Fezejet
1 II | királyok alatt telepedtek ide.~A nyelvüket megtartották,
2 II | kegyeikkel elhalmozták, hamvaikat ide temettették, szobraik, sírköveik,
3 II | Lőcsén székhelyét.~Azonban ide a főtemplom falai alá temetkezni
4 III | tábornok túszul küldött ide, a neve Blumevitz; a többivel
5 V | Nomen adjectivum…”~Notabene! Ide nem hozták magukkal az ónémet
6 VII | házasságtörésben éltek; azért lettek ide élő testben befalazva; az
7 VIII | Az őrjárattal jöttem ide, mely a városban cirkál,
8 X | havat, s aztán üljön le ide mellém; szorítok egy kis
9 XI | rundellájából perspektívával néznek ide ránk. Én visszahúzódom,
10 XII | azt a pákoszkodást. Bizony ide rajzolom a kezébe azt a
11 XIII | ezt az aranyos bubafejet ide a vánkosra, s aludjál egy
12 XIII | lábnyomok! Világos.~– Adjátok ide azt a lámpást.~Wencezlauz
13 XIII | bíró. A városházától jött ide a lármára. Onnan intézte
14 XIV | leányt a ketterhäuschenből. Ide hozta ebbe a házba! – kiabálnak
15 XV | taglót ne hordjanak kendtek ide, mert nem tudok tőle mozdulni,
16 XV | genie-tisztemnél. Hozzák ide rögtön.~Értesíték aztán
17 XV | mulasztás már tőle, hogy nem ide sietett az elöljárójához
18 XV | szertartás, nem azért jött ő ide, hogy énekeljen!~– Szép
19 XVI | Ez a halottak fényűzése. Ide bejutni valaha, ez a nagyravágyása
20 XVI | nagyravágyása minden igaz nemesnek. Ide pedig csak érdemek vezetnek.
21 XVI | galambom már egypárszor küldött ide ordináncot holmi parancsolattal;
22 XVI | convoit; nekem kellett azt ide bekísérnem. Odáig könnyű
23 XVI | viadalból okosan megretirálni; ide nem szenátorbölcsesség kell,
24 XVI | gondoltam, tanúnak jöttek ide.~– E szerint tehát kegyelmed
25 XVI | epésen felkacagott:~– No, hát ide azokkal a spanyolcsizmákkal!
26 XVIII | kántorral együtt, küldje ide hozzám, hogy énekeljenek
27 XVIII | mert én nem azért jöttem ide, hogy kegyelmeddel párbajt
28 XVIII | látják. Tizenkét katona néz ide be (a puskacsövén végig).~–
29 XIX | piszkos, hanem aranyos. Nézzen ide kegyelmed. Itt van kegyelmed
30 XIX | mondá:~– Jól van. Hívassuk ide a sereg tisztjeit, hívassuk
31 XIX | sereg tisztjeit, hívassuk ide a város elöljáróit: határozzanak
32 XIX | halk hangon.~– Vezesd őket ide.~Azután visszatért Andrássyhoz
33 XIX | gránátossal, ha áttöröd a falat, ide is bejönnek.~– Hát hogy
34 XIX | és hallgatott fél füllel ide, fél füllel amoda… Hogy
35 XX | az egy napra.~– Na, hát ide tartsd a füledet. Húzok
36 XX | törd el a kardod! Kapj fel ide a nyergembe a hátam mögé,
37 XXII | sejtheté, hogy mi hozza őt ide.~A gyermekeit el akarta
38 XXII | gyermek itten, ha azt a szíve ide vonzza vissza, ha az lemond
39 XXII | szívemben. Nem is azért jöttem ide, hogy téged ingereljelek.
40 XXII | nyomorékot, árvát csődítettél ide fel a várba – folytatá Miklós.~–
41 XXII | tűzzel-vassal megtámadni. Ha jön ide hozzánk: úgy jön, mint aki
42 XXII | téged öleljen, hanem hogy ide hozza azt az asszonyt, azt
43 XXIV | Szállj le csendesen, hozd ide az írószereimet az ágyhoz.~
44 XXIV | levelet ne írhasson.~– Hozd ide az imádságos könyvemet –
45 XXIV | hogy fusson innen!~– Hogy ide siessen!~– Nem hiszed, hogy
46 XXIV | pazarlá el végső erejét.~Ide ne hozza most rossz végzete
47 XXIV | között. – Miért nem hívják ide a bátyámat?~A gyászmenet
48 XXV | indulattól.~– Nézz csak ide – mondá Belleville lovag,
49 XXV | szent napon, amelyen én ide beszállásoltam magamat,
50 XXVI | Hát hiszen eresztem. Adja ide a salva guardiáját.~– Micsoda?~–
51 XXVI | óperenciákra, hanem csak ide a szomszédba.~– És ha nyulat
52 XXVI | elmondta neki, hogy mi hozta ide.~Az irónia még mindig ott
53 XXVI | hintóba, s aztán hajtasson ide a platzkommando elé.~Mikor
54 XXVI | akinek a műhelye éppen ide látszik, a rigósárga hintó
55 XXVI | érti a dolgát, nem kell ide sok magyarázat.~Kezébe vette
56 XXVI | goromba, most importálták ide.~– Nem volt itt az imént
57 XXVII | hiszen a megszálló fél éppen ide akarta őt hozni, a maga
58 XXVIII | amint megmondta, hogy ő ide szállt vendég: egyenesen
59 XXVIII | kapnia. Hol van az a bíró? Ide kell citálni, meg kell neki
60 XXVIII | elégtétel fog adatni.~– Hívják ide a bírót!~A bíró pedig éjfél
61 XXIX | frissen nekem egy hátaslovat ide!~– Ejnye no! Hát még csak
62 XXIX | gyönyörűséges szép kocsmárosné , ide nekem a legjobb borából!
63 XXIX | magát, hogy mint került ide, s mik történtek vele tegnap
64 XXX | a Pintye Gregorét, ami ide volt a benyíló ajtajára
65 XXXI | gyönyörvadásznak a szobája.~Ide lépett be Juliánna, két
66 XXXII | az egytől: a villámtól!~Ide jött haza Juliánna: a fehér
67 XXXII | nincs gyümölcs; mit vágyna ide a gyermek?~Megállt a csalánnal
68 XXXII | szépen. Ez éppen jó lesz ide az én kriptámhoz koszorúnak
69 XXXIII | kocsisára is ráismer. – Ide mert jönni az átkozott!
70 XXXIII | letérdepel eléje.~– Miért jöttél ide? – kérdi fogvacogva az öreg. –
71 XXXIII | Hát most miért jöttél ide? – kérdezé a leányától.~–
72 XXXIII | Mert méreg. – Hát hallgass ide. – Nekem ma éppen ebben
73 XXXIII | megmondanom. Ők nem jöhetnek ide hozzám; mert a labancok
74 XXXIV | Ghéczy Zsigmond kastélyából ide lehetett jutni, a hegyoldalból
75 XXXIV | nyitni a pénztárt.~Ez hozta ide a régi bajtársakat, akiknek
76 XXXIV | emberi hang nem szólalt meg ide alant. S mikor már a zuhanatnak
77 XXXIV | apádtól küldve jössz most ide. Csak egy embert ismerek
78 XXXV | vannak zárva.~– Ki hozta ide ezt a könyvet? – kérdi az
79 XXXV | mankóra támaszkodik.~– Vezesd ide hozzám!~„Kip-kop”, hangzott
80 XXXV | suttogá az asszony.~– Mi hozza ide kegyelmedet? – kérdé Andrássy
81 XXXV | asszony! Téged azért küldtek ide, hogy ezt a szívet még egyszer
82 XXXV | bámultak. Hogy került ez ide, mit akar ez itten? Mind
83 XXXV | csakugyan az érzés hozta ide, a lelkiismeret nehéz lidércnyomása.
84 XXXV | most a bécsi udvartól van ide küldve (az ő jó barátaitól).
85 XXXVI | vendégeknek.” – „Jár is ide vendég ilyen késő ősszel.” – „
86 XXXVI | biztattál, elküldenéd nekem ide Krasznahorkára: de lafféta
87 XXXVII | lovainkhoz eljutni, mert Kézsmárk ide csak egy óra járás, s két
88 XXXVIII| tulajdonképpen azért jött ide fel, hogy azzal beszéljen,
89 XXXIX | egyrészt az is vezette ide a Szepességre, hogy itt
90 XXXIX | támlányára.~– Mi jó szél hozza ide kegyelmedet? – kérdezé Löffelholtzné.~–
91 XLII | Ez nem érzékcsalódás, ím, ide van írva.~Hiszen nincs több
|