bold = Main text
     Fezejet                                              grey = Comment text

4001 XXXV   |                  pedig ért hozzá, higgye el az uram! Mint jól értesültem,
4002 XXXV   |                  vármegye gyűléstermének és az archívumnak a kulcsait,
4003 XXXV   |                   várban meg nem férhetnek, az egyiknek ki kell innen vonulni. –
4004 XXXV   |                    a kertje szegfüveit, még az üvegkoporsóban alvó halottját
4005 XXXV   |                   hős vezér, s olyat rúgott az útjába került kutyabőrös
4006 XXXV   |               kutyabőrös eklektikuson, hogy az a szögletbe repült.~Odavolt
4007 XXXV   |                obeliszkok oldalain, csak ez az egy maradt érvényben: „Ne
4008 XXXV   |                tudta tán, hogy mit ír ebben az indulatában.~Juliánna véghezvitte
4009 XXXVI  |                Amennyi viharnak a magját ez az asszony jártában-keltében
4010 XXXVI  |                jártában-keltében elvetette, az elég volt egy országot felfordítani.
4011 XXXVI  |           Krasznahorka várába be akar jönni az ő engedelme nélkül, tizenkét
4012 XXXVI  |                ágyúkat hozzon magával, mert az övéi is olyanok. A jó Andrássy
4013 XXXVI  |          Illésházynál, hogy hagyjanak békét az Istvánnak, mert még most
4014 XXXVI  |          országgyűlés, maguktól is. Ott van az alispán, Gyöngyössy uram,
4015 XXXVI  |                    Gyöngyössy uram, elvégzi az.~Hanem a kuruc összeesküvők
4016 XXXVI  |                    a kuruc összeesküvők ezt az ellenszegülését Andrássy
4017 XXXVI  |            főuraknak és hadvezetőknek, hogy az új fölkeléshez igyekezzenek
4018 XXXVI  |                labancok előtt, ez egyszerre az egész kurucság bálványává
4019 XXXVI  |              borostyán.”~„Esik eső karikára~Az Andrássy kalapjára,~Valahány
4020 XXXVI  |             Andrássy Lesz a fiskális;~Pöröl az a királlyal is.~Aztán az
4021 XXXVI  |                    az a királlyal is.~Aztán az összeesküvésnek minden fonala
4022 XXXVI  |                  meg Juliánna a hős vezért; az ő dolguk! Nem is kérdezősködött
4023 XXXVI  |             villongást újra felélesztették; az elkobzott vagyon felett
4024 XXXVI  |                      Bonus, bonus! (Ez volt az öreg szavajárása, ha valamivel
4025 XXXVI  |            megtartottad a hűséget. Nem vagy az anyád leánya, hanem az apád
4026 XXXVI  |                 vagy az anyád leánya, hanem az apád ivadéka. Az előbbeni
4027 XXXVI  |                      hanem az apád ivadéka. Az előbbeni dolog legyen megbocsátva.~
4028 XXXVI  |                  már megengedem neked, hogy az anyádat megcsókold. Jó asszony,
4029 XXXVI  |                 utat kell megtenned – szólt az öreg. – Ezeket a leveleket,
4030 XXXVI  |                  Ezeket a leveleket, amiket az urak hozzám küldének, a
4031 XXXVI  |                  ideges rángatózás fogta el az ajkait. Mire emlékezett
4032 XXXVI  |                   Mire emlékezett vissza?~– Az egy jó kis félreeső hely –
4033 XXXVI  |                    félreeső hely – folytatá az öreg –, egészen arra való,
4034 XXXVI  |                   kulcsolta össze a kezeit. Az öreg nevetett.~– No, hát
4035 XXXVI  |                 lángvörösre gyulladt arcát. Az öreg kolerikus nevetéssel
4036 XXXVI  |                   is azon mit pirulni? Hisz az egész világ tudta is, hitte
4037 XXXVI  |                     nem te ajándékoztad ezt az apjának?~– Az uram lesz
4038 XXXVI  |              ajándékoztad ezt az apjának?~– Az uram lesz ott? – rebegé
4039 XXXVI  |              Juliánna, s egymás után eltűnt az arcáról az a lángvörösség,
4040 XXXVI  |               egymás után eltűnt az arcáról az a lángvörösség, de a helyébe
4041 XXXVI  |                 mosolygó kifejezése volt. – Az uram lesz ott!~– Igen, ő
4042 XXXVI  |                    éntőlem hallottál. Előbb az ország dolgáról beszélsz
4043 XXXVI  |                   kell téged arra tanítani. Az anyád is éppen úgy tett.
4044 XXXVI  |                    nekem turbékolt. Olyanok az asszonyok. S a férfiak is
4045 XXXVI  |              nevetek rajta. Hanem csak arra az egyre kérlek, hogy a rád
4046 XXXVI  |             búcsúzni nem kezdtek. Ez legyen az utolsó.~Juliánna engedte
4047 XXXVI  |                  csepegtetni. Szenvedhetett az anyjáért is meg magáért
4048 XXXVI  |              viselnie, mert igaz volt, amit az öreg mondott:~„Te kunkora
4049 XXXVI  |                    deres szakállért. Gazdag az asszonyszív! Kétfelé osztva
4050 XXXVI  |                   medvén.”~      ~Igaz volt az öreg mondása. Juliánna most
4051 XXXVI  |                  javára.~Andrássy Istvánnak az egész jellemén a kedély
4052 XXXVI  |            uralkodott, a hangulat irányozta az egész életét. Egy nemes
4053 XXXVI  |             prédiációkat tart. – Most ilyen az uralkodó kedélyhangulatja.
4054 XXXVI  |                     harci trombitákat fújni az ablaka alatt, elég volt
4055 XXXVI  |                    mozdítsák a helyéből azt az üvegfedelű koporsót, s le
4056 XXXVI  |             túlvilági alaké, egy halotté. – Az ilyen férfialak nem lehet
4057 XXXVI  |                 Mennyivel bámulatra keltőbb az a másik alak, akit így hívnak: „
4058 XXXVI  |                     alak, akit így hívnak: „az én uram”. Az egész jellem
4059 XXXVI  |                   így hívnak: „az én uram”. Az egész jellem abból az ércből
4060 XXXVI  |                       Az egész jellem abból az ércből van öntve, amin nem
4061 XXXVI  |              palásttal betakarva, őrt állni az álmai felett, s lesni az
4062 XXXVI  |                    az álmai felett, s lesni az üldözők közelgő dobaját,
4063 XXXVI  |                Asszonynak megbocsátják ezt. Az mondják: gyöngeség a neved.~      ~
4064 XXXVI  |                Juliánna nem úgy tett, ahogy az apja mondá, hogy egész parádéval
4065 XXXVI  |                    a Szepességre.~Megmaradt az eddigi rendszerénél. Volt
4066 XXXVI  |                     Muraközben termett ahol az idei fagy nem pusztított,
4067 XXXVI  |              Magyarországon. Ezzel járta be az egész vidéket. Maga volt
4068 XXXVI  |                   ostorlegyintés kellett, s az aztán ragadta a szekeret,
4069 XXXVI  |                bejárhatta a vakmerő asszony az egész országot, csak azok
4070 XXXVI  |                fedezve fel kilétét, akikhez az apjától levéllel küldve
4071 XXXVI  |                      lelke hozzá volt edzve az ilyen út kínfáradalmaihoz (
4072 XXXVI  |                mindig kinn hált a szekéren. Az útitarisznyából élelmezte
4073 XXXVI  |                  haladt a szekere, leszállt az ülésből, s gyalog hajtotta
4074 XXXVI  |                hajtotta a lovakat. Útközben az erdőn, míg a szekér az országúton
4075 XXXVI  |             Útközben az erdőn, míg a szekér az országúton haladt a csengős
4076 XXXVI  |                     játszott. Mindannyiszor az urára gondolt; „Ha te kockára
4077 XXXVI  |            vendéglője előtt. Kívül állt meg az utcán, nem akart meghálni.
4078 XXXVI  |                      hogy nem vesz-e almát? Az meg onnan vissza. „Hogy
4079 XXXVI  |                    hozom.” – „Törődött lesz az már!” – „Kend is törődött
4080 XXXVI  |                   Nem is a kend fogára való az, hanem az úri vendégeknek.” – „
4081 XXXVI  |                  kend fogára való az, hanem az úri vendégeknek.” – „Jár
4082 XXXVI  |                  Juliánna rögtön megismerte az urát.~– No, vegyék kegyelmed
4083 XXXVI  |                   gyümölcsből.~– Hozzon fel az asszony hát egy vékával –
4084 XXXVI  |                  hát egy vékával – hangzott az ablakból.~– Parancsolatjára.~
4085 XXXVI  |                   ajtaja kitárult előtte, s az asszony szerencsés jó estét
4086 XXXVI  |                 találkozott. Regulájuk volt az összeesküvőknek, hogy kétszer
4087 XXXVI  |                    s amint bezárult mögötte az ajtó, megindult a dévánkodás,
4088 XXXVI  |                 parasztmenyecske odapottyan az égből. Hangzik kacaj, csintalan
4089 XXXVI  |                 asszony élesztgeti. Komédia az csak kémkedők elámítására,
4090 XXXVI  |                  csak kémkedők elámítására, az asszonyhangokat Pelargus
4091 XXXVI  |                  férfiak úgy kacagnak, hogy az arcuk meg sem mozdul hozzá.
4092 XXXVI  |                  meg sem mozdul hozzá. Maga az érkezett asszony, a nagy
4093 XXXVI  |                 halk hangon, ami üzeneteket az összeesküvők számára hozott.
4094 XXXVI  |                    s egy palatáblára jegyzi az elmondott titkokat. Ha rajtakapják,
4095 XXXVI  |                  egy perc alatt letörülheti az egészet.~Amíg a többiek
4096 XXXVI  |         beszélgetnek együtt. A többiek csak az egyes neveket hallják. „
4097 XXXVI  |                hozták.~Most ez a szó hallik az asztal végéről, Fabriczius
4098 XXXVI  |                   meg is kapja. Akkor aztán az egész társaság kiálthatja
4099 XXXVI  |                 Isten áldja meg érette; ezt az Általad oly igen óhajtott
4100 XXXVI  |              Zápolya Jánosról mond a levél, az II. Rákóczi Ferencre értetődik.~
4101 XXXVI  |                 Azzal felkapott egy poharat az asztalról, azt mondá:~–
4102 XXXVI  |                    oly igaz és tiszta, mint az angyalok a mennyországban.
4103 XXXVI  |                 ajkait halottá tette. Annak az arca nem mozdult meg.~Fabriczius
4104 XXXVI  |              griflijét nyálazta, minélfogva az éppen nem fogott a palatáblán,
4105 XXXVI  |                     esdő tekintettel nézett az ura szemébe, hogy annak
4106 XXXVI  |           legtitkosabb gondolatját, de hogy az arc csak mégsem akart meglágyulni,
4107 XXXVI  |                     végre is kénytelen volt az asszony a szóhoz folyamodni.~–
4108 XXXVI  |             kegyelmed a pénztárunkból ennek az asszonyságnak – ezer darab
4109 XXXVI  |                    Korponay homlokára, hogy az három lépést tántorodott
4110 XXXVI  |             körülálló férfiakat, felszakítá az ajtót, lerohant a lépcsőn,
4111 XXXVI  |                      lerohant a lépcsőn, ki az utcára, felkapott a szekérbe,
4112 XXXVI  |              veszteni visznek, vágtatott el az erdők felé. Mindegy, akármerre!~
4113 XXXVII |                     várt ökölcsapás. – Erre az egyre nem volt senki készen. –
4114 XXXVII |                 mindenki érthette, hogy biz az elég sértő szó volt Korponaytól,
4115 XXXVII |                    férfi előtt, hogy amidőn az előtte térdepelt, és igazán
4116 XXXVII |                  meg is csókolja, hát akkor az ki akarja őt fizetni aprópénzzel.
4117 XXXVII |              aranybányái! Nem kellett volna az asszonyt (és méghozzá a
4118 XXXVII |             megsérteni. S ha a megbántásért az asszony záporkönnyekre fakad
4119 XXXVII |                   megfoghatatlan eset, hogy az embernek a szeme-szája eláll
4120 XXXVII |          szeme-szája eláll bele.~Azt persze az urak közül senki sem tudhatta,
4121 XXXVII |                    sem tudhatta, hogy ennek az asszonynak a lelkében ott
4122 XXXVII |             emlékében, s ezt a nyugtatványt az ezer aranyról régen ott
4123 XXXVII |               hordja már a markában, s csak az alkalomra vár, hogy kifizesse
4124 XXXVII |                   jutott eszébe, hogy ezzel az asszonnyal valamit kellene
4125 XXXVII |                     Csak akkor ocsúdtak fel az elhüledezésből, mikor a
4126 XXXVII |                   gondolatja. Ez a gondolat az volt, hogy lekapott egy
4127 XXXVII |                      s utána akart szaladni az asszonynak.~Hanem Pelargus
4128 XXXVII |             Pelargus útját állta, s a hátát az ajtónak vetve, megragadta
4129 XXXVII |                   akarsz, cimborám?~– Eredj az utamból. Meg akarom ölni!~
4130 XXXVII |                  karral, s úgy vonszolta el az ajtótól.~– Nehogy utána
4131 XXXVII |                     nem azért. Nem is azért az ütésért itt, akit soha életemben
4132 XXXVII |                    kívül meg nem ütött; még az édesapám sem. – Nem azért!
4133 XXXVII |                   mienk: fél Magyarországé. Az egész összeesküvés kapcsai,
4134 XXXVII |                   részvevőnek a neve. Ha ez az asszony élve marad, mi ne
4135 XXXVII |                   asszony élve marad, mi ne az Istenhez imádkozzunk többé,
4136 XXXVII |                    imádkozzunk többé, hanem az ördögökhöz, hogy el ne vigyenek
4137 XXXVII |                láttam, alig hiszem, hogy ez az asszony le hagyja menni
4138 XXXVII |              Megmondom. Nem hiszem, hogy ez az asszony el tudja a rábízott
4139 XXXVII |                    le vendégül többet, amit az ő keze főzött. De hogy elárulja,
4140 XXXVII |                      hogy utánamegyek ennek az asszonynak. Kísérni fogom
4141 XXXVII |                   elárulni készül, esküszöm az élő Istenre és apám, anyám
4142 XXXVII |                 akkor én viszem halálra azt az asszonyt, mielőtt az árulást
4143 XXXVII |                    azt az asszonyt, mielőtt az árulást elkövethette volna.
4144 XXXVII |                   magatok ínjain, én megyek az enyémen. Mától fogva nem
4145 XXXVIII|                  emezek is tudják már, hogy az ilyen szolgálatnak ilyen
4146 XXXVIII|                    panaszával? Ki érti meg?~Az egyik férfi kikomplimentezi
4147 XXXVIII|                   okos dolog lett volna azt az ezer aranyat behurkolni,
4148 XXXVIII|                     adni nyugtatványt róla.~Az a másik ezer ugyan fogytán
4149 XXXVIII|                 belőle egypár a tarsolyban, az egész gazdagsága ez a szekér
4150 XXXVIII|                  sem.~Ismét lejtőn fel visz az út, sűrű fenyőerdő között.
4151 XXXVIII|                   leülni ebédre, amit ennek az asszonynak a keze fog főzni.~
4152 XXXVIII|                    megint legelészni álltak az útfélre, s eközben a szekeret
4153 XXXVIII|                  éppen keresztbe állították az úton. A postaszekérnek meg
4154 XXXVIII|                   trombitát, hogy előidézze az erdőből a hanyag lóhajtót,
4155 XXXVIII|                  zsémbelnek erősen, szidják az útjukat elálló parasztot.~
4156 XXXVIII|                   jól ismeri mind a kettőt. Az egyik Löffelholtz tábornokné,
4157 XXXVIII|                        kérdé Löffelholtzné, az első ámulásból magához térve.~–
4158 XXXVIII|               tréfálnék? Azt tudjátok, hogy az uram birtokait elkobozták;
4159 XXXVIII|                  uram birtokait elkobozták; az apámhoz nem mehetek, mert
4160 XXXVIII|                   apámhoz nem mehetek, mert az agyonüt; valahány úri ismerősöm,
4161 XXXVIII|                  ismerősöm, módos atyámfia, az mind eltagadja előlem magát.
4162 XXXVIII|                  nem fogadnak, hát csak így az országúton kell éldegélnem.~–
4163 XXXVIII|               Juliánna.~– Hahaha! Andrássy! Az én Lovelace-om! Az remetévé
4164 XXXVIII|                Andrássy! Az én Lovelace-om! Az remetévé lett, könyvet ír:
4165 XXXVIII|                Hahaha! Ezt el kell mesélni.~Az asszonyok kiszálltak a hintóból,
4166 XXXVIII|                  közéjük a hintójukba, majd az almás szekeret elhajtja
4167 XXXVIII|                     almás szekeret elhajtja az egyik postaszolga, aki kerékkötni
4168 XXXVIII|                   monda Juliánna. – Mert én az után élek.~– Ugyan, ne bolondozz –
4169 XXXVIII|                  lettél, elvették a bécsiek az apád birtokát a kegyleveled
4170 XXXVIII|                   visszahelyeztessék, annak az örömére megyünk most Lőcsére.
4171 XXXVIII|               várnak ránk nagy ünnepéllyel. Az úton majd elmondjuk a többit.~–
4172 XXXVIII|              öltözet pedig nincsen velem.~– Az sem baj. Adok én az én ruháimból
4173 XXXVIII|                velem.~– Az sem baj. Adok én az én ruháimból egyet. Tudod,
4174 XXXVIII|                     Tudod, hogy rád illenek az én öltözeteim, majd itt
4175 XXXVIII|                    csiklándozhatta a szívét az a tréfás gondolat, hogy
4176 XXXVIII|                   kuruc vezérek hogy fognak az ablakon kiugrálni, mikor
4177 XXXVIII|                 hárman megértették egymást. Az asszonyoknak megvan erre
4178 XXXVIII|                     megtudott.~III. Károly, az új király, Spanyolországból
4179 XXXVIII|           érvényesíteni sietett. Összehívta az országgyűlést Pozsonyba,
4180 XXXVIII|              Pozsonyba, követválasztás lesz az egész országban, a királyi
4181 XXXVIII|                 Blumevitzné is hirtelenében az apja birtokába vissza. Az
4182 XXXVIII|                   az apja birtokába vissza. Az amnesztia újra ki lett hirdetve,
4183 XXXVIII|                teljesen kibékíttessék, mert az ország rendeivel családjának
4184 XXXVIII|               beszemezgetni járt szerteszét az országban, mindenféle vadoncba,
4185 XXXVIII|                     Szentséges Isten!”~– Mi az? Nincs nálad?~Juliánna ki
4186 XXXVIII|                     meg a donációs leveled?~Az megvolt. Hanem erről a levélről
4187 XXXVIII|                 erről a levélről más jutott az eszébe Juliánnának, amiről
4188 XXXVIII|                csudamódon megfeledkezett. – Az összeesküvők levelei. Valamennyi
4189 XXXVIII|                   veszedelmes levél, amiket az apja utasítása szerint csak
4190 XXXVIII|               kellett lészen átszolgáltatni az urának, amikor búcsút vesz
4191 XXXVIII|                    s ez a vánkos ott maradt az almás szekéren.~– Hova akarsz
4192 XXXVIII|        Elnyargaltatunk érte egy dragonyost, az elhozza. Miben volt?~– Nem!
4193 XXXVIII|                     a körülmények logikája.~Az almás szekérre delegált
4194 XXXVIII|                 postalegény ugyanis, miután az ostornyelét kipróbálta a
4195 XXXVIII|               talált egy nagyot húzni, mire az telerúgta a szemét, száját
4196 XXXVIII|                  nagyhamar nemcsak utolérte az almás szekér a hintót, de
4197 XXXVIII|                    is azonnal a szekeréhez. Az alma mind az ördögé lett,
4198 XXXVIII|                    szekeréhez. Az alma mind az ördögé lett, hanem a szarvasbőr
4199 XXXVIII|                    előtt nem következett be az a tréfás jelenet, hogy a
4200 XXXVIII|                     jelenet, hogy a kurucok az ablakon át vegyenek búcsút,
4201 XXXVIII|                   vegyenek búcsút, azok rég az erdőben jártak már akkor.
4202 XXXVIII|                 előtt egész deputáció várta az érkezőket. Alauda bíró úr
4203 XXXVIII|                    vendégség, amit a doktor az egész úri társaságnak adott,
4204 XXXVIII|                     adott, becsületére vált az egész orvosi karnak; azt
4205 XXXVIII|                karnak; azt mondták rá, hogy az egészséges embereket még
4206 XXXVIII|                     tartotta senki titokban az élményeit. El lettek fecsegve
4207 XXXVIII|            ketterhäuschenben! (Minő éj volt az!) A megszabadítás furfangos
4208 XXXVIII|                  bohózata. Léni asszony, ki az ópiumpilulákat maga itta
4209 XXXVIII|                    tán vesztemet érzem? Még az én jó doktoromat is hogy
4210 XXXVIII|                        Komplikált baj! – De az orvosi tudomány meg tud
4211 XXXVIII|                 gyógyulnia – mondá a doktor az elbúsult anyának. – Hanem
4212 XXXVIII|              figyelmeztetem. Ezt a receptet az egész országban csak egy
4213 XXXVIII|           Bibersburg) várában elkészíthető, az ottani híres officinában.~–
4214 XXXVIII|                     a városnál felejtett. – Az ám! Nem is találja ki, hogy
4215 XXXVIII|                 kapitány úr (még akkor csak az volt) meg lett bízva azzal
4216 XXXVIII|                    érkezhetett! Mintha csak az égből esett volna le.~Juliánna
4217 XXXVIII|                    adja vissza azt a láncot az ötvösnek az aranyértékben,
4218 XXXVIII|                    azt a láncot az ötvösnek az aranyértékben, s aztán fizesse
4219 XXXIX  |               fordulat~Harmadnapig mulattak az asszonyságok együtt Blumevitzné
4220 XXXIX  |                   reggelre volt elhatározva az együtt utazásuk Pozsonyba.~
4221 XXXIX  |                    állni, magának elfogadja az amnesztiát, s jószágait
4222 XXXIX  |                     hazaérkezését; egyrészt az is vezette ide a Szepességre,
4223 XXXIX  |                  szobaajtó, s belép rajta – az, akit emlegetnek: Korponay
4224 XXXIX  |                   Korponay János, a férj.~Ő az valóban, nem rémkép, nem
4225 XXXIX  |                  alatt kullog.”~Juliánnának az egész testét a jéghideg
4226 XXXIX  |                   nagy örvendező repeséssel az istenhozta kedves vendégnek;
4227 XXXIX  |                   szokás volt hazánkban.~És az ölelő kezében nem volt tőr
4228 XXXIX  |                    rá Korponay nyugodtan. – Az a szél, amely átfújta hozzánk
4229 XXXIX  |               Lengyelországba a hírét, hogy az új magyar király a hazatérőknek
4230 XXXIX  |                   többet; hazasiettem, hogy az amnesztiában részesüljek.~–
4231 XXXIX  |              kegyelmedet, hogy ami tőlem és az uramtól telik, mindent el
4232 XXXIX  |                 egyenesen oda akarok menni: az osgyáni birtokomba, s ott
4233 XXXIX  |                     ügyét, kedvező lévén rá az idő, szorgalmazza.~– Nem
4234 XXXIX  |                     Ha másfelé van menetele az asszonyomnak, én beleegyezem.~
4235 XXXIX  |                    hallhatóan suttogá:~– Én az urammal fogok menni. Löffelholtzné
4236 XXXIX  |                  Olyan hosszú távollét után az ember újból vőlegény és
4237 XXXIX  |                akkor bocsássa fel kegyelmed az asszonyát Pozsonyba.~Ez
4238 XXXIX  |                     szállásra és vacsorára.~Az estebéd végeztével tudatták
4239 XXXIX  |                    ráröffent polgárőrökkel, az ablakfüggöny mögül, meg
4240 XXXIX  |                nézve emlékezetes szoba volt az.~Juliánna most találhatott
4241 XXXIX  |          kényszerítette, hogy együtt menjen az urával, karját annak a válla
4242 XXXIX  |                  válla körül fűzve, fejével az arcához hajolva, kísérve
4243 XXXIX  |                Mikor a lépcsőkön felhaladva az emeleti szobába felértek,
4244 XXXIX  |                 kandallóban ropogott a tűz, az álló falióra fel volt húzva
4245 XXXIX  |                    járt. – Korponay letette az asztalra a kezében hozott
4246 XXXIX  |                    és veled maradjak. Éppen az az ütés, melyet tőled kaptam (
4247 XXXIX  |                    veled maradjak. Éppen az az ütés, melyet tőled kaptam (
4248 XXXIX  |                   is szeress engem.~S azzal az ölébe vonta, és gyöngéden
4249 XXXIX  |                     szédelgő fejét odahajtá az ura keblére, s sokáig úgy
4250 XXXIX  |                  haszonlesésből elárulhatom az ő egész tervüket, s ők határozták
4251 XXXIX  |               arcmozdulatára a férjének.~Ez az arc csak fanyar bosszúságot
4252 XXXIX  |                 fakad. Hiszen nem én vagyok az első, aki az amnesztiát
4253 XXXIX  |                  nem én vagyok az első, aki az amnesztiát elfogadja, hanem
4254 XXXIX  |                  feleségét, meghagyják neki az erdélyi fejedelemséget,
4255 XXXIX  |                    új korszak kezdődik vele az egész országban. A Rádayak,
4256 XXXIX  |               őszintén nevetett hozzá, hogy az asszonynak el kellett hinnie,
4257 XXXIX  |                     Ilyen forrón nem csókol az, aki a szíve fenekén haragot
4258 XXXIX  |                    amit keresztülélt. Amint az ágy kárpitját félrevonta,
4259 XXXIX  |                  Juliánna megcsókolta annak az ütésnek a helyét, s hagyta
4260 XL     |                kétség, hogy Korponay Jánost az az indítóok hozta haza,
4261 XL     |                     hogy Korponay Jánost az az indítóok hozta haza, amit
4262 XL     |                     hirtelen kitalált.~Hogy az ő titoktartását biztosítani
4263 XL     |          biztosítani lehessen, erre ez volt az egyetlen mód, visszatérni
4264 XL     |                 többé a keze közül.~Valóban az összeesküvők dolga volt
4265 XL     |                     összeesküvők dolga volt az, hogy Korponayra rámérték
4266 XL     |                    kérni, hogy megsüvegelje az apró potentátokat, akik
4267 XL     |                     apró potentátokat, akik az útjába akadnak, s ha a régi
4268 XL     |            összetalálkozik, beszéljen velük az időjárásról meg a cserebogarakról.
4269 XL     |                    egy asztalhoz ülni azzal az asszonnyal, akit jobban
4270 XL     |                    Viselni a homlokán annak az ütésnek a helyét, amit tőle
4271 XL     |                   kezet, mely Lőcse kapuját az ellenségnek megnyitotta,
4272 XL     |              megnyitotta, azt a kezet, mely az árulás bűndíját elfogadta!
4273 XL     |             elárulja a titkait! És óvni azt az embert, aki őt meggyalázta,
4274 XL     |          meggyalázta, hogy el ne árulja azt az ő felesége, őneki őrködni
4275 XL     |              halálát kellene kívánnia, mert az a kiszemelt fővezér! – És
4276 XL     |                     tett, ahogy rábízatott.~Az a hír Rákóczi visszatértéről
4277 XL     |                   Rákóczi visszatértéről is az összeesküvők által szándékosan
4278 XL     |                 Hisz ő is minden tudományát az asszonyi szívnek előveszi,
4279 XL     |                   is hazahozta a nagyapótól az osgyáni kastélyba, s egész
4280 XL     |                  hogy minő sikere lesz majd az ő pozsonyi útjának, mint
4281 XL     |                 elereszti.~Nem bizalom volt az.~Még volt valaki más is,
4282 XL     |                    Pelargus. Abból, amit ez az ifjú az utóbbi években Felső-Magyarországon
4283 XL     |                      Abból, amit ez az ifjú az utóbbi években Felső-Magyarországon
4284 XL     |              történetével van kapcsolatban.~Az akták szerint kilencszáz
4285 XL     |                   Pelargusnak, akikkel ezen az egész vidéken rendszeres
4286 XL     |                 Korponay uram csendesen, ha az ő dolgára kerül a sor, majd
4287 XL     |                azonban fel akarta használni az alkalmat, ha már egyszer
4288 XL     |                    erre Pálffy kitérőleg –, az most nehezen megy. Mi is
4289 XL     |                     kegyelmed titulusa erre az impetratióra? Már elfelejtették!~–
4290 XL     |                  szólt keserűen –, hogy ezt az ezer aranyat nekem Wratislaw
4291 XL     |                    is hajtottam.~– Igaz biz az. Hanem ezt az érdemét az
4292 XL     |                      Igaz biz az. Hanem ezt az érdemét az asszonynak nemigen
4293 XL     |                    az. Hanem ezt az érdemét az asszonynak nemigen lehet
4294 XL     |                    nyugodjék meg kegyelmed. Az a lőcsei história olyan
4295 XL     |                    tudják már, hogy mi volt az a Lőcse? A háborúnak vége.
4296 XL     |                   kurucok seregestől jönnek az ajtónkra hűségüket contestalni,
4297 XL     |                valami alvó ördög ébredt föl az asszony szívében. Ördögnek
4298 XL     |                       Átkozott szó volt ez.~Az ország zászlósura e szóra
4299 XL     |                   Annak csak egy módja van. Az, felelni a haragos kérdésre,
4300 XL     |                   Pálffy János. – Kegyelmed az apjánál tartózkodott a fegyverlerakás
4301 XL     |                     azt mi jól tudjuk, hogy az öreg Ghéczy Zsigmond a totumfac
4302 XL     |            Rákócziék terveznek.~– Nem, nem! Az apám nem tud semmiről! –
4303 XL     |                megfogta magát. Hát akkor ki az, aki tud mindenről? Juliánnát
4304 XL     |                     Juliánnát nem hagyta el az eszmélete.~– Én magam tudok
4305 XL     |                 előre meghozom kegyelmednek az iránt, hogy amely magyar
4306 XL     |                      Hát akkor, édes húgám, az történik veled, hogy először
4307 XL     |                   Eszerint te is felelhetsz az én kérdésemre, hol vannak
4308 XL     |                 kérdésemre, hol vannak ezek az iratok?~– Nem hordom őket
4309 XL     |                     hordom őket magammal.~– Az meglehet. Tehát hol vannak
4310 XL     |                      nehogy a férjemet vagy az apámat bajba keverjem velük,
4311 XL     |            barátomhoz megőrzés végett.~– Ki az a jó barátja az asszonynak?~–
4312 XL     |                végett.~– Ki az a jó barátja az asszonynak?~– Viard tábornok,
4313 XL     |                    neki küldött írásokat.~– Az nem úgy lesz. Te nem mégy
4314 XL     |                    Viardnak, hogy küldje el az írásaidat, majd én egy biztos
4315 XLI    |                   minden kérdésre. – Átment az Auba, előre-hátra barangolva
4316 XLI    |                     már ma, vagy sem? Talán az a háta mögött járogató két
4317 XLI    |                     Szobájába érve, bezárta az ajtaját, leeresztette az
4318 XLI    |                    az ajtaját, leeresztette az ablak függönyeit és gyertyát
4319 XLI    |               lószőrtöltelék közül elővonta az aranyfonállal összekötött
4320 XLI    |                  mind le voltak pecsételve.~Az ollóval felvagdalta a pecséteiket.~
4321 XLI    |                    volna; azon végzik, hogy az új felkelésnek nem lehet
4322 XLI    |             Kiegészíti a bizonyítékok sorát az ő saját levele Ghéczy Zsigmondhoz.~
4323 XLI    |                     Ghéczy Zsigmondhoz.~Ezt az egész szép bokrétát mind
4324 XLI    |              azoknak a halála miatt?~De hát az Andrássyakat!?~Valami fekete
4325 XLI    |                      kelt-e csak egy mosoly az orcáján a látásodra?~Nem
4326 XLI    |               előtte, s térdeiden csúszkálj az ő halottja előtt, és bocsánatot
4327 XLI    |                     a bűnödért, aminek fele az ő bűne volt.~Aztán hagyott
4328 XLI    |                 hagyott futni a világba.~És az a két úri siheder, aki a
4329 XLI    |                   őket egy kesztyűcsapással az egész várukból! Mehetnek
4330 XLI    |                    Kettő áll a kockán: vagy az ő feje, vagy a tied!~Tudod,
4331 XLI    |                 ezeket nem adod váltságul!”~Az az átkozott árny úgy suttogott,
4332 XLI    |                     nem adod váltságul!”~Az az átkozott árny úgy suttogott,
4333 XLI    |                  elűzte a rémet.~A nő fogta az első levelet, Andrássy Istvánét
4334 XLI    |                     gyertya lángjánál.~Csak az utolsó volt már meg: a Sréter
4335 XLI    |                    hát ezt mit sajnálja? Ez az egy legalább fizessen meg
4336 XLI    |                  Nem! Nem árulok el senkit. Az utolsó levél is elégett
4337 XLI    |                     utolsó levél is elégett az ujjai közt.~Akkor letérdelt
4338 XLI    |             levélborítékba gyűjtötte.~…Künn az ajtó előtt állt egy férfialak;
4339 XLI    |                  egy facipős barát, aki azt az egész jelenetet kileste,
4340 XLI    |           összegyűjté Juliánna, felnyitotta az ajtót, s ki akart rajta
4341 XLI    |                    azzal a szándékkal, hogy az egész papírmaradványt a
4342 XLI    |                     maga előtt látta.~Hanem az hirtelen a szájára tapasztá
4343 XLI    |                  szobába, újra bereteszelve az ajtót. Akkor felveté az
4344 XLI    |                     az ajtót. Akkor felveté az arcáról a csuklyáját.~–
4345 XLI    |                   nevem.~– Mi dolgod itt?~– Az, hogy téged megöljelek!~–
4346 XLI    |                  Hát tedd sietve.~– Mi volt az, amit most elégettél?~–
4347 XLI    |                      Láttad?~– Itt néztelek az ajtón keresztül.~– Csitt!
4348 XLI    |                   ajtón keresztül.~– Csitt! Az összeesküvők levelei voltak.~–
4349 XLI    |                     térdre esve, megcsókolá az asszony ruhájának a szegélyét. „
4350 XLI    |                    elveszítesz! Fuss rögtön az atyámhoz, és mondd meg neki,
4351 XLI    |                    ameddig a két szeme lát, az uramat is ejtsd útba, mondd:
4352 XLI    |                      a rácsajtónál várt reá az a másik ember. Az meg a
4353 XLI    |                  várt reá az a másik ember. Az meg a Pálffy János kéme
4354 XLI    |                nincsen.~– Majd én elvezetem az ifjasszonykát. Legjobb van
4355 XLI    |                     kardok csillámlása volt az a csillagok fényében. Nemsokára
4356 XLI    |                 sisaktaréjokat is kivehette az úti porfellegből. Üldözik!~–
4357 XLII   |                              XLII. FEJEZET ~Az imádságoskönyv~Ami ezután
4358 XLII   |                 asszony hogy tudott dacolni az ország minden hatalmasaival,
4359 XLII   |             Megfordította a tényállást. Nem az általa megnevezett urak
4360 XLII   |                  küldte e leveleket azokhoz az urakhoz. De ő e leveleket
4361 XLII   |                    azok egészen ártatlanok.~Az egész összeesküvés vezérletét,
4362 XLII   |              gyermeke, sem háza, sem telke, az elviselheti az egész vád
4363 XLII   |                   sem telke, az elviselheti az egész vád terhét. Ahol csak
4364 XLII   |                     Ahol csak zendülés volt az országban, néha egyszerre
4365 XLII   |                   egyszerre több helyen is, az mind Pelargus műve volt.~
4366 XLII   |                  műve volt.~Bámulatra méltó az egész védelme.~Okát adja
4367 XLII   |                    lemondással.~Mikor aztán az ítélőmesterek kifáradtak
4368 XLII   |                     vetni.~A judex curiae s az ítélőmesterek remonstráltak
4369 XLII   |                    Meg volt hagyva, hogy ha az elsőfokú tortúra nem használ,
4370 XLII   |           magyarázza meg azoknak a hatását.~Az egyik volt a hüvelykszorító,
4371 XLII   |                    minden egymás után!~Ezen az éjszakán nem bírta álomra
4372 XLII   |                     a három fa végeit, hogy az a közbeszorított koponyát
4373 XLII   |               nyomta.~Pokolbeli kín volt.~S az egész kínzás alatt folyvást
4374 XLII   |                 lakott valaha.~Visszavitték az asszonyt a börtönébe.~S
4375 XLII   |                lehetett rábizonyítani. Bűne az volt, hogy hazudott, költött
4376 XLII   |                   mesét mondott, nem akarta az igazat másokra kivallani.~
4377 XLII   |                halálra ítélték.~Amely napon az ítéletet kihirdették előtte,
4378 XLII   |                    hogy nem érti, figyeltek az arcára, vajon nem változik-e
4379 XLII   |                tudott jól diákul. Megmaradt az arcán a szokott alázatossággal
4380 XLII   |                     földszinti szobája volt az, melynek ablakából a piacra
4381 XLII   |                    a piacra lehetett látni.~Az ácsok rögtön hozzáfogtak
4382 XLII   |              lehetett azt nézni.~Hogy róják az egyik gerendát a másikba,
4383 XLII   |                   helyezik el a középen azt az alacsony tölgyfa széket;
4384 XLII   |                 behintik vastagon homokkal. Az a homok az ő vérét fogja
4385 XLII   |               vastagon homokkal. Az a homok az ő vérét fogja felinni.~Egy
4386 XLII   |                   kutya odamegy szaglászni. Az egyik ácslegény oldalba
4387 XLII   |                tornyában egy repedt harang. Az utcán zsivaj támad; gyerekhad,
4388 XLII   |                    aki kocogva vágtat végig az utcán: a görhes, szeplős
4389 XLII   |                   akinek a büntetéséhez még az is hozzátartozik, hogy végigseperjék
4390 XLII   |                     hogy végigseperjék vele az utcát.~Juliánnának egész
4391 XLII   |                Érdemeket gyűjtél, s azoknak az eltitkolásával magadat elvesztéd.
4392 XLII   |                  elvesztéd. Én íme elhoztam az ítéletednek mását magyarra
4393 XLII   |                időkön át semmi le nem mossa az ivadékaidról. Ahelyett,
4394 XLII   |             bűnösöknek, a békeháborítóknak, az ország megrontóinak, a rablóknak,
4395 XLII   |                   El tudod őt hagyni?~Igaz! Az élet nagyon szép.~– Nem
4396 XLII   |                     nagyon szép.~– Nem lesz az én uramnak bántódása miattam? –
4397 XLII   |                      hogy makacsságod díját az egész családod fogja megfizetni.
4398 XLII   |              ígéreteiket, nem történt volna az meg, ami megtörtént. Hiszen
4399 XLII   |              elvetették; azt mondták, semmi az! Keress magadnak új érdemeket!
4400 XLII   |                 Megtaláltad, amit kerestél. Az egész titokban szőtt-font
4401 XLII   |               megmaradtért is kérhedted azt az árt, amit az elégetettekért
4402 XLII   |                  kérhedted azt az árt, amit az elégetettekért követeltél
4403 XLII   |             követeltél volna. Most már csak az összeesküvők neveit kell
4404 XLII   |           megtérésre mutatott.~A főúr azzal az ígérettel távozott el, hogy
4405 XLII   |                      hogy teljesíteni fogja az asszony óhajtását.~Hogy
4406 XLII   |                     nemsokára tapasztalhatá az elítélt.~Alig telt bele
4407 XLII   |                   szobába fog átvezettetni.~Az a szoba az emeleten volt.~
4408 XLII   |                    átvezettetni.~Az a szoba az emeleten volt.~Annak az
4409 XLII   |                     az emeleten volt.~Annak az ablakából is le lehetett
4410 XLII   |                 lehetett látni a piacra; de az ijesztő látvány mégsem tolakodott
4411 XLII   |              pompával volt bútorozva; ahogy az magas vendégek számára készülhetett
4412 XLII   |                      köszörült üvegrámában.~Az elítélt nő nem állhatta
4413 XLII   |             kérdezte, ki ez a szép asszony? Az a vörös vonal a homlokán,
4414 XLII   |                  lelki-testi kínlódásaiban. Az asztalkán a tükör alatt
4415 XLII   |                  ketyeg. Genfi remekmű, ami az órákon kívül a holdjárást,
4416 XLII   |               holdjárást, napfelköltét, még az évszakokat is mutatja. Olyan
4417 XLII   |                   egy napfelköltét fogja ez az óra mutatni? Az ő földi
4418 XLII   |                    fogja ez az óra mutatni? Az ő földi világa már csak
4419 XLII   |                    órák rettenetes hosszúk!~Az üveg szárnyajtós szekrényben
4420 XLII   |                 volt még mindenik pergamen, az iniciálékon ragyogott az
4421 XLII   |                    az iniciálékon ragyogott az arany, az aláírásról még
4422 XLII   |             iniciálékon ragyogott az arany, az aláírásról még le sem hullott
4423 XLII   |             hiányzott valamennyiről.~Azokat az urakat mind jól ismerte
4424 XLII   |                  pergamenre írva, neki csak az ujját kellett volna végighúznia
4425 XLII   |                    némelyik név alatt, hogy az aranyozás vérpirossá váljon.~
4426 XLII   |                     fél kezével, mint ahogy az érett kendert kinyűvik a
4427 XLII   |             szemének; azt vélte, kápráznak; az ablakhoz futott az írással.~
4428 XLII   |               kápráznak; az ablakhoz futott az írással.~Reszketett a kezében
4429 XLII   |            Reszketett a kezében a pergamen, az az arannyal írott név úgy
4430 XLII   |                    a kezében a pergamen, az az arannyal írott név úgy táncolt
4431 XLII   |             közepében.~„Korponay Gábor!”~Ez az ő fiának az adománylevele!~
4432 XLII   |             Korponay Gábor!”~Ez az ő fiának az adománylevele!~Ez nem érzékcsalódás,
4433 XLII   |                 Garamszeghiek közt, egyedül az ő fia; őneki van ajándékozva,
4434 XLII   |                 sztropkói uradalom, nemcsak az, egy üres sor van utána
4435 XLII   |                     van írva: „Pozsonyban”.~Az országgyűlés berekesztésével
4436 XLII   |                  hitte, hogy álmodik.~Talán az a vörös vonal ott a homlokán
4437 XLII   |                  fel szokták sorolni azokat az érdemeket, amiket a megjutalmazott
4438 XLII   |               halhatatlan emlékű érdemeként az volt feljegyezve, hogy volt
4439 XLII   |                    volt neki egy anyja, aki az országot fenyegető nagy
4440 XLII   |                     lerogyott egy karszékbe az asztal mellé, mereven bámulva
4441 XLII   |                   És ezalatt újra megjelent az a sötét árny Juliánna előtt,
4442 XLII   |                  suttogja, hogy milyen édes az élet – még mások halálának
4443 XLII   |                  élet – még mások halálának az árán is!~Végigvonultak a
4444 XLII   |                    Hát nem bolondság ez?~Ha az eddigi koholt mese helyett
4445 XLII   |               koholt mese helyett elmondaná az igaz történetet, milyen
4446 XLII   |                    a hatalmasok előtt.~Kinn az ácsok szekercéje csattog,
4447 XLII   |                    Pedig milyen szép derült az ég.~És neki már holnap meg
4448 XLII   |                     a vén apja elbocsátá őt az útra azokkal a veszélyes
4449 XLII   |                     Ha pedig teneked valaha az az átkozott gondolat támadna
4450 XLII   |                     pedig teneked valaha az az átkozott gondolat támadna
4451 XLII   |                abban a pillanatban oltsa ki az Isten a te fiadnak az életét!”~
4452 XLII   |                    ki az Isten a te fiadnak az életét!”~Ha az ilyen átokmondásnak
4453 XLII   |                   te fiadnak az életét!”~Ha az ilyen átokmondásnak foganatja
4454 XLII   |                     nem tudott kiszabadulni az örvényből, mely lelkét magával
4455 XLII   |     Vissza-visszatette azt a pecsétes írást az üvegszekrénybe; meg-meg
4456 XLII   |                tükörbe tekintett.~Este lett az idő, midőn újra zörögtek
4457 XLII   |                    idő, midőn újra zörögtek az ajtaján, Pálffy János tért
4458 XLII   |                 csak segédlelkész még, maga az esperes, a győri pap nem
4459 XLII   |                     miatt, amit ráköltöttek az ellenségei, egy hirtelen
4460 XLII   |                    sovány a sok tanulástól; az egyik válla is magasabban
4461 XLII   |                    tekintett. Pelargus volt az.~Pelargus, aki ellen hét
4462 XLII   |                   Márton bő kantusában, azt az asszonyt jő vigasztalni
4463 XLII   |                vigasztalni a börtönébe, aki az egész összeesküvés terhét
4464 XLII   |                   egész összeesküvés terhét az ő fejére halmozta.~Reszketett
4465 XLII   |                     Reszketett minden tagja az asszonynak.~– Isten malasztja
4466 XLII   |                    szólt kenetteljes hangon az ifjú.~Juliánnát nem bírták
4467 XLII   |                   méltót, s visszaadta neki az imádságos könyvét.~Az ifjú
4468 XLII   |                  neki az imádságos könyvét.~Az ifjú aztán felnyitotta azt
4469 XLII   |                  térdeplő asszonynak.~Amint az beletekinte az imakönyvbe,
4470 XLII   |            asszonynak.~Amint az beletekinte az imakönyvbe, egyszerre ráhanyatlott
4471 XLII   |                 egyszerre ráhanyatlott arra az arcával, s elkezdett hangosan
4472 XLII   |                  Megholt a gyermek!~Ez volt az utolsó fonál, ami a világhoz
4473 XLII   |            jajveszékelni, hogy el ne árulja az üzenethozót.~Ott lehet már
4474 XLII   |                     pergamen! Ragyoghat már az a gyermeknév az aranytól!
4475 XLII   |               Ragyoghat már az a gyermeknév az aranytól! Ha a szemei nem
4476 XLII   |                leányom – rebegé Pelargus. – Az ő irgalma minden földi fájdalmat
4477 XLII   |                 volt ott, hogy a lelkész és az elítélt közötti szóváltást
4478 XLII   |                  Szabad-e üzenetet küldenem az én lelkem jó uramnak a káplán
4479 XLII   |                   összejön vele, mondja meg az én egyetlen édes jó uramnak,
4480 XLII   |                     megbüntetett érte engem az én lelkem.~– El fogom neki
4481 XLII   |                    neki mondani.~– Ha pedig az én édes uramatyámmal találkozik
4482 XLII   |                    nem fog találkozni, mert az elszökék vala, a sáfrányillatot
4483 XLII   |                  szívvel sóhajta fel. Tehát az atyja megszabadult.~Az állelkész
4484 XLII   |                Tehát az atyja megszabadult.~Az állelkész kézszorítása mondott
4485 XLII   |                  Annak azt üzenem… – rebegé az asszony – …hogy nemsokára
4486 XLII   |                    a káplán részesíté a nőt az utolsó úrvacsorájában, amit
4487 XLII   |                   utamon.~Ezzel bezárult rá az ajtó. Magára maradt.~Semmi
4488 XLII   |             Áhította már a halált.~Elővette az imakönyvet; de nem tudott
4489 XLII   |                    mást imádkozni, csak azt az egyet. A többinek nincs
4490 XLII   |                értelme rá nézve, csak ennek az egynek.~Úgy találta ott
4491 XLII   |                     a vérpadot.~Kitekintett az ablakon. Látta maga előtt
4492 XLII   |                    meg semmi többé.~Hisz mi az az emelvény? A Jákob lajtorjája,
4493 XLII   |                     semmi többé.~Hisz mi az az emelvény? A Jákob lajtorjája,
4494 XLII   |                    A Jákob lajtorjája, mely az égbe vezet.~Mi az a fényes
4495 XLII   |                      mely az égbe vezet.~Mi az a fényes kivont pallos?
4496 XLII   |              hóhérlegények a zöld ruhákban? Az Úr angyalai, akik az utat
4497 XLII   |              ruhákban? Az Úr angyalai, akik az utat egyengetik.~Mi az a
4498 XLII   |                 akik az utat egyengetik.~Mi az a fekete kocsi odalent,
4499 XLII   |                    azzal a daróc takaróval? Az Éliás tűzszekere.~Elvesztette
4500 XLII   |                   feljövetele többé.~Ütheti az óra az utolsó negyedet!