bold = Main text
     Fezejet                                          grey = Comment text

 501 XVI    |              azt lehet gyanítani abból, hogy minden helyes ok és ürügy
 502 XVI    |               csoda. Szentül azt hitte, hogy Belleville lovag gyöngén
 503 XVI    |                 hát ugyan miért? Azért, hogy bocsássa ki onnan a hóban,
 504 XVI    |              olyan hidegvérrel elnézni, hogy megdermedjen, mint kegyelmed
 505 XVI    |                 fejét. Tudta ő azt jól, hogy ki lenne képes erre a kérdésre
 506 XVI    |                a szemeivel látta volna, hogy Juliánna lopta ki a szobájából
 507 XVI    |                Most már arra is rájött, hogy mire való volt neki azt
 508 XVI    |        képzelete ez asszony nyomdokain, hogy ez maga fusson ki a piacra
 509 XVI    |          leányrablást, kockáztatva azt, hogy ha rajtakapják, magát is
 510 XVI    |        kérdezgette Belleville lovagtól, hogy hát mit tud erről; amire
 511 XVI    |          fölfelé, némajátékkal felelve, hogy ő sem tudós ebben az egész
 512 XVI    |               az is el lett volna érve, hogy pár szót súghatott volna
 513 XVI    |         súghatott volna Belleville-nek, hogy mondja meg igazán, hova
 514 XVI    |           pecsétes levelet a fejedelem, hogy teljes hatalmával erőszakolja
 515 XVI    |              fenyegető arckifejezéssel, hogy Andrássy István maga is
 516 XVI    |          kardjához. Közel voltak hozzá, hogy ott rögtön a két elnök kardot
 517 XVI    |              olyan ismeretes hang volt, hogy aki azt meghallotta, rögtön
 518 XVI    |              meghallotta, rögtön tudta, hogy ki jön a hang után:~Czelder
 519 XVI    |           akciózik, az ember azt hiszi, hogy hat könyöke van; mikor kiegyenesedik,
 520 XVI    |                csillárok; olyan sovány, hogy fegyverrel el nem lehet
 521 XVI    |               az ellenfelének a fejére, hogy az csak elbámul rajta, hogy
 522 XVI    |             hogy az csak elbámul rajta, hogy érte el?~A hangja pedig
 523 XVI    |                hangja pedig olyan éles, hogy neki nincs szüksége a csatában
 524 XVI    |             közkatonák: észre se veszi, hogy bántották. Ha nagyon nevetnek
 525 XVI    |              nevetnek rajta, azt hiszi, hogy nagyon szeretik.~Ellenben,
 526 XVI    |    gyalogosaival a vesztett csatatéren, hogy a szétriadó kuruc hadsereg
 527 XVI    |                aztán érte az a jutalma, hogy minden ember szereti, mindenféle
 528 XVI    |              osztály; annyira szeretik, hogy ha a legdühösebb veszekedők
 529 XVI    |                Ezzel tanúsítva volt az, hogy Czelder Orbán nem tartja
 530 XVI    |         átkozott derék fickó vagy! Hej, hogy szid ott a német odakinn!
 531 XVI    |                Fabriczius bírónak: „Hát hogy vagy, öreg ház!”, s szeleburdiságával
 532 XVI    |                aztán arra szolgál neki, hogy amint meglátja Fabriczius
 533 XVI    |             közül!”~Dehogy veszi észre, hogy itt törvényszék van; azt
 534 XVI    |               éppenséggel nem is sejti, hogy ez az ő két kedves barátja
 535 XVI    |             most éppen közel van ahhoz, hogy kardot rántson, s egymást
 536 XVI    |               hát tudta is azt Czelder, hogy az a hóhér, s ha tudta volna,
 537 XVI    |            ütött a hátára a tenyerével, hogy előre lódult bele. A megajándékozottak
 538 XVI    |              meg hevenyében arra vette, hogy a bíró nem tud erről még. –
 539 XVI    |               tudod?~– Dehogynem tudom, hogy a lőportorony légbe röpült.
 540 XVI    |    pattantyúsokat használtuk. Tudjátok, hogy a tirolok mind bigott pápisták.
 541 XVI    |             kereket oldott, történt az, hogy egy összegyűrt cédulát talál
 542 XVI    |             találta. Ebből azt olvassa, hogy egyike a tiroli foglyoknak,
 543 XVI    |              sor éppen őrá fog kerülni, hogy a gránátokat töltse, fanatikus
 544 XVI    |             volna, amit Blumevitz tett, hogy megköszönöm a szállást hollandus
 545 XVI    |        hollandus módra, s nem várom be, hogy Illés próféta szekerén vigyenek
 546 XVI    |              vádtól felszabadult volna, hogy ő vetteté fel árulásból
 547 XVI    |                hogyan történhetett meg, hogy a császári hadsereg csapatjai
 548 XVI    |               minden pontra azt mondta, hogy „No, majd meglássuk! Nem
 549 XVI    |                amiben pedig azt hittem, hogy legjobban meg fog akadni,
 550 XVI    |              akadni, mint például azon, hogy a császári seregbe átlépni
 551 XVI    |          viseltek: csak úgy morgott rá, hogy „ühüm, ühüm, ühüm”.~(Hogy
 552 XVI    |               hogy „ühüm, ühüm, ühüm”.~(Hogy pödörgette egyszerre tizenkét „
 553 XVI    |              Azután meg azon a másikon, hogy ami donatiókat a fejedelem
 554 XVI    |       impetrálókat. Erre is azt mondta, hogy „no, az természetes”.~(Hogy
 555 XVI    |             hogy „no, az természetes”.~(Hogy gombolkoztak ki! Szűk lett
 556 XVI    |                  Nem káposzta az ember, hogy követ tegyenek rá, mikor
 557 XVI    |          kőfallal nagyon alkalmas arra, hogy egy valóságos fellegvárt
 558 XVI    |                 a petrinyai esperessel, hogy „sed bene habitavimus, ego
 559 XVI    |                    azt ugyan mondhatom, hogy a ti generálistok, Andrássy
 560 XVI    |    feltételsorozatot, amiről azt hiszi, hogy annak minden pontja elfogadhatatlan,
 561 XVI    |                 időt felhasználja arra, hogy a Bercsényitől Lengyelországon
 562 XVI    |           mondhattam neki egyebet, mint hogy az élelmezés nem tartozik
 563 XVI    |               Hanem azt értésemre adta, hogy Löffelholtz ezt a tényt
 564 XVI    |            tartja. s nemcsak azt teszi, hogy a dragonyosezredét a Dunajec
 565 XVI    |            pokoli kín volt, azt tudnom, hogy minő veszedelem fenyegeti
 566 XVI    |                lehetek ottan! Nézzétek, hogy feldagadt a fejem búbja,
 567 XVI    |             ajtónak nekirontottam vele, hogy keresztültörjem!~Ezen aztán
 568 XVI    |                 savanyú, olyan savanyú, hogy ha ránézett a vízre, ecet
 569 XVI    |            nobiliknek azt a kívánságát, hogy a templom körül kívánnak
 570 XVI    |                kapitány úr előadásából, hogy a múlt éjjel történtekben
 571 XVI    |            semmi árulás.~Mind rázúgtak, hogy „igaz! úgy van!”~– És így
 572 XVI    |              Még hátra van az a kérdés, hogy hová lett az a leány? Hová
 573 XVI    |               végigcsapott az asztalon, hogy mind a huszonnégy kalamáris,
 574 XVI    |             persze! No, persze! Persze, hogy persze! Ezt teneked csak
 575 XVI    |              Mindenki ránézett; látták, hogy sápad el arca, szemei hogy
 576 XVI    |              hogy sápad el arca, szemei hogy merednek ki: két kezében
 577 XVI    |          kívánok semmit. – Még azt sem, hogy a templom mellé temessenek.~–
 578 XVII   |              összevissza nem bujkáltam, hogy mi módon történhetett volna
 579 XVII   |              történhetett volna meg az, hogy egy asszony eláruljon egy
 580 XVII   |        koszorúzott hősök! És különösen, hogy hajthatta volna végre egy
 581 XVII   |             hozzá oly csalfán mosolyog? Hogy történhetett ez? – Hisz
 582 XVII   |              csapatok. És méghozzá úgy, hogy észre ne vegye senki.~A
 583 XVII   |                  A história azt mondja, hogy így történt: – s azzal otthagy
 584 XVII   |                 halad el a város alatt, hogy annak a vizét nemcsak hogy
 585 XVII   |              hogy annak a vizét nemcsak hogy a vízárokba nem lehetett
 586 XVII   |              azt a stratagémát követte, hogy félmérföldnyivel feljebb
 587 XVII   |               alá az összegyűjtött víz, hogy boldog volt, aki elmenekülhetett
 588 XVII   |                 Ezt a kutat úgy hívták, hogy „Durst”. Azért hívták így,
 589 XVII   |              arról tudomással nem bírt, hogy mit és mi irányban ásnak,
 590 XVII   |                 de azon feltétel alatt, hogy idegenhez nem fog férjhez
 591 XVII   |           bármiféle magyar nemes úrnak, hogy városukban saját házzal
 592 XVII   |             csak olyan magas és széles, hogy egy ember áthaladhat rajta.~
 593 XVII   |            gépezet, mely arra szolgált, hogy a külvilággal való összeköttetést
 594 XVII   |         elevenen megnyúznak. Elég arra, hogy aki arra téved, duplázott
 595 XVII   |               félénk leányt arra bírta, hogy a sötét föld alatti folyosón
 596 XVIII  |                nem volt.~Aki azt hiszi, hogy no, most mindjárt valami
 597 XVIII  |      Löffelholtz tábornokné asszonyság, hogy örömmel tudósítja őt, miszerint
 598 XVIII  |           szívén a jeget az a gondolat, hogy egyetlen leányát a pellengérketrecbe
 599 XVIII  |              fázzon, hadd dideregjen! – Hogy a hóhér ki fogja seprűzni
 600 XVIII  |               sírjon, hadd sikoltozzon! Hogy a törvényszék árulónak marasztalja
 601 XVIII  |                    Hanem az a gondolat, hogy a leánya pápistává lett,
 602 XVIII  |                a leánya pápistává lett, hogy férjhez ment egy labanchoz!
 603 XVIII  |            Inkább mondták volna felőle, hogy becstelen ringyó lett belőle,
 604 XVIII  |           ablakokra.~A lelke divinálta, hogy ezt a szívére mért csapást
 605 XVIII  |             Hanem küldj el a seniorhoz, hogy szedje össze a diákokat
 606 XVIII  |              együtt, küldje ide hozzám, hogy énekeljenek el. Te írd meg
 607 XVIII  |                a torkuk, azt gondolták, hogy a halottakat is delectálja
 608 XVIII  |               álmodott? Csak azt tudja, hogy mindkettőben üdvözült volt.~
 609 XVIII  |         futamodott Fabriczius esetének, hogy a főbírón újra kitört az
 610 XVIII  |                újra kitört az őrültség, hogy egyszerre csak kapta magát,
 611 XVIII  |              kezdett az elnöki székben, hogy aztán lerakta a bírói süveget,
 612 XVIII  |                 lemondott a bíróságról, hogy otthagyta a tanácstermet,
 613 XVIII  |                kardtokjával hadonászva, hogy otthon lefeküdt, a kántort
 614 XVIII  |               aztán kimondta a végzést, hogy minden ember ártatlan! A
 615 XVIII  |                 és azután „Isten tudja, hogy lesz, mint lesz?”~Fel is
 616 XVIII  |        csendességvolt Lőcse falai közt, hogy azt még a bakter kiáltása
 617 XVIII  |      kivilágítva, annak a bizonyságául, hogy a tiszt urak sem maradtak
 618 XVIII  |            strázsa.~Ennek sem tetszett, hogy a hó a szeme pilláira ragad,
 619 XVIII  |          találta ki a leleményes hajdú, hogy a hátát fordította kifelé,
 620 XVIII  |         báránykám!~Hiszen igaz is volt, hogy a patkányok nyugtalankodtak,
 621 XVIII  |                a szokatlan mozgalomnak, hogy az ő csendes birodalmukon
 622 XVIII  |               után, hát akkor ahelyett, hogy lefeküdjék a castrum dolorisra,
 623 XVIII  |                volna inkább a feladata, hogy odaálljon a pallosával ahhoz
 624 XVIII  |              eszét, s így eshetett meg, hogy reggel négy órakor egy egész
 625 XVIII  |           mindig nem vette észre senki, hogy benn a városban az ellenség.~
 626 XVIII  |        hálószobájáig mehetett, anélkül, hogy valaki csak meg is szólította
 627 XVIII  |                meg is szólította volna, hogy kit keres.~Andrássy mindig
 628 XVIII  |                Blumevitz hidegvérrel –, hogy az alvó őrséget fellármázza:
 629 XVIII  |           Andrássynak az jutott eszébe, hogy „van!”~Itt a háta mögött
 630 XVIII  |            nőnek a hírét, nevét, azért, hogy ő megmeneküljön? Szabad-e
 631 XVIII  |                 János előtt felfedezni, hogy a két háznak egy közös sikátora
 632 XVIII  |          deszkatábla képezett. S tudta, hogy mi az?~Meg volt riadva.~
 633 XVIII  |               Mitől ijedt meg?~Attól-e, hogy a meglepett Andrássy a közös
 634 XVIII  |              használni a menekülésre, s hogy ezzel őt semmivé teszi?~
 635 XVIII  |               halálnak. Ő igazán hitte, hogy egy vasakaratú ember meg
 636 XVIII  |             tudja erőszakolni az ember, hogy jöjjön elő, ha az nem akar
 637 XVIII  |          nyavalyást – tolta maga előtt, hogy világítson neki a házlabirintuson
 638 XVIII  |                 szeméből Fabricziusnak, hogy menten felugrott az ágyból.~–
 639 XVIII  |                én nem azért jöttem ide, hogy kegyelmeddel párbajt vívjak;
 640 XVIII  |              Ellenben azért vagyok itt, hogy kegyelmednek, generális
 641 XVIII  |                tanácsolom kegyelmednek, hogy bocsássa alá nyugodtan azt
 642 XVIII  |                vele tenni, tartok tőle, hogy a katonáim félreértik, s
 643 XVIII  |            pillanatban látta Blumevitz, hogy Andrássy háta mögött valami
 644 XVIII  |              ideje sem volt találgatni, hogy mi lehet az, amint a másik
 645 XVIII  |                föleszmélni. Észreveszi, hogy itt sokan látják. Tizenkét
 646 XVIII  |             azok elhatározhatták volna, hogy vajon szokás-e engedelmeskedni
 647 XVIII  |                az orruk előtt az ajtót, hogy a visszacsörömpölő puskacsövek
 648 XVIII  |            csalfaság. Más is tudja azt, hogy „à un renard, un renard
 649 XVIII  |                  szóljon az embereinek, hogy ne ütögessék a hátamat olyan
 650 XVIII  |              mit tehetett egyebet, mint hogy teljesítette a szép asszony
 651 XVIII  |         keresztül kiáltva a katonáknak, hogy „bei Fusz!”~– No lássa! –
 652 XVIII  |          csukája, s egyikünk sem tudja, hogy ki tartja fogva a másikat?~–
 653 XVIII  |              alól. Higgye el kegyelmed, hogy a sanszok mind a két fél
 654 XVIII  |                kezdték csak észrevenni, hogy hová jutottak? Egy közös
 655 XVIII  |                 pisztolya sárkányait –, hogy kegyelmetek legcélszerűbben
 656 XVIII  |    cselekednének, ha most elhatároznák, hogy néhány órai fegyvernyugvást
 657 XVIII  |      jelenlétében. Remélem, ezredes úr, hogy kegyelmednél készen van
 658 XVIII  |                 De nem volt ám az elég, hogy cifra pergament, a lefityegő
 659 XVIII  |                  Parancsolja kegyelmed, hogy megmutassam:~– Kérem. Azt
 660 XVIII  |             nagy zsivajban úgy látszik, hogy nem hallották meg elég világosan.~–
 661 XVIII  |              polgároknak megmagyarázza, hogy a generális ablakából lengő
 662 XIX    |                rá – felelt Blumevitz –, hogy el fogom felejteni, amit
 663 XIX    |                 se tudjon arról semmit, hogy itt a háta mögött van egy
 664 XIX    |             Andrássy inte a vendégének, hogy üljön le, s azzal helyet
 665 XIX    |           kegyelmed át fogja azt látni, hogy ezek a feltételek nem olyanok,
 666 XIX    |    ellenségeskedést.~– Azt nem mondtam, hogy így akarom, de ha kényszerítenek
 667 XIX    |   kényszerítenek rá, megteszem.~– Arra, hogy fenyegetését beváltsa kegyelmed,
 668 XIX    |                kényszeríti senki; arra, hogy megmásítsa, igen sokan.
 669 XIX    |               azt akarom kétségbevonni, hogy ma és ehelyett még csinálhat
 670 XIX    |        királynak, s a többi, látva azt, hogy a meghódoltak kegyelemmel
 671 XIX    |               határozottan azt felelem, hogy „nem!” De a magyar király
 672 XIX    |                magyar nemzet irányában, hogy amíg a kezeiket egy erős
 673 XIX    |           kezünkből, sem én, sem más.~– Hogy kegyelmed nem teszi le,
 674 XIX    |              teszi le, azt elhiszem, de hogy más nem teszi-e le, abban
 675 XIX    |              akar ezzel mondani?~– Azt, hogy minden szentnek maga felé
 676 XIX    |               partra. Bizony nem nézik, hogy milyen annak a rúdnak a
 677 XIX    |           inkább a vízbe fulladok, mint hogy egy rúdnak a végét megfogjam,
 678 XIX    |              nem sokat törődik ezzel?~S hogy még maróbb, szívetetőbb
 679 XIX    |             ellen. Az egyik például az, hogy akik a kuruc helyőrségből
 680 XIX    |                   Igenis, azt kívánjuk, hogy aki nem akar a király hűségére
 681 XIX    |          legalább arra tegyen le esküt, hogy a császári seregek ellen
 682 XIX    |                 tiszt mind számít arra, hogy előléptetéssel jöhet át
 683 XIX    |               ez meg abban csalatkozik, hogy a német hajdúinak hűségére
 684 XIX    |                nagyon sok oka van arra, hogy kegyelmedhez hűséges legyen.~
 685 XIX    |                 Erről el kell ismernem, hogy kitűnő, sőt a császáriaknál
 686 XIX    |                Csak egy hibája van. Az, hogy egészen idegen. A tüzérség
 687 XIX    |                vehette észre kegyelmed, hogy a sáncágyúk nekünk, az ostromló
 688 XIX    |          pufogathat az ágyúval anélkül, hogy az ellenfélnek egy hajszálát
 689 XIX    |            hajszálát meggörbítené. – De hogy tökéletesen meggyőzzem kegyelmedet
 690 XIX    |          meggyőzzem kegyelmedet afelől, hogy Du Près de Belleville lovagra
 691 XIX    |           bezárt ajtó figyelmezteté rá, hogy itt van a világ bedeszkázott
 692 XIX    |             Senki sem kételkedik abban, hogy kegyelmességed, amíg a harci
 693 XIX    |                 míg a világ világ lesz, hogy olyan mély sebet nem ütött
 694 XIX    |                firmamentumán. Megtudta, hogy hova lett az arcképalbuma.~
 695 XIX    |                Hiszen nem mondhatá meg, hogy azoknak a képeknek a torzított
 696 XIX    |                Rákóczi Ferenc táborába, hogy ismertesse meg a fejedelemmel
 697 XIX    |          rábízott szerepet, s ahelyett, hogy szolgálta volna József királyt
 698 XIX    |              kívánsága az úrasszonynak, hogy a császár ruházza át a kisfiára
 699 XIX    |        sztropkói uradalomba.~– Igen. És hogy adjon a fiának bárói címet.~–
 700 XIX    |                 volna.~– Értem. Afelől, hogy a király fog-e logikát találni
 701 XIX    |            fog-e logikát találni abban, hogy ami érdemekért Korponay
 702 XIX    |                 mondhatom kegyelmednek, hogy azok igen nyomatékosak.
 703 XIX    |                  mert bizonyosan tudja, hogy a férje vissza fogná azt
 704 XIX    |                kisfiát a hopmesterével, hogy az apa el ne vihesse azt
 705 XIX    |      értekezésnek az lett az eredménye, hogy mind a két fél meghosszabbította
 706 XIX    |               Fabriczius parancsolatát, hogy a háza tetejét rögtön leszedesse:
 707 XIX    |        Fabriczius még mindig azt hitte, hogy a császári katonaság a főkapun
 708 XIX    |               el nem lehetett képzelni, hogy teremjen ott egyszerre egy
 709 XIX    |              vakablakot ott a közfalon, hogy majd akkor ő, a hívek és
 710 XIX    |                 Az meg azt gondolta ki, hogy a vízvezeték alagútján keresztül
 711 XIX    |                 dobosok ugyan hirdetik, hogy „veszteg legyen minden ember,
 712 XIX    |                látja ottan.~– Én tudom, hogy mit csinálok! De te mért
 713 XIX    |                  ide is bejönnek.~– Hát hogy kerültek azok oda? – szól
 714 XIX    |               az ajtón, s mégsem tudod, hogy viseled! Keresd ki! Hatos
 715 XIX    |                 csak az járt a fejében, hogy az ő alagútja el van árulva,
 716 XIX    |               alagútja el van árulva, s hogy azon keresztül folyvást
 717 XIX    |                semmit sem tudott arról, hogy a házából van egy rejtett
 718 XIX    |             támasztott a lelkében, mint hogy a kisebbet észrevehette
 719 XIX    |                 tőle.~Az jutott eszébe, hogy a vízvezetéki alagútnak
 720 XIX    |                 lódította el maga elől, hogy az meg se állt a szobája
 721 XIX    |              hát akkor egyszerre tudta, hogy mi vár rá.~– Mit tettél?
 722 XIX    |                 felrántotta őt hevesen, hogy az arcába nézhessen.~– Mért
 723 XIX    |             hazája hóhérát! Megmutatom, hogy én vagyok az igazi szülője,
 724 XIX    |                 akkor is eszébe jutott, hogy komédiát játsszék. Úgy tett,
 725 XIX    |               oly erővel taszítá őt el, hogy az hanyatt estében nagyot
 726 XIX    |           Szegény bolond! Azt gondolta, hogy ott van a fia. Amióta a
 727 XIX    |                zűrzavaros jeleneteivel, hogy nem ért rá utánajárni, hol
 728 XIX    |          szobájába, körülnézett, látta, hogy fel van vetve mind a két
 729 XIX    |                Kitámolygott a szobából, hogy megkérdje az asszonytól,
 730 XIX    |             méreg futotta el Korponayt, hogy még rá is szedik! Azt hitte,
 731 XIX    |                félj! Nem boszorkány az, hogy seprűt kapjon a térde közé,
 732 XIX    |                 ember leánya. Én tudom, hogy merre futott el! Csak gyere
 733 XIX    |           kibújtak, szétnéztek, látták, hogy az itten konyha. Mielőtt
 734 XIX    |               hatolnának, tüzet raktak, hogy a gránátjaik kanócát meggyújtsák,
 735 XIX    |            olyan szép neked ez a világ, hogy sajnálod eltemetni magaddal
 736 XIX    |            tűzrakásba beléhajítani.~No, hogy ezt a párbeszédet a belopózott
 737 XIX    |               magukat a lyukhoz vissza, hogy az volt a boldogabb, aki
 738 XIX    |            valakinek azt mondták volna, hogy az aranyai, gyémántjai változtak
 739 XIX    |               járásáról lehetett látni, hogy mondja. Egyik tenyeréből
 740 XIX    |    lőszerkészlet, amit ő arra tartogat, hogy majd az ellenséget halomra
 741 XIX    |           füllel ide, fél füllel amoda… Hogy alkudoznak az egyik szobában
 742 XIX    |               és az ő kis fiacskájáról. Hogy dicsérik őt jó anyának,
 743 XIX    |                  A másik szobában pedig hogy átkozzák, hogy kínálják
 744 XIX    |           szobában pedig hogy átkozzák, hogy kínálják a poklok bosszúálló
 745 XX     |          konyhaajtóban állt és bámulta, hogy „sül meg” az ő puskapora
 746 XX     |             Csitt! Hallga!~– Hát tudod, hogy mit beszélnek? A pápista
 747 XX     |         táncolhatnám!~Fabriczius látta, hogy bolond ez; ezzel nem lehet
 748 XX     |              nyílik a piacra, megnézni, hogy mi folyik odalenn a külső
 749 XX     |                 János pedig megmutatta, hogy csimpolyás nélkül is tud
 750 XX     |                 Attól lehetett tartani, hogy egyszer fejbe üti magát
 751 XX     |                 Jól megpaprikázza neki,~Hogy korsó keljen neki.~           
 752 XX     |              Most hirdetik ki a piacon, hogy a vezérek aláírták a kapitulációt:
 753 XX     |        Megugattatom én azt a kutyabőrt, hogy úgy fog vonítani, mint mikor
 754 XX     |             sietett, felajánlotta neki, hogy a lőcsei polgárság az utolsó
 755 XX     |            előre megjósolt Andrássynak: hogy amint a Czelder Orbán német
 756 XX     |                 volt erre az egy napra, hogy Lőcse, a hatalmas, a gazdag,
 757 XXI    |        krasznahorkai várkapitányságnak, hogy mihez tartsa magát.~Gömör
 758 XXI    |                kell a húst úgy eltenni, hogy esztendőkig elálljon (még
 759 XXI    |            bátyja, jól a lelkére kötve, hogy semmiféle potentátnak a
 760 XXI    |                miatyánk volt.~Ahelyett, hogy „de szabadíts meg minket
 761 XXI    |      kiborotválva.~Ő maga is tudta azt, hogy milyen szelíd, jámbor ábrázata
 762 XXI    |                ábrázata van, amiért is, hogy a lehető tévedést eloszlassa,
 763 XXI    |                tudta róla minden ember, hogy ez nem pap.~Nem is járt
 764 XXI    |                  Ő ugyan azt állította, hogy az templom és imádkozás;
 765 XXI    |                 szólásmódját, tudhatta, hogy mikor ő azt mondja: „gyerünk
 766 XXI    |        templomba?”, akkor ez azt teszi, hogy „pince”, a cinterem a maga
 767 XXI    |               az a nagy különbség volt, hogy István a legnagyobb tivornya
 768 XXI    |             tatárok. Azok nem értették, hogy mit beszél, s azoknak gyönyörűség
 769 XXI    |             velük játszani.~Azt mondta, hogy ő neveli őket.~Hiszen tudománya
 770 XXI    |              azt értette nevelés alatt, hogy a gyönge kis teremtéseket
 771 XXI    |                Azt is megengedte nekik, hogy egyszer-egyszer a pipájából
 772 XXI    |              akármelyik kuruc virginás.~Hogy minden jól nevelt úrfiaknak
 773 XXI    |                 előtornácban jövünk rá, hogy a következő évtized is belevegyítette
 774 XXI    |               hálószobája; csak akkora, hogy két ágy elfért benne; egy
 775 XXI    |           országban abban serénykedtek, hogy kéz-láb nélkül maradt embereket,
 776 XXI    |             azalatt Zsófia azt művelte, hogy összeszedte mindenünnen
 777 XXI    |               gyönyörűségről lemondott, hogy az ápoltjai szükséget ne
 778 XXI    |                elégelte meg. Tudta jól, hogy vannak szemérmes szegények,
 779 XXI    |             pórkunyhót se látogatatlan; hogy szóra ne bírja a néma szenvedést,
 780 XXI    |            mások tettek abból a korból, hogy ki-ki csak a maga nemzetének,
 781 XXI    |            zsidó? Elég volt azt tudnia, hogy szerencsétlen. A boldogok
 782 XXI    |                folytatta, s úgy került, hogy a boldogtalanok végighallgatták
 783 XXI    |        prédikációját, s egyik se bánta, hogy a másikat meghallgatta.
 784 XXI    |             Hadd szokjanak eleve hozzá, hogy minden ember hitét tiszteletben
 785 XXII   |              amit más asszonyok tettek, hogy a gyermekeit maga mellé
 786 XXII   |            munkáját. A nő küldetése az, hogy nevelje az új ivadékot;
 787 XXII   |            hihetett volna egyebet, mint hogy ahányszor ő gondol arra,
 788 XXII   |             ásítva, kiadá a rendeletet, hogy az ünnepnapra el kell hát
 789 XXII   |               murmutérok! Nem látjátok, hogy hasatokra süt a nap? Gyantázni
 790 XXII   |              napnak össze kell ragadni, hogy kiteljen belőle az örvendetes
 791 XXII   |                  Itt előbb kikérdezték, hogy ki fia, mi járatban van?~
 792 XXII   |                 járatban van?~Elmondta, hogy Lőcséről jön a brigadéros
 793 XXII   |               templomban lesz. Ne félj, hogy rá ne bukkanj!~A huszár
 794 XXII   |             suhancnak a kukta fajtából, hogy jártassa meg egy kicsit,
 795 XXII   |        tartókban nem is arra való volt, hogy a sötétséget elűzze, inkább
 796 XXII   |               csak tájékozóul szolgált, hogy az ember a falba ne üsse
 797 XXII   |           telemerített kanállal. Látja, hogy nincs neki pohara.~– Hát
 798 XXII   |          ihatnám, generális uram.~– Hát hogy tudod, hogy én generális
 799 XXII   |                 uram.~– Hát hogy tudod, hogy én generális vagyok?~– Megismertem
 800 XXII   |              akkor a hű fáraóivadék.)~– Hogy olyan fekete a pofád!~–
 801 XXII   |            mosom.~– No hát, tanuld meg, hogy én csak odafenn vagyok generális,
 802 XXII   |          generális, idelenn úgy hívnak, hogy „szent atyám!” Hát honnan
 803 XXII   |                 asszony? Danolja-e még, hogy:~Nem szeretem az uramat;
 804 XXII   |                No, hát tudd meg, fickó, hogy én megesküdtem, hogy aki
 805 XXII   |             fickó, hogy én megesküdtem, hogy aki ebben a várban énelőttem
 806 XXII   |           fogadását. S csak attól függ, hogy elfelejtse, mielőtt végrehajtatná
 807 XXII   |            messze eltartva azt magától, hogy a medence lángja jobban
 808 XXII   |                 rézmedencét, nem bánta, hogy a forró fogantyúitól vargát
 809 XXII   |            érdemes convivák nyaka közé, hogy attól egyszerre mind tüzes
 810 XXII   |              levelet, s amint megtudta, hogy azt a templomban találja,
 811 XXII   |                cigányész sugallta neki, hogy ott legszárazabb helyen
 812 XXII   |                 kellett azt tanúsítani, hogy a türelem az első erény
 813 XXII   |              erős éneklők: azt tartják, hogy ha az ember az Istenhez
 814 XXII   |         sejtelme sem. Ő csak azt tudta, hogy a császári seregek erős
 815 XXII   |               Megnyugtatta magát avval, hogy hiszen nem rontja vele a
 816 XXII   |             Végül biztatja az asszonyt, hogy a béke nemsokára helyre
 817 XXII   |                messze van már az a nap, hogy ő is visszatérhet a kedvesei
 818 XXII   |                lök rajta a bal kezével, hogy a jámbor istenszolgája hanyatt
 819 XXII   |                 majd jobban meghallják, hogy mit beszél!~Csak Zsófia
 820 XXII   |                Miklós kezét megragadta, hogy a felbőszült férfi, mint
 821 XXII   |               meggörbíté a térdeit úgy, hogy a vele szemben álló gyöngéd
 822 XXII   |             olyan szörnyű varázsa volt, hogy még az éneklő gyülekezetnek
 823 XXII   |              kies patakon legeltetsz!”, hogy a riadó harsogó énekszóban
 824 XXII   |                a nagy dühéből. Átlátta, hogy biz ez sem egy generálishoz,
 825 XXII   |           sütés-főzéshez, akkor látták, hogy minden be van zárva az orrul;
 826 XXII   |               panaszra az úrasszonyhoz, hogy Miklós úr mindent bezárt,
 827 XXII   |                 rigolyáit (ámbár sejté, hogy ez a mostani aligha maradandóbb
 828 XXII   |             egész napot azzal töltötte, hogy a két fiacskáját bevitte
 829 XXII   |         tetteiről, nagy szenvedéseiről: hogy vezérelte ki az Isten ősapjukat
 830 XXII   |            Erdélyországból csoda módon, hogy menekült utána a hű felesége,
 831 XXII   |                képén is a tekintetéből, hogy ezt meg nem ejté se félelem,
 832 XXII   |          kardját, s úgy szétverte őket, hogy azt se tudták, hányfelé
 833 XXII   |                az a csuda történt vele, hogy mély álmában visszatért
 834 XXII   |             beszélt neki a túlvilágról, hogy mikor reggel fölébredt a
 835 XXII   |           jövedelmét mind arra áldozta, hogy török rabságba jutott magyar
 836 XXII   |            derék egy bolond lehetett!~– Hogy mondod, kisfiam? - kérdé
 837 XXII   |               kérdé elbámulva Zsófia.~– Hogy úgy meg tudott ijedni egy
 838 XXII   |                  s tudom, úgy elraknám, hogy elmenne a kedve többet elhagyni
 839 XXII   |                 mielőtt megtudta volna, hogy milyen élet van ezen a világon.
 840 XXII   |                a tekintetéből sejtheté, hogy mi hozza őt ide.~A gyermekeit
 841 XXII   |              voltát, célszerűnek látta, hogy maga kezdje meg a támadást.
 842 XXII   |              tiedet. Azért, mert tudom, hogy az azoknak nem fáj; de a
 843 XXII   |                 és az uram. Azt mondod, hogy azoknak nem fáj a sértés.
 844 XXII   |                 nem fáj a sértés. Igaz, hogy az én szavam csak gyönge
 845 XXII   |                hozzá, még ha tudnám is, hogy hol van? De azt sem tudom.
 846 XXII   |                az éles tőr. Gondolj rá, hogy gyermekek hallják.~– Szokjanak
 847 XXII   |               gyermekei előtt?~– Azért, hogy tanulják azt a névtelen
 848 XXII   |                mögöttem) tudatja veled, hogy elárulta a hazáját.~– Nem
 849 XXII   |                ivadék elfeledheted azt, hogy ősszülőid egy öltő ruhában
 850 XXII   |                Nem is azért jöttem ide, hogy téged ingereljelek. Ez cudarság
 851 XXII   |             vassal verek vissza. Arról, hogy most ő maga a német, hogy
 852 XXII   |               hogy most ő maga a német, hogy ő az, aki a császári haddal
 853 XXII   |         kegyetlen hidegvérrel Miklós –, hogy egynémely rendelkezésemet
 854 XXII   |                az imádkozóházban? Igaz, hogy heveskedtem, az első fúriában
 855 XXII   |            vezekelsz helyettünk. Tudom, hogy a te szívednek ez gyönyörűség.
 856 XXII   |             Gömör megyei mezei hadakat, hogy legyen elég haderőm a megszálló
 857 XXII   |                 kizárnám!~Zsófia látta, hogy a józan Miklós bátyjával
 858 XXII   |                bort; olyan józan marad, hogy még álma sincsen. Olyankor
 859 XXII   |              nem küzdött ellene; tudta, hogy hasztalan az. Ez csak törik,
 860 XXII   |           szerint. Ámbár én nem hiszem, hogy ez a próba bekövetkezzék.
 861 XXII   |     tiszttartómnak kiadom a rendeletet, hogy az vagyonom rovására lássa
 862 XXII   |                talán mámoros fővel is), hogy te még a mi templomunkból
 863 XXII   |               Mert bizony mondom neked, hogy amilyen alázatos, hosszan
 864 XXII   |               küszöbét át akarod lépni, hogy azt megszentségtelenítsd,
 865 XXII   |             Forrt benne minden indulat, hogy egy élő teremtésre akadt,
 866 XXII   |                 A hideg dölyf tiltotta, hogy valami választ adjon e fenyegetésre,
 867 XXII   |              azt hiszed, szent asszony, hogy ez az ember itten azért
 868 XXII   |                    Te azt mondád nekem, hogy ha én belépni akarnék abba
 869 XXII   |                és megsújtalak vele úgy, hogy te lész az, aki soha többet
 870 XXII   |           égetik a tömjént. – Tudd meg, hogy a te bálványképed nem azért
 871 XXII   |              azért siet Krasznahorkára, hogy téged öleljen, hanem hogy
 872 XXII   |               hogy téged öleljen, hanem hogy ide hozza azt az asszonyt,
 873 XXIII  |         iskolájába. Mit tudott ő arról, hogy egy csupa érzelmekből összealkotott
 874 XXIII  |           szándékainak. Ha tudta volna, hogy mit tesz, akkor is megtette
 875 XXIII  |               tudta. Hozzá volt szokva, hogy az urak, mágnások, generálisok
 876 XXIII  |          férjeikről azt a hírt hallják, hogy asszonyok bolondulnak utánuk.
 877 XXIII  |              asszonyt, aki felől tudta, hogy ő ragadta magával hódító
 878 XXIII  |               ért. – Elrabolt egy hőst, hogy egy főkötő bábot csináljon
 879 XXIII  |         gyűlöletet Zsófiának a szívébe, hogy váljon ölő méreggé a szívében
 880 XXIII  |               nagyobbik fiának a fejét, hogy ne hallja, amit apjáról
 881 XXIII  |        Eldanolja neked azt a Ferkó úgy, hogy szebben se kell.~E szónál
 882 XXIII  |              magad! Szólalj meg! Mondd, hogy nem igazak, amikkel vádolnak!
 883 XXIII  |                amikkel vádolnak! Mondd, hogy szeretsz minket! Ne hagyj
 884 XXIII  |   rimánkodhatnál előtte. „Mit gondolsz? Hogy hinnéd felőlem? Tehetnék
 885 XXIII  |             mert rossz, hiszed; s elég, hogy megtagadd, azt tudnod, hogy
 886 XXIII  |             hogy megtagadd, azt tudnod, hogy jó.~– Hát ne legyek én az,
 887 XXIII  |                  S aztán nem elég neki, hogy maga hiszi, azt akarja,
 888 XXIII  |                 maga hiszi, azt akarja, hogy minden ember tudja, és segítsen
 889 XXIII  |            Leírja levélbe a gyalázatát, hogy olvassák.~És ezt adták a
 890 XXIII  |               adták a kezébe Zsófiának, hogy világosítsa fel az elméjét
 891 XXIII  |               vele.~Tanulja meg belőle, hogy az a bálvány, amit ő imádott,
 892 XXIII  |               cserépből van.~Tudja meg, hogy a szerelem csak mese; a
 893 XXIII  |                  Nevetik ezt a bölcsek! Hogy ölhetne meg valakit olyan
 894 XXIII  |               panaszszavát.~Megértette, hogy a várából ki kell takarodniuk
 895 XXIII  |              fordította minden gondját, hogy azoknak a sorsát tegye elviselhetővé.
 896 XXIII  |                 Boldognak nevezi magát, hogy férje leveléből megérthette,
 897 XXIII  |      balszerencse híreiről. Hozzáteszi, hogy a Mindenható őrizze meg
 898 XXIII  |                el az ő hites ura előtt, hogy Krasznahorkán egy kis zenebona
 899 XXIII  |            vigyázzon a hazajövetelénél, hogy itt meglehet, összekoccanása
 900 XXIII  |        különösen figyelmezteté az urát, hogy a Stracenó-völgynek ne vegye
 901 XXIII  |                akarnak vetni a számára, hogy tőrbe csalják, mint Ocskay
 902 XXIII  |                 tudta neki azt mondani, hogy „hozott Isten”. Talán a
 903 XXIII  |                 Talán a sejtelme súgta, hogy új halálkínt hoznak a számára.
 904 XXIII  |               eddig senki se fogta rám, hogy gyönge szívű vagyok. Hazudozni
 905 XXIII  |            mellett – még azt is teszed, hogy levelet írsz az uradnak.~–
 906 XXIII  |             megerősít abban a hitemben, hogy egyik asszony csak olyan,
 907 XXIII  |             neki a szerelme morzsáiért, hogy ajándékozzon neked is belőle.
 908 XXIII  |                 is belőle. Kérd szépen, hogy tartson meg asszonyának.
 909 XXIII  |           rabszolgáknak neveled, azért, hogy az apjukhoz hasonlók legyenek.~
 910 XXIII  |                 szobám itt!~– Szeretem, hogy valahára tűzbe jönni látlak.
 911 XXIII  |               haragudni soha. Most már, hogy haragszol, éppen nem megyek
 912 XXIII  |                 Andrássy Istvánnak azt, hogy: édesem, kedvesem, drágám,
 913 XXIII  |             Ugye, megírtad neki azt is, hogy ha jön Gömörbe, elkerülje
 914 XXIII  |          suttogá elámulva a nő.~– Kell, hogy történjenek! Olyan csodák,
 915 XXIII  |       cselédjétől tudta meg az asszony, hogy Miklós szigorú parancsot
 916 XXIII  |                szigorú parancsot adott, hogy Zsófiát többé a várkapun
 917 XXIII  |            megmondta a dervisgenerális, hogy ha csak egy makulányi írást
 918 XXIII  |              biztatásba került rávenni, hogy imádkozzék már, s akkor
 919 XXIII  |           némettől!”, hol meg ahelyett, hogy „bocsásd meg a mi bűneinket,
 920 XXIII  |                nem szabad! – Tudta jól, hogy ez mind a Miklós bátya mesterkedése.
 921 XXIII  |                mondott el neki mindent, hogy mi történik odakinn a várban.
 922 XXIII  |                se nézte volna az ember, hogy odafigyel. De még azt is
 923 XXIII  |                azt is meg tudta ítélni, hogy ki milyen rosszban töri
 924 XXIII  |                 kuruc katonák után! De, hogy mik azok a nóták, azt nem
 925 XXIV   |          cselédek mindent kibeszélnek), hogy Miklós megírta a bátyjának
 926 XXIV   |                 életét, s tudatta vele, hogy ő erről Zsófiát értesíté,
 927 XXIV   |               Nem volt már annyi ereje, hogy az ágyból fölkeljen. Az
 928 XXIV   |           kerülte ki az éles figyelmét, hogy a Ferkó fiú, mikor az ima
 929 XXIV   |           Miklós bátyám.~– Megtiltotta, hogy az apádért imádkozzál? Miért?~–
 930 XXIV   |             látnak. Megérté egy szóból, hogy azok odakinn sokszor mondogatják
 931 XXIV   |                 el a gyermeket becézni.~Hogy elmulassza róla a sírást,
 932 XXIV   |         céloztam jól.~– De hát miért?~– Hogy lássák, milyen rosszul lövök.~–
 933 XXIV   |              bátya.~– S te azt akartad, hogy azok azt lássák, milyen
 934 XXIV   |                 magához az anyja fejét, hogy a fülébe sugdoshasson.~–
 935 XXIV   |           sugdoshasson.~– Én hallottam, hogy mit beszéltek a hadnagyok!
 936 XXIV   |                 hadnagyok! Úgy mondták, hogy mi is halljuk. Tudod már,
 937 XXIV   |               mi is halljuk. Tudod már, hogy apánk megjött?~A nő szíve
 938 XXIV   |                 kelepcét?~– El ám! Hej, hogy szitkozódnak a hadnagyok!~–
 939 XXIV   |               szidták. Arról beszéltek, hogy a szomolnoki úton nem kerülhetett
 940 XXIV   |                  Rátalált. – Azt vélte, hogy kitalálta a rejtélyt. –
 941 XXIV   |                 a szívében. Nem akarta, hogy róla álmodjék.~– De hát
 942 XXIV   |               álmodjék.~– De hát azért, hogy a hadnagy urak haragudtak,
 943 XXIV   |              azt a hadnagyok előtt úgy, hogy mi is hallottuk. Apánk írja,
 944 XXIV   |               is hallottuk. Apánk írja, hogy ő itt van egész hadsereggel
 945 XXIV   |             szorítá kebléhez a kisfiát, hogy szinte megfojtotta az ölelésével.~
 946 XXIV   |            kisebbik még csak azt teszi, hogy rosszul lő, de a nagyobbik
 947 XXIV   |           egymást.~– Hát ha azt akarod, hogy meg ne haljak, itt maradjak:
 948 XXIV   |            Zsófia aludt, a cselédjével, hogy levelet ne írhasson.~– Hozd
 949 XXIV   |              apró betűket kellett írni, hogy ráférjen a papírra minden
 950 XXIV   |                fel azzal a szándékával, hogy Krasznahorkára jöjjön most.
 951 XXIV   |                Emlékezett rá a gyermek, hogy azt így tették máskor is.~–
 952 XXIV   |              Józsi fiú.~– Hát te tudod, hogy mit akarok vele?~– Elküldeni
 953 XXIV   |              apának.~– Megígéred nekem, hogy azt megteszed?~A gyermek
 954 XXIV   |                a levélvivőnek. Vigyázz, hogy meg ne találják nálad!~–
 955 XXIV   |              nálad!~– Óh, tudom én azt, hogy rejtem el: vannak nekem
 956 XXIV   |                 srófolni, belül üresek, hogy egy arany elfér bennük.
 957 XXIV   |                 Arról ismerni meg őket, hogy az írás meg a fej a két
 958 XXIV   |            ilyeneket azért készítették, hogy a kolduló barátok elrejtsék
 959 XXIV   |                hálát emelt az Istenhez, hogy fiának nemcsak jó szívet
 960 XXIV   |         felkölté a kisfiát, s kiküldte, hogy keresse fel azt a cigányt,
 961 XXIV   |              még ebéd ideje?~Kiszámítá, hogy a déli harangszó után, amikor
 962 XXIV   |               indulat annyi erőt adott, hogy föl tudott emelkedni helyéről,
 963 XXIV   |          szobájában!~– Úgy? Elfeledtem, hogy szépen be kell kocogtatni
 964 XXIV   |               testvérgyilkosságot, mint hogy az én gyermekemet lázítsd
 965 XXIV   |              embernek, mikor közeledik: hogy fusson innen!~– Hogy ide
 966 XXIV   |         közeledik: hogy fusson innen!~– Hogy ide siessen!~– Nem hiszed,
 967 XXIV   |              ide siessen!~– Nem hiszed, hogy én beváltom azt, amivel
 968 XXIV   |                amivel megfenyegettem?~– Hogy te beváltod, hiszem, de
 969 XXIV   |                 te beváltod, hiszem, de hogy én meg fogom akadályozni,
 970 XXIV   |                  A nő pedig érezte már, hogy jön közelebb az ég! Hangzik
 971 XXIV   |                ő megígérte, megfogadta, hogy még azért a szentséges szent
 972 XXIV   |                hallgat soha! Megígérte, hogy ittmarad, megvédeni azokat,
 973 XXIV   |                 frajj pedig mondá neki, hogy a bárónő haldoklik.~– Ejh!
 974 XXIV   |           gyóntatóját kérte fel Zsófia, hogy beszéljen a lelkére Miklósnak,
 975 XXIV   |                Miklóst, s elmondá neki, hogy egy haldokló kívánságát
 976 XXIV   |           belehalt.~Nem hinné az ember, hogy ilyen semmitől is meg lehet
 977 XXIV   |                hagyta hervadni magában, hogy amazzal örömeit megossza.
 978 XXIV   |                padlata úgy van alkotva, hogy az alatta levő boltozat
 979 XXIV   |              Minden tudomány arra való, hogy ámítsanak vele.~Egyszerre
 980 XXIV   |           tusakodásából. Eszébe jutott, hogy mára rendelte a várőrség
 981 XXIV   |                Ezúttal az volt a szava, hogy „mortuos plango”.~S erre
 982 XXIV   |             egyszerre azt látja Miklós, hogy csapatjai mind mozgásba
 983 XXIV   |                 Csak abban különböznek, hogy az egyik zölden eszi meg
 984 XXIV   |         lazarétum fölé szoktak kitűzni, hogy ha embersége van az ellennek,
 985 XXIV   |           Hallottad?~Miklós nem akarta, hogy a bátyja megtudja a felesége
 986 XXIV   |                 azt vele.~Bosszantotta, hogy így olvadoznak ezek a kemény
 987 XXIV   |                a fejéből; panaszkodott, hogy olyan nehéz a feje, mint
 988 XXIV   |              gyere, legény, mutasd meg, hogy mit tud egy igazi Andrássy,
 989 XXIV   |               examenre. Majd meglássuk, hogy felel a legény a kérdésre?~–
 990 XXIV   |                  Bizony nem is arra ám, hogy „hányat tojik a pityer”~–
 991 XXIV   |                 meg az examinatoroknak, hogy a kis ágyúddal hogy tudsz
 992 XXIV   |    examinatoroknak, hogy a kis ágyúddal hogy tudsz igazi célba lőni?
 993 XXIV   |              elverte Krasznahorka alól, hogy még a parókája is lemaradt
 994 XXIV   |                régen nem látta az apja. Hogy megnőtt azóta!~Amint a lonkán
 995 XXIV   |              apját, akiről azt mondják, hogy hazaáruló lett, maga ítéli
 996 XXIV   |                 többet az apámra! – Ah, hogy szorítja most is a szívemet!
 997 XXIV   |                várba, amint azt látták, hogy Andrássy István megfordult,
 998 XXIV   |           kisebbik fiú. – Nem látjátok, hogy él? Hiszen reánk néz!~Nem
 999 XXIV   |         koporsóhoz, azzal a szándékkal, hogy visszahajtja a halott karját
1000 XXIV   |               öcsémmel összebeszéltünk, hogy egyikünk itt fog mindig