Fezejet
1 I | költőnek szabad megkérdezni tőle.~ ~Ennek az elmúlhatatlan
2 V | kuruc magyarok lettek volna tőle!)~Féltik is ezt a kincsüket
3 VI | tanácsülést solválta, azt kérdé tőle Pobszt szenátor nyájas hajlongások
4 VIII | drabantok visszariadtak tőle, de Wencezlauz csak azért
5 X | sütök-főzök, s nem leszek rosszabb tőle. Látja, milyen jó kedvem
6 X | kifutott, csak úgy süstörgött tőle a parázs. Az úrasszony sem
7 X | amikor az anyja elbúcsúzott tőle. Eszébe sem jutott neki
8 XI | csőcseléket távol tartani tőle.~A francia főtiszt odarúgtatott
9 XI | palástja egészen fehér lett tőle; azt sem rázta le magáról.~
10 XI | hármat.~Most aztán úgy alszik tőle, mint a halott.~Mert a doktor
11 XII | furor daemoniacus múlt el tőle; a szép asszony teljes jó
12 XII | Bizonyosan csókot kérnek tőle.~– Éhomra nem! – felel rá
13 XIII | megvárta, míg prüszköl tőle, amitől az agy megtisztul,
14 XIII | éjjeli italba, s úgy alszik tőle az öregember is, mint a
15 XIV | állni. Emléket is kaptak tőle már elegen, amivel hazamehetnek.
16 XIV | veled, bajtárs? – kérdi tőle.~– Velem semmi. De te ugyan
17 XIV | vétettél, pajtás? – kérdezé tőle a kapitány, mikor a többiek
18 XV | kendtek ide, mert nem tudok tőle mozdulni, a sok elhányt
19 XV | büntetésre méltó mulasztás már tőle, hogy nem ide sietett az
20 XV | lehet rossz néven venni tőle; hanem az ifjasszony már
21 XV | kicsinált praktika volt tőle. A mai nap nagy lelkesülését
22 XVI | Hát hogy vagy? – kérdé tőle.~– Mint a kutya a kútban.~–
23 XVI | minekelőtte kérdeznének valamit tőle, azzal az értesítéssel,
24 XVI | Azt bizony elfelejtettem tőle akkor megkérdezni, s most
25 XVIII | kancsó dacára is, kiszáradt tőle a torkuk, azt gondolták,
26 XVIII | talál vele tenni, tartok tőle, hogy a katonáim félreértik,
27 XIX | Rákóczihoz, én nem szakadhatok el tőle.~Blumevitz bizalmasan tevé
28 XIX | elfeledtem ezt.~Büszkeség volt ez tőle, vagy háládatlanság?~Elővette
29 XIX | kisebbet észrevehette volna tőle.~Az jutott eszébe, hogy
30 XXI | A labancok jobban féltek tőle, mint a tüzes ördögtől.
31 XXII | Oly régen nem kapott már tőle semmi üzenetet.~Két kör
32 XXII | istenszolgája hanyatt esik tőle a papi székébe.~Ezzel a
33 XXII | ellenség, jó barát, el akarták tőle venni erővel, elcsalni szép
34 XXII | szolgáltam nála, megszöktem tőle, nem vágyódom vissza hozzá,
35 XXII | Sújt, mikor áldást kérnek tőle. Elgázolja azt, aki könyörög!
36 XXII | élő teremtésre akadt, aki tőle nem fél, aki őtet fenyegetni
37 XXIII | jegyezni.~Még a fiát is ellopta tőle, s árulásának jutalmát annak
38 XXIV | reszketést, azt kérdezte tőle:~– Hát mit játszottatok,
39 XXIV | csak a hegy választ el tőle.~– Hát elkerülte a stracenói
40 XXIV | kisebbik még visszaborzad tőle, de a nagyobbiknak a vérét
41 XXIV | préposttal.~– Quid novi? – kérdé tőle.~– Consummatum est – felelt
42 XXV | kacagsz most?”, de tartott tőle, hogy az még jobban fog
43 XXV | örökségére nem előlegezhetne-e tőle egynéhány kurta forintot,
44 XXV | lesz a következése, hogy tőle kér kölcsön.~Ez a körülmény
45 XXV | lefelé. Mindennap elpártol tőle az utolsó hívek csoportjából
46 XXVI | otthon találja, és vegyen tőle egy pazsurát, mert az én
47 XXVI | reggel Husz anyó megkérdezte tőle: ha álmodott volna valamit,
48 XXVI | a faképnél?~Félelem-e az tőle vagy túlságos óvatosság?
49 XXVIII | hír a császárról? – kérdé tőle, midőn egyedül maradtak.~–
50 XXVIII | emberek kegyleveleit, amik tőle várták valósulásukat. De
51 XXVIII | mi a kék csodát akarnak tőle, akkor sült ki, hogy a kassai
52 XXVIII | kassai székesegyházat féltik tőle, amit csak most kaptak vissza
53 XXIX | másik menyecske alig jutott tőle valami dologhoz.~Hát amikor
54 XXIX | a lova hol van? – kérdi tőle nagy gondoskodással.~– Hol
55 XXIX | máslása! Hogy elaludtam tőle!~– Máslás! Nyíri máslás?
56 XXX | felség teljhatalmazottja, s tőle kérjem az atyám számára
57 XXX | Halottnak beadják, felébred tőle, olyan savanyú. Boszorkányság
58 XXXII | te a halállal? Nem félsz tőle?~– Nem, anyókám. Nem félek
59 XXXII | anyókám, de te félhetsz tőle. Előre megmondom, hogy vigyázz
60 XXXII | éjjel elnézném. Ő meg fél tőle. Várj addig. Én aztán majd
61 XXXIII | oroszlán barlangjába, nem fél tőle, hogy ez összetépi?~A hintó
62 XXXIV | egy szó kellett volna csak tőle, hogy mindnyájunkat hóhér
63 XXXV | van a pitvarban.~– Kérd el tőle a könykapocs kulcsát.~–
64 XXXV | elfelejtettem megnézni. (Kitelt tőle!) Hanem azt hiszem, hogy
65 XXXV | egyszerre a jégpólus alá távozik tőle. Nem, azt nem vette elő.
66 XXXV | hogy idevezetett. Nem fogok tőle rettegni többé.~– Most már
67 XXXV | apámnak, hogy elfogadja tőle az ajánlott Bebek-féle ágyút
68 XXXV | kardom meg nem rezzenne tőle. Nincs nagyravágyásom!~Juliánna
69 XXXVII | gyűlöljétek őt, féljetek tőle, piszkoljátok a nevét. Én
70 XXXVIII| más?~Csak nem kérdezhetik tőle azt, hogy hát a szíved fáj-e?~
71 XXXVIII| urának, amikor búcsút vesz tőle. Szép búcsúvétel volt! Azok
72 XL | az ütésnek a helyét, amit tőle kapott, s ez még nem a gonoszabbik
73 XL | de Korponay húzódozott tőle, hogy ő átall a nagyurak
74 XLI | Teste-lelke megdermedt tőle.~Sok olyan arc volt a világon,
75 XLII | el. S mikor azt kérdezték tőle, hogy mi volt hát azokban
76 XLII | a nő.~Akármit kérdeztek tőle, nevetés volt a válasz.~
77 XLII | vegyült gúny.~Azt kérdezték tőle, akar-e a trón elé kegyelemért
78 XLII | jelen levő főúr elvette tőle, és ugyan átvizsgálta, nincs-e
|