Fezejet

 1 II    |            rendjét mutatja, úgy hívják őket, hogy „lábas házak”. A tér
 2 II    |               úgy egyezségük van, hogy őket rablótörzseik ellen védelmezzék
 3 III   |             lovas vágtat, meg is lehet őket nevezni. A legközelebb mellette
 4 IV    |                fűtve.)~– Majd lehűtjük őket.~A templomból azután párosával,
 5 IV    |                egyenként kiszopogassuk őket, mint az articsókát! – súgá
 6 IV    |              és marcipánnal tartjuk ki őket. Más módját is tudja a magyar
 7 V     |             többiek már, s utolérhesse őket.~De ezúttal ugyan nem váratott
 8 IX    |              nagyméltóságod. Eskü köti őket a titoktartásra. Tessék
 9 XI    |     mángorlóval mind szépen kitéglázta őket. Nem kellett neki vízzel
10 XII   |             közös művészi hajlam hozta őket legelőször össze. A művészet
11 XIII  |            nagy kérdés, hogy bevette-e őket valaki?~– Hát azt megmondja
12 XV    |          schieszprügelekkel! – csitítá őket Andrássy. – Ugyan bizony
13 XV    |         passió-képek vannak. Szeretném őket látni.~Egy ilyen kívánság –
14 XV    |                mikor végre odább vitte őket az… bizony majd megmondtuk,
15 XVI   |                a nagy veszedelmet, ami őket alulról, felülről, körös-körül
16 XVI   |              dragonyosokat: lóvá tette őket; el hagyott nekik fogni
17 XVI   |           alkupontokat, nem fogadom el őket! Majd mindjárt: előléptetés
18 XVIII |                közös kelepce az, amibe őket valaki belecsalta, s most
19 XIX   |                én egy szóval sem fogom őket kényszeríteni.~Blumevitz
20 XIX   |         intézett halk hangon.~– Vezesd őket ide.~Azután visszatért Andrássyhoz
21 XX    |             dandárja élére, nekivezeté őket a négyszögnek. De Hortis
22 XX    |             Senkinek sem jutott eszébe őket üldözőbe venni.~Elég diadal
23 XXI   |              Azt mondta, hogy ő neveli őket.~Hiszen tudománya lett is
24 XXI   |             püspök! Ahelyett tanította őket, aminek igazán hasznát veszik
25 XXI   |     citromfatörzsök az. „Ezzel üssétek őket!” Ez volt a szava az ajándék
26 XXII  |        Krasznahorkára! A bátyám vezeti őket! Tüzet, tüzet előtte, utána!
27 XXII  |                fiacskáját, s elbocsátá őket a sekrestye felé. A kálvinista
28 XXII  | dervisgenerális sokkal jobban gyűlölte őket még, mint a pápistákat;
29 XXII  |               kardját, s úgy szétverte őket, hogy azt se tudták, hányfelé
30 XXII  |                Miklós.~– Nem én tettem őket koldussá, nyomorékká.~–
31 XXII  |                nyomorékká.~– Mi tettük őket azzá; mi vérontó emberek.
32 XXII  |               vagyok adósuk? Ki akarod őket űzni télvíz idején, mikor
33 XXII  |         kaphatnak sehol?~– Nem én űzöm őket, a császár vezér űzi. Az
34 XXII  |                ám tegyed. Én megtartom őket a váralján. Kiüríttetem
35 XXII  |             vagyonom rovására lássa el őket, szükséget ne szenvedjenek.
36 XXIII |                fia kezét, odavonszolta őket magával apjuk arcképe elé,
37 XXIII |               elé, s ott térdre nyomta őket, és maga is közéjük térdepelt,
38 XXIII |              elviselhetővé. Elosztotta őket az uradalmához tartozó falvakba,
39 XXIII |                 mert ő térdepelteti le őket minden este a hálószobájában
40 XXIII |              odalenn a faluban kellett őket fedél alá tennem. Ezt a
41 XXIII |         kerültek vissza. Ő fektette le őket, ő imádkoztatta reggel,
42 XXIV  |              bennük. Arról ismerni meg őket, hogy az írás meg a fej
43 XXV   |          bontott fel közülük. Odarakta őket mind egymásra. Elképzelé,
44 XXV   |              szemeinek tüze ostromolja őket.~Hogy aztán másképp ütött
45 XXV   |               leveleket, hogy idehozza őket a köpenyege alatt Löffelholtznéhoz.
46 XXV   |          Keresték, hogy hol tegyék meg őket földesuraknak.~Ez nem volt
47 XXVI  |                asszonynak, készítse el őket holnapra fainul borssal
48 XXVI  |          vannak azok tele, most eltevé őket a tarsolyába.~Azután a puskáját
49 XXVII |           rémkiáltásai szárnyra kelték őket. Futott e szobákból minden
50 XXVIII|               kívül valaki látta volna őket; hat lóval vágtattak odább.
51 XXX   |                ujjak! Nagyon megnéztem őket, mikor a galuskát szaggatta
52 XXX   |                ösztökélés ki nem bírta őket onnan mozdítani.~Az ekhós
53 XXX   |      elváltoztatni, hogy csak az látja őket bűbájos cifra asszonynak,
54 XXX   |           szolgálni.~Károlyi bemutatja őket név szerint Pálffy bánnak,
55 XXXI  |               nem volt rajtuk segítve. Őket a hadjárat alatt is a kurucok
56 XXXI  |          általános amnesztiára, viszik őket Pozsonyba, az ítélőmesterek
57 XXXII |               az ujjamra, mikor etetem őket. Szeretnek engem a fecskék.
58 XXXIV |              kiabálni, hogy észrevegye őket a sötétben a közelítő. S
59 XXXIV |            kipécézése nyomán rávezette őket azokra a rejtekekre, amikben
60 XXXIV |       vezéreink, tanácsadóink; emeljük őket a fejünk fölé. Csak ezt
61 XXXIV |           maguk perpatvarát azzal, aki őket egyszer elárulta. Ha másszor
62 XXXV  |                fiai orcáját, elbocsátá őket magától, gyöngéden sugdosva
63 XXXIX |             hites férjem és uram, hogy őket el ne árulhassam.~S ez alatt
64 XL    |           feladatot.~Esküjük kötelezte őket, hogy a célba vett feladatért,
65 XL    |                az iratok?~– Nem hordom őket magammal.~– Az meglehet.
66 XLI   |        kevélyen.~Hejh, hogy kidobhatod őket egy kesztyűcsapással az
67 XLI   |             voltak.~– Megsemmisítetted őket?~Juliánna odaadta a kezébe