Fezejet

 1 IV     |                Erős várunk nekünk az Isten!” Benne van e dalban minden,
 2 IV     |           elkésett s most azt végzi. Isten hallgassa meg!)~E zsolozsma
 3 X      |              senki se hallja. Bizony Isten, senkinek se mondom el.
 4 X      |     féltékeny vagy?~– Nem vagyok az, Isten látja a lelkemet. Sokkal
 5 X      |               hogy visszajössz?~– Ha Isten megtart, s kedvez a jó szerencse,
 6 X      |           meg, semmi baj sem lesz.~– Isten hozzád, édesem, sietek a
 7 XII    |              s feleljen helyetted is Isten előtt (ha igazán van Isten?).~–
 8 XII    |           Isten előtt (ha igazán van Isten?).~– Óh jaj, ne káromkodjál!~–
 9 XII    |        kudarcot arattak. S a nemzeti Isten, a magyarok Istene pedig
10 XV     |         illik.~– Úgy? Hát még „Téged Isten dicsérünk” is legyen, azért,
11 XV     |          lett a vége.~– De hát mi az Isten csodája van odakinn! – kiáltott
12 XVI    |      katonaság által fog leszedetni. Isten oltalmazza a mi városunkat!~
13 XVI    |               Így majd csak kihúzzuk Isten kegyelméből gyertyagyújtásig! –
14 XVI    |          pedig nekem az egész leány, Isten úgy tartson, se ingem, se
15 XVIII  |           szeretett leánya, miután – Isten ő szent felsége rendeléséből –
16 XVIII  |            éjszakai szerencsétlenség Isten akarata volt, ő szent felségével
17 XVIII  |        Holnap megint nap, és azután „Isten tudja, hogy lesz, mint lesz?”~
18 XVIII  |                Erős várunk nekünk az Isten!” Előre! Előre! Ölni! Vérben
19 XIX    |            ki kardját.~– Megölhetsz! Isten előtt is újra mondom! –
20 XIX    |         kezdeni kész.~– Jehova Szent Isten, ne hagyj minket! – ordítá
21 XX     |         harang azt mondja: „Boooldog Isten, hooonnan élünk?”, a kálvinista
22 XXI    |           egy Istenük van: a mostoha Isten!~Ezért mindenféle papot
23 XXII   |           földi gőgön a középlény az Isten és az emberek között; nem
24 XXII   |       reggelén; hisz benne van a „jó Isten” (Binye Zeu).~A hírhozó
25 XXII   |           felvan adva!”, hál azt én, Isten Jézus, megváltó Krisztus,
26 XXII   |           levelet a templomban, s az Isten felséges színe előtt olvasni
27 XXII   |       kaszárnyádban parancsolsz! Itt Isten parancsol!~E szóra vadul
28 XXII   |        felvetve, kiáltá:~– Nincs már Isten!~Zsófia összerendülve bocsátá
29 XXII   |        veszni Magyarországot: az nem Isten! Oda Magyarország! – Elárulta
30 XXII   |             hazát Andrássy István!~– Isten némítsa meg a szádat! –
31 XXII   |          kétfejű sast! Ez most az új Isten! Takarodjatok eléje! Nyaljátok
32 XXII   | szenvedéseiről: hogy vezérelte ki az Isten ősapjukat Erdélyországból
33 XXII   |            igaz.~– A másik három: az Isten, a nép és az uram. Azt mondod,
34 XXII   |            nem védelmezem ellened az Isten nevét, az éneklő madarak
35 XXII   |              kéreg a szívük körül.~– Isten bűneinkért sujtol bennünket,
36 XXII   |               Azt mondod, hol van az Isten, ha nem hallja meg annyi
37 XXIII  |         térni az övéi közé. Hozza az Isten szerencsésen. Szerető szívek,
38 XXIII  |            lesz a testvérével, kinek Isten bűnül ne vegye az ő hóbortjait.~
39 XXIII  |            azt mondani, hogy „hozott Isten”. Talán a sejtelme súgta,
40 XXIII  |              a hivatalt bízta rám az Isten; ezt teljesítem, amíg testemet
41 XXIV   |             ezt kell mondani:~„Adjon Isten nyugodalmas jó éjszakát
42 XXIV   |             sírj, anyám! Hát hisz az Isten „egy” gyereknek az imádságát
43 XXIV   |           szóval rebegé:~„Tartsd meg Isten a mi hazánkat, az édest;
44 XXIV   |             jutott valami eszébe.~Az Isten irgalmára kérte Andrássy
45 XXIV   |             s felkötöm a cingulumot. Isten irgalmazzon a mi szegény
46 XXV    |           azt mondanám, hogy „hozott Isten!” Ámbár én nem is sejtem,
47 XXVI   |          császár megbetegedett…~– Az Isten szerelméért! – kiálta fel
48 XXVI   |          levél is azon kezdődik. „Az Isten szerelméért! Végezzék be
49 XXVI   |           talál halni, amit ne adjon Isten, a plenipotentia erejét
50 XXVII  |         éppen, mely Pálffy Jánost az Isten szerelmére kéri, hogy siessen
51 XXVII  |   másvilágról került vissza, ahol az Isten képét ottfeledte az arcáról.~–
52 XXVII  |              amnesztialevelét is, ha Isten megsegít!~És volt gyémántkemény
53 XXVII  |           kérdé a haldokló király.~– Isten szolgálója – monda Juliánna.~–
54 XXVIII |       keresztül elvezetni.~– No hát, Isten segítse az ifjasszonyt.~      ~
55 XXVIII |      magyarázott, Andernach lovag az Isten szerelmére is kérte, hogy
56 XXIX   |             hevenyén, aztán induljon Isten hírével. A pincetokot az
57 XXIX   |           hátamon a nyerget, hogy az isten nyila…~– No, no, lovag uram,
58 XXIX   |            lesz nagy mesterség.~Amit Isten adott, azt el kell Fogadni.~–
59 XXIX   |          kendnek a lováért százat.~– Isten áldja meg a mi urunkat!
60 XXIX   |           neki is az volt a nótája: „Isten adta, nem vettem, szép szerivel
61 XXIX   |              Meg is verte nyomban az Isten, mert amint a kocsit kikerülte,
62 XXX    |          Nagy-Károly.~„Mi I. József, Isten kegyelméből stb. stb.” kezdődik
63 XXX    |          megátkozta.~– Verjen meg az Isten a magad kezével! Ott bűnhődjél
64 XXXI   |             őkegyelmének a felesége. Isten nyugasztalja!~– Mikor?~–
65 XXXI   |              Megesküdtetek rá! Él az Isten, aki meghallotta! Kegyelmes!
66 XXXI   |             Emberek! Nagy urak! Erős Isten! Ne hagyjátok a vérét ontani!
67 XXXI   |              vérét ontani! Hát nincs Isten? Nem hall ég, föld, senki!?”~
68 XXXII  |          félelme Zsigmond úrnak: az „Isten haragja”.~Ő azonban tudós
69 XXXII  |           megvédje magát a rettegett Isten haragja ellen.~A legbelső
70 XXXII  |           hintón utazó elé az „adjon Isten”, válasz rá „fogadj Isten!” (
71 XXXII  |            Isten”, válasz rá „fogadj Isten!” (a kálvinistáknál), a „
72 XXXII  |            humorizálnak, s az „adjon Isten” mellé a szép asszonynak
73 XXXIII |             apját erőtlenné teszi az Isten haragjától való félelem,
74 XXXIII |            és járásokat, amiket csak Isten és én magam tudok; még a
75 XXXIII |           bírád. Bírád az ország, az Isten, az apád, a férjed – még
76 XXXIII |             már lesújtott egyszer az Isten haragja; pedig én nem árultam
77 XXXIII |        árultam el a hazámat, csak az Isten nevét káromoltam. Az álnokságért
78 XXXIII |          uram, mit végezzek? – Ha az Isten haragjától nem rettegek,
79 XXXIV  |         találnak a jégtömkelegből az Isten világára.~Kétségbeeshettek.
80 XXXIV  |        lefelé vagy fölfelé? Azt csak Isten tudja meg.~A daliák e nyugodt
81 XXXIV  |             én terád ítéletet. Az az Isten dolga. El is fogja hozni.
82 XXXIV  |           hallom, hogy meghalt.~– Az Isten szerelméért! Hogy mondhatod
83 XXXV   |            öröme, semmi dicsősége az Isten világának. Ha a gyermekemet
84 XXXV   |          kegyelmezni fog az irgalmas Isten! – sóhajtá a férfi vigasztalóan.~–
85 XXXVI  |             vala hozzám: a mennybéli Isten áldja meg érette; ezt az
86 XXXVIII|              kiálta fel: „Szentséges Isten!”~– Mi az? Nincs nálad?~
87 XXXIX  |            ismerte még.)~– Ah! Hozta Isten kegyelmedet. „Farkast emlegettünk,
88 XLII   |         Ember ítéletét már megkapád, Isten ítéletét még ezután várd
89 XLII   |              pillanatban oltsa ki az Isten a te fiadnak az életét!”~
90 XLII   |        minden tagja az asszonynak.~– Isten malasztja szállja meg lelkedet! –
91 XLII   |           ragyognak többé!~– Fordulj Isten színéhez, leányom – rebegé
92 XLII   |        főúrhoz.~– Kegyelmes uram. Én Isten kezébe tettem le sorsomat.