XXIV | A szeretet lángja volt az rajta.~Miklós odalódítá
2110 XXIV | rajta.~Miklós odalódítá az anyjához a fiút, s aztán
2111 XXIV | fektetett levélre csapott az öklével.~– Micsoda ez? –
2112 XXIV | Röptében kaptam nyakon az árulást. Ha az édes apámfia
2113 XXIV | kaptam nyakon az árulást. Ha az édes apámfia tette volna
2114 XXIV | lövetném érte!~– Tedd azt az én fiammal is! Legalább
2115 XXIV | testvérgyilkosságot, mint hogy az én gyermekemet lázítsd fel
2116 XXIV | istentelen!~Zsófia úgy állt ott az ablakban, mint egy szellem,
2117 XXIV | szemsugárzatát.~– Miért keltél föl az ágyadból? – zsémbelt, alábbhangolva
2118 XXIV | erőlteted magadat? Mit állsz az ablakba, mikor olyan nehéz
2119 XXIV | Tán jelt akarsz adni annak az embernek, mikor közeledik:
2120 XXIV | Ott a fiam mellett, amikor az égrekiáltó szörnyűséget
2121 XXIV | lélek közelített e szavaknál az a légben lebegni látszó
2122 XXIV | várta, míg hozzá közel ér, s az a kinyújtott kéz megérinti;
2123 XXIV | Zsófia kimerülten rogyott az ágyára.~A cseléd levetkőzteté,
2124 XXIV | elviszem én azt a levelet magam az apámnak. Éjjel kötelet fonok
2125 XXIV | lepedőkből, s leereszkedem az ablakból; elfutok Szomolnokig.~–
2126 XXIV | érezte már, hogy jön közelebb az ég! Hangzik valami, amit
2127 XXIV | érzékek ismernek meg. Jön az a tudás, amit nem tanultunk…~
2128 XXIV | nem tanultunk…~Közeledik az a dicsőséges világ, aminek
2129 XXIV | ködök és árnyak világát, ezt az éjszakától körüljárt földet,
2130 XXIV | torkolá le Miklós. – Hisz az előbb még kivert a szobájából!~
2131 XXIV | tovább folytatni a beszédet.~Az anyjánál maradt kisebbik
2132 XXIV | korán le kívánt feküdni.~Az anyja megcsókolgatta az
2133 XXIV | Az anyja megcsókolgatta az orcáját, mikor lefektette.~–
2134 XXIV | Pedig bizony itthagyta őt az anyja azalatt, amíg aludt.
2135 XXIV | bizonyosat akart tudni. Kiment az udvarra. Az úri lakosztály
2136 XXIV | tudni. Kiment az udvarra. Az úri lakosztály lépcsőajtajánál
2137 XXIV | jajveszékelő cselédet.~– Meghalt az áldott jó asszonyunk!~Az
2138 XXIV | az áldott jó asszonyunk!~Az ajtó félig nyitva maradt.
2139 XXIV | sápadt világot derengetett az ablak zöld üvegkarikáin
2140 XXIV | mártír ott feküdt csendesen az ágyán. Mellette a kisfia.
2141 XXIV | aludtak.~Vajon melyiknek az álma volt mélyebb?~A fiúcska
2142 XXIV | mikor a nőcselédek kiemelték az ágyból és átvitték a saját
2143 XXIV | nyoszolyájába. Ott folytatta az alvást.~Hátha az a másik
2144 XXIV | folytatta az alvást.~Hátha az a másik alvó többet tudott
2145 XXIV | tekintetet adott.~Megölte őt az eltitkolt bánat. Mert eltagadta
2146 XXIV | fájását, belehalt.~Nem hinné az ember, hogy ilyen semmitől
2147 XXIV | S ezt a tüzet oltotta ki az, aki legjobban melegedett
2148 XXIV | a hajdani szerzetesnek, az asszonyok felől csak a gyóntatószékből
2149 XXIV | volt tudomása, ahol azok az esendő dolgaikat vallják
2150 XXIV | alatt.~Hideg flegmával ítélt az egész nemről.~Ez az egy
2151 XXIV | ítélt az egész nemről.~Ez az egy emelkedett ki az egész
2152 XXIV | Ez az egy emelkedett ki az egész fajzatból, mint egy
2153 XXIV | szent: ez egyesíté magában az asszonyok minden drága jóságait.
2154 XXIV | minden drága jóságait. És ezt az eszményképét a nőnek, fel
2155 XXIV | nőnek, fel tudta cserélni az, akit minden földi és égi
2156 XXIV | örömeit megossza. Tán ebben az órában is azt költögeti
2157 XXIV | fájdalmat, ami halála volt; még az utolsó világánál is földi
2158 XXIV | mikor a Charicleát írta. Az összefutó csúcsívek magas
2159 XXIV | medvebőrökkel leterítve; az egyiken aludt Ferenc, a
2160 XXIV | Ferenc, a nagyobbik fiú.~Az éjjel sokáig fenn tivornyáztak
2161 XXIV | ott velük végighallgatta az épületes beszédeiket, még
2162 XXIV | padlata úgy van alkotva, hogy az alatta levő boltozat meghajlik,
2163 XXIV | boltozat meghajlik, mikor az ember végigmegy rajta. Szív
2164 XXIV | járást, pedig hát ez csak az építész mesterkedése, nem
2165 XXIV | rátakarta a cifra pokrócot, amit az lerugdalt magáról, s aztán
2166 XXIV | vár öregharangja. Ezúttal az volt a szava, hogy „mortuos
2167 XXIV | A hosszú folyosón, mely az úri lakosztályból a templomba
2168 XXIV | a kis Jóska fiút vezeti az egyik kézen fogva.~– Hol
2169 XXIV | abban különböznek, hogy az egyik zölden eszi meg a
2170 XXIV | kitűzni, hogy ha embersége van az ellennek, oda ne lövöldözzön.
2171 XXIV | a toronyőr alakját látta az ablakban megjelenni, aki
2172 XXIV | maga is felsiet a toronyba.~Az őr jól látott. Úri fogat
2173 XXIV | belé.~Annak még nem ment ki az éjjeli mámor a fejéből;
2174 XXIV | Miklós.~– Hogyan?~– Hát mikor az embert kínozza a tegnapi
2175 XXIV | aztán egyszerre kigyulladt az arca, a két szeme égett
2176 XXIV | Andrássy, akinek még nem vált az ereiben az ősi vér káposztalévé.~
2177 XXIV | még nem vált az ereiben az ősi vér káposztalévé.~A
2178 XXIV | aztán követte nagybátyját az udvarra.~– Hova megyünk? –
2179 XXIV | széttekintve.~– Most megyünk az examenre. Majd meglássuk,
2180 XXIV | most majd azt mutasd meg az examinatoroknak, hogy a
2181 XXIV | ahová egyenesen vezetett fel az út az erdőből.~Egy széles
2182 XXIV | egyenesen vezetett fel az út az erdőből.~Egy széles bükkerdő
2183 XXIV | Ferkó Miklóstól.~– Nem lő az többet. Mert az elmegy kispapnak
2184 XXIV | Nem lő az többet. Mert az elmegy kispapnak Nagyszombatba,
2185 XXIV | lesz belőle. Te vagy csak az igazi Andrássy ivadék. Katonának
2186 XXIV | édes öcsém, letisztítani az Andrássy névről azt a makulát,
2187 XXIV | mellé?~– Nagy lesz a híred az egész hazában!~A hadnagyok
2188 XXIV | tehetségük szerint.~– Csak az anyám nézné az ablakból,
2189 XXIV | szerint.~– Csak az anyám nézné az ablakból, mikor célba lövök.
2190 XXIV | zörgését. Nemsokára kibukkant az a fák sűrűjéből, s amint
2191 XXIV | a fák sűrűjéből, s amint az erdő szélében felkanyarodott
2192 XXIV | ráismerni a benne ülőre.~Ő volt az: Andrássy István tábornok.
2193 XXIV | azokat, akik ottan állnak. Az öccsét, a fehér barátcsuhában,
2194 XXIV | a fehér barátcsuhában, s az elsőszülöttét. Szép meggyszín
2195 XXIV | volt! Olyan régen nem látta az apja. Hogy megnőtt azóta!~
2196 XXIV | megpillanták Andrássy Istvánt, az elkeseredett düh ordításával
2197 XXIV | fel egyszerre: „Ott jön az áruló! Aki eladta hazáját!
2198 XXIV | hőstettet követ el, ha az apját, akiről azt mondják,
2199 XXIV | Miklós. Ferenc letérdelt az ágyú elé és célzott.~A hintó
2200 XXIV | vas tüzes vége megérinté az ágyúcska lőserpenyőjét,
2201 XXIV | lőserpenyőjét, a lövés elpukkant, de az ágyúcső az elsütés közben
2202 XXIV | elpukkant, de az ágyúcső az elsütés közben félremozdult,
2203 XXIV | szilánkjait.~Erre a lövésre az apa elborultan takarta el
2204 XXIV | holt föld, olyan sárga lett az arca. Az egyik kezét szívére
2205 XXIV | olyan sárga lett az arca. Az egyik kezét szívére nyomta,
2206 XXIV | fuldoklóé.~– No, mi lelt?~– Az anyám! – hebegé a fiú.~–
2207 XXIV | a szívemet a kezével.~– Az ágyúlövés cseng a füledben,
2208 XXIV | szerszámod! Nem lövök többet az apámra! – Ah, hogy szorítja
2209 XXIV | akarja tépni! – Eresszetek az anyámhoz! Anyám! anyám!
2210 XXIV | Andrássy István megfordult, s az erdőben eltűnt. – Egy kis
2211 XXIV | eltűnt. – Egy kis kólika az egész a gyereknél. Nem szokta
2212 XXIV | szokta még meg a gyomra az erős papramorgót.~A lépcsőhöz
2213 XXIV | odább menni, úgy elfojtá az a szívszorítás.~Ott jött
2214 XXIV | prépost a templomajtó felől.~– Az anyámhoz, az anyámhoz akarok
2215 XXIV | templomajtó felől.~– Az anyámhoz, az anyámhoz akarok menni –
2216 XXIV | ravatalt, sikoltva rohant oda az anyjához.~– Anyám, anyám!
2217 XXIV | aki véd, aki visszatart. Az olvasó, mely a két kezét
2218 XXIV | elszórva a halotti köntösön. És az ajkai, amik az imént még
2219 XXIV | köntösön. És az ajkai, amik az imént még csukva voltak,
2220 XXIV | összeborzadt. Hisz őneki mondá az a nő: – „Meggátolom az istentelenséget…
2221 XXIV | mondá az a nő: – „Meggátolom az istentelenséget… ott leszek,
2222 XXIV | szörnyű akarat, mely legyőzi az örök természet változtathatatlan
2223 XXIV | borultan: egyszerre elmúlt az a kínzó fájdalom a szívéről.~
2224 XXIV | visszahajtani.~– Ne bántsátok az anyámat! Ne nyúljatok hozzá! –
2225 XXIV | mellett semmi dolgod. Mi az öcsémmel összebeszéltünk,
2226 XXIV | halt meg! – szólt utána az öccse. – Nekem megígérte,
2227 XXIV | prizmáin keresztül), hogy az arc valóban mosolyog.~Tizenhét
2228 XXIV | nyitott koporsó előtt, hátát az oltárnak támasztva, s nézte
2229 XXIV | oltárnak támasztva, s nézte azt az örökké változatlan képet;
2230 XXIV | oly mozdulatlan alak, mint az.~A tizennyolcadik napon
2231 XXIV | elbocsátom a hadakat a várból, s az éjjel megyek vissza a kolostoromba,
2232 XXIV | ájtatosan tartja két kezében az evangéliumot. Itt végezte
2233 XXV | Hanem aztán később kiheverte az elkeseredését, s iparkodott
2234 XXV | válaszából megértette, hogy az ő ismeretsége Korponaynéval
2235 XXV | S minek olvasson végig az ember kellemetlen vádakat,
2236 XXV | dragonyosait is vezényelte, az a feladata volt, hogy a
2237 XXV | kapitányának csak üzennie kellett; az egész Poprádig küldé eléje
2238 XXV | eléje a kapitulációt.~Annak az embereitől hallotta meg,
2239 XXV | körülsáncolt szívek, csak egyszer az ő szemeinek tüze ostromolja
2240 XXV | másképp ütött ki a dolog, az először elbúsította, azután
2241 XXV | azután csak elmérgesítette.~Az a látvány, amikor a saját
2242 XXV | szétzúzott hintóláda, ez az első pillanatban végtelen
2243 XXV | boszorkánytáncot járnak; ma az egyik kezén van a fehér
2244 XXV | kesztyű, holnap a másikén. Az emberi észjárás ki van forgatva
2245 XXV | sarkaiból. A rajongás leigázza az érzést. Íme Ocskay Lászlót
2246 XXV | Sándor szúrta-e meg dákossal az érsekújvári csatában? Miklós,
2247 XXV | ilyen fanatikus tüntetésnek! Az egyik részeg, bolond, a
2248 XXV | kijózanodnak, majd megbánják!~Hanem az asszony számára nem talált
2249 XXV | férj hűtlensége miatt, mint az emlékezete az egykori boldog
2250 XXV | miatt, mint az emlékezete az egykori boldog szerelemre!~
2251 XXV | ragadnia a fia kezét, amidőn az ezt ily istentelenségre
2252 XXV | haragudott olyan nagyon, mint az asszonyára. Ezzel az indulattal
2253 XXV | mint az asszonyára. Ezzel az indulattal a szívében tért
2254 XXV | annyit tudatott vele, hogy az öccse védelmi állást foglalt
2255 XXV | csettentett a nyelvével. Pedig biz az találó tréfa volt.~Tudja
2256 XXV | szép menyecskét.~Aztán még az a nevezetes dolog is történt,
2257 XXV | valamit ez a Blumevitz annak az átjárónak a titkáról, ahonnan
2258 XXV | vajon meg van-e még töltve az a négycsövű pisztoly? Ezzel
2259 XXV | vágtatott vissza Lőcsére.~Az egyik asszonyra haragudott,
2260 XXV | csak „menesztetett”; de az „ment”, s ez sokat változtat
2261 XXV | ment”, s ez sokat változtat az eddigi helyzeten.~– Főparancsnok
2262 XXV | mondá Belleville. – De mi az ördögöt tituláljuk mi egymást?
2263 XXV | Belleville még egyre nevetett.~– Az ám – szólt, odalépve ahhoz
2264 XXV | táblához, s rákoppantva az ujja bütykével.~A tábornok
2265 XXV | Belleville lovag, s félretolta az elmozdítható táblát.~Az
2266 XXV | az elmozdítható táblát.~Az átjárófülke be volt falazva.~
2267 XXV | de tartott tőle, hogy az még jobban fog akkor kacagni.~
2268 XXV | mutat, hogy őt nem árulta el az asszony.~– Hát ezért nem
2269 XXV | házban van Fabricziusnak az üresen hagyott szállása,
2270 XXV | azt elfoglalhatod.~– Kinek az engedelmével?~– Hát az enyémmel.
2271 XXV | Kinek az engedelmével?~– Hát az enyémmel. No, csak ne nézz
2272 XXV | házát lefoglalta a fiscus; az most már az állam tulajdona.
2273 XXV | lefoglalta a fiscus; az most már az állam tulajdona. S „l’état
2274 XXV | francia bonhomiájába, amit az ő éles megfigyelő szemének
2275 XXV | maleficiuma? Persze hogy volt.~Az udvart léhűtő cselédnéppel
2276 XXV | a tábornok, itthon van-e az „asszony”? Az inas azt felelte
2277 XXV | itthon van-e az „asszony”? Az inas azt felelte rá, hogy
2278 XXV | megakadva Andrássy. – De hát ki az egyik s ki a másik?~– No,
2279 XXV | nagyságos Korponay óbesterné az egyik.~(Vagy úgy? Juliánna
2280 XXV | találva, hogy egy bárónak az anyja nem lehet más, mint
2281 XXV | báróné.)~– De hát a másik?~– Az meg méltóságos Löffelholtz
2282 XXV | generálisné asszonyság.~– Hát az is itt lakik?~– Igenis.
2283 XXV | törvénye volt: „Nem számlálni az ellenséget!” Még ha asszony
2284 XXV | volt.~Hanem aztán, mikor az ellenség arcvonalát meglátta,
2285 XXV | volt asszonyi kiadásban az apjának. Zrínyi Ilona hűtlen
2286 XXV | Absolont pedig úgy ismeri az egész világ, mint akihez
2287 XXV | hogy tudott beleszeretni, az megoldhatatlan kérdés.~És
2288 XXV | pápista úrnő! Tudjuk, hogy mi az?~Éppen most is mind a hárman
2289 XXV | viseletük is olyan volt, ami az ostrommal dacoló kerített
2290 XXV | A legújabb bécsi divat: az a minden asszonyi alakot
2291 XXV | fültakaró keményített fodrokkal, az áll alatt átszorítva; minden
2292 XXV | aranyhullám nincs többé: az csak frázis. Szürke lett
2293 XXV | lett minden asszony.~Még az sem volna nagy baj: de amellett
2294 XXV | rettenetes garde des dames-nak az a stratagémája van, hogy
2295 XXV | hogy minden kérdésre, amit az ellenség (egy férfi) a többi
2296 XXV | Így ketten egymás mellett az ártatlanság és szelídség
2297 XXV | udvariasságát, párosulva az áhítatossággal, kifejezni: „
2298 XXV | Andrássynak egy olyan prédikációt az istentelen nőcsábító férfiakról,
2299 XXV | útjára rózsákat hintenek az asszonyok elé; valóságos
2300 XXV | áldotta a sorsot, mikor ebből az áhítatos farkasveremből
2301 XXV | Így nehéz lesz összekötni az elszakadt fonalat.~No, majd
2302 XXV | következik egymásból.~Ha az akarja (pedig hát az iránt
2303 XXV | Ha az akarja (pedig hát az iránt kétsége sem lehet),
2304 XXV | kávéestélyen Andrássy volt az utolsó a megjelenésben,
2305 XXV | többi urak már ott voltak, az asszonyságaikkal együtt.
2306 XXV | együtt. Nagy társaság volt, az egész elfogadóterem tele
2307 XXV | neki Andrássy, hogy „ez az én szenvedélyem!” Arra aztán
2308 XXV | aztán neki is helyet adtak az asztalnál. Azért jó játék
2309 XXV | benne részt, ahány csak az ablaktól a kályhasutig elfér
2310 XXV | kurucgenerális még ebben az istenfélő emberek számára
2311 XXV | gregarius játszónépnek, hol meg az utolsó obulusát is elnyerte
2312 XXV | utolsó obulusát is elnyerte az egész társaságnak. Akkor
2313 XXV | Haust”, rajta maradt; de az első tourban kivetették
2314 XXV | kivetették a kockán a kasszát, s az ő háza a nyakán veszett.
2315 XXV | forintot, hanem Alauda úrnak az a circumspectus szokása
2316 XXV | szobából; tudva, hogy ennek az lesz a következése, hogy
2317 XXV | Wencezlauzt egy időre felhagyni az cinálló üzlettel, s bibickedésre
2318 XXV | szervírozásra ügyelt fel. Az kezdte el a maga csengő,
2319 XXV | hozzá.~De nagyon tetszett ez az indítvány Wencezlauznak,
2320 XXV | indítvány Wencezlauznak, sőt az egész társaságnak. Egy ilyen
2321 XXV | nem való játszótársnak az ilyen kedélyes társaságba,
2322 XXV | krajcárjaiért.~De amint Andrássy az asztal egyik oldalán felkelt
2323 XXV | csodálkozva nézett utána, amíg az asszony az ajtóhoz nem ért,
2324 XXV | nézett utána, amíg az asszony az ajtóhoz nem ért, s ott hirtelen
2325 XXV | visszafordulva, a mutató ujja hegyét az ajka elé tette, s a szemével
2326 XXV | váratlan meglepetés nem érte. Az ajtóban álló hölgyet csaknem
2327 XXV | csaknem megölelte, pedig az nagy hiba lett volna; mert
2328 XXV | nagy hiba lett volna; mert az Löffelholtzmé volt, aki
2329 XXV | letakarva, mely éppen csak az előtte ülő alakra vetett
2330 XXV | ülő alakra vetett világot, az pedig a sánta doktor volt.~–
2331 XXV | csak méltóságod – suttogá az eddigitől egészen elütő,
2332 XXV | alakokat felismergetni. Az egyik volt Alauda, a másik
2333 XXV | Alauda, a másik Juliánna.~Az asztalon mindenféle felnyitott
2334 XXV | tábornokné csendesen betolta az ajtózár reteszét, hogy senki
2335 XXV | hirtelen informálta Andrássyt az asztalon heverő levelek
2336 XXV | járatlanok és nem biztosak az utak. A két futár itt Lőcsén
2337 XXV | archívumában vannak letéve. Annak az őrizője pedig Alauda úr.~
2338 XXV | Alauda úr aztán úgy őrzi meg az államtitkokkal terhes leveleket,
2339 XXV | boszorkányüstöt forralja.~De ezeknek az uraknak és asszonyságoknak
2340 XXV | elhatároznak itt vagy amott, az rájuk nézve birtok és hatalom
2341 XXV | jött Szathmárból Pálffytól az ellentmondás, hogy az Istenért,
2342 XXV | Pálffytól az ellentmondás, hogy az Istenért, azt ne bántsák,
2343 XXV | Istenért, azt ne bántsák, hisz az titokban a legnagyobb híve
2344 XXV | király hűségére, most lám az ő birtokait nem háborgatja
2345 XXV | Jó angyalának! Mások meg az ördögének nevezték azt a
2346 XXV | legmagasabb helyen, megköszönni az élvezett kegyelmet. Mentségére
2347 XXV | táborban levő elfoglaltatása.~(Az összetalálkozó szempillantások
2348 XXV | Mindennap elpártol tőle az utolsó hívek csoportjából
2349 XXV | Itt rakta le a fegyvert az utolsó tizennégyezer kuruc.) –
2350 XXV | Lám, milyen jó volt az első elpártolók között lenni!
2351 XXV | között lenni! mondák ilyenkor az Andrássyra vetődő tekintetek;
2352 XXV | utoljára mikor végképp elhagyja az országot Rákóczi, már csak
2353 XXV | arra való volt. Juliánnának az arcáról látszott, hogy most
2354 XXV | volt Korponaynéra nézve. Az alkudozó nádornak megküldték
2355 XXV | parenthesim megjegyeztetett: „Nem az apjának, hanem az anyjának
2356 XXV | Nem az apjának, hanem az anyjának az érdemeiért.”
2357 XXV | apjának, hanem az anyjának az érdemeiért.” Az illető adománylevelek,
2358 XXV | anyjának az érdemeiért.” Az illető adománylevelek, a
2359 XXV | neki eddig, hogy élvezze az élet örömeit.~Tehát a fia
2360 XXV | azután őneki is megjött az adakozó kedve. Lehetett
2361 XXV | Ünnepnap nem indulok. Hanem az után való nap.~Erről a szóról „
2362 XXV | egyszer csak azt vette észre az egész társaság, hogy benne
2363 XXV | van itt voltaképpen szó; s az egész akadémiai vita csak
2364 XXVI | terepet egészen.~Megkerülni az ellenség hadállását, és
2365 XXVI | Bátran folyamodhatott volna az aranygyapjas rendért, mert
2366 XXVI | vendéglő előtt, s megtölteté az átalagát igazi hegyaljai
2367 XXVI | kapni.~Tehát Andrássynak az volt a haditerve, hogy ő
2368 XXVI | szállást, a vacsorát, s az utóbb érkezőt már készre
2369 XXVI | Juliánna jó hírét, mert az most Bécsbe megy, ahol most
2370 XXVI | titokban mindent szabad az embereknek kicserélni, ami
2371 XXVI | csak a kesztyűtlen kéznek az odanyújtása is bűnjelnek
2372 XXVI | a farkasbőr bundájába, s az asztrakán süvegébe, hogy
2373 XXVI | szemei látszottak ki belőle.~Az öregkapunál azonban megállította
2374 XXVI | megállította a strázsa.~Az őrmester előjött a kapuszobából,
2375 XXVI | látta. A kis Serédy volt az a kapitány, az ő távoli
2376 XXVI | Serédy volt az a kapitány, az ő távoli sógora.~Nagyon
2377 XXVI | Akkor tudtam volna, hogy ki az, de így nem találtam, ilyen
2378 XXVI | De hisz nem utazom én az óperenciákra, hanem csak
2379 XXVI | tőle egy pazsurát, mert az én katonáim addig, amíg
2380 XXVI | mérgesen vágta be maga után az ajtót, s pokolra kívánta
2381 XXVI | ajtót, s pokolra kívánta ezt az egész ostoba intézkedést,
2382 XXVI | minden légyottnak elveszi az alapját, a kellő titoktartást.~
2383 XXVI | neki, hogy mi hozta ide.~Az irónia még mindig ott volt
2384 XXVI | legközönyösebb arcot csinálni az előadásához.~– Minthogy
2385 XXVI | Minthogy nálatok most az a rend, hogy a városból
2386 XXVI | Teringettét! Kapom magam, idejövök az egész dandárommal, s kiteszem
2387 XXVI | készen várjanak a postaháznál az előfogatok. Hahaha!~– Hahaha?~
2388 XXVI | olyan bolond dolog, amin az egyik ember nevet, a másik
2389 XXVI | benne a tallérokat, hát az nekem nagyobb készséggel
2390 XXVI | nagyobb készséggel előteremti az előfogatokat, mint a cs.
2391 XXVI | van szó. Belleville kiment az irodájába, utasítást adni
2392 XXVI | háromlovas szánkón, mert az utazásod elvesztvén az inkognitóját
2393 XXVI | mert az utazásod elvesztvén az inkognitóját itt Lőcsén,
2394 XXVI | találgatni, hogy te merre utazol? Az intrika közöttünk marad.
2395 XXVI | marad. Tudod te azt, hogy ki az a Belleville? Egyszer már
2396 XXVI | kellett emlékezni, hisz ő volt az egyik elnöke annak a vészbíróságnak,
2397 XXVI | elősegíteni a közös ellenség (az asszony) elleni haditervben.~
2398 XXVI | haditervben.~Andrássy tehát, amíg az irkafirkát elkészíték, még
2399 XXVI | irkafirkát elkészíték, még onnan az ezredesi lakból leküldött
2400 XXVI | barátom.~– Hallgatom.~– Az egész intrika a legszebben
2401 XXVI | nem áll hatalmamban.~– Mi az? Talán kuruc bandák ólálkodnak,
2402 XXVI | pártfogásodat kikérjék. Más veszély az.~– Csak nem esznek meg tán
2403 XXVI | Hanem amitől óvlak, ez az: „Vigyázz magadra, nehogy
2404 XXVI | De már erre Andrássy volt az, aki felkacagott. Vele nem
2405 XXVI | orcával távozott el onnan, s az őrség tisztelgése mellett
2406 XXVI | ostorpattogással indulva az útnak.~Ez alkalommal a strázsa
2407 XXVI | alkalommal a strázsa nem állt az útjába az ókapunál, hanem „
2408 XXVI | strázsa nem állt az útjába az ókapunál, hanem „kverauz”-
2409 XXVI | kapuőrség fegyverrel tisztelgett az elvágtatónak. Serédy öcsém
2410 XXVI | prezentálnak.~ ~Ezen napnak az estéjén Andrássy nélkül
2411 XXVI | s gondolt hozzá valamit.~Az, ami útközben történik,
2412 XXVI | útközben történik, nem tartozik az erkölcsbíróságra. Juliánna
2413 XXVI | Juliánna alig bírja rejteni az izgatottságát, egyszer-egyszer
2414 XXVI | csak egy levél érkezett, az Pálffy nádornak szólt, attól
2415 XXVI | titkosírást megfejtegeté. Az pedig tökéletes doktori
2416 XXVI | megél-e vagy meghal?~Mikor az egész levéllel készen volt,
2417 XXVI | Egy kis baj van.~– Mit? Mi az? – kérdék megrettenve az
2418 XXVI | az? – kérdék megrettenve az asszonyok és Alauda.~– De
2419 XXVI | császár megbetegedett…~– Az Isten szerelméért! – kiálta
2420 XXVI | levél is azon kezdődik. „Az Isten szerelméért! Végezzék
2421 XXVI | következni a katasztrófa, az egész egyezkedés porrá omlik.
2422 XXVI | senkinek sem ad meg semmit az eddig tett ígéretekből.
2423 XXVI | Ezúttal komolyan szükség volt az orvos életserkentő szereire.~
2424 XXVI | vele. Eléje kell jutnom, ha az egeket ostromlom is meg!~
2425 XXVI | állomáson félnapig, jobb, ha azt az időt itthon tölti, nyugodalmasan
2426 XXVI | kávénál megjelent, már csak az üres csészéket találta az
2427 XXVI | az üres csészéket találta az asztalon, kettőt pedig,
2428 XXVI | bolondos asszonyra? Nem érti az ember az ő dolgaikat.~A
2429 XXVI | asszonyra? Nem érti az ember az ő dolgaikat.~A kegyes úrhölgy
2430 XXVI | lépésben húzták a lovak; az úr, a vadász és a hajdú
2431 XXVI | jónapkívánás helyett.~– Az én titulusom ez? – kérdé
2432 XXVI | mind a négy keréktalpon lóg az abroncs! Jó, hogy a kocsi
2433 XXVI | hogy a kocsi össze nem tört az úton. Van-e itt valami kovács,
2434 XXVI | megbolondulva. Olyan kovács, aki az óráját is megcsinálja az
2435 XXVI | az óráját is megcsinálja az úrnak, ha romlott.~– No,
2436 XXVI | te tacskó? Pedig sietett az eléggé a túlsó lépcsőn fel
2437 XXVI | lehúzta a süvegét, úgy jött az apja elé, s megállt előtte
2438 XXVI | torkolá le Husz apó. Nagy úr az; ne kössünk bele. Azt csak
2439 XXVI | kútban! Hogy verje agyon az ember az időt ebben az átkozott
2440 XXVI | Hogy verje agyon az ember az időt ebben az átkozott fészekben?
2441 XXVI | agyon az ember az időt ebben az átkozott fészekben? Mi van
2442 XXVI | Husz apó a papucsa orrával az irányt. – Lehet rá vadászni.~–
2443 XXVI | olyan poprádi medve lesz az.~– Mit? Poprádi medve? –
2444 XXVI | Poprádi medve? – tüzelt az öregúr. – Vannak ott akkora
2445 XXVI | ott akkora medvék, mint az úr maga. Ha meglátja, tudom,
2446 XXVI | hogy elfelejti, hogy mi az „ursus”-nak a genitivusa!~–
2447 XXVI | gyerek volt a legfiatalabb az egyenes utódai között, körülbelül
2448 XXVI | vezesd ezt a vendég urat az erdőbe, mutass neki medvét.~
2449 XXVI | vezetése mellett nekiindult az erdőnek, egyedül.~Rég ideje
2450 XXVI | durrantotta le. A tábornok az elejtett medvének csak a
2451 XXVI | medve?”~A mancsokat odaadták az asszonynak, készítse el
2452 XXVI | volt! Nem először történik az Poprádon, hogy a hintós
2453 XXVI | hintós uraságnak elvész az útközben a hintajáról egy
2454 XXVI | asszonyság, aki megtalálta az elveszett srófot. Akkor
2455 XXVI | fordul ez így. Azért van az a zöld szoba úgy berendezve,
2456 XXVI | szoba nyílik, amelyiknek az ajtaján erős tolózár van.
2457 XXVI | aludni, mert ködösre fordult az idő, mikor fölneszelt, s
2458 XXVI | mikor fölneszelt, s kinézett az ablakon, a fák csupa ezüstből
2459 XXVI | utoljára rázta meg a szakállát.~Az ilyen ónos idő még vadászatra
2460 XXVI | még vadászatra sem való, az ember igazán nem tehet egyebet,
2461 XXVI | hallgatja, s hozzá szürcsöli az anyóka által erjesztett
2462 XXVI | Andrássy úgy számított az idővel, ahogy Juliánnától
2463 XXVI | karmazsinpiros.~Ilyen színű hintaja az egész ismeretes világban
2464 XXVI | excentrikus emberek szeretik az utazóhintajaikon.~Bizonyos
2465 XXVI | volt felőle, hogy Juliánna az, aki érkezik.~Ugyancsak
2466 XXVI | találkozóra a menyecske!~Felkelt az asztal mellől, s lesietett
2467 XXVI | kapujába, hogy ő lehessen az első, aki az érkezőt fogadja,
2468 XXVI | ő lehessen az első, aki az érkezőt fogadja, s őt a
2469 XXVI | hogy behajtott volna annak az udvarára, sőt inkább itt
2470 XXVI | ösztönzé a gyeplűst meg az ostorhegyest a sebesebb
2471 XXVI | darabig, amíg beláthatta az utcán. Eleinte azt hívé,
2472 XXVI | hívé, tán Juliánnának is az az ötlete támadt, hogy a
2473 XXVI | hívé, tán Juliánnának is az az ötlete támadt, hogy a hintaját,
2474 XXVI | eszébe jutott Belleville-nek az a fatális figyelmeztetése: „
2475 XXVI | vigyázz magadra, nehogy az a szoknyás démon neked is
2476 XXVI | Nagyon el volt kényeztetve az asszonyok által, őt még
2477 XXVI | csak meg sem látták volna, az útfélen állva! Ez lehetetlenség!~
2478 XXVI | természetesen meg kell pihennie, míg az új előfogatot előkerítik
2479 XXVI | magyarországi postáknál pedig az a jelmondás, hogy „gyorsaság –
2480 XXVI | magyarázat.~Kezébe vette az ezüstfejű fokosát, s nekiindult
2481 XXVI | csoport veréb osztozott az elhullatott abrakon a kapu
2482 XXVI | egy háziszolga cipelte be az abrakos jászolkákat a kapun.~–
2483 XXVI | egy karmazsinszínű hintó az imént? – kérdé a főúr a
2484 XXVI | kérdé a főúr a szolgától.~Az felelt neki valamit szepesi
2485 XXVI | bement a postamesterhez.~Az pedig már valóságos felső-ausztriai
2486 XXVI | importálták ide.~– Nem volt itt az imént egy asszonyság, egy
2487 XXVI | hagyott itt nekem egy levelet az, aki a kocsin utazott?~–
2488 XXVI | utazott?~– Nekem! Nekem! Ki az a nekem? Tartozom én tudni,
2489 XXVI | tudni, hogy kinek hívják az urat?~– Igaza van. A nevem
2490 XXVI | csomagot, egyenként hajigálva az asztalra az abba sorozott
2491 XXVI | egyenként hajigálva az asztalra az abba sorozott leveleket,
2492 XXVI | rajta. Ugyan keresték vele az urat „ibi ubi”. Kassa, Eger,
2493 XXVI | négy garast? Azt gondolja az úr, most is a régi Magyarországban
2494 XXVI | hanem fizetni kell érte az aerariumnak négy garast.~
2495 XXVI | elő, mikor már kinn volt az utcán.~Nagy bosszankodására,
2496 XXVI | utcán.~Nagy bosszankodására, az öccsének, a dervisgenerálisnak
2497 XXVI | hogy mi történhetett ezzel az asszonnyal, hogy az őt itthagyja
2498 XXVI | ezzel az asszonnyal, hogy az őt itthagyja a faképnél?~
2499 XXVI | itthagyja a faképnél?~Félelem-e az tőle vagy túlságos óvatosság?
2500 XXVI | a Husz apó vendéglőjébe. Az a homályos képzelődése volt,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-4523 |