Fezejet

 1 III   |          Úr vacsorája borát itták, ma is tartogatják még.~Ezenben
 2 III   |       feljajdult rá.~– No legalább ma nem fogsz többet beszélni –
 3 III   |         megveregette a tenyerével: ma megpróbálom királynénak
 4 III   |          nem teljesedett be, lévén ma Szilveszter napja, és mind
 5 IV    |     mögötte:~– Protonotárius uram, ma meleg napunk lesz!~– Hisz
 6 IV    |        csak ne communicáltam volna ma! Majd megmutatnám én bíró
 7 IV    | megrökönyödött és leült.~– Csak én ma ne communicáltam volna! –
 8 VI    |          még talán egyszer idő, de ma nem ennek a napja vagyon. –
 9 VI    |       főbíró uram?~– Nem voltam és ma nem is megyek. Az én helyem
10 VI    |            is megyek. Az én helyem ma a városházánál van. Ez az
11 XI    |    tudománnyal rövidíti az időmet. Ma megszöktetem az első óranegyedben.~–
12 XI    |            Akár előbb.~– Nem. Mert ma péntek van. Hadd múljon
13 XII   |          beszélsz!~– Azt, hogy még ma nem ettem semmit.~– Hát
14 XII   |            az mégis igaz, hogy még ma nem ettem semmit.~– De miért?~–
15 XII   |        tárgy.~– No, hát megmondom. Ma bocsátottam útnak az én
16 XII   |          hölgynek dévaj kedve volt ma. Maga is megsokallta azt,
17 XII   |               Milyen jó kedvem van ma! Tán vesztemet érzem.~–
18 XIII  |           Ez az asszony kész volna ma embert ölni.~A szironyos
19 XV    |       fölött ítéletet hozni.~– Hát ma már ne is ebédeljen az ember? –
20 XVI   |         generális kövekre éhezett. Ma márvánnyal traktálnak meg
21 XVI   |          csakugyan légbe röpítette ma vagy tegnap, vagy mikor
22 XVI   |           hatszáz tallérjukat; még ma a hajdúságom zsoldját kifizetem
23 XVIII |         dátumot hagyd üresen, vagy ma, vagy holnap. Ha reggel
24 XVIII |           az elmúlt egész éjszaka: ma kipótolta minden ember.
25 XIX   |         akarom kétségbevonni, hogy ma és ehelyett még csinálhat
26 XX    |           Veszett kedvembe! vagyok ma! Ha csimpolyást kapnék,
27 XX    |             kuruc! Ha van Istened! Ma lesz, ami még nem volt!~
28 XX    |        elkeseredés oroszlánná tesz ma minden embert.~Czelder Orbán
29 XXI   |      rendesen volt az fölszerelve.~Ma is ott állnak még a kisded
30 XXII  |           No, ennek nevenapja volt ma!”~Négy év óta nem látta
31 XXII  |            uram, a kocsmagenerális ma rúgta szét a hordót! Keressétek
32 XXII  |          szerint, mint mindig, úgy ma is, megtelt a vártemplom
33 XXII  |       jászói prépost maga tartotta ma itt a misét. Ez is, az egész
34 XXII  |            tivornyának a napja van ma? Lóduljatok a fegyvereitekhez!
35 XXII  |            is meghallani azt, amit ma beszélünk.~Zsófia ösztönszerűleg
36 XXII  |  hatalmaskodó rokonra.~– Kegyelmed ma pogány módon való botránkoztatást
37 XXIII |            süt, másszor a hó esik, ma meg éppen villámlott; mennykő
38 XXIV  |           feltalálva. De talán még ma sem tudják az orvosok, mi
39 XXIV  |       játszottatok, mit tanultatok ma egész nap?~– Célba lövöldöztünk
40 XXIV  |     biztatá őt tovább Miklós. – Ha ma jól lősz a célba, rögtön
41 XXIV  |            elmúlni. Siess haza. Én ma elbocsátom a hadakat a várból,
42 XXV   |           boszorkánytáncot járnak; ma az egyik kezén van a fehér
43 XXVI  |       legszebben van elintézve. Te ma elmégy Poprádra. Holnap
44 XXVI  |         neki, hogy szerencse éri-e ma, vagy szerencsétlenség?~
45 XXVIII|             Hallja csak, lovag úr! Ma reggel kaptam ezt a titkos
46 XXX   |          szebb, se fiatalabb, mint ma.~– Így van ám az – magyarázá
47 XXX   |     Elkéstél vele, fiam. A vezérek ma írták alá a békekötést.
48 XXX   |           világtörténetet csinált.~Ma írják meg az utolsó lapját
49 XXXI  |         fog szakadni a fejétől. Ha ma nem, holnapután. Nem az
50 XXXI  |         ágra mi vár?)~Meg is bukik ma minden esedezés, ami őkegyelmessége
51 XXXI  |        Kassa alá.~Az akkori Kassát ma hiába keresné az ember.
52 XXXI  |           felül az aranykakassal. (Ma már ez is változtatta alakját.)~
53 XXXIII|        Zsigmond kezében fut össze.~Ma valami elhatározó lépésnek
54 XXXIII|       nagyon benne van a munkában.~Ma is csak úgy a kezéből kollációzgatott,
55 XXXIII|          Hát hallgass ide. – Nekem ma éppen ebben az órában el
56 XXXIII|           mélyebben lesz elrejtve. Ma és ebben az órában kellene
57 XXXIII|        zápor keresztül nem hatolt; ma már nincsen.)~– Elvinnéd
58 XXXIV |          beomlott.~(Ez a hegyomlás ma is látható fenn a tetőn,
59 XXXIV |        egymás jöttére várni, ahogy ma vártunk, s az is meglehet,
60 XXXV  |       megengedni a bátyjának, hogy ma kilovagoljon, mert erős
61 XXXV  |    testvérek és szeressék egymást, ma ki ne lovagoljanak, mert
62 XXXVI |         elég kincs kitelik belőle. Ma nekem, holnap neked! Egyszer
63 XLI   |         eszébe, hogy ebédelt-e már ma, vagy sem? Talán az a háta