Fezejet

 1 III    |         téged senki sem bírságol meg érte. Csak a szenátorokra szól
 2 V      |             Most már ő sem haragszik érte. A tokaji nagy pacificator!~–
 3 X      |         kardcsapásokkal fizetett meg érte?~– Hát énnekem is azzal
 4 X      |  százszorszép úrnő meg ne haragudjék érte. Sietett a kávét is odatenni
 5 X      |              itten, majd mérgelődnék érte. Azután, mikor a kávé is
 6 XI     |               mond Belleville. – Kár érte, hogy így kínozzák.~– Jó
 7 XI     |         innen meg nem mozdul, míg én érte nem jövök. Scientia juvat:
 8 XII    |    állótükörhöz, mely egész a földet érte. A szemközti kép őrá mosolygott,
 9 XII    |          megígéri, hogy nem nevet ki érte.~– Sőt, együtt sírok rajta,
10 XII    |             azt is megcsókolta volna érte.~Ezt nem is tiltja semmi
11 XII    |       vallásos volt; ki is csúfolták érte. A protestánsok hitbuzgalma
12 XII    |            szám járt el. Büntesd meg érte! Tégy rá tüzet!~– Hát hiszesz
13 XIII   |           lakomaasztalát rabolta meg érte.~– Válogass benne; ízleld
14 XIV    |          lőport hozok, ez a köszönet érte? Mit csináltok ott azzal
15 XIV    |              tette! Derék ember volt érte! Az is az én cselédem volt!
16 XIV    |             őt őrizni, és én felelek érte.~– Ám lássa kegyelmed –
17 XVI    |         vádolhatnak; de tűzbe teszem érte a kezemet, hogy ártatlan
18 XVI    |             csak elbámul rajta, hogy érte el?~A hangja pedig olyan
19 XVI    |            fedezze.~Meg is van aztán érte az a jutalma, hogy minden
20 XVI    |       pattogatott kukorica, nem kell érte aranyat váltatni, egy cinderlingért
21 XVI    |             s most vissza nem megyek érte. Hanem azt értésemre adta,
22 XVII   |              apjának vezetése alatt, érte jöttek.~Milyen nagy rémnek
23 XXII   |             vágyik, te ám szidalmazd érte: én imádni fogom.~Miklós
24 XXIII  |             ez exorcizáló füstölömet érte. S ha megfizeti az árát
25 XXIV   |           hadnagyok!~– Engem szidtak érte? Megmondhatod. Nem haragszom
26 XXIV   |          Megmondhatod. Nem haragszom érte.~– Óh, dehogy téged szidtak.
27 XXIV   |              mindig egy dénárt adtam érte cserébe. Ő az ujja hegyével
28 XXIV   |             volna ezt, főbe lövetném érte!~– Tedd azt az én fiammal
29 XXIV   |              hintó hátulsó faládáját érte, szerteszét szórva annak
30 XXV    |            meg a házat, ki ad többet érte?~No, ez most kedvező alkalom
31 XXV    |              váratlan meglepetés nem érte. Az ajtóban álló hölgyet
32 XXVI   |           ingyen, hanem fizetni kell érte az aerariumnak négy garast.~
33 XXVIII |           uram, katonapikétet fognak érte küldeni, s muskéták között
34 XXVIII |           pedig az a nagy tisztesség érte, hogy az egész katolikus
35 XXIX   |            porcikáit.~Még mindig nem érte utol Korponaynét a kancellár
36 XXIX   |          úrnak nagyon kell, megfizet érte.~– Ötven aranyat adok egy
37 XXIX   |              padra, s nem haragudott érte, ha a lovagnak a keze a
38 XXIX   |           Tíz arany borravalót kapsz érte – mondá Juliánna.~A legény
39 XXX    |         levelem is előkerülne, adnék érte kemény száz tallérokat,
40 XXXI   |               De Krisztina duzzogott érte.~– Látod, te rossz ember
41 XXXI   |     folyásáról. Senki sem ítélte meg érte; senki sem tudott a kilétükről.~–
42 XXXI   | kihallgatásra. Köszönettel tartozott érte, hogy nagyon meg nem várakoztatták.~
43 XXXI   |          odafenn, szinte neheztelnek érte, hogy oly soká késik magát
44 XXXII  |          Mihályé. Éppen csak a szele érte mind a kettőnek, mikor elugrott
45 XXXIII |           volt bűnöm, hogy bűnhődjek érte.~– Hazudsz, hazafutsz, apád
46 XXXIV  |         előttünk. Fejemmel állok jót érte!~Az ifjú trubadúr lángja
47 XXXIV  |              szükségünk van, s adjuk érte azt, amiért az megkapható.
48 XXXV   |               Mit adjak kegyelmednek érte?~Csalogató szó volt. Vigyáznia
49 XXXV   |          elmondani.~– Nagy árt kérek érte, nem is sejti, hogy mit?
50 XXXV   |               Hogy mit adjon viszont érte? Egyenlő értéket. – Az én
51 XXXV   |              most az archeológ világ érte, ha az a képgyűjtemény megmaradt
52 XXXV   |         arcára, nem haragudott-e meg érte? Nem, csakúgy mosolygott,
53 XXXV   |            sőt nagy hálával tartozom érte – várjon, míg a levelet
54 XXXVI  |           elégnek, hogy megbűnhődjem érte, meg is fizettem érte. Ha
55 XXXVI  |   megbűnhődjem érte, meg is fizettem érte. Ha őrült nagyravágyásom
56 XXXVII |         Korponay. – Hogyan állsz jót érte?~– Megmondom. Nem hiszem,
57 XXXVIII|             szekeremen. Futok vissza érte.~– Minek futnál? Elnyargaltatunk
58 XXXVIII|              futnál? Elnyargaltatunk érte egy dragonyost, az elhozza.
59 XXXVIII|          idegen kézre. Magamnak kell érte mennem.~(Hiszen ha azok
60 XXXIX  |          magamban (ne haragudjál meg érte, ha titkos gondolatomat
61 XL     |       fölfedezéseket teszek, mi lesz érte a jutalmam?~– Helyes. Hát
62 XLII   |             felé: miket áldozott fel érte? – És most, mikor oly közel
63 XLII   |          ellene, bizony megbüntetett érte engem az én lelkem.~– El
64 XLII   |              igazságot. Kegyelem vár érte!~Juliánna elrántá a kezét.~–