1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2086
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1001 XXIV | s mi nem engedjük meg, hogy őt eltemessék, míg apánk
1002 XXIV | öccse. – Nekem megígérte, hogy velünk marad; nem hagy el
1003 XXIV | könnyeik prizmáin keresztül), hogy az arc valóban mosolyog.~
1004 XXV | tragice fogta fel a dolgot, hogy a saját fiával ágyúztattak
1005 XXV | öccse válaszából megértette, hogy az ő ismeretsége Korponaynéval
1006 XXV | mind egymásra. Elképzelé, hogy mi lehet azokban? Keserű
1007 XXV | kezéhez sem jutottak volna.~Hogy a stracenói völgyben ellene
1008 XXV | vezényelte, az a feladata volt, hogy a gömöri várakat, szépszerével,
1009 XXV | embereitől hallotta meg, hogy a krasznahorkaiak miben
1010 XXV | utasítása volt a fővezérségtől, hogy mindenféle fegyveres összeütközést
1011 XXV | szemeinek tüze ostromolja őket.~Hogy aztán másképp ütött ki a
1012 XXV | kisfia lő rá kis ágyújával, s hogy a lövés komoly volt, arról
1013 XXV | atyai szívét; hanem aztán, hogy tovább gondolkozott rajta,
1014 XXV | dervisgenerális elég hóbortos, hogy hasonlót tegyen. Inni is
1015 XXV | eszű gyermeket fellovalni, hogy eszköze legyen egy ilyen
1016 XXV | számára nem talált mentséget.~Hogy ő nem bírta a fiát ettől
1017 XXV | tettől visszatartóztatni! Hogy nagyobb volt a gyűlölete
1018 XXV | hirdeté a fekete zászló, hogy halott van a várban.~Senkire
1019 XXV | Blumevitznek nem mondta el, hogy mi történt vele Krasznahorka
1020 XXV | csak annyit tudatott vele, hogy az öccse védelmi állást
1021 XXV | azt mondta rá mosolyogva, hogy „jól van”, s köszöntette
1022 XXV | Tudja azt Blumevitz jól, hogy nem Löffelholtz tábornokot
1023 XXV | nevezetes dolog is történt, hogy a kapitulált Lőcse katonai
1024 XXV | összezavarta a gondolatait, hogy azt sem tudta, melyikre
1025 XXV | Hát én biz azt mondanám, hogy „hozott Isten!” Ámbár én
1026 XXV | őszintén meg kell mondanom, hogy ennek a szobának van egy
1027 XXV | engedni még gondolatban sem, hogy a szép asszony maga árulta
1028 XXV | mondani Belleville lovagnak, hogy „ugyan mit kacagsz most?”,
1029 XXV | most?”, de tartott tőle, hogy az még jobban fog akkor
1030 XXV | befalazott rejtek arra mutat, hogy őt nem árulta el az asszony.~–
1031 XXV | nagylelkűségnek részemről, hogy ezt a kedves emlékű szobácskát
1032 XXV | mintha otthonába menne, de hogy ilyenféle jogon (a fiscus
1033 XXV | valami maleficiuma? Persze hogy volt.~Az udvart léhűtő cselédnéppel
1034 XXV | Az inas azt felelte rá, hogy csak tessék besétálni: odabenn
1035 XXV | természetesnek találva, hogy egy bárónak az anyja nem
1036 XXV | Jobb arról nem beszélni. Hogy Löffelholtz hogy tudott
1037 XXV | beszélni. Hogy Löffelholtz hogy tudott beleszeretni, az
1038 XXV | kérdés.~És mindamellett, hogy ennyire nem volt szép, mégis
1039 XXV | convertált pápista úrnő! Tudjuk, hogy mi az?~Éppen most is mind
1040 XXV | azért mégsem volt rábírható, hogy valami hozzá intézett magyar
1041 XXV | mikor Andrássy azt kérdezé, hogy mi lesz ez a szép munka,
1042 XXV | olyan bőbeszédűséggel, hogy senki tóle szóhoz nem juthatott;
1043 XXV | dames-nak az a stratagémája van, hogy minden kérdésre, amit az
1044 XXV | verbunkos hadnagyai Belzebubnak! hogy még a háta is borsózott
1045 XXV | sem lehet), lehetetlen, hogy módot ne találjon megszabadulni
1046 XXV | egy pillanatnyi alkalom, hogy egymással megegyezzenek,
1047 XXV | kellett bírnia Bécsben, hogy tervei sikerüljenek. Be
1048 XXV | Be kellett bizonyítania, hogy érdemes mindarra, amit a
1049 XXV | azt felelte neki Andrássy, hogy „ez az én szenvedélyem!”
1050 XXV | asztalnál. Azért jó játék ez, hogy annyi ember vehet benne
1051 XXV | Haust” úgy fellicitálta, hogy senki sem bírt vele konkurrálni,
1052 XXV | Szétnézett a papa után, hogy a virtuális örökségére nem
1053 XXV | circumspectus szokása volt, hogy mikor a fiát veszteni látta,
1054 XXV | eltűnt a szobából; tudva, hogy ennek az lesz a következése,
1055 XXV | ennek az lesz a következése, hogy tőle kér kölcsön.~Ez a körülmény
1056 XXV | szobába, kicsinyben múlt, hogy valami váratlan meglepetés
1057 XXV | betolta az ajtózár reteszét, hogy senki se jöhessen utánuk.~
1058 XXV | államtitkokkal terhes leveleket, hogy idehozza őket a köpenyege
1059 XXV | mákszemnyi kavics kellett, hogy kristállyá alakuljon egyszerre.~
1060 XXV | egymáson keresztül-kasul, hogy a legélesebb eszű diplomatát
1061 XXV | összevissza volt zavarva, hogy ahány ember, annyiféleképpen
1062 XXV | e levelekben. Keresték, hogy hol tegyék meg őket földesuraknak.~
1063 XXV | Pálffytól az ellentmondás, hogy az Istenért, azt ne bántsák,
1064 XXV | udvartól jött a replika, hogy aki a hűségét manifesztálni
1065 XXV | megint visszaírt nekik, hogy amihez nem értenek, ugyan
1066 XXV | szó. Példaképpen említék, hogy milyen okosan tette, hogy
1067 XXV | hogy milyen okosan tette, hogy idejekorán megtért a király
1068 XXV | főúr odavetőleg említi, hogy még Andrássy nem volt Bécsben,
1069 XXV | azt is meg lehetett tudni, hogy hanyatlik rohamosan Rákóczi
1070 XXV | Juliánnának az arcáról látszott, hogy most nem őróla gondolkozik
1071 XXV | nagy szolgálatokat tettek, hogy érdemeseknek találtattak
1072 XXV | mely tiltotta neki eddig, hogy élvezze az élet örömeit.~
1073 XXV | Én magam is azt tenném, hogy felmennék.~– Úgy lesz! Holnapután
1074 XXV | vallásos discussio sodrába, hogy egyszer csak azt vette észre
1075 XXV | észre az egész társaság, hogy benne vannak a reformáció
1076 XXV | vitában, s azon disputálnak, hogy ki volt nagyobb, Luther-e
1077 XXV | mind.~– Igen! „Husz” volt. Hogy nem jutott eszembe! Pedig
1078 XXV | vitába. Ő tudta azt jól, hogy mégiscsak Husz apóról, a
1079 XXV | csak azért volt kezdve, hogy ővele tudassák, hol fog
1080 XXVI | kellett több kémszemlészet, hogy a haditervét megállapítsa.
1081 XXVI | utazott is, meg nem állhatá, hogy ebédre vagy vacsorára ott
1082 XXVI | Andrássynak az volt a haditerve, hogy ő nem szól senkinek, hanem
1083 XXVI | volt annak a felfogására, hogy ezúttal nagyon kímélni kell
1084 XXVI | kockáztatná. Tudniillik, hogy titokban mindent szabad
1085 XXVI | azért adatott kinek-kinek, hogy mást tegyen vele boldoggá,
1086 XXVI | s az asztrakán süvegébe, hogy csak a szemei látszottak
1087 XXVI | kapuszobából, s meg akarta tudni, hogy kinek hívják azt, aki a
1088 XXVI | tábornok jó jelnek vette, hogy a katona nem ismert rá;
1089 XXVI | strázsamester megbiztatta, hogy csak várjon, míg ő visszajön.~
1090 XXVI | visszatért, s azt mondta, hogy kegyeskedjék a tisztelt
1091 XXVI | Nagyon bosszús volt rá, hogy minek hívatta fel!~– Hát
1092 XXVI | oda a nevéhez urambátyám, hogy Csíkszentkirályi? Akkor
1093 XXVI | Csíkszentkirályi? Akkor tudtam volna, hogy ki az, de így nem találtam,
1094 XXVI | guardiáját.~– Micsoda?~– Hát, hogy vidimáljam.~– Miféle salva
1095 XXVI | urambátyám, ne gondolja, hogy most is a régi Magyarországban
1096 XXVI | találta, s elmondta neki, hogy mi hozta ide.~Az irónia
1097 XXVI | nálatok most az a rend, hogy a városból kimenőnek salva
1098 XXVI | ahhoz mi köze valakinek, hogy én hova és meddig utazom?
1099 XXVI | csupán arra való, hahaha, hogy minden stációra, ahol lovat
1100 XXVI | előre üzenhessek stafétával, hogy ott készen várjanak a postaháznál
1101 XXVI | avisója.~– Pedig, hidd el, hogy jól tennéd, ha elfogadnád.
1102 XXVI | Andrássy közel volt hozzá, hogy ezt mondja: no, hát nem
1103 XXVI | súgta a fülébe:~– Tudod, hogy én mindig hűséges cimbora
1104 XXVI | filiszterségnek azt találgatni, hogy te merre utazol? Az intrika
1105 XXVI | közöttünk marad. Tudod te azt, hogy ki az a Belleville? Egyszer
1106 XXVI | leküldött egy ordináncot, hogy menessze haza a szánkóját,
1107 XXVI | kocsmában a parádés kocsisát, hogy fogja be a négy szürkét
1108 XXVI | kuruc bandák ólálkodnak, hogy utamat állják?~– Azok ellen
1109 XXVI | legfeljebb azért tennék, hogy kegyes pártfogásodat kikérjék.
1110 XXVI | felolvasásokat.~Minden ember tudta, hogy a tábornok elutazott valamerre.
1111 XXVI | azon vette észre magát, hogy dalolni kezd, hirtelen a
1112 XXVI | elárulni a diagnózis alatt, hogy mi véleménye van a baja
1113 XXVI | rögtön útra akart kelni, hogy ő megy Bécsbe.~– De ugyan
1114 XXVI | nehezen tudták rávenni, hogy legyen türelemmel, várja
1115 XXVI | ágyban fekve.~Alig várhatta, hogy megvirradjon. Útra kelt.
1116 XXVI | Útközben kelle észrevennem, hogy mind a négy keréktalpon
1117 XXVI | keréktalpon lóg az abroncs! Jó, hogy a kocsi össze nem tört az
1118 XXVI | bográcsot. Anyádnak mondd meg, hogy készüljön a vacsorához.
1119 XXVI | minden okos ember tudja, hogy négy keréksínt levenni,
1120 XXVI | megkínálta a dohányzacskójával, hogy tegyen hasonlóul.~– Nem
1121 XXVI | mint a kecske a kútban! Hogy verje agyon az ember az
1122 XXVI | maga. Ha meglátja, tudom, hogy elfelejti, hogy mi az „ursus”-
1123 XXVI | tudom, hogy elfelejti, hogy mi az „ursus”-nak a genitivusa!~–
1124 XXVI | mulatság. Eszébe jutott, hogy Juliánna sokszor emlegette,
1125 XXVI | egyedül.~Rég ideje már, hogy a vadászat nemes mulatságát
1126 XXVI | meg a hazatérő vadászt, hogy „No, ugye, hát van Poprádon
1127 XXVI | először történik az Poprádon, hogy a hintós uraságnak elvész
1128 XXVI | zöld szoba úgy berendezve, hogy abból egy másik szoba nyílik,
1129 XXVI | megjövendölte volna neki, hogy szerencse éri-e ma, vagy
1130 XXVI | nem tehet egyebet, mint hogy a tornácba kiül, Husz apóval „
1131 XXVI | folytatott értekezésben), hogy ő Poprádon Husz apónál fogja
1132 XXVI | ürügy a gyorsutazóra nézve, hogy miért maradjon meg éjszakára
1133 XXVI | lepte meg a poharazókat, hogy a kakas-lomnici út felől
1134 XXVI | utazóhintajaikon.~Bizonyos volt felőle, hogy Juliánna az, aki érkezik.~
1135 XXVI | lesietett a vendéglő kapujába, hogy ő lehessen az első, aki
1136 XXVI | hatalmasan fújta a trombitát, hogy a szemközt jövőket kitérésre
1137 XXVI | volna a vendéglő előtt, vagy hogy behajtott volna annak az
1138 XXVI | Andrássy mellett, anélkül, hogy a bőrfüggöny meg is mozdult
1139 XXVI | is az az ötlete támadt, hogy a hintaját, kigondolt ürügy
1140 XXVI | még nem csalta meg egy is.~Hogy őt még csak meg sem látták
1141 XXVI | postáknál pedig az a jelmondás, hogy „gyorsaság – nem boszorkányság!”
1142 XXVI | kétsége sem volt aziránt, hogy Juliánna ott fogja őt bevárni.~„
1143 XXVI | Asszonyság? Mit tudom én, hogy asszonyság-e vagy uraság?
1144 XXVI | nekem? Tartozom én tudni, hogy kinek hívják az urat?~–
1145 XXVI | levélborítékon.~No, iszen elképzelte, hogy mi van a levélben belül!
1146 XXVI | sem tartotta érdemesnek, hogy feltörje rajta a pecsétet.
1147 XXVI | El nem tudta képzelni, hogy mi történhetett ezzel az
1148 XXVI | történhetett ezzel az asszonnyal, hogy az őt itthagyja a faképnél?~
1149 XXVI | homályos képzelődése volt, hogy a csalfa asszony őt csak
1150 XXVI | Összebeszélt mindenkivel, hogy titkolják el a megérkeztét.
1151 XXVI | a gondolatra vetemedett, hogy utána fog vágtatni lóháton
1152 XXVI | esze csak azt mondta neki, hogy annyira mégse tegye ki se
1153 XXVI | fogja értesíteni arról, hogy miért másította meg a szándékát.~
1154 XXVI | egyik méreg éppen arra jó, hogy a másik méregnek a hatását
1155 XXVI | annak a sorait.~Elgondolta, hogy az a nő, akit ő annyira
1156 XXVI | tatarozták. Azt mondta, hogy hagyják abba: hogy minden
1157 XXVI | mondta, hogy hagyják abba: hogy minden jól van úgy, ahogy
1158 XXVI | Angyali jóság, semmi egyéb!~Hogy óvta őt a védangyala az
1159 XXVI | fenyegető veszélyektől! Hogy kérte, könyörgött, vigyázzon
1160 XXVI | szemére!~Most tudta csak meg, hogy mi volt az, amit elveszített.~
1161 XXVI | Egyszer csak azt vette észre, hogy a Hernád partján áll, messze
1162 XXVI | rendes úttól. Jó szerencse, hogy a hintaja ott állt meg a
1163 XXVII | Azzal is el tudta hitetni, hogy nagy szüksége van a Bécsbe
1164 XXVII | lefoglalták, sietni kell vele, hogy az öregnek amnesztiát nyerjenek,
1165 XXVII | polgármesterrel, Krayval tett Heister, hogy amíg a kért kegyelem leérkezett
1166 XXVII | világ az asszonyi szív, hogy abban annyiféle provincia
1167 XXVII | nyugtalankodó férjének. Tudta, hogy annak semmi örömet sem csinálna
1168 XXVII | azzal a hírrel lepné meg, hogy most Bécsbe utazott.~Bécs
1169 XXVII | szép fiskálishoz intézni, hogy:~– Én nem vonom kétségbe,
1170 XXVII | Én nem vonom kétségbe, hogy kegyelmeteknek egészen igazságos
1171 XXVII | én ahhoz a szerencséhez, hogy kegyelmetek éppen énhozzám
1172 XXVII | tudomással bírt afelől, hogy a magyarokkal való kibékülést
1173 XXVII | az Isten szerelmére kéri, hogy siessen azonnal megkötni
1174 XXVII | maradnának számkivetve, elítélve, hogy azoknak a birtokai reájuk
1175 XXVII | hadvezető kezdte észrevenni, hogy most mindjárt el lesz vágva
1176 XXVII | asszonyaim azt képzelni, hogy én tehetek ebben a dologban
1177 XXVII | ebben a dologban valamit?~Hogy elfogták aztán ekkor mindenestől!~–
1178 XXVII | tenni. Kegyelmed tudja, hogy mi az a háború, learatta
1179 XXVII | azt is legjobban tudja, hogy mibe kerül a harci dicsőség,
1180 XXVII | volt már a dicsőségből, hogy nem vágyódhatik apró hadi
1181 XXVII | nem azért szabadított meg, hogy elveszítsen. Kegyelmed idegen
1182 XXVII | szívének legmélyebb titka volt: hogy ő, az idegen, ezt a megérthetetlen
1183 XXVII | kellett ennek az asszonynak, hogy kitűzze a zászlaját tartózkodása
1184 XXVII | meghatottan a herceg –, hogy szívem szerint jóindulattal
1185 XXVII | Talán nem tudná kegyelmed, hogy a király minő betegségben
1186 XXVII | szétmarcangolva kerül vissza onnan, hogy minden ember rámutat: íme,
1187 XXVII | Hát azt nem tudja-e, hogy elég egy ilyen betegnek
1188 XXVII | öltönydarabjához hozzáérni, hogy azok a dögvész keselyűi
1189 XXVII | belevágják a körmeiket? Hogy a királyon ez a vész a legnagyobb
1190 XXVII | legnagyobb mértékben kitört? hogy az ajtaján be nem mer lépni
1191 XXVII | parabolána akarok én lenni, hogy odamehessek a királyhoz.~–
1192 XXVII | magához tér (pedig úgy tudom, hogy a halál előtti órákban teljes
1193 XXVII | haldokló), akkor elmondom neki, hogy szerencsétlen anya vagyok,
1194 XXVII | csak az ő neve hiányzik, hogy üdvözültté tegyen egy elkárhozottat;
1195 XXVII | foltok! Engedd, óh, uram, hogy a királyhoz mehessek!~Jenő
1196 XXVII | indulatnak. Csaknem hihetetlen, hogy az érzések legszelídebbike,
1197 XXVII | titkos levelekből megértette, hogy Wratislawban is legjobb
1198 XXVII | hintaját fogatta be a számára, hogy gyorsan eljárhasson a dolgában.~
1199 XXVII | Bécset is! Megmutatom én azt, hogy még két villámsugárt is
1200 XXVII | megígérte Krisztinának, hogy apját megmenti, s amit asszony
1201 XXVII | a helyettesítő apácának, hogy amint a szenvedő király
1202 XXVII | Maga is mindent elkövetett, hogy a király betegségében a
1203 XXVIII | ember, mégis tudja róla, hogy ez az oroszlán az állatok
1204 XXVIII | mikor egy királyért jön el, hogy elvigye innen!~Egy lehelete
1205 XXVIII | innen!~Egy lehelete elég, hogy akit a holt király mellett
1206 XXVIII | amíg nem hallod a neszt, hogy fölébredt. Az orvosok ha
1207 XXVIII | ha jönnek, mondd nekik, hogy a király csendesen alszik,
1208 XXVIII | az utcára.~Vehette észre, hogy az utcán járó közönség hogy
1209 XXVIII | hogy az utcán járó közönség hogy oldalog el mellőle, s igyekszik
1210 XXVIII | rajta. Minden ember tudja, hogy ezek ápolják a himlőbetegeket.
1211 XXVIII | hanem amint megmondta, hogy ő ide szállt vendég: egyenesen
1212 XXVIII | szállásán hagyott ruháit, hogy oda felmehessen. S ez nagyon
1213 XXVIII | virrasztó apácának azt mondtam, hogy a király alszik, ne hagyjon
1214 XXVIII | Kegyelmességed érteni fogja, hogy miért. A király halva van:
1215 XXVIII | Kegyelmeteknek még öt-hat órájuk van, hogy két ország béke és háború
1216 XXVIII | ifjasszony sietni fog Pálffyhoz, hogy a királyi kegylevelet ővele
1217 XXVIII | kancellár kezdte hinni, hogy az asszonyi akarat az első
1218 XXVIII | a földön.~– Hát lássuk, hogy kezd az ifjasszony hozzá?~–
1219 XXVIII | fog kerülni. Engedje meg, hogy én is járulhassak hozzá.~
1220 XXVIII | amit megtudott és azt is, hogy egy másik futár jön a nyomában
1221 XXVIII | tudott mutatni az asszony, hogy a kancellár hinni kezdett
1222 XXVIII | Adná a magasságos ég, hogy azt tennék. Vajha a bölcs
1223 XXVIII | áldott spuriusuk jönne, hogy a mappát vegyék a kezükbe
1224 XXVIII | mondja a magyar példabeszéd, hogy „Arra közelebb; erre hamarább”.
1225 XXVIII | jól számított Korponayné, hogy a király halálát öt-hat
1226 XXVIII | s az mindjárt megtudta, hogy az az álom az örökkévalóság
1227 XXVIII | hanem arra kérte az urakat, hogy ki-ki maradjon meg a helyén,
1228 XXVIII | lehetett arra gondolni, hogy Pálffy nádort is értesítsék
1229 XXVIII | stratagémájukon; ők azt akarták, hogy Pálffyt rögtön hívja vissza
1230 XXVIII | vágta ketté a vitatkozást, hogy Pálffynak csupán az iránt
1231 XXVIII | kell dekrétumot küldeni, hogy függessze fel a békekötést
1232 XXVIII | szépen beesteledett úgy, hogy a dekrétumot vivő megbízott
1233 XXVIII | első állomáson meglepte, hogy a postaházból minden lovat
1234 XXVIII | tette meg Korponaynénak, hogy más utat válasszon Szolnok
1235 XXVIII | annyit tudott felfedezni, hogy előtte „egy” asszonyság
1236 XXVIII | Hanem még arra nem jött rá, hogy ez neki versenytársa.~Mikor
1237 XXVIII | nem ért semmit az a fogás, hogy a postalovakat mind kiárendálják;
1238 XXVIII | hagyták el Lőcsét anélkül, hogy Alaudán kívül valaki látta
1239 XXVIII | maga előtt.~Azt gondolta, hogy ha nagyon kiabál, hát mindjárt
1240 XXVIII | kinyitják.~Mondták aztán neki, hogy senki sem süket itt: sohase
1241 XXVIII | Melyik itt a bíró? Az úr az? Hogy meri az úr a város kapuját
1242 XXVIII | minden útba eső elöljárókhoz, hogy a stafétát vivő futárt elősegítsék,
1243 XXVIII | megtanulta már kegyelmed, hogy mi van abban a levélben? –
1244 XXVIII | lovag, erősen bosszankodva, hogy a filiszter még őt bírálgatni
1245 XXVIII | írást az ablak felé tartá, hogy a víznyomatot tanulmánya
1246 XXVIII | iratot úgy olvasta össze, hogy hol az egyikbe, hol a másikba
1247 XXVIII | úr. Majd abból megtudjuk, hogy miféle nemzet.~Andernach
1248 XXVIII | szakkerment! Én nem ejtem úgy ki, hogy „vajnye nyicht mein lyiber
1249 XXVIII | átadni a hadbíróságnak, hogy ejtse meg a vizsgálatot.~–
1250 XXVIII | Figyelmeztetem az urat, hogy amikor engem letartóztat,
1251 XXVIII | tapasztalá Andernach lovag, hogy az egész utazásában a leghosszabb
1252 XXVIII | abban az illúzióban él, hogy egy bankadó, olyankor, mikor
1253 XXVIII | meg aztán elképzelhető, hogy milyen mérges volt. Végignézte
1254 XXVIII | gondolta ki bosszújában, hogy azokat a tiszt urakat, akik
1255 XXVIII | ki a zöld asztal mellől, hogy megalakítsa belőlük a haditörvényszéket,
1256 XXVIII | belőlük a haditörvényszéket, hogy azoknak is elrontsa a mulatságát.
1257 XXVIII | mulatságát. Azok könyörögtek, hogy csak „még egy osztást!”~
1258 XXVIII | ezredes mindjárt átlátta, hogy Alauda uram itten nagy subscust
1259 XXVIII | tökéletesen ellenkezik, hogy ha valaki kémnek jön be
1260 XXVIII | Belleville. Annak tulajdonította, hogy a landsknechtnél szerencsétlenségbe
1261 XXVIII | még azoktól is megkívánja, hogy álljanak félre, és várjanak
1262 XXVIII | belső drabanttal megértetik, hogy nem arról van szó, hogy
1263 XXVIII | hogy nem arról van szó, hogy tűz volna a városban, vagy
1264 XXVIII | mészáros toronyba”; hanem hogy a colonellus úr parancsolja
1265 XXVIII | parancsolja a bíró úrnak, hogy azonnal keljen fel, és menjen
1266 XXVIII | üzente vissza az ezredesnek, hogy az ő lakása éppen annyi
1267 XXVIII | kategorikus parancsolattal, hogy ha rögtön nem siet fel a
1268 XXVIII | Isten szerelmére is kérte, hogy hagyja már abba: elhiszi
1269 XXVIII | már abba: elhiszi neki, hogy kötelessége szerint cselekedett,
1270 XXVIII | hagyta vetetni magától, hogy a hivatalos buzgalmában
1271 XXVIII | citátumoknak oly conglomerálásával, hogy annak éppen a hajnali harangszó
1272 XXVIII | elvesztettem az úti időmből.~No, hogy teljes tizenkét óra legyen
1273 XXVIII | tiszttársai is körülfogták, hogy de bizony, ha már ennyit
1274 XXVIII | lovag még mindig nem tudta, hogy honnan fázik.~Pedig minden
1275 XXVIII | megvásárolta tőlük s elrendelte, hogy a sirokai szoros útnál várjanak
1276 XXVIII | nem veszi. Utoljára is, hogy bíró elé ne vigyék, kifizette
1277 XXVIII | elterjesztette azt a hírt, hogy ő az a császári biztos,
1278 XXVIII | azért járja be a vidéket, hogy a hadjárat alatt okozott
1279 XXVIII | kezdett olyasmit sejteni, hogy őelőtte aligha nem fut valaki,
1280 XXVIII | a nagy tisztesség érte, hogy az egész katolikus népség
1281 XXVIII | kihozva, rájuk rivallt, hogy mi a kék csodát akarnak
1282 XXVIII | akarnak tőle, akkor sült ki, hogy a kassai székesegyházat
1283 XXVIII | protestánsoktól; az a híre, hogy a békekötéskor ezt ismét
1284 XXVIII | kellett letenni a kapun kívül, hogy semmi ilyen dekrétumot nem
1285 XXVIII | kezdett élni a gyanúperrel, hogy az ő útjában talán nem is
1286 XXVIII | galibák.~Annyit már kitudott, hogy Bécstől elkezdve az egész
1287 XXVIII | rakamazi révben. Azt mondták, hogy elszakadt a vontató kötele.
1288 XXVIII | veszi ki Andernach lovag, hogy egy császári hadtest érkezését
1289 XXVIII | kényszerített pihenés alatt: az, hogy a rakamazi révfogadó kapuja
1290 XXVIII | már majd csak megtudjuk, hogy ki ül benne, s mit visz
1291 XXVIII | szerencsésen kieszközölte, hogy az ő csézáját is begurítsák
1292 XXVIII | szarkacsergést kivesszük belőle, hogy „Eb kérdi, kutya bánja!”~
1293 XXVIII | sokáig nem akarta megérteni, hogy miről van szó? Előbb beszélt
1294 XXVIII | szorítá a falhoz a lovag, hogy „Hát az az asszonyság, aki
1295 XXVIII | hintaját otthagyta a parton, hogy az utána érkezővel elhitesse
1296 XXVIII | is, s fogadni lehet rá, hogy a repülő híd bajának is
1297 XXVIII | volt Andernach lovag előtt, hogy az a valaki az ő általa
1298 XXIX | félmérföldnél.~Kitalálta, hogy ez az ő embere!~Volt dolga
1299 XXIX | dolga a boroskulacsnak, hogy a kocsis kedve el ne aludjék
1300 XXIX | eljutunk, gyémántom! Hanem hogy aztán a vármegye gátján
1301 XXIX | aztán a vármegye gátján hogy gázol kegyelmed keresztül
1302 XXIX | fehér szikföldön mutatta, hogy merre van az itt.~Juliánna
1303 XXIX | magas ívre volt alkotva, hogy a vízáradás el ne vigye.~
1304 XXIX | szekérrel. Az a hír van felőle, hogy őnála előfogatokat is lehet
1305 XXIX | hajdúkocsist lekenyerezni, hogy ha a lovai kipihenik magukat,
1306 XXIX | bolondgombát – dohogott az öreg. – Hogy a lovaimmal nekivágjak a
1307 XXIX | föld alatti útra. Gondold, hogy most is úgy üldöznek mind
1308 XXIX | bizony. Mármost akarom, hogy az az utánunk vágtató úr
1309 XXIX | bécsi staféta ideér, tudom, hogy lenne még egyszer országos
1310 XXIX | akkora trombitám volna, hogy az egész hajdúságnak egyszerre
1311 XXIX | egyszerre elkiálthatnám vele, hogy nem kell hinni a németnek.
1312 XXIX | azt a másik ifjasszonykát, hogy a lába sem éri a földet
1313 XXIX | hozza a pecsétes levélben, hogy meg kell kötni a békét a
1314 XXIX | kell nekik mindent, csak hogy tegyék le a fegyvert. Azok
1315 XXIX | lesomodorintjuk itt a nádasban, hogy a kutya sem ugat többet
1316 XXIX | meg a túrós csipedettet, hogy kívánni sem lehetett gyorsabban.
1317 XXIX | Csak azon serénykedett, hogy a Krisztina vacsoráljon
1318 XXIX | közeledik az ajtó felé, hogy ezt a világot az ördög teremtette.~
1319 XXIX | mérföldről a hátamon a nyerget, hogy az isten nyila…~– No, no,
1320 XXIX | szolgalegényt a karámhoz, hogy hozzon be nekem egy lovat;
1321 XXIX | előtt fejcsóválva: „De jó, hogy már meg vagy lőve!”~Az asszonyok
1322 XXIX | az is szemet szúrt nála, hogy ej de szép gömbölyű karjai
1323 XXIX | megpillantá. Ejnye, ugyan hogy kerülhetett egy ilyen rücskös
1324 XXIX | neki a beszédes szemével, hogy csak menjen.~– „Másnak”
1325 XXIX | fortélya van az asszonynak!~Hogy megdalolt, mikor a paplanos
1326 XXIX | még az ajtót is bezárta, hogy a Tercsa se lássa. Egyszer
1327 XXIX | lovat.~– Hogyan?~– Hát úgy, hogy felülök rá.~– De hát az
1328 XXIX | a mi urunkat! Tudtam én, hogy nem szolgálja az én lovam
1329 XXIX | csapott.~– De szeretem, hogy egy hiten vagyunk!~Az ő
1330 XXIX | rémondát.~– Ez se hitte volna, hogy ilyen uraság éri. Ezen aztán
1331 XXIX | csaplár fülébe.~Az elértette, hogy miről van szó.~– Hát máris
1332 XXIX | ha a hitem nem tiltaná, hogy valakinek kezet csókoljak.
1333 XXIX | nyerget. Nem tesz semmit, hogy a piros csizmaszáron fölül
1334 XXIX | ostorát, megtanítva rá, hogy az nem a lovat ütögetni
1335 XXIX | mintha helyeslését adná rá, hogy „ennek” szabad azt felfedezni.~–
1336 XXIX | keresztül, s neve gyaníttatja, hogy ezen szokták egyik vármegyéből
1337 XXIX | figyelmezteti az utána jövő amazont, hogy maradjon hátra: – bürü következik;
1338 XXIX | Juliánna mellé.~– Mondom, hogy szép asszony! Szeretném
1339 XXIX | pedig, ebben a nyomban, hogy sohase kívánsz többet, ha
1340 XXIX | csikós. – Azt gondoltam, hogy fenékig tejfel.~Azzal meggondolta
1341 XXIX | Az nem törődött azzal, hogy a ló szügyéig ér a hullám,
1342 XXIX | homályosan tájékozni magát, hogy mint került ide, s mik történtek
1343 XXIX | ébredt.~– Átkozott máslása! Hogy elaludtam tőle!~– Máslás!
1344 XXIX | nyerget úgy hívják már, hogy „szervusz neked!” Régen
1345 XXIX | Előbb gondolkoznom kell, hogy hol vegyem? A kurucok mind
1346 XXIX | lovag tartozott köszönettel, hogy ötven aranyért ráadásba
1347 XXIX | hanem azután, mikor látta, hogy emberére akadt, csak kötélnek
1348 XXIX | mint a táltos; s tudta már, hogy ott legjobb a járás, ahol
1349 XXIX | bekukkantott az ernyő alá. Látta, hogy egy asszonyság ül odabent. –
1350 XXIX | belesüppedt a lova a sárba, hogy nem tudott belőle kivergődni;
1351 XXIX | őrt álló tisztnek elmondá, hogy kinek a küldötte, s hogy
1352 XXIX | hogy kinek a küldötte, s hogy haladéktalanul a nádorhoz
1353 XXX | tehát nemcsak azt tudta jól, hogy mit tartalmaz az általa
1354 XXX | arról is értesülve volt, hogy ennek minő fordulatot kell
1355 XXX | úgy tett, mint hajdanában, hogy mikor egy kereskedőkaravánt
1356 XXX | kacagnának, ha megmondaná nekik, hogy ami abban a levélborítékban
1357 XXX | fel vannak rá szabadítva, hogy mégse tudják? Itt a talány!~
1358 XXX | szempillái feketék (lehet, hogy kínai tustól azok), könyökig
1359 XXX | volt valami komoly oka, hogy részt ne vegyen az általános
1360 XXX | nő volt! Kiderült abból, hogy amint a kacajvihar egy kissé
1361 XXX | fordulva. – Bizonyosan tudom, hogy hol tették meg rajtam ezt
1362 XXX | pár napi haladékot nekem, hogy utánajárhassak, s az elcserélt
1363 XXX | komolysággal biztosítá a lovagot, hogy türelmesen fogja várni az
1364 XXX | megkérdezte a nádor kamarásától, hogy ki volt az a szép hölgy,
1365 XXX | tudhatott volna valamit arról, hogy ő mit hoz Bécsből magával?~
1366 XXX | hozzá.~A lovag azt gondolta, hogy no most mégiscsak a kezében
1367 XXX | akart lenni, azt gondolta, hogy erre a névre majd valamiképpen
1368 XXX | a fátyolát hátravetve, hogy az arca még őszintébb legyen. –
1369 XXX | voltam az.~– Ugyan örülök, hogy van szerencsém megismerkedhetni
1370 XXX | azért mentem fel Bécsbe, hogy őfelségénél szerencsétlen
1371 XXX | hírt kellett meghallanom, hogy a császár hirtelen meghalt.
1372 XXX | az a gondolatom támadt, hogy lesiessek Pálffy bánhoz,
1373 XXX | megelőzni, mert azt hittem, hogy kegyelmed hozza Pálffy bánnak
1374 XXX | visszahívó dekrétumot. Sajnos, hogy mégis megelőzött kegyelmed,
1375 XXX | ami kétségtelenné tette, hogy ő sem a névről, sem annak
1376 XXX | csak emlékezhetnék kend, hogy én vettem kendtől tegnap
1377 XXX | visszahozta az úr a lovat, hogy most meg én vegyem meg?~–
1378 XXX | kend felesége?~– Fájdalom, hogy az! Mégpedig ötvenhárom
1379 XXX | kocsmáros azzal felelt, hogy öklébe szorította a dohányvágó
1380 XXX | csak annyi dolgom volt, hogy neki adtam oda a nyergemet
1381 XXX | nyergemet meg a kantáromat, hogy tisztogassa meg.~– Ahun
1382 XXX | keresztet, s dörmögött olyasmit, hogy „Tüske a talpad alá!”~Andernach
1383 XXX | hát mi lesz már?~– Ni, hogy keresztbe állnak már a szemei! –
1384 XXX | a hideg rázta.~Az igaz, hogy a vénasszony csúnyául tudott
1385 XXX | az ember sohasem tudta, hogy melyik szemével néz rá?~–
1386 XXX | igazat, de adjon rá parolát, hogy nem mondja odább, egy teremtett
1387 XXX | csattanósan. Ezt úgy hívják, hogy „karikás parola”, ez a rajzolt
1388 XXX | tündérré, az ember azt hinné, hogy farsangi új menyecske. Kegyelmed
1389 XXX | köszönje a szenteknek, hogy meg nem ütötte benne a bokáját,
1390 XXX | bajuszát. – Azt mondja az úr, hogy meglopták? Az én házamban?
1391 XXX | házamban? Tudja meg az úr, hogy én nemesember vagyok. Bocskai
1392 XXX | loptak.~(Gombostűt az igaz, hogy nem.)~– Hát a lószerszámom! –
1393 XXX | csepűfonást.~– Valld meg mindjárt, hogy mit dugtál a levél helyébe,
1394 XXX | kérdé a gazda.~– Hát persze, hogy azt az ebszülöttét!~Most
1395 XXX | verfluchter Kerl!~(Persze, hogy ez is azon az úton került
1396 XXX | csakugyan szentül hitte, hogy boszorkányság van a dologban.~–
1397 XXX | reménysége volt a lovagnak, hogy talán ettől a menyecskétől
1398 XXX | menyecskétől tudhat ki valamit, hogy ki volt az a tegnapi „cifra
1399 XXX | gazda, tudós jártassággal –, hogy ezek a gonosz boszorkányok
1400 XXX | tudják magukat elváltoztatni, hogy csak az látja őket bűbájos
1401 XXX | boszorkányhistóriákkal, hogy annak a szája égett, a háta
1402 XXX | ráért a lovag álmodni róla, hogy mit tegyen mármost, merrefelé
1403 XXX | Blumevitzné tudatta az urakkal, hogy a császár meghalt. Hivatalos
1404 XXX | lovag, azzal a szándékkal, hogy mégis visszatér Szathmárba,
1405 XXX | élőszóval mondja meg a bánnak, hogy az uralkodó egy hét óta
1406 XXX | németül. Attól megtudta, hogy nem szabad neki a vármegye
1407 XXX | keresztülmenni. A bán parancsolta, hogy két nap alatt az egész gát,
1408 XXX | Nagy-Károlyig, ez azt jelenti, hogy a két meghatalmazott már
1409 XXX | Károlyihoz, azzal a paranccsal, hogy a fővezér rögtön szakítsa
1410 XXX | írásban azon végóhajtását: hogy ha ő meghal is, Magyarországot
1411 XXX | Abból megértheté a főúr, hogy felhatalmazása vissza lett
1412 XXX | Sándorhoz, azzal az üzenettel, hogy ő kész aláírni azt a békeokmányt,
1413 XXX | Azt is tudatta Károlyival, hogy mit kapott Bécsből.~A két
1414 XXX | A két fővezér átlátta, hogy itt egy napot sem szabad
1415 XXX | gátját rőzsével, náddal, hogy ágyútelep, lovasság, poggyászszekér
1416 XXX | Azután dühöngeni kezdett: „Hogy történhetett ez meg?”~–
1417 XXX | bizonyára az ő akarata volt az, hogy kizöldüljön a fű a kiontott
1418 XXX | de nincs legyőzött sem.~S hogy senki se maradjon az országban,
1419 XXX | fagyot eresztett az országra, hogy a Kárpátoktól a Velebitig
1420 XXX | kívánják a kuruc seregtől, hogy fegyverét lerakva, kard
1421 XXX | képviselik: arra valók, hogy a harci zűrzavarban a szétrobbant
1422 XXX | szomjúsággal. Bámulatos az, hogy ebben a tekintetben mennyit
1423 XXX | tudja tartani az embert, hogy nincs olyan vendéglős. Hanem
1424 XXX | tizennyolcadik évtized járja már, hogy ott terül e földdarab körülárkolva,
1425 XXX | a kocsisának azt mondá, hogy jó lenne ezt az embert megszólítani:
1426 XXX | Fabriczius volna, a lőcsei bíró.~Hogy néz rá mereven!~Vagy tán
1427 XXX | rongyos zászlókkal:~„Hát hogy tetszik az aratás? A te
1428 XXXI | bíztam a kis feleségemet, hogy mármost hurcolja magával
1429 XXXI | mocsárokon át, lóhalálában; hogy én majd futóbolonddá lettem
1430 XXXI | bizony higgye el kegyelmed, hogy hálával tartozik nekem azért,
1431 XXXI | hálával tartozik nekem azért, hogy a feleségét magammal hurcoltam.~
1432 XXXI | viszontlátásnál azon kezdeni, hogy megríkatja a feleségét.
1433 XXXI | elfelejtette kegyelmed, hogy mit tett ez a kicsi, gyönge
1434 XXXI | alatti úton kiment a berekbe, hogy fölkeresse.~– No, hisz az
1435 XXXI | magát Ponciustól Pilátusig, hogy egy ilyen eszeveszett bolondnak
1436 XXXI | Én pedig nem akarom, hogy a feleségem mást is szeressen,
1437 XXXI | közöttünk. – Ezt, tudom, hogy nem mondta el a feleségemnek.~
1438 XXXI | legszebbike azon kezdé, hogy egy kétcsövű pisztolyt irányzott
1439 XXXI | Krisztina, aki nem tudta, hogy tréfára kell-e ezt venni,
1440 XXXI | mondom el a feleségem előtt, hogy mi volt a levélben. Hadd
1441 XXXI | a levélben. Hadd higgye, hogy billet doux volt az, s legyen
1442 XXXI | Hanem azt el kell mondanom, hogy ennek a levélnek kegyelmedre
1443 XXXI | port hinteni a szemembe, hogy kegyelmed azt a mostani
1444 XXXI | társaságában azért követte el, hogy pályadíjul a vén Fabriczius
1445 XXXI | föltétel alatt.~– Mi az?~– Hogy tőlem a feleségemet soha
1446 XXXI | Csak később tudtam meg, hogy a derék jó Andrássy Istvánné
1447 XXXI | az a mérhetetlen talány, hogy lehessen egy férfi, olyan
1448 XXXI | aki csak most tudja meg, hogy milyen hatalomnak ura?~S
1449 XXXI | démonoktól eredt lángot hogy nem érezte ő meg a lobogásáról!
1450 XXXI | érezte ő meg a lobogásáról! Hogy felejtette őt ottan egy
1451 XXXI | meg sem állva a kedvéért, hogy megmondja neki, mi sietteti
1452 XXXI | levélben sem értesítette róla, hogy mi oka volt őt ily hirtelen
1453 XXXI | feleségemhez. Ott hallottam meg, hogy kegyelmed elvitte magával
1454 XXXI | Belleville-től hallám, hogy a generális a poprádi erdőkben
1455 XXXI | ezredes.~Krisztina nem tudta, hogy mi nevetnivaló van ezen.~–
1456 XXXI | mert azalatt meglehet, hogy hűtlen lesz kegyelmedhez.~–
1457 XXXI | Csakhogy már Eperjesen megtudá, hogy a tábornok nincs többé a
1458 XXXI | legsürgősebb dolga az lett volna, hogy a legegyenesebb úton siessen
1459 XXXI | Doktor Cornidestől megtudta, hogy a tábornokné Kézsmárkra
1460 XXXI | feleségét is odavitte magával.~Hogy a békekötés a császáriak
1461 XXXI | között már alá van írva, s hogy annak a szövege mit tartalmaz,
1462 XXXI | csak annyit mondtak el, hogy lerakta a sereg a puskát
1463 XXXI | puskát meg a zászlót; de hogy ezt valami rendes szerződés
1464 XXXI | tagadta. Árulás volt az! Hogy ismerné azt el a közkatona,
1465 XXXI | ismerné azt el a közkatona, hogy ő kapitulált! Elárulták
1466 XXXI | is elmondá Korponaynénak, hogy a szegény Czelder Orbán
1467 XXXI | állították, s halálra ítélték. Hogy még le nem vágták a fejét,
1468 XXXI | csak annak köszönheti, hogy a két generális, Löffelholtz
1469 XXXI | planétának. Eszébe jutott, hogy mennyit mulatott a furcsaságain
1470 XXXI | sokat gondolkozott rajta, hogy mit tegyen. A bécsi útja
1471 XXXI | tisztekre is.~– Remélem, hogy kegyelmességed rögtön intézkedni
1472 XXXI | kegyelmességed rögtön intézkedni fog, hogy a fogoly Czelder Orbánt
1473 XXXI | fejét.~– Inkább azt kérem, hogy hagyja meg neki! Nem vagyok
1474 XXXI | mint Krayval tett Heister, hogy leüttette a fejét, mikor
1475 XXXI | lovagiasabb ember, mint hogy énnekem szomorúságot akarjon
1476 XXXI | Kegyelmesseged tudja azt jól, hogy ennek az embernek a vére
1477 XXXI | után. Én ugyan elhiszem, hogy kegyed ideálját találja
1478 XXXI | Azt se tudassam vele, hogy én szabadítottam meg?~–
1479 XXXI | egyszer azt veszi észre, hogy nagyon kevés marad benn
1480 XXXI | egyszer figyelmeztetem rá, hogy elhallgassa mindenki előtt,
1481 XXXI | kiszabadulását. Arra is gondoljon, hogy ez a tüzesfejű ember minden
1482 XXXI | dacára nem állhatta meg, hogy legalább akkor, amidőn a
1483 XXXI | semhogy megállhatta volna, hogy mikor azt mondják neki valamire,
1484 XXXI | azt mondják neki valamire, hogy „ebből ne egyél, mert megárt!”,
1485 XXXI | Neki látnia kellett azt, hogy az ő pártfogoltja miként
1486 XXXI | a biblia azt bizonyítja, hogy pálmafa nő fel belőle.~Juliánna
1487 XXXI | kóvályog) azt sugdosta neki, hogy nagy hiba volt ezt az ő
1488 XXXI | értekezni. Mutassa meg, hogy hát a szájával milyen hős
1489 XXXI | suttogásokból kivéheté, hogy rossz hírek szállonganak,
1490 XXXI | állítják, s úgy elzárják, hogy a hozzátartozóik nem is
1491 XXXI | előéreztették Korponaynéval, hogy mi vár őrá, ha a bécsi főurak
1492 XXXI | amikor Bécsbe érve megtudta, hogy sem Savojai Jenő, sem Wratislaw
1493 XXXI | Korponaynéról hírlelé a fáma, hogy minden férfit, akivel összetalálkozik,
1494 XXXI | Őróla is az a hír járt, hogy minden virágot leszakaszt,
1495 XXXI | arcképe is tanúskodik róla, hogy korának egyik legszebb férfia
1496 XXXI | Köszönettel tartozott érte, hogy nagyon meg nem várakoztatták.~
1497 XXXI | majomtól, követelhetjük, hogy ugyanazt keressék föl beszédünk
1498 XXXI | eleinte azzal mulatja magát, hogy egy kicsiny sípláda tekerőjét
1499 XXXI | kettő azzal a szándékkal, hogy a másikat lefegyverezze.
1500 XXXI | sajnálom, nagyasszonyom, hogy kérését nem teljesíthetem.
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2086 |