Fezejet

 1 III    |              nem jön be a templomba? – kérdé a hölgy kísérő lovagjától.~–
 2 III    |          kegyelmességed a templomba? – kérdé az úrhölgy.~– Annak meg
 3 IV     |              meg.~– Nos, hát, mi az? – kérdé Alauda uram, mintha nem
 4 V      |           Janitor felelé „feram”. Bíró kérdé „Feristi jam clavim?” Janitor
 5 VI     |              tanácsülést solválta, azt kérdé tőle Pobszt szenátor nyájas
 6 XI     |               És az én epigrammomra? – kérdé a lovag.~Erre felpattant
 7 XII    |                küldte el szegénykét? – kérdé a levente.~A hölgy felnézett
 8 XIII   |          kulcsok a kegyelmed kezébe? – kérdé Fabriczius elbámulva.~Az
 9 XIII   |               szökjem? Hová szökjem? – kérdé a leány hüledezve.~– Ne
10 XV     |              Mátyás király ajándéka? – kérdé Andrássy.~– Igen; ő adományozta
11 XV     |                 Él még ez a jó pápa? – kérdé Andrássy István,~– Nem él
12 XVI    |               a kis pulyánk hol van? – kérdé egyszer széttekintve.~–
13 XVI    |           lovaghoz.~– Hát hogy vagy? – kérdé tőle.~– Mint a kutya a kútban.~–
14 XVI    |          magamhoz.)~– És így megvan? – kérdé Fabriczius.~– Az nem logikai
15 XVI    |               felrobbant.~– Micsoda? – kérdé a bíró, nem fogva fel az
16 XVI    |               titkot Löffelholtznak? – kérdé sötét tekintettel Fabriczius.~–
17 XVI    |          otthon.~– Mit tudsz felőle? – kérdé Fabriczius, reszkető kézzel
18 XIX    |       megrontott!~– Micsoda asszony? – kérdé elbámulva Korponay.~– Ez
19 XIX    |                ki erre amaz asszony? – kérdé Korponay.~– Dehogy futott!
20 XX     |      potyogatott ütésekkel.~– Mi az? – kérdé Fabriczius, aki még mindig
21 XX     |         puskapora a tűzben.~– Mi az? – kérdé a dobszóra, mintha álmából
22 XXII   |     kolompolnak olyan veszekedetten? – kérdé felriadva.~– A brigadéros
23 XXII   |             meg a Miklós generálist? – kérdé a silbaktól.~Az a saruja
24 XXII   |                Hogy mondod, kisfiam? - kérdé elbámulva Zsófia.~– Hogy
25 XXII   |             meg valakit méltatlanul? – kérdé Miklós, összefonva karjait
26 XXIII  |                   S ez tégedet bánt? – kérdé Zsófia elbámulva.~– Nem
27 XXIV   |               is.~– Hol van a levél? – kérdé a gyermektől.~– Eldugtam
28 XXIV   |             préposttal.~– Quid novi? – kérdé tőle.~– Consummatum est –
29 XXIV   |             udvarra.~– Hova megyünk? – kérdé onnan, széttekintve.~– Most
30 XXIV   |               nem jön versenyt lőni? – kérdé a Ferkó Miklóstól.~– Nem
31 XXV    |           Belleville.~– Hát kicsoda? – kérdé a kuruc vezér, s már főtt
32 XXV    |         Belleville lovag nem jön el? – kérdé odavetőleg Andrássy. Amiért
33 XXVI   |                  Az én titulusom ez? – kérdé Husz apó, a pipát a szája
34 XXVI   |       karmazsinszínű hintó az imént? – kérdé a főúr a szolgától.~Az felelt
35 XXVII  |         mandulatejjel.~– Ki van itt? – kérdé a haldokló király.~– Isten
36 XXVIII |                 Mi hír a császárról? – kérdé tőle, midőn egyedül maradtak.~–
37 XXIX   |              is oda igyekszik, ugye? – kérdé fogai közé szorítva a makrapipát.~
38 XXIX   |           feleletnek vette.~– Német? – kérdé aztán kisvártatva.~Megint
39 XXIX   |                Még az éjjel tetszik? – kérdé a kocsmáros.~– Hát természetesen.~
40 XXIX   |                a paprikás csirkéhez? – kérdé Juliánna a lovagtól.~Szeretett
41 XXIX   |             Miért? Ki van elfáradva? – kérdé Juliánna.~– Előttünk a Kraszna.~–
42 XXIX   |              jelentsen ez, lovag úr? – kérdé a nádor, a szétbontott ívet
43 XXX    |                A császár levele volt – kérdé a kocsmáros. – (A száz tallér
44 XXX    |                   Micsoda zsiványét? – kérdé meghőkölve a vendéglős.~–
45 XXX    |              képet innen az ajtóról? – kérdé a gazda.~– Hát persze, hogy
46 XXX    | összeölelkeztek.~– Mit hoztál, fiam? – kérdé Fabriczius a kuruc vitéztől.~–
47 XXX    |               No, mi baj, kedveském? – kérdé ez fölébredve.~– Nem láttad
48 XXX    |         fölébredve.~– Nem láttad őt? – kérdé Juliánna.~– Kit?~– Azt az
49 XXXI   |               az összeveszést velem? – kérdé Juliánna harcias tekintettel.~
50 XXXI   |                   De hát mi volt az? – kérdé Krisztina, aki nem tudta,
51 XXXI   |        szolgálatért azt az összeget? – kérdé a kancellár. – Én mondhatom,
52 XXXI   |               ez a harangfélreverés? – kérdé Juliánna a kapuőrség parancsnokától.~
53 XXXII  |              Hát nem szeretsz engem? – kérdé Juliánna, nyugtalan, esengő
54 XXXII  |                Hát mit hoztál nekem? – kérdé a kisfiú, egy ötvenéves
55 XXXIII |            valók.~– Új összeesküvés? – kérdé Juliánna a kis fiúcskát
56 XXXIV  |        csábítsd őt vissza.~– Hogyan? – kérdé a nő, elsápadva szörnyen.~–
57 XXXV   |               hozza ide kegyelmedet? – kérdé Andrássy olyan hangon, amiben
58 XXXVIII|                  Micsoda komédia ez? – kérdé Löffelholtzné, az első ámulásból
59 XXXVIII|          éldegélnem.~– Hát Andrássy? – kérdé Löffelholtzné. – Hiszen
60 XXXVIII|               lőcsei kapitulációból? – kérdé Löffelholtzné.~– Óh, azt
61 XXXVIII|                Hova akarsz szaladni? – kérdé Löffelholtzné. A fél lába