Fezejet

 1 III    |           mögötte mindjárt a fiatal Pelargus, azután Czelder Orbán, a
 2 III    |   futóbolond fogsz lenni, mint az a Pelargus, akinek ha azt mondja az
 3 X      |              Nincs ott senki. „Hej! Pelargus!” – kiált egy benyílóba.
 4 X      |          kereplést.~– Hát te öcsém, Pelargus, mi az ördögöt csinálsz
 5 X      |              az ott tűzhely; ez itt Pelargus, aki kávét őröl, az meg
 6 X      |              Én boszorkánypogácsát, Pelargus pedig kemencét fűt, kávét
 7 X      |             ki a haragját.~– Ugyan! Pelargus uram! Ne forgassa olyan
 8 X      |         sincs a szobákban. Jöjj le, Pelargus, és zárd be utánam a grádicsajtót.
 9 X      |        utánam a grádicsajtót. Aztán Pelargus: rád bízom az asszonyomat,
10 X      |          azzal Korponay eltávozott, Pelargus a lépcsőig kísérte, s ott
11 X      |          fénytelenül a szürke égen.~Pelargus visszatért a konyhába.~Ez
12 X      |        Mahomed paradicsomában, mint Pelargus a magyar szabadságharc végdiadalában.
13 X      |          Mindenre jó volt a szegény Pelargus. Akár az asszonyának az
14 X      |        visszatért a konyhába megint Pelargus, hej de megijedt! A tej
15 X      |            ők maskarába mennek.~– A Pelargus is maskara lesz? Milyen
16 X      |          nem éhes, de én az vagyok.~Pelargus már el is készítette neki
17 X      |             szoba mélyébe.~– Látod, Pelargus, hogy igazat mondtam?~–
18 X      |          Cicelle az ő ősanyja volt.~Pelargus arca egészen felmagasztosult
19 X      |     személye ideáljának választotta Pelargus a történelmi mondakörből.)~–
20 X      |              aztán siess az utadra!~Pelargus többet tudott az elégnél.
21 X      |             Zsuzsinak az egész úton Pelargus bácsit.~– Hát a Pelargus?
22 X      |            Pelargus bácsit.~– Hát a Pelargus? Jaj de szép maskara!~A
23 X      |      Vigyázz a gyémántomra az úton, Pelargus. Rajtad kívül nincs az a
24 XI     |   mosolyogva.~– Nem. Az utolsó volt Pelargus a gyermekkel; azokat most
25 XI     |    egymagában van itt a háznál. Hát Pelargus?~– Ne kérdezzen! Hagyjon
26 XII    |             ártatlan szívű, rajongó Pelargus. De még maga Korponay János
27 XII    |           parókája erről csüng alá. Pelargus a holdvilággal csókolódó
28 XIII   |     szoknyát! Más kell neked. Itt a Pelargus ruhái. Éppen rád illenek.
29 XIII   |          szököl – monda Juliánna, s Pelargus köpönyegét vállára kapcsolva
30 XVI    |            hőskölteményt, hogy csak Pelargus kellett még hozzá, aki versekbe
31 XIX    |           csak nem veszhetett! Hisz Pelargus őrzi.~Kitámolygott a szobából,
32 XXXIV  |        érkezett, és a többek között Pelargus, valamennyinek a közös üzenethordója.
33 XXXIV  |      fabatkát sem ér többé.~Azalatt Pelargus egy jégtaburetten ülve,
34 XXXIV  |            az én buksim – enyelgett Pelargus –, mert ha kevesebb is,
35 XXXIV  |             Egyszer csak megneszeli Pelargus éleshalló füle a föld felett
36 XXXIV  |            derengés hajnallana fel.~Pelargus vette azt legelőször észre.~–
37 XXXIV  |             Ghéczy Zsiga! – dörmögé Pelargus. – Nem látom a nagy fehér
38 XXXIV  |       bolondot nem teszed! – kiáltá Pelargus, s odaugorva Korponay mellé,
39 XXXIV  |             ítél! – feleselt vissza Pelargus. – Eddig csak vádolták,
40 XXXIV  |    gyermekhős fejét.~– Köszönöm, jó Pelargus, hogy védelmemre keltél,
41 XXXIV  |            ítéletet.~De bizony a jó Pelargus nem hagyta azt megtörténni,
42 XXXIV  |          volt. A többinél sem volt. Pelargus odaadta neki azt a darab
43 XXXVI  |     elámítására, az asszonyhangokat Pelargus hallatja, s a férfiak úgy
44 XXXVI  |             s hangos csókot cuppant Pelargus arcára, s azt mondja neki: „
45 XXXVI  |           hát nekem jut-e vagy egy?~Pelargus olvasta a levelet utoljára,
46 XXXVII |                  XXXVII. FEJEZET ~A Pelargus fogadása~A dobsinai jégbarlangba
47 XXXVII |       szaladni az asszonynak.~Hanem Pelargus útját állta, s a hátát az
48 XXXVII |         édes cimborám – szólt közbe Pelargus –, amikor ily kegyetlenül
49 XXXVII |            fogja elárulni! – kiálta Pelargus. – Azt már én fogadom.~–
50 XXXVIII|         nevezik a népek. Jól mondta Pelargus, hogy nem szeretne ahhoz
51 XL     |            őreá vigyázott. Ott volt Pelargus. Abból, amit ez az ifjú
52 XL     |      Juliánna felutazott Pozsonyba, Pelargus és társai mindenütt nyomában
53 XLI    |             arcáról a csuklyáját.~– Pelargus! – hörgé Juliánna, félig
54 XLI    |             semmi bizonyíték többé.~Pelargus elejté a csuhája bő ujjába
55 XLI    |           ezt a csókot.~Végre tehát Pelargus is megérte, hogy kapott
56 XLII   |             több helyen is, az mind Pelargus műve volt.~Bámulatra méltó
57 XLII   |            káplán arcába tekintett. Pelargus volt az.~Pelargus, aki ellen
58 XLII   |        tekintett. Pelargus volt az.~Pelargus, aki ellen hét vármegye
59 XLII   |      kötötte, most ez is elszakadt. Pelargus azért jött, élte veszélyeztetésével,
60 XLII   |          színéhez, leányom – rebegé Pelargus. – Az ő irgalma minden földi
61 XLII   |             visszaadta a káplánnak. Pelargus azt mondá, hogy csak tartsa
62 XLII   | megkoszorúzni visznek, fél karjával Pelargus vállára támaszkodva, s az
63 XLII   |             akadályul szolgálnának. Pelargus azokat mind összeszedegette,
64 1      |            szóló halálhír.~Ezt csak Pelargus találta ki, azért, hogy