Fezejet

 1 I      |        félderengést a festményre. Egy fehér ruhás hölgyet ábrázol az
 2 I      |          keletű. Ott is ugyanaz a nő, fehér pongyolában, amint egy nyitott
 3 I      |         között megtalálja a kutató a „fehér asszonyt”; de itt már az
 4 I      |        átlátszó ingujjakban, amiken a fehér kar keresztülvilágít, keblét
 5 I      |          mutogatják; „Nézd: ez volt a fehér asszony, aki a hazát elárulta.”~…
 6 I      |         tettek, mért tették?~A lőcsei fehér asszony majd megfelel arra.~      ~
 7 I      |      nincsenek eltorzulva; a bőr szép fehér, a haj fekete; az arc nyugalma
 8 III    |               kathedrálétól, s a szép fehér hóban bizony nem kellemetlen
 9 III    |               amit a bakról valóságos fehér medvebundás, fókabőr ködmenes
10 VI     |             fekete kenyér, egy kancsó fehér sörrel együtt, aminő a táborban
11 X      |     visszahajtja a fejét a zúzmarától fehér szalmára.~Az énekes cseléd
12 X      |              és prém, haja és bajusza fehér a zúzmarától, csak az erős
13 X      |              azt azután még letakarta fehér patyolatkendővel, elöl a
14 XI     |              arcát körülrámázva. Arca fehér és piros, a borotvált helyeken
15 XI     |           fekvő alak palástja egészen fehér lett tőle; azt sem rázta
16 XI     |          haját, átkötötte a fejét egy fehér kendővel. Mikor a doktor
17 XII    |            Istvánnak a testvére is, a fehér barát, akit „dervisgenerális”-
18 XII    |          cisztercita tonzúrás fejjel, fehér csuklyával, a második lapon
19 XIII   |    mosolygással nézett le féloldalt a fehér vállára. S azt mondá magában:~–
20 XIII   |              kapuboltozat alá. A föld fehér, az ég fekete, ilyenkor
21 XIV    |            karjaival átfonva, s magát fehér ágyleplével nyakig beburkolva,
22 XVII   |              kis kapura festve, amint fehér éji pongyolában, vállára
23 XVIII  |         jelenet áll eléje. Egy nőalak fehér ruhában, skarlát palásttal
24 XVIII  |             mint egy szellem, s aztán fehér alakjával eltakarja a magyar
25 XVIII  |          tartja, s az a valaki – az a fehér asszony.~– Én azt hiszem –
26 XVIII  |           uraknak.~Az legjobb lesz, a fehér zászlót kitűzni az ablakba.
27 XVIII  |           intve a háborgó feleknek.~A fehér zászlónak rögtön észrevehető
28 XVIII  |             generális ablakából lengő fehér zászló fegyverszünetet jelent;
29 XIX    |      visszafordult, már nem találta a fehér asszonyt a szobában – a
30 XIX    |               vannak, s ha ahelyett a fehér kendő helyett, azt a másik
31 XX     |                        XX. FEJEZET ~A fehér zászló meg a piros zászló~
32 XX     |              már Andrássy ablakában a fehér zászló.~– No, hát tűzzük
33 XX     |           nyakbavető, amit Juliánna a fehér éji öltöny felett viselt;
34 XX     |              mind a két keszkenője: a fehér is, a vörös is, egymás ellen
35 XXI    |              volt. Cisztercita barát, fehér csuhás. Nem is vetette le
36 XXII   | generalissimusnak különös dühe volt a fehér ruhás barátok, a ciszterciták
37 XXII   |          égett, amikor maga nem ég. A fehér barátcsuhás alak egy nagy
38 XXII   |           sötét pinceboltban, abban a fehér csuha is lángvörössé válik;
39 XXII   |               s a fölé öltött csipkés fehér ing volt; ők szolgáltak
40 XXII   |              alak: a dervisgenerális.~Fehér csuháján még füstölögnek
41 XXII   |               előre, előttük jár az a fehér pont, mely az őrjöngés hirdetője;
42 XXII   |               ő.~Zsófia halovány arca fehér lángban látszott égni, szemei
43 XXII   |               vadul felegyenesedett a fehér csuhás alak, s arcát dacosan
44 XXIII  |         széltiben beszél már a lőcsei fehér asszonyról, a szép Korponaynéról,
45 XXIII  |           beburkolta. Nem volt az már fehér, de fakó a viszontagságoktól,
46 XXIV   |      tölgyerdős hegyek közül a falvak fehér házikói, karcsú toronytetői
47 XXIV   |            ottan állnak. Az öccsét, a fehér barátcsuhában, s az elsőszülöttét.
48 XXIV   |              tartá, el volt szakítva, fehér és kék gyöngyszemei elszórva
49 XXV    |               ma az egyik kezén van a fehér kesztyű, holnap a másikén.
50 XXV    |           titkáról, ahonnan egyszer a fehér asszony elélebbent a négycsövű
51 XXV    |              való cifrákat a selyemre fehér plajbásszal, s gyügyögtetve
52 XXV    |            leányos hangjával árulni a fehér lovat meg a házat, ki ad
53 XXIX   |      lefesteni való kép! A föld olyan fehér, mintha hóval volna borítva;
54 XXIX   |         eltűnt, csak a fekete vonal a fehér szikföldön mutatta, hogy
55 XXIX   |             lobogós ingujja, mint két fehér vitorla. Juliánna biztos
56 XXX    |        változik; a dolmány zsinórzata fehér vagy fekete. Az ezredek
57 XXXI   |           szakáll és bajusz nélkül, s fehér bodros parókával, szép metszésű
58 XXXI   |           alól kitündöklő aranyozott, fehér bútorzatával; az oldalt
59 XXXI   |             azt a hintót nézi, mely a fehér úton végig felveri a port
60 XXXI   |             ha a hintóból kihajolna s fehér kendőjével feléje intene,
61 XXXII  |             egész sátort képző, sűrű, fehér hajjal, nagy hullámokban
62 XXXII  |             Ide jött haza Juliánna: a fehér asszony, aki feladta Lőcsét
63 XXXIII |          jönni az átkozott! A „lőcsei fehér asszony”! – Haza mert jönni
64 XXXIII |             asszony.~Az öreg a hosszú fehér hajával törülgette a könnyeket
65 XXXIV  |          Pelargus. – Nem látom a nagy fehér szakállát.~– Csak nem őrült
66 XXXIV  |             kinek nincs neve, „lőcsei fehér asszony”. Nem mondok én
67 XXXIV  |      egymással szemközt: körülöttük a fehér éjszaka, a csillámló jégpokol.
68 XXXV   |        Márpedig, szép asszony! Lőcsei fehér asszony! Téged azért küldtek
69 XXXV   |           volt „Rose blanche”. Tiszta fehér virágú szegfű, mely egészen
70 XXXV   |              odatűzte a rámához azt a fehér „Rose blanche”-t. – Akinek,
71 XXXVIII|               Mars, sisakjában egypár fehér galamb ül, Venus galambjai.
72 XLII   |           hogy mi fog történni a szép fehér kezeivel, a szép sima homlokával.
73 XLII   |            magyar főurak számára.~Új, fehér volt még mindenik pergamen,