Fezejet
1 II | megjelennie, fegyverestül.~Soha még ellenség az ő kapujukon
2 II | ügyének. Nem hajlongtak soha se a török császár, se a
3 V | tokaji borral megtöltve? Soha!~Legfeljebb gönci hordókban
4 V | mutogatnak egy napfényre soha nem kerülő átalagot; amire
5 VIII | sötétség őt védelmezte.~– Így soha el nem fogjuk! – mondá Wencezlauz –,
6 XI | elmondani: „imádlak”.~– Még soha ilyen pokolbeli tündérrel
7 XII | miért nem jutottam hozzá soha, hogy lerajzoljam. No, de
8 XII | te az én gonoszam, akkor „soha ne szabadíts meg bennünket
9 XIII | a föld alatti folyosót; soha senki a család tagjain kívül
10 XVI | chevalier de Belleville volt.~De soha még csók embernek olyan
11 XVII | elfoglalásáért a megszálló sereg soha. A városbeliek ezt a vizet
12 XVII | szárazság idején sem fogyott ki soha?~Ez a kérdés volt az, amire
13 XVII | hagyománya maradt; amit soha férfi el nem árult, asszony
14 XVIII | magasban egy vasajtaja, amit soha senki nyitva nem látott,
15 XIX | Láncos kutya megugatta lelke! Soha ilyen cifra tréfát! Hol
16 XXI | Nem is vetette le a csuhát soha; tetszett neki az a kényelmes
17 XXI | Nem is járt az templomba soha imádkozni.~Ő ugyan azt állította,
18 XXI | dühös volt; középen nem járt soha.~A labancok jobban féltek
19 XXI | dolgokat magolni, amikre soha semmi szükségük nem lesz;
20 XXI | folt és karcolás nélkül soha.~Az egyik csak kilencesztendős
21 XXI | vendégnép nélkül sincsen soha a vár; azoknak a számára
22 XXI | dervisgenerális nem követte soha ilyen helyre az ángyikáját.
23 XXII | úgy, hogy te lész az, aki soha többet be nem lépsz egy
24 XXIII | volt eziránt semmi érzéke, soha semmi gyöngédebb indulat
25 XXIII | tudja, miben hal meg?~De soha nem hallotta senki egy panaszszavát.~
26 XXIII | tartja, meg nem haragudni soha. Most már, hogy haragszol,
27 XXIV | egy percig el nem hallgat soha! Megígérte, hogy ittmarad,
28 XXIV | velünk marad; nem hagy el soha. Nézzétek, hogyan mosolyog?~
29 XXV | kapott levelet Zsófiától. Soha egyet sem bontott fel közülük.
30 XXV | férfi sem bírt ellenállni soha, hát még asszony! Majd meghódolnak
31 XXV | mint Belleville lovag? Soha – egy báró Löffelholtz tábornokné
32 XXVII | adminisztrációba, udvari intrikába soha nem avatkoztam, a magyar
33 XXIX | kancellár futárja. A patkót soha nem ismert szabolcsi lovak
34 XXIX | szolgálja az én lovam a császárt soha. Azért is hoztam kettőt.
35 XXIX | megindulhatott alatta.~A soha embert nem hordozott csikó
36 XXX | dehonesztálni. Az én házamnál soha egy gombostűt el nem loptak.~(
37 XXX | Igazi festői látvány, minőt soha a világ egy rakáson nem
38 XXX | területén sűrű bozóttá, soha azokat emberkéz nem irtja,
39 XXXI | Hogy tőlem a feleségemet soha el nem fogja szöktetni többé.
40 XXXI | és nyugati. De egyszerre soha sincs nyitva mind a kettő.
41 XXXI | a vérpadot átugrotta, ő soha egy órára se m szűnt meg
42 XXXII | elinalt az országból, mintha soha proklamációt nem adott volna
43 XXXIII | érzéseimet is meggyónom, amiket soha meg nem találna a szívemben
44 XXXIII | De nem kapod ám őt vissza soha.~– Soha?~– Ha csak az ítéleten
45 XXXIII | kapod ám őt vissza soha.~– Soha?~– Ha csak az ítéleten keresztül
46 XXXIII | szükséges, csak én tudom. – Soha senki arra rá nem fog akadni.
47 XXXIV | vannak, e vak sötétségben, soha ki nem találnak a jégtömkelegből
48 XXXIV | bízta azon titkait, miket soha senkinek el nem mondott:
49 XXXV | kötelességem. Andrássy István soha adós nem volt. A levéltáram
50 XXXV | azonban nem akartam attól soha megválni, mert régi okmánytáramnak
51 XXXVI | hogy kétszer egymás után soha azon helyre egymásnak találkozót
52 XXXVII | azért az ütésért itt, akit soha életemben halandó ember
53 XXXVIII| feleségének szolgáltatom által.~Soha jobbkor lánc nem érkezhetett!
54 XLII | a szívemben nem lakozott soha senki őrajta kívül; s amit
55 XLII | megdicsőülve mind a ketten, s aztán soha el nem veszítjük többé egymást.~
|