bold = Main text
     Fezejet                                              grey = Comment text

3001 XXX    |                    máslással!~– Danolással? Az bizony, hollókárogással!
3002 XXX    |                 savanyú. Boszorkányság volt az. A csonka hegyről hozta,
3003 XXX    |                     akárhonnan hozta! Hanem az én tarisznyámból kilopta
3004 XXX    |                    a bajuszát. – Azt mondja az úr, hogy meglopták? Az én
3005 XXX    |               mondja az úr, hogy meglopták? Az én házamban? Tudja meg az
3006 XXX    |                   Az én házamban? Tudja meg az úr, hogy én nemesember vagyok.
3007 XXX    |                    ne merjen dehonesztálni. Az én házamnál soha egy gombostűt
3008 XXX    |                   el nem loptak.~(Gombostűt az igaz, hogy nem.)~– Hát a
3009 XXX    |                   sem lopták el! Minek adta az úr a boszorkány kezébe:
3010 XXX    |                  aztán csak előbújt megint, az eltűnt nyerget és kantárt
3011 XXX    |                     lovag bámulva ismert rá az elveszett holmijára. A pisztolyai
3012 XXX    |                voltak a nyeregkápában, csak az egyikén volt a kakas felhúzva.~(
3013 XXX    |                   pártállásán.) Milyen volt az a levél?~– Öt pecsét volt
3014 XXX    |              odaváltják a selyemtakaró alá, az úrfit meg eladják a cigányoknak.
3015 XXX    |                    tettem semmit! – motyogá az anyóka, térdéig görbítve
3016 XXX    |                     allegált a lovag. – Azt az átkozott zsivány figuráját
3017 XXX    |                    Azt a verses képet innen az ajtóról? – kérdé a gazda.~–
3018 XXX    |                        Hát persze, hogy azt az ebszülöttét!~Most már még
3019 XXX    |                    volt kiszegezve most is, az a bizonyos Pintye Gregor,
3020 XXX    |                     Persze, hogy ez is azon az úton került vissza, amin
3021 XXX    |                  köttesse be kend a lovamat az istállóba, éjszakára mégiscsak
3022 XXX    |                    Készíts jó vacsorát.~Még az a halovány reménysége volt
3023 XXX    |                    ki valamit, hogy ki volt az a tegnapi „cifra asszony”,
3024 XXX    |                   sem emlékezik másra, mint az „édes szülémre”, az pedig
3025 XXX    |                    mint az „édes szülémre”, az pedig tegnap sem volt se
3026 XXX    |            fiatalabb, mint ma.~– Így van ám az – magyarázá a gazda, tudós
3027 XXX    |                    elváltoztatni, hogy csak az látja őket bűbájos cifra
3028 XXX    |                ezóta, s Blumevitzné tudatta az urakkal, hogy a császár
3029 XXX    |               Pálffy nem kénytelen venni, s az időhaladék az ő szövetségese.~
3030 XXX    |            kénytelen venni, s az időhaladék az ő szövetségese.~Már kora
3031 XXX    |                   mondja meg a bánnak, hogy az uralkodó egy hét óta nincs
3032 XXX    |                  uralkodó egy hét óta nincs az élők között.~Amint azonban
3033 XXX    |             parancsolta, hogy két nap alatt az egész gát, amilyen hosszú,
3034 XXX    |                 járhatóvá legyen téve, mert az egész császári hadseregnek,
3035 XXX    |               ráereszteni nem szabad.~Ennek az intézkedésnek az okát aztán
3036 XXX    |                      Ennek az intézkedésnek az okát aztán könnyű volt Andernach
3037 XXX    |             fővezére, Károlyi Sándor, addig az alkudozások alatt, a seregeikkel
3038 XXX    |           farkasszemet néztek egymással, ha az alkudozás félbeszakad, a
3039 XXX    |                    Ezért küldi át a seregét az Ecsedi-láp túlsó oldalára
3040 XXX    |               fővezér rögtön szakítsa félbe az alkudozásokat, s készüljön
3041 XXX    |         Betegségének súlyos fordulata előtt az özvegy császárnénak és a
3042 XXX    |             Wratislaw és Savojai Eugen csak az uralkodó végakaratát teljesítsék
3043 XXX    |                     halála után. A becsület az ő részükön volt. A fondorkodás
3044 XXX    |            visszahívó dekrétummal. Nem lett az elsikkasztva; eljutott oda,
3045 XXX    |                    Károlyi Sándorhoz, azzal az üzenettel, hogy ő kész aláírni
3046 XXX    |             ösztönzi, s Husztra hívja össze az országgyűlést. Még akkor
3047 XXX    |                     mind átkelhetett rajta. Az Ecsedi-láp túlsó oldalán
3048 XXX    |                  álltak már.~Korponay János az elhagyott főhadiszálláson,
3049 XXX    |                     együtt törtek keresztül az ostromzárló császári harcvonalon,
3050 XXX    |                   Ferencnek. A parancsnokuk az ősz Fabriczius volt.~Amint
3051 XXX    |                    holnap utoljára lövik ki az ágyúkat, puskákat, salve
3052 XXX    |                     puskákat, salve gyanánt az eltemetett dicsőségre.~–
3053 XXX    |            sugallhatta ezt nekik?~– Hát ki? Az, aki a király halálhírét
3054 XXX    |                  lovat agyonhajtottam.~– De az repült!~– Akkor ördög volt,
3055 XXX    |                       Ha én egyszer még azt az asszonyt a tőrömnek a hegyével
3056 XXX    |                     Ha én egyszer még annak az asszonynak, aki nekem paprikás
3057 XXX    |             kurucoknak tett engedmény volt, az a főhadiszállásuk volt Szathmár-Németi,
3058 XXX    |             kegyelméből stb. stb.” kezdődik az okmány.~I. József már akkor
3059 XXX    |                     világukat. De bizonyára az ő akarata volt az, hogy
3060 XXX    |                 bizonyára az ő akarata volt az, hogy kizöldüljön a fű a
3061 XXX    |          felhasználta a halott: kibékítette az országait. Amit elkezdett
3062 XXX    |               megszűntek fényesek lenni, de az éjszakák sem olyan sötétek:
3063 XXX    |                    S hogy senki se maradjon az országban, aki az 1711-iki
3064 XXX    |                  maradjon az országban, aki az 1711-iki május 1-jét meg
3065 XXX    |                  általános fagyot eresztett az országra, hogy a Kárpátoktól
3066 XXX    |             gyümölcse virágjában elromlott. Az idén nem lesz se búza, se
3067 XXX    |       világtörténetet csinált.~Ma írják meg az utolsó lapját ennek a történetnek,
3068 XXX    |                    ott szemben jön reá egy, az ő díszkíséretét számára
3069 XXX    |                     Visszaadják mindenkinek az elkobzott vagyonát, megerősítenek
3070 XXX    |                    által adományozottakban; az özvegyeket, árvákat üldözni
3071 XXX    |                  nem vonnak.~Helyreállítják az ország szabadságát, a vallásszabadságot;
3072 XXX    |           szabadságát, a vallásszabadságot; az elvett templomokat visszaadják.~
3073 XXX    |                    visszaadják.~Összehívják az országgyűlést, s ami sérelme
3074 XXX    |              fegyverét lerakva, kard nélkül az oldalán világ csúfjára oszoljon
3075 XXX    |              szerteszét; mindenki megtartja az ősi kardját, a magyar viselet
3076 XXX    |                    árnak igen tisztességes.~Az átadás előtt ezredszámra
3077 XXX    |                sereg. Mindenik ezrednek más az egyenruhája: zöld, piros,
3078 XXX    |               zsinórzata fehér vagy fekete. Az ezredek nagy zászlói, a
3079 XXX    |                fehérek, majd zöldek, rajtuk az ország címere, a Rákóczi-címer
3080 XXX    |                  vagy a Boldogságos Szűz, s az aranyhímzésű szavak: pro
3081 XXX    |                     karabinok rendje, olyan az, mint egy lekaszált gabonarend,
3082 XXX    |                    a szélrózsára van bízva. Az ezredek csapatokra bomlanak,
3083 XXX    |                      nincs közlegény többé; az a kérdés, ki, mely vidékre
3084 XXX    |               fordulóknak keserves a dolga. Az Ecsedi-láp gázlóin nem lehet
3085 XXX    |                     szerteszéjjel, s keresi az utat, melyen hazájába visszatérhet.~
3086 XXX    |                 meg-megakadva, a torlaszban az ekhós szekér is, mely a
3087 XXX    |                     felé laktak, elvonultak az úton – addig a Majthénynál
3088 XXX    |                  pedig, mihelyt szabad lett az út, ugyan indulni kellett,
3089 XXX    |            megszállták, megint hamar odább, az éhínség elől, míg a tenger
3090 XXX    |              ellátta magát élelmiszerekkel, az ismeretes közmondás szerint: „
3091 XXX    |                     szomjúsággal. Bámulatos az, hogy ebben a tekintetben
3092 XXX    |                 tekintetben mennyit képesek az asszonyok kiállni. Azután
3093 XXX    |                     kiállni. Azután a gond, az aggodalom nagyon jó asztalnok
3094 XXX    |             pohárnok, úgy jól tudja tartani az embert, hogy nincs olyan
3095 XXX    |                  fáradtak, van nagy öröm, s az öröm étvágyat csinál.~Hát
3096 XXX    |                     baj: a takarmánykérdés. Az utazóknak lovaik is vannak.
3097 XXX    |                    lekaszálni, fölétetni. – Az egész út mentében aratnak,
3098 XXX    |                aratás: nem köt kévét senki!~Az út mellett, Majthényon túl,
3099 XXX    |                    munkáját végezte már; ez az egy még vágja erősen az
3100 XXX    |                     az egy még vágja erősen az embervállig érő vetést.
3101 XXX    |                     végtől végig betakarnak az egymás mellé lerakott karabélyok,
3102 XXX    |                     dobok, üres edények!~Ez az a híres majthényi síkság,
3103 XXX    |                     volt már alkonyodva, de az ég csupa arany volt még;
3104 XXX    |                    ég csupa arany volt még; az alkonyfényben a két tarló
3105 XXX    |                   tarló között állt mereven az a férfi, az a nagy szál
3106 XXX    |                    állt mereven az a férfi, az a nagy szál ember, s a kaszáját
3107 XXX    |                    mondá, hogy jó lenne ezt az embert megszólítani: talán
3108 XXX    |                       kiálta a kocsis onnan az ülésből.~A kaszás ember
3109 XXX    |                     tud magyarul? Sváb lesz az istenadta.”~Ekkor Juliánna
3110 XXX    |                vette a kaszáját, s átugorva az út melletti árkon, odasietett
3111 XXX    |                   nézett a szép asszonynak.~Az a rémülettől eldermedve
3112 XXX    |                     Ennek a kaszás embernek az arca olyan ismerős volt!
3113 XXX    |               zászlókkal:~„Hát hogy tetszik az aratás? A te vetésed ez!
3114 XXX    |                   hallania kellett, amit ez az ember mondott, akárhogy
3115 XXX    |                   elburkolta előle a fejét. Az az ember őt megátkozta.~–
3116 XXX    |                elburkolta előle a fejét. Az az ember őt megátkozta.~– Verjen
3117 XXX    |                    megátkozta.~– Verjen meg az Isten a magad kezével! Ott
3118 XXX    |                     legyen meg a lebukásod. Az öljön meg, akit legjobban
3119 XXX    |                hívta védelmére, mutassa fel az atyjának a megszerzett amnesztialevelet;
3120 XXX    |                    nem tudta fölébreszteni, az olyan mélyen aludt.~Az átokmondás
3121 XXX    |                      az olyan mélyen aludt.~Az átokmondás után nagyot kacagott
3122 XXX    |                  kacagott a kaszás férfi, s az a kacaj még rettenetesebb
3123 XXX    |                kérdé Juliánna.~– Kit?~– Azt az embert, aki idejött a szekerünkhöz.
3124 XXX    |                     idejött a szekerünkhöz. Az apád volt az, Fabriczius!~–
3125 XXX    |                  szekerünkhöz. Az apád volt az, Fabriczius!~– Nem, kedvesem,
3126 XXX    |                   learatott fagyverte rozs. Az árokparton állt egy magas
3127 XXX    |                 testében reszketett – talán az esteli hideg harmat miatt?~
3128 XXXI   |                  Rakamaznál meglepetés várt az utazó hölgyekre. Ott találták
3129 XXXI   |                   felesége után előre-hátra az országban, mint a veszett
3130 XXXI   |                  megragad, várva, míg annak az utazói megint visszakerülnek
3131 XXXI   |                    majd futóbolonddá lettem az utána való szaladgálásban.~
3132 XXXI   |                    férjét megengesztelni.~– Az atyám megkegyelmeztetése
3133 XXXI   |                 miatt járunk. Lásd, itt van az amnesztialevele nálam. Ezért
3134 XXXI   |                   nekem a te bolond apádnak az amnesztialevele? Azért,
3135 XXXI   |                   Erre a szóra sírva fakadt az asszonyka. Juliánna neheztelve
3136 XXXI   |                   gavallérság kegyelmedtől, az első viszontlátásnál azon
3137 XXXI   |                 hogy fölkeresse.~– No, hisz az az emlékezet meg éppen nem
3138 XXXI   |                   fölkeresse.~– No, hisz az az emlékezet meg éppen nem
3139 XXXI   |                  éppen nem tesz hajlandóbbá az öreg iránt. Elfeledjem talán
3140 XXXI   |                szeressen, mint engemet; még az apját sem. Én nem akarom
3141 XXXI   |                 járatni.~– Kegyelmed keresi az összeveszést velem? – kérdé
3142 XXXI   |         kegyelmednek többé használatra. Ezt az egyet bocsássa meg. Ismerjük
3143 XXXI   |           gyanakodással bámult rá nagyot.~– Az szép kis tête-a-tête volt! –
3144 XXXI   |                    Igazán tüzes találkozás! Az istenasszonyok legszebbike
3145 XXXI   |               kacsingatva.~– De hát mi volt az? – kérdé Krisztina, aki
3146 XXXI   |                  akkor egy levélkét hagyott az asztalon.~– Kérem, uram!~–
3147 XXXI   |               higgye, hogy billet doux volt az, s legyen kegyelmedre ezentúl
3148 XXXI   |                 Igen, bizony. Itt van nálam az eredeti conceptusa annak
3149 XXXI   |                    eredeti conceptusa annak az írásnak, ahogy azt azzal
3150 XXXI   |          kegyelmednek még lehet.~– Nekem?~– Az ám. Kegyelmednek. Mert nem
3151 XXXI   |                 nyakához nőve; hanem inkább az én asszonyom segített kegyelmednek,
3152 XXXI   |                 dolgát nyélbe sütni; aminek az alapja az a bizonyos lőcsei
3153 XXXI   |                     sütni; aminek az alapja az a bizonyos lőcsei kapituláció.~–
3154 XXXI   |             követtem el benne?~– Korántsem. Az egyik asszony az apját,
3155 XXXI   |                 Korántsem. Az egyik asszony az apját, a másik a fiát akarta
3156 XXXI   |               megmenteni. Azért szöktek meg az uraiktól. No, én már visszakaptam
3157 XXXI   |                    asszonyom, átadhatom ezt az eredeti egyezséget a lőcsei
3158 XXXI   |                    egy föltétel alatt.~– Mi az?~– Hogy tőlem a feleségemet
3159 XXXI   |             nyújtott kezet Blumevitznek, ki az összehajtott nevezetes írást
3160 XXXI   |                      Még nem tudom – felelt az mosolyogva.~– Korponay János
3161 XXXI   |                    úgy hiszem, alig-alig…~– Az csak őtőle függ.~– Maradhat
3162 XXXI   |                    jól illenék kegyelmednek az özvegyi ruha.~– Rossz órában
3163 XXXI   |                Nekem nem mondta meg, miért? Az öccséről beszélt valamit,
3164 XXXI   |                   egész tenger zúgott végig az agyán.~Tengernél is nagyobb
3165 XXXI   |                 agyán.~Tengernél is nagyobb az a mérhetetlen talány, hogy
3166 XXXI   |                  egyenesen visszasiet ahhoz az asszonyhoz, aki még „él!”.~
3167 XXXI   |                     több a varázslatnál! Ez az istennők hatalma az emberi
3168 XXXI   |                      Ez az istennők hatalma az emberi szívek fölött. Büszkeség
3169 XXXI   |              sietteti e kétségbeesett útra.~Az ijedelem, az önzés olyan
3170 XXXI   |            kétségbeesett útra.~Az ijedelem, az önzés olyan fagyasztó erővel
3171 XXXI   |                   kegyelmed elvitte magával az asszonyomat Bécsbe; azóta
3172 XXXI   |               tornyokra nézve! – példálózék az ezredes.~Krisztina nem tudta,
3173 XXXI   |                    készültek venni; ez volt az az „olyanforma”.)~      ~
3174 XXXI   |                 készültek venni; ez volt az az „olyanforma”.)~      ~Csakhogy
3175 XXXI   |                    elhozza magával; anélkül az alispán a jószágba iktatást
3176 XXXI   |                   most a legsürgősebb dolga az lett volna, hogy a legegyenesebb
3177 XXXI   |               Bécsbe. Azonban ehhez mármost az egész asszonyi fegyverzetére
3178 XXXI   |                  fényes öltözeteire, amikre az úton semmi szüksége nem
3179 XXXI   |                      ahol ez alkalommal nem az esedezők gyászköntösében,
3180 XXXI   |               felment Máramarosba, ahol még az utolsó kuruc vár ellenállt,
3181 XXXI   |                  kuruc vár ellenállt, annak az ostromában részt venni (
3182 XXXI   |                  csak színleges ostrom volt az már), a feleségét is odavitte
3183 XXXI   |                  vitéz tagadta. Árulás volt az! Hogy ismerné azt el a közkatona,
3184 XXXI   |                    és Heister, összeveszett az illetékesség fölött; az
3185 XXXI   |                     az illetékesség fölött; az egyik Kassán, a másik Kézsmárkon
3186 XXXI   |               mulatott a furcsaságain ennek az ő leghívebb imádójának!
3187 XXXI   |                  Hiszen ő megmentheti ennek az embernek az életét! Könnyelmű
3188 XXXI   |               megmentheti ennek az embernek az életét! Könnyelmű asszony
3189 XXXI   |            fogságban levő kuruc tisztnek, s az amnesztiát kiterjeszti a
3190 XXXI   |                bocsássák! – sietett azonnal az indítványát megtenni a szép
3191 XXXI   |                  dupla ár.~– Maradjunk csak az első rubrikánál. A madame
3192 XXXI   |                   minden kuruc foglyot, aki az én kezem alatt van, köztük
3193 XXXI   |                   tudja azt jól, hogy ennek az embernek a vére az én lelkemet
3194 XXXI   |                    ennek az embernek a vére az én lelkemet terhelné.~–
3195 XXXI   |         lelkiismeret-furdalásai, madame. Ez az ember előbb-utóbb el fog
3196 XXXI   |                     ma nem, holnapután. Nem az az ember, akit érdemes megajándékozni
3197 XXXI   |                     nem, holnapután. Nem az az ember, akit érdemes megajándékozni
3198 XXXI   |                     azért mégis türtőztesse az indulatát, s ne tartson
3199 XXXI   |             Kegyelmednek nagy pozíciója van az érdemek könyvében feljegyezve,
3200 XXXI   |                     és annak kéreget kegyed az udvarnál hol egyet, hol
3201 XXXI   |                   amint kiszabadul, s akkor az azután történtekért nagyon
3202 XXXI   |                    látnia kellett azt, hogy az ő pártfogoltja miként lép
3203 XXXI   |                   nem lett volna baj, hanem az is meglátta őtet.~S aztán
3204 XXXI   |           hűtlenséget, árulást elfelejteni, az egy dolog volt.~A kuruc
3205 XXXI   |                     kuruc vezér megint csak az imádott napját látta maga
3206 XXXI   |               üstökös csillagává szegődött. Az üstökösnek nagy elliptikus
3207 XXXI   |           távírókelep azt jelzi: „fegyverbe az őrség!” – s odakiáltott
3208 XXXI   |                     őrség!” – s odakiáltott az imádott szép hölgynek: „
3209 XXXI   |                    Ez pedig olyan szó, mint az a csodálatos mustármag,
3210 XXXI   |                  eszes állat (ami nem lakik az emberben, csak úgy körüle
3211 XXXI   |                     hogy nagy hiba volt ezt az ő kedves barátját nem engedni
3212 XXXI   |                   fog. Ő jól be volt avatva az udvarnál folyó cselszövényekbe.
3213 XXXI   |                  egészen más kezekbe került az ország ügyeinek vezetése.
3214 XXXI   |                 ország ügyeinek vezetése. S az írott papiros nem sokat
3215 XXXI   |                papiros nem sokat ér, ha azt az, akinek a kezébe kellene
3216 XXXI   |                Juliánna, elszalasztotta azt az időt, amíg hatalmas két
3217 XXXI   |                    magyar főurak kerüljenek az ország kormányára, akik
3218 XXXI   |                     ország kormányára, akik az egész hosszú háború alatt
3219 XXXI   |          elhurcolják, hasztalan hivatkoznak az általános amnesztiára, viszik
3220 XXXI   |                      viszik őket Pozsonyba, az ítélőmesterek elé állítják,
3221 XXXI   |                    volt Illésházy Miklósnak az asszonyi szívek ellen folytatott
3222 XXXI   |           folytatott hadjáratában. Őróla is az a hír járt, hogy minden
3223 XXXI   |           leszakaszt, akár pálmafán nyílott az akár tüskebokor alatt.~És
3224 XXXI   |                   híres birkózó, akik közül az egyik Európában, a másik
3225 XXXI   |                  köznemesből grófi rangra s az ország legmagasabb méltóságára
3226 XXXI   |                  legigézőbb. Andrássy arcát az ábrándos rajongás, Illésházyét
3227 XXXI   |                   Illésházy idegen; amannak az öltözete a kacagányos kuruc
3228 XXXI   |                kacagányos kuruc jelmez, ezé az udvaronc szabású divatviselet,
3229 XXXI   |                     ázva, meg lehet találni az igazi nemest, akit a szíve
3230 XXXI   |                 Illésházy Miklósban ott van az udvari ünnepélyek ragyogása
3231 XXXI   |           ünnepélyek ragyogása közepette is az erőszakoskodó, dölyfös-kastélyos
3232 XXXI   |            szépséget emelő piperével, hanem az igazaihoz tartozó mindennemű
3233 XXXI   |                    megelőzték.~Mindamellett az elsők között volt, akik
3234 XXXI   |                     selyemdamaszt függönyök az ablakokon, amik a szobát
3235 XXXI   |             aranyozott, fehér bútorzatával; az oldalt álló velencei tükörból
3236 XXXI   |                   néző Venus márványszobra, az íróeszköz zománcozott bronzremekmű,
3237 XXXI   |             táncolnak, színeiket váltva. És az egész szobát eltölti valami
3238 XXXI   |                      legkedvesebb szójárása az, „Sei nicht spröde! Frau
3239 XXXI   |                   pofával sandalog fölfelé.~Az országhírű szép asszony
3240 XXXI   |             befejezett ügyet ad elő, aminek az elintézéséhez már semmi
3241 XXXI   |           végrehajtása van még hátra, annak az elrendelését kéri a kancelláról.~
3242 XXXI   |                pedig nagyon kétségesek. Azt az uradalmat pedig hárman is
3243 XXXI   |                   Rákóczi elkobozta, azután az özvegy Ocskay Lászlóné,
3244 XXXI   |                    sem fogja megkapni, mert az ilyen gazdátlan uradalmakra
3245 XXXI   |                   Korponayné láthatta, hogy az apokalipszis legrettentőbb
3246 XXXI   |                 unicornisával áll szemközt: az önzéssel. Minden más fenevadnak
3247 XXXI   |                   és semmi korábbi jogcímen az ellen pert indítani nem
3248 XXXI   |               válaszolt a kancellár.~– Ezen az íráson bátran kalácsot süthet
3249 XXXI   |                  süthet a nagyasszony! Mert az egész úgynevezett szathmári
3250 XXXI   |                     A kancellár látta, hogy az ellenfele jól tud parírozni.~–
3251 XXXI   |                 kérdések felett dönteni fog az országgyűlés. Addig várhat
3252 XXXI   |                     akarok odáig várni, sem az országgyűlés határozatától
3253 XXXI   |               békepontozatok érvényességét: az én igazságom a lőcsei kapituláció
3254 XXXI   |               excellenciádnak íme bemutatni az eredeti fogalmazásban. Ez
3255 XXXI   |           Löffelholtz tábornok által. Ennek az erejét se kormány, se országgyűlés
3256 XXXI   |                 nehéz munkájában enyém volt az oroszlánrész, ő csak tűrte,
3257 XXXI   |                  csak azt kapta vissza, ami az övé volt: a maga ősi birtokait.
3258 XXXI   |                senki.~– Óh, kegyelmes uram, az csak a mesében járja, hogy
3259 XXXI   |                    még ebben sincs kimondva az „ámen”. Megmondhatja kegyelmed
3260 XXXI   |             kancellár, mi mindenre képes ez az asszony. Ez képes az új
3261 XXXI   |                     ez az asszony. Ez képes az új királyt is felkeresni,
3262 XXXI   |                királyt is felkeresni, mikor az még kívül jár Németországban,
3263 XXXI   |                  helyet itt a pamlagon, míg az irataim közül valamit előkeresek.~
3264 XXXI   |            pofácskáját, a kancellár ezalatt az íróasztala kihúzott fiókjában
3265 XXXI   |                    maga Wratislaw írta fel, az ő titkos archívumából lettek
3266 XXXI   |                  arany.~Juliánna megrettent az 1000 darab arany szóra.
3267 XXXI   |               Wratislaw saját kezű írása.~– Az az ezer darab arany… – hebegé
3268 XXXI   |            Wratislaw saját kezű írása.~– Az az ezer darab arany… – hebegé
3269 XXXI   |                    állhatott elő vele, hogy az neki mi célra lett adva?
3270 XXXI   |             sikerült is, de a siker mellett az összeg jóformán el is lett
3271 XXXI   |                 érvet szolgáltatja a kezébe az egész szathmári békekötés
3272 XXXI   |                   is. Neki nem szabad arról az ezer aranyról beszélni.~–
3273 XXXI   |                     a tett szolgálatért azt az összeget? – kérdé a kancellár. –
3274 XXXI   |             kancellár. – Én mondhatom, hogy az igen szép summa pénz. Kegyelmed
3275 XXXI   |              szívdobogása majd megfojtotta. Az ájulás kezdé környékezni.
3276 XXXI   |                   ájulás kezdé környékezni. Az előtte álló alak s a pompás
3277 XXXI   |                    összeszorítá a fogait és az ökleit, hogy megrázkódott
3278 XXXI   |                  Nem szabad neki elveszteni az eszméletét! Kényszeríté
3279 XXXI   |                   azt a kaszált tarlót, azt az átkozódó rémet, s lássák
3280 XXXI   |                     magának új érdemeket.~S az a sóvár tekintet megmagyarázta,
3281 XXXI   |                      hogy mik legyenek azok az új érdemek.~A papagáj ott
3282 XXXI   |            csattogtatta a csókokat, keverve az asszonyi rimánkodás, nyafogás
3283 XXXI   |                    egyszerre lángvörös lett az arca.~Szép festék az az
3284 XXXI   |                   lett az arca.~Szép festék az az ifjú női arcon!~S csak
3285 XXXI   |                     az arca.~Szép festék az az ifjú női arcon!~S csak egy
3286 XXXI   |                   meg lettek volna szerezve az új érdemek. Hanem a szempillák
3287 XXXI   |                 szerezni!~S azzal, még csak az etikettszerű bókgörnyedést
3288 XXXI   |            olvashattak le. Ahogy így lángol az ég, ott vihar következik.
3289 XXXI   |                     ezernyi-ezer lett volna az összeg; ez a szó „megfizettünk!”,
3290 XXXI   |                        kaviccsá változtatná az aranyat, amilyenné Szent
3291 XXXI   |                     pénzét.~Első gondolatja az volt, hogy Wratislawot keresi
3292 XXXI   |                pártfogása most csak rontaná az ügyét.~Az új király elé
3293 XXXI   |                 most csak rontaná az ügyét.~Az új király elé is hasztalan
3294 XXXI   |                 hasztalan vinné a panaszát, az ismét csak a magyar kancelláriához
3295 XXXI   |              kancelláriához utasítaná vele.~Az eltagadhatatlan ezer arany
3296 XXXI   |                  Sennyey István védelmezett az utolsó ágyúkkal.~No, de
3297 XXXI   |            Rozsnyótól Szomolnok felé haladt az országúton, csak egy kürtfúvásnyi
3298 XXXI   |                     nem, azt, hogy kitérjen az útjából, s felhajtasson
3299 XXXI   |              Andrássy Istvánnak nem kerülne az nagyobb fáradságába, mint
3300 XXXI   |         sziklafészket, felmenni Bécsbe, ott az olyan főurat tárt karral
3301 XXXI   |                   kellene a kitüntetését, s az magától hullana az ölébe.
3302 XXXI   |          kitüntetését, s az magától hullana az ölébe. Ha megmondaná neki
3303 XXXI   |                    prezentálni. Akkor aztán az édeskedvesnek csak egy elvetett
3304 XXXI   |                    hogy felmenjen hozzá. Ez az egy ember volt, aki előtt
3305 XXXI   |                     a hajaddal összefontam, az aranyost? Mikor az éjjeli
3306 XXXI   |             összefontam, az aranyost? Mikor az éjjeli órát siettettem a
3307 XXXI   |                 árulni. Fiamra gondoltam és az árulásra; te magad csak
3308 XXXI   |                   voltál a mérlegben, amely az enyémet magasabbra nyomja.
3309 XXXI   |                 maga is igazán szerette ezt az embert?~A krasznahorkai
3310 XXXI   |        mozdulatlanul néz a távolba. Talán ő az? – Talán ez is azt a hintót
3311 XXXI   |                   kendőjével feléje intene, az a mozdulatlan alak is visszaintene
3312 XXXI   |                   neked aranyos hintót”; ez az aranyos hintó futott előtte
3313 XXXI   |                    hírt sem hallott felőle. Az az öregapjánál volt Garamszegen,
3314 XXXI   |                 hírt sem hallott felőle. Az az öregapjánál volt Garamszegen,
3315 XXXI   |                 szerint, el nem látogatni. (Az öregúr fanatikus híve volt
3316 XXXI   |                    virraszt, s meséket mond az aludni nem akarónak.~De
3317 XXXI   |             akarónak.~De ha egyszer meglesz az „aranyos hintó”!~      ~
3318 XXXI   |              eljutott Korponayné Kassa alá.~Az akkori Kassát ma hiába keresné
3319 XXXI   |                     Kassát ma hiába keresné az ember. Magán a gyönyörű
3320 XXXI   |                   középület és főúri palota az, amely eredetét ezen korig
3321 XXXI   |                  megrakva. Megtörtént, hogy az ostromló éjjeli meglepetéssel
3322 XXXI   |                kerítés, támaszfal tűnik elő az új házsorok körül egy-egy
3323 XXXI   |                   háztetőkön sétálni lehet. Az ostromlók tűzgolyói nem
3324 XXXI   |                     magasra emelkedő, felül az aranykakassal. (Ma már ez
3325 XXXI   |              Juliánna a szőlőhegyek alá ért az itató kútnál megállíttatá
3326 XXXI   |                   hintaját, szokás szerint. Az utasok itt pihenőt szoktak
3327 XXXI   |             árulással lophassa meg a várost az ellenség vagy a „martalócság”.
3328 XXXI   |                 vagy a „martalócság”. Mikor az egyik kaput kinyitják, akkor
3329 XXXI   |             Mindenik kapunak két zárja van, az egyiknek a kulcsa a főbírónál
3330 XXXI   |            tájékozhassa magát, valahányszor az egyik kaput felnyitják,
3331 XXXI   |                   kapuőrség parancsnokától.~Az a régi ismerős volt, hajdani
3332 XXXI   |                 lőcsei szép asszonyt”, akié az oroszlánrész ebben a munkában;
3333 XXXI   |                   itt kell rostokolnom ezen az átkozott vártán, hogy el
3334 XXXI   |               kíváncsi lenni, hogy mi lehet az, s igen kedves szolgálatnak
3335 XXXI   |                   vette, hogy a két drabant az alabárdjaival megkönnyíté
3336 XXXI   |                   alabárdjaival megkönnyíté az előrehaladását az egyre
3337 XXXI   |               megkönnyíté az előrehaladását az egyre sűrűbbé tömörülő néptenger
3338 XXXI   |                között.~Úgy látszott, mintha az egész vidék felcsődült volna
3339 XXXI   |                    szoborcsoportozat, abban az időben pedig egy láncos
3340 XXXI   |                alatt kiűzték a jezsuitákat; az utolsó harc alatt ugyanazt
3341 XXXI   |                    lovasság van felállítva.~Az utca két oldalát képező
3342 XXXI   |                  teteje tarkállik a néptől; az egész város itt van, a falusiaké
3343 XXXI   |                  város itt van, a falusiaké az utca.~Korponayné hintójának
3344 XXXI   |                  lehetetlen tovább hatolni, az Arany Bárány vendéglő bejáratát
3345 XXXI   |                    találja ki, hogy mi lesz az a cifra dolog, aminek annyi
3346 XXXI   |                  kiabálni: „Ott jönnek már! Az az! A medvebőrsüveges!”~
3347 XXXI   |               kiabálni: „Ott jönnek már! Az az! A medvebőrsüveges!”~Még
3348 XXXI   |             skarlátvörös palástja is, amint az emelvény kőfokain fellépdegél;
3349 XXXI   |                    Utána hozza két csamangó az alacsony tölgyfa széket,
3350 XXXI   |                     látványra zúgni kezdett az agya. Nem volt ő elkényeztetve:
3351 XXXI   |                   akiket szeretett; s aztán az akkori idők megszokott halálneme
3352 XXXI   |                   megszokott halálneme volt az, hogy a nagy emberek fejét
3353 XXXI   |                    és rettegik.~„Ott jönnek az urak!” – kiabált most a
3354 XXXI   |                     Korponayné odanézett, s az erkélyre kilépegető urak
3355 XXXI   |              ragyogó díszöltözetben; ő maga az erkély közepén áll, a többiek
3356 XXXI   |                   fedetlen fővel van.~Annak az egynek az arcát nem láthatja
3357 XXXI   |                  fővel van.~Annak az egynek az arcát nem láthatja Juliánna;
3358 XXXI   |                     láthatja Juliánna; mert az elítéltet háttal vezetik
3359 XXXI   |                     hang olvas fel valamit: az bizonyosan a halálítélet.
3360 XXXI   |                  érteni belőle semmit; csak az hallik, hogy valaki nagyon
3361 XXXI   |                  hogy valaki nagyon kiabál.~Az ítélet felolvasása alatt
3362 XXXI   |                    vége van, egy katona jön az erkélyre Pálffy Jánoshoz.
3363 XXXI   |                  kegyelem botját, s ledobja az utca kövezetére.~Ekkor felzendül
3364 XXXI   |                jegyzi meg Juliánna magában.~Az a névtelen iszonyat, mely
3365 XXXI   |                   trónusán, erőt vett rajta az ösztön, s egy pillanatra
3366 XXXI   |                 vesztőhelyre.~Felsikoltott. Az a férfi, aki ott a vesztőhelyen
3367 XXXI   |              Czelder Orbán.~Olyan szép most az alakja! Nincs asszony, aki
3368 XXXI   |                     délceg, méltóságteljes, az arca ragyogni látszik.~A
3369 XXXI   |                ragyogni látszik.~A nép zúg, az ablakokból sírás hangzik;
3370 XXXI   |                    hallaná, mit sikoltoz ez az idegen asszonyszemély, aki
3371 XXXI   |            hintajából kihajlik, s odakiabál az erkélyen álló főurakhoz,
3372 XXXI   |           mindenkinek! Megesküdtetek rá! Él az Isten, aki meghallotta!
3373 XXXI   |            asszonyok is szoktak produkálni, az az ő virtusuk.~Most az elítélt
3374 XXXI   |                   is szoktak produkálni, az az ő virtusuk.~Most az elítélt
3375 XXXI   |                      az az ő virtusuk.~Most az elítélt a magas emelvényről
3376 XXXI   |                hírhedett kuruc vezér fejét.~Az az asszonyszemély ott a
3377 XXXI   |             hírhedett kuruc vezér fejét.~Az az asszonyszemély ott a piros
3378 XXXI   |                   szórja azt arrafelé, ahol az ő hatalmas pártfogója ott
3379 XXXI   |                     hatalmas pártfogója ott az erkélyen – most éppen hátat
3380 XXXI   |                     békekötés másolata volt az az írás. A szél, mely tudvalevőleg
3381 XXXI   |                  békekötés másolata volt az az írás. A szél, mely tudvalevőleg
3382 XXXI   |              támadni, szerteszét repkedteti az iratrongy libegő pilléit –
3383 XXXI   |                    kiontott vére!~Nem akart az érzékeinek hinni, nem akarta
3384 XXXI   |                   ez valóság lehetett, hogy az a legmagasabb polcon álló
3385 XXXI   |                   szabadsághősöket, akiknek az arany függőpecsétes királyi
3386 XXXI   |                   csatamezők daliáját, maga az a Pálffy, aki azt az országos
3387 XXXI   |                   maga az a Pálffy, aki azt az országos szerződést aláírta,
3388 XXXI   |                      és rendes bírái nélkül az ország törvényei kigúnyolásával
3389 XXXI   |                  Kit védelmez hát meg akkor az a telefirkált papiros?~Azt
3390 XXXI   |             utánajártak.~Mert Czelder Orbán az a makacs ember volt, akit
3391 XXXI   |               Szértverték a seregét? Eltűnt az egyszerre, mintha a föld
3392 XXXI   |                   még a bocskor talpon van! Az urak, uraságok, a főméltóságok
3393 XXXI   |               hazatért hajdúságot, rendezte az új népfelkelést, összeakadt
3394 XXXI   |             koholtak ki: Pálffy bánnak volt az szánva. Csak egyben számították
3395 XXXI   |                    nem vették eszükbe, hogy az ellenség, akit meg akarnak
3396 XXXI   |                     Juliánna, s vele együtt az egész világ hitte, aki a
3397 XXXI   |                    kapta volna; mert ő volt az egyenes és közvetlen okozója
3398 XXXI   |               tudott repülni és látni, most az is béna volt és vak.~Mikor
3399 XXXI   |                    a partja?~Amilyen széles az ország, olyan széles ez
3400 XXXI   |                  kétségbeesetten úszónak.~Ő az egyedüli hajótörött rajta.~
3401 XXXI   |               hűséget, családi boldogságot, az otthon édes nyugalmát, mind
3402 XXXI   |           megátkoztatott a saját apjával, s az átokból maga is kivette
3403 XXXI   |                    a részét, beleavatkozott az óriások harcába, s bálványokat
3404 XXXI   |                 világtörténetben is ott fog az maradni, ahol legsötétebb
3405 XXXI   |                  keresztül nélkülözni annak az édes, csevegő gyermekajknak
3406 XXXI   |                   még egy kis sziget – amit az a gyermek játékszereivel
3407 XXXI   |                  varázskör egész zodiákusa.~Az aranyos hintót nem hozzák
3408 XXXI   |                     Kassáról, anélkül, hogy az egész városban egy úri emberrel
3409 XXXII  |                  aki senkitől sem fél, csak az Úristentől, ~s egy gyermek,
3410 XXXII  |            Garamszeghi Ghéczy Zsigmond volt az az ember, aki arról volt
3411 XXXII  |                     Ghéczy Zsigmond volt az az ember, aki arról volt nevezetes,
3412 XXXII  |                       Amint kimenekülhetett az egyik veszedelemből, sietett
3413 XXXII  |                      sietett a másikba, fel az öreg Thökölyhöz, Árva várába,
3414 XXXII  |              Thökölyhöz, Árva várába, annak az egész ostromát végig kiállta,
3415 XXXII  |                 elfoglalták a várat, ő volt az, aki a fiatal Thököly Imrét
3416 XXXII  |              keresztül megszökteté, s aztán az ember nem járta hegyszakadékokon
3417 XXXII  |                   járta hegyszakadékokon át az üldözők seregei közül kimenekíté.~
3418 XXXII  |                     közül kimenekíté.~Akkor az erdélyi összeesküvők közé
3419 XXXII  |             összeesküvők közé állt, azoknak az üzeneteit hordta a portához,
3420 XXXII  |              válogatva, hogy melyiknek jobb az éle, a török szultáné-e
3421 XXXII  |                      mint ahogy nem törődik az ember egy mellette elhajtó
3422 XXXII  |      vértörvényszéknek a halálítélete, mint az eperjesié meg a kassaié,
3423 XXXII  |                   kapujára ki van szegezve, az még csak az álmát sem rontotta
3424 XXXII  |                   van szegezve, az még csak az álmát sem rontotta el; hiszen
3425 XXXII  |      szállásadójával együtt. Kettőjük közül az egyiknek a fejét ott kellett
3426 XXXII  |                   fejét ott kellett hagyni. Az övé volt súlyos vádakkal
3427 XXXII  |               levágatták Fügedynek a fejét, az övét pedig futni hagyták
3428 XXXII  |                    Ezzel aztán magára vonta az egész papság és jezsuita
3429 XXXII  |                Pálffy ezredbeli muskétásnak az öltözetében, s fittyet vetett
3430 XXXII  |               öltözetében, s fittyet vetett az akasztófának, amire aztán
3431 XXXII  |            költöztetni ki ebből a világból: az elfogott jezsuitákat csalánban,
3432 XXXII  |                hengergetteté meg, csupaszon az utcákon végigtáncoltatta
3433 XXXII  |                 neki, azt mondá: „Hát mikor az oláh elevenen nyúzza meg
3434 XXXII  |                      Varsóba kimenni, s ott az osztrák követnek csaknem
3435 XXXII  |                 hatalmas öklével, kardjával az ellenség sorain, mert sohasem
3436 XXXII  |                 hogy a kurucok elvesztették az ütközetet; de ez nála veszedelemszámba
3437 XXXII  |                   ez nála csak helyettesíté az érvágást, amivel úgyis tartozik
3438 XXXII  |               keresztülúszta a Tiszát, amíg az ellenséges őrök golyói mellette
3439 XXXII  |             zenebonára kellett, akkor nyúlt az elrejtett kincsekhez.~Mikor
3440 XXXII  |                     Ghéczy Zsigmondnak volt az a „disznó szíve”, hogy felragadjon
3441 XXXII  |                     kitört a keleti dögvész az országban: úgy hullott az
3442 XXXII  |                   az országban: úgy hullott az ember, mint az őszi légy.
3443 XXXII  |                  úgy hullott az ember, mint az őszi légy. Maga Ampringen
3444 XXXII  |                   sátorfáját, s úgy elinalt az országból, mintha soha proklamációt
3445 XXXII  |                      Ez már a vakmerőségnek az igazi netovábbja.~Ebbe a
3446 XXXII  |                    Azt sem tudni, hová lett az asszony, aki Juliánnának
3447 XXXII  |                    asszony, aki Juliánnának az anyja lehetett? Megölték?
3448 XXXII  |                     a saját leányukkal; azt az apja, saját veszedelmes,
3449 XXXII  |               leányát Absolonéktól, akiknek az egész pereputtyukkal együtt
3450 XXXII  |                 ezüst csillogású szakállal.~Az eretnek kurucok, akik a
3451 XXXII  |                   hívták maguk között, hogy az „öreg Úristen”. Neki magának
3452 XXXII  |                odaállt a pápista templomban az oltár elé, hadd tűnjék fel,
3453 XXXII  |                milyen nagy a hasonlatossága az ő halandó fejének azzal
3454 XXXII  |                 tisztelik.~Pedig hát nem jó az Istennel komázni!~Három
3455 XXXII  |                   katasztrófa előtt történt az az eset az öreg kuruc vezérrel,
3456 XXXII  |                katasztrófa előtt történt az az eset az öreg kuruc vezérrel,
3457 XXXII  |                    előtt történt az az eset az öreg kuruc vezérrel, hogy
3458 XXXII  |                     Mikor legjobban osztaná az instrukciókat a mennydörgő
3459 XXXII  |           mennykőnek, hogy hová csapjon le, az egyszer csak kapja magát,
3460 XXXII  |      villámcsapástól fogva nagyot változott az öregúr természete. Azelőtt
3461 XXXII  |                    nem tudott egyebet, mint az istennyilától félni.~Még
3462 XXXII  |                    nem született meg.~Tehát az lett az egyedüli félelme
3463 XXXII  |                született meg.~Tehát az lett az egyedüli félelme Zsigmond
3464 XXXII  |                     félelme Zsigmond úrnak: az „Isten haragja”.~Ő azonban
3465 XXXII  |               messze külföldre elpályázott. Az ilyen tudós tudja a módját,
3466 XXXII  |         antipathiáit. Tudták, hogy mik azok az elementumok, amiket a villám
3467 XXXII  |                     varrt palástot, s beült az üvegkalitkába.~Innen az „
3468 XXXII  |                     az üvegkalitkába.~Innen az „insulábul” várta végig
3469 XXXII  |                   nem félt ő semmitől, csak az Úristentől.~Itt aztán igazán
3470 XXXII  |                     hogy mennyire erőt vett az idegein, s gyűlölte s rettegte
3471 XXXII  |                    saját magát, amért ebben az egyben úgy el lett gyalázva.
3472 XXXII  |                     mert amint egyet dördül az ég, el fogja dobni a kezéből,
3473 XXXII  |               kezéből, nem ülhet lóra, mert az a végzetes villám a minap
3474 XXXII  |                 Eddig is ott volt, csakhogy az eddig egy fennálló világ
3475 XXXII  |                     rakva labancokkal, akik az erdők útjain éjjel-nappal
3476 XXXII  |              éjjel-nappal portyáztak, azért az öreg Ghéczy Zsigmondnak
3477 XXXII  |              utasításai, s azokat ő közölte az idebenn lappangó hívekkel,
3478 XXXII  |                    Csak ne félt volna attól az egytől: a villámtól!~Ide
3479 XXXII  |                  Juliánna, tanulmányozhatta az emberek köszönésmódjából
3480 XXXII  |                falvakban a hintón utazó elé az „adjon Isten”, válasz rá „
3481 XXXII  |                  hanem amint beljebb nyomul az erdő közé az út, ott már
3482 XXXII  |                 beljebb nyomul az erdő közé az út, ott már a palócok humorizálnak,
3483 XXXII  |                     palócok humorizálnak, s az „adjon Isten” mellé a szép
3484 XXXII  |                 következnek a tótok, de nem az „indios fideles”-ei a magyar
3485 XXXII  |                messziről leveszik a kalapot az utazó uraság előtt, s a
3486 XXXII  |                     a „pan Boh dáj”-t; ezek az „indios bravos”-ok, a nem
3487 XXXII  |                 malomkő karimájú kalap alól az idegenre, s el nem árulnák,
3488 XXXII  |           templomukat eldugják a völgybe, s az országutat a helységen keresztül
3489 XXXII  |                    azon tengelytöréssel jár az átvádolás.~Otthontalan,
3490 XXXII  |                     haragos falu záródik be az utazó háta mögött, s ami
3491 XXXII  |                     lakja. Rongyos nép, aki az utazó elé kicsődül az utcára,
3492 XXXII  |                   aki az utazó elé kicsődül az utcára, elállja az útját,
3493 XXXII  |                 kicsődül az utcára, elállja az útját, belekapaszkodik a
3494 XXXII  |          fenyegetőzve, szitkozódva unszolja az alamizsnát; egy csoport
3495 XXXII  |      félmérföldnyire elüldözi a hintót mint az éhes farkassereg, azért
3496 XXXII  |                     elpusztult faluba kerül az utas, amit nagyon régen
3497 XXXII  |              ablakain keresztül-kasul látni az eget, a piacot benőtte a
3498 XXXII  |               benőtte a bogáncs, a lósóska, az utcai kút kankalinjáról
3499 XXXII  |                     kőkoporsó oda van dobva az út közepére, a kocsijárás
3500 XXXII  |                   rókacsalád kandikál elő – az övéké a patronátus, az egész