Fezejet

 1 I      |          odadob egy országot, másszor megint azért az országért odadobja
 2 II     |               az újakat, s Antaeusnak megint vissza lett adva az elvesztett
 3 III    |   Operenciákra, hát oda is elmegy, és megint visszajön.~– De hát minek
 4 VIII   |               bámultak egymáson, hogy megint nem fogtak semmit.~Az üldözött
 5 X      |          pofon legyintette gyengén, s megint ölébe kapva a kávédarálót,
 6 X      |       zárásából visszatért a konyhába megint Pelargus, hej de megijedt!
 7 XI     |   szétzüllöttek, de amint odább ment, megint csak összeröffentek, s folytatták
 8 XI     |            lement a földszintre, majd megint feljött; minden ablakon
 9 XI     |             akik tudják, hogy szépek. Megint megkapta a szokott baját.
10 XII    |           egypár lépésnyi volt, s ott megint el volt zárva egy keményfa
11 XII    |         vendéget! A „regina mea-”t.~S megint csak ott volt a karja a
12 XII    |               egy belevaló gondolatom megint.~A lovag egy, az óraláncához
13 XII    |    végigborzadt ennél a szónál.~– Már megint kezded a gonosz játékodat? –
14 XIII   |              lábnyomait a szél hóval.~Megint be volt zárva a háta mögött
15 XIII   |         elkezdve a lábujja hegyéig, s megint visszafelé, mind a két szeméig.
16 XIII   |         ágytakaróba burkolta magát.~– Megint vissza akarnak vinni oda!~–
17 XIV    | meg-megszalasztja; de aztán a helyére megint csak visszatér, nehogy körülfogják,
18 XIV    |           aztán nagy kerülővel jussak megint vissza.~– Valami kaland
19 XV     |               hogy nem akar kontózni.~Megint harangozni kezdtek. Az még
20 XVIII  |                oda is utánamegy, s ha megint azt mondja neki: „megint
21 XVIII  |              megint azt mondja neki: „megint térjünk vissza az ébrenlét
22 XVIII  |           pedig szó se legyen. Holnap megint nap, és azután „Isten tudja,
23 XVIII  |              álomterhelt szempillákat megint. – Aludjál, báránykám!~Hiszen
24 XIX    |             csak eredj fel a szobádba megint, öregem, vidd a diákjaidat
25 XXI    |                más része a vármegyéé, megint más az ereklyéké, a legnagyobb
26 XXIV   |             ideje letelt, elkezdődött megint a borivás, s a fiú is ott
27 XXV    |      kelepcébe bele nem gázolt, annak megint más oka volt, mint a felesége
28 XXV    |               tele Andrássy. Ott volt megint valamennyi elzüllesztett
29 XXV    |            térjen meg azonnal. Pálffy megint visszaírt nekik, hogy amihez
30 XXVIII |               a másik pillanatban már megint úr volt a lomha idegek fölött
31 XXVIII |              vele, s mikor visszajön, megint visszasrófolom a helyére.~–
32 XXVIII |             hozzá: idő telik abba. Ez megint egy kis jegyzékváltásra
33 XXIX   |            ki-ki egymáshoz illeszteni megint a szekérdöcögéstől szétrázott
34 XXIX   |              kérdé aztán kisvártatva.~Megint olyan választ kapott.~–
35 XXIX   |          tojása.~Akkor aztán felültek megint a szekérre, s nagy lelkinyugalommal
36 XXIX   |          hatalmának. A francia háború megint kitört, a császár kénytelen
37 XXIX   |             olyan észrevétlenül; most megint jöttek vele vissza, mint
38 XXIX   |              ehhez?)~Azzal csak vette megint a hosszú nyelű fokosát,
39 XXX    |     elátkozott sártöltésen keresztül.~Megint este lett, mire a domahidai
40 XXX    |          bajusza közül a vendéglős.~– Megint itt vagyok ám.~– Bánja a
41 XXX    |           fertelmes gonosz csont! Már megint gonoszban törted a fejedet!
42 XXX    |      csörömpölt, s aztán csak előbújt megint, az eltűnt nyerget és kantárt
43 XXX    |           kocsmáros. – (A száz tallér megint nagyot rendített a pártállásán.)
44 XXX    |           okozott. Hazamenni Bécsbe s megint visszatérni, kétheti időveszteség.
45 XXX    |     szétrobbant vitézek odataláljanak megint a saját zászlóikhoz. Ennek
46 XXX    |              S amint azt megszállták, megint hamar odább, az éhínség
47 XXXI   |            várva, míg annak az utazói megint visszakerülnek a hintajukhoz.~
48 XXXI   |           nélkül. Aztán nagy hirtelen megint visszakerült. Nekem nem
49 XXXI   |            teszem föl Kézsmárkra, ott megint megtalálhatja kegyelmed
50 XXXI   |             dolog volt.~A kuruc vezér megint csak az imádott napját látta
51 XXXI   |             lefejeztették. A harmadik megint kegyelmed. És én mondhatom,
52 XXXI   |              hogy elérte, megfogta, s megint elragadták előle a griffparipák.~
53 XXXI   |           értelmezni tudták, és aztán megint mások, akik utánajártak.~
54 XXXI   |             el. Mire megújult a hold, megint talpon volt a sereg, mintha
55 XXXII  |             ül más, csak egy asszony, megint visszaheveredtek a fű közé.~
56 XXXIII |               egy másik lépcsőt, azon megint lemehet s ott van, ahol
57 XXXIII |              egészséges lesz, s aztán megint szeretni fog.~– Látod, hogy
58 XXXIII |            amit rám bízott, elvégzem, megint visszajövök. Te csucsulj
59 XXXIV  |          sötétben a közelítő. S aztán megint elővették a tűzszerszámaikat
60 XXXIV  |              őrjöngővé, hogy kövessen megint, ahova te viszed. Vedd elő
61 XXXV   |             így került a kezembe, ami megint kegyelmednek volt ezért
62 XXXV   |              is restellte a dolgot, s megint rendbe szedte a megbántott
63 XXXVI  |              német pattantyúsok. Most megint egy hős lett, de kinek a
64 XXXVIII|             mert Korponayné lovai már megint legelészni álltak az útfélre,