bold = Main text
     Fezejet                                              grey = Comment text

2001 XXIII  |                    a tied, hanem a szobának az ajtaja az enyém.~– Hát porkolábom
2002 XXIII  |                  hanem a szobának az ajtaja az enyém.~– Hát porkolábom
2003 XXIII  |                      Hát porkolábom vagy?~– Az vagyok. Te mondád. Magad
2004 XXIII  |                    te tudósításokat küldesz az ellenségnek a hadi készületekről,
2005 XXIII  |               egyszerre csak megváltoztatja az útrendjét, mikor már fele
2006 XXIII  |                 Mátra, s a döghalom tetején az utolsó áruló apát a saját
2007 XXIII  |                   mint egy rossz álomképre.~Az pedig, bátyja arcképe felé
2008 XXIII  |                     akik csak a dicsőséget, az uraságot, a pompát keresik,
2009 XXIII  |                hosszan beburkolta. Nem volt az már fehér, de fakó a viszontagságoktól,
2010 XXIII  |                 selyemhajuk közé! Én vagyok az, aki elítéllek!~Azzal megfordult,
2011 XXIII  |                     a cselédjétől tudta meg az asszony, hogy Miklós szigorú
2012 XXIII  |             makulányi írást is ki mer hozni az úrasszonyától, hát szurokba
2013 XXIII  |                    maradt számára más, mint az a babona, amiben a szerető
2014 XXIII  |                  bohóságok is boldogítanak!~Az egyedüli vigasztalása csak
2015 XXIII  |                  alatt voltak, de éjszakára az anyjuk szobájába kerültek
2016 XXIII  |                 este.~A nagyobbik, a Ferkó, az ugyan csintalan egy fiú
2017 XXIII  |                    akik ellenünk vétettek”.~Az anyja megfeddé az ilyen
2018 XXIII  |                vétettek”.~Az anyja megfeddé az ilyen helytelenségekért;
2019 XXIII  |                      Őróla ragadnak a fiúra az ilyen pajkosságok.~Hanem
2020 XXIII  |                     közös ágyból, s odabújt az anyjához, s aztán suttogva
2021 XXIII  |                     Pedig ki se nézte volna az ember, hogy odafigyel. De
2022 XXIII  |                    nóták, azt nem mondta el az anyjának.~
2023 XXIV   |                fogyott percenként Zsófiának az életereje.~Óhajtotta azt,
2024 XXIV   |                     a találkozás a bátya és az öcs között? De hát még a
2025 XXIV   |                  volt már annyi ereje, hogy az ágyból fölkeljen. Az egész
2026 XXIV   |                   hogy az ágyból fölkeljen. Az egész étele csak kóstolgatás
2027 XXIV   |                     olyan orvost pedig, aki az ő baján segítsen, sehol
2028 XXIV   |                  segítsen, sehol a világon. Az akkori idők rendje szerint
2029 XXIV   |                 háznép gyógyítója, a patika az ő konyhájához tartozott.
2030 XXIV   |                  Ami növénynek kőmagja van, az jó a kőbetegség ellen; a
2031 XXIV   |                  tartva zúg; a dió hasonlít az emberi koponyához, azért
2032 XXIV   |                    emberi koponyához, azért az abból készült quinta essentia
2033 XXIV   |                     elállítja a vérzéseket: az antimonium, mivelhogy az
2034 XXIV   |                    az antimonium, mivelhogy az aranyat megtisztítja, tehát
2035 XXIV   |                    beleket is megtisztítja. Az irámszamas, mivelhogy a
2036 XXIV   |              maradni, annálfogva, ha valaki az irámkörömmel a fülét dörzsöli,
2037 XXIV   |                    szívfájdalomnak. Ez volt az akkori orvosi tudomány.~
2038 XXIV   |               szívéből készült eszenciához. Az ő halálos baját nem gyógyították
2039 XXIV   |                   nem gyógyították meg, sem az aqua vitaek, sem az aurum
2040 XXIV   |                     sem az aqua vitaek, sem az aurum potabilek, sem az
2041 XXIV   |                     az aurum potabilek, sem az oleum philosophicumok, sem
2042 XXIV   |           vincetoxiconok, amikkel tele volt az ősi almárium. Nem az ő baja
2043 XXIV   |                   volt az ősi almárium. Nem az ő baja ellen voltak azok
2044 XXIV   |                     talán még ma sem tudják az orvosok, mi ennek a bajnak
2045 XXIV   |                  orvosok, mi ennek a bajnak az orvossága.~Ha tudták volna,
2046 XXIV   |             gyermekeit imádkoztatta Zsófia, az ágya mellett térdepeltetve,
2047 XXIV   |               térdepeltetve, nem kerülte ki az éles figyelmét, hogy a Ferkó
2048 XXIV   |                     hogy a Ferkó fiú, mikor az ima végén ezt kell mondani:~„
2049 XXIV   |                     édesapámnak, anyámnak”, az „apám” szót elhagyja a fogai
2050 XXIV   |              mondásból.~– Te nem imádkoztál az apádért! – szólt hozzá félig
2051 XXIV   |                 bátyám.~– Megtiltotta, hogy az apádért imádkozzál? Miért?~–
2052 XXIV   |                  lett.~Zsófia arcra fordult az ágyában, és sírt keservesen.~
2053 XXIV   |              bátyjára.~– Miért ríkattad meg az anyámat?~– Ejh! Te gyerek
2054 XXIV   |            lefeküdni.~A kisebbik ott maradt az anyja mellett, és kérlelte:~–
2055 XXIV   |                    Ne sírj, anyám! Hát hisz az Isten „egy” gyereknek az
2056 XXIV   |                    az Isten „egy” gyereknek az imádságát is meghallja:
2057 XXIV   |                 bátyám helyett is elmondom.~Az a másik fiú pedig térdre
2058 XXIV   |                     pedig térdre emelkedett az ágyában, összekulcsolta
2059 XXIV   |                    meg Isten a mi hazánkat, az édest; pusztítsd el minden
2060 XXIV   |                 Másnap csak egyedül jött be az esteli órában a kisebbik
2061 XXIV   |                esteli órában a kisebbik fiú az anyja szobájába. A Ferkó
2062 XXIV   |              feküdni, hanem odakéredzkedett az anyja mellé.~Zsófia nagyon
2063 XXIV   |              gyötrelemtül, meg sem szólalt, az imádságot sem mondta el
2064 XXIV   |                   mondta el a kisfia előtt, az maga dönögte azt el, kétszer
2065 XXIV   |                     el, kétszer is elmondva az apáért, anyáért szóló imát,
2066 XXIV   |                  meghalna!”~Ha nem érné meg az ura hazajövetelét.~Magához
2067 XXIV   |                    gyermek odahúzta magához az anyja fejét, hogy a fülébe
2068 XXIV   |               tovább beszélni.~Zsófia azzal az éleslátással, ami az életvilágosság
2069 XXIV   |                  azzal az éleslátással, ami az életvilágosság utolsó lobványával
2070 XXIV   |                takaró alá, ismét előbújt, s az anyja kezét a szívéhez szorítá.~–
2071 XXIV   |                     hogy szinte megfojtotta az ölelésével.~A dervisgenerális
2072 XXIV   |                    hazáért, mely megtagadja az apát, az anyát, a testvért,
2073 XXIV   |                    mely megtagadja az apát, az anyát, a testvért, s felgyújtja
2074 XXIV   |                    a testvért, s felgyújtja az ősi házat.~A kisebbik még
2075 XXIV   |                     lőni. Azt mondják neki, az a célpont, a hazaáruló szíve.
2076 XXIV   |                    fog célozni. Ha mindjárt az apja is az!~Zsófia reszketett
2077 XXIV   |                      Ha mindjárt az apja is az!~Zsófia reszketett a láztól.~–
2078 XXIV   |                  meg, majd attól elmúlik.~S az anya és a gyermek szíve
2079 XXIV   |                 kisfiam – suttogá Zsófia.~– Az leszek, anyácskám. Bizony
2080 XXIV   |                   leszek, anyácskám. Bizony az leszek.~– Szállj le csendesen,
2081 XXIV   |               Szállj le csendesen, hozd ide az írószereimet az ágyhoz.~
2082 XXIV   |                    hozd ide az írószereimet az ágyhoz.~A gyermek kereste
2083 XXIV   |                   ágyhoz.~A gyermek kereste az írószereket. Toll, tinta
2084 XXIV   |                     ne írhasson.~– Hozd ide az imádságos könyvemet – suttogá
2085 XXIV   |                   lap. Nem is egészen üres. Az egyik oldalára e sorok voltak
2086 XXIV   |              oldalára e sorok voltak írva: „Az én szeretett mátkámnak,
2087 XXIV   |            Zsófiának, ajánlom szívemből ezt az imádságos könyvet. Andrássy
2088 XXIV   |                levelet, s aztán kiszakítani az imakönyvből, s szélnek ereszteni!~
2089 XXIV   |                mindig jutott valami eszébe.~Az Isten irgalmára kérte Andrássy
2090 XXIV   |                   Halálos ájulás kerülgette az agyát.~Arra tért magához,
2091 XXIV   |                  királynévízzel locsolgatta az arcát. Emlékezett rá a gyermek,
2092 XXIV   |                     levelét hozta Lőcséről. Az szokott velem játszani mindig.~–
2093 XXIV   |                Arról ismerni meg őket, hogy az írás meg a fej a két oldalon
2094 XXIV   |                dénárt adtam érte cserébe. Ő az ujja hegyével ráismert a
2095 XXIV   |               tolvaj-polturára. Azt mondta, az ilyeneket azért készítették,
2096 XXIV   |                     barátok elrejtsék benne az aranyaikat, a tolvaj ne
2097 XXIV   |                   Most ezekbe jó lesz nekem az aranyakat elrejteni.~Zsófia
2098 XXIV   |               elrejteni.~Zsófia hálát emelt az Istenhez, hogy fiának nemcsak
2099 XXIV   |                   levelet el fogja küldeni.~Az izgalom új erőt adott az
2100 XXIV   |                    Az izgalom új erőt adott az idegeinek. Fel tudott kelni,
2101 XXIV   |                   frajjával, s odavezetteté az ablakzsámolyhoz, ahonnan
2102 XXIV   |                 déli harangszó után, amikor az őröket felváltják a kapuban,
2103 XXIV   |                     mehet ki azokkal együtt az ő levélvivője is.~Azért
2104 XXIV   |                  nehezen a déli harangszót.~Az elkongott már, de a szokott
2105 XXIV   |                   rekedt hangú kiáltozását.~Az ajtaját hevesen felszakították,
2106 XXIV   |               rémült tekintettel nézett fel az erőszakos ember arcába.~–
2107 XXIV   |               indulatosan Miklós. Zsófiának az indulat annyi erőt adott,
2108 XXIV   |                 kiálta, s még piros is lett az arca egy pillanatra. A szeretet
2109 XXIV   |                      A szeretet lángja volt az rajta.~Miklós odalódítá
2110 XXIV   |                     rajta.~Miklós odalódítá az anyjához a fiút, s aztán
2111 XXIV   |                   fektetett levélre csapott az öklével.~– Micsoda ez? –
2112 XXIV   |                      Röptében kaptam nyakon az árulást. Ha az édes apámfia
2113 XXIV   |                kaptam nyakon az árulást. Ha az édes apámfia tette volna
2114 XXIV   |                   lövetném érte!~– Tedd azt az én fiammal is! Legalább
2115 XXIV   |              testvérgyilkosságot, mint hogy az én gyermekemet lázítsd fel
2116 XXIV   |             istentelen!~Zsófia úgy állt ott az ablakban, mint egy szellem,
2117 XXIV   |          szemsugárzatát.~– Miért keltél föl az ágyadból? – zsémbelt, alábbhangolva
2118 XXIV   |                erőlteted magadat? Mit állsz az ablakba, mikor olyan nehéz
2119 XXIV   |                  Tán jelt akarsz adni annak az embernek, mikor közeledik:
2120 XXIV   |                  Ott a fiam mellett, amikor az égrekiáltó szörnyűséget
2121 XXIV   |                lélek közelített e szavaknál az a légben lebegni látszó
2122 XXIV   |                várta, míg hozzá közel ér, s az a kinyújtott kéz megérinti;
2123 XXIV   |                   Zsófia kimerülten rogyott az ágyára.~A cseléd levetkőzteté,
2124 XXIV   |             elviszem én azt a levelet magam az apámnak. Éjjel kötelet fonok
2125 XXIV   |                  lepedőkből, s leereszkedem az ablakból; elfutok Szomolnokig.~–
2126 XXIV   |               érezte már, hogy jön közelebb az ég! Hangzik valami, amit
2127 XXIV   |                   érzékek ismernek meg. Jön az a tudás, amit nem tanultunk…~
2128 XXIV   |                    nem tanultunk…~Közeledik az a dicsőséges világ, aminek
2129 XXIV   |                ködök és árnyak világát, ezt az éjszakától körüljárt földet,
2130 XXIV   |                   torkolá le Miklós. – Hisz az előbb még kivert a szobájából!~
2131 XXIV   |                tovább folytatni a beszédet.~Az anyjánál maradt kisebbik
2132 XXIV   |                    korán le kívánt feküdni.~Az anyja megcsókolgatta az
2133 XXIV   |                     Az anyja megcsókolgatta az orcáját, mikor lefektette.~–
2134 XXIV   |                   Pedig bizony itthagyta őt az anyja azalatt, amíg aludt.
2135 XXIV   |              bizonyosat akart tudni. Kiment az udvarra. Az úri lakosztály
2136 XXIV   |                   tudni. Kiment az udvarra. Az úri lakosztály lépcsőajtajánál
2137 XXIV   |            jajveszékelő cselédet.~– Meghalt az áldott jó asszonyunk!~Az
2138 XXIV   |                    az áldott jó asszonyunk!~Az ajtó félig nyitva maradt.
2139 XXIV   |                  sápadt világot derengetett az ablak zöld üvegkarikáin
2140 XXIV   |                 mártír ott feküdt csendesen az ágyán. Mellette a kisfia.
2141 XXIV   |                    aludtak.~Vajon melyiknek az álma volt mélyebb?~A fiúcska
2142 XXIV   |                mikor a nőcselédek kiemelték az ágyból és átvitték a saját
2143 XXIV   |                nyoszolyájába. Ott folytatta az alvást.~Hátha az a másik
2144 XXIV   |                  folytatta az alvást.~Hátha az a másik alvó többet tudott
2145 XXIV   |                tekintetet adott.~Megölte őt az eltitkolt bánat. Mert eltagadta
2146 XXIV   |                fájását, belehalt.~Nem hinné az ember, hogy ilyen semmitől
2147 XXIV   |                    S ezt a tüzet oltotta ki az, aki legjobban melegedett
2148 XXIV   |                     a hajdani szerzetesnek, az asszonyok felől csak a gyóntatószékből
2149 XXIV   |                    volt tudomása, ahol azok az esendő dolgaikat vallják
2150 XXIV   |                alatt.~Hideg flegmával ítélt az egész nemről.~Ez az egy
2151 XXIV   |                   ítélt az egész nemről.~Ez az egy emelkedett ki az egész
2152 XXIV   |                     Ez az egy emelkedett ki az egész fajzatból, mint egy
2153 XXIV   |                  szent: ez egyesíté magában az asszonyok minden drága jóságait.
2154 XXIV   |               minden drága jóságait. És ezt az eszményképét a nőnek, fel
2155 XXIV   |                   nőnek, fel tudta cserélni az, akit minden földi és égi
2156 XXIV   |                 örömeit megossza. Tán ebben az órában is azt költögeti
2157 XXIV   |             fájdalmat, ami halála volt; még az utolsó világánál is földi
2158 XXIV   |                    mikor a Charicleát írta. Az összefutó csúcsívek magas
2159 XXIV   |                    medvebőrökkel leterítve; az egyiken aludt Ferenc, a
2160 XXIV   |                    Ferenc, a nagyobbik fiú.~Az éjjel sokáig fenn tivornyáztak
2161 XXIV   |                    ott velük végighallgatta az épületes beszédeiket, még
2162 XXIV   |               padlata úgy van alkotva, hogy az alatta levő boltozat meghajlik,
2163 XXIV   |                   boltozat meghajlik, mikor az ember végigmegy rajta. Szív
2164 XXIV   |                   járást, pedig hát ez csak az építész mesterkedése, nem
2165 XXIV   |            rátakarta a cifra pokrócot, amit az lerugdalt magáról, s aztán
2166 XXIV   |                   vár öregharangja. Ezúttal az volt a szava, hogy „mortuos
2167 XXIV   |                     A hosszú folyosón, mely az úri lakosztályból a templomba
2168 XXIV   |                     a kis Jóska fiút vezeti az egyik kézen fogva.~– Hol
2169 XXIV   |                     abban különböznek, hogy az egyik zölden eszi meg a
2170 XXIV   |              kitűzni, hogy ha embersége van az ellennek, oda ne lövöldözzön.
2171 XXIV   |                    a toronyőr alakját látta az ablakban megjelenni, aki
2172 XXIV   |                 maga is felsiet a toronyba.~Az őr jól látott. Úri fogat
2173 XXIV   |                 belé.~Annak még nem ment ki az éjjeli mámor a fejéből;
2174 XXIV   |               Miklós.~– Hogyan?~– Hát mikor az embert kínozza a tegnapi
2175 XXIV   |                  aztán egyszerre kigyulladt az arca, a két szeme égett
2176 XXIV   |               Andrássy, akinek még nem vált az ereiben az ősi vér káposztalévé.~
2177 XXIV   |                     még nem vált az ereiben az ősi vér káposztalévé.~A
2178 XXIV   |                   aztán követte nagybátyját az udvarra.~– Hova megyünk? –
2179 XXIV   |                széttekintve.~– Most megyünk az examenre. Majd meglássuk,
2180 XXIV   |                    most majd azt mutasd meg az examinatoroknak, hogy a
2181 XXIV   |                ahová egyenesen vezetett fel az út az erdőből.~Egy széles
2182 XXIV   |                egyenesen vezetett fel az út az erdőből.~Egy széles bükkerdő
2183 XXIV   |                   Ferkó Miklóstól.~– Nem lő az többet. Mert az elmegy kispapnak
2184 XXIV   |                      Nem lő az többet. Mert az elmegy kispapnak Nagyszombatba,
2185 XXIV   |                   lesz belőle. Te vagy csak az igazi Andrássy ivadék. Katonának
2186 XXIV   |                    édes öcsém, letisztítani az Andrássy névről azt a makulát,
2187 XXIV   |                  mellé?~– Nagy lesz a híred az egész hazában!~A hadnagyok
2188 XXIV   |                  tehetségük szerint.~– Csak az anyám nézné az ablakból,
2189 XXIV   |              szerint.~– Csak az anyám nézné az ablakból, mikor célba lövök.
2190 XXIV   |               zörgését. Nemsokára kibukkant az a fák sűrűjéből, s amint
2191 XXIV   |                    a fák sűrűjéből, s amint az erdő szélében felkanyarodott
2192 XXIV   |             ráismerni a benne ülőre.~Ő volt az: Andrássy István tábornok.
2193 XXIV   |                  azokat, akik ottan állnak. Az öccsét, a fehér barátcsuhában,
2194 XXIV   |                    a fehér barátcsuhában, s az elsőszülöttét. Szép meggyszín
2195 XXIV   |                 volt! Olyan régen nem látta az apja. Hogy megnőtt azóta!~
2196 XXIV   |              megpillanták Andrássy Istvánt, az elkeseredett düh ordításával
2197 XXIV   |                     fel egyszerre: „Ott jön az áruló! Aki eladta hazáját!
2198 XXIV   |                      hőstettet követ el, ha az apját, akiről azt mondják,
2199 XXIV   |                    Miklós. Ferenc letérdelt az ágyú elé és célzott.~A hintó
2200 XXIV   |                    vas tüzes vége megérinté az ágyúcska lőserpenyőjét,
2201 XXIV   |        lőserpenyőjét, a lövés elpukkant, de az ágyúcső az elsütés közben
2202 XXIV   |                    elpukkant, de az ágyúcső az elsütés közben félremozdult,
2203 XXIV   |                 szilánkjait.~Erre a lövésre az apa elborultan takarta el
2204 XXIV   |                 holt föld, olyan sárga lett az arca. Az egyik kezét szívére
2205 XXIV   |                   olyan sárga lett az arca. Az egyik kezét szívére nyomta,
2206 XXIV   |                 fuldoklóé.~– No, mi lelt?~– Az anyám! – hebegé a fiú.~–
2207 XXIV   |                     a szívemet a kezével.~– Az ágyúlövés cseng a füledben,
2208 XXIV   |                szerszámod! Nem lövök többet az apámra! – Ah, hogy szorítja
2209 XXIV   |                  akarja tépni! – Eresszetek az anyámhoz! Anyám! anyám!
2210 XXIV   |               Andrássy István megfordult, s az erdőben eltűnt. – Egy kis
2211 XXIV   |                    eltűnt. – Egy kis kólika az egész a gyereknél. Nem szokta
2212 XXIV   |                     szokta még meg a gyomra az erős papramorgót.~A lépcsőhöz
2213 XXIV   |                    odább menni, úgy elfojtá az a szívszorítás.~Ott jött
2214 XXIV   |              prépost a templomajtó felől.~– Az anyámhoz, az anyámhoz akarok
2215 XXIV   |           templomajtó felől.~– Az anyámhoz, az anyámhoz akarok menni –
2216 XXIV   |               ravatalt, sikoltva rohant oda az anyjához.~– Anyám, anyám!
2217 XXIV   |                    aki véd, aki visszatart. Az olvasó, mely a két kezét
2218 XXIV   |             elszórva a halotti köntösön. És az ajkai, amik az imént még
2219 XXIV   |                 köntösön. És az ajkai, amik az imént még csukva voltak,
2220 XXIV   |              összeborzadt. Hisz őneki mondá az a nő: – „Meggátolom az istentelenséget…
2221 XXIV   |                mondá az a nő: – „Meggátolom az istentelenséget… ott leszek,
2222 XXIV   |                szörnyű akarat, mely legyőzi az örök természet változtathatatlan
2223 XXIV   |                  borultan: egyszerre elmúlt az a kínzó fájdalom a szívéről.~
2224 XXIV   |               visszahajtani.~– Ne bántsátok az anyámat! Ne nyúljatok hozzá! –
2225 XXIV   |                    mellett semmi dolgod. Mi az öcsémmel összebeszéltünk,
2226 XXIV   |                     halt meg! – szólt utána az öccse. – Nekem megígérte,
2227 XXIV   |                   prizmáin keresztül), hogy az arc valóban mosolyog.~Tizenhét
2228 XXIV   |                nyitott koporsó előtt, hátát az oltárnak támasztva, s nézte
2229 XXIV   |             oltárnak támasztva, s nézte azt az örökké változatlan képet;
2230 XXIV   |                  oly mozdulatlan alak, mint az.~A tizennyolcadik napon
2231 XXIV   |            elbocsátom a hadakat a várból, s az éjjel megyek vissza a kolostoromba,
2232 XXIV   |                ájtatosan tartja két kezében az evangéliumot. Itt végezte
2233 XXV    |                Hanem aztán később kiheverte az elkeseredését, s iparkodott
2234 XXV    |                 válaszából megértette, hogy az ő ismeretsége Korponaynéval
2235 XXV    |                      S minek olvasson végig az ember kellemetlen vádakat,
2236 XXV    |                 dragonyosait is vezényelte, az a feladata volt, hogy a
2237 XXV    |          kapitányának csak üzennie kellett; az egész Poprádig küldé eléje
2238 XXV    |                 eléje a kapitulációt.~Annak az embereitől hallotta meg,
2239 XXV    |           körülsáncolt szívek, csak egyszer az ő szemeinek tüze ostromolja
2240 XXV    |                   másképp ütött ki a dolog, az először elbúsította, azután
2241 XXV    |                 azután csak elmérgesítette.~Az a látvány, amikor a saját
2242 XXV    |                    szétzúzott hintóláda, ez az első pillanatban végtelen
2243 XXV    |                 boszorkánytáncot járnak; ma az egyik kezén van a fehér
2244 XXV    |                  kesztyű, holnap a másikén. Az emberi észjárás ki van forgatva
2245 XXV    |              sarkaiból. A rajongás leigázza az érzést. Íme Ocskay Lászlót
2246 XXV    |                Sándor szúrta-e meg dákossal az érsekújvári csatában? Miklós,
2247 XXV    |                ilyen fanatikus tüntetésnek! Az egyik részeg, bolond, a
2248 XXV    |         kijózanodnak, majd megbánják!~Hanem az asszony számára nem talált
2249 XXV    |                 férj hűtlensége miatt, mint az emlékezete az egykori boldog
2250 XXV    |                   miatt, mint az emlékezete az egykori boldog szerelemre!~
2251 XXV    |                ragadnia a fia kezét, amidőn az ezt ily istentelenségre
2252 XXV    |               haragudott olyan nagyon, mint az asszonyára. Ezzel az indulattal
2253 XXV    |                   mint az asszonyára. Ezzel az indulattal a szívében tért
2254 XXV    |                  annyit tudatott vele, hogy az öccse védelmi állást foglalt
2255 XXV    |          csettentett a nyelvével. Pedig biz az találó tréfa volt.~Tudja
2256 XXV    |                  szép menyecskét.~Aztán még az a nevezetes dolog is történt,
2257 XXV    |                valamit ez a Blumevitz annak az átjárónak a titkáról, ahonnan
2258 XXV    |                  vajon meg van-e még töltve az a négycsövű pisztoly? Ezzel
2259 XXV    |                   vágtatott vissza Lőcsére.~Az egyik asszonyra haragudott,
2260 XXV    |                     csak „menesztetett”; de az „ment”, s ez sokat változtat
2261 XXV    |                 ment”, s ez sokat változtat az eddigi helyzeten.~– Főparancsnok
2262 XXV    |                   mondá Belleville. – De mi az ördögöt tituláljuk mi egymást?
2263 XXV    |            Belleville még egyre nevetett.~– Az ám – szólt, odalépve ahhoz
2264 XXV    |                     táblához, s rákoppantva az ujja bütykével.~A tábornok
2265 XXV    |              Belleville lovag, s félretolta az elmozdítható táblát.~Az
2266 XXV    |                     az elmozdítható táblát.~Az átjárófülke be volt falazva.~
2267 XXV    |                       de tartott tőle, hogy az még jobban fog akkor kacagni.~
2268 XXV    |                mutat, hogy őt nem árulta el az asszony.~– Hát ezért nem
2269 XXV    |                    házban van Fabricziusnak az üresen hagyott szállása,
2270 XXV    |                  azt elfoglalhatod.~– Kinek az engedelmével?~– Hát az enyémmel.
2271 XXV    |                Kinek az engedelmével?~– Hát az enyémmel. No, csak ne nézz
2272 XXV    |                  házát lefoglalta a fiscus; az most már az állam tulajdona.
2273 XXV    |            lefoglalta a fiscus; az most már az állam tulajdona. S „l’état
2274 XXV    |                  francia bonhomiájába, amit az ő éles megfigyelő szemének
2275 XXV    |              maleficiuma? Persze hogy volt.~Az udvart léhűtő cselédnéppel
2276 XXV    |                    a tábornok, itthon van-e az „asszony”? Az inas azt felelte
2277 XXV    |                  itthon van-e az „asszony”? Az inas azt felelte rá, hogy
2278 XXV    |             megakadva Andrássy. – De hát ki az egyik s ki a másik?~– No,
2279 XXV    |                nagyságos Korponay óbesterné az egyik.~(Vagy úgy? Juliánna
2280 XXV    |                   találva, hogy egy bárónak az anyja nem lehet más, mint
2281 XXV    |                báróné.)~– De hát a másik?~– Az meg méltóságos Löffelholtz
2282 XXV    |               generálisné asszonyság.~– Hát az is itt lakik?~– Igenis.
2283 XXV    |               törvénye volt: „Nem számlálni az ellenséget!” Még ha asszony
2284 XXV    |                    volt.~Hanem aztán, mikor az ellenség arcvonalát meglátta,
2285 XXV    |                     volt asszonyi kiadásban az apjának. Zrínyi Ilona hűtlen
2286 XXV    |                   Absolont pedig úgy ismeri az egész világ, mint akihez
2287 XXV    |                   hogy tudott beleszeretni, az megoldhatatlan kérdés.~És
2288 XXV    |               pápista úrnő! Tudjuk, hogy mi az?~Éppen most is mind a hárman
2289 XXV    |                viseletük is olyan volt, ami az ostrommal dacoló kerített
2290 XXV    |                     A legújabb bécsi divat: az a minden asszonyi alakot
2291 XXV    |            fültakaró keményített fodrokkal, az áll alatt átszorítva; minden
2292 XXV    |                    aranyhullám nincs többé: az csak frázis. Szürke lett
2293 XXV    |                    lett minden asszony.~Még az sem volna nagy baj: de amellett
2294 XXV    |              rettenetes garde des dames-nak az a stratagémája van, hogy
2295 XXV    |                  hogy minden kérdésre, amit az ellenség (egy férfi) a többi
2296 XXV    |                   Így ketten egymás mellett az ártatlanság és szelídség
2297 XXV    |                    udvariasságát, párosulva az áhítatossággal, kifejezni: „
2298 XXV    |           Andrássynak egy olyan prédikációt az istentelen nőcsábító férfiakról,
2299 XXV    |                    útjára rózsákat hintenek az asszonyok elé; valóságos
2300 XXV    |               áldotta a sorsot, mikor ebből az áhítatos farkasveremből
2301 XXV    |                   Így nehéz lesz összekötni az elszakadt fonalat.~No, majd
2302 XXV    |                    következik egymásból.~Ha az akarja (pedig hát az iránt
2303 XXV    |                     Ha az akarja (pedig hát az iránt kétsége sem lehet),
2304 XXV    |                  kávéestélyen Andrássy volt az utolsó a megjelenésben,
2305 XXV    |                  többi urak már ott voltak, az asszonyságaikkal együtt.
2306 XXV    |                 együtt. Nagy társaság volt, az egész elfogadóterem tele
2307 XXV    |                     neki Andrássy, hogy „ez az én szenvedélyem!” Arra aztán
2308 XXV    |                  aztán neki is helyet adtak az asztalnál. Azért jó játék
2309 XXV    |                     benne részt, ahány csak az ablaktól a kályhasutig elfér
2310 XXV    |                    kurucgenerális még ebben az istenfélő emberek számára
2311 XXV    |             gregarius játszónépnek, hol meg az utolsó obulusát is elnyerte
2312 XXV    |                 utolsó obulusát is elnyerte az egész társaságnak. Akkor
2313 XXV    |                    Haust”, rajta maradt; de az első tourban kivetették
2314 XXV    |            kivetették a kockán a kasszát, s az ő háza a nyakán veszett.
2315 XXV    |                forintot, hanem Alauda úrnak az a circumspectus szokása
2316 XXV    |                 szobából; tudva, hogy ennek az lesz a következése, hogy
2317 XXV    |             Wencezlauzt egy időre felhagyni az cinálló üzlettel, s bibickedésre
2318 XXV    |                   szervírozásra ügyelt fel. Az kezdte el a maga csengő,
2319 XXV    |                hozzá.~De nagyon tetszett ez az indítvány Wencezlauznak,
2320 XXV    |                indítvány Wencezlauznak, sőt az egész társaságnak. Egy ilyen
2321 XXV    |                      nem való játszótársnak az ilyen kedélyes társaságba,
2322 XXV    |            krajcárjaiért.~De amint Andrássy az asztal egyik oldalán felkelt
2323 XXV    |              csodálkozva nézett utána, amíg az asszony az ajtóhoz nem ért,
2324 XXV    |               nézett utána, amíg az asszony az ajtóhoz nem ért, s ott hirtelen
2325 XXV    |        visszafordulva, a mutató ujja hegyét az ajka elé tette, s a szemével
2326 XXV    |               váratlan meglepetés nem érte. Az ajtóban álló hölgyet csaknem
2327 XXV    |                    csaknem megölelte, pedig az nagy hiba lett volna; mert
2328 XXV    |                  nagy hiba lett volna; mert az Löffelholtzmé volt, aki
2329 XXV    |                  letakarva, mely éppen csak az előtte ülő alakra vetett
2330 XXV    |                  ülő alakra vetett világot, az pedig a sánta doktor volt.~–
2331 XXV    |                   csak méltóságod – suttogá az eddigitől egészen elütő,
2332 XXV    |                     alakokat felismergetni. Az egyik volt Alauda, a másik
2333 XXV    |                   Alauda, a másik Juliánna.~Az asztalon mindenféle felnyitott
2334 XXV    |                tábornokné csendesen betolta az ajtózár reteszét, hogy senki
2335 XXV    |               hirtelen informálta Andrássyt az asztalon heverő levelek
2336 XXV    |                  járatlanok és nem biztosak az utak. A két futár itt Lőcsén
2337 XXV    |           archívumában vannak letéve. Annak az őrizője pedig Alauda úr.~
2338 XXV    |                Alauda úr aztán úgy őrzi meg az államtitkokkal terhes leveleket,
2339 XXV    |        boszorkányüstöt forralja.~De ezeknek az uraknak és asszonyságoknak
2340 XXV    |                elhatároznak itt vagy amott, az rájuk nézve birtok és hatalom
2341 XXV    |                  jött Szathmárból Pálffytól az ellentmondás, hogy az Istenért,
2342 XXV    |             Pálffytól az ellentmondás, hogy az Istenért, azt ne bántsák,
2343 XXV    |              Istenért, azt ne bántsák, hisz az titokban a legnagyobb híve
2344 XXV    |                   király hűségére, most lám az ő birtokait nem háborgatja
2345 XXV    |                    Jó angyalának! Mások meg az ördögének nevezték azt a
2346 XXV    |             legmagasabb helyen, megköszönni az élvezett kegyelmet. Mentségére
2347 XXV    |              táborban levő elfoglaltatása.~(Az összetalálkozó szempillantások
2348 XXV    |                     Mindennap elpártol tőle az utolsó hívek csoportjából
2349 XXV    |                     Itt rakta le a fegyvert az utolsó tizennégyezer kuruc.) –
2350 XXV    |                         Lám, milyen jó volt az első elpártolók között lenni!
2351 XXV    |               között lenni! mondák ilyenkor az Andrássyra vetődő tekintetek;
2352 XXV    |             utoljára mikor végképp elhagyja az országot Rákóczi, már csak
2353 XXV    |                 arra való volt. Juliánnának az arcáról látszott, hogy most
2354 XXV    |                    volt Korponaynéra nézve. Az alkudozó nádornak megküldték
2355 XXV    |           parenthesim megjegyeztetett: „Nem az apjának, hanem az anyjának
2356 XXV    |                       Nem az apjának, hanem az anyjának az érdemeiért.”
2357 XXV    |                  apjának, hanem az anyjának az érdemeiért.” Az illető adománylevelek,
2358 XXV    |                    anyjának az érdemeiért.” Az illető adománylevelek, a
2359 XXV    |                    neki eddig, hogy élvezze az élet örömeit.~Tehát a fia
2360 XXV    |                     azután őneki is megjött az adakozó kedve. Lehetett
2361 XXV    |                 Ünnepnap nem indulok. Hanem az után való nap.~Erről a szóról „
2362 XXV    |                egyszer csak azt vette észre az egész társaság, hogy benne
2363 XXV    |                  van itt voltaképpen szó; s az egész akadémiai vita csak
2364 XXVI   |                 terepet egészen.~Megkerülni az ellenség hadállását, és
2365 XXVI   |                 Bátran folyamodhatott volna az aranygyapjas rendért, mert
2366 XXVI   |                vendéglő előtt, s megtölteté az átalagát igazi hegyaljai
2367 XXVI   |                    kapni.~Tehát Andrássynak az volt a haditerve, hogy ő
2368 XXVI   |                     szállást, a vacsorát, s az utóbb érkezőt már készre
2369 XXVI   |                     Juliánna jó hírét, mert az most Bécsbe megy, ahol most
2370 XXVI   |                     titokban mindent szabad az embereknek kicserélni, ami
2371 XXVI   |                   csak a kesztyűtlen kéznek az odanyújtása is bűnjelnek
2372 XXVI   |                    a farkasbőr bundájába, s az asztrakán süvegébe, hogy
2373 XXVI   |                szemei látszottak ki belőle.~Az öregkapunál azonban megállította
2374 XXVI   |                     megállította a strázsa.~Az őrmester előjött a kapuszobából,
2375 XXVI   |                    látta. A kis Serédy volt az a kapitány, az ő távoli
2376 XXVI   |                  Serédy volt az a kapitány, az ő távoli sógora.~Nagyon
2377 XXVI   |                 Akkor tudtam volna, hogy ki az, de így nem találtam, ilyen
2378 XXVI   |                       De hisz nem utazom én az óperenciákra, hanem csak
2379 XXVI   |                     tőle egy pazsurát, mert az én katonáim addig, amíg
2380 XXVI   |                 mérgesen vágta be maga után az ajtót, s pokolra kívánta
2381 XXVI   |                ajtót, s pokolra kívánta ezt az egész ostoba intézkedést,
2382 XXVI   |                   minden légyottnak elveszi az alapját, a kellő titoktartást.~
2383 XXVI   |                    neki, hogy mi hozta ide.~Az irónia még mindig ott volt
2384 XXVI   |               legközönyösebb arcot csinálni az előadásához.~– Minthogy
2385 XXVI   |                       Minthogy nálatok most az a rend, hogy a városból
2386 XXVI   |          Teringettét! Kapom magam, idejövök az egész dandárommal, s kiteszem
2387 XXVI   |               készen várjanak a postaháznál az előfogatok. Hahaha!~– Hahaha?~
2388 XXVI   |                    olyan bolond dolog, amin az egyik ember nevet, a másik
2389 XXVI   |                     benne a tallérokat, hát az nekem nagyobb készséggel
2390 XXVI   |               nagyobb készséggel előteremti az előfogatokat, mint a cs.
2391 XXVI   |                  van szó. Belleville kiment az irodájába, utasítást adni
2392 XXVI   |                    háromlovas szánkón, mert az utazásod elvesztvén az inkognitóját
2393 XXVI   |                 mert az utazásod elvesztvén az inkognitóját itt Lőcsén,
2394 XXVI   |           találgatni, hogy te merre utazol? Az intrika közöttünk marad.
2395 XXVI   |                marad. Tudod te azt, hogy ki az a Belleville? Egyszer már
2396 XXVI   |              kellett emlékezni, hisz ő volt az egyik elnöke annak a vészbíróságnak,
2397 XXVI   |               elősegíteni a közös ellenség (az asszony) elleni haditervben.~
2398 XXVI   |           haditervben.~Andrássy tehát, amíg az irkafirkát elkészíték, még
2399 XXVI   |            irkafirkát elkészíték, még onnan az ezredesi lakból leküldött
2400 XXVI   |                     barátom.~– Hallgatom.~– Az egész intrika a legszebben
2401 XXVI   |                   nem áll hatalmamban.~– Mi az? Talán kuruc bandák ólálkodnak,
2402 XXVI   |         pártfogásodat kikérjék. Más veszély az.~– Csak nem esznek meg tán
2403 XXVI   |                      Hanem amitől óvlak, ez az: „Vigyázz magadra, nehogy
2404 XXVI   |                   De már erre Andrássy volt az, aki felkacagott. Vele nem
2405 XXVI   |                orcával távozott el onnan, s az őrség tisztelgése mellett
2406 XXVI   |                    ostorpattogással indulva az útnak.~Ez alkalommal a strázsa
2407 XXVI   |               alkalommal a strázsa nem állt az útjába az ókapunál, hanem „
2408 XXVI   |                  strázsa nem állt az útjába az ókapunál, hanem „kverauz”-
2409 XXVI   |            kapuőrség fegyverrel tisztelgett az elvágtatónak. Serédy öcsém
2410 XXVI   |            prezentálnak.~      ~Ezen napnak az estéjén Andrássy nélkül
2411 XXVI   |                    s gondolt hozzá valamit.~Az, ami útközben történik,
2412 XXVI   |             útközben történik, nem tartozik az erkölcsbíróságra. Juliánna
2413 XXVI   |                 Juliánna alig bírja rejteni az izgatottságát, egyszer-egyszer
2414 XXVI   |                    csak egy levél érkezett, az Pálffy nádornak szólt, attól
2415 XXVI   |                   titkosírást megfejtegeté. Az pedig tökéletes doktori
2416 XXVI   |                  megél-e vagy meghal?~Mikor az egész levéllel készen volt,
2417 XXVI   |                  Egy kis baj van.~– Mit? Mi az? – kérdék megrettenve az
2418 XXVI   |                    az? – kérdék megrettenve az asszonyok és Alauda.~– De
2419 XXVI   |                    császár megbetegedett…~– Az Isten szerelméért! – kiálta
2420 XXVI   |                    levél is azon kezdődik. „Az Isten szerelméért! Végezzék
2421 XXVI   |                   következni a katasztrófa, az egész egyezkedés porrá omlik.
2422 XXVI   |                  senkinek sem ad meg semmit az eddig tett ígéretekből.
2423 XXVI   |               Ezúttal komolyan szükség volt az orvos életserkentő szereire.~
2424 XXVI   |                 vele. Eléje kell jutnom, ha az egeket ostromlom is meg!~
2425 XXVI   |            állomáson félnapig, jobb, ha azt az időt itthon tölti, nyugodalmasan
2426 XXVI   |                 kávénál megjelent, már csak az üres csészéket találta az
2427 XXVI   |                   az üres csészéket találta az asztalon, kettőt pedig,
2428 XXVI   |                bolondos asszonyra? Nem érti az ember az ő dolgaikat.~A
2429 XXVI   |                asszonyra? Nem érti az ember az ő dolgaikat.~A kegyes úrhölgy
2430 XXVI   |                    lépésben húzták a lovak; az úr, a vadász és a hajdú
2431 XXVI   |                     jónapkívánás helyett.~– Az én titulusom ez? – kérdé
2432 XXVI   |                 mind a négy keréktalpon lóg az abroncs! Jó, hogy a kocsi
2433 XXVI   |                 hogy a kocsi össze nem tört az úton. Van-e itt valami kovács,
2434 XXVI   |            megbolondulva. Olyan kovács, aki az óráját is megcsinálja az
2435 XXVI   |                    az óráját is megcsinálja az úrnak, ha romlott.~– No,
2436 XXVI   |                    te tacskó? Pedig sietett az eléggé a túlsó lépcsőn fel
2437 XXVI   |                 lehúzta a süvegét, úgy jött az apja elé, s megállt előtte
2438 XXVI   |                torkolá le Husz apó. Nagy úr az; ne kössünk bele. Azt csak
2439 XXVI   |                    kútban! Hogy verje agyon az ember az időt ebben az átkozott
2440 XXVI   |                   Hogy verje agyon az ember az időt ebben az átkozott fészekben?
2441 XXVI   |                agyon az ember az időt ebben az átkozott fészekben? Mi van
2442 XXVI   |                  Husz apó a papucsa orrával az irányt. – Lehet rá vadászni.~–
2443 XXVI   |                    olyan poprádi medve lesz az.~– Mit? Poprádi medve? –
2444 XXVI   |                     Poprádi medve? – tüzelt az öregúr. – Vannak ott akkora
2445 XXVI   |                     ott akkora medvék, mint az úr maga. Ha meglátja, tudom,
2446 XXVI   |                     hogy elfelejti, hogy mi az „ursus”-nak a genitivusa!~–
2447 XXVI   |                  gyerek volt a legfiatalabb az egyenes utódai között, körülbelül
2448 XXVI   |                    vezesd ezt a vendég urat az erdőbe, mutass neki medvét.~
2449 XXVI   |                 vezetése mellett nekiindult az erdőnek, egyedül.~Rég ideje
2450 XXVI   |                  durrantotta le. A tábornok az elejtett medvének csak a
2451 XXVI   |                medve?”~A mancsokat odaadták az asszonynak, készítse el
2452 XXVI   |                  volt! Nem először történik az Poprádon, hogy a hintós
2453 XXVI   |                     hintós uraságnak elvész az útközben a hintajáról egy
2454 XXVI   |                  asszonyság, aki megtalálta az elveszett srófot. Akkor
2455 XXVI   |                    fordul ez így. Azért van az a zöld szoba úgy berendezve,
2456 XXVI   |                    szoba nyílik, amelyiknek az ajtaján erős tolózár van.
2457 XXVI   |                aludni, mert ködösre fordult az idő, mikor fölneszelt, s
2458 XXVI   |                mikor fölneszelt, s kinézett az ablakon, a fák csupa ezüstből
2459 XXVI   |             utoljára rázta meg a szakállát.~Az ilyen ónos idő még vadászatra
2460 XXVI   |                    még vadászatra sem való, az ember igazán nem tehet egyebet,
2461 XXVI   |                hallgatja, s hozzá szürcsöli az anyóka által erjesztett
2462 XXVI   |                      Andrássy úgy számított az idővel, ahogy Juliánnától
2463 XXVI   |         karmazsinpiros.~Ilyen színű hintaja az egész ismeretes világban
2464 XXVI   |                excentrikus emberek szeretik az utazóhintajaikon.~Bizonyos
2465 XXVI   |                  volt felőle, hogy Juliánna az, aki érkezik.~Ugyancsak
2466 XXVI   |            találkozóra a menyecske!~Felkelt az asztal mellől, s lesietett
2467 XXVI   |                   kapujába, hogy ő lehessen az első, aki az érkezőt fogadja,
2468 XXVI   |                     ő lehessen az első, aki az érkezőt fogadja, s őt a
2469 XXVI   |                  hogy behajtott volna annak az udvarára, sőt inkább itt
2470 XXVI   |                     ösztönzé a gyeplűst meg az ostorhegyest a sebesebb
2471 XXVI   |                    darabig, amíg beláthatta az utcán. Eleinte azt hívé,
2472 XXVI   |                    hívé, tán Juliánnának is az az ötlete támadt, hogy a
2473 XXVI   |                 hívé, tán Juliánnának is az az ötlete támadt, hogy a hintaját,
2474 XXVI   |                eszébe jutott Belleville-nek az a fatális figyelmeztetése: „
2475 XXVI   |                     vigyázz magadra, nehogy az a szoknyás démon neked is
2476 XXVI   |                  Nagyon el volt kényeztetve az asszonyok által, őt még
2477 XXVI   |                  csak meg sem látták volna, az útfélen állva! Ez lehetetlenség!~
2478 XXVI   |        természetesen meg kell pihennie, míg az új előfogatot előkerítik
2479 XXVI   |               magyarországi postáknál pedig az a jelmondás, hogy „gyorsaság –
2480 XXVI   |                    magyarázat.~Kezébe vette az ezüstfejű fokosát, s nekiindult
2481 XXVI   |                     csoport veréb osztozott az elhullatott abrakon a kapu
2482 XXVI   |                   egy háziszolga cipelte be az abrakos jászolkákat a kapun.~–
2483 XXVI   |                    egy karmazsinszínű hintó az imént? – kérdé a főúr a
2484 XXVI   |                   kérdé a főúr a szolgától.~Az felelt neki valamit szepesi
2485 XXVI   |                    bement a postamesterhez.~Az pedig már valóságos felső-ausztriai
2486 XXVI   |             importálták ide.~– Nem volt itt az imént egy asszonyság, egy
2487 XXVI   |               hagyott itt nekem egy levelet az, aki a kocsin utazott?~–
2488 XXVI   |                 utazott?~– Nekem! Nekem! Ki az a nekem? Tartozom én tudni,
2489 XXVI   |                    tudni, hogy kinek hívják az urat?~– Igaza van. A nevem
2490 XXVI   |               csomagot, egyenként hajigálva az asztalra az abba sorozott
2491 XXVI   |             egyenként hajigálva az asztalra az abba sorozott leveleket,
2492 XXVI   |                  rajta. Ugyan keresték vele az urat „ibi ubi”. Kassa, Eger,
2493 XXVI   |                   négy garast? Azt gondolja az úr, most is a régi Magyarországban
2494 XXVI   |                     hanem fizetni kell érte az aerariumnak négy garast.~
2495 XXVI   |                    elő, mikor már kinn volt az utcán.~Nagy bosszankodására,
2496 XXVI   |                utcán.~Nagy bosszankodására, az öccsének, a dervisgenerálisnak
2497 XXVI   |                  hogy mi történhetett ezzel az asszonnyal, hogy az őt itthagyja
2498 XXVI   |                   ezzel az asszonnyal, hogy az őt itthagyja a faképnél?~
2499 XXVI   |             itthagyja a faképnél?~Félelem-e az tőle vagy túlságos óvatosság?
2500 XXVI   |                    a Husz apó vendéglőjébe. Az a homályos képzelődése volt,