bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 VII(1) | Ugyan kérlek, adj majd nekem is abból a statisfactióból
2 IX | folytatá Fabriczius –, s ő nekem egyetlen leányom; nehogy
3 IX | esedezni a gyermekemért; mondja nekem is azt, amit azoknak mondott: „
4 X | szabad megmondanom.~– Még nekem sem?~– Senkinek sem.~– No,
5 X | Hát akkor mit beszéltél nekem főstrázsamesterségről?~–
6 X | hogy arra kérjelek, amit nekem megígértél.~– Hogy a kisfiúcskát
7 X | Én már többet is tudok. Nekem arról is értesülésem van,
8 XI | meg mégis, miért szab ön nekem ilyen nehéz föltételt?~–
9 XII | kedvemben vagyok, elkezdesz nekem kísértetekről mesélni. Addig
10 XIII | bírája vagyok e városnak. – Nekem nem az, kegyelmed! – vigye
11 XIV | doktornak az officinájában; nekem a városházán, Belleville
12 XV | embert az árulásért; de nekem Belleville-re szükségem
13 XVI | körül meg ne csorbítsák? Ezt nekem meg kell értenem, hogy ez
14 XVI | fejedelem küldötte convoit; nekem kellett azt ide bekísérnem.
15 XVI | Tehát feleljen mármost nekem colonelle lovag de Belleville
16 XVI | kegyelmed kezébe?~– De mi közöm nekem a kegyelmetek vasketrecéhez
17 XVI | városház ablakából, pedig nekem az egész leány, Isten úgy
18 XVI | Blumevitztől hallottam; nekem is elbeszélte. S igazat
19 XVI | lőportorony légbe röpült. Ámbár nekem nem jött azt bejelenteni
20 XVI | parázs landsknecht; amelyben nekem eléggé kedvezett Fortuna
21 XVI | találkoztam Blumevitzcel, s nekem elmondott mindent őszintén,
22 XVI | Ki adta ezt a kezedbe?~– Nekem biz ezt a tábornokné adta.
23 XVIII | hagyunk magunkkal beszélni.~– Nekem csak a kardom beszél!~A
24 XVIII | az volt az utolsó szava:~„Nekem csak a kardom beszél!”~Blumevitz
25 XVIII | kapitulációt diktáljak.~– Diktálni? Nekem! – kiálta fel Andrássy.
26 XIX | papirost húztak maguk közé.~– Nekem nem kell sok irkafirka –
27 XXII | szégyenkenyér: abból kolduljatok! Nekem nem kell több kenyérpusztító
28 XXII | Nem kell több imádkozóház! Nekem kaszárnya kell! – Hazaáruló
29 XXII | Onnan jön a mi üdvösségünk? Nekem a ti dicsőségtekből nem
30 XXII | Szólt.~– Te azt mondád nekem, hogy ha én belépni akarnék
31 XXIII | várból az én lázáraimat, nekem odalenn a faluban kellett
32 XXIV | tudnám? Madár sem hozhat nekem hírt atyátok felől.~– Hát
33 XXIV | haljak, itt maradjak: légy te nekem jó kisfiam – suttogá Zsófia.~–
34 XXIV | Elküldeni apának.~– Megígéred nekem, hogy azt megteszed?~A gyermek
35 XXIV | hogy rejtem el: vannak nekem tolvajpolturáim.~– Mik azok,
36 XXIV | ellenébe van fordítva. Ezeket nekem egy vak koldus hordta össze,
37 XXIV | rézpénzt. Most ezekbe jó lesz nekem az aranyakat elrejteni.~
38 XXIV | Hát aztán kim maradna nekem, ha te itthagynál? Sohasem
39 XXIV | szólt utána az öccse. – Nekem megígérte, hogy velünk marad;
40 XXV | Löffelholtznéhoz. – Nem volna-e nekem célszerű magamnak felmenni
41 XXVI | előmutatni, kérlek, adass nekem egyet. Itt vár a szánkóm.
42 XXVI | benne a tallérokat, hát az nekem nagyobb készséggel előteremti
43 XXVI | megrendelve.~– Nem hagyott itt nekem egy levelet az, aki a kocsin
44 XXVI | aki a kocsin utazott?~– Nekem! Nekem! Ki az a nekem? Tartozom
45 XXVI | kocsin utazott?~– Nekem! Nekem! Ki az a nekem? Tartozom
46 XXVI | Nekem! Nekem! Ki az a nekem? Tartozom én tudni, hogy
47 XXVII | művészi szerénységével – nekem a saját honfitársaimhoz:
48 XXVII | Hol akarja elkezdeni?~– Nekem be kell jutnom a királyhoz.~–
49 XXVIII | Az annak lesz baj, nem nekem!~Ehhez a mondáshoz olyan
50 XXVIII | bíró parancsolta így.~– Mit nekem a bíró! – pattogott Andernach
51 XXVIII | keresztülosonni a városon. Nekem a titkos feljelentés következtében
52 XXVIII | Ez ellen én protestálok! Nekem sürgetős küldetésem van
53 XXVIII | hadbíróságnál előadni a kifogásait. Nekem kötelességem az ország békességét
54 XXVIII | a fejével játszik!~– Az nekem szokásom – felelt Alauda,
55 XXVIII | aki rajta utazott? Azt nekem látnom kell.~– Hát akkor
56 XXIX | Bivalyfogattal? Akkor frissen nekem egy hátaslovat ide!~– Ejnye
57 XXIX | karámhoz, hogy hozzon be nekem egy lovat; nem bánom, ha
58 XXIX | gyönyörűséges szép kocsmárosné , ide nekem a legjobb borából! Arannyal
59 XXIX | Hát, bánom is én akárkié! Nekem szükségem van rá; ott veszem,
60 XXIX | hanem mármost teremtsen kend nekem frissen más szerszámot.~–
61 XXX | Andernach lovag –, ha ez a hölgy nekem a múlt este paprikás csirkét
62 XXX | magasságod pár napi haladékot nekem, hogy utánajárhassak, s
63 XXX | asszonyságoddal. Nem mondhatná meg nekem, miért igyekezett engem
64 XXX | itt danolt, sütött-főzött, nekem tokaji bort töltögetett.~
65 XXX | annak az asszonynak, aki nekem paprikás csirkét főzött,
66 XXXI | kegyelmed, hogy hálával tartozik nekem azért, hogy a feleségét
67 XXXI | bosszúsan Blumevitz –, mit nekem a te bolond apádnak az amnesztialevele?
68 XXXI | kegyelmednek még lehet.~– Nekem?~– Az ám. Kegyelmednek.
69 XXXI | Kegyelmednek. Mert nem lehet ám nekem azzal a szóval port hinteni
70 XXXI | hirtelen megint visszakerült. Nekem nem mondta meg, miért? Az
71 XXXI | csettentett a nyelvével.~– Van is nekem Belleville-re gondom!~–
72 XXXI | kegyed közölt velem, mert nekem hivatalosan még meg nem
73 XXXI | kuruc vezért futni hagyom?~– Nekem örömöt, a Heisternek bosszúságot,
74 XXXI | magam igazait függővé tenni. Nekem semmi közöm ahhoz, hogy
75 XXXI | erőltetve arcára. – Még nekem van egy szavam kegyelmedhez.
76 XXXI | nem lehetek kísérője. De nekem itt kell rostokolnom ezen
77 XXXII | lármáznak, verekszenek. Nekem nem kellenek. A selyembogaraim
78 XXXII | könnyel.~– Hogy mondhatod azt nekem, hogy én nem szeretlek téged?
79 XXXII | világot.~– Hát mit hoztál nekem? – kérdé a kisfiú, egy ötvenéves
80 XXXIII | hogy eredj. Te elmondtad nekem a magad keserűségét. Elhiszem,
81 XXXIII | gyönyörűségemet. Te hidd el nekem, hogy édes. Pedig egy dolog
82 XXXIII | méreg. – Hát hallgass ide. – Nekem ma éppen ebben az órában
83 XXXV | megváltoztunk mi magunk. Nekem úgy tetszik, hogy az csak
84 XXXV | mikor rágondolok, s nem kell nekem olyankor semmi öröme, semmi
85 XXXV | Talán irgalmazni fog nekem „ő” is – szólt kitörő fájdalommal
86 XXXV | átadni. Kegyelmed is hozott nekem ajándékot, aminek az értékét
87 XXXV | kegyelmednek egy jó szolgálatot. Nekem is van egy beteg fiam, akihez,
88 XXXV | olyan megszokott utam nekem mindennap elmennem ahhoz
89 XXXV | bizony itt kell hagyni.~– Nekem?~– Rövid időn pedig.~– Mesemondás!
90 XXXV | én nem akarom? Parancsol nekem valaki?~– Azt hiszem, hogy
91 XXXVI | várt reá, s hozzám jött – nekem turbékolt. Olyanok az asszonyok.
92 XXXVI | kincs kitelik belőle. Ma nekem, holnap neked! Egyszer a
93 XXXVI | azért mégis ember!” – „Nekem nincs már fogam, nem tudom
94 XXXVI | amellyel biztattál, elküldenéd nekem ide Krasznahorkára: de lafféta
95 XXXVI | osztják a csókokat, hát nekem jut-e vagy egy?~Pelargus
96 XXXVI | ahová kegyelmed elküldött, nekem a pokol pitvaránál is rettenetesebb
97 XXXVII | neki.~– Kölyök! Ne tarts nekem leckét.~Fabriczius a huzakodók
98 XXXVII | tudod, hogy milyen jó volt; nekem semmi okom sincs rá, hogy
99 XXXVII | hogy azt meg ne tudjam. Nekem mindenütt vannak jó cimboráim,
100 XXXVIII| nyakába csimpeszkedve –, nekem bizony nem árulsz almát
101 XL | hogy ezt az ezer aranyat nekem Wratislaw adta, abból a
102 XL | nagybecsű correspondentiát nekem átszolgáltat, akkor én nemesi
103 XL | perduelliót bizonyító leveleit nekem kezembe adandja, hát azon
|