Fezejet
1 III | és mind e napig én magam vagyok egyedül Lőcse város főbírája:
2 VI | állnak meg az ajtóban? Nem vagyok én kísértet. Nem is a kulcslyukon
3 VI | ismerem a kijáratát. Én vagyok Fabriczius János, a bíró –
4 VI | megváltozott az arcom; hanem én vagyok az.~Alauda uram pedig jobb
5 VI | volna, rám fogta, hogy meg vagyok bolondulva, megfogatott,
6 VI | helyén van.~– Hát akkor én vagyok a bolond! – kiáltá Alauda
7 IX | némán.~– És mivelhogy én apa vagyok – folytatá Fabriczius –,
8 X | húst. Én csak kapitányné vagyok. Választanom kellett. A
9 X | Te féltékeny vagy?~– Nem vagyok az, Isten látja a lelkemet.
10 X | útra mennél?~– Nem. Babonás vagyok. Csatába menő katonának
11 X | Istenke nem éhes, de én az vagyok.~Pelargus már el is készítette
12 X | de kegyelmed előtt olyan vagyok, mintha üvegből volnék:
13 XI | azzal a szóval, hogy beteg vagyok, de az orvost nem. Másért
14 XI | jutna eszébe, hogy én is vagyok a világon. Hát mibe kerül
15 XII | nem vagy te pápista.~– Nem vagyok az; de fogadásom tartja.~–
16 XII | olyannak, amilyen valósággal vagyok.~– Minden bizonnyal olyannak
17 XII | Mikor legjobb kedvemben vagyok, elkezdesz nekem kísértetekről
18 XII | kísértetbe!” S aztán, ha én vagyok a te gonoszad, s te az én
19 XIII | Belleville?~– No, régen én vagyok. Szavam tartám.~– Én is –
20 XIII | Nem, lovag! Én a bíró vagyok – szólt Fabriczius, leeresztve
21 XIII | lovag úr, én ura és bírája vagyok e városnak. – Nekem nem
22 XIV | Juliskám, galambocskám! Én vagyok itt! Ébredj fel!”~És ecce!
23 XVI | lovagot? Hát „avagy őrizője vagyok én az én atyámfiának”?~–
24 XVI | római katolikus keresztény vagyok. Legutoljára meggyóntam
25 XVI | Köszönöm. Egészséges vagyok.~– Nem azt tudakoltam. Hanem,
26 XVI | neki.~– Hogy én minő hitben vagyok, az az én lelkiismeretem
27 XVI | feleletadást, én kénytelen vagyok ellene kínvallatást alkalmazni.~
28 XVI | engemet a vas kezével. Nem vagyok bírótárs, a vádlott mellé
29 XVI | Csupán csak egy pontot vagyok hajlandó elfogadni a sok
30 XVI | magasba. – Elmegyek. – Nem vagyok már bíró. – Nem vagyok apa. –
31 XVI | Nem vagyok már bíró. – Nem vagyok apa. – Nem vagyok nemesember; –
32 XVI | Nem vagyok apa. – Nem vagyok nemesember; – nem kardhordozó
33 XVI | kardhordozó ember; halott vagyok. Nem keresek semmit. – Nem
34 XVIII | ahogy megjött.~– Halott vagyok. Temetésre várok – mondá
35 XVIII | szemben. Ellenben azért vagyok itt, hogy kegyelmednek,
36 XIX | bevehetetlen erősség ormán.~– Nem vagyok érdemes a magasztalásokra.~–
37 XIX | átkozottak között!~– Úgy van! Az vagyok!~A férj megsuhintá kardját
38 XIX | hóhérát! Megmutatom, hogy én vagyok az igazi szülője, te csak
39 XX | Hahaha! Veszett kedvembe! vagyok ma! Ha csimpolyást kapnék,
40 XXII | tudod, hogy én generális vagyok?~– Megismertem az épületes
41 XXII | ugye?~– Nem én. „Új magyar” vagyok. (Így hívta magát akkor
42 XXII | meg, hogy én csak odafenn vagyok generális, idelenn úgy hívnak,
43 XXII | osztályrészem, aki, amióta nő vagyok, azóta mindig özvegy vagyok.
44 XXII | vagyok, azóta mindig özvegy vagyok. Azt mondod, hol van az
45 XXII | sohasem szoktam kacagni. Nem vagyok jókedvű ember. Inkább kolerikus
46 XXII | minden szenvedéseikért én vagyok adósuk? Ki akarod őket űzni
47 XXIII | megnyugodva felőlem. Egészen jól vagyok.~– Azt csak mondod. Én az
48 XXIII | azzá. De a falvainkban én vagyok az asszony. Azt is az uram
49 XXIII | fogta rám, hogy gyönge szívű vagyok. Hazudozni sem szokásom.
50 XXIII | föl fejét.~– Én több is vagyok, mint asszony, én anya is
51 XXIII | mint asszony, én anya is vagyok.~– Mondhatnád: a Gracchusok
52 XXIII | Hát porkolábom vagy?~– Az vagyok. Te mondád. Magad szolgáltál
53 XXIII | fonogatják selyemhajuk közé! Én vagyok az, aki elítéllek!~Azzal
54 XXVI | De minthogy én egyik sem vagyok, hát nyittasd ki a kaput,
55 XXVI | tegyen hasonlóul.~– Nem vagyok pipás! Töröm a lencséteket!
56 XXVI | kegyelmed! Azóta én halálbeteg vagyok!”~Andrássy István mint a
57 XXVI | neki: „Jöjj haza, halálomon vagyok.” És a nő, aki már hetek
58 XXVII | egész információval, aki nem vagyok kormányférfi, hanem szimpla
59 XXVII | szívem szerint jóindulattal vagyok kegyelmetek iránt, ahol
60 XXVII | kezem ügyébe esik, kész vagyok segíteni azokon, akik Magyarországról
61 XXVII | hogy szerencsétlen anya vagyok, ki a gyermekéért még ilyen
62 XXVIII| mondást: „Én nem asszony vagyok, hanem démon.”)~Ahelyett
63 XXVIII| aki a császár stafétája vagyok?~– Azt akárki mondhatná –
64 XXVIII| golyólövéstől merev.”~– No, az én vagyok.~– Ez az úr, valósággal.
65 XXVIII| Stájerországban szoktuk, odavaló vagyok! Sohase beszéltem lengyelül.~–
66 XXIX | kettőnket.~– Nem magamért vagyok megijedve. De mi lesz veled?
67 XXIX | megmondhatja. Igazhitű hajdúember vagyok, ha kettéfűrészelnek, sem
68 XXIX | van a gazdád?~– Kérem! Én vagyok a kocsmárosné.~– No hát,
69 XXX | királyi ezredes felesége vagyok.~– Tisztelem, úrasszonyom.
70 XXX | lovag cs. kir. kapitány vagyok, én Korponayné Jánosné asszonyságot
71 XXX | vendéglős.~– Megint itt vagyok ám.~– Bánja a ménkü.~– Hát
72 XXX | Ismeri a ménkü.~– Én vagyok az a vendég, aki tegnap
73 XXX | az úr, hogy én nemesember vagyok. Bocskai nemese! Engem ne
74 XXXI | hogy hagyja meg neki! Nem vagyok én Herodiás.~– Ugyan mit
75 XXXI | megköszönte azt.~– Kérelmező vagyok, állnom illik.~S azzal röviden,
76 XXXI | van foglalva, amiket bátor vagyok excellenciádnak íme bemutatni
77 XXXI | őkegyelmességének üzenethordója nem vagyok. Én ügyemet előadtam, kértem,
78 XXXIII| Te bűnös asszony!~– Az vagyok! – szólt Juliánna, nyugodt,
79 XXXIII| Rettegek a villámlástól. – Meg vagyok átkozva. – Gyáva vagyok. –
80 XXXIII| vagyok átkozva. – Gyáva vagyok. – Árulónak fognak tartani,
81 XXXIV | hangon szólalt meg.~– Itt vagyok, uram. Apám küldött. Nektek
82 XXXIV | marad fel tartozásom: itt vagyok: végezhetitek életem; senki
83 XXXV | Láthatja, hogy szigorúbb vagyok magamhoz, mintha karthauzi
84 XXXV | színben. Már ez sem fáj, hozzá vagyok szokva.~Juliánna nagyot
85 XXXV | lehet! Hisz a főispán én vagyok.~– De miután kegyelmed Rákóczi
86 XXXVI | ugye hogy csak méltó párod vagyok?”~A Magas-Tátra már a háta
87 XXXVII| enyémen. Mától fogva nem vagyok ember, csak a szegődött
88 XXXIX | jöttél, hogy megölj? Itt vagyok. Végezd, nem fogok kiáltani.
89 XXXIX | hahotára fakad. Hiszen nem én vagyok az első, aki az amnesztiát
90 XL | sem leánya, sem húga nem vagyok, hagyjon fel a tegezéssel,
|