bold = Main text
     Fezejet                                          grey = Comment text

1501 XXXI   |             kegyelmed. És én mondhatom, hogy a három közül egyik sem
1502 XXXI   |       fokosaikkal.~Korponayné láthatta, hogy az apokalipszis legrettentőbb
1503 XXXI   |                egy fiskális. Ráolvasta, hogy minden birtok azé marad,
1504 XXXI   |             dekrétumát nem kapta meg.~– Hogy tudja ezt kegyelmed?~– Úgy
1505 XXXI   |                 kegyelmed?~– Úgy tudom, hogy akkor éppen ott voltam kihallgatási
1506 XXXI   |           allotriák.~A kancellár látta, hogy az ellenfele jól tud parírozni.~–
1507 XXXI   |                Nekem semmi közöm ahhoz, hogy elismeri-e a magas kormány
1508 XXXI   |             stipulatiók között ott van, hogy Andrássy István tábornoknak
1509 XXXI   |                 A kancellár megdöbbent, hogy most mindjárt legyőzik.
1510 XXXI   |                az csak a mesében járja, hogy a jutalmat kérő gólyának,
1511 XXXI   |               megmentett: „Köszönd meg, hogy le nem haraptam a fejedet,
1512 XXXI   |                 nem tartja kegyelemnek? Hogy a hatalom megbocsátja a
1513 XXXI   |           kegyelmed Andrássy Istvánnak, hogy a győrvári vereséget nagyon
1514 XXXI   |           takarja a lőcsei kapituláció, hogy ami a királyi kegylevélben
1515 XXXI   |               végszót erősen megnyomta, hogy értse meg belőle a kancellár,
1516 XXXI   |        Meggyőződhetik belőle kegyelmed, hogy mindaz, amit cselekedett,
1517 XXXI   |                 stb. stb., nem kívánja, hogy részletesen felolvassam?
1518 XXXI   |                kapott, s még nem tudja, hogy halálosat-e?~A kancellár
1519 XXXI   |                 Nem állhatott elő vele, hogy az neki mi célra lett adva?
1520 XXXI   |                neki mi célra lett adva? Hogy ezt azért nyomták a kezébe,
1521 XXXI   |                 azért nyomták a kezébe, hogy minden áron, minden vesztegetés
1522 XXXI   |             dekrétumot viszi Pálffynak; hogy ez neki sikerült is, de
1523 XXXI   |              kancellár. – Én mondhatom, hogy az igen szép summa pénz.
1524 XXXI   |     összeszorítá a fogait és az ökleit, hogy megrázkódott bele. Nem szabad
1525 XXXI   |                  Kényszeríté a szemeit, hogy hagyják ott azt a kaszált
1526 XXXI   |           Megbocsásson, szép asszonyom, hogy ilyen őszintén nyilatkoztam.
1527 XXXI   |                 tekintet megmagyarázta, hogy mik legyenek azok az új
1528 XXXI   |      szempilláknak kellett volna hozzá, hogy e lángtól égő arc a bűbáj
1529 XXXI   |             szarvas. Kereste a magányt, hogy tanácsot üljön magával,
1530 XXXI   |                 Még nem akarta elhinni, hogy beteljesült a fején amaz
1531 XXXI   |                Első gondolatja az volt, hogy Wratislawot keresi fel;
1532 XXXI   |                 szemben.~Azt tudta jól, hogy ezek ellenfelek, mert versenytársak.~
1533 XXXI   |                 összeköttetései nyomán, hogy hol találhatja most meg
1534 XXXI   |                hozza rendbe a dolgokat. Hogy micsoda dolgokat hoz rendbe
1535 XXXI   |                őt sem nagyon érdekelte, hogy ezek felől kérdezősködjék.
1536 XXXI   |           ezalatt? Csak egyet nem, azt, hogy kitérjen az útjából, s felhajtasson
1537 XXXI   |                szinte neheztelnek érte, hogy oly soká késik magát prezentálni.
1538 XXXI   |           elvetett szava kellene hozzá, hogy a szép asszony követelése
1539 XXXI   |             valamit.~De mégsem tehette, hogy felmenjen hozzá. Ez az egy
1540 XXXI   |                 Inkább higgye róla azt, hogy amidőn őt szerette, szívből
1541 XXXI   |             volt, mintsem megtudja azt, hogy minden ledérségeinek indoka
1542 XXXI   |          nagyurat csinálni.~Lehetetlen, hogy ő Andrássy Istvánnak elmondja
1543 XXXI   |              Akkor csak arra gondoltam, hogy a vasketrec kulcsait megkaphassam
1544 XXXI   |            röpítve; néha már azt hitte, hogy elérte, megfogta, s megint
1545 XXXI   |              mégis úgy el tudta hagyni, hogy már fél év óta hírt sem
1546 XXXI   |            voltak megrakva. Megtörtént, hogy az ostromló éjjeli meglepetéssel
1547 XXXI   |               városát szigetekre osztá, hogy harminc hídon át kellett
1548 XXXI   |               erkélyekkel ellátva, úgy, hogy a háztetőkön sétálni lehet.
1549 XXXI   |                itt árulást elkövetni.~S hogy a hetivásárra-jövő nép már
1550 XXXI   |                 mennydörgő nagyokat üt, hogy annak puffanását Göncig
1551 XXXI   |                 a vásáros nép megtudja, hogy a két vásártér közül melyiken
1552 XXXI   |              vásártéren végighajtatott, hogy a vidékről feljött vásáros
1553 XXXI   |              utat nyitni a hintó előtt, hogy a kapun keresztülmehessen.~
1554 XXXI   |                 pedig füst nem látszik, hogy tűzveszély volna.~– Mit
1555 XXXI   |               parádéra. Ugyan sajnálom, hogy nem lehetek kísérője. De
1556 XXXI   |                ezen az átkozott vártán, hogy el ne lopják a várost, de
1557 XXXI   |            kocsija mellé két drabantot, hogy szabadítsanak utat a népség
1558 XXXI   |              utat a népség között. Hej, hogy én nem láthatom azt a cifra
1559 XXXI   |                 kezdett kíváncsi lenni, hogy mi lehet az, s igen kedves
1560 XXXI   |              kedves szolgálatnak vette, hogy a két drabant az alabárdjaival
1561 XXXI   |               amiről mindenki tudhatta, hogy ott maga lakik Pálffy János,
1562 XXXI   |                még most sem találja ki, hogy mi lesz az a cifra dolog,
1563 XXXI   |           megszokott halálneme volt az, hogy a nagy emberek fejét levágják,
1564 XXXI   |                 minthogyha azt halljuk, hogy egy hajós a vízbe fulladt.
1565 XXXI   |                idegeit, mikor megtudta, hogy ez a vesztőhely itten, s
1566 XXXI   |                ez a vesztőhely itten, s hogy nem menekülhet innen: végig
1567 XXXI   |         tekintetén, milyen büszke arra, hogy őt most annyian nézik és
1568 XXXI   |                 semmit; csak az hallik, hogy valaki nagyon kiabál.~Az
1569 XXXI   |                készté, úgy kényszeríté, hogy vesse magát hátra hintaja
1570 XXXI   |            rántsa a fejére a palástját, hogy ne lásson és ne halljon
1571 XXXI   |                a népzúgásból kivehette, hogy a nap hőse ott áll már a
1572 XXXI   |            szemeinek, füleinek elhinni, hogy ez valóság lehetett, hogy
1573 XXXI   |               hogy ez valóság lehetett, hogy az a legmagasabb polcon
1574 XXXI   |               lépését azzal kezdje meg, hogy vérpadra hurcolja azokat
1575 XXXI   |              bűnbocsánatot biztosított; hogy ugyanazt a Czelder Orbánt,
1576 XXXI   |           tudomást sem tartozott venni, hogy ugyanazt a derék hőst, a
1577 XXXI   |            volna, ha felmegy Pálffyhoz, hogy mi oka volt neki Czelder
1578 XXXI   |                  de mégis jobban tette, hogy nem kérdezte.~Igen rossz
1579 XXXI   |           lehetett lekenyerezni. Azért, hogy a vérpadot átugrotta, ő
1580 XXXI   |                 azt nem vették eszükbe, hogy az ellenség, akit meg akarnak
1581 XXXI   |              kurucok, akik arra vártak, hogy zászlóval a kezében jön
1582 XXXI   |             Löffelholtz bölcs óvásával, hogy erről mélyen hallgasson.
1583 XXXI   |               maga körül, azt képzelte, hogy neki ebbe a tengerbe bele
1584 XXXI   |            küzdött, mit áldozott azért, hogy a célhoz jusson!… Hitvesi
1585 XXXI   |                 olyan nagy hírt, nevet, hogy minden ajtót becsapnak előtte,
1586 XXXI   |            elutazott Kassáról, anélkül, hogy az egész városban egy úri
1587 XXXII  |               aki arról volt nevezetes, hogy senkitől sem félt a világon.~
1588 XXXII  |                pallos között válogatva, hogy melyiknek jobb az éle, a
1589 XXXII  |                 nem ugrott volna előle.~Hogy egypár vértörvényszéknek
1590 XXXII  |           terhelve, Fügedyé csak azzal, hogy őt szállásra befogadta.
1591 XXXII  |          elevenen nyúzza meg a kecskét, hogy porhanyóbb legyen a húsa!” –
1592 XXXII  |                 sohasem akarta elhinni, hogy a kurucok elvesztették az
1593 XXXII  |                 minden aequinoctiumkor.~Hogy Zentánál egy egész éjszakát
1594 XXXII  |           kincset elrejté valahová úgy, hogy azt meg nem tudta senki.
1595 XXXII  |            kancsók, azt hitte mindenki, hogy a bor meg van mérgezve:
1596 XXXII  |               volt az a „disznó szíve”, hogy felragadjon egyet a rettegett
1597 XXXII  |              csinálta meg azt a tréfát, hogy amely városból a labancok
1598 XXXII  |                 szállt alá poklokra.~De hogy mennyire erős szíve vagyon
1599 XXXII  |            mennyire erős szíve vagyon s hogy nem fél semmi teremtett
1600 XXXII  |              korában szánta rá a fejét, hogy megházasodjék.~Ez már a
1601 XXXII  |            fejszéje. De annyi bizonyos, hogy a Garamszegi Ghéczy családfa
1602 XXXII  |              hanem csak alája van írva, hogy a leánya volt Juliánna,
1603 XXXII  |               róla.~Ellenben azt tudni, hogy Juliánnát kora gyermeksége
1604 XXXII  |            föltételt szabta a kérő elé, hogy térjen át a Rákóczi pártjára.~
1605 XXXII  |           térjen át a Rákóczi pártjára.~Hogy Korponay János otthagyta
1606 XXXII  |                 is hívták maguk között, hogy az „öreg Úristen”. Neki
1607 XXXII  |                 az öreg kuruc vezérrel, hogy egy júliusi délután ágyúöntéshez
1608 XXXII  |                a mennydörgő mennykőnek, hogy hová csapjon le, az egyszer
1609 XXXII  |           amelyen maga Zsigmond úr ült, hogy ő már csak azt a recsegő
1610 XXXII  |            szilánkokká. Jó szerencséje, hogy a szekér tele volt rézrudakkal,
1611 XXXII  |            félni.~Még akkor azt hitték, hogy a villám afféle Zeus által
1612 XXXII  |             ilyen tudós tudja a módját, hogy kell magát a halandó embernek
1613 XXXII  |                és antipathiáit. Tudták, hogy mik azok az elementumok,
1614 XXXII  |               betegség volt. Tudta jól, hogy mennyire erőt vett az idegein,
1615 XXXII  |             holt ember volt. Tudta jól, hogy Szent György-nap után nem
1616 XXXII  |             Voltak, akik nem hitték el, hogy vége mindennek. Újra is
1617 XXXII  |                 vájt tárnák folyosóiba, hogy azokba egy dandárt el lehet
1618 XXXII  |             idegenre, s el nem árulnák, hogy beszélni tudnak; a házaikat
1619 XXXII  |                 házaikat is úgy építik, hogy azt a kert meg a felfutó
1620 XXXII  |        helységen keresztül úgy hagyják, hogy azon tengelytöréssel jár
1621 XXXII  |                 otthon a maga odújában, hogy ha csak hadsereget nem küldtek
1622 XXXII  |       kapuboltozat, alig tágasabb, mint hogy egy társzekér keresztülférjen
1623 XXXII  |              hiteti el a feltekintővel, hogy a sziklafal lódult meg.~
1624 XXXII  |                 alávágva a kőfalat úgy, hogy néhol egészen eltűnik a
1625 XXXII  |                 ember fölteszi magában, hogy a stracenói sziklakapun
1626 XXXII  |             volnának. Mikor azt látták, hogy a hintóban nem ül más, csak
1627 XXXII  |              előbbre haladni: ki tudja, hogy jutott fel oda?~Ez a vidék
1628 XXXII  |               is készen kellett lennie, hogy az apja, amint eléje lép,
1629 XXXII  |                 vagy még azt sem várja, hogy belépjen a házba, hanem
1630 XXXII  |        hevesvérű.~S magában azt mondta, hogy meg is érdemli, mert bizony
1631 XXXII  |                 asszony a fejébe vette, hogy valakit meglásson, akit
1632 XXXII  |              fel a számára; most aztán, hogy minden reménye álommá foszlott
1633 XXXII  |             lesz az ára.~Eszébe jutott, hogy ő most a kisfiát jő látogatni,
1634 XXXII  |             hintó, visszaemlékezett rá, hogy itt valamelyik bércvápa
1635 XXXII  |               égen tornyosuló felhőkre, hogy jó lesz sietni, mert zivatar
1636 XXXII  |                útfélen. Azt mondá neki, hogy csak menjen előre az országúton;
1637 XXXII  |           kellett akasztania a ruháját, hogy össze ne harmatozza.~Hogy
1638 XXXII  |               hogy össze ne harmatozza.~Hogy ez a szép séta itt a virágos
1639 XXXII  |                 Csak azt főzte magában, hogy láthassa meg a kicsikéjét.~
1640 XXXII  |               Juliánna arra emlékezett, hogy hányszor összeégette a nyakát
1641 XXXII  |              kisfiát, egyedül, magában.~Hogy megütötte a szíve! Ki hinné,
1642 XXXII  |            megütötte a szíve! Ki hinné, hogy idegen ököl nem tud olyan
1643 XXXII  |              gyermek, amióta nem látta! Hogy megváltozott! Hová lett
1644 XXXII  |                nem ugrik fel a földről, hogy eléje szaladjon, nem hagyja
1645 XXXII  |              enni hívják sem. Tudom én, hogy ki szeret engem!~Juliánna
1646 XXXII  |             szemei megteltek könnyel.~– Hogy mondhatod azt nekem, hogy
1647 XXXII  |               Hogy mondhatod azt nekem, hogy én nem szeretlek téged?
1648 XXXII  |               téged? Egyetlenem! Azért, hogy olyan soká távol voltam
1649 XXXII  |                fel? Nézd: a szép hajam, hogy ott maradt a másvilágon.~
1650 XXXII  |               miniatűr kripta nyílását, hogy sírdúló bogarak be ne törhessenek,
1651 XXXII  |         félhetsz tőle. Előre megmondom, hogy vigyázz magadra. Nagyapó
1652 XXXII  |            magadra. Nagyapó azt mondta, hogy amikor meglát, rögtön meg
1653 XXXII  |              arról is meg van győződve, hogy magas pártfogása mennyi
1654 XXXIII |                 azt ki kellett tanulni, hogy mint kell a kilincset fél
1655 XXXIII |               egyet taszítani az ajtón, hogy felnyíljék. Azután következett
1656 XXXIII |                 aki megmagyarázza neki, hogy ha ezt meg amazt a rézkarikát
1657 XXXIII |               de még nem bírja kivenni, hogy mi az, kocsizörej-e vagy
1658 XXXIII |              barlangjába, nem fél tőle, hogy ez összetépi?~A hintó megáll
1659 XXXIII |              Zsigmond a híradó jeleket, hogy jön valaki fel hozzá. Minden
1660 XXXIII |             rettenetes törvényszék elé, hogy tanuljon reszketni.~Hanem
1661 XXXIII |              félelmen. Közel van hozzá, hogy szétrúgja maga körül az
1662 XXXIII |              bosszantani jön; megtudva, hogy minő igézet alatt tartják
1663 XXXIII |                jobban elkeserítette az, hogy a gyermekét az ölében hozza.
1664 XXXIII |                meg, mekkora volt bűnöm, hogy bűnhődjek érte.~– Hazudsz,
1665 XXXIII |              beszélni?~– Sőt szükséges, hogy ő azokat hallja. Nem fogja
1666 XXXIII |         emlékezni, amíg csak élte tart, hogy amit vétettem, őmiatta tettem.
1667 XXXIII |        elzsibbasztá erejét Juliánnának, hogy nem bírta azt végig elmondani.
1668 XXXIII |          Zsigmond meggyőződhetett róla, hogy amiket a leánya most elmondott,
1669 XXXIII |                  kérdezé a leányától.~– Hogy a gyermekemet meglássam,
1670 XXXIII |         meghalni hogyan akarsz?~– Most, hogy a fiamat látom, szeretnék
1671 XXXIII |           megint szeretni fog.~– Látod, hogy mivé tetted?~– Én nagy bűnöm.~–
1672 XXXIII |               már megkaptam. Megmondta, hogy nem szeret. Ez még fájt,
1673 XXXIII |         többiekét is. Igazán megbántad, hogy oly átkozott árulást követtél
1674 XXXIII |                nagyobb bánat?~– Hallod, hogy dörög odafenn! Engem már
1675 XXXIII |          Melyikünknek a bűnéért akarod, hogy az ivadékaid lakoljanak?
1676 XXXIII |                nagyon is szépen kérlek, hogy eredj. Te elmondtad nekem
1677 XXXIII |      gyönyörűségemet. Te hidd el nekem, hogy édes. Pedig egy dolog a
1678 XXXIII |                  Az enyémet úgy hívják, hogy bosszúállás. – Akarsz belőle
1679 XXXIII |               amelyiknek nem volt elég, hogy a magyar férfiaknak a becsületét
1680 XXXIII |        gyalázata is kellett neki hozzá, hogy abba mártogassa, mint a
1681 XXXIII |              halált sem adják. – S azt, hogy hol van elrejtve az a pénz,
1682 XXXIII |        rátakarta az üvegkalitra. Tudta, hogy a selymet is perhorrescálja
1683 XXXIII |             semmivel sem rettenetesebb, hogy ott felkeress eldugott pénzeszsákokat,
1684 XXXIII |             rémekben. Pedig elhihetnéd, hogy vannak olyanok. Teszem:
1685 XXXIII |                  ölelte, csókolta; majd hogy meg nem ette. – Hát mégis
1686 XXXIII |          hagylak zálogban a nagyapónál, hogy bizonyos legyen róla: amit
1687 XXXIII |                az egész házat megrázta, hogy az üvegek a háztetőn csak
1688 XXXIV  |              dobsinaiak. Azt is tudták, hogy ott jég van. Nyári mulatságaik
1689 XXXIV  |                 összetörték, elégették.~Hogy a Gölnitz-völgyi szádán
1690 XXXIV  |         dobsinai vén lakos felemlegeté, hogy ő is volt már ebben a barlangban
1691 XXXIV  |             kellett vádolni az erdőkön, hogy a dobsinai labancok figyelmét
1692 XXXIV  |         kiszüremlő füst elárulta volna, hogy itt emberek vannak.~Lehettek
1693 XXXIV  |                már, s ki lett hirdetve, hogy a szabadságpénz egy fabatkát
1694 XXXIV  |         Korponay.~– Azt számítom össze, hogy a jelen levő uraknak a fejeire,
1695 XXXIV  |             kellene a fejünket törnünk, hogy hol vegyük a pénzt.~Jót
1696 XXXIV  |           tudattal hordja fenn a fejét, hogy erre száz, erre meg kétszáz
1697 XXXIV  |              meg az egész jégbarlangot, hogy a kristályfalak és oszlopok
1698 XXXIV  |           sújtott le a „hegyes bércre”, hogy betörte annak a tetejét,
1699 XXXIV  |             oszlopaival, boltozataival, hogy e káprázatos fénytől a szem
1700 XXXIV  |               sokáig lehetett rá lesni, hogy pendülnek, kondulnak meg
1701 XXXIV  |         jégkolosszok, meg-megrepedezve, hogy citerázik a magasból aláhulló
1702 XXXIV  |               úgy meg volt nyirkosodva, hogy nem kapott bele a szikra.
1703 XXXIV  |        elkezdének happ-happot kiabálni, hogy észrevegye őket a sötétben
1704 XXXIV  |              nekieredtek a csiholásnak, hogy hollétük helyét észrevetessék
1705 XXXIV  |                tűzve, mint egy tartóba. Hogy miért nem hozott magával
1706 XXXIV  |      lecsuszamodását.~Már odáig jutott, hogy csak egy meredek, kürtőforma
1707 XXXIV  |        szakállát.~– Csak nem őrült meg, hogy másra bízza a titkainkat! –
1708 XXXIV  |                 s rohant a jégsátorhoz, hogy valami fegyvert kapjon a
1709 XXXIV  |           embert! Hát megbolondultatok, hogy meg akarjátok ölni, aki
1710 XXXIV  |        csakugyan közbevetették magukat, hogy a dühöngő Korponayt félrecibálják,
1711 XXXIV  |                  Köszönöm, jó Pelargus, hogy védelmemre keltél, magad
1712 XXXIV  |           Bíráim! Nincsen mit tagadnom. Hogy elkövettem az árulást az
1713 XXXIV  |             ellen Lőcsén, azt bevallom. Hogy vétkemet megbántam, azt
1714 XXXIV  |           megbántam, azt bizonyítja az, hogy itten állok. Hogy helyrehozhatom-e
1715 XXXIV  |        bizonyítja az, hogy itten állok. Hogy helyrehozhatom-e azt, ítéljétek
1716 XXXIV  |          elvégeztem. Ha úgy találjátok, hogy a jó, amit ügyetekért teszek,
1717 XXXIV  |                ha abban állapodtok meg, hogy marad fel tartozásom: itt
1718 XXXIV  |                 később utánatok megyen. Hogy én merre mentem el: jobbra-e,
1719 XXXIV  |            kezdethez elég. Annyi kincs, hogy minden itt levőnek jut belőle
1720 XXXIV  |                 hagyta azt megtörténni, hogy ítéletet mondjanak ki –
1721 XXXIV  |               princípiumokat. Tudjátok, hogy mi az „in dubiis charitas”.
1722 XXXIV  |                kellett volna csak tőle, hogy mindnyájunkat hóhér kezére
1723 XXXIV  |       mindnyájunkat hóhér kezére adjon, hogy egy új felkelés tervét még
1724 XXXIV  |              elfojtsa? Ha lehető volna, hogy ebbe a szívbe a hitszegés
1725 XXXIV  |          volna-e annyi főurat vérpadra, hogy ugyancsak válogathatott
1726 XXXIV  |                  összekarcolt kezekkel, hogy nekünk rejtett pénzbányák
1727 XXXIV  |                maga gyönyörűségére úgy, hogy még a kakas sem kukorítana
1728 XXXIV  |               ahogy esküvel bizonyítom, hogy ez az asszony ártatlan és
1729 XXXIV  |            Fabriczius intett a kezével, hogy legyenek csendesen. Ő maga
1730 XXXIV  |               Nem ismerlek. Elfelejtem, hogy valaha utamon keresztülmentél.
1731 XXXIV  |                  Te emlékezni fogsz rá, hogy miket vétettél, más ne emlékezzék.
1732 XXXIV  |               meg magadat. Hanem azzal, hogy az apádtól küldve jössz
1733 XXXIV  |           kisugárzó szemei rávallottak, hogy asszony.~Szava nem volt,
1734 XXXIV  |               nem volt, csak azt tette, hogy az összefogott két kezét
1735 XXXIV  |               vetett árnyéka is tudatá, hogy férfi.~Visszautasítólag
1736 XXXIV  |          született.~– Az volt a vétkem, hogy őt oly nagyon szerettem.~–
1737 XXXIV  |                Azért akarnám elfeledni, hogy fiam van. Mert jobban tettem
1738 XXXIV  |               mert az én dicsőségem az, hogy egy poronty született, egy
1739 XXXIV  |                lesz rám, ha azt hallom, hogy meghalt.~– Az Isten szerelméért!
1740 XXXIV  |                   Az Isten szerelméért! Hogy mondhatod ki ezt a szót?~–
1741 XXXIV  |           találkozunk, s még úgy jöhet, hogy sokszor fogunk egymás jöttére
1742 XXXIV  |              vártunk, s az is meglehet, hogy egyszer a hóhér a fejeinket
1743 XXXIV  |               tele volt veled a szívem, hogy haragomban meg akartalak
1744 XXXIV  |              szobájába tódultak.~– S te hogy segítettél rajta?~– Pisztolyt
1745 XXXIV  |               egyenlő sors mellett.~– S hogy nem menekült „ő” ki azon
1746 XXXIV  |             diadort, a hősök mustráját, hogy eltántoruljon a nemzet zászlójától,
1747 XXXIV  |                mámorba, tedd őrjöngővé, hogy kövessen megint, ahova te
1748 XXXIV  |              utasításomat. Nem elég az, hogy odamégy s visszajössz. –
1749 XXXIV  |             Bizonyosság is kell felőle, hogy nem jártál hiába. Ez a tanúbizonyság
1750 XXXIV  |             István vala. Utasítása van, hogy egy labanc ezreddel szállja
1751 XXXIV  |                 azután az fog történni, hogy Andrássy István bezárja
1752 XXXIV  |            annak a tanúbizonysága lesz, hogy két csillagnak még mindig
1753 XXXV   |      philosophia~Andrássy István azóta, hogy Krasznahorkára hazatért,
1754 XXXV   |                talán nehezteltek is rá, hogy a nagy kegyelmet nem sietett
1755 XXXV   |               az íródeákjának adott át, hogy készítsen belőle kivonatot,
1756 XXXV   |          jegyzet vörösplajbászoztatott, hogy „ad acta ponendum”.2~Majd
1757 XXXV   |           véghez.~Az még csak megjárja, hogy egy nagybirtokú főúr tudós
1758 XXXV   |                 tudós könyvet írjon, de hogy még kalkuláljon is, s számba
1759 XXXV   |         kalkuláljon is, s számba vegye, hogy mit vesz be, mit ad ki,
1760 XXXV   |              módját is nehéz kitalálni, hogy a szép asszony bejelentesse
1761 XXXV   |             asszony bejelentesse magát, hogy itt van.~De mégis kitalált?.~
1762 XXXV   |                 maga portékáját. Tudta, hogy mi az igazi ritkaság, mi
1763 XXXV   |                 De nem lehet felnyitni, hogy megtudhatná, ugyanaz-e,
1764 XXXV   |              nem adja. Azt mondja, fél, hogy valami el talál belőle sikkadni,
1765 XXXV   |                tőle!) Hanem azt hiszem, hogy öreg lehet, mert mankóra
1766 XXXV   |                annak a bánata.~– Azóta, hogy egymást utoljára láttuk,
1767 XXXV   |              magunk. Nekem úgy tetszik, hogy az csak álom volt. S az
1768 XXXV   |                   Hát nem jól tettem-e, hogy ezt a könyvet visszaszereztem,
1769 XXXV   |       kegyelmednek?~– Megvallom igazán, hogy egy rémtől szabadít meg
1770 XXXV   |              kellett a szép asszonynak, hogy mit feleljen rá? Egy téveteg
1771 XXXV   |               ajkon oly bűvrontó lehet, hogy a feltalált hajdani kedves
1772 XXXV   |               kérek érte, nem is sejti, hogy mit? Azt mondá kegyelmed,
1773 XXXV   |            amidőn e könyvet visszaadom. Hogy mit adjon viszont érte?
1774 XXXV   |           maradt a nagy ember szívében. Hogy rátalált ez az asszony!~
1775 XXXV   |                 vele annak a halottnak, hogy odavezesse hozzá ezt az
1776 XXXV   |            Andrássy kitalálhatta volna, hogy mit akar vele, odafutott
1777 XXXV   |              Talán vandalizmus is volt, hogy azt tette? Hasonlatos ahhoz,
1778 XXXV   |           férfit, mintha attól tartana, hogy az még megsajnálja a tűzbe
1779 XXXV   |             csak az a rendkívüli rajta, hogy a teteje üvegből van.~Ez
1780 XXXV   |                ad fel az emberi észnek.~Hogy változik meg az emberi lélek
1781 XXXV   |               világ mámorító örömeinek, hogy zárkózik be, mikor ez örömöket
1782 XXXV   |           cimborát, dévaj asszonyfélét, hogy meg ne háborítsa senki az
1783 XXXV   |             lényünkből.~Úgy reszketett, hogy egy szót sem tudott kimondani.~
1784 XXXV   |               idejött, talán azt hitte, hogy majd beszélni fog hozzá,
1785 XXXV   |                majd beszélni fog hozzá, hogy gyónni fog előtte; mikor
1786 XXXV   |            kebellel rebegé:~– Köszönöm, hogy idevezetett. Nem fogok tőle
1787 XXXV   |                vissza a nő.~– Láthatja, hogy szigorúbb vagyok magamhoz,
1788 XXXV   |        felháborít. Bosszant a gondolat, hogy még lehetnek bolondok, akik
1789 XXXV   |              azzal próbálgatom magamon, hogy élek-e még, hogy keresgetem,
1790 XXXV   |               magamon, hogy élek-e még, hogy keresgetem, mi fájna még
1791 XXXV   |                Téged azért küldtek ide, hogy ezt a szívet még egyszer
1792 XXXV   |              egyébről. Hát kegyelmednek hogy folynak a dolgai mostan?~–
1793 XXXV   |             könyörgök; hanem csupán az, hogy tartsa meg a kis magzatomat.
1794 XXXV   |               én fiam is úgy sínylődik, hogy kétségbeesem, mikor rágondolok,
1795 XXXV   |                 kettő tudhatta magáról, hogy ez az érzés igaz. Hazugság
1796 XXXV   |            Ghéczy Zsigmond uram, tudva, hogy ilyesmi nálam pénzért nem
1797 XXXV   |              meg nem mondhatom el neki, hogy ilyen meg ilyen Pantheon
1798 XXXV   |           beszélhetem az apámnak.~– Hát hogy legyen?~– Írjon kegyelmed
1799 XXXV   |              amiben felajánlja apámnak, hogy elfogadja tőle az ajánlott
1800 XXXV   |     megtakarítva minden kihulló szálat, hogy fel ne szedje a madár. Alig
1801 XXXV   |         kegyence a magyar asszonyoknak, hogy annak a jelképét minden
1802 XXXV   |               egy álmodó. Arra gondolt, hogy milyen kegyetlen büntetés
1803 XXXV   |              benn hagyta volna egyedül, hogy minden fűben-fában megtalálja
1804 XXXV   |            türelmetlenül várta ő akkor, hogy mikor lesz – vége! Most
1805 XXXV   |                 körülkerülték a földet, hogy újra összetalálkozzanak.~
1806 XXXV   |              volt hozzá.~Azon civódtak, hogy a kisebbik nem akarta megengedni
1807 XXXV   |                 megengedni a bátyjának, hogy ma kilovagoljon, mert erős
1808 XXXV   |          szentélyében, nagyot bámultak. Hogy került ez ide, mit akar
1809 XXXV   |                 mikor azért imádkoztak, hogy szólaljon meg, védje magát
1810 XXXV   |             látnám.~Andrássy elhihette, hogy ezek igazi könnyek.~Őszinte
1811 XXXV   |            bírom venni a tudós doktort, hogy megtegye az utat Gömörbe,
1812 XXXV   |               kegyelmed akarata, tudom, hogy meg nem ingatható, azonban
1813 XXXV   |            gyöngéden sugdosva hozzájuk, hogy csak legyenek jó testvérek
1814 XXXV   |          tekével.~Azt nem mondta nekik, hogy mikor kimennek a szobából,
1815 XXXV   |           föltette erről az asszonyról, hogy csakugyan az érzés hozta
1816 XXXV   |           Kedélyének szüksége van arra, hogy valami vezekléssel meg legyen
1817 XXXV   |               is lenni az idejövetelre.~Hogy ez a rejtett indok nem a
1818 XXXV   |                 Hanem azt hitte felőle, hogy ez most a bécsi udvartól
1819 XXXV   |        szolgálatait, nem érik be azzal, hogy Andrássy Istvánt a fejedelem
1820 XXXV   |               is szeretnék, ha rábírná, hogy valósággal az ő szolgálatukba
1821 XXXV   |               gyanúja. Nem is sejtette, hogy az ellenkező oldalról ássák
1822 XXXV   |          üvegkoporsóhoz, s megkérdeni: „Hogy aludtál, lelkem?” – És ha
1823 XXXV   |        beszélgető társat. Tudom én azt, hogy mikor a fájó szív így belenőtt
1824 XXXV   |                mint a mandragoragyökér, hogy sír bele, ha erőszakkal
1825 XXXV   |     fájdalmasabban esik arra gondolnom, hogy kegyelmednek ezt a helyet
1826 XXXV   |             nekem valaki?~– Azt hiszem, hogy olyan ember, aki parancsoljon,
1827 XXXV   |            országban; a kérdés csak az, hogy engedelmeskednek-e neki?
1828 XXXV   |         kegyelmednek még tudomása róla, hogy Bécsben Andrássy Pétert
1829 XXXV   |               triplex philosophia közé, hogy annak a levelei szerteszét
1830 XXXV   |            ezred sziléziai muskétással, hogy beszálljon Krasznahorka
1831 XXXV   |                kutyabőrös eklektikuson, hogy az a szögletbe repült.~Odavolt
1832 XXXV   |        Zsigmondhoz.~Maga sem tudta tán, hogy mit ír ebben az indulatában.~
1833 XXXVI  |       felfordítani. És mindezt anélkül, hogy a szövevényének a szála
1834 XXXVI  |            Megüzente a Péter bátyjának, hogy aki Krasznahorka várába
1835 XXXVI  |         valahogy a dolgot Illésházynál, hogy hagyjanak békét az Istvánnak,
1836 XXXVI  |             főuraknak és hadvezetőknek, hogy az új fölkeléshez igyekezzenek
1837 XXXVI  |               nincs több a magyarnak. – Hogy bezáratta Krasznahorka kapuját
1838 XXXVI  |            bölcsességüket commassálták, hogy mentől több olyan bolondot
1839 XXXVI  |                belőlük, s úgy megcsípi, hogy belehal.~Ghéczy Zsigmond
1840 XXXVI  |              volt elégedve.) Látom már, hogy megtartottad a hűséget.
1841 XXXVI  |             dolog legyen megbocsátva.~S hogy a bűnbocsánatát meg is pecsételje,
1842 XXXVI  |              Most már megengedem neked, hogy az anyádat megcsókold. Jó
1843 XXXVI  |               világért sem tette volna, hogy ő maga adjon egy bűnbocsátó
1844 XXXVI  |              öreg –, egészen arra való, hogy egypár szerelmes a világ
1845 XXXVI  |               apai gyöngédség ez tőlem, hogy a menyecske leányomnak még
1846 XXXVI  |               még arról is gondoskodom, hogy a szerelmesével háborítatlanul
1847 XXXVI  |               világ tudta is, hitte is, hogy szeretitek egymást. Még
1848 XXXVI  |             Igen, ő vár ott rád. Lehet, hogy még más valaki is. Vagy
1849 XXXVI  |           magadéról. Megmondhatod néki, hogy én kiengesztelődtem irántad.
1850 XXXVI  |                a férfiak is arra valók, hogy így tegyenek velük. – Nem
1851 XXXVI  |              csak arra az egyre kérlek, hogy a rád bízott leveleket addig
1852 XXXVI  |           legény, azt ne hidd valahogy, hogy csak a te kedvedért csalják
1853 XXXVI  |              nagy híréből! És most, ni, hogy elfeledte egyszerre philosoph
1854 XXXVI  |               alvó démonát fölébreszté, hogy odadobja a kesztyűt vakmerően
1855 XXXVI  |                és mindezt miért? Azért, hogy meg ne mozdítsák a helyéből
1856 XXXVI  |              tett, ahogy az apja mondá, hogy egész parádéval utazzék
1857 XXXVI  |             kellett szájukban a zablát, hogy menjenek, különben félretértek
1858 XXXVI  |                 felteszem tízszer, ugye hogy csak méltó párod vagyok?”~
1859 XXXVI  |           veranda alatt ülő Husz apóra, hogy nem vesz-e almát? Az meg
1860 XXXVI  |            almát? Az meg onnan vissza. „Hogy adja?” – „Vékája két tallér.” – „
1861 XXXVI  |                volt az összeesküvőknek, hogy kétszer egymás után soha
1862 XXXVI  |                 a férfiak úgy kacagnak, hogy az arcuk meg sem mozdul
1863 XXXVI  |                 csak akkor veszi észre, hogy micsoda áruló szót szalasztott
1864 XXXVI  |           labancnak.~– Ez olyan jó hír, hogy el se lehet hinni – dörmögé
1865 XXXVI  |                  Azt is lehetett hinni, hogy amit Zápolya Jánosról mond
1866 XXXVI  |              urak, nem valót mondtam-e? Hogy aki mindezt véghezvitte,
1867 XXXVI  |      tekintettel nézett az ura szemébe, hogy annak bizony e néma tekintetből
1868 XXXVI  |            legtitkosabb gondolatját, de hogy az arc csak mégsem akart
1869 XXXVI  |              Íme nem tartottam elégnek, hogy megbűnhődjem érte, meg is
1870 XXXVI  |                 össze, magam megalázva, hogy helyrehozhassam. Nem féltem
1871 XXXVI  |             öklével Korponay homlokára, hogy az három lépést tántorodott
1872 XXXVII |                nem volt senki készen. – Hogy a bűnbánó Magdolna egyszerre
1873 XXXVII |           hiszen azt mindenki érthette, hogy biz az elég sértő szó volt
1874 XXXVII |             sértő szó volt Korponaytól, hogy a feleségét úgy meggyalázta
1875 XXXVII |          meggyalázta ennyi férfi előtt, hogy amidőn az előtte térdepelt,
1876 XXXVII |            várja önfeláldozó tetteinek, hogy a férj kezét nyújtsa neki,
1877 XXXVII |              olyan megfoghatatlan eset, hogy az embernek a szeme-szája
1878 XXXVII |               közül senki sem tudhatta, hogy ennek az asszonynak a lelkében
1879 XXXVII |                s csak az alkalomra vár, hogy kifizesse annak, aki rá
1880 XXXVII |             senkinek sem jutott eszébe, hogy ezzel az asszonnyal valamit
1881 XXXVII |                  Ez a gondolat az volt, hogy lekapott egy puskát a szegről,
1882 XXXVII |          melléje, s ráncigálni kezdték, hogy ilyet ne tegyen.~A kocsi
1883 XXXVII |       szabadságot ad a sértett férjnek, hogy hűtlen nejét megölheti.
1884 XXXVII |                 sem. – Nem azért! Hanem hogy el ne árulhasson bennünket. –
1885 XXXVII |             többé, hanem az ördögökhöz, hogy el ne vigyenek bennünket.~–
1886 XXXVII |      megsértetted. Ne azt nézted volna, hogy a feleséged letérdepel előtted,
1887 XXXVII |          letérdepel előtted, hanem azt, hogy a mi leghasznosabb szolgálattevő
1888 XXXVII |                   Azt mondom, cimborák, hogy a veszekedést halasszuk
1889 XXXVII |               igaz! – monda Pongrácz. – Hogy a szemeit szikrázni láttam,
1890 XXXVII |          szikrázni láttam, alig hiszem, hogy ez az asszony le hagyja
1891 XXXVII |           hagyja menni a napot anélkül, hogy minden dolgunkat elárulja
1892 XXXVII |                  Megmondom. Nem hiszem, hogy ez az asszony el tudja a
1893 XXXVII |             valaha! Bármilyen haragért. Hogy egyenként akármelyikünket
1894 XXXVII |               amit az ő keze főzött. De hogy elárulja, hóhér pallosának
1895 XXXVII |                tartanod, mert te tudod, hogy milyen jó volt; nekem semmi
1896 XXXVII |              nekem semmi okom sincs rá, hogy szeressem; tehát nem is
1897 XXXVII |                   Lehetetlennek tartom, hogy egy asszony vérpadra vigye
1898 XXXVII |             nyújtani. Magamra vállalom, hogy utánamegyek ennek az asszonynak.
1899 XXXVII |               egy lépést nem fog tenni, hogy azt meg ne tudjam. Nekem
1900 XXXVII |                 tenni, ami azt mutatja, hogy ügyünket elárulni készül,
1901 XXXVII |                 örök lelki üdvösségére, hogy akkor én viszem halálra
1902 XXXVII |           hullásával.~      ~Ráhagyták, hogy fusson hát utána; ők, a
1903 XXXVIII|               labancok mondták:~„Azért, hogy elárultad nekünk a fejedelmet,
1904 XXXVIII|                És emezek is tudják már, hogy az ilyen szolgálatnak ilyen
1905 XXXVIII|               nem kérdezhetik tőle azt, hogy hát a szíved fáj-e?~Ha fáj,
1906 XXXVIII|      tulajdonképpen azért jött ide fel, hogy azzal beszéljen, s rábírja,
1907 XXXVIII|             azzal beszéljen, s rábírja, hogy pakoltassa fel magát, s
1908 XXXVIII|             népek. Jól mondta Pelargus, hogy nem szeretne ahhoz a sárgarépához
1909 XXXVIII|          dragonyos kísér, annak jeléül, hogy valami előkelő, rangbeli
1910 XXXVIII|             pogányul fújja a trombitát, hogy előidézze az erdőből a hanyag
1911 XXXVIII|            lehetek.~– De te tréfálsz?~– Hogy tréfálnék? Azt tudjátok,
1912 XXXVIII|                tréfálnék? Azt tudjátok, hogy az uram birtokait elkobozták;
1913 XXXVIII|               volt, mert bizony mondom, hogy nagyon segített neki a kegyleveléhez,
1914 XXXVIII|       kegyleveléhez, hát akkor mondtad, hogy odaviszed hozzá. Azóta özvegy
1915 XXXVIII|           almájába, s aztán késztették, hogy üljön be közéjük a hintójukba,
1916 XXXVIII|           érkezett meg a nyílt parancs, hogy Blumevitzné a Fabriczius-féle
1917 XXXVIII|                 ruháimból egyet. Tudod, hogy rád illenek az én öltözeteim,
1918 XXXVIII|            szívét az a tréfás gondolat, hogy a nemes kuruc vezérek hogy
1919 XXXVIII|              hogy a nemes kuruc vezérek hogy fognak az ablakon kiugrálni,
1920 XXXVIII|          engedve. A király azt óhajtja, hogy a nemzet teljesen kibékíttessék,
1921 XXXVIII|                 is erősen biztatva van, hogy zöldágra jut; most csak
1922 XXXVIII|              szorongattatásból. – Azaz, hogy nem a véletlen, mert ilyen
1923 XXXVIII|                rudason meg a nyergesen, hogy azokat gyorsabb haladásra
1924 XXXVIII|                 be az a tréfás jelenet, hogy a kurucok az ablakon át
1925 XXXVIII|           férfiú, mondván:~– Első eset, hogy a doktor konyhájából egészséges
1926 XXXVIII|                 karnak; azt mondták rá, hogy az egészséges embereket
1927 XXXVIII|              Még az én jó doktoromat is hogy kifigurázom, pedig hiszen
1928 XXXVIII|              azért jöttem most Lőcsére, hogy segítséget keressek nála
1929 XXXVIII|              azt mondá erre aggóskodva, hogy nagyon sokba kerülhet egy
1930 XXXVIII|               Az ám! Nem is találja ki, hogy mit? Hát amikor Korponay
1931 XXXVIII|              lett. Azt súgta Alaudának, hogy csak adja vissza azt a láncot
1932 XXXIX  |            Juliánnának a férje után, és hogy mi történt közöttük?~Juliánna
1933 XXXIX  |             gondolt ki erről a témáról, hogy ők már egészen kibékültek,
1934 XXXIX  |               de már írt a feleségének, hogy haza kíván jönni; a király
1935 XXXIX  |              vezette ide a Szepességre, hogy itt remél vele találkozni.~
1936 XXXIX  |             most mesélte a barátnőinek, hogy őt várva várja, hogy milyen
1937 XXXIX  |       barátnőinek, hogy őt várva várja, hogy milyen nagyon óhajtoznak
1938 XXXIX  |         gyöngéden bánt vele; észrevéve, hogy annak a térdei roskadoznak,
1939 XXXIX  |                Lengyelországba a hírét, hogy az új magyar király a hazatérőknek
1940 XXXIX  |    mazsolaszőlővel többet; hazasiettem, hogy az amnesztiában részesüljek.~–
1941 XXXIX  |                 Biztosítom kegyelmedet, hogy ami tőlem és az uramtól
1942 XXXIX  |              mindent el fogunk követni, hogy kegyelmed a birtokába minél
1943 XXXIX  |                 kegyelmed asszonykáját, hogy bizonyos neki ígért donáció
1944 XXXIX  |        végeztével tudatták Korponayval, hogy mint utas ember, ha elfáradt,
1945 XXXIX  |           alákiabált a kuruc hajdúknak, hogy nem kell megadni magukat,
1946 XXXIX  |       találhatott volna valami ürügyet, hogy a férjét előre bocsássa,
1947 XXXIX  |        halálmegvető dac kényszerítette, hogy együtt menjen az urával,
1948 XXXIX  |             mondá neki:~– Azért jöttél, hogy megölj? Itt vagyok. Végezd,
1949 XXXIX  |             szándék. Sőt, azért jöttem, hogy visszavegyelek és veled
1950 XXXIX  |                  ez győzött meg felőle, hogy igazlelkű és becsületes
1951 XXXIX  |                És mármost rajta leszek, hogy te is szeress engem.~S azzal
1952 XXXIX  |                amit te énvelem osztasz, hogy magát a mennyországot sem
1953 XXXIX  |               nem háborítana. Elhiszem, hogy nem azért jöttél, hogy megölj,
1954 XXXIX  |                  hogy nem azért jöttél, hogy megölj, elhiszem, hogy velem
1955 XXXIX  |                  hogy megölj, elhiszem, hogy velem fogsz maradni, de
1956 XXXIX  |                gondolatomat megvallom), hogy te most azért kerestél csak
1957 XXXIX  |                határozták. Azok félnek, hogy én bosszúból vagy haszonlesésből
1958 XXXIX  |                 s ők határozták azt el, hogy te válj ki közülük, és térj
1959 XXXIX  |              mint hites férjem és uram, hogy őket el ne árulhassam.~S
1960 XXXIX  |             elfogadja, hanem találd ki, hogy kicsoda?~– Ebeczky?~– Feljebb!~–
1961 XXXIX  |                 fog bele két hét telni, hogy bejön a fejedelem egész
1962 XXXIX  |                őszintén nevetett hozzá, hogy az asszonynak el kellett
1963 XXXIX  |           asszonynak el kellett hinnie, hogy igazat beszél.~S amit el
1964 XXXIX  |          Juliánna felébredt, azt hitte, hogy csak egy varázsálom volt,
1965 XL     |          elejtett szóból?~Semmi kétség, hogy Korponay Jánost az az indítóok
1966 XL     |                olyan hirtelen kitalált.~Hogy az ő titoktartását biztosítani
1967 XL     |             összeesküvők dolga volt az, hogy Korponayra rámérték ezt
1968 XL     |                 Esküjük kötelezte őket, hogy a célba vett feladatért,
1969 XL     |          Korponay, oda törni meg magát, hogy hazajöjjön, kegyelmet kérni,
1970 XL     |            hazajöjjön, kegyelmet kérni, hogy megsüvegelje az apró potentátokat,
1971 XL     |             embert, aki őt meggyalázta, hogy el ne árulja azt az ő felesége,
1972 XL     |               is. Elhitte minden ember, hogy Rákóczi csakugyan a király
1973 XL     |              csapatostul fel Pozsonyba, hogy ki ne maradjanak valahogy,
1974 XL     |               Ezt is, meg a másikat is, hogy ővele most a férje boldog.~
1975 XL     |              asszonyi szívnek előveszi, hogy a férjét boldogítsa. A kisfiát
1976 XL     |              elhitte azt a másik mesét, hogy egy asszony, mikor csókol,
1977 XL     |             többször említé a férjének, hogy jó volna felmenni Pozsonyba,
1978 XL     |               Korponay húzódozott tőle, hogy ő átall a nagyurak ajtaján
1979 XL     |              kopogtatok én. Engedd meg, hogy én menjek hozzájuk. Korponay
1980 XL     |                 nem annak örült jobban, hogy minő sikere lesz majd az
1981 XL     |              inkább annak a bizalomnak, hogy őt a férje magában elereszti.~
1982 XL     |           instanciahozó vendégseregtől, hogy a fogadóban csak nagy könyörgésre
1983 XL     |      felmentéséért; a főúr megbiztatta, hogy csak viselje magát Korponay
1984 XL     |               már egyszer idáig jutott, hogy azt a másik dolgot is emlékezetbe
1985 XL     |      kegyelmességed – szólt keserűen –, hogy ezt az ezer aranyat nekem
1986 XL     |         Wratislaw adta, abból a célból, hogy a kancellár futárját minden
1987 XL     |               magam részéről eltagadni, hogy tudomásom van róla. Már
1988 XL     |                 csekély dolog most már, hogy azt senki fel nem veszi
1989 XL     |            földről. Azt sem tudják már, hogy mi volt az a Lőcse? A háborúnak
1990 XL     |        kegyelmed kérelme úgy elhangzik, hogy senki sem hallja meg.~Erre
1991 XL     |                Juliánna elképedt. Érzé, hogy ez a kezét fogó kéz vasbilincs,
1992 XL     |  lélekjelenlétét össze kellett szednie, hogy a kezét ebből a vasbilincsből
1993 XL     |              volt szerencsém megérteni, hogy a nagyurak ígérete meg a
1994 XL     |               méltóztatott azt felelni, hogy „elmúlt esőnek nem kell
1995 XL     |                előbb értesse meg velem, hogy mire becsüli azt?~– Kívánhatsz,
1996 XL     |              legelőször is azt kívánom, hogy miután én kegyelmességednek
1997 XL     |             összeszedte minden eszét.~– Hogy kegyelmed tudója valami
1998 XL     |               óta, s azt mi jól tudjuk, hogy az öreg Ghéczy Zsigmond
1999 XL     |                  Előbb szeretném tudni, hogy ha én ilyen fontos és nevezetes
2000 XL     |         meghozom kegyelmednek az iránt, hogy amely magyar főuraknak ily