1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1687
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1001 XXVIII | ruháit, hogy oda felmehessen. S ez nagyon helyesen történt
1002 XXVIII | Krisztinának –, fogass be, s hajts a kocsival a karinthi
1003 XXVIII | mert hosszú utunk lesz, s a körmünk közül kell élnünk!
1004 XXVIII | órai időt remélek nyerni.~– S mit nyer az ifiasszony ezzel
1005 XXVIII | rám: én odasietek vele, s megelőzöm az ellenfelei
1006 XXVIII | hat lovat fogatok eléje, s a gänserndorfi postának
1007 XXVIII | keresztül a Szepességen, s minden postaállomásnál magammal
1008 XXVIII | tőlem kapott passe partout, s aztán mondja el neki élőszóval,
1009 XXVIII | mappát vegyék a kezükbe s cirkalommal mérjék ki, melyik
1010 XXVIII | melyik a rövidebb útvonal, s azon eresztenék el a stafétájukat.
1011 XXVIII | nótájukat, iszom a kulacsukból, s még ők fognak a pusztákon,
1012 XXVIII | fekhelyétől visszatartani, s az mindjárt megtudta, hogy
1013 XXVIII | trónörökös, Károly megérkezik, s a kormányzat iránt intézkedik.
1014 XXVIII | értesítsék a király kimúltáról, s teljhatalma megszűntéről.~
1015 XXVIII | vissza az anyakirálynő, s szakítson félbe minden alkudozást
1016 XXVIII | korlátnoknak kellett elkészíteni, s az özvegy királyné aláírásával
1017 XXVIII | minden lovat elvittek előle, s minden hatalmaskodása mellett
1018 XXVIII | lovakat, kiállt az útszélre, s a legelső utazót feltartóztatta,
1019 XXVIII | istállókészletet elviszi előle, s annak is felsőbb rendelete
1020 XXVIII | valamit írt egy cédulára, s azt felküldte a kocsissal
1021 XXVIII | beült hozzájuk a hintóba, s ott maradt addig, míg a
1022 XXVIII | hintóba, akkor kiszállt onnan, s sietett a városházára.~Már
1023 XXVIII | császári seregek pivotja, s azok mindenütt el vannak
1024 XXVIII | nem eléggé – szólt Alauda, s a kiterjesztett írást az
1025 XXVIII | uram leült az asztalhoz, s annak a fiókjából egy összegyűrt
1026 XXVIII | összegyűrt cédulát vett elő, s aztán a két iratot úgy olvasta
1027 XXVIII | mikor Lőcsére érkezik, s itt átadja a szathmári stafétának
1028 XXVIII | ország békességét megőrizni, s a gyanús személyeket in
1029 XXVIII | koponyámat, egyet gurítok vele, s mikor visszajön, megint
1030 XXVIII | megírom – mondá Alauda uram, s leült az íróasztalhoz, és
1031 XXVIII | szerencse egyszerre megfordul, s kezdi regressírozni magát,
1032 XXVIII | államügyeknek; de a magánbecsület, s különösen a katonatiszti
1033 XXVIII | felvert ember, haragos volt, s azt üzente vissza az ezredesnek,
1034 XXVIII | katonapikétet fognak érte küldeni, s muskéták között vitetik
1035 XXVIII | kapacitálni hagyta magát Alauda, s felöltözve teljes hivatalos
1036 XXVIII | maga mentsége előadásának, s elfoglalt állását kellő
1037 XXVIII | összeesküvésére figyelmeztetik, s ezekkel kapcsolatban a csalhatatlan
1038 XXVIII | megsértett lovag úrnak; s tette ezt a megkövetést
1039 XXVIII | fenyőket megvásárolta tőlük s elrendelte, hogy a sirokai
1040 XXVIII | pemákok még tízet követeltek, s nem akarták odább ereszteni
1041 XXVIII | kifizette a fenyők árát, s csak úgy tudott megszabadulni.~
1042 XXVIII | telerakták instantiákkal, s majdhogy széjjel nem szedték
1043 XXVIII | keserves rimánkodásaikkal, s ez a mulatság tartott rá
1044 XXVIII | hosszúakat természetesen, s mikor aztán a türelméből
1045 XXVIII | bőséges borravalókat osztogat, s ahol megszáll, ilyen cifra
1046 XXVIII | megtudjuk, hogy ki ül benne, s mit visz olyan nagy sietve?”~
1047 XXVIII | bánja!”~Bement a vendéglőbe, s előzaklatta a fogadóst. –
1048 XXVIII | aki sót szállított Pestre, s most visszatéret diákokat
1049 XXVIII | perspektíváját, ha van, s úgy nézzen utána, mert az
1050 XXVIII | ármádia közeledését is, s fogadni lehet rá, hogy a
1051 XXVIII | ekhós tetejű szekérre, s jól elhajtatott előre.~Most
1052 XXVIII | hát egész férfiúi erélyét, s hozzáfogott a komoly versenyhez
1053 XXVIII | ellátta magát két napra, s akkor aztán nekiindult lóháton
1054 XXIX | utasok leszálltak pihenni, s gyalog jártában igyekezett
1055 XXIX | határozottan keletnek fordul az út, s kezdődik egy messze terjedő
1056 XXIX | apróbb-nagyobb tömpölyökkel, s azoknak a partjain díszlik
1057 XXIX | buzogányos nád, az élesmosó sás s a zsurlók és páfrányok mindenféle
1058 XXIX | alkonyodó ég lángvörös, s annak a visszfényétől a
1059 XXIX | Kaszás-csillag is ragyogott, s az ég még mindig sávokra
1060 XXIX | hagyjuk abba az imádkozást, s tegyünk magunk valamit.
1061 XXIX | Juliánna leszállt a szekérről, s visszament a kocsissal a
1062 XXIX | közökben a híd közepéből, s azokat a mellvéd mellé rakták.
1063 XXIX | csak bele kell botlani, s akkor a lova menthetetlenül
1064 XXIX | felültek megint a szekérre, s nagy lelkinyugalommal csörtettek
1065 XXIX | béklyóba tette a lovait, s kicsapta a fűre, maga ott
1066 XXIX | rakott tüzet csereklyéből, s lefeküdt melléje.~– Hát
1067 XXIX | írószerszámját Korponayné, s hirtelenében néhány sort
1068 XXIX | összehajtotta, lepecsételte, s címezte Pálffy János nádornak.~
1069 XXIX | majd elöl mennek gyalog, s megvilágítják az utat az
1070 XXIX | odaállt Rákóczi arcképe elé, s a szemét törülgette.~– Szegény
1071 XXIX | kihívni Magyarországból, s amint az meglesz, jön Lengyelország
1072 XXIX | magam megyek a szekérrel, s úgy elviszem azt a másik
1073 XXIX | meggyújtatta a fáklyákat, s maga ment el vezetőnek egy
1074 XXIX | Korponayné ottmaradt a csárdában, s vígan dalolva mosogatta
1075 XXIX | álló drótozott lámpást, s az ajtón kaparászónak eléje
1076 XXIX | Juliánna szaladt a söntésbe, s hirtelen előhozott a szomorú
1077 XXIX | ráért az unalmát űzni, s ahogy tudta, végignézegette
1078 XXIX | hihetetlenebb, mint a másik, s mind igaz történet.~– Du
1079 XXIX | önkéntelen támadó kifejezésével.~S aztán amíg egymagában volt,
1080 XXIX | aztán amíg egymagában volt, s hangosan fütyörészve járta
1081 XXIX | Juliánna a tűzhelyhez látott, s nemsokára kellemes, zsírba
1082 XXIX | ménesről! – kiáltá eléjevágva, s azért félbe sem hagyta a
1083 XXIX | nyakába veté a karikást, s kettőt a komondorok közül
1084 XXIX | sótartót rendén odakészített, s még egyszer megforgatva
1085 XXIX | szépséges szép asszony, s hozott neki abból a borából,
1086 XXIX | aki odaült mellé a padra, s nem haragudott érte, ha
1087 XXIX | kengyelszíjat rövidebbre húzatta, s aztán onnan a magas lóhátról
1088 XXIX | közben kell kiereszteni, s nagyokat kongatni vele;
1089 XXIX | megkapod, ha odaát leszünk.~S onnan a lóhátról megadta
1090 XXIX | nádason vezetett keresztül, s neve gyaníttatja, hogy ezen
1091 XXIX | vonított néha a berekben, s a mocsár fülemüléje, a nádiveréb
1092 XXIX | Néhol ingadozik a talaj, s az előre baktató csikóslegény
1093 XXIX | mynphaea széles bőrleveleivel s az urticularia apró, sárga
1094 XXIX | azt az egyik pisztolyt, s odairányozva a legény villogó
1095 XXIX | hát tessék utánam sétálni.~S csak azért is a legmélyebb
1096 XXIX | közül. – Én ugyan elalvám.~S kezdte homályosan tájékozni
1097 XXIX | magát, hogy mint került ide, s mik történtek vele tegnap
1098 XXIX | összeszedte az úti holmiját, s sietett ki a kisajtóba,
1099 XXIX | állt, lesunyta a két fülét, s ment, amerre hajtották.
1100 XXIX | lovasát, mint a táltos; s tudta már, hogy ott legjobb
1101 XXIX | stációt kellett tartani, s bicsakkal lefaragni a kerekekről
1102 XXIX | kellett szállnia a hátáról, s úgy vontatni ki a kantárjánál
1103 XXIX | hadszálló hely, püspöki város, s mindamellett két kálvinista
1104 XXIX | hogy kinek a küldötte, s hogy haladéktalanul a nádorhoz
1105 XXIX | egyenesen a nádorhoz sietett, s a magával hozott ötpecsétes
1106 XXIX | felmetszette a pecséteket, s kivette a levél tartalmát.~
1107 XXIX | nádor háta mögött álltak, s beleláthattak a széttárt
1108 XXX | maradvánnyal könnyű lesz elbánni. S akkor aztán prédára esik
1109 XXX | használt föl a királypártiak s a kurucok között) nemzeti
1110 XXX | etikettszabály szerint kifestve, s a szokásos szépséglegyecskékkel
1111 XXX | villogó alabástromfehérek, s kezének ujjai, amiket a
1112 XXX | de egy szép kéz tünemény.~S ez az egy nő nem nevet Andernach
1113 XXX | rózsaszínbe játszó ujjaival, s azt kérdi a mellette álló
1114 XXX | nyújtott a folyamodó hölgynek, s igen meleg hangon biztosítá
1115 XXX | terem ajtajáig kísérte őt, s méltóságos asszonynak címezte.~–
1116 XXX | nekem, hogy utánajárhassak, s az elcserélt iratot visszakeríthessem.~
1117 XXX | keresett volna Bécsben? S ha nem onnan jött, hogyan
1118 XXX | Sietett új lovat vásárolni, s amint az nyereg alatt volt,
1119 XXX | alatt volt, felkapott rá, s visszaügetett azon az úton,
1120 XXX | méltóztatik a fürdést megelégelni, s a hivatalos órát újra megtartani.
1121 XXX | felség teljhatalmazottja, s tőle kérjem az atyám számára
1122 XXX | mégis megelőzött kegyelmed, s ezzel szegény atyámnak az
1123 XXX | szolgáló indok nem volt az. S Andernach lovagot megcsalták
1124 XXX | udvariasan üdvözölte a hölgyet, s megfordította a lovát –
1125 XXX | bevezette a lovát a pitvarba, s odakötötte a kantárját az
1126 XXX | egy kettétört fringiával, s tudomást sem igen vett a
1127 XXX | a dohányvágó félkardot, s megfenyegette vele a vénasszonyt,
1128 XXX | amiből kirítt a félelem, s mérgesen dörmögé:~– Heh!
1129 XXX | méltatlankodva a fogadós, s ledobta az asztalra a félkardot. –
1130 XXX | hányta magára a keresztet, s dörmögött olyasmit, hogy „
1131 XXX | dörmögé a kocsmáros, s úgy reszketett, majd a hideg
1132 XXX | karikát rajzolt a tenyerébe, s azután belecsapott csattanósan.
1133 XXX | rajzolt kör képviseli a L. S.-t (Locus Sigilli).~– Mármost
1134 XXX | kaparászott, csörömpölt, s aztán csak előbújt megint,
1135 XXX | hanem a belét vették ki, s mást tettek helyébe.~– No,
1136 XXX | banya, leülve a rokka mellé, s rákezdve a csepűfonást.~–
1137 XXX | Habakuk, ne hagyj magamra! – s aztán lábhegyen settenkedve
1138 XXX | befelé tárt ajtót kihúzta, s odamutatott, babonás borzalommal. –
1139 XXX | tódított, amennyit csak tudott, s a vacsoránál úgy jól tartották
1140 XXX | hallgatta mindezt csendesen, s mekegtette egyformán a kecskerokkát;
1141 XXX | lovagot a dunnaverembe, s rácsukták a benyíló ajtaját,
1142 XXX | leánya, meg a vén Dorka, s úgy táncolták hármasban
1143 XXX | okozott. Hazamenni Bécsbe s megint visszatérni, kétheti
1144 XXX | szekér is megérkezett ezóta, s Blumevitzné tudatta az urakkal,
1145 XXX | Pálffy nem kénytelen venni, s az időhaladék az ő szövetségese.~
1146 XXX | megkötötte és aláírta a békét, s most már csak a befejezési
1147 XXX | értesült I. József haláláról, s ő is azonnal gyorsfutárt
1148 XXX | félbe az alkudozásokat, s készüljön a had folytatására.
1149 XXX | a visszahívó parancsot, s rögtön futtatá a megbízottját
1150 XXX | békekötés halogatására ösztönzi, s Husztra hívja össze az országgyűlést.
1151 XXX | A fejedelem parancsát s a király halálhírét.~– Elkéstél
1152 XXX | de nincs legyőzött sem.~S hogy senki se maradjon az
1153 XXX | alászántani a leforrázott vetést, s tönkölyt, tatárkát, tengerit
1154 XXX | lapját ennek a történetnek, s aztán porzót hintenek rá.~
1155 XXX | Nagy-Károlyból a sereg elé, s ott szemben jön reá egy,
1156 XXX | név szerint Pálffy bánnak, s akkor ő maga is a szabad
1157 XXX | Összehívják az országgyűlést, s ami sérelme van a nemzetnek,
1158 XXX | tisztességül, mint a temetésnél, s azután lerakják szép sorban
1159 XXX | vagy a Boldogságos Szűz, s az aranyhímzésű szavak:
1160 XXX | zászlótartók lovaikról, s leütik a földbe a zászlónyeleket;
1161 XXX | csoport, a kuruc tisztikar s a császári lovas kíséret
1162 XXX | egy csoporttá gomolyodik, s megindul Nagy-Károly felé,
1163 XXX | megindul Nagy-Károly felé, s ezzel ki van adva a nagy
1164 XXX | ami a ló alatt beszakad, s a lábait összemetéli, csak
1165 XXX | fagyva. Van nagy káromkodás!~S aztán a lovas csapatok után
1166 XXX | most már szerteszéjjel, s keresi az utat, melyen hazájába
1167 XXX | elől egy várossal odább. S amint azt megszállták, megint
1168 XXX | fáradtak, van nagy öröm, s az öröm étvágyat csinál.~
1169 XXX | vannak. Szénának, zabnak s egyéb abrakfélének híre
1170 XXX | gabona hosszú sorban takar.~S ahol a levágott rozs megszűnik,
1171 XXX | férfi, az a nagy szál ember, s a kaszáját fente. Háttal
1172 XXX | megállíttatá a szekérét, s a kocsisának azt mondá,
1173 XXX | hajolt ki a kocsiernyő alól, s odakiáltott a kaszásra csengő,
1174 XXX | vállára vette a kaszáját, s átugorva az út melletti
1175 XXX | odasietett a szekérhez, s ott megállt, és a szeme
1176 XXX | kacagott a kaszás férfi, s az a kacaj még rettenetesebb
1177 XXX | Juliánna nagyot sikoltott, s a mellette ülő Krisztinára
1178 XXX | szál férfi, fedetlen fővel, s egykedvűen köszörülte a
1179 XXXI | Tisza-parti vendéglőnél, s ott megragad, várva, míg
1180 XXXI | lenyakaztatni a saját leányát? S most ez a megkínzott, halálra
1181 XXXI | Blumevitz elnevette magát, s kezét nyújtva, mondá Juliánnának.~–
1182 XXXI | tenyerével a férje homlokát, s zila tekintettel nézett
1183 XXXI | asszony, vonogatta a vállát –, s ha erre visszaemlékezik
1184 XXXI | hogy billet doux volt az, s legyen kegyelmedre ezentúl
1185 XXXI | társaság mindenféle ügyeiről s a világ folyásáról. Senki
1186 XXXI | szomszéd faluban a seregénél, s egyedül indult el a hintajával,
1187 XXXI | félbolond, a dervisgenerálisról, s aztán elszaladt egyenesen
1188 XXXI | egyszerre visszafordul, s egyenesen visszasiet ahhoz
1189 XXXI | hogy milyen hatalomnak ura?~S aztán ezt a démonoktól eredt
1190 XXXI | Hátha kialudt már ez a láng, s csak a hamuja maradt meg?~–
1191 XXXI | amint Kassa kapitulált, s a mi hadtestünk a Szepességre
1192 XXXI | között már alá van írva, s hogy annak a szövege mit
1193 XXXI | fegyverrel a kezében fogatott el, s mert korábban a császári
1194 XXXI | haditörvényszék elé állították, s halálra ítélték. Hogy még
1195 XXXI | fogságban levő kuruc tisztnek, s az amnesztiát kiterjeszti
1196 XXXI | hivatalosan még meg nem küldetett, s ha akarnám, azonnal kivitethetném
1197 XXXI | a piacra a vesztőkő elé, s úgy tehetnék vele, mint
1198 XXXI | Heisternek bosszúságot, s ez dupla ár.~– Maradjunk
1199 XXXI | szathmári békeszerződést, s azonnal szabadon bocsátok
1200 XXXI | türtőztesse az indulatát, s ne tartson vele semmiféle
1201 XXXI | galibába, amint kiszabadul, s akkor az azután történtekért
1202 XXXI | hanem az is meglátta őtet.~S aztán őt meglátni és minden
1203 XXXI | fegyverbe az őrség!” – s odakiáltott az imádott szép
1204 XXXI | ország ügyeinek vezetése. S az írott papiros nem sokat
1205 XXXI | felruházták teljhatalommal, s elküldték Csehországba.~
1206 XXXI | proscriptionalis táblákra írták fel, s gyalázattal tetézték. A
1207 XXXI | ítélőmesterek elé állítják, s úgy elzárják, hogy a hozzátartozóik
1208 XXXI | nincsenek a rezidenciában, s a magyarországi ügyekkel
1209 XXXI | menten rabszolgájává tesz, s nincs előtte sem magas,
1210 XXXI | ellenfélre, akit le ne gyűrjön, s végre vágyat kap egymással
1211 XXXI | egymással szembekerülni, s kockára tenni győzhetetlen
1212 XXXI | szakáll és bajusz nélkül, s fehér bodros parókával,
1213 XXXI | köznemesből grófi rangra s az ország legmagasabb méltóságára
1214 XXXI | Ein Kuss tut nicht weh!”, s akkor elkezd csókolni a
1215 XXXI | odamegy a szép asszonyhoz, s leülve a lába elé, tolvajkodó
1216 XXXI | a cipője szalagcsokrán, s vigyorgó pofával sandalog
1217 XXXI | Kérelmező vagyok, állnom illik.~S azzal röviden, világos mondatokban,
1218 XXXI | rendületlenül megállták a hűséget, s itt őrizték a trónust akkor
1219 XXXI | békeszerződés másolatát, s allegált belőle a kancellárnak,
1220 XXXI | a kurucok ragaszkodtak, s csak ennek a részükre történt
1221 XXXI | jogtalanul kötötte azt meg, s a diéta meg fogja semmisíteni.
1222 XXXI | megdicsőültek sorában volt, s Pálffynak a visszahívatása
1223 XXXI | jóhiszeműleg kötötte meg a békét, s egész bona fide élt a királyi
1224 XXXI | birtokai visszaadatnak, s ugyanott van a kegyadomány,
1225 XXXI | kapta a királyi kegylevelet, s minden birtokába be lett
1226 XXXI | lázadó férje, Korponay János s a hóbortos apja, Ghéczy
1227 XXXI | mikor a fogaim között volt.”~S egy kis halk nevetés is
1228 XXXI | csípőjére feszítve a kezét. – S ezt a nagyasszony csakugyan
1229 XXXI | helyette a székbe ülni, s ő tartja a gyűléseket Krasznahorka
1230 XXXI | belevágott a főúr szavába, s nem hagyta tovább beszélni.~–
1231 XXXI | kívül jár Németországban, s informálni a bécsi és magyarországi
1232 XXXI | letelepedett a pamlagra, s a kis kapucinusmajommal
1233 XXXI | aki odakuporodott melléje, s bújósdit játszott a karját
1234 XXXI | vívás közben sebet kapott, s még nem tudja, hogy halálosat-e?~
1235 XXXI | kancellár észrevette a hatást, s elég kíméletlen volt a kapott
1236 XXXI | békekötés felforgatására, s ezzel elveszt óriási nagy
1237 XXXI | békességet, magas pártfogóit, s azon kívül saját magát is.
1238 XXXI | árulót szoktak megfizetni, s aztán nem ismerik többé!
1239 XXXI | környékezni. Az előtte álló alak s a pompás úri terem helyett,
1240 XXXI | a kaszált búzarenddel, s annak a folytatásával, a
1241 XXXI | kaszás embert, aki átkozódik, s homályos rémarca Fabricziuséhoz
1242 XXXI | azt az átkozódó rémet, s lássák meg azt a másikat,
1243 XXXI | szerezzen magának új érdemeket.~S az a sóvár tekintet megmagyarázta,
1244 XXXI | festék az az ifjú női arcon!~S csak egy mozdulata a szempilláknak
1245 XXXI | éjsugáros kék ég borong – s meg lettek volna szerezve
1246 XXXI | de felnyíltak kerekre, s ilyenkor ezek a szép szemek
1247 XXXI | Fogok új érdemeket szerezni!~S azzal, még csak az etikettszerű
1248 XXXI | kapitulációba foglalt igényéről, s ragaszkodni egyszerűen a
1249 XXXI | János megkapta Munkácsot, s a várral együtt a nagyteremben
1250 XXXI | Most már Kassán van Pálffy, s ott hozza rendbe a dolgokat.
1251 XXXI | dolgokat hoz rendbe a bán? S miféle eszközökkel? Azt
1252 XXXI | hogy kitérjen az útjából, s felhajtasson egy látogatásra
1253 XXXI | asszonynak, szalmaözvegynek.~S ennél meg is találhatná
1254 XXXI | kellene a kitüntetését, s az magától hullana az ölébe.
1255 XXXI | kulcsait megkaphassam tőled, s kiszabadíthassam azt a leányt,
1256 XXXI | enyémet magasabbra nyomja. S nézd, hogyan megcsaltak!
1257 XXXI | ha a hintóból kihajolna s fehér kendőjével feléje
1258 XXXI | emlékezet izzó csalképeit, s futott tovább a rögeszméje
1259 XXXI | hogy elérte, megfogta, s megint elragadták előle
1260 XXXI | szerette ezt a kis porontyot, s mégis úgy el tudta hagyni,
1261 XXXI | öregapjánál volt Garamszegen, s oda nagy okai voltak Juliánnának,
1262 XXXI | ágyacskája mellett virraszt, s meséket mond az aludni nem
1263 XXXI | gyönyörű székesegyházon s a Szt. Mihály templomán
1264 XXXI | egy köve sem látható már. S a város maga még hatalmasabb
1265 XXXI | takarják homlokzataikat, s azokon belül lapos födélzetek
1266 XXXI | katona vonul ki fegyverben, s ugyanannyi polgár, buzogányokkal
1267 XXXI | kezében, zeneszó mellett, s ezek őrzik ott a kaput és
1268 XXXI | lehet itt árulást elkövetni.~S hogy a hetivásárra-jövő
1269 XXXI | csoportonként eresztik be a kapun, s ami ütő, vágó eszközt hoz
1270 XXXI | nép odahagyja a szekereit, s tódul a megnyitott kapu
1271 XXXI | lenni, hogy mi lehet az, s igen kedves szolgálatnak
1272 XXXI | székesegyház felőli téren s a főhadparancsnokság épülete
1273 XXXI | fellépdegél; a vörös dolmánya s a bőrtokba dugott hosszú,
1274 XXXI | azok, akiket szeretett; s aztán az akkori idők megszokott
1275 XXXI | hogy ez a vesztőhely itten, s hogy nem menekülhet innen:
1276 XXXI | hóhér levetette a palástját, s lehúzatta magáról a legényeivel
1277 XXXI | mutogatva.~Korponayné odanézett, s az erkélyre kilépegető urak
1278 XXXI | lovasság kétfelé bontakozik, s a szabadon hagyott térre
1279 XXXI | kettétöri a kegyelem botját, s ledobja az utca kövezetére.~
1280 XXXI | amint annak vége szakadt s a népzúgásból kivehette,
1281 XXXI | erőt vett rajta az ösztön, s egy pillanatra odatekintett
1282 XXXI | szorult hintajából kihajlik, s odakiabál az erkélyen álló
1283 XXXI | erkélyen álló főurakhoz, s a két kezében egy szétterjesztett
1284 XXXI | lepkebábból pattant volna elő. S fegyvere volt elég: ki tudja,
1285 XXXI | el láncok közt Kassára. S biz a jámbor kurucok, akik
1286 XXXI | zászlóval a kezében jön közéjük, s akkor melléállnak, a labancra
1287 XXXI | vezér feje fölött a pallost, s azt mondták rá: „Ugyan jól
1288 XXXI | Pálffy János, ahogy Juliánna, s vele együtt az egész világ
1289 XXXI | börtönből kikönyörögte, s ezzel a diadalával úton-útfélen
1290 XXXI | tengerbe bele kell fulladni.~S hol ennek a tengernek a
1291 XXXI | olyan széles ez a néptenger; s annak minden hulláma ellensége
1292 XXXI | nyugalmát, mind kockára tette… s amit nyert helyébe, tiltott
1293 XXXI | megátkoztatott a saját apjával, s az átokból maga is kivette
1294 XXXI | beleavatkozott az óriások harcába, s bálványokat segített ledöntögetni…
1295 XXXI | bálványokat segített ledöntögetni… s szerzett magának utoljára
1296 XXXI | ajtót becsapnak előtte, s a piacon ujjal mutogatnak
1297 XXXI | piacon ujjal mutogatnak rá, s még a világtörténetben is
1298 XXXI | kártyavárat, amire ráfújtak, s összedűlt.~Hát ezért kellett
1299 XXXI(1)| szerzett szép asszony ellen, s Thaly Kálmán a Századokban
1300 XXXII | fél, csak az Úristentől, ~s egy gyermek, aki semmitől
1301 XXXII | ostromát végig kiállta, s mikor már elfoglalták a
1302 XXXII | pinceboltokon keresztül megszökteté, s aztán az ember nem járta
1303 XXXII | Fügedy Nagy Endre házánál, s a pozsonyi törvényszék elé
1304 XXXII | püspök, Báthory György ellen, s azt Turalukán félholtra
1305 XXXII | lutheránus tótokat Árvában, s azokkal megrohanva Árva
1306 XXXII | nagy hirtelen elfoglalta, s onnan kezdte el a Pilátus-kergetést.
1307 XXXII | muskétásnak az öltözetében, s fittyet vetett az akasztófának,
1308 XXXII | sarkaikra patkókat veretett, s hátukon dohányt vágatott (
1309 XXXII | barátjával) Varsóba kimenni, s ott az osztrák követnek
1310 XXXII | ez csak mulatság volt. S ha sebet kapott, hát ez
1311 XXXII | legédesdedebb álmai közé, s mikor aztán a hold lementével
1312 XXXII | előbújt a hullagarmadából, s keresztülúszta a Tiszát,
1313 XXXII | akit a labancok elfogtak, s Kassán fogva tartottak,
1314 XXXII | furfangossággal a börtönéből, s akkor e népvezérrel együtt
1315 XXXII | megrohanta a bányavárosokat, s azokból a császáriaknak
1316 XXXII | utánament a hűtlen jó barátnak, s azt Tállya körül utolérve,
1317 XXXII | igen gyanakodott a másikra, s nem mert a lakomán a feltett
1318 XXXII | egyet a rettegett kupákból, s azt fenékig ürítse a jó
1319 XXXII | is szedte a sátorfáját, s úgy elinalt az országból,
1320 XXXII | beköltözött a kuruc csapatjaival, s nem félt lefeküdni abba
1321 XXXII | mennyire erős szíve vagyon s hogy nem fél semmi teremtett
1322 XXXII | már ötvenesztendős volt, s ilyen idős korában szánta
1323 XXXII | Jánossal, aki beleszeretett, s megkérte a kezét.~Ghéczy
1324 XXXII | otthagyta a császári zászlót, s átpártolt a fejedelemhez,
1325 XXXII | is tetszett ez a titulus, s nagy önelégültséggel szokta
1326 XXXII | ujját a hosszú szakállában, s szándékosan is odaállt a
1327 XXXII | stracenói völgyön át Kassa felé, s a zivatar útban kapta, kezdte
1328 XXXII | lecsapó villámütést megelőzi, s ami hasonló ahhoz, mintha
1329 XXXII | kacagánya volt a vállán, s a mennykő a macskaszőrt
1330 XXXII | tudták magához téríteni, s a teste a jobb vállától
1331 XXXII | hebehurgya és nyíltszívű volt, s a rettenthetetlen férfinak
1332 XXXII | megfenyítésére nem volt elég erélye. S ha a mennydörgést meghallotta,
1333 XXXII | és kényesőt is termelt, s azokkal messze külföldre
1334 XXXII | macskabőrből varrt palástot, s beült az üvegkalitkába.~
1335 XXXII | mennyire erőt vett az idegein, s gyűlölte s rettegte saját
1336 XXXII | vett az idegein, s gyűlölte s rettegte saját magát, amért
1337 XXXII | bujdosó vezérek utasításai, s azokat ő közölte az idebenn
1338 XXXII | a palócok humorizálnak, s az „adjon Isten” mellé a
1339 XXXII | legény „engem kendnek!”, s a „dicsértessék” után a
1340 XXXII | kalapot az utazó uraság előtt, s a háta mögött mondják el
1341 XXXII | kalap alól az idegenre, s el nem árulnák, hogy beszélni
1342 XXXII | templomukat eldugják a völgybe, s az országutat a helységen
1343 XXXII | be az utazó háta mögött, s ami utána következik, még
1344 XXXII | régen porig égettek már, s azóta sem szállta meg senki.
1345 XXXII | unokabátyjával, Zsigmond úrral, s nemegyszer megülte őkegyelme
1346 XXXII | eltűnik a bérctömeg alá, s másutt tör ismét harsogva
1347 XXXII | együtt a kocogó lovakkal, s aközben mindenféléről beszédbe
1348 XXXII | között egy kanyarulatnál; s rövid időn ott látta ez
1349 XXXII | medve és a vadkan tanyázik, s az ez örökös dobogása az
1350 XXXII | ebéd után beállt az est, s a nyári gyümölcs csak késő
1351 XXXII | összeesküvőket elfogdosni jönnek, s még az asszonyok szobáit
1352 XXXII | attól, amilyen hevesvérű.~S magában azt mondta, hogy
1353 XXXII | az ismerős sziklafalon, s rátalált a nemes gyopárra,
1354 XXXII | szirma, kelyhe csupa ezüst, s aztán a hintót előrebocsátva,
1355 XXXII | törtetett a bokrokon keresztül, s csakugyan ott találta a
1356 XXXII | erek, ajkai elvékonyultak; s azok a mindig ragyogó szemek,
1357 XXXII | meglepetést, csak csodálkozást; s a gyermek nem ugrik fel
1358 XXXII | csinálok neki kis koporsót, s idehozom a kriptába.~Egy
1359 XXXII | az ezüstgyopár csokrot, s azt nyújtá a kisfiának.~–
1360 XXXII | én kis halottaim számára.~S odatűzte a kis gyopárcsokrot
1361 XXXII | bogarak be ne törhessenek, s aztán nagy okosan rátámasztva
1362 XXXII | aztán majd odavezetlek.~S mint aki bölcs tanácsadása
1363 XXXII | felkéredzkedett az anyja ölébe, s átkarolta annak a nyakát –
1364 XXXIII | Azt az ember becsukja, s békét hagy neki. A folyosó
1365 XXXIII | van egy ajtó, azon benyit, s egy fülkében találja magát,
1366 XXXIII | lépcsőt, azon megint lemehet s ott van, ahol az előbb volt,
1367 XXXIII | egész tányéros állvány, s annak az üregében következik
1368 XXXIII | felmehet a ház belsejébe, s ha ott még egynéhány csapóajtóval
1369 XXXIII | csapóajtóval meg tudott alkudni, s az üres, lakatlan szobák,
1370 XXXIII | van a rézbánya tárnáiba, s azokon keresztül az erdők
1371 XXXIII | esze most is helyén van, s onnan a nyoszolya dunnái
1372 XXXIII | ideje, de sokszor elfelejti, s napokig beéri egy darab
1373 XXXIII | Zsigmond úr az ablakhoz rohan, s kikémlel az udvarra. – Nem
1374 XXXIII | megáll a bejárat alatt, s nemsokára hallja Ghéczy
1375 XXXIII | ökölre fogja azt a görbe kés s úgy szaladgál alá s fel
1376 XXXIII | kés s úgy szaladgál alá s fel a szobájában; majd a
1377 XXXIII | egymással; a zivatar üdvözlése. S erre a hangra egyszerre
1378 XXXIII | Hej, te Darvulia, cudar!”, s aközben rakta le magáról,
1379 XXXIII | sarkantyúkat oldozgatta le, s aztán sietett, mint a hidegleléstől
1380 XXXIII | összekuporodva meghúzta magát, s onnan már most elő nem mer
1381 XXXIII | az ismeretlen régiókba, s ott állnak az örök ítélőbíró
1382 XXXIII | körül az egész üvegkalitkát, s nem törődve égzengéssel,
1383 XXXIII | rárohanjon erre az asszonyra, s kitépje belőle a lelket! –
1384 XXXIII | haragjától való félelem, s gúnyolódni akar.~Még jobban
1385 XXXIII | hízelgő szó, egy ölelés, s újra megszerette? Megszeretteti
1386 XXXIII | visszadörögték a villámcsattanást; s amint a zápor egyszerre
1387 XXXIII | villámoktól elzárkózva.~S ott letérdepel eléje.~–
1388 XXXIII | találna a szívemben senki.~– S lesz bátorságod a gyermeked
1389 XXXIII | te engem élve nem hagysz; s ha magad nem, másokkal öletsz
1390 XXXIII | gyermek hallgatva bámult, s azt gondolta magában, milyen
1391 XXXIII | Eltakarta két kezével az arcát, s lecsüggesztett fővel rebegé: „
1392 XXXIII | friss, egészséges lesz, s aztán megint szeretni fog.~–
1393 XXXIII | követtél el?~– Az égbe vágytam, s a porba estem, van ennél
1394 XXXIII | felgyújtott fenyőfák lobognak, s azt az istenharagot, amitől
1395 XXXIII | Juliánna felugrott a térdeiről, s dacosan felemelte a fejét,
1396 XXXIII | te őtet. Tud ő mindent, s nem fecseg ki semmit. Nem
1397 XXXIII | ingyen a halált sem adják. – S azt, hogy hol van elrejtve
1398 XXXIII | Árulónak fognak tartani, s aztán széjjelmennek; ember
1399 XXXIII | szívemen nyilall keresztül, s a mennydörgéstől olyan a
1400 XXXIII | döncölgetni a kisfiát az ölében, s dúdolta neki a legújabb
1401 XXXIV | leszálltak a barlangba, s mikor visszajöttek, a lábtót
1402 XXXIV | azon forrójában utolérte s agyonverte, egyúttal azokat
1403 XXXIV | Gölnitzvölgyi kastélyba, s aztán zsákokba töltögetve
1404 XXXIV | visszatért hajdani vezérektől, s az országon kívül történtekről;
1405 XXXIV | jégbarlangban megjelenni, s ott várni Ghéczy Zsigmondra,
1406 XXXIV | aki átadja a kincseket, s a kincset érő leveleket
1407 XXXIV | labancok figyelmét kijátsszák, s elhelyezkedni a jégbarlangban.
1408 XXXIV | katasztrófája elől menekült, s újra összeszedte a szétrebbent
1409 XXXIV | anyamintáit is összetörték már, s ki lett hirdetve, hogy a
1410 XXXIV | helyen volt a jégbarlangban.~S a zivatar csak nem akart
1411 XXXIV | mennykő a hegyoldalba csap le, s a sújtott szikla fenékig
1412 XXXIV | is látható fenn a tetőn, s alant a barlangban a lezuhant
1413 XXXIV | lezuhant tömérdek sziklatömeg.)~S az iszonyú légnyomás eloltotta
1414 XXXIV | nem szólalt meg ide alant. S mikor már a zuhanatnak vége
1415 XXXIV | mondák a kuruc urak, s elkezdének happ-happot kiabálni,
1416 XXXIV | őket a sötétben a közelítő. S aztán megint elővették a
1417 XXXIV | elővették a tűzszerszámaikat s nekieredtek a csiholásnak,
1418 XXXIV | fogózva a jégkoloncokba, s szeges talpú saruival akadályozva
1419 XXXIV | kötelet leoldott a derekáról, s azt a végére kötött vaskapoccsal
1420 XXXIV | orgonasíp alakú jégcsapjaira, s aztán a térdvasai segélyével
1421 XXXIV | felmászással küszködőnek, s kampósbotjával lenyúlva
1422 XXXIV | Árulás! – ordítá Fabriczius, s rohant a jégsátorhoz, hogy
1423 XXXIV | annak a nyaka körül keríté, s úgy nézett annak az arcába,
1424 XXXIV | állónak az égő gyertyát, s a legcsendesebb hangon szólalt
1425 XXXIV | nézett Juliánna szemébe, s kezdte szorosabbra húzni
1426 XXXIV | teszed! – kiáltá Pelargus, s odaugorva Korponay mellé,
1427 XXXIV | késével kettévágta a kötelet, s kirántva az asszonyt az
1428 XXXIV | Korponayt félrecibálják, s az átkozódó Fabricziust
1429 XXXIV | világban. – Hagyd abba – s azzal odalépve a férfiak
1430 XXXIV | egymás mellé voltak rakva, s azzal egyenesen Fabriczius
1431 XXXIV | odafurakodott Fabriczius elé, s az egyik kezével megfogta
1432 XXXIV | hadonászva, magyarázva, s a bíró mellét ugyan ütögetve,
1433 XXXIV | egyenest az ellenségeinkhez, s felfedezve az összeesküvésünket,
1434 XXXIV | ilyen mézes-mázos szóért. S ő, a gyönge asszony vétett
1435 XXXIV | csupán, mikor ráhallgatott? S mi az elpártoltat, ha megutálja
1436 XXXIV | elpártoltat, ha megutálja tettét, s ismét hozzánk tért, tárt
1437 XXXIV | A mennydörgő ég odafenn, s ez a jégpokol idelenn úgy
1438 XXXIV | fejedről fenyegető kezemet, s azt mondom, senki se bántson.
1439 XXXIV | mint én, az a te apád. S csak egy ember van a világon,
1440 XXXIV | címerén, mint az enyémen; s aki ezért téged jobban keresett
1441 XXXIV | apádhoz, amely úton jöttél, s vidd el neki azt a levelet,
1442 XXXIV | közül; fogta a gyertyát, s indult a jégbarlang kifelé
1443 XXXIV | két kezét felemelé lassan, s úgy nyújtá ki karjait ama
1444 XXXIV | te is. Ebben találkozunk, s még úgy jöhet, hogy sokszor
1445 XXXIV | várni, ahogy ma vártunk, s az is meglehet, hogy egyszer
1446 XXXIV | Hallgatok csendesen.~– S felelsz egyenesen. Még én
1447 XXXIV | szenátorok ott voltak nála, s a kapitulációról tanakodtak.
1448 XXXIV | megrohanták a szobájában, s kelepcébe keríték. Akkor
1449 XXXIV | akik szobájába tódultak.~– S te hogy segítettél rajta?~–
1450 XXXIV | szegeztem a főtiszt homlokának, s ama ő kiparancsolta a szobából
1451 XXXIV | szobából a muskétásokat, s azután tanácskozhattak egyenlő
1452 XXXIV | egyenlő sors mellett.~– S hogy nem menekült „ő” ki
1453 XXXIV | eltántoruljon a nemzet zászlójától, s átbukjék az ellenségei közé –
1454 XXXIV | mivel őt tőlünk elkötözted, s láncold vissza hozzád.~Juliánna
1455 XXXIV | Vesszük, amire szükségünk van, s adjuk érte azt, amiért az
1456 XXXIV | fölállt, összefonta karjait, s azt mondá: „Jól van, odamegyek!”~–
1457 XXXIV | Nem elég az, hogy odamégy s visszajössz. – Bizonyosság
1458 XXXIV | maga ott maradt Bécsben, s megtartá a hűséget. Most
1459 XXXIV | most elmégy és visszajössz, s azután az fog történni,
1460 XXXIV | kapuját az új főispán előtt, s kiutasítja a labanc szállásmestereket,
1461 XXXIV | vagyunk – mondá a férfi, s elővonva ködmene belsejéből
1462 XXXIV | neve után e szót: „vidi”. S aztán odanyújtá azt a nőnek.~–
1463 XXXIV | hátha megöleli, megcsókolja, s azt fogja mondani: „Nem
1464 XXXIV | ami a lába alatt tátongott s talán arra gondolt, hátha
1465 XXXIV | hátha elereszti a kötelet, s hagyja őt a mélységbe hullani,
1466 XXXIV | eresztették el ott fenn a kötelet.~S aztán még csak egy istenhozzádot
1467 XXXV | a szathmári békekötést, s meg eldobhatták, azt sem
1468 XXXV | nem sietett megköszönni, s további szolgálatait felajánlani,
1469 XXXV | egykor a felesége lakott, s ahonnan a magánkápolnába
1470 XXXV | készítsen belőle kivonatot, s neki aztán csak a lajstromot
1471 XXXV | hogy még kalkuláljon is, s számba vegye, hogy mit vesz
1472 XXXV | szakítani két szál szegfűt, s azt magával viszi. Az egyik
1473 XXXV | nagyon megadta az árát, s más kézre nem eresztette.~
1474 XXXV | aztán kinyílt az ajtó, s betipegett topogott rajta
1475 XXXV | eldobta a mankót a kezéből, s délceg, sugár termetével
1476 XXXV | elértve az útmutatást. S legjobban megváltoztunk
1477 XXXV | hogy az csak álom volt. S az álmodó és a felébredt
1478 XXXV | elhallgatott, fejét aláhajtva s kezét ajka elé téve, s aztán
1479 XXXV | aláhajtva s kezét ajka elé téve, s aztán vontatott, szakadozott
1480 XXXV | aki földönfutóvá tesz, s ahova menekülhetnék, az
1481 XXXV | meg neki keserves bűnömet, s hadd könyörögjem ki nemes
1482 XXXV | asszonyt: „Borulj arcra előtte, s áztasd a lábait könnyeiddel!”~–
1483 XXXV | csókolá meg e nyújtott kezet. S azzal odaszökött az asztalhoz,
1484 XXXV | melyen a „Pantheon” feküdt, s mielőtt Andrássy kitalálhatta
1485 XXXV | odafutott a kandallóhoz, s beledobta a drága szép könyvet
1486 XXXV | a tűzbe dobott kincset, s egy-két lapot még megment
1487 XXXV | azután jön az előpitvar, s abból nyílik a hálószoba,
1488 XXXV | bársonnyal bevont ravatal, s azon egy diófa koporsó,
1489 XXXV | gyöngysor fog tündököl közöttük. S a jobb kéz félmagasan felemelve,
1490 XXXV | összekulcsolt kezekkel, s elnézte hosszasan azt a
1491 XXXV | félig felemelt kezéhez, s áhítattal megcsókolá. Aztán
1492 XXXV | Undorodom a jókedvű emberektől, s a kacaj felháborít. Bosszant
1493 XXXV | kis ágyújával rám célzott, s a hintómat találta a golyójával.
1494 XXXV | kegyelmed, mégis rám talál az. S az én szívem nincsen kőből.
1495 XXXV | kétségbeesem, mikor rágondolok, s nem kell nekem olyankor
1496 XXXV | feküdt, visszafordult oda, s térdre rogyva az ajtó előtt
1497 XXXV | térdre rogyva az ajtó előtt s kezét a rézkilincsre téve
1498 XXXV | váraljai plébánosnál várnak, s a világ nyelvétől őrizkednem
1499 XXXV | mi áron kaptad azt te, s még majd rosszat gondol.~
1500 XXXV | Bebek-féle ágyút cserébe, s küldi helyette a magyar
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1687 |