Fezejet

 1 III    |           esztendőben két bírája lesz egyszerre Lőcse városának. Az orákulum
 2 IV     |      oroszlánt tapos, csak kinyújtaná egyszerre a karját, s odamutatna az
 3 IV     |              az ellenzéki asztalvégen egyszerre ketten is felugrottak a
 4 IV     |           szóra Trux uramnak a hangja egyszerre elkezdett vastagból vékonnyá
 5 V      |               tuli, latu, ferre”. Aki egyszerre mind a négy lábát meg nem
 6 IX     |         elmondom a dolgot. Most éjjel egyszerre nagy világosságra ébredek
 7 IX     |              is?~Andrássy István arca egyszerre lángba borult.~– Mit tartozik
 8 IX     |           szóknál egy fejjel látszott egyszerre magasabbá lenni; míg a kuruc
 9 X      |          hiúvá tegye a kínált csókot, egyszerre félrekapva a fejét:~– Eh!
10 X      |              kuruc lovashadnagy.~A nő egyszerre abbahagyta a kávédarálást,
11 X      |              fog a kardja.~Most aztán egyszerre ledobta a földre az egész
12 X      |      álmodoztunk.~A nő arca e szóknál egyszerre átmelegült. Az igaz érzés
13 X      |            Jánosomnak is azért támadt egyszerre olyan nagy verekedő kedve!
14 XI     |           ablakon.~Ezen mind a ketten egyszerre nevettek.~– De még hátra
15 XI     |              de cynoglosso. Hét szem. Egyszerre egyet kell beadni. Egy óra
16 XI     |           orvosi rendeletet átugorva, egyszerre bevett belőle hármat.~Most
17 XII    |       szürcsölgetni, mint a bort: azt egyszerre kell felhajtani.~Rövid időn
18 XII    |          múlva mind a két alak eltűnt egyszerre; a tükörben nem látszott
19 XII    |       erkölcsükre. Hanem erre a szóra egyszerre lángvörös lett az arca.
20 XII    |              szégyenpironkodás közben egyszerre csak fittyet vet, s azt
21 XII    |              pedig két vége van, s ha egyszerre ketten két felől fogyasztják,
22 XII    |          aztán az ámen ki van mondva, egyszerre kigyullad a szenvedély tüze
23 XIII   |         lehetséges, hogy a császáriak egyszerre ott teremjenek a megrongált
24 XIII   |              A nagy hajcihő közepette egyszerre egy erőteljes parancsoló
25 XIII   |             közepén? Mi az, polgárok! Egyszerre helyet adott neki minden
26 XIII   |              bajuk velem?~De most már egyszerre tízen is ordították:~– Megszöktette
27 XIII   |            neki: attól a leány szemei egyszerre felnyíltak.~– Őt újra meglátod.
28 XIV    |            ecce! A gonosz tetanusznak egyszerre vége szakadt. A nyak nem
29 XV     |          mennybeli segítséget, amidőn egyszerre a prédikáció közepén megszólalt
30 XV     |             kijövet. – Mi ütött hozzá egyszerre, hogy olyan nagy archeolog
31 XVI    |   cemeteriumba bevezetteté magát, ott egyszerre olyan szenvedélyes sculptor,
32 XVI    |             mint a futótűz terjedt az egyszerre végig a kuruc tisztek során,
33 XVI    |          nyílt parancsa.~Erre a szóra egyszerre mind felálltak az asztalt
34 XVI    |     pillantást váltott a tábornokkal, egyszerre világ gyulladt az agyában.
35 XVI    |               ühüm”.~(Hogy pödörgette egyszerre tizenkét „ülnök” a bajusza
36 XVIII  |             embert, Fabricziust olyan egyszerre porig alázta, ugyan semmi
37 XVIII  |              kitört az őrültség, hogy egyszerre csak kapta magát, sírni
38 XVIII  |           katonáknak, amire azok mind egyszerre archoz kapták a fegyvereiket,
39 XIX    |           képzelni, hogy teremjen ott egyszerre egy egész ezred a piac közepén,
40 XIX    |       szétzilált fürtökkel; hát akkor egyszerre tudta, hogy mi vár rá.~–
41 XIX    |         aranyai, gyémántjai változtak egyszerre vasporrá, úgy el nem meredt
42 XX     |           harangoznak.~Ettől a szótól egyszerre kijózanult Korponay; mint
43 XXI    |     harminckét zsinórral gombozgatni; egyszerre belebújhat az ember; csak
44 XXI    |           legnagyobb tivornya után is egyszerre megtalálta a józan eszét,
45 XXII   |              meggyulladt papírrongyok egyszerre vérvilágosan lobbantak fel
46 XXII   |       convivák nyaka közé, hogy attól egyszerre mind tüzes emberekké váltak,
47 XXII   |           ahol elhagyta a zsolozsmát, egyszerre: „És szép kies patakon legeltetsz!”,
48 XXII   |              A szegény özvegyasszonyt egyszerre megtámadta ellenség, jó
49 XXII   |               csókjaival halmozza el, egyszerre úrrá lett szívében a düh
50 XXIII  |    figyelmeztetésedre Andrássy István egyszerre csak megváltoztatja az útrendjét,
51 XXIV   |            való, hogy ámítsanak vele.~Egyszerre dobpörgés riasztá fel hallgatag
52 XXIV   |      megjelent a csapatok előtt, azok egyszerre mindkét kézre kapott puskáikkal
53 XXIV   |         plango”.~S erre a harangszóra egyszerre azt látja Miklós, hogy csapatjai
54 XXIV   |        lengyel alamáziát.~Attól aztán egyszerre kigyulladt az arca, a két
55 XXIV   |             ordításával kiáltának fel egyszerre: „Ott jön az áruló! Aki
56 XXIV   |          megeredtek anyjára borultan: egyszerre elmúlt az a kínzó fájdalom
57 XXV    |               a székéről, Juliánna is egyszerre elhagyta a helyét s ugyanazon
58 XXV    |             hogy kristállyá alakuljon egyszerre.~Nagyban és általánosságban
59 XXV    |                 Husz! Husz! – kiálták egyszerre a jelenlevők mind.~– Igen! „
60 XXVI   |             felszakadozván, s a vidék egyszerre kitárulván, a legkisebb
61 XXVIII |              vesztés után a szerencse egyszerre megfordul, s kezdi regressírozni
62 XXIX   |              volt, a másik opálsárga. Egyszerre aztán rögtön beállt a sötétség,
63 XXIX   |             hogy az egész hajdúságnak egyszerre elkiálthatnám vele, hogy
64 XXIX   |           emberlaktalan világ fölött. Egyszerre csak egy széles víztükör
65 XXIX   |         kilenc aranyat, de fölváltva: egyszerre, kilenc tüzes csókra fölváltva!~
66 XXIX   |       virradni kezdett. A mocsárvilág egyszerre fölzendült. Mikor a sík
67 XXX    |             ővele versenyt futtatott?~Egyszerre megakadt a szeme egy arcon
68 XXX    |               aztán ha bekente magát, egyszerre átváltozik csodálatos szép
69 XXX    |            már fejedelem.~Korponaynak egyszerre megeredt a szeméből a könny.~
70 XXXI   |            Ugyan? – suttogá Juliánna; egyszerre átmelegült tekintettel;
71 XXXI   |              meghal, a háza ajtajából egyszerre visszafordul, s egyenesen
72 XXXI   |               szemei előtt járt, ajka egyszerre száraz lett és szederjes,
73 XXXI   |               hangjaival. Juliánnának egyszerre lángvörös lett az arca.~
74 XXXI   |            van: keleti és nyugati. De egyszerre soha sincs nyitva mind a
75 XXXI   |      Szértverték a seregét? Eltűnt az egyszerre, mintha a föld nyelte volna
76 XXXII  |            deszkaszálat repesztenének egyszerre szilánkokká. Jó szerencséje,
77 XXXII  |    mennydörgést meghallotta, a hangja egyszerre megvékonyodott, olyan lett,
78 XXXII  |             meghallá Ghéczy Zsigmond, egyszerre abbahagyott minden dolgot,
79 XXXIII |            üdvözlése. S erre a hangra egyszerre eldobta kezéből az öreg
80 XXXIII |      nekirohant a kartácsos ágyúknak, egyszerre gyávább lett a kísértetmeséktől
81 XXXIII |            csapott volna le a villám, egyszerre kioltá az öreg haragtüzét.
82 XXXIII |     villámcsattanást; s amint a zápor egyszerre elkezdett szakadni, éjjeli
83 XXXIII |              olyanok. Teszem: ha csak egyszerre eléd toppanna az urad, Korponay
84 XXXV   |              feltalált hajdani kedves egyszerre a jégpólus alá távozik tőle.
85 XXXVI  |          kapuját a labancok előtt, ez egyszerre az egész kurucság bálványává
86 XXXVI  |              most, ni, hogy elfeledte egyszerre philosoph elveit, aszkétai
87 XXXVII |               Hogy a bűnbánó Magdolna egyszerre vad fúriává alakuljon át,
88 XXXVIII|           Juliánna kedvenc kicsikéje.~Egyszerre pajkos kedve támad. Odafut
89 XXXVIII|               aztán a vidám terefere; egyszerre mind a hárman beszéltek
90 XXXVIII| Spanyolországból megérkezett, s azzal egyszerre nagy fordulat állt be a
91 XXXVIII|              részéről tapasztaltakat.~Egyszerre csak aztán a nagy féktelen
92 XXXVIII|               kis fiacskám számára.~S egyszerre tele lettek a szemei könnyel.~
93 XLII   |               volt az országban, néha egyszerre több helyen is, az mind
94 XLII   |            beletekinte az imakönyvbe, egyszerre ráhanyatlott arra az arcával,