Fezejet
1 III | uram haragosan fordította felé a fejét.~– Mikor én Wittembergában
2 III | kíséretet, s a templomajtó felé indult; kezén vezette fiacskáját,
3 III | gyülekezetben minden szem ő felé fordult.~– Hű be szép asszony
4 V | pohárral szabad csak közelíteni felé. És elvégre egy kifaragott
5 V | pohárban van, s a világosság felé tartva vizsgálják a csillagokat,
6 VIII | szélgyorsasággal a Thurzó-ház felé.~A drabantok felől bizton
7 VIII | elballagott az árkádsorok felé. Azoknak a sötétjében mehetett
8 XI | volna is, mind egy pont felé fordulna, s senkinek sem
9 XIII | veszélyben forgó bástya felé rohantak, igen bölcsen ítélve,
10 XIII | vágtatott a Thurzó-ház kapuja felé.~Belleville lovag észrevette,
11 XIII | Mikor látta, hogy a rejteke felé rohannak, a köpönyegét a
12 XIII | mutogatva a lámpással a lovag felé.~– Belleville lovag! – szólt,
13 XIII | süveget, s azzal a tükör felé fordítá a leányt.~– Nézd,
14 XIV | lovag félrenézett a hölgy felé, ki térdeit karjaival átfonva,
15 XV | megindulának a főtemplom felé. A hó szépen el volt seperve
16 XVI | mehetett volna az égő torony felé, a két cathetust választá
17 XVI | Olymp és valamennyi istenei felé. Őt, a magyar seregek legfényesebb
18 XVI | zsoldját kifizetem vele. Reggel felé kiszólíták a tábornokot
19 XVI | ahogy a torkom kiadta Lőcse felé: „vigyázz, magyar, jön a
20 XVIII | Hazament, a Bástya utca felé kerülve.~Mikor a Thurzó-ház
21 XIX | hogy minden szentnek maga felé hajol a keze; hát még azoknak
22 XXII | minden ember a pincegádor felé, összeperzselt bekecsprémmel,
23 XXII | elbocsátá őket a sekrestye felé. A kálvinista hívek rázendíték
24 XXII | visszafordítá a fejét a rámás kép felé.~– Hallod, István bátya?
25 XXIII | szorítva, felemelé az arckép felé: úgy könyörgött hozzá.~–
26 XXIII | Az pedig, bátyja arcképe felé fordulva, folytatta fenyegető
27 XXIV | látni a szomolnoki hegyek felé vezető útra.~Könnyebbnek
28 XXIV | lebegni látszó alak Miklós felé, nagy ragyogó szemeiből
29 XXV | helyét s ugyanazon ajtó felé sietett, amelyen Löffelholtzné
30 XXVI | hintó jön vágtatva Poprád felé. A hintó karmazsinpiros.~
31 XXVI | közelített a kapuból a hintó felé.~Ez azonban, nagy bámulatára,
32 XXVI | hanem elindul gyalog Hrunó felé, a kocsi menjen utána.~Hrunó
33 XXVI | vezet a Fekete-hegy szorosai felé, ahol a félelmes stracenói
34 XXVII | fordulnának kegyelmességed felé minden országból a szerencsétlenek
35 XXVIII| válasszon Szolnok és Debrecen felé, hanem haladt mindenütt
36 XXVIII| kiterjesztett írást az ablak felé tartá, hogy a víznyomatot
37 XXIX | véleménnyel közeledik az ajtó felé, hogy ezt a világot az ördög
38 XXIX | oldalával a sürgönyhozó felé fordítva.~Az a dekrétum –
39 XXX | lovát – a vármegye gátja felé.~Újra meg kellett tennie
40 XXX | s megindul Nagy-Károly felé, s ezzel ki van adva a nagy
41 XXX | vidékre tart? A Szathmár felé fordulóknak keserves a dolga.
42 XXX | akik a keleti országrész felé laktak, elvonultak az úton –
43 XXXI | Mikor Rozsnyótól Szomolnok felé haladt az országúton, csak
44 XXXI | harangtoronynak azon kapu felé forduló erkélyén egy óriási
45 XXXI | tódul a megnyitott kapu felé, alig tudott a hintajával
46 XXXI | népség, a palota erkélye felé mutogatva.~Korponayné odanézett,
47 XXXI | háttal vezetik a vesztőhely felé.~Most újabb trombitaszóra
48 XXXI | a fej köszöngetve bókolt felé: Agyő, szép asszony!~
49 XXXII | stracenói völgyön át Kassa felé, s a zivatar útban kapta,
50 XXXIV | azzal egyenesen Fabriczius felé fordult. – Kegyelmed, főbíró
51 XXXIV | jégbarlang kifelé vezető sikátora felé. A távozó alakokat egyenként
52 XXXIV | ki karjait ama másik alak felé, akinek még a jégfalra vetett
53 XXXVI | visznek, vágtatott el az erdők felé. Mindegy, akármerre!~
54 XXXVII| futottak a lengyel határ felé.~
55 XLII | küzdése volt egy csábító cél felé: miket áldozott fel érte? –
|