Fezejet

1501 XXXIV  |      észrevetessék a jég Bábelben.~Mert nem olyan könnyű annak az alsó
1502 XXXIV  |                 egy tartóba. Hogy miért nem hozott magával inkább bányászlámpát,
1503 XXXIV  |          jégcsapon felfelé kúszni.~– Ez nem a Ghéczy Zsiga! – dörmögé
1504 XXXIV  |            Zsiga! – dörmögé Pelargus. – Nem látom a nagy fehér szakállát.~–
1505 XXXIV  |                 fehér szakállát.~– Csak nem őrült meg, hogy másra bízza
1506 XXXIV  |              azt felfelé vontatni.~– Ez nem az öreg Ghéczy! – dörmögék
1507 XXXIV  |               magát a sík jégpadlóra.~– Nem! Hanem a leánya – suttogá
1508 XXXIV  |                 arcába, mint egy őrült. Nem szólt neki semmit, csak
1509 XXXIV  |              akit hamarább megölnek.~De nem tette. Odanyújtá a legközelebb
1510 XXXIV  |                   De biz azt a bolondot nem teszed! – kiáltá Pelargus,
1511 XXXIV  |                asszonyomhoz, mert akkor nem ismerek sem Istent, sem
1512 XXXIV  |                 Eddig csak vádolták, de nem védte senki! Igazság ez?
1513 XXXIV  |            elrágalmazni! Becsület ez? – Nem bánom, mondjatok bolondnak:
1514 XXXIV  |                 mondjatok bolondnak: én nem hiszek el felőle semmi rosszat!
1515 XXXIV  |                   Ami közöttünk van, az nem dolga senkinek, csak a mi
1516 XXXIV  |                 De bizony a jó Pelargus nem hagyta azt megtörténni,
1517 XXXIV  |            saját szája is vádolják: hát nem módjában lett volna százszorta
1518 XXXIV  |               hitszegés beleférjen, hát nem siethetett volna az a rábízott
1519 XXXIV  |        felfedezve az összeesküvésünket, nem vihetett volna-e annyi főurat
1520 XXXIV  |            rossz lelkiismeretet? – Íme, nem csúsz-mász térdepelve előttetek,
1521 XXXIV  |             előttetek, kezeit tördelve; nem vagdalja magát a földhöz,
1522 XXXIV  |        cirkuszban az oroszlánok között. Nem hívogat sem szenteket segítségül,
1523 XXXIV  |                 élőket tanúbizonyságul, nem szépíti tettét, nem magyarázza,
1524 XXXIV  |    tanúbizonyságul, nem szépíti tettét, nem magyarázza, nem tagadja.
1525 XXXIV  |                 tettét, nem magyarázza, nem tagadja. Azt mondja, amit
1526 XXXIV  |             lehettek rá. Magában áll-e? Nem! Százan, ezren tették azt,
1527 XXXIV  |                  lőcsei fehér asszony”. Nem mondok én terád ítéletet.
1528 XXXIV  |               mondom, senki se bántson. Nem tudom, ki vagy. Nem ismerlek.
1529 XXXIV  |            bántson. Nem tudom, ki vagy. Nem ismerlek. Elfelejtem, hogy
1530 XXXIV  |            vétettél, más ne emlékezzék. Nem azért, amiket ez a rendes
1531 XXXIV  |               fiú beszélt a védelmedre, nem azért a csengő ércekért,
1532 XXXIV  |                  amiket kezünkbe adtál, nem azért a gyertyavilágért,
1533 XXXIV  |            nélkül veszve lettünk volna, nem ezzel váltottad meg magadat.
1534 XXXIV  |                  miket soha senkinek el nem mondott: akkor valami varázslat
1535 XXXIV  |              amibe az én véges eszem be nem tud hatolni. Térj vissza
1536 XXXIV  |               levelet, amit neked adok, nem sok szó lesz benne, de elég: „
1537 XXXIV  |                körülállóktól, mert nála nem volt. A többinél sem volt.
1538 XXXIV  |           hagyták Korponayt utoljára.~Ő nem írta a neve után a „láttam”-
1539 XXXIV  |                még nehéz egy szó lehet.~Nem mondtak ellene. Összeszólalkoztak.
1540 XXXIV  |        rávallottak, hogy asszony.~Szava nem volt, csak azt tette, hogy
1541 XXXIV  |               egy leheleteddel, engemet nem olvasztanál meg benne. Nincs
1542 XXXIV  |        született, egy Antikrisztus, aki nem megváltója, hanem elvesztője
1543 XXXIV  |              ottan sem fogja. Rám nézve nem vagy asszony, nem nélküli
1544 XXXIV  |                 nézve nem vagy asszony, nem nélküli lény vagy. Úgy beszélek
1545 XXXIV  |               felelsz egyenesen. Még én nem írtam alá az elbocsátó leveledet,
1546 XXXIV  |              oda mentél őhozzá?~– Akkor nem, mert a vezérek és a szenátorok
1547 XXXIV  |                Hát e szerint a tábornok nem tud semmit az árulásról?~–
1548 XXXIV  |          egyenlő sors mellett.~– S hogy nem menekült „ő” ki azon az
1549 XXXIV  |         becsületemre.~– „Ő” az volt, te nem! – Tehát Andrássy egész
1550 XXXIV  |          hatalom, ami őt megfordította. Nem aranygyapjúval, arany hajszállal
1551 XXXIV  |               tábor sereglik körüle. Őt nem vehetjük meg pénzzel, megtesszük
1552 XXXIV  |              vedd eszedbe utasításomat. Nem elég az, hogy odamégy s
1553 XXXIV  |        Bizonyosság is kell felőle, hogy nem jártál hiába. Ez a tanúbizonyság
1554 XXXIV  |      megcsókolja, s azt fogja mondani: „Nem mégy oda, hanem jössz énvelem,
1555 XXXIV  |              viharok útjain!” – De csak nem tette azt a férj. – Azután
1556 XXXIV  |                hullani, utána kiáltva: „Nem oda, nem oda, hanem a halál
1557 XXXIV  |                utána kiáltva: „Nem oda, nem oda, hanem a halál országába!” –
1558 XXXV   |           napiparancsot őtőle a tisztek nem láttak.~Megírhatták a szathmári
1559 XXXV   |               rá, hogy a nagy kegyelmet nem sietett megköszönni, s további
1560 XXXV   |            italban, kényelmes szobákban nem volt fogyatkozás. Hanem
1561 XXXV   |       fogyatkozás. Hanem a házigazdához nem jutott be senki.~Lehetett
1562 XXXV   |               egészségéért jó nagyokat, nem jött elő az áldomást visszaköszönteni.
1563 XXXV   |               elő elég.~Hanem a gyöngéd nem egészen ki volt zárva a
1564 XXXV   |                 a kópia, mi az apokrif? Nem hagyta rászedetni magát
1565 XXXV   |            megadta az árát, s más kézre nem eresztette.~Hát egy reggel
1566 XXXV   |           elvesztett „pantheonának”.~De nem lehet felnyitni, hogy megtudhatná,
1567 XXXV   |               kulcsát.~– Már kértem, de nem adja. Azt mondja, fél, hogy
1568 XXXV   |              két különböző ember. – Hát nem jól tettem-e, hogy ezt a
1569 XXXV   |               elásva, mind egy halomban nem örvendeztetne úgy meg, mint
1570 XXXV   |              jégpólus alá távozik tőle. Nem, azt nem vette elő. Hosszan
1571 XXXV   |              alá távozik tőle. Nem, azt nem vette elő. Hosszan elhallgatott,
1572 XXXV   |                    Nagy árt kérek érte, nem is sejti, hogy mit? Azt
1573 XXXV   |             kísértő réme, aki nyugodnom nem hagy, aki földönfutóvá tesz,
1574 XXXV   |        emlékével volt tele visszaidézni nem való óráknak. – Talán vandalizmus
1575 XXXV   |                 és ő még mindig alszik.~Nem tudja, mi a halál?~Enyészet?~
1576 XXXV   |          zárkózik be, mikor ez örömöket nem tiltja senki többé! Aki
1577 XXXV   |                az egész világtól. Ezért nem bocsát be magához dőzsölő
1578 XXXV   |                 Most már egyetlen neki!~Nem az égé, nem a földé, egyedül
1579 XXXV   |              egyetlen neki!~Nem az égé, nem a földé, egyedül az övé
1580 XXXV   |                  egyedül az övé csupán.~Nem várja az angyalokat, csupán
1581 XXXV   |                 térdre e koporsó előtt.~Nem szólt, nem sírt, csak reszketett.~
1582 XXXV   |               koporsó előtt.~Nem szólt, nem sírt, csak reszketett.~Szót,
1583 XXXV   |               akar, de ezt a reszketést nem lehet akarva csinálni. Erre
1584 XXXV   |              koporsóról az üvegfedelet.~Nem áradt abból más, mint az
1585 XXXV   |                tekinte félre az arcára, nem haragudott-e meg érte? Nem,
1586 XXXV   |              nem haragudott-e meg érte? Nem, csakúgy mosolygott, mint
1587 XXXV   |             Köszönöm, hogy idevezetett. Nem fogok tőle rettegni többé.~–
1588 XXXV   |            tagja volnék. Az én halottam nem lett hamuvá, de én már azzá
1589 XXXV   |           szívén támadja meg az embert. Nem lehet meggyógyítani, meg
1590 XXXV   |                 oly szívnek, amiuek már nem is fájhat semmi?~(Márpedig,
1591 XXXV   |            annak a módját, addig búcsút nem vehetsz.)~– Beszéljünk egyébről.
1592 XXXV   |                  ne említse fel ezt. Én nem keresem a fájdalmat, mint
1593 XXXV   |                én szívem nincsen kőből. Nem bárói korona, nem földi
1594 XXXV   |                kőből. Nem bárói korona, nem földi nagy birtok az, amit
1595 XXXV   |       kétségbeesem, mikor rágondolok, s nem kell nekem olyankor semmi
1596 XXXV   |            ajándékot, aminek az értékét nem lehet felbecsülni, azt viszonozni
1597 XXXV   |               Andrássy István soha adós nem volt. A levéltáram régiségei
1598 XXXV   |             nevezetes írást, én azonban nem akartam attól soha megválni,
1599 XXXV   |              hogy ilyesmi nálam pénzért nem eladó, értékes cserét kínált
1600 XXXV   |              Azután folytatá:~– Azt meg nem mondhatom el neki, hogy
1601 XXXV   |            ezért drága. Hát ezt mind el nem beszélhetem az apámnak.~–
1602 XXXV   |              levéltárhoz, ha az udvarra nem akartak lekerülni, a kápolnán,
1603 XXXV   |                 mintha azt nézné utána, nem vérezte-e be a kezét a leszakított
1604 XXXV   |          miniatűr képe, Juliánna, mikor nem nézett rá senki, lopva odatűzte
1605 XXXV   |              amíg élt, a szíve virágait nem sajnálta gyökérrel kitépni,
1606 XXXV   |                ismeretlen tűzbetűket? – Nem mondták el egymásnak, mit
1607 XXXV   |             csak elméletben, a szívében nem lakott a bölcsészek hideg
1608 XXXV   |        ottfeledte, semmihez azóta hozzá nem engedett nyúlni. Valóságos
1609 XXXV   |               civódtak, hogy a kisebbik nem akarta megengedni a bátyjának,
1610 XXXV   |               élet örömeit, gondolták: „Nem ez az?”~Mikor ott térdepeltek
1611 XXXV   |                védje magát e vád ellen? Nem úgy volt-e? Szótlanul bámultak
1612 XXXV   |               ismer. Az itteni doktorok nem tudják kitalálni a baját.~–
1613 XXXV   |                akarata, tudom, hogy meg nem ingatható, azonban vannak
1614 XXXV   |              akaratunkat megtörhetik.~– Nem ismerek ilyen erőt – mondá
1615 XXXV   |          játsszanak inkább tekével.~Azt nem mondta nekik, hogy mikor
1616 XXXV   |           csodatevő Boldogságos Szűzhöz nem zarándokolhat, mert protestáns,
1617 XXXV   |                 Hogy ez a rejtett indok nem a szerelmi epekedés, azt
1618 XXXV   |       hiú-csalóka ábránd után – az a nő nem érez mélyen.~Hanem azt hitte
1619 XXXV   |                eddig tett szolgálatait, nem érik be azzal, hogy Andrássy
1620 XXXV   |            rendezni. Ez volt a gyanúja. Nem is sejtette, hogy az ellenkező
1621 XXXV   |      fölcserélném. Azokat a szegfüveket nem adnám a Bourbonok liliomaiért,
1622 XXXV   |              falra akasztott kardom meg nem rezzenne tőle. Nincs nagyravágyásom!~
1623 XXXV   |              pedig.~– Mesemondás! Ha én nem akarom? Parancsol nekem
1624 XXXV   |                engedelmeskednek-e neki? Nem volna kegyelmednek még tudomása
1625 XXXV   |                 gömöri főispánnak?~– Az nem lehet! Hisz a főispán én
1626 XXXV   |              volt, s a kapituláció után nem sietett fel Bécsbe, homagiumát
1627 XXXV   |            palotás hadai egy várban meg nem férhetnek, az egyiknek ki
1628 XXXV   |                fognak gyülekezni, össze nem szorulhat. – Ez már mind
1629 XXXV   |      Szentháromság úgy segéljen! Azt ők nem érik meg! – ordítá fel haraggal
1630 XXXVI  |         szövevényének a szála valami be nem avatottnak a kezébe került
1631 XXXVI  |           bizodalma volt a leányához. – Nem bánta ő, akármivel hódította
1632 XXXVI  |                hős vezért; az ő dolguk! Nem is kérdezősködött afelől.
1633 XXXVI  |                afelől. Gondolta, bizony nem a „Szentek hegedűjéből”
1634 XXXVI  |                 megtartottad a hűséget. Nem vagy az anyád leánya, hanem
1635 XXXVI  |                öreg nevetett.~– No, hát nem szép apai gyöngédség ez
1636 XXXVI  |             ennek a tanúbizonysága. Hát nem te ajándékoztad ezt az apjának?~–
1637 XXXVI  |                 tégy vele, amit akarsz. Nem kell téged arra tanítani.
1638 XXXVI  |              hogy így tegyenek velük. – Nem bánom én: nevetek rajta.
1639 XXXVI  |              urad kezébe, amíg búcsúzni nem kezdtek. Ez legyen az utolsó.~
1640 XXXVI  |                a két férfi között, s ez nem ütött ki a titkosan imádott
1641 XXXVI  |            elveit, aszkétai ridegségét, nem is kellett neki a harci
1642 XXXVI  |           halotté. – Az ilyen férfialak nem lehet eszménykép.~Mennyivel
1643 XXXVI  |               az ércből van öntve, amin nem fog a rozsda. Mindig ugyanaz,
1644 XXXVI  |              mindig nála. A balsors meg nem alázza, a bukás el nem ejti.
1645 XXXVI  |              meg nem alázza, a bukás el nem ejti. Híve marad még: elveszett
1646 XXXVI  |                a neved.~      ~Juliánna nem úgy tett, ahogy az apja
1647 XXXVI  |               termett ahol az idei fagy nem pusztított, annálfogva igen
1648 XXXVI  |              Maga volt a kocsis, senkit nem hordott magával. Volt a
1649 XXXVI  |            beszélni, s ismerte a tájat: nem sokat kérdezősködött.~Mikor
1650 XXXVI  |                Kívül állt meg az utcán, nem akart meghálni. Csak onnan
1651 XXXVI  |              alatt ülő Husz apóra, hogy nem vesz-e almát? Az meg onnan
1652 XXXVI  |                  Nekem nincs már fogam, nem tudom megenni.” – „Nem is
1653 XXXVI  |                  nem tudom megenni.” – „Nem is a kend fogára való az,
1654 XXXVI  |              jól. De ezt a dévaj lármát nem a most érkezett asszony
1655 XXXVI  |                Derék egy asszony! Talán nem is igaz, amivel a lőcsei
1656 XXXVI  |            ezredes.~– Ha mondott szónak nem hisznek kegyelmetek, olvassák
1657 XXXVI  |              azt mondá:~– No hát, urak, nem valót mondtam-e? Hogy aki
1658 XXXVI  |             dicső asszony!”~De Juliánna nem ügyelt arra, ami a háta
1659 XXXVI  |            halottá tette. Annak az arca nem mozdult meg.~Fabriczius
1660 XXXVI  |           nyálazta, minélfogva az éppen nem fogott a palatáblán, mikor
1661 XXXVI  |          nagyobb volt a bűnbánatom. Íme nem tartottam elégnek, hogy
1662 XXXVI  |        megalázva, hogy helyrehozhassam. Nem féltem vihartól, nem féltem
1663 XXXVI  |   helyrehozhassam. Nem féltem vihartól, nem féltem rémségtől, gyönge
1664 XXXVI  |                 sárkánytól őrzött kincs nem nehezebb, mint amit onnan
1665 XXXVI  |                 amit onnan én elhoztam… Nem érdemlek-e meg valami jutalmat?~
1666 XXXVII |         jégbarlangba leütött istennyila nem gubahította meg jobban a
1667 XXXVII |             követfújó urakat, mint ez a nem várt ökölcsapás. – Erre
1668 XXXVII |             ökölcsapás. – Erre az egyre nem volt senki készen. – Hogy
1669 XXXVII |               Magyarország aranybányái! Nem kellett volna az asszonyt (
1670 XXXVII |                zörgött már, azt a golyó nem éri utol.~Korponay halálsápadt
1671 XXXVII |                 csoportostul.~– Ha most nem ölöm meg, később kell őt
1672 XXXVII |              hűtlen nejét megölheti. De nem azért. Nem is azért az ütésért
1673 XXXVII |                megölheti. De nem azért. Nem is azért az ütésért itt,
1674 XXXVII |          halandó ember csatán kívül meg nem ütött; még az édesapám sem. –
1675 XXXVII |                  még az édesapám sem. – Nem azért! Hanem hogy el ne
1676 XXXVII |             csókot várt tőled, s bizony nem tört volna ki bele a fogad,
1677 XXXVII |              elárulja a labancnak.~– De nem fogja elárulni! – kiálta
1678 XXXVII |            állsz jót érte?~– Megmondom. Nem hiszem, hogy ez az asszony
1679 XXXVII |                a feje van legfelül, azt nem hiszem. Sohasem hiszem el.~–
1680 XXXVII |               rá, hogy szeressem; tehát nem is gyűlölöm. – Lehetetlennek
1681 XXXVII |             éjjel, se nappal egy lépést nem fog tenni, hogy azt meg
1682 XXXVII |                 az enyémen. Mától fogva nem vagyok ember, csak a szegődött
1683 XXXVIII|           szolgálatnak ilyen a jutalma. Nem becsület, nem szeretet –
1684 XXXVIII|                a jutalma. Nem becsület, nem szeretet – pengő pénz, amit
1685 XXXVIII|                Mi kellene még más?~Csak nem kérdezhetik tőle azt, hogy
1686 XXXVIII|                 sok pénz. mert a doktor nem utazik ingyen. Lám, milyen
1687 XXXVIII|                aranyat behurkolni, és – nem adni nyugtatványt róla.~
1688 XXXVIII|           kódorgó, vad gondolatok ezek. Nem gondol ő most a beteg fiával
1689 XXXVIII|           bandukol ostorpattogtatva. De nem keres négylevelű lóherét,
1690 XXXVIII|               Jól mondta Pelargus, hogy nem szeretne ahhoz a sárgarépához
1691 XXXVIII|                 má nasságos asszonykák, nem vesz keetek egy kis szép
1692 XXXVIII|                ha már nagyságos asszony nem lehetek.~– De te tréfálsz?~–
1693 XXXVIII|        birtokait elkobozták; az apámhoz nem mehetek, mert az agyonüt;
1694 XXXVIII|        eltagadja előlem magát. Sehol be nem fogadnak, hát csak így az
1695 XXXVIII|               Azóta özvegy is lett. Hát nem fogadott jól?~Most kezdett
1696 XXXVIII|              van itt.~– De biz almáimat nem bízom ebfogra – monda Juliánna. –
1697 XXXVIII|           csimpeszkedve –, nekem bizony nem árulsz almát faluról falura,
1698 XXXVIII|                 a többit.~– De így csak nem mehetek Lőcsére, ebben a
1699 XXXVIII|                a tizenkét dragonyossal.~Nem kérette magát tovább, beült
1700 XXXVIII|           Korponaynénak.~Már tudniillik nem annak a Korponaynénak, aki
1701 XXXVIII|               az elhozza. Miben volt?~– Nem! Nem bízhatom idegen kézre.
1702 XXXVIII|             elhozza. Miben volt?~– Nem! Nem bízhatom idegen kézre. Magamnak
1703 XXXVIII|         szorongattatásból. – Azaz, hogy nem a véletlen, mert ilyen nincs,
1704 XXXVIII|          Csakhogy ez megvan.~Azt azután nem is hagyta el többet magától,
1705 XXXVIII|               Husz apó vendéglője előtt nem következett be az a tréfás
1706 XXXVIII|           feloldotta a nyelveket, aztán nem is igen tartotta senki titokban
1707 XXXVIII|             tudományt értjük, a mostani nem ér semmit.) Egész ív papiros
1708 XXXVIII|              porrá tört baziliszkszívet nem kaphatni, azt csak igen
1709 XXXVIII|            városnál felejtett. – Az ám! Nem is találja ki, hogy mit?
1710 XXXVIII|                 bizonyos okoknál fogva, nem vehette által. Most meg
1711 XXXVIII|                által.~Soha jobbkor lánc nem érkezhetett! Mintha csak
1712 XXXIX  |            János, a férj.~Ő az valóban, nem rémkép, nem tünemény; a
1713 XXXIX  |                 az valóban, nem rémkép, nem tünemény; a valóságos Korponay
1714 XXXIX  |          hazánkban.~És az ölelő kezében nem volt tőr rejtve, amit hátulról
1715 XXXIX  |             szívéig szúrjon, és ajkaira nem volt olasz méregfestvény
1716 XXXIX  |                a lengyel barátsággal, s nem kérek belőle, se ecettel,
1717 XXXIX  |      Löffelholtzné –, ennél helyesebbet nem tehetett. Biztosítom kegyelmedet,
1718 XXXIX  |                 az idő, szorgalmazza.~– Nem bánom – szólt Korponay,
1719 XXXIX  |              vőlegény és menyasszony, s nem adná olyankor a maga csendes
1720 XXXIX  |                 a kuruc hajdúknak, hogy nem kell megadni magukat, hanem
1721 XXXIX  |                 világtalan világgá – de nem tette azt. Valami halálmegvető
1722 XXXIX  |             megölj? Itt vagyok. Végezd, nem fogok kiáltani. Korponay
1723 XXXIX  |            másikkal megcirógatta azt.~– Nem Juliánnám. Távol van tőlem
1724 XXXIX  |                  józan gondolat magához nem térítette.~– Óh, én édes
1725 XXXIX  |          helyébe, ha egy nehéz gondolat nem háborítana. Elhiszem, hogy
1726 XXXIX  |              háborítana. Elhiszem, hogy nem azért jöttél, hogy megölj,
1727 XXXIX  |                  hahotára fakad. Hiszen nem én vagyok az első, aki az
1728 XXXIX  |           Bercsényi?~– Mégis feljebb!~– Nem tudom kitalálni.~– Maga
1729 XXXIX  |              hittem, amíg bizonyosságot nem vettem felőle. Nem fog bele
1730 XXXIX  |        bizonyosságot nem vettem felőle. Nem fog bele két hét telni,
1731 XXXIX  |                igazat beszél.~S amit el nem hitt a szavainak, elhitte
1732 XXXIX  |        szavainak, elhitte a csókjainak. Nem! Ilyen forrón nem csókol
1733 XXXIX  |           csókjainak. Nem! Ilyen forrón nem csókol az, aki a szíve fenekén
1734 XL     |              őriző pásztora, s aztán ki nem bocsátani őt többé a keze
1735 XL     |              amit tőle kapott, s ez még nem a gonoszabbik emlék a homlokán,
1736 XL     |              többé ellene semmi panaszt nem emelhet.~Korponay úgy tett,
1737 XL     |              egy asszony, mikor csókol, nem gondol másra, csak erre
1738 XL     |             csókra.~A boldog idillt hát nem zavarta meg más, csak a
1739 XL     |        kisfiúnak pépet főzni.”~Juliánna nem annak örült jobban, hogy
1740 XL     |                férje magában elereszti.~Nem bizalom volt az.~Még volt
1741 XL     |                 a lovak számára istálló nem volt kapható.~És azután
1742 XL     |           kegyelmes úr rá is ismert, ha nem is fogadta valami kitüntető
1743 XL     |                 már, hogy azt senki fel nem veszi a földről. Azt sem
1744 XL     |             Ördögnek kellett lenni, más nem is lehetett, mert jótét
1745 XL     |             mert jótét lélek ilyen szót nem diktált volna neki.~– Vigyázzanak,
1746 XL     |                Ohó, kegyelmes uram! Azt nem adják ingyen. Éppen most
1747 XL     |            felelni, hogy „elmúlt esőnek nem kell köpönyeg”… Ha új szolgálatot
1748 XL     |  kegyelmességednek sem leánya, sem húga nem vagyok, hagyjon fel a tegezéssel,
1749 XL     |             amit Rákócziék terveznek.~– Nem, nem! Az apám nem tud semmiről! –
1750 XL     |             Rákócziék terveznek.~– Nem, nem! Az apám nem tud semmiről! –
1751 XL     |          terveznek.~– Nem, nem! Az apám nem tud semmiről! – kiálta bele,
1752 XL     |               bele magát a hínárba.~– Ő nem tud semmiről? – sietett
1753 XL     |                tud mindenről? Juliánnát nem hagyta el az eszmélete.~–
1754 XL     |               kebellel kérdezé:~– És ha nem szolgáltatnám át e leveleket? –
1755 XL     |                vannak ezek az iratok?~– Nem hordom őket magammal.~–
1756 XL     |            egérutat nyerjen.~– Magamnál nem tarthaték ily veszedelmes
1757 XL     |             neki küldött írásokat.~– Az nem úgy lesz. Te nem mégy Pozsonyból
1758 XL     |         írásokat.~– Az nem úgy lesz. Te nem mégy Pozsonyból sehova.
1759 XLI    |              vendéglőbe visszakerült. – Nem jutott eszébe, hogy ebédelt-e
1760 XLI    |                ember jobban tudta, hogy nem ebédelt – ők sem.~Szobájába
1761 XLI    |                  hogy az új felkelésnek nem lehet más a katonai vezére,
1762 XLI    |             olyan vérmenyegző, amilyent nem látott még Magyarország.~
1763 XLI    |                 az orcáján a látásodra?~Nem engedte-e, hogy porba alázd
1764 XLI    |            Fejedet lesújtják, ha ezeket nem adod váltságul!”~Az az átkozott
1765 XLI    |              fizessen meg a többiért.~– Nem! Nem! Nem árulok el senkit.
1766 XLI    |         fizessen meg a többiért.~– Nem! Nem! Nem árulok el senkit. Az
1767 XLI    |                 a többiért.~– Nem! Nem! Nem árulok el senkit. Az utolsó
1768 XLI    |           kezeit a csuhája ujjaiból elő nem húzza.~Juliánna csak egy
1769 XLI    |     feltartóztatták volna.~Titkolózónak nem lehet nevezni a szökését,
1770 XLII   | következetességgel végigvitt, úgy, hogy nem lehetett semmi ellentmondáson
1771 XLII   |             Megfordította a tényállást. Nem az általa megnevezett urak
1772 XLII   |                 Pelargusra fogja. Annak nem árthat vele: annak sem apja,
1773 XLII   |       írásjegyekkel voltak szerkesztve.~Nem volt emberi bölcsesség,
1774 XLII   |        nemesembert tortúra alá vettetni nem enged.~Ekkor a bécsi kormány
1775 XLII   |             hogy ha az elsőfokú tortúra nem használ, a másodfokút is
1776 XLII   |           egymás után!~Ezen az éjszakán nem bírta álomra lehunyni a
1777 XLII   |              mesterségük? A kérdéseikre nem felelt többé semmit.~Ekkor
1778 XLII   |                kis opus.~Semmi vétséget nem lehetett rábizonyítani.
1779 XLII   |                  költött mesét mondott, nem akarta az igazat másokra
1780 XLII   |            amiről ő azt állította, hogy nem érti, figyeltek az arcára,
1781 XLII   |              figyeltek az arcára, vajon nem változik-e el, mikor e szót
1782 XLII   |               folyamodni.~Azt felelte: „Nem”.~Akkor aztán nem vitték
1783 XLII   |             felelte: „Nem”.~Akkor aztán nem vitték többé vissza a börtönébe,
1784 XLII   |           durván kacagva: „Coki, kutya! Nem tudsz holnapig várni?”~Aztán
1785 XLII   |                 örök időkön át semmi le nem mossa az ivadékaidról. Ahelyett,
1786 XLII   |             átka fel fog ott keresni, s nem hagy nyugodni még alvó porodban
1787 XLII   |                  Az élet nagyon szép.~– Nem lesz az én uramnak bántódása
1788 XLII   |                kérdezé a főúrtól.~– Azt nem mondhatom meg. De bizonyos,
1789 XLII   |               szerettem volna bár, most nem volnék itten.~– Szeresd
1790 XLII   |         hatalmasok, minden ígéreteiket, nem történt volna az meg, ami
1791 XLII   |               keressem? Ezt találtam.~– Nem igaz! Megtaláltad, amit
1792 XLII   |              üvegrámában.~Az elítélt nő nem állhatta meg, hogy bele
1793 XLII   |               korona hagyott hátra, még nem is áll rosszul. Olyan, mintha
1794 XLII   |           szétbomlott haj? Bizony régen nem volt megfésülve, nap-nap
1795 XLII   |              volt, mikor tükröt látott, nem állhatta meg, hogy le ne
1796 XLII   |               szétnézett a szobában.~Ez nem börtön, ez nem siralomház.~
1797 XLII   |             szobában.~Ez nem börtön, ez nem siralomház.~A szögletben
1798 XLII   |                térde megroskadt alatta.~Nem akart hinni a két szemének;
1799 XLII   |             fiának az adománylevele!~Ez nem érzékcsalódás, ím, ide van
1800 XLII   |              rang!~Talán csak tréfa ez?~Nem lehet. Ott van aláírva a
1801 XLII   |              vörös vonal ott a homlokán nem is a kínpad emléke, hanem
1802 XLII   |               kezet, ezt a fejet! – Hát nem bolondság ez?~Ha az eddigi
1803 XLII   |      átokmondásnak foganatja volna!~Még nem tudott kiszabadulni az örvényből,
1804 XLII   |                 az esperes, a győri pap nem jöhetett holmi akadályok
1805 XLII   |               hangon az ifjú.~Juliánnát nem bírták a lábai, leroskadt
1806 XLII   |              vagy a margóra írtjegyzet? Nem talált benne semmi gyanúra
1807 XLII   |              nagy fájdalmat okoztál!” – Nem szabad jajveszékelni, hogy
1808 XLII   |                az aranytól! Ha a szemei nem ragyognak többé!~– Fordulj
1809 XLII   |             ellenőrizze és följegyezze.~Nem sok feljegyeznivalója volt.~–
1810 XLII   |               uramnak, hogy a szívemben nem lakozott soha senki őrajta
1811 XLII   |                 Azzal ugyan a káplán úr nem fog találkozni, mert az
1812 XLII   |               neki.)~– Hát a kis fiának nem üzen kegyelmed semmit? –
1813 XLII   |                 ketten, s aztán soha el nem veszítjük többé egymást.~
1814 XLII   |                 maradt.~Semmi tusakodás nem volt már a lelkében. Ha
1815 XLII   |              Elővette az imakönyvet; de nem tudott belőle mást imádkozni,
1816 XLII   |             előtt a piacot, a vérpadot. Nem rettenté meg semmi többé.~
1817 XLII   |                 minden félelmetességét. Nem kívánatos a nap feljövetele
1818 XLII   |              feltűzi olyan szépen, hogy nem fog akadályul lenni.~Olyan
1819 1      |                                 Utóhang~Nem volt igaz a kisfiúról szóló
1820 1      |       titokteljes kór, aminek a számára nem termett orvosság e földön.~