Fezejet

 1 VI   |           ivott, Amiért is Bercsényi Miklós fővezér uram őkegyelme nem
 2 X    |      drabantjává tette, mint Klimius Miklós holdja a közelébe tévedt
 3 XXI  |  várparancsnokságot István generális Miklós öccsére bízta. Az pedig
 4 XXI  |            ne adja, azt felelte neki Miklós:~– Nem én! Még teneked magadnak
 5 XXI  |            minket a némettől, Ámen.”~Miklós valamikor szerzetes volt.
 6 XXI  |             mihelyt szükség volt rá; Miklós pedig mikor egészen kiment
 7 XXI  |           kitanuljanak, csináltatott Miklós úr mind a kettő számára
 8 XXI  |             a két kis unokatestvérét Miklós nagybátya. Az út mentén
 9 XXI  |         tábornok pompás viseletében; Miklós a fehérbarát csuhájában,
10 XXII |          mint újra kezdeni az ivást.~Miklós felkelt bosszúsan a ki nem
11 XXII |           kegyelmes asszonynak meg a Miklós generálisnak.~Erre az igazságra
12 XXII |       képezte.~– Merre találom meg a Miklós generálist? – kérdé a silbaktól.~
13 XXII |              a pecsétes levelet, ami Miklós generálisnak szólt, s lerázva
14 XXII |             vezető tornác. Ezt hívta Miklós úr a maga templomának.~Ha
15 XXII |             ujját.~– Generális uram.~Miklós nem hallja a megszólítást,
16 XXII |        hordozza; de nemigen magasan.~Miklós fejében csak most kezdett
17 XXII |              elhozására; mert tudták Miklós úrnak ezt a kegyes fogadását.
18 XXII |          mielőtt végrehajtatná azt.)~Miklós hevesen törte fel a pecséteket
19 XXII |        bajusszal, fél szakállal; míg Miklós, akinek még ez sem volt
20 XXII |             énnekem őriző pásztorom.~Miklós rohant fel a templomajtóhoz
21 XXII |             falrepedeztető éneklést. Miklós szava elvész abban meghallgatatlanul.~
22 XXII |         megszólításig sem juthat el; Miklós olyat lök rajta a bal kezével,
23 XXII |           meg a dühöngést.~Bizonyára Miklós is megkapta annak az üzenetnek
24 XXII |             olyan erő volt az, mikor Miklós kezét megragadta, hogy a
25 XXII |            Utoljára a méregtarisznya Miklós odarohant a sokaság közé,
26 XXII |              engem igaz ösvényében!” Miklós a szabad levegőn magához
27 XXII |       panaszra az úrasszonyhoz, hogy Miklós úr mindent bezárt, aztán
28 XXII |        számára.~Zsófia megszokta már Miklós úrnak a rigolyáit (ámbár
29 XXII |       ünnepük a nyomorultaknak. S ha Miklós elzárta előlük a karcost,
30 XXII |           beszédre?~– Ki más, mint a Miklós bácsi? Ő maga is barát volt.
31 XXII |         dobaja zavarta meg.~Az ajtón Miklós bátya toppant be.~Az álmát
32 XXII |             csak maradjanak! – mondá Miklós –, jó lesz nekik is meghallani
33 XXII |         szorítá a két fiát kebléhez.~Miklós odaült háttal ahhoz a rámához,
34 XXII |         valakit méltatlanul? – kérdé Miklós, összefonva karjait a mellén.~–
35 XXII |           nép rossz, a vezetői azok!~Miklós visszafordítá a fejét a
36 XXII |    szidalmazd érte: én imádni fogom.~Miklós olyat kacagott erre a szóra,
37 XXII |       folytatá kegyetlen hidegvérrel Miklós –, hogy egynémely rendelkezésemet
38 XXII |           ide fel a várba – folytatá Miklós.~– Nem én tettem őket koldussá,
39 XXII |           Zsófia látta, hogy a józan Miklós bátyjával van dolga.~Mikor
40 XXII |             de nem hajol.~– Jól van, Miklós – monda neki szelíden. –
41 XXII |               és ezt jól megjegyezd, Miklós! Amivel fenyegetőztél (bizony
42 XXII |          kérdezőre.~– Hm! – ümmögött Miklós, keményen befogva összeharapott
43 XXIII|    szenvedések leánya~Mikor Andrássy Miklós ezt a szót kiejté a száján,
44 XXIII|            kis öcsém füleit! – monda Miklós. – Többet tud az már eddig
45 XXIII|           akikről nóta szól! – mondá Miklós. – Ha ugyan egyáltalában
46 XXIII|         hagyj bennünket megcsúfolni!~Miklós ebben az egész jelenetben
47 XXIII|          Andrássy István hírnöke.~Ha Miklós az aqua toffanával és Hecaténak,
48 XXIII|      panaszuk.~Fenn a várban azalatt Miklós intézkedhetett úgy, ahogy
49 XXIII|           lőcsei kapituláció hírére. Miklós öcs feni a kardját, s kapcáskodni
50 XXIII|       hetekig nem került a szeme elé Miklós. Annak is másutt volt dolga;
51 XXIII|         ember?~– Édes ángyom – kezdé Miklós, száraz, kemény hangon. –
52 XXIII|            érzem semmi változásomat, Miklós. Légy megnyugodva felőlem.
53 XXIII|           viselsz?~– Hagyjuk ezt, jó Miklós. Én nem szólok bele a te
54 XXIII|              a szava e megtámadásra. Miklós folytatá a vádat.~– Ugye,
55 XXIII|           tudta meg az asszony, hogy Miklós szigorú parancsot adott,
56 XXIII|            Tudta jól, hogy ez mind a Miklós bátya mesterkedése. Őróla
57 XXIV |           mindent kibeszélnek), hogy Miklós megírta a bátyjának a választ
58 XXIV |             Miért nem?~– Megtiltotta Miklós bátyám.~– Megtiltotta, hogy
59 XXIV |             talált, narancsot kapott Miklós bácsitól.~– No, és te hány
60 XXIV |           bennünket, a hadnagyok meg Miklós bátya.~– S te azt akartad,
61 XXIV |          szorítá.~– Apám levelet írt Miklós bácsinak Szomolnokról. Miklós
62 XXIV |        Miklós bácsinak Szomolnokról. Miklós bácsi fölolvasta azt a hadnagyok
63 XXIV |        fogadni?~– S mit mondott erre Miklós? – kérdezé heves szívdobogások
64 XXIV |          vett.~– Hát ekkor azt mondá Miklós bácsi: „No, hát csak hadd
65 XXIV |            volt sehol. Azt elvitette Miklós egyszer, mikor Zsófia aludt,
66 XXIV |             a szobájától, s egyúttal Miklós száraz, rekedt hangú kiáltozását.~
67 XXIV |            most! – hörgé indulatosan Miklós. Zsófiának az indulat annyi
68 XXIV |       szeretet lángja volt az rajta.~Miklós odalódítá az anyjához a
69 XXIV |             juhászodni tekintetétől.~Miklós éppen úgy, magában morogva
70 XXIV |           légben lebegni látszó alak Miklós felé, nagy ragyogó szemeiből
71 XXIV |          Esztelen asszony! – dörmögé Miklós, a fejét lesütve, s nem
72 XXIV |              úgy a farkasoktól, mint Miklós bátyámtól.~– Hát aztán kim
73 XXIV |      nagyobbik fiát. Hasztalan volt. Miklós nem bocsátá a cselédet a
74 XXIV |          olyan könnyen! – torkolá le Miklós. – Hisz az előbb még kivert
75 XXIV | templomlépcsőkön, rendeleteket adni.~Miklós a Zsófia szobaajtajában
76 XXIV |            ajtó félig nyitva maradt. Miklós a küszöbön megállva lesett
77 XXIV |             szegény ángyom – dörmögé Miklós, messziről nézve a márványfehér
78 XXIV |         semmitől is meg lehet halni! Miklós elhagyta a halott szobáját.
79 XXIV |    teljesülni a testvér fenyegetése!~Miklós felment a szobájába, mely
80 XXIV |           Most aztán aluszik erősen.~Miklós nyugtalanul járta keresztbe-hosszába
81 XXIV |              A gyermek mélyen aludt. Miklós rátakarta a cifra pokrócot,
82 XXIV |      harangszóra egyszerre azt látja Miklós, hogy csapatjai mind mozgásba
83 XXIV |        parancsoló, mint a generális!~Miklós karjait összefonva a mellén
84 XXIV |           kezükbe kapják a fegyvert.~Miklós bosszankodik rájuk. Mind
85 XXIV |             zászló marad. Hallottad?~Miklós nem akarta, hogy a bátyja
86 XXIV |              lesz! – dörmögé magában Miklós, s maga is felsiet a toronyba.~
87 XXIV |            Egyedül, ahogy megüzente.~Miklós otthagyta a csapatjait,
88 XXIV |              a macska lábára – mondá Miklós.~– Hogyan?~– Hát mikor az
89 XXIV |           esett! – biztatá őt tovább Miklós. – Ha ma jól lősz a célba,
90 XXIV |             célozz jól! – mondá neki Miklós. Ferenc letérdelt az ágyú
91 XXIV |          örömtől sugárzó tekintettel Miklós. – No, most tölts újra!
92 XXIV |                biztatá a hadnagyokat Miklós, akik szintén visszasiettek
93 XXIV |        kiálta nyers hatalmaskodással Miklós. – Nem hókuszpókusz kell
94 XXIV |         templomhoz vezető lépcsőkön. Miklós és a hadnagyok utánafanyalogtak.~
95 XXIV |          Nincsenek csodák! – dörmögé Miklós, erőszakot téve megingatott
96 XXIV |              hozzányúlni.~Végre maga Miklós lépett oda a koporsóhoz,
97 XXIV |   koporsófödelet rátenni – okoskodék Miklós hidegvért tettetve.~Ekkor
98 XXV  |             kimagyarázni maga előtt.~Miklós öccse válaszából megértette,
99 XXV  |             az érsekújvári csatában? Miklós, a dervisgenerális elég