bold = Main text
     Fezejet                                              grey = Comment text

2501 XXVI   |                bosszantani. Üres hintó volt az, amit előrebocsátott. Ő
2502 XXVI   |       előrebocsátott. Ő maga ezután érkezik az irámszarvas szánján. Talán
2503 XXVI   |                   kedvtelenül végignyitogat az üres szobákon, a zöld szobából
2504 XXVI   |                     benyílóba: egyszer csak az ajtó mögül a nyakába ugrik,
2505 XXVI   |                    se a maga nevét, se azét az asszonyét a mendemondának.
2506 XXVI   |                       levél”, eszébe jutott az öccsének az epistolája.
2507 XXVI   |                   eszébe jutott az öccsének az epistolája. Most előveheti
2508 XXVI   |             előveheti és elolvashatja. Hisz az egyik méreg éppen arra jó,
2509 XXVI   |                 Feltörte hát, és elolvasta.~Az volt az utolsó levele Miklósnak,
2510 XXVI   |                  hát, és elolvasta.~Az volt az utolsó levele Miklósnak,
2511 XXVI   |                   Akkor aztán újra elővette az öccse levelét, s végigtanulta
2512 XXVI   |                    sorait.~Elgondolta, hogy az a nő, akit ő annyira elkárhoztatott,
2513 XXVI   |                  engedi magát eltemettetni.~Az élő kedves íme cserben hagyta,
2514 XXVI   |                hagyta, hanem a holt kedves, az még most is hű hozzá.~Nem
2515 XXVI   |                 iszákjából előkeresé azokat az egy csomagba kötözött leveleket,
2516 XXVI   |                     gömöri utat átszeli. Ez az út vezet a Fekete-hegy szorosai
2517 XXVI   |                    martalócok menedéke. Ezt az utat erős kíséret nélkül
2518 XXVI   |               Andrássy István elindult ezen az úton egyes-egyedül, gyalog,
2519 XXVI   |                   Hogy óvta őt a védangyala az őt fenyegető veszélyektől!
2520 XXVI   |                tudta csak meg, hogy mi volt az, amit elveszített.~Egyszer
2521 XXVII  |             szüksége van a Bécsbe utazásra. Az atyjának, a Rákóczihoz még
2522 XXVII  |                      sietni kell vele, hogy az öregnek amnesztiát nyerjenek,
2523 XXVII  |                Juliánna a fiáért, Krisztina az apjáért sietett könyörögni.~
2524 XXVII  |                  kettőnél. Csodálatos világ az asszonyi szív, hogy abban
2525 XXVII  |                  amint a glóbus fordul, hol az egyiket világítja meg a
2526 XXVII  |                   tehette, menekült belőle. Az egész útvonalon csupa szemközt
2527 XXVII  |                  jövő hintókkal találkoztak az asszonyok, amik tömve voltak
2528 XXVII  |                  pusztít!~Oda ilyenkor csak az megy, aki Istent akar kísérteni.
2529 XXVII  |                     vendéglőkben: üres volt az mind.~Rögtön a kocsiról
2530 XXVII  |             felkeresni. Nem használt semmit az elutasítás, betörtek hozzá
2531 XXVII  |            megbocsátott a szép asszonyoknak az erőszakoskodásért.~Amint
2532 XXVII  |                     Juliánna odaszoríthatta az ablak közé a zentai hőst,
2533 XXVII  |                   ablak közé a zentai hőst, az addig onnan ugyan meg nem
2534 XXVII  |                 ugyan meg nem menekült, míg az ő egész causáját és a Fabriczius
2535 XXVII  |          kellemetlen a cerníroztatás, tűrte az approche-okat, csupán azt
2536 XXVII  |            kegyelmeteknek egészen igazságos az ügye, csak azt nem értem,
2537 XXVII  |                    énhozzám fordulnak ezzel az egész információval, aki
2538 XXVII  |                  hadvezér sürgeti legjobban az udvarnál; az ő levele volt
2539 XXVII  |              sürgeti legjobban az udvarnál; az ő levele volt az éppen,
2540 XXVII  |                  udvarnál; az ő levele volt az éppen, mely Pálffy Jánost
2541 XXVII  |                   éppen, mely Pálffy Jánost az Isten szerelmére kéri, hogy
2542 XXVII  |                   ismét vérbe, lángba borul az ország!~Ő keresztüllátott
2543 XXVII  |             bizodalmam. Azoknak ellenkezőek az érdekeik, mint a békés kiegyezés.
2544 XXVII  |              egészen meg volt lepetve ennek az asszonynak az éles esze
2545 XXVII  |                 lepetve ennek az asszonynak az éles esze által. Hisz ez
2546 XXVII  |                    Kegyelmed tudja, hogy mi az a háború, learatta annak
2547 XXVII  |                    apró hadi kalandok után. Az igazi békének csak az igazi
2548 XXVII  |                 után. Az igazi békének csak az igazi hős lehet az apostola.
2549 XXVII  |                     csak az igazi hős lehet az apostola. Kegyelmed minket
2550 XXVII  |              legmélyebb titka volt: hogy ő, az idegen, ezt a megérthetetlen
2551 XXVII  |                  küzdeni, jobban érti, mint az maga magát, jobban szereti
2552 XXVII  |                      Engednie kellett ennek az asszonynak, hogy kitűzze
2553 XXVII  |                   ember, ha megszabadul, de az is, aki megmenekült ebből
2554 XXVII  |             másvilágról került vissza, ahol az Isten képét ottfeledte az
2555 XXVII  |                   az Isten képét ottfeledte az arcáról.~– Jól tudom azt.~–
2556 XXVII  |                     elég egy ilyen betegnek az ajtaján benyitni, elég annak
2557 XXVII  |           legnagyobb mértékben kitört? hogy az ajtaján be nem mer lépni
2558 XXVII  |                    a császári várlak, maguk az orvosok is csak aromatikus
2559 XXVII  |                  mer helyt maradni, egyedül az önfeláldozó parabolána apácák.~–
2560 XXVII  |                  elhatolni; megmutatom neki az írást, melyről csak az ő
2561 XXVII  |                 neki az írást, melyről csak az ő neve hiányzik, hogy üdvözültté
2562 XXVII  |                  nem töri be oly erőszakkal az egek kapuját, mint egy anyának
2563 XXVII  |                    egyedül a halál angyala. Az azután, nem bánom, hadd
2564 XXVII  |                    herceg meg volt rendülve az elemszerű kitörésétől az
2565 XXVII  |                    az elemszerű kitörésétől az asszonyi indulatnak. Csaknem
2566 XXVII  |                    Csaknem hihetetlen, hogy az érzések legszelídebbike,
2567 XXVII  |                    érzések legszelídebbike, az anyai szeretet, ily vad
2568 XXVII  |                szelíden. S azt kiáltaná fel az égre: „Nem adom oda! Nem
2569 XXVII  |                    kezűleg két levelet írt: az egyiket a parabolána apácák
2570 XXVII  |                    József trónra jutásakor, az érsekújvári nevezetes találkozásnál,
2571 XXVII  |                  lakodalmára, mint Juliánna az ajánlóleveleivel a rettenetes
2572 XXVII  |             Juliánna. Nem! Te nem való vagy az ilyen csatába. Te félsz.
2573 XXVII  |              keresztül. Keblébe dugva tartá az iratokat, amiktől gyermekének
2574 XXVII  |                   Fabriczius élete függött. Az bálványa, ez ellensége volt;
2575 XXVII  |                    be neki arany kanálkával az orvosi kotyvalékot, amit
2576 XXVII  |                 amit gyógyszernek neveztek.~Az orvosi tudomány tehetetlen
2577 XXVII  |                   tudomány tehetetlen volt.~Az egész fakultás bölcsessége
2578 XXVII  |                     bírta ittmarasztani ezt az egy életet, akire annyi
2579 XXVII  |               ajtajú termeket, s kiszálltak az ablakon, ahogy a beteg rémkiáltásai
2580 XXVII  |                    beteg üterén, mikor kezd az érverés csillapodni?~Egyszer
2581 XXVII  |          csillapodni?~Egyszer aztán megjött az óra, amikor az ér lüktetése
2582 XXVII  |                aztán megjött az óra, amikor az ér lüktetése halkabb lesz.
2583 XXVII  |                      Juliánna utána rebegte az úr imáját.~– „Ámen!” – sóhajtá
2584 XXVII  |                       Ámen!” – rebegé utána az ápoló hölgy.~A király a
2585 XXVII  |                  rebegé Juliánna.~Már akkor az nem volt többé király; maga
2586 XXVII  |                  király; maga is ott állott az ő királya előtt, a csillagok
2587 XXVIII |                    halál jelent meg előtte.~Az az oroszlán fejű angyal,
2588 XXVIII |                 halál jelent meg előtte.~Az az oroszlán fejű angyal, akinek
2589 XXVIII |                oroszlán fejű angyal, akinek az arcát nem látta ember, mégis
2590 XXVIII |                   mégis tudja róla, hogy ez az oroszlán az állatok királya,
2591 XXVIII |                   róla, hogy ez az oroszlán az állatok királya, az embert
2592 XXVIII |                oroszlán az állatok királya, az embert is odaértve.~Ha egy
2593 XXVIII |                  magával, akkor is borzalom az ő láthatatlan arcába tekinteni,
2594 XXVIII |                 csak egy pillanatig tartott az asszonynál ez a lélekzsibbasztó
2595 XXVIII |     megfékezhetetlen csodalény, a lélek, ez az örök ellenfele annak az
2596 XXVIII |                     az örök ellenfele annak az öldöklő nemtőnek. Csak a
2597 XXVIII |                 sártömeg reszket előtte, ez az arisztokrata izomhalmaz,
2598 XXVIII |                pillanatban már megszületett az agyában valami új terv;
2599 XXVIII |           delíriumának hangjai tarták ébren az éjt.~Ha egy csata elveszett,
2600 XXVIII |                    a neszt, hogy fölébredt. Az orvosok ha jönnek, mondd
2601 XXVIII |                    a várudvarra, s onnan ki az utcára.~Vehette észre, hogy
2602 XXVIII |                 utcára.~Vehette észre, hogy az utcán járó közönség hogy
2603 XXVIII |               vitték, ott le kellett vetnie az öltönyeit, magának egy kámforos
2604 XXVIII |            bebocsáttatást.~– Készülj rögtön az útra – mondá Krisztinának –,
2605 XXVIII |               Csomagolj össze sok ennivalót az útra: mert hosszú utunk
2606 XXVIII |                mellett rögtön bebocsátották az államférfihoz, ki az ő jövetelére
2607 XXVIII |          bebocsátották az államférfihoz, ki az ő jövetelére kituszkolt
2608 XXVIII |                     ő jövetelére kituszkolt az ajtón egypár excellenciást
2609 XXVIII |            nevezetes személy volt előtte ez az asszony.~– Nos, ifjasszony!
2610 XXVIII |                kancelláron észrevehető volt az összerezzenés.~– Tudja már
2611 XXVIII |                   hozzá senkit bemenni, még az orvosokat sem. Ezzel öt-hat
2612 XXVIII |                remélek nyerni.~– S mit nyer az ifiasszony ezzel az időhaladékkal?~–
2613 XXVIII |                    nyer az ifiasszony ezzel az időhaladékkal?~– Megelőzhetem
2614 XXVIII |                     fognak küldeni.~– Ah! – Az államférfi érzeni kezdé
2615 XXVIII |                    azt a meleget, ami ennek az asszonynak a szemeiből kisugárzik.~–
2616 XXVIII |                 országos szerződéseket, sem az apró emberek kegyleveleit,
2617 XXVIII |             megszüntető parancsot megkapja, az szent marad. Kegyelmeteknek
2618 XXVIII |                 odasietek vele, s megelőzöm az ellenfelei küldöncét.~–
2619 XXVIII |             férfival?~– Ah mit! Ha férfi is az, csak ember!~(Nem egészítette
2620 XXVIII |            kétségbeesés, a fiam boldogsága, az anyaszeretet lángdühe korbácsol
2621 XXVIII |                rábólintott a fejével.~– Hát az ifjasszony sietni fog Pálffyhoz,
2622 XXVIII |                kancellár kezdte hinni, hogy az asszonyi akarat az első
2623 XXVIII |                     hogy az asszonyi akarat az első nagyhatalom a földön.~–
2624 XXVIII |                       Hát lássuk, hogy kezd az ifjasszony hozzá?~– Legelőször
2625 XXVIII |                  áll a karinthi kapu előtt; az első állomáson hat lovat
2626 XXVIII |                    alatt levő fogatot.~– Ez az ifjasszonynak sok pénzébe
2627 XXVIII |                        Ezzel segíthet magán az út közben. Tehát csak tegyen
2628 XXVIII |                   Foglaljon le minden lovat az állomásokon: ne engedjen
2629 XXVIII |            visszahívó rendelettel. De hátha az a futár utol találja az
2630 XXVIII |                     az a futár utol találja az ifjasszonyt érni valahol
2631 XXVIII |                    ifjasszonyt érni valahol az Ecsedi-láp feneketlen utain?~–
2632 XXVIII |              Ecsedi-láp feneketlen utain?~– Az annak lesz baj, nem nekem!~
2633 XXVIII |              fenyegető arcot tudott mutatni az asszony, hogy a kancellár
2634 XXVIII |                    a hírmondójukat nem azon az útvonalon futtatják végig,
2635 XXVIII |                 Vajha a bölcs tanácsuraknak az az áldott spuriusuk jönne,
2636 XXVIII |                    a bölcs tanácsuraknak az az áldott spuriusuk jönne,
2637 XXVIII |              Nyíregyházának, Nagy-Károlyig. Az egész Felső-Magyarországon
2638 XXVIII |                    csak a Szamos közelében, az Ecsedi-lápon keresztül lesz
2639 XXVIII |                     keresztül lesz keserves az utazás. Aztán ezek itt mind
2640 XXVIII |                     a Hajdúságon keresztül, az most csak annak való, akit
2641 XXVIII |                   túl nagyobb bátorságot ad az asszonyköntös, mint a császári
2642 XXVIII |                       No hát, Isten segítse az ifjasszonyt.~      ~Arra
2643 XXVIII |                  óráig nem fogják megtudni. Az orvost nem lehetett a király
2644 XXVIII |                fekhelyétől visszatartani, s az mindjárt megtudta, hogy
2645 XXVIII |                     mindjárt megtudta, hogy az az álom az örökkévalóság
2646 XXVIII |                  mindjárt megtudta, hogy az az álom az örökkévalóság álma.
2647 XXVIII |                   megtudta, hogy az az álom az örökkévalóság álma. Hanem
2648 XXVIII |                körülmény jött a segítségére az előresiető asszonynak. Az
2649 XXVIII |                   az előresiető asszonynak. Az özvegy császárné, Eleonóra,
2650 XXVIII |                  császárné, Eleonóra, midőn az országnagyok, a császár
2651 XXVIII |               Wratislaw is letette a kezébe az ország pecsétjét – nem fogadta
2652 XXVIII |            leköszönésüket, hanem arra kérte az urakat, hogy ki-ki maradjon
2653 XXVIII |          következett a trónra. – Csak ennek az elintézése után lehetett
2654 XXVIII |                 Pálffyt rögtön hívja vissza az anyakirálynő, s szakítson
2655 XXVIII |                     mint most a szóharcban. Az mind Korponayné javára vált.
2656 XXVIII |          vitatkozást, hogy Pálffynak csupán az iránt kell dekrétumot küldeni,
2657 XXVIII |         korlátnoknak kellett elkészíteni, s az özvegy királyné aláírásával
2658 XXVIII |              dekrétumot vivő megbízott csak az angelus harangszó után ülhetett
2659 XXVIII |          fiatalember.~Andernach lovagot már az első állomáson meglepte,
2660 XXVIII |                  nem kapott lovakat, kiállt az útszélre, s a legelső utazót
2661 XXVIII |                     nem mutatta magát), aki az összes istállókészletet
2662 XXVIII |                     odavárta Alauda uramat; az beült hozzájuk a hintóba,
2663 XXVIII |                 innen kezdve nem ért semmit az a fogás, hogy a postalovakat
2664 XXVIII |                      Hat órát kongta, mikor az ókapun berobogott Andernach
2665 XXVIII |                    Andernach lovag csézája. Az sem sokat időzött a városban;
2666 XXVIII |                  Andernach lovag. – Hol van az a bíró? Hadd beszélek a
2667 XXVIII |                    Hadd beszélek a fejével!~Az biz a városházán volt a
2668 XXVIII |             földszint.~– Melyik itt a bíró? Az úr az? Hogy meri az úr a
2669 XXVIII |                    Melyik itt a bíró? Az úr az? Hogy meri az úr a város
2670 XXVIII |                   bíró? Az úr az? Hogy meri az úr a város kapuját bezáratni
2671 XXVIII |                    szólt Alauda uram. – Hol az írás?~Az írás kéznél volt:
2672 XXVIII |                 Alauda uram. – Hol az írás?~Az írás kéznél volt: Illésházy
2673 XXVIII |                    közelről is, távolról is az írást, az után nagyítóüvegét
2674 XXVIII |                   is, távolról is az írást, az után nagyítóüvegét hozatta
2675 XXVIII |                     keresztül vizsgálta meg az iraton levő pecsétet nagy
2676 XXVIII |                     s a kiterjesztett írást az ablak felé tartá, hogy a
2677 XXVIII |            kíváncsiságát.~Alauda uram leült az asztalhoz, s annak a fiókjából
2678 XXVIII |                     olvasta össze, hogy hol az egyikbe, hol a másikba tekintett.~–
2679 XXVIII |                 golyólövéstől merev.”~– No, az én vagyok.~– Ez az úr, valósággal.
2680 XXVIII |                      No, az én vagyok.~– Ez az úr, valósággal. Itt ebben
2681 XXVIII |                 németül, tótul, franciául – az egyik leírás szerint. A
2682 XXVIII |                  még: oroszul és lengyelül, az idegen nvelveket lengyel
2683 XXVIII |                   mindjárt kitudjuk. Mondja az úr utánam ezt a frázist: „
2684 XXVIII |            mennykőnek?~– Csak mondja utánam az úr. Majd abból megtudjuk,
2685 XXVIII |            Andernach lovag hát elmondta azt az öt szót.~– Ott van ni! –
2686 XXVIII |            lengyelül.~– Nem használ semmit. Az úr gyanús személy. Más császári
2687 XXVIII |                    stafétának a paksamétáit az úr csak úgy suttyomban akart
2688 XXVIII |                  következtében kötelességem az urat átadni a hadbíróságnak,
2689 XXVIII |                     fel most.~– Majd tessék az úrnak a hadbíróságnál előadni
2690 XXVIII |              kifogásait. Nekem kötelességem az ország békességét megőrizni,
2691 XXVIII |                flagranti deteneálni. Tessék az úrnak a drabantok által
2692 XXVIII |                   dühében.~– Figyelmeztetem az urat, hogy amikor engem
2693 XXVIII |           letartóztat, a fejével játszik!~– Az nekem szokásom – felelt
2694 XXVIII |          benevolisatiónak, hát csak végezze az úr hamarosan, mert az én
2695 XXVIII |               végezze az úr hamarosan, mert az én időm drága!~Hamar bizony!~–
2696 XXVIII |                        Tessék addig odakinn az őrszobában pipára gyújtani,
2697 XXVIII |                  mondá Alauda uram, s leült az íróasztalhoz, és beledugta
2698 XXVIII |            tapasztalá Andernach lovag, hogy az egész utazásában a leghosszabb
2699 XXVIII |                    a katonai parancsnokhoz; az pedig ilyenkor már a Heinrich-házban
2700 XXVIII |                   Andernach lovag, ha abban az illúzióban él, hogy egy
2701 XXVIII |                   székét és megretiráljon – az ütközet derekán!~Belleville
2702 XXVIII |              reszketett már a dühtől, mikor az élet-halál felett bíráskodó
2703 XXVIII |                     teljes májából lehordta az egész lőcsei hivatalos apparátust,
2704 XXVIII |                  szerencsétlenségbe került: az az átkozott raport elfoglalta
2705 XXVIII |               szerencsétlenségbe került: az az átkozott raport elfoglalta
2706 XXVIII |                     visszaélés! – harsogott az ezredes. – Kegyelmednek,
2707 XXVIII |             elégtételt kell kapnia. Hol van az a bíró? Ide kell citálni,
2708 XXVIII |             megkívánta. Tisztelet, becsület az államügyeknek; de a magánbecsület,
2709 XXVIII |                    osztja a parancsolatokat az instantiát hozó angyalkáknak;
2710 XXVIII |                  tűz volna a városban, vagy az ellenség betört volna a „
2711 XXVIII |                   volt, s azt üzente vissza az ezredesnek, hogy az ő lakása
2712 XXVIII |                  vissza az ezredesnek, hogy az ő lakása éppen annyi lépés
2713 XXVIII |                    lakása éppen annyi lépés az ezredeséhez, mint az ezredesé
2714 XXVIII |                  lépés az ezredeséhez, mint az ezredesé őhozzá. Hanem ezt
2715 XXVIII |               geometriai axiomát megcáfolta az a hajdú, aki kettőt lépett
2716 XXVIII |                  csalhatatlan bizonyítékait az orosz beavatkozásnak; mikor
2717 XXVIII |                magyarázott, Andernach lovag az Isten szerelmére is kérte,
2718 XXVIII |                   uramtól; csak eressze már az útjára!~De biz azt Alauda
2719 XXVIII |                     tette ezt a megkövetést az elokvenciának oly tetézett
2720 XXVIII |                    oly tetézett mértékével, az ornata syntaxisnak és a
2721 XXVIII |                  Alauda uram a beszélésben, az óráját előrántva a zsebéből –
2722 XXVIII |                  tizenegy órát elvesztettem az úti időmből.~No, hogy teljes
2723 XXVIII |                   kezet szorítván egymással az akaratán kívül sértő és
2724 XXVIII |               befogva, a lovakat bekötötték az istállóba; amíg azokat előhozzák,
2725 XXVIII |                     egyszer már odalenn van az ember, tiszta vétek volna,
2726 XXVIII |                volna, ha sorba nem kóstolná az apostolok neveit viselő
2727 XXVIII |                   pemákok minden áron annak az asszonyságnak az urát akarták
2728 XXVIII |                 áron annak az asszonyságnak az urát akarták benne feltalálni,
2729 XXVIII |               sirokai szoros útnál várjanak az utána jövő férjére, aki
2730 XXVIII |           elterjesztette azt a hírt, hogy ő az a császári biztos, aki azért
2731 XXVIII |                 aligha nem fut valaki, mint az ichneumon a krokodil előtt,
2732 XXVIII |               világot.~Kassa alá érve pedig az a nagy tisztesség érte,
2733 XXVIII |                  nagy tisztesség érte, hogy az egész katolikus népség a
2734 XXVIII |                    és a templomi zászlókkal az élén kijött eléje, és elállta
2735 XXVIII |                    kijött eléje, és elállta az útját. Kapott egy üdvözlő
2736 XXVIII |                     egy üdvözlő szónoklatot az egyik paptól, egy historico-theologico
2737 XXVIII |                   vissza a protestánsoktól; az a híre, hogy a békekötéskor
2738 XXVIII |                   akarják adni azoknak, hát az ellen jöttek protestálni,
2739 XXVIII |                jöttek protestálni, minthogy az őrá van bízva. De bizonyára
2740 XXVIII |                    élni a gyanúperrel, hogy az ő útjában talán nem is egészen
2741 XXVIII |             kitudott, hogy Bécstől elkezdve az egész úton végig egy skarlátszínű
2742 XXVIII |                ilyen cifra híreket terjeszt az utána jövőről.~Amint Kassán
2743 XXVIII |                    a Hernádon át kanyarodik az út, ott már kezdődik az
2744 XXVIII |                     az út, ott már kezdődik az áldott búzatermő fekete
2745 XXVIII |                 fekete föld; nagyon jó föld az, csak utazásra rossz – tavaszi
2746 XXVIII |                    időben; itt már kezdődik az előnye a könnyű csézának
2747 XXVIII |                  meg kellett pihennie, mert az innenső parton nem talált
2748 XXVIII |                kényszerített pihenés alatt: az, hogy a rakamazi révfogadó
2749 XXVIII |                  ami valóságos ellentmondás az összeállításban).~„Aha!
2750 XXVIII |                elkészült, a hídlás átvádolt az innenső partra. Andernach
2751 XXVIII |             szerencsésen kieszközölte, hogy az ő csézáját is begurítsák
2752 XXVIII |              nyelven beszéltek, azon felelt az egyik a kérdezőnek vissza:~– „
2753 XXVIII |                  beszélnek. Pedig azt teszi az, ha a szarkacsergést kivesszük
2754 XXVIII |                 hintónak a gazdája odakinn?~Az sokáig nem akarta megérteni,
2755 XXVIII |                 zsidó kereskedő jutott neki az eszébe, aki sertéseket vásárol,
2756 XXVIII |                   falhoz a lovag, hogy „Hát az az asszonyság, aki ezen
2757 XXVIII |                falhoz a lovag, hogy „Hát az az asszonyság, aki ezen a vörös
2758 XXVIII |                  vörös hintón jött?”~– Úgy? Az a vörös hintó. Hát annak
2759 XXVIII |              kerékagya puskájának megtágult az egzergaziája…~– Nem bánom
2760 XXVIII |              történt a hintóval, de hol van az asszonyság, aki rajta utazott?
2761 XXVIII |                    Hát akkor csak vegye elő az úr a perspektíváját, ha
2762 XXVIII |                    s úgy nézzen utána, mert az még tegnap elutazott a frajjával
2763 XXVIII |            Andernach lovag is okosabb lett. Az őt megelőző rejtélyes útitárs
2764 XXVIII |                    otthagyta a parton, hogy az utána érkezővel elhitesse
2765 XXVIII |                 Andernach lovag előtt, hogy az a valaki az ő általa vitt
2766 XXVIII |                     előtt, hogy az a valaki az ő általa vitt dekrétum megérkeztét
2767 XXVIII |             hozzáfogott a komoly versenyhez az asszonyi furfang ellenében.~
2768 XXVIII |                    nála minden eshetőségre, az okiratait a nyeregkápába
2769 XXVIII |                   lóháton versenyt futtatni az előrekapott asszonnyal.~
2770 XXIX   |              FEJEZET ~Pintye Gregor képmása~Az út csakugyan elképzelhetetlen
2771 XXIX   |               földárja tengerré változtatta az egész síkságot, amiből nagy
2772 XXIX   |                     végtére Nagy-Károly. Ha az ember néhol szárazföldre
2773 XXIX   |                tolta a tengely a sarat, ott az utasok leszálltak pihenni,
2774 XXIX   |            Éjjel-nappal szakadatlan tartott az utazás, még ha szakadt is
2775 XXIX   |                határozottan keletnek fordul az út, s kezdődik egy messze
2776 XXIX   |                     aztán a buzogányos nád, az élesmosó sás s a zsurlók
2777 XXIX   |            páfrányok mindenféle nemzetsége. Az alkonyodó ég lángvörös,
2778 XXIX   |            felkapott, egy magányos lovagnak az alakja; nem lehetett már
2779 XXIX   |           félmérföldnél.~Kitalálta, hogy ez az ő embere!~Volt dolga a boroskulacsnak,
2780 XXIX   |                     el ne aludjék valahogy.~Az északi láthatáron látszott
2781 XXIX   |                rejtélyes sötétség, amit még az alkony bíborfénye sem volt
2782 XXIX   |                  volt képes megszelídíteni: az az Ecsedi-láp. Kelet felől
2783 XXIX   |                    képes megszelídíteni: az az Ecsedi-láp. Kelet felől
2784 XXIX   |              Kaszás-csillag is ragyogott, s az ég még mindig sávokra volt
2785 XXIX   |                 mindig sávokra volt osztva, az egyik kék volt, a másik
2786 XXIX   |                     mutatta, hogy merre van az itt.~Juliánna gyakran tekintgetett
2787 XXIX   |                 hajdú kitalálta, mit néz?~– Az „ipse” is oda igyekszik,
2788 XXIX   |                      No, hát majd segítsünk az „ipsén”, csak azon a hídon
2789 XXIX   |                     a hídon túl legyünk la!~Az Ecsedi-lápnak egyik lefolyása
2790 XXIX   |         nagyasszonyom: mármost hagyjuk abba az imádkozást, s tegyünk magunk
2791 XXIX   |                    kocsissal a dobogóhídra.~Az bizony tiszta kriminalitás
2792 XXIX   |                     kriminalitás volt, amit az öreg tréfának nevezett;
2793 XXIX   |                vezérfénye pislogott eléjük.~Az a vármegye gátja előtti
2794 XXIX   |             vármegye gátja előtti fogadónak az ablaka.~A fogadós egyúttal
2795 XXIX   |                 vármegyének, aki vámot szed az utasoktól, amiért az Ecsedi-lápon
2796 XXIX   |                   szed az utasoktól, amiért az Ecsedi-lápon át szabad nekik
2797 XXIX   |               szabad nekik menni szekérrel. Az a hír van felőle, hogy őnála
2798 XXIX   |          egyetlenegy ló sem volt található. Az okát is megmondták. Tavaly
2799 XXIX   |                  elrohadva; a szüleség mind az utolsó szalmaszálig elfogyott
2800 XXIX   |                     bolondgombát – dohogott az öreg. – Hogy a lovaimmal
2801 XXIX   |              vármegye gátjának, hiszen mind az öt lovamnak a bőrét hoznám
2802 XXIX   |                 Tehát mind a nyolcat!~– Még az éjjel tetszik? – kérdé a
2803 XXIX   |              természetesen.~Azután elővette az írószerszámját Korponayné,
2804 XXIX   |                bizony. Mármost akarom, hogy az az utánunk vágtató úr utolérjen.
2805 XXIX   |                     Mármost akarom, hogy az az utánunk vágtató úr utolérjen.
2806 XXIX   |                    a bivalyok befogatásához az utazó szekérbe. Úgy látszik,
2807 XXIX   |                   Úgy látszik, nem új dolog az ilyen éjszakai gyors, utazás
2808 XXIX   |                     gyalog, s megvilágítják az utat az Ecsedi-lápon keresztül.~
2809 XXIX   |                     s megvilágítják az utat az Ecsedi-lápon keresztül.~
2810 XXIX   |                     tágas ebédlőben, aminek az egyik szegletét a bormérő
2811 XXIX   |                     ez volt Ocskay Lászlóé, az árulóé. (Andrássy István
2812 XXIX   |                     tisztességben részesült az a kép, mely a benyíló ajtajára
2813 XXIX   |                  ajtajára volt felszegezve: az volt Pintye Gregor képmása,
2814 XXIX   |                     feje fölé emelve tartja az egyik kezében, a másikban
2815 XXIX   |                     láncos golyóbist, mivel az üldözőit szokta meghajigálni.~
2816 XXIX   |                  ahányat alá!~– Hiszen csak az én írásomat kaphatnák meg
2817 XXIX   |                dáridó – mormogá fogai közül az asszony.~– Hát talán az
2818 XXIX   |                     az asszony.~– Hát talán az ifjasszonyka üzenetet hoz
2819 XXIX   |                akkora trombitám volna, hogy az egész hajdúságnak egyszerre
2820 XXIX   |                    Magyarországból, s amint az meglesz, jön Lengyelország
2821 XXIX   |                    lábunkról.~– De szeretem az ilyen szót hallani. Eszem
2822 XXIX   |                     hallani. Eszem a lelkét az ifjasszonynak. Hát ezt írta
2823 XXIX   |                     termetére szabták volna az ifjasszonynak. Gyere elő,
2824 XXIX   |                   Gyere elő, Tercsa! Add rá az ünneplő ruhádat erre az
2825 XXIX   |                     az ünneplő ruhádat erre az úri asszonyságra.~Mire a
2826 XXIX   |                 Isten hírével. A pincetokot az aszúborokkal hagyják itten.~
2827 XXIX   |                  tányérokat a vacsora után: az a másik menyecske alig jutott
2828 XXIX   |          nyilvánított véleménnyel közeledik az ajtó felé, hogy ezt a világot
2829 XXIX   |                    felé, hogy ezt a világot az ördög teremtette.~Juliánna
2830 XXIX   |                  teremtette.~Juliánna veszi az asztalon álló drótozott
2831 XXIX   |                   álló drótozott lámpást, s az ajtón kaparászónak eléje
2832 XXIX   |               kaparászónak eléje világít.~Ő az, a várva várt. Senki más,
2833 XXIX   |                     túl volna valamije, még az is sáros volna. Csak úgy
2834 XXIX   |                 kardját mankónak használja; az egyik vállán cipeli a nyerget,
2835 XXIX   |                    hát? Ott van a pokolban, az átkozott lyukas hidatokon.
2836 XXIX   |                     hátamon a nyerget, hogy az isten nyila…~– No, no, lovag
2837 XXIX   |                   No, no, lovag uram, minek az a káromkodás. Hát hiszen
2838 XXIX   |              káromkodás. Hát hiszen megesik az más emberen is, nem kell
2839 XXIX   |          kocsmárosné, hallja, kend! Hol van az ura?~– Az bizony elment
2840 XXIX   |                     kend! Hol van az ura?~– Az bizony elment annak a nagyságos
2841 XXIX   |                   vármegye gátjáig, aki még az éjjel tovább akart utazni
2842 XXIX   |                magával vitt?~– Nem vitt biz az, lelkem. Nem járják lovas
2843 XXIX   |                     lovas hintóval ilyenkor az Ecsedi-lápot. Nyolc bivalyt
2844 XXIX   |                  szalonna, kenyér; elköltöm az úton. Rögtön akarok továbbindulni.~–
2845 XXIX   |                 bánom, ha táltos lesz is.~– Az ám, galambom, nyalka kurír,
2846 XXIX   |                    idehaza a Tercsával; meg az öreg Dorka nénő! De bizony
2847 XXIX   |                     kegyelmednek várni, míg az uram, a kocsmáros hazakerül
2848 XXIX   |                   gát mellől; nem soká tart az, régen elment. Addig bizony
2849 XXIX   |                 ríkatta, kopasztotta, ráért az unalmát űzni, s ahogy tudta,
2850 XXIX   |                   képmásán.~Végigolvasgatta az egy szál faggyúgyertyánál
2851 XXIX   |                    hogy már meg vagy lőve!”~Az asszonyok nemsokára előkerültek
2852 XXIX   |                hányt hagyma illata tölté be az ivószobát, ami messziről
2853 XXIX   |              Juliánna a lovagtól.~Szeretett az most mindent, mert nagyon
2854 XXIX   |                nagyon éhes volt. De aközben az is szemet szúrt nála, hogy
2855 XXIX   |                    jöttek vele vissza, mint az avant garda előrerohanva.~–
2856 XXIX   |                   garda előrerohanva.~– Itt az uram! – mondá Juliánna a
2857 XXIX   |                  mondá Juliánna a lovagnak.~Az nagyon meg volt lepve, mikor
2858 XXIX   |                     szóhoz sem hagyta jutni az öreget.~– Ennek a kurír
2859 XXIX   |                Éjszaka! Hát aztán ki legyen az a ló, aki azt a lovat elhozza?~–
2860 XXIX   |                     Kelmed maga! – igazgatá az asszony. – Ennek az úrnak
2861 XXIX   |                igazgatá az asszony. – Ennek az úrnak nagyon kell, megfizet
2862 XXIX   |                  visszakapja kend – sietett az ígérettel Andernach lovag.~
2863 XXIX   |               Andernach lovag.~Ötven arany! Az nagyon szép pénz.~Az öreg
2864 XXIX   |                 arany! Az nagyon szép pénz.~Az öreg kuruc hajdú minden
2865 XXIX   |                    elvei bomlásnak indultak az ilyen nagy ígéret előtt.
2866 XXIX   |         felterítette a vörös csíkos abroszt az asztal végére, cintányért,
2867 XXIX   |                   van rá. Megtart két óráig az uramnak kicammogni a pusztára;
2868 XXIX   |                  lovagnak valami villámlott az agyába, talán ennek a menyecskének
2869 XXIX   |                    ebből kellemetes kaland. Az elkésés úgyis megvan, a
2870 XXIX   |                     ami a pincetokban volt: az igazi tokajiból; azzal traktálta
2871 XXIX   |             labdacsaiból?~Száz fortélya van az asszonynak!~Hogy megdalolt,
2872 XXIX   |                    Juliánna nem dalolgatott az ő édes álmai felett. Hanem
2873 XXIX   |                  tarsolya körül, amihez még az ajtót is bezárta, hogy a
2874 XXIX   |                    hamar megjárta a csaplár az utat, mintha igazán fiatal
2875 XXIX   |                    Itt vagyunk la – dörmögé az öreg. a lóról leszállva. –
2876 XXIX   |                  lóról leszállva. – Hol van az a kurír:~– Alszik az most,
2877 XXIX   |                    van az a kurír:~– Alszik az most, mint a bunda. Hadd
2878 XXIX   |                   hogy felülök rá.~– De hát az én ötven aranyam?~– En adok
2879 XXIX   |               Tudtam én, hogy nem szolgálja az én lovam a császárt soha.
2880 XXIX   |                     Azért is hoztam kettőt. Az egyiken megy a fiam, útmutatónak.~
2881 XXIX   |              nyerget meg a kantárt, ott van az ambituson, aztán fel kell
2882 XXIX   |           szerszámozni a lovamat.~– De hisz az a nyereg meg a kantúr azé
2883 XXIX   |                     hogy egy hiten vagyunk!~Az ő tízparancsolatjában is
2884 XXIX   |             tízparancsolatjában is így volt az megírva.~A fiatal legény
2885 XXIX   |              pödörgette a bajuszát; neki is az volt a nótája: „Isten adta,
2886 XXIX   |                   szép szerivel szereztem.”~Az öreg bement a tornácba,
2887 XXIX   |                       dörmögé bizalmaskodva az úrhölgy a csaplár fülébe.~
2888 XXIX   |                   úrhölgy a csaplár fülébe.~Az elértette, hogy miről van
2889 XXIX   |                    egy tenyérnyi. Annak baj az, aki meglátja.~Egész jártas
2890 XXIX   |          százaranyas tekercset a csaplárnak az elvitt lóért. Az még csak
2891 XXIX   |                 csaplárnak az elvitt lóért. Az még csak a süvegét sem billentette
2892 XXIX   |                ostorát, megtanítva rá, hogy az nem a lovat ütögetni való,
2893 XXIX   |                  Hát fiacskám, nem tudnál-e az Ecsedi-lápon keresztül egy
2894 XXIX   |               tolvaj hajt!” útja? – dörmögé az öreg, rábólintva a fejével,
2895 XXIX   |                  hisz így te eltékozlod még az apád mentéjét is, ha egy
2896 XXIX   |                     parti rekettye bozótja.~Az a rejtett út, amit csak
2897 XXIX   |                marhát, ami gazdát cserélt – az első gazdája akarata nélkül.~
2898 XXIX   |                     nélkül.~Éjfél után volt az idő, szép holdvilág sütött,
2899 XXIX   |                patvarkodott rikongatásaival az éjszakában. A nádas még
2900 XXIX   |                  Néhol ingadozik a talaj, s az előre baktató csikóslegény
2901 XXIX   |                  csikóslegény figyelmezteti az utána jövő amazont, hogy
2902 XXIX   |                     a csikós. Nem is fél ez az asszony semmitől sem; még
2903 XXIX   |                     a Fiastyúk magasan járt az égbolton, a mocsárvilág
2904 XXIX   |              kísértetes világot terjengetve az emberlaktalan világ fölött.
2905 XXIX   |                    széles víztükör állta el az utat.~– Itten van Kraszna! –
2906 XXIX   |             mynphaea széles bőrleveleivel s az urticularia apró, sárga
2907 XXIX   |              bekerített víztükör kezdődött.~Az innenső parton volt egy
2908 XXIX   |             mocsárvilág rejtélyes meteorja.~Az egész part mentét a tavaszi
2909 XXIX   |                  szép asszony! Szeretném én az én díjamat előre: azt a
2910 XXIX   |                     elő a nyeregkápából azt az egyik pisztolyt, s odairányozva
2911 XXIX   |                   Most fordulj és vezess!~– Az ördög látott ilyen asszonyt! –
2912 XXIX   |                    Azzal meggondolta magát, az arany mégis jobb, mint az
2913 XXIX   |                   az arany mégis jobb, mint az ólom. Bosszújában elővette
2914 XXIX   |                   legmélyebb víznek vezette az útitársnéját.~Az nem törődött
2915 XXIX   |                    vezette az útitársnéját.~Az nem törődött azzal, hogy
2916 XXIX   |                     óta.~Legelső dolga volt az útitáskáját megvizsgálni,
2917 XXIX   |                     mindent rendben talált: az ötpecsétes levél ott volt
2918 XXIX   |                    nem költött fel hamarább az úr?~– Költöttem; de ha nem
2919 XXIX   |                  lovag hirtelen összeszedte az úti holmiját, s sietett
2920 XXIX   |                  kelt már annak! Máskor, ha az úr az Ecsedi-láp szélén
2921 XXIX   |                     annak! Máskor, ha az úr az Ecsedi-láp szélén reggel
2922 XXIX   |                  utolérte a vármegye gátján az ekhós szekeret.~A sárból
2923 XXIX   |                    Kraszna hídjánál voltak. Az éppen fele útja lehet Szathmár-Németinek.~
2924 XXIX   |                     a maga hosszával.~Mikor az ekhós szekér előtt elment,
2925 XXIX   |                     kíváncsian bekukkantott az ernyő alá. Látta, hogy egy
2926 XXIX   |                 asszonyság ül odabent. – Ez az a bizonyos. Az arcát nem
2927 XXIX   |                odabent. – Ez az a bizonyos. Az arcát nem láthatta; mert
2928 XXIX   |               kívánok.~Meg is verte nyomban az Isten, mert amint a kocsit
2929 XXIX   |                     Szathmár-Németibe, mint az ekhós szekér.~Szathmár-Németi
2930 XXIX   |                   mellett sem törődött most az asszonyok szemügyelésével,
2931 XXIX   |               átvette a levelet, ollót kért az asztaláról, azzal felmetszette
2932 XXIX   |                     nádor, amint kibontotta az összehajtott papirost, először
2933 XXIX   |                       a nagy csapás elvette az eszét: megtébolyodott!~Hanem
2934 XXIX   |                  sürgönyhozó felé fordítva.~Az a dekrétum – Pintye Gregornak
2935 XXIX   |                 dekrétum – Pintye Gregornak az arcképe volt, a hozzá írt
2936 XXIX   |                     versekkel együtt, ahogy az a domahidai csárda ajtajára
2937 XXIX   |                szegezve.~Andernach lovagnak az ajkait ez önkéntelen visszatérő
2938 XXX    |                     jól, hogy mit tartalmaz az általa nagy sietséggel küldött
2939 XXX    |               kurucok teljes leveretésével. Az egész kuruc hadsereg nem
2940 XXX    |               kereskedőkaravánt kifosztott, az elrablott posztót kiosztotta
2941 XXX    |                     a levélborítékban volt, az a császár halálhíre! – De
2942 XXX    |            előzhette-e őt meg mégis valaki? Az a bivalyos szekéren hátrahagyott
2943 XXX    |                     haja fehérre beporozva, az arca etikettszabály szerint
2944 XXX    |             félkesztyű fedetlen hagy, azzal az előkelő finomsággal bírnak,
2945 XXX    |                     szép kéz tünemény.~S ez az egy nő nem nevet Andernach
2946 XXX    |                   oka, hogy részt ne vegyen az általános derültségben.
2947 XXX    |           franciasággal ajánlva még egyszer az ügyet őmagassága kegyelmébe.~
2948 XXX    |                   hol tették meg rajtam ezt az elcsempészést a hozott levélnek,
2949 XXX    |                      hogy utánajárhassak, s az elcserélt iratot visszakeríthessem.~
2950 XXX    |                 hogy türelmesen fogja várni az elveszett levél előtüntetését.~
2951 XXX    |                   kamarásától, hogy ki volt az a szép hölgy, aki éppen
2952 XXX    |           személlyel, aki Bécstől elkezdve, az egész úton őelőtte futott,
2953 XXX    |                 akadályokat rakva mindenütt az ő útján keresztül. Ezzel
2954 XXX    |          Szahtmár-Németibe érkezhetnék, még az úton.~Sietett új lovat vásárolni,
2955 XXX    |                    lovat vásárolni, s amint az nyereg alatt volt, felkapott
2956 XXX    |                    rá, s visszaügetett azon az úton, amit nemrég megtett.~
2957 XXX    |                  úton, amit nemrég megtett.~Az ekhós szekeret csakugyan
2958 XXX    |                    csakugyan megtalálta még az Ecsedi-láp szélén. A nap
2959 XXX    |             belefeküdtek a pocsolyába, csak az orruk látszott ki belőle;
2960 XXX    |                 bírta őket onnan mozdítani.~Az ekhós szekér kinn állt a
2961 XXX    |             hivatalos órát újra megtartani. Az úrhölgy ott ült az ernyő
2962 XXX    |              megtartani. Az úrhölgy ott ült az ernyő alatt, körös-körül
2963 XXX    |                valamiképpen reflektálni fog az a delnő.~Csakhogy Krisztina
2964 XXX    |                   akkor kijárta Juliánnának az iskoláját, be volt tanítva
2965 XXX    |          eshetőségre.~Aki csak hazudni tud, az nem tud hazudni, de aki
2966 XXX    |                     nem tud hazudni, de aki az igazsággal tudja keverni
2967 XXX    |               mellette elsurranni, ez bírja az igazi tudományt.~– Nem,
2968 XXX    |                   fátyolát hátravetve, hogy az arca még őszintébb legyen. –
2969 XXX    |          úrasszonyom! Nem asszonyságod volt az, aki Bécstől kezdve folyvást
2970 XXX    |       karmazsinpiros hintón?~– De én voltam az.~– Ugyan örülök, hogy van
2971 XXX    |                     hirtelen meghalt. Ekkor az a gondolatom támadt, hogy
2972 XXX    |            teljhatalmazottja, s tőle kérjem az atyám számára a kegyelmet,
2973 XXX    |                    s ezzel szegény atyámnak az ügye veszve van.~Kriszitina
2974 XXX    |                    egészen igaz volt, hanem az alapjául szolgáló indok
2975 XXX    |                     szolgáló indok nem volt az. S Andernach lovagot megcsalták
2976 XXX    |                  figuráját.~Krisztina arcán az az őszinte, tudatlan elbámulás
2977 XXX    |               figuráját.~Krisztina arcán az az őszinte, tudatlan elbámulás
2978 XXX    |                 semmit. Azután pedig rögtön az eltitkolhatatlan öröm ragyogyása
2979 XXX    |                     Újra meg kellett tennie az utat azon az elátkozott
2980 XXX    |                 kellett tennie az utat azon az elátkozott sártöltésen keresztül.~
2981 XXX    |                    s odakötötte a kantárját az ajtókilincshez.~A fogadására
2982 XXX    |                 Ismeri a ménkü.~– Én vagyok az a vendég, aki tegnap itt
2983 XXX    |                       Hát talán visszahozta az úr a lovat, hogy most meg
2984 XXX    |         lócsiszárnak, cserzővargának.~– No, az jól járt vele, mert több
2985 XXX    |           feleségével szeretnék beszélni.~– Az én feleségemmel? Ha csak
2986 XXX    |                      Ha csak ez a kívánsága az úrnak, hát az megtörténhetik
2987 XXX    |                     kívánsága az úrnak, hát az megtörténhetik íziben. Hej
2988 XXX    |              hívásra csak beállít a terembe az a vén banya, aki egészen
2989 XXX    |                  felesége?~– Fájdalom, hogy az! Mégpedig ötvenhárom esztendő
2990 XXX    |               esztendő óta.~– De hiszen nem az volt a tegnapi, hanem egy
2991 XXX    |         méltatlankodva a fogadós, s ledobta az asztalra a félkardot. –
2992 XXX    |                    hát akkor a hibás! Minek az ilyen asszonynak nyerget
2993 XXX    |             reszketett, majd a hideg rázta.~Az igaz, hogy a vénasszony
2994 XXX    |               csúnyául tudott kancsalítani, az ember sohasem tudta, hogy
2995 XXX    |               szemével néz rá?~– Hát hallja az úr – suttogá a kocsmáros –,
2996 XXX    |                    a kocsmáros –, megmondom az igazat, de adjon rá parolát,
2997 XXX    |                     a kezét a vendéglősnek, az a mutatóujjával előbb egy
2998 XXX    |                    hát megmondom igazán. Ez az én feleségem boszorkány,
2999 XXX    |                 üres hordót is felkantároz, az is elrepül vele, csak azt
3000 XXX    |                   csodálatos szép tündérré, az ember azt hinné, hogy farsangi