1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1687
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
501 XVI | ahhoz, hogy kardot rántson, s egymást összekaszabolja.~
502 XVI | kocsisnak meg a két csatlósnak!~S addig nem nyugodott, míg
503 XVI | Czelder, hogy az a hóhér, s ha tudta volna, sem bánta
504 XVI | hallottam; nekem is elbeszélte. S igazat mondott, mert úgy
505 XVI | amibe kövecset takartak, s úgy dobták oda fel. De még
506 XVI | szállást hollandus módra, s nem várom be, hogy Illés
507 XVI | felrobbanás utáni momentumban, s lábtókkal, pontonokkal jöttek
508 XVI | mindjárt kocsira ültem, s áthajtottam Löffelholtz
509 XVI | igen szívesen fogadott. S mindjárt hozzákezdett a
510 XVI | maradt aznap az értekezésünk, s ezzel mentünk a vacsorához.
511 XVI | tábornokot a kártyaasztal mellől, s amikor visszajött, már fel
512 XVI | Arra mindenki felugrált, s én egyedül maradtam a tábornokkal. „
513 XVI | pontja elfogadhatatlan, s amíg mi afölött alkudozunk,
514 XVI | küldöm a dragonyosaimat, s ha azok a convoit kísérő
515 XVI | szökött meg innen tőlünk.~– S kitől tudhatta azt meg Blumevitz?~–
516 XVI | találkoztam Blumevitzcel, s nekem elmondott mindent
517 XVI | tőle akkor megkérdezni, s most vissza nem megyek érte.
518 XVI | fegyverszünet megtörésének tartja. s nemcsak azt teszi, hogy
519 XVI | fenyegeti az én híveimet, s nem lehetni velük, nem adhatni
520 XVI | Lőcse falait vívja a német, s én nem lehetek ottan! Nézzétek,
521 XVI | háta mögött átcsúsztatta, s azzal otthagyta a dragonyos
522 XVI | szépen felgombolyította, s hazavilágított nekik, amíg
523 XVI | Hová lett az én leányom?~S a bírói aranygombos bottal
524 XVI | gutaütött lerogy a székébe, s arcát két kezével eltakarva,
525 XVI | ordít fel végre fájdalmasan, s öklének egész súlyával a
526 XVI | egész súlyával a szívére üt.~S azzal tántorogva megy ki
527 XVII | a nagy vízárokra nyílik. S ha csak víz volna az árokban,
528 XVII | volt fagyva, tél derekán, s éjszakára a víz felét mindig
529 XVII | mindig leereszték a zsilipen, s a légben maradt jég menten
530 XVII | mondja, hogy így történt: – s azzal otthagy bennünket
531 XVII | zsilippel elzárta a patakot, s a nappali órákban elfogta
532 XVII | felnyitotta a zsilipet, s akkor meg olyan veszedelmes
533 XVII | hazamentek az Alpeseik közé, s a vízvezeték alagútjának
534 XVII | szikla felemelkedett előtte, s akkor a lépcsőkön alászállhatott.~
535 XVII | cuniculusainak kiegészítő része volt.~S ezen a rejtekúton keresztül
536 XVIII | aki halott akar lenni, s egy halott, aki fel akar
537 XVIII | árulónak marasztalja el, s pallos vágja le a fejét.
538 XVIII | ott a raktárak, a műhelyek s a minden háznál otthonos
539 XVIII | ami Lőcsének büszkesége, s törvénnyel biztosított privilégiuma. –
540 XVIII | számára van fenntartva, s ősi pompával felékesítve.~
541 XVIII | visszakotródott a szobájába. S aztán elküldé Fabriczius
542 XVIII | eljöttek a kántorukkal együtt, s helyet foglalva az ágyon
543 XVIII | delectálja a változatosság, s más kottát szedve elő a
544 XVIII | abba azt a pápista nótát!~S a diákoknak félbe kellett
545 XVIII | dallamos, Jacoponi-himnuszt, s visszatérni a rideg melankolikus
546 XVIII | ennélfogva az egész udvaron, s a ház minden lakosztályában.~
547 XVIII | tüneményvilágba!”, oda is utánamegy, s ha megint azt mondja neki: „
548 XVIII | lefeküdt, a kántort hívatta, s most énekeltet maga fölött
549 XVIII | apraja-nagyja a megadott engedelmet, s volt hegyen-völgyön lakodalom
550 XVIII | bírót, a vitéz generálist, s a derék Czelder Orbánt,
551 XVIII | notabilitások lakásait, s az ablakaik alatt szerenádot
552 XVIII | aludván a legbelső szobákban, s egyéb okaik is lévén az
553 XVIII | ment a maga vackába aludni, s fél óra múlva olyan mély
554 XVIII | kellett maradni – hivatalból, s ezt volt az Andrássy tábornok
555 XVIII | nyugtalankodnak – mondá az, s egy csók lezárta az álomterhelt
556 XVIII | viselik a renovatió évszámát, s amiknek esőöntő csatornái
557 XVIII | lefeküdjék a castrum dolorisra, s énekeltesse maga fölött
558 XVIII | vasajtóhoz a háza végében, s amint egy fej kidugja magát
559 XVIII | üsse le egy csapással, s reggelre rakjon belőlük
560 XVIII | keserűségében elvesztette az eszét, s így eshetett meg, hogy reggel
561 XVIII | megszállatta a kapukat, s az összekötő utcák szegleteit.~
562 XVIII | összekötő utcák szegleteit.~S még mindig nem vette észre
563 XVIII | felugrott (éber alvó volt), s amint a nyitott ajtón belépett
564 XVIII | belépett a szobájába Blumevitz, s annak a háta mögött a muskétások
565 XVIII | tigrisbőr kacagány fölé, s perc múlva kivont karddal
566 XVIII | az úr! – kiálta Andrássy, s a függöny mögött rejlő harangkötelet
567 XVIII | félrecsattan; azon kiugorhatik, s míg a megrohanói a visszaugró
568 XVIII | Egy nőnek a hálószobája.~S abban a szobában annak a
569 XVIII | a deszkatábla képezett. S tudta, hogy mi az?~Meg volt
570 XVIII | használni a menekülésre, s hogy ezzel őt semmivé teszi?~
571 XVIII | kardot nyalábra kapva, s rohant ki a hátulsó ház
572 XVIII | akinek a kezében lámpás volt, s azt – nyavalyást – tolta
573 XVIII | feste Burg ist unser Gott!”~S a magas atlétai alak, a
574 XVIII | oldalaikról a kurta diákdákosokat, s zsivajogva fogták körül
575 XVIII | elnyelték a sötét sikátorok, s nyomában távoli dobpörgés,
576 XVIII | fellármázta a kuruc őrséget s a polgárkatonaságot.~ ~
577 XVIII | hallgatózott: a külső zajra, s a szomszéd ház szobájából
578 XVIII | szikráztak féktelen haragjában, s a kardja csak úgy súgott
579 XVIII | hogy a katonáim félreértik, s azután valami történik,
580 XVIII | elő szellemgyorsasággal, s éppen olyan nesztelenül,
581 XVIII | nesztelenül, mint egy szellem, s aztán fehér alakjával eltakarja
582 XVIII | fitymálón csettenve a nyelvével, s minden gondolkodás nélkül
583 XVIII | ajtóhoz, megkapja a kilincsét, s azt kiáltva a katonáknak: „
584 XVIII | verik ki a cserepárnak, s erre nagy hevenyében betaszítja
585 XVIII | a tolózárt az ütközőbe, s akkor aztán nekidűlve háttal
586 XVIII | vargájának a rókafogta csukája, s egyikünk sem tudja, hogy
587 XVIII | ott jár a csapatja előtt, s mindjárt itt fog lenni a
588 XVIII | őket valaki belecsalta, s most egyiket a másikkal
589 XVIII | a másikkal fogva tartja, s az a valaki – az a fehér
590 XVIII | császári plenipotentia!~S azzal elővonta kebléből
591 XVIII | Andrássynak.~– Nem bánom.~S azzal mind a ketten kiálltak
592 XIX | a tűz és víz egyezkedik, s aki a kettő közé odaszorul~
593 XIX | összehajtotta a levelet, s a keblébe dugta.~S aztán
594 XIX | levelet, s a keblébe dugta.~S aztán fanyar képpel mondá
595 XIX | vendégének, hogy üljön le, s azzal helyet foglaltak a
596 XIX | Ismerve a kurucok vitézségét, s a lőcsei polgárok kemény
597 XIX | Fabriczius még ott kinn vannak, s ha ahelyett a fehér kendő
598 XIX | meghódolt a koronás királynak, s a többi, látva azt, hogy
599 XIX | szíjat. Kassa alkudozik, s Károlyi Sándornak egyik
600 XIX | kiment Lengyelországba, s ami reménye maradt a háború
601 XIX | sziklafészket a legutolsó emberig, s a császári vezér csak a
602 XIX | romokat fogja megkapni, s nem lesz szüksége eltemetni
603 XIX | nem sokat törődik ezzel?~S hogy még maróbb, szívetetőbb
604 XIX | odafutott az ablakhoz, s kibámult a világba.~A téli
605 XIX | forróságát: visszatért, s újra helyet foglalt Blumevitzcel
606 XIX | császári seregek között.~– S ezt nem akarják kegyelmetek
607 XIX | város főparancsnokságával, s e hivatalból származó minden
608 XIX | nap a trencséni diadallal, s a romhányi kiszabadulással;
609 XIX | allongeparókája fürtjeit, s gyönyörködött a szavai hatásában,
610 XIX | pénzért, mindenütt megvetik, s ha kifizették, eldobják;
611 XIX | szándékait Magyarország iránt, s aztán hozzon létre egy üdvös
612 XIX | ezt a rábízott szerepet, s ahelyett, hogy szolgálta
613 XIX | Andrássy felállt a helyéről s nyugodtan, hidegen mondá:~–
614 XIX | fölnyitá a szoba ajtaját, s a kornétásához néhány szót
615 XIX | Elővette az összegyűrt levelet, s kisimítva a tenyerével,
616 XIX | tenyerével, maga elé helyezé. S aztán kezébe véve a tollat,
617 XIX | Andrássy könnyedén vállat vont, s aztán odadobta az egész
618 XIX | elé.~Az is beletekintett, s rábólintott a fejével.~–
619 XIX | köszörült a torkán a tábornok, s azt mondá, mintegy magának
620 XIX | helyettük az asszony érdemei, s mondhatom kegyelmednek,
621 XIX | kardcsörtetéssel a kuruc tisztek, s sűrű talpzsurolással a városi
622 XIX | Duprés de Belleville lovag; s a tanácsbeliek közül hiányzott
623 XIX | meglepték Andrássy tábornokot, s most mellére szegzett pisztollyal
624 XIX | a fogva tartó németeket, s kiszabadítja a vezért a
625 XIX | udvarára és folyosóira, s azok ott vártak csendesen,
626 XIX | Juliánna ott ült a tükre előtt, s piperézte magát.~Felszedte
627 XIX | jött be az egész siserahad. S most már délig pihenhetünk.
628 XIX | uraimék, tanácsbírák uraimék, s alkudoznak a kapituláció
629 XIX | asszonyomhoz, früstökölni.~S Korponay megfordult a sarkán,
630 XIX | Fabriczius utánakapott, s megragadta a vállán a farkasbőr
631 XIX | most elsápadva Korponay, s mellen ragadta Fabricziust.~–
632 XIX | nem férsz be már az ajtón, s mégsem tudod, hogy viseled!
633 XIX | alagútja el van árulva, s hogy azon keresztül folyvást
634 XIX | ahelyett valami mást tudott, s ez a más sokkal nagyobb
635 XIX | fiaim – mondá a diákoknak –, s hozzátok utánam!~Ő maga
636 XIX | asszony. – …Megölhetsz!~S szép csendesen térdre bocsátkozott
637 XIX | karjánál fogva az asszonyt, s felrántotta őt hevesen,
638 XIX | összetette kezeit a keblén, s szemeit megdicsőült tekintettel
639 XIX | eltaszítá az asszonyt magától, s az asztalra dobta a kardját.~–
640 XIX | fiadat nem látod többé!~S a nagy művésznőnek még akkor
641 XIX | szörnyű nagy fenyegetést, s odaveté magát a földre a
642 XIX | magát a földre a férje elé, s átkarolta erőszakosan annak
643 XIX | le a nő karjait magáról, s aztán oly erővel taszítá
644 XIX | fejével a keményfa padlón, s ott maradt élettelenül elterülve.
645 XIX | megrakott lobogó tüzet, s akörül egy csoport német
646 XIX | a csigalépcsős gádorra, s gondolván magukban, az is
647 XIX | Dobd oda! Én is segítek!~S azzal Korponay is alája
648 XIX | tenyerét a lőporos zsáknak, s egyesült erővel segített
649 XIX | fejével mehetett előre, s a kalimpázó lábait hagyhatta
650 XIX | egymás vállára borulva, s egymás kezét szorítva nézett
651 XIX | mondá Korponay elbámulva, s odalépett a tűzhelyhez.
652 XIX | a zsákból kiomló porba, s azt szétmorzsolgatta a tenyerében.~
653 XIX | kardokat tisztogatják – s azzal telenyomta Fabricziusnak
654 XIX | Csak gyere elő nevetni!~S eközben, ahol egy ruhát
655 XIX | párnákat, kidöntötte a pelyhet, s amint egyszer szembe találkozott
656 XIX | öve mellől a török kését, s odaszúrta a szíve tájába.~
657 XX | öklével, összetöri a tükröt, s akkor aztán annak a háta
658 XX | harangot – ismétlé Fabriczius, s aztán befogta a száját a
659 XX | Még a fogai is vacogtak, s amit mondott, apróza rázva
660 XX | kárpitrúdjára zászló gyanánt, s aztán futott vele föl az
661 XX | János kirántotta a kardját, s megvillantva a feje fölött,
662 XX | labancokra. Számra is többek ők, s az elkeseredés oroszlánná
663 XX | számot rohamoszlopba állítá, s maga odaállva, szokás szerint
664 XX | hüvelybe dugták a kardot, s hagyták a vezérüket előrerohanni,
665 XX | elnyomták, megkötözték, s akkor azután a volt kuruc
666 XX | Nem Lőcse város a világ!~S azzal megfúvatta a tárogatókat,
667 XX | megfúvatta a tárogatókat, s a Bástya utcából előtört
668 XX | felvonóhidat a vízárok fölött, s kitört a tárt kapun át a
669 XXI | se néz egy-két tavasznak, s szükség esetén ágyúgolyónak
670 XXI | korda és olvasó helyett, s a fején fekete bársonysüveget
671 XXI | között pogány nyelvjárása s szilaj dühöngése miatt;
672 XXI | értették, hogy mit beszél, s azoknak gyönyörűség volt
673 XXI | minden munkát, mulatságot, s ment velük játszani.~Azt
674 XXI | szemináriumot kitanulta, s ha onnan meg nem szökött
675 XXI | leültessék egy dohos könyv mellé, s kényszerítsék olyan dolgokat
676 XXI | pálinkás csutoráját meglopják, s ha ettől a fiúknak szédelgős
677 XXI | volt, a másik tizenegy, s már úgy tudták a svihrovai
678 XXI | ahogy a Rákóczi-korszak s az utána következő csillapodás
679 XXI | majolikakemencék tanúsítják, s egy-két régi bútordarab,
680 XXI | hát még mikor felnyitják, s megmutogatják az osztályokba
681 XXI | veri azt a hosszú rézdobot, s ezt a tótos magyar gúnyverset
682 XXI | a kies Rozsnyó-vidékre, s a vár alatt elterülő falura
683 XXI | Itt írta Charicleáját, s azt is Andrássynénak dedikálta.~
684 XXI | nyíló folyosókat mutatnak, s a legvastagabb középfalban,
685 XXI | hajlanak alá a nyirkos falakon, s azt a fenyőfát ott az Isten-szobor
686 XXI | paszulyt futtatott fel rájuk.~S ebben a roppant háztömkelegben
687 XXI | nélkül maradt embereket, s temetetlen halottakat hagyogassanak
688 XXI | mindenünnen a harc nyomorultjait, s az árván maradt porontyokat,
689 XXI | hollókkal és keselyűkkel; s mentsvárat csinált a számukra
690 XXI | bírja a néma szenvedést, s ha megorvosolta azt; elhallgatott
691 XXI | elhagyta, a másik folytatta, s úgy került, hogy a boldogtalanok
692 XXI | lutheránus prédikátor beszédét, s a kálvinista a plébános
693 XXI | plébános prédikációját, s egyik se bánta, hogy a másikat
694 XXI | maga is végighallgatta, s a két kisfiának is ott kellett
695 XXII | harangoznak he a karácsonyra, s mikor valaki alól két lovat
696 XXII | hegyen-völgyön keresztül kövesse, s a táborélet viszontagságain
697 XXII | vezérségen levő uraikat, s azt tartották hősi önfeláldozásnak:
698 XXII | Zsófia az ellenkezőt tette, s az övé volt a verseny pálmája.~
699 XXII | mintha külön húzogatnák.~S a mámoros hajfájásnak nincs
700 XXII | a ki nem aludt álomból, s nagyokat ásítva, kiadá a
701 XXII | dugtak a lábujjai közé, s azt meggyújtották: így rúgatják
702 XXII | előtte a csapórácskaput, s beeresztették lovastól együtt.~
703 XXII | Miklós generálisnak szólt, s lerázva a zúzmarát a kacagányáról
704 XXII | merít a lobogó medencéből, s tölti az égő italt a feléje
705 XXII | feléje nyújtott ércfinakokba, s amellett az egész társaság
706 XXII | odafurakodik az osztogató alakhoz, s megrántja a csuhája ujját.~–
707 XXII | akarom mondani szent atyától.~S odatette eléje a hosszú,
708 XXII | ezt a kegyes fogadását. S csak attól függ, hogy elfelejtse,
709 XXII | a pecséteket a levélről, s a két kezével messze eltartva
710 XXII | megdörzsölte a szemeit, s újra hozzáfogott.~A danolóknak
711 XXII | körmével, tépi a fogával, s aztán a rongyait odadobja
712 XXII | Krasznahorkán! Ez volt az utolsó!~S azzal megkapta két kézzel
713 XXII | vargát ránt is a két tenyere, s az egész égő borszeszt odazúdítá
714 XXII | tüzes emberekké váltak, s tódult aztán minden ember
715 XXII | számára is hozott levelet, s amint megtudta, hogy azt
716 XXII | ministransfiúk piros rokolyája, s a fölé öltött csipkés fehér
717 XXII | Megcsókolta a két fiacskáját, s elbocsátá őket a sekrestye
718 XXII | megismerte a férje írását, s ajkához szorítá a pecsétes
719 XXII | egy levelet a templomban, s az Isten felséges színe
720 XXII | Elővette az olvasóját, s elkezdte az Úr imáját suttogni
721 XXII | csak kitárul a templomajtó, s beront rajta egy ijesztő
722 XXII | közeit elálló asszonytömegen, s odarohan a tabernákulum
723 XXII | pásztorbotja, azt felragadja, s mint ahogy a betyárok szokták
724 XXII | megpörgeti azt az ujjai közt, s odarivall az éneklő tömegre:~–
725 XXII | magában: „Ez most részeg!”~S csak annál jobban rányomják
726 XXII | Zsófia elhagyta az imaszékét, s odasietett az ádáz emberhez.
727 XXII | felegyenesedett a fehér csuhás alak, s arcát dacosan felvetve,
728 XXII | összerendülve bocsátá el a kezét, s visszahajolt az istentagadótól.
729 XXII | ellene.~De ő előrelépett, s mind a két kezével a mellére
730 XXII | Zsófia a gyülekezetnek.~S a nép rázendíté, ahol elhagyta
731 XXII | odarohant a sokaság közé, s elkezdett a pásztorbottal
732 XXII | a fején keresztülhúzták, s utoljára „sok lúd disznót
733 XXII | kitaszították a templomajtón.~S aztán énekelték tovább: „
734 XXII | a templomban kiabálni, s aztán a koldusasszonyokkal
735 XXII | mind egy karikára fűzött, s azt az öve mellé akasztotta.~
736 XXII | maradandóbb nem lesz a többinél), s nem igyekezett őt álmából
737 XXII | saját udvari éléskamráit, s azokból adott a szakácsoknak,
738 XXII | ünnepük a nyomorultaknak. S ha Miklós elzárta előlük
739 XXII | híres szépanyjuk sorában, s mesélt a két fiúnak e fényes
740 XXII | is oly nagyon szerette; s mikor aztán a visszautasított
741 XXII | kezébe vette a férje kardját, s úgy szétverte őket, hogy
742 XXII | anyja térdére könyökölve, s nagyot borzadt, mikor az
743 XXII | hozzá a megholt felesége, s oly félelmes dolgokat beszélt
744 XXII | foglyokat kiváltson rajta, s halálát előérezve, áttért
745 XXII | majd fognék egy botot, s tudom, úgy elraknám, hogy
746 XXII | nyitogat az igazságtalannak, s a pusztába kergeti az igazságost.~–
747 XXII | hallják.~– Szokjanak hozzá, s nőjön kemény kéreg a szívük
748 XXII | az éjszakai rettegések, s a sánták, bénák, sebesültek
749 XXII | békességet, meggyógyulást! S az Úr azokat hallgatja meg!~–
750 XXII | Előttem az marad mindig. S ha te, egy Andrássy ivadék
751 XXII | földönfutó székely száműzöttek, s itt szerezték hírüket, hatalmukat,
752 XXII | most unokájuk visszatér, s melyre te átkot kiáltasz,
753 XXII | Te élhetsz szeretetlenül, s meghalhatsz elsiratatlanul. –
754 XXII | lemond a véres dicsőségről, s elhagyott tűzhelyéhez vágyik,
755 XXII | bűneinket. Mi vétkeztünk, s te vezekelsz helyettünk.
756 XXII | atyját a saját várából?~– S ha az én apám volna amaz
757 XXII | én apám volna amaz ember, s az a vár volna a mennyország,
758 XXII | nem áll, hátra nem lép, s ha mond valamit, az már
759 XXII | hazasiet, egyedül, magában, s nem hoz magával más fegyvert,
760 XXII | Kiüríttetem a magtáraimat, s berendezem számukra szállásnak.
761 XXII | őt fenyegető asszonytól, s szótlanul indult kifelé.
762 XXII | hátrafordítá még egyszer a fejét, s meglátta azt a diadalmaskodó
763 XXII | anyjának ölébe kapaszkodik, s azt csókjaival halmozza
764 XXII | Megfordult az ajtóban, s odalépve ismét, ahol az
765 XXII | karszék támlányára tette. S baljával a szemközt álló
766 XXII | fegyvert fogni kezedbe, s visszaversz engem férfikézzel.
767 XXIII | példálóznak egymás latorságára, s azt az asszonyok is hallhatják –
768 XXIII | a nemzet ragaszkodása. S ez az asszony célt ért. –
769 XXIII | asszonyról, a szép Korponaynéról, s úton-útfélen danolják a „
770 XXIII | fojtani. A gyermek megijedt, s menekülni akart.~Hanem aztán
771 XXIII | szeretetteljesen vonta őt az ölébe, s megcsókolgatá a szőke fejét,
772 XXIII | basa lesz is bátyám uram, s háremet tart, se veszem
773 XXIII | exorcizáló füstölömet érte. S ha megfizeti az árát a tiltott
774 XXIII | a hazát adja kelengyéül; s az én zászlómat kapcának
775 XXIII | felugorva helyéről Zsófia, s azzal megragadva mind a
776 XXIII | magával apjuk arcképe elé, s ott térdre nyomta őket,
777 XXIII | maga is közéjük térdepelt, s aztán kezeiket saját összekulcsolt
778 XXIII | Azért, mert rossz, hiszed; s elég, hogy megtagadd, azt
779 XXIII | aki az ördögöt képviseli, s mindent tagad, ami jó, és
780 XXIII | szív maga utána szakad is.~S ez a férj még azonkívül
781 XXIII | a fiát is ellopta tőle, s árulásának jutalmát annak
782 XXIII | köntöse meggyulladt; fut vele, s mentől jobban rohan, annál
783 XXIII | ellenkezőjét bizonyosan tudja. S aztán nem elég neki, hogy
784 XXIII | állított fel a számukra, s naponként sorra járta a
785 XXIII | utakat is megszállatta, s különösen nagyfurfangos
786 XXIII | parasztház kemencepadkáján ülve, s azt egy jól megfizetett
787 XXIII | édes, egyetlen jó uram.”~S végződtek így: „a te sírig
788 XXIII | hálószobájában lefekvés előtt, s elmondja előttük az imát
789 XXIII | Miklós öcs feni a kardját, s kapcáskodni készül. Azért
790 XXIII | olyan, mint eddig volt, s azt még eddig senki se fogta
791 XXIII | levelet írsz az uradnak.~– S ez tégedet bánt? – kérdé
792 XXIII | kedvesem, drágám, szerelmesem, s küldözgetsz neki levélben
793 XXIII | amik e várban folynak, s ez árulás! Ennek útját állom!~
794 XXIII | sziklakapunál kelepce vár reá, s Dobsina közt seregestől
795 XXIII | közt seregestől elfogják? S íme, a te figyelmeztetésedre
796 XXIII | mikor már fele útján van, s a kerülő útnak fordul. Ez
797 XXIII | hegyet nem rak, mint a Mátra, s a döghalom tetején az utolsó
798 XXIII | fityegetnek, fejedelmek ajándékát, s aztán egy új mentekötőért,
799 XXIII | medálért elcserélik a régit, s vele a régi gazdát. Ezek
800 XXIII | visszaesküszik a hűségeket, s csakhogy urak maradjanak,
801 XXIII | hát szurokba mártatja, s úgy égetteti meg. (Hiszen
802 XXIII | szeretettjéről álmodott, s arra fölébred, megfordítja
803 XXIII | a vánkosát a feje alatt, s erre annak a messze távollevőnek
804 XXIII | rávenni, hogy imádkozzék már, s akkor is még mindig pajkosságokon
805 XXIII | kiszökött a közös ágyból, s odabújt az anyjához, s aztán
806 XXIII | s odabújt az anyjához, s aztán suttogva mondott el
807 XXIV | bátyjának a választ a levelére, s abban szemére hányta neje
808 XXIV | hűtlen, csapodár életét, s tudatta vele, hogy ő erről
809 XXIV | meggyógyítja a tüdőbajokat, s a szarvasmarhák szívéből
810 XXIV | vagy! Nem értesz ahhoz.~S ment dacosan lefeküdni.~
811 XXIV | összekulcsolta a kezeit, s hőségtől lihegő szóval rebegé:~„
812 XXIV | feküdt, mint egy halott, s nem viszonozta a gyermek
813 XXIV | nyakába borult a kisfiú, s keserves zokogással kiáltá:~–
814 XXIV | fölnyitá a szemeit e szóra, s rábámult nagy sötét szemeivel
815 XXIV | Magához ölelte a gyermekét, s megcsókolgatá szelíden.~–
816 XXIV | hadnagyok meg Miklós bátya.~– S te azt akartad, hogy azok
817 XXIV | takaró alá, ismét előbújt, s az anyja kezét a szívéhez
818 XXIV | fog a kapun behajtatni; s majd meglátja, és a szemébe
819 XXIV | rossz szóval fogadni?~– S mit mondott erre Miklós? –
820 XXIV | ezzel a két kis ágyúval, s a saját gyermekeivel lövöldöztetem
821 XXIV | fel a nő kétségbeesetten, s oly erőszakosan szorítá
822 XXIV | apát, az anyát, a testvért, s felgyújtja az ősi házat.~
823 XXIV | meg, majd attól elmúlik.~S az anya és a gyermek szíve
824 XXIV | lehet még írni egy levelet, s aztán kiszakítani az imakönyvből,
825 XXIV | kiszakítani az imakönyvből, s szélnek ereszteni!~De hogyan
826 XXIV | már a keze a levélírónak, s a szemei kápráztak, úgy
827 XXIV | reggel felkölté a kisfiát, s kiküldte, hogy keresse fel
828 XXIV | felöltöztette magát a frajjával, s odavezetteté az ablakzsámolyhoz,
829 XXIV | őröket felváltják a kapuban, s a fahordó szekereket üresen
830 XXIV | választá el a szobájától, s egyúttal Miklós száraz,
831 XXIV | hevesen felszakították, s betoppant rajta a dervisgenerális,
832 XXIV | tudott emelkedni helyéről, s parancsoló mozdulattal nyújtá
833 XXIV | a gyermekemet! – kiálta, s még piros is lett az arca
834 XXIV | odalódítá az anyjához a fiút, s aztán a kinyújtott tenyerébe
835 XXIV | be kell kocogtatni előbb, s szerencsés jó reggelt kívánni.
836 XXIV | szörnyűséget el készül követni, s megragadom a kezét. Meglátod!~
837 XXIV | Miklós, a fejét lesütve, s nem várta, míg hozzá közel
838 XXIV | várta, míg hozzá közel ér, s az a kinyújtott kéz megérinti;
839 XXIV | kötelet fonok lepedőkből, s leereszkedem az ablakból;
840 XXIV | Gyóntatópapjáért küldött, s fölvette a halotti szentségeket.~
841 XXIV | fel is kereste Miklóst, s elmondá neki, hogy egy haldokló
842 XXIV | est – felelt a prépost, s ment fel a templomlépcsőkön,
843 XXIV | maga körül a boldogságot. S ezt a tüzet oltotta ki az,
844 XXIV | már fel nem költi senki. S ez a mártírnő el tudta titkolni
845 XXIV | elkezdődött megint a borivás, s a fiú is ott velük végighallgatta
846 XXIV | amit az lerugdalt magáról, s aztán felkötötte a kardját,
847 XXIV | végű rézsisakot a fejére, s lesietett a csapatjaihoz.~
848 XXIV | pápista barkók, palócok, s mindkettőtől elkülönítve
849 XXIV | hogy „mortuos plango”.~S erre a harangszóra egyszerre
850 XXIV | lábhoz bocsátják a fegyvert, s a kezeiket összekulcsolják
851 XXIV | keze összetéve a keblén, s egymáshoz foglalva a körüle
852 XXIV | ismét összeszedik magukat, s kezükbe kapják a fegyvert.~
853 XXIV | a várnagy jön oda hozzá, s megszólítja. – Kegyelmes
854 XXIV | dörmögé magában Miklós, s maga is felsiet a toronyba.~
855 XXIV | lábhoz eresztett fegyverrel, s felsietett a szobájába.~
856 XXIV | elmúlik.~A fiú elhitte, s magába hagyta diktálni a
857 XXIV | A gyermek felöltözött, s aztán követte nagybátyját
858 XXIV | kibukkant az a fák sűrűjéből, s amint az erdő szélében felkanyarodott
859 XXIV | a fehér barátcsuhában, s az elsőszülöttét. Szép meggyszín
860 XXIV | elsütés közben félremozdult, s a nyolclatos vasgolyó csak
861 XXIV | Ne szorítsd oly nagyon!~S azzal fuldokolva futott
862 XXIV | Andrássy István megfordult, s az erdőben eltűnt. – Egy
863 XXIV | összerogyott a gyermek, s nem bírt odább menni, úgy
864 XXIV | foghatót ember még nem látott.~S azzal a fiút félig karjain
865 XXIV | fiamnak a kezét!”~Megígérte s beváltotta.~Hát van olyan
866 XXIV | ajkait és szemeit újra, s a karját visszahajtani.~–
867 XXIV | fogva, odalépett eléje, s a nagyobbik így szólt:~–
868 XXIV | mindig mellette virrasztani; s mi nem engedjük meg, hogy
869 XXIV | Nézzétek, hogyan mosolyog?~S valamennyien, akik odanéztek,
870 XXIV | hátát az oltárnak támasztva, s nézte azt az örökké változatlan
871 XXIV | elbocsátom a hadakat a várból, s az éjjel megyek vissza a
872 XXIV | megyek vissza a kolostoromba, s felkötöm a cingulumot. Isten
873 XXV | kiheverte az elkeseredését, s iparkodott azt egyszerűen
874 XXV | teljes igazságában van. S minek olvasson végig az
875 XXV | fejedelmi párt részéről, s ezeknek a folyamatára fegyverszünet
876 XXV | nemzet ki volt fáradva, s a király kegyelmet kínált.~
877 XXV | kisfia lő rá kis ágyújával, s hogy a lövés komoly volt,
878 XXV | állást foglalt el a várban, s visszautasította a meghódolást.
879 XXV | mosolyogva, hogy „jól van”, s köszöntette általa a feleségét (
880 XXV | tett a város ostrománál.~S ez most természetesen ugyanazon
881 XXV | tábornoka volt a colonellusnak, s lóhátról beszélhetett hozzá;
882 XXV | menesztetett”; de az „ment”, s ez sokat változtat az eddigi
883 XXV | sürgetős ügyeid vannak Lőcsén, s meddig tart azok rendbehozatala?
884 XXV | nevezetes fali táblához, s rákoppantva az ujja bütykével.~
885 XXV | kérdé a kuruc vezér, s már főtt a feje mindenféle
886 XXV | mondá Belleville lovag, s félretolta az elmozdítható
887 XXV | beszállásoltam magamat, s ahogy a csupasz téglák bizonyítják,
888 XXV | levetette magát a kerevetre, s a két térdét a két keze
889 XXV | kunkorgatta a három ujja között, s szeretett volna olyasmit
890 XXV | már az állam tulajdona. S „l’état c’est moi”. Így
891 XXV | szobáiban, öltönyt váltott, s a Korponayné szállásának
892 XXV | Andrássy. – De hát ki az egyik s ki a másik?~– No, hát a
893 XXV | ellenséget!” Még ha asszony is. S Andrássy ebben a tekintetben
894 XXV | tóle szóhoz nem juthatott; s ez alkalommal egy egész
895 XXV | selyemre fehér plajbásszal, s gyügyögtetve oktatta, mint
896 XXV | egy csésze tejeskávéra, s barátságos beszélgetésre,
897 XXV | sem bírt vele konkurrálni, s ezzel a hazardírozással
898 XXV | kivetették a kockán a kasszát, s az ő háza a nyakán veszett.
899 XXV | felhagyni az cinálló üzlettel, s bibickedésre adni a fejét.~–
900 XXV | elszörnyedés hangján Löffelholtzné, s felállt a helyéről, átadva
901 XXV | váltani! gondolá Andrássy, s odafordult a háta mögött
902 XXV | egyszerre elhagyta a helyét s ugyanazon ajtó felé sietett,
903 XXV | asszony az ajtóhoz nem ért, s ott hirtelen visszafordulva,
904 XXV | hegyét az ajka elé tette, s a szemével jelentésteljesen
905 XXV | kérem, oda a doktor mellé, s segítsen neki.~Andrássy
906 XXV | Lőcsén várja be egymást, s azután a bécsi futár átveszi
907 XXV | pecséteket ismét helyrepótolni s nyelvészeti ismeretei azoknak
908 XXV | segítenek lehüvelyezni, s így a két asszonyság mindent
909 XXV | amiket már elvettek tőlük, s régen másnak adtak? Vagy
910 XXV | vett el a királypártiaktól, s aztán a maga híveinek adományozott?
911 XXV | csoportjából néhány ismeretes név, s siet a „majthényi síkra”. (
912 XXV | legfelsőbb megerősíttetésre. S ezek között volt Korponayné
913 XXV | kabinetirodájában feküsznek, s csak a legfelsőbb névaláírásra
914 XXV | reformáció fölötti vitában, s azon disputálnak, hogy ki
915 XXV | kocsmárost; hanem a mártírt, s védelmezte azt, mint hajdan
916 XXV | van itt voltaképpen szó; s az egész akadémiai vita
917 XXVI | maradjon Poprádon Husz apónál. S ha kinek nagyon sietős volt
918 XXVI | poprádi vendéglő előtt, s megtölteté az átalagát igazi
919 XXVI | egy háromlovas szánkóra, s egyedül, minden szolgakíséret
920 XXVI | a szállást, a vacsorát, s az utóbb érkezőt már készre
921 XXVI | erkölcsi nézetek uralkodnak, s a legkisebb botrány annak
922 XXVI | magát a farkasbőr bundájába, s az asztrakán süvegébe, hogy
923 XXVI | előjött a kapuszobából, s meg akarta tudni, hogy kinek
924 XXVI | múlva aztán visszatért, s azt mondta, hogy kegyeskedjék
925 XXVI | teremtettézve a németjét, s kénytelen-kelletlen felment
926 XXVI | hát nyittasd ki a kaput, s eressz utamra.~– Hát hiszen
927 XXVI | vágta be maga után az ajtót, s pokolra kívánta ezt az egész
928 XXVI | csakugyan otthon találta, s elmondta neki, hogy mi hozta
929 XXVI | idejövök az egész dandárommal, s kiteszem a szűrötöket innen!~
930 XXVI | szarvasbőr erszényemet, s megcsördítem benne a tallérokat,
931 XXVI | Cordialisan megszorítá a kezét, s azt súgta a fülébe:~– Tudod,
932 XXVI | hintódba a négy almásszürkét, s indulj ki csengőkkel. Hiszen
933 XXVI | négy szürkét a hintóba, s aztán hajtasson ide a platzkommando
934 XXVI | minnelovag megölelte egymást, s azzal Andrássy a diadal
935 XXVI | orcával távozott el onnan, s az őrség tisztelgése mellett
936 XXVI | csörömpölve hullott le, s a kirukkolt kapuőrség fegyverrel
937 XXVI | ember nagyot hunyított rá, s gondolt hozzá valamit.~Az,
938 XXVI | megadást fog követelni, s senkinek sem ad meg semmit
939 XXVI | Éjjel nem tanácsos utazni, s ami legfőbb akadály, a relais-k
940 XXVI | pedig már nincs háború, s amazt elkíséri Bécsbe, ahol
941 XXVI | van, mint Lőcsén főbíró, s egy sincs megbolondulva.
942 XXVI | gyerek! – kiálta Husz apó, s aztán egyet füttyentett
943 XXVI | süvegét, úgy jött az apja elé, s megállt előtte katonásan.~–
944 XXVI | aki a ló lábát levágta, s úgy verte fel rá a patkót.
945 XXVI | biztatá őt csendesen Husz apó, s megtöltve újra a pipáját,
946 XXVI | galamboknak szoktak a csalogatók, s a legvékonyabb hangon kiáltott.~–
947 XXVI | mellé dugta a török kését, s aztán a fiatal Husz Hanzi
948 XXVI | alatt nem volt rá alkalma. S Szent Hubertus s különösen
949 XXVI | alkalma. S Szent Hubertus s különösen kedvezett a mai
950 XXVI | vette a maga tropheumát, s hazáig cipelte.~Husz apó
951 XXVI | amiért kénytelen ott maradni, s aztán nemsokára érkezik
952 XXVI | a bundájába takaródzva, s nem kellett neki ringatás;
953 XXVI | az idő, mikor fölneszelt, s kinézett az ablakon, a fák
954 XXVI | vadászkalandjait hallgatja, s hozzá szürcsöli az anyóka
955 XXVI | déltájon a köd felszakadozván, s a vidék egyszerre kitárulván,
956 XXVI | Felkelt az asztal mellől, s lesietett a vendéglő kapujába,
957 XXVI | aki az érkezőt fogadja, s őt a hintóból leemeli. A
958 XXVI | postakocsis a nyeregből vezetett, s a városba érve, hatalmasan
959 XXVI | bőrfüggönyei le voltak húzva, s azokon csak egy kerek üvegablakcsa
960 XXVI | leghatalmasabban trombitálni, s mikor azt elvégezte, fogta
961 XXVI | fogta a hosszú ostort, s nagy pattogatással ösztönzé
962 XXVI | ott áll a műhely előtt, s vár a keréktalpvasalásra.~
963 XXVI | vette az ezüstfejű fokosát, s nekiindult gyalog a város
964 XXVI | elhullatott abrakon a kapu előtt, s egy háziszolga cipelte be
965 XXVI | pemákja! – dörmögé Andrássy, s bement a postamesterhez.~
966 XXVI | lesz – szólt a postamester, s bürokratai pedántériával
967 XXVI | abba sorozott leveleket, s folyvást mondogatva magában „
968 XXVI | aerariumnak négy garast.~S addig meg sem hagyta nézni
969 XXVI | csak eldugta a dolmányában, s akkor vette elő, mikor már
970 XXVI | ajtó mögül a nyakába ugrik, s azt mondja: „No, ugye, megijesztettelek?”~
971 XXVI | elővette az öccse levelét, s végigtanulta annak a sorait.~
972 XXVI | tarthatta vissza a fia kezét.~S ugyanaz a kéz most azt írja
973 XXVI | van, még most is vár reá, s nem engedi magát eltemettetni.~
974 XXVI | a vendéglői tartozását, s szót sem szólva tovább,
975 XXVI | stracenói sziklakapu van, s a rossz hírű dobsinai barlang:
976 XXVI | elé a lovakat befogják, s a zúzmarától ropogó gyepen
977 XXVI | előtt hozzá írt leveleket, s olvasá azoknak a tartalmát.~
978 XXVII | király, akitől mindenki fél, s egy asszony, aki senkitől
979 XXVII | valamelyik császári hadvezér, s úgy nem tesz vele, mint
980 XXVII | annyiféle provincia elfér, s amint a glóbus fordul, hol
981 XXVII | aki kegyelmednek hazafia, s a magyar ügyeknek éppen
982 XXVII | erőszakos leverését kívánják, s akkor ismét vérbe, lángba
983 XXVII | kerül a harci dicsőség, s milyen nyomor marad a diadalmak
984 XXVII | amikor delíriumban van, s ha egyszer magához tér (
985 XXVII | elkárhozottat; kezébe adom a tollat, s azt mondom neki: Uram! Egy
986 XXVII | egy anyának a hálaimája. S a király meg fog engemet
987 XXVII | gyermekére hajtott le szelíden. S azt kiáltaná fel az égre: „
988 XXVII | kiáltok: „Juhozz, Kormos!”, s elkotródnak. Engem ne félts!
989 XXVII | villámsugárt is csomóra kötök, s nem égetem meg vele a kezemet.
990 XXVII | Krisztinának, hogy apját megmenti, s amit asszony asszonynak
991 XXVII | engedte magát felváltani, s akkor is a haldokló melletti
992 XXVII | hagyott ajtajú termeket, s kiszálltak az ablakon, ahogy
993 XXVII | szobákból minden élő lélek, s még a kapu előtt őrt álló
994 XXVII | a helyén rendületlenül, s számlálta a beteg üterén,
995 XXVII | ágya előtti asztalon állt, s odatette azt a kezébe.~Most
996 XXVII | feszületet szájához emelte, s Jézus képmását erősen szorítá
997 XXVIII | arcát a kámforos borékkal, s kiment a mellékszobában
998 XXVIII | őt váltani. Azt felkölté, s ezt súgta a fülébe:~– A
999 XXVIII | keresztül a várudvarra, s onnan ki az utcára.~Vehette
1000 XXVIII | hogy oldalog el mellőle, s igyekszik át a túlsó gyalogjáróra,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1687 |