Fezejet
1 III | felügyelője. Ez még csak hat. Úgy? Igaz! A hetediket majd észre
2 VI | a fejeikkel, hogy a biz igaz.~– Ami pedig Korponayné
3 VI | vagyunk!~„Helyes! Nagyon igaz!” – zajgának a tanácsbeliek.
4 VIII | nem veheti a kezéhez.~– Igaz. Kegyelmed nem bízik énbennem. –
5 X | legények közül meghallja?~Igaz. Azt a híres szvihrovai
6 X | egyszerre átmelegült. Az igaz érzés a legdrágább szépítőszer.
7 X | legdrágább szépítőszer. S ez igaz volt. – Talán ez az „egy”.~–
8 XI | occasio bona, az itt van.~– Az igaz, hogy itt van.~– És így
9 XI | ajkkal a páciens.~– Úgy? Igaz bizony. Hát a többi cselédség?~–
10 XII | tapasztva. – Hát ez nem igaz; hanem az mégis igaz, hogy
11 XII | nem igaz; hanem az mégis igaz, hogy még ma nem ettem semmit.~–
12 XII | Ki találja ki, hogy mi az igaz benne? Vagy tán abban a
13 XIII | azoknak ez is elég volt. Az igaz, hogy csak fogdmegek voltak.~
14 XIII | hogy nem tud róla semmit, s igaz is lett volna, de így szebb
15 XV | megbotránkozást okoz minden igaz lutheránus kebelnek.~– És
16 XVI | ez a nagyravágyása minden igaz nemesnek. Ide pedig csak
17 XVI | Hát akkor még talán az is igaz volt, hogy itt ezen a helyen
18 XVI | hált Pelargussal.~(Hiszen igaz.)~– Hol van ugyan?~– Ott
19 XVI | sétálnak Pelargussal.~(Ez is igaz.)~Korponay felcsatolta a
20 XVI | pénzemet is ottfeledtem.~(– Ez igaz! – bizonyítá a kis Serédy –,
21 XVI | a mennyországba. És hát igaz lett. A groszscherfeldi
22 XVI | árulás.~Mind rázúgtak, hogy „igaz! úgy van!”~– És így Belleville
23 XVIII | Aludjál, báránykám!~Hiszen igaz is volt, hogy a patkányok
24 XIX | látszatért feláldozni az igaz érzést. Az árulókat, akik
25 XIX | amit az asztalán kapott?~– Igaz! Majd elfeledtem ezt.~Büszkeség
26 XXII | tovább: „És vezérl engem igaz ösvényében!” Miklós a szabad
27 XXII | nem fáj; de a te fájdalmad igaz.~– A másik három: az Isten,
28 XXII | azoknak nem fáj a sértés. Igaz, hogy az én szavam csak
29 XXII | botrányt ott az imádkozóházban? Igaz, hogy heveskedtem, az első
30 XXV | nézhetem tovább! – szólt igaz keresztyéni elszörnyedés
31 XXVII | sietett könyörögni.~Bizony igaz érzés volt ez mind a kettőnél.
32 XXIX | hihetetlenebb, mint a másik, s mind igaz történet.~– Du verfluchter
33 XXX | ragyogott. A könny egészen igaz volt, hanem az alapjául
34 XXX | majd a hideg rázta.~Az igaz, hogy a vénasszony csúnyául
35 XXX | nem loptak.~(Gombostűt az igaz, hogy nem.)~– Hát a lószerszámom! –
36 XXXI | Meg lettél fizetve!” Ha igaz volna is, és ha ezernyi-ezer
37 XXXIII| most elmondott, az mind igaz volt. Sokkal rosszabb dolgokat
38 XXXIII| Akkor tehát a megbánás is igaz.~– Hát most miért jöttél
39 XXXIV | ez az asszony ártatlan és igaz, mint ez a szűz jégoszlop
40 XXXIV | van egy szavunk egymással.~Igaz. A nagy hazafiak, a törhetetlen
41 XXXIV | tévútra vitted, hozd az igaz útra vissza. Adj neki mindent,
42 XXXV | magáról, hogy ez az érzés igaz. Hazugság lehet minden a
43 XXXV | Juliánnának.~– Maradjunk ezentúl igaz jó barátok.~– Azok maradjunk –
44 XXXVI | el kellett viselnie, mert igaz volt, amit az öreg mondott:~„
45 XXXVI | másszor a medvén.”~ ~Igaz volt az öreg mondása. Juliánna
46 XXXVI | Mily állhatatosság! Mily igaz, tiszta lélek!~Ha még ennek
47 XXXVI | egy asszony! Talán nem is igaz, amivel a lőcsei árulásról
48 XXXVI | elkapják.~Maradok, a Te igaz hű bajtársad és jóakaród:
49 XXXVI | véghezvitte, a mi asszonyunk oly igaz és tiszta, mint az angyalok
50 XXXVII| Löffelholtz dragonyosai.~– A biz igaz! – monda Pongrácz. – Hogy
51 XL | feladatot végre is hajtottam.~– Igaz biz az. Hanem ezt az érdemét
52 XLII | egy szó sem volt belőle igaz.~Megfordította a tényállást.
53 XLII | van. El tudod őt hagyni?~Igaz! Az élet nagyon szép.~–
54 XLII | keressem? Ezt találtam.~– Nem igaz! Megtaláltad, amit kerestél.
55 XLII | mese helyett elmondaná az igaz történetet, milyen nagy
56 1 | Utóhang~Nem volt igaz a kisfiúról szóló halálhír.~
|