Fezejet
1 II | nyárspolgárok, hanem magyar nemes urak, kik magukat tekintik a
2 III | amire a többi szenátor urak helyeslően integetnek.~A
3 III | kivert a házból.~A szenátor urak csendesen nevettek.~– Mi
4 III | Akik eddig felgyülekeztek, urak és asszonyságok, mind gyalog
5 III | Lerchenwald! No, uraim, szenátor urak, most már vonuljunk be,
6 IV | fölvették, leülnek a szenátor urak az asztal körül. A fiatal
7 IV | nemes és vitézlő tanács urak! Íme itt vagyon őkegyelmességének,
8 IV | akiknek idejében a vendég urak százra menő cselédséggel
9 IV | Alauda uram. – A szenátor urak aztán törüljenek a tételekből
10 V | alól egyenként a patrícius urak poharába. Amit húzás közben
11 V | nagy pacificator!~– Rovást, urak! Rovást! – sürgeti a bíró,
12 VI | ülő alak. – Lépjenek be az urak! Mit állnak meg az ajtóban?
13 XII | levágott főt. Ha a megtréfált urak valaha ezt az albumot megkaphatnák,
14 XIV | Specificum. Probatum est.”~– Urak! Úgy hiszem, hogy mi itt
15 XV | többi sörényes, üstökös urak közül, kurtára nyírt hajjal.~
16 XV | hallott egy szót sem; az urak odalenn a katedra alatt
17 XV | ki.~Továbbmentek a tiszt urak a templomfalba beépített
18 XV | a kegyes szónoklatot. Az urak most azt a pompás orgonát
19 XV | paroláznak, mikor a nemes urak csoportja ismét visszakerül
20 XVI | azt olvasta le a szenátor urak arcáról, hogy ezek most
21 XVI | szerzett néhai nemes és polgár urak kőemlékeivel. Azok között
22 XVI | sírköveit!~A kuruc tiszt urak azonban egész életükre jóllaktak
23 XVI | a városház lépcsőin.~Az urak mind a zöld asztal mellett
24 XVI | robbantották szét ezek az urak, akik itt sorban ülnek az
25 XVI | ez ügyet egészen serio, urak! Nagyon komoly dolog ez!)~–
26 XVI | sisakja hiányzott. „Talpra, urak; talpra!” – kiálta. „Ki-ki
27 XVI | lefelé a száj elé. A szenátor urak mosolyogtak kárörvendően.~– „
28 XVI | Hanem ezt már a szenátor urak sem tartották olyan nevetésre
29 XVII | Thurzók, mikor Lőcsén hatalmas urak voltak, ennek a háznak a
30 XVIII | bizonyságául, hogy a tiszt urak sem maradtak fenn mai napság
31 XIX | óbesterrel, kuruc tiszt urak a lőcsei szenátorokkal,
32 XXIII | Hozzá volt szokva, hogy az urak, mágnások, generálisok nem
33 XXIII | drágán adják, mert jó; urak veszik, mert tehetik. Nem
34 XXIII | a hűségeket, s csakhogy urak maradjanak, beállnak ellenségnek!~
35 XXIV | hát azért, hogy a hadnagy urak haragudtak, miért kellett
36 XXIV | tivornyáztak a kuruc hadnagy urak a dervisgenerálissal együtt.
37 XXV | a megjelenésben, a többi urak már ott voltak, az asszonyságaikkal
38 XXVIII | érdeme szerint; a többi tiszt urak secundáltak neki.~Alauda
39 XXIX | írásomat kaphatnák meg a magyar urak odaát, hamarább, mint a
40 XXIX | megtébolyodott!~Hanem aztán a többi urak is, akik a nádor háta mögött
41 XXXI | rettegik.~„Ott jönnek az urak!” – kiabált most a népség,
42 XXXI | s az erkélyre kilépegető urak között több ismerőst talált,
43 XXXI | Igazságos! Emberek! Nagy urak! Erős Isten! Ne hagyjátok
44 XXXI | a bocskor talpon van! Az urak, uraságok, a főméltóságok
45 XXXIII | úgy, mint a bécsi magyar urak sem. Ő is folytatni akarta
46 XXXIII | elkeseredés idebenn, amit a bécsi urak garázdálkodása okozott.
47 XXXIV | hívják azt a jéggrottát.~Az urak, untukban, a jövő terveit
48 XXXIV | Zsiga! – mondák a kuruc urak, s elkezdének happ-happot
49 XXXIV | asszonya mellett.~– Hát ti urak, hogyha bírák akartok lenni,
50 XXXIV | a többi keblekbe is. Az urak helyeslő mormogása hangzott
51 XXXVI | idebenn meg a bécsi magyar urak minden bölcsességüket commassálták,
52 XXXVI | Ezeket a leveleket, amiket az urak hozzám küldének, a fejedelem
53 XXXVI | asztalról, azt mondá:~– No hát, urak, nem valót mondtam-e? Hogy
54 XXXVII | eláll bele.~Azt persze az urak közül senki sem tudhatta,
55 XXXVIII| kaphatni, azt csak igen nagy urak szerezhetik meg. Azért ez
56 XLII | Nem az általa megnevezett urak küldték azokat a leveleket
|