bold = Main text
     Fezejet                                          grey = Comment text

1501 XXXV   |         hadjáratokból hazatérő uraikat, s fésülgették ezüstfésűvel
1502 XXXV   |                azt leszakítá a kertész, s kedveskedett vele az urától
1503 XXXV   |        könyvtárat!) respektálta a kuruc s Andrássy István azután mindent
1504 XXXV   |                otthon marad a kedvéért, s játszik vele türelemjátékot
1505 XXXV   |           térdei közé a nagyobbik fiút, s megcirógatta a fejét. Látszott
1506 XXXV   |              ajka, viaszsárga arcszíne, s valami rémlátó tekintet
1507 XXXV   |             számára megírt balvégzetet. S a beteg kinézést még aggasztóbbá
1508 XXXV   |               helyet elhagyni – valaha.~S tekintetével azokra a megholt
1509 XXXV   |            mondá a hős vezér nyugodtan, s megcsókolgatva a fiai orcáját,
1510 XXXV   |        felejteni a poprádi vendéglőben, s még egy istenhozzádra sem
1511 XXXV   |             római pápák aranyrózsáiért. S amilyen nagyon megszokták
1512 XXXV   |       megjelenni az uralkodó levée-jén, s megkérdezni: „Hogyan nyugodott
1513 XXXV   |                ahhoz az üvegkoporsóhoz, s megkérdeni: „Hogy aludtál,
1514 XXXV   |                is keresem a búvóhelyet, s örülök, ha megtaláltam,
1515 XXXV   |            kegyelmed Rákóczi híve volt, s a kapituláció után nem sietett
1516 XXXV   |              Meg is restellte a dolgot, s megint rendbe szedte a megbántott
1517 XXXV   |           szedte a megbántott papirost, s nyugalmat erőszakolt magára.~–
1518 XXXV   |         beszálljon Krasznahorka várába, s átvegye kegyelmedtől a vármegye
1519 XXXV   |                 a főispánt illetik meg. S miután a sziléziai muskétások
1520 XXXV   |                már mind el van végezve, s kegyelmed számára ki van
1521 XXXV   |     gyermekeivel együtt kitelepedhetik, s viheti magával a bölcsessége
1522 XXXV   |               fel haraggal a hős vezér, s olyat rúgott az útjába került
1523 XXXVI  |               kocsmagenerális” nótáját, s mást kezdtek felőle:~„Andrássy
1524 XXXVI  |           egymás között ortályoskodtak; s mikor valami nagyot akartak
1525 XXXVI  |              Egy kiszabaduljon belőlük, s úgy megcsípi, hogy belehal.~
1526 XXXVI  |               dolog legyen megbocsátva.~S hogy a bűnbocsánatát meg
1527 XXXVI  |                 ott? – rebegé Juliánna, s egymás után eltűnt az arcáról
1528 XXXVI  |               mikor legjobban várt reá, s hozzám jött – nekem turbékolt.
1529 XXXVI  |        turbékolt. Olyanok az asszonyok. S a férfiak is arra valók,
1530 XXXVI  |                tett a két férfi között, s ez nem ütött ki a titkosan
1531 XXXVI  |                 az üvegfedelű koporsót, s le a tapossák azokat a szegfüveket
1532 XXXVI  |          eszményképe. Dacol a halállal, s a sötét jövővel. Mily állhatatosság!
1533 XXXVI  |                is ki lehetne érdemelni!~S aztán megosztani vele a
1534 XXXVI  |              őrt állni az álmai felett, s lesni az üldözők közelgő
1535 XXXVI  |                 mellette, mikor harcol, s kilőtt fegyvereit újratöltögetni,
1536 XXXVI  |                 ostorlegyintés kellett, s az aztán ragadta a szekeret,
1537 XXXVI  |           lovait, ha valahol megszállt, s mindig kinn hált a szekéren.
1538 XXXVI  |                nyelvén tudott beszélni, s ismerte a tájat: nem sokat
1539 XXXVI  |           szekere, leszállt az ülésből, s gyalog hajtotta a lovakat.
1540 XXXVI  |              maga félretért a pázsitra, s négylevelű lóherét keresett,
1541 XXXVI  |            Négylevelű lóherét keresett, s a halállal játszott. Mindannyiszor
1542 XXXVI  |              maradt: elérte a Poprádot, s ott megállt a szekerével
1543 XXXVI  |           vendégház egyik ablakszárnya, s egy férfiarc tekintett ki
1544 XXXVI  |                almával, a fejére tette, s úgy lépkedett fel a veranda
1545 XXXVI  |                 ajtaja kitárult előtte, s az asszony szerencsés jó
1546 XXXVI  |           kiabáltak a belépő asszonyra, s amint bezárult mögötte az
1547 XXXVI  |      asszonyhangokat Pelargus hallatja, s a férfiak úgy kacagnak,
1548 XXXVI  |          borozóasztalnál ül Fabriczius, s egy palatáblára jegyzi az
1549 XXXVI  |             magát elfeledve Kondorossy, s csak akkor veszi észre,
1550 XXXVI  |              hirtelen feltalálja magát, s hangos csókot cuppant Pelargus
1551 XXXVI  |                cuppant Pelargus arcára, s azt mondja neki: „Adj egy
1552 XXXVI  |               írásban – mondá Juliánna, s elővonta a főkötőjébe rejtett
1553 XXXVI  |                poharak összecsördültek, s mindenki utána kiált: „Vivát
1554 XXXVI  |         érdemlek-e meg valami jutalmat?~S azzal térdre roskadt, két
1555 XXXVI  |             roskadt, két karját kitárva s könnyező, bűnbánó, megtérő
1556 XXXVI  |                 ugrott fel a térdeiről, s olyat ütött öklével Korponay
1557 XXXVI  |               lépést tántorodott hátra, s azzal széttaszigálva a körülálló
1558 XXXVI  |          szekérbe, rávagdalt a lógósra, s azzal, mint akit veszteni
1559 XXXVII |                nyújtsa neki, felemelje, s tán meg is csókolja, hát
1560 XXXVII |              szolgálót) így megsérteni. S ha a megbántásért az asszony
1561 XXXVII |             követve, ott menten elájul, s egy óráig engedi magát vízzel
1562 XXXVII |       kifizetett ezer arany” emlékében, s ezt a nyugtatványt az ezer
1563 XXXVII |              ott hordja már a markában, s csak az alkalomra vár, hogy
1564 XXXVII |          lekapott egy puskát a szegről, s utána akart szaladni az
1565 XXXVII |             Hanem Pelargus útját állta, s a hátát az ajtónak vetve,
1566 XXXVII |                 is odaugrottak melléje, s ráncigálni kezdték, hogy
1567 XXXVII |            ezredes átölelte két karral, s úgy vonszolta el az ajtótól.~–
1568 XXXVII |             csak egy csókot várt tőled, s bizony nem tört volna ki
1569 XXXVII |               pedig szedjük a sátorfát, s igyekezzünk a lovainkhoz
1570 XXXVII |                 ide csak egy óra járás, s két óra múlva a nyakunkon
1571 XXXVII |         szeretem őt, ragaszkodom hozzá, s lemosom a nevéről a szennyet;
1572 XXXVIII|              fel, hogy azzal beszéljen, s rábírja, hogy pakoltassa
1573 XXXVIII|              hogy pakoltassa fel magát, s utazzék le Dobsináig meg
1574 XXXVIII|           legelészni álltak az útfélre, s eközben a szekeret éppen
1575 XXXVIII|             támad. Odafut a szekeréhez, s televeszi a két markát szercsikával,
1576 XXXVIII|                két markát szercsikával, s odaállva a hintóhágcsóhoz,
1577 XXXVIII|               csapják össze a kezeiket, s felsikongatnak.~– Juliánna
1578 XXXVIII|                voltál nálam nemrégiben, s visszakérted a képeskönyvét,
1579 XXXVIII|             Triplex philosophia a címe; s minden reggel egy szegfüvet
1580 XXXVIII|             visz a megholt feleségének, s ott imádkozik napoként három
1581 XXXVIII|        beleharapdáltak egypár almájába, s aztán késztették, hogy üljön
1582 XXXVIII|                odajössz hozzám Lőcsére, s ott maradsz, sohasem eresztelek
1583 XXXVIII|            Hahaha! – kacagott Juliánna, s aztán szilaj jókedvvel ugrott
1584 XXXVIII|                  beült a barátnéi közé, s folyt aztán a vidám terefere;
1585 XXXVIII|            velük és körülöttük történt, s azért mind a hárman megértették
1586 XXXVIII|           Spanyolországból megérkezett, s azzal egyszerre nagy fordulat
1587 XXXVIII|               Pozsonyba kell lemenniük, s a formaságokat elintézni
1588 XXXVIII|            Juliánna a keblére tapintva, s nyomban ijedten kiálta fel: „
1589 XXXVIII|               vánkosba vannak bevarrva, s ez a vánkos ott maradt az
1590 XXXVIII|                 visszanyert palotájába, s saját kezeivel tépte le
1591 XXXVIII|                 számára praescribálnak.~S a vendégség, amit a doktor
1592 XXXVIII|        helyparancsnok Lőcse városában), s ezúttal szabadon udvarolhatott
1593 XXXVIII|                 sörben a beteg helyett, s a félholt asszony, akit
1594 XXXVIII|      ketterhäuschen kulcsait kapta meg, s majd a nyakát veszté a fél
1595 XXXVIII|           szegény kis fiacskám számára.~S egyszerre tele lettek a
1596 XXXVIII|              ötvösnek az aranyértékben, s aztán fizesse ki belőle
1597 XXXIX  |                elfogadja az amnesztiát, s jószágait a fia számára
1598 XXXIX  |                  felnyílik a szobaajtó, s belép rajta – az, akit emlegetnek:
1599 XXXIX  |      kegyelmedet. „Farkast emlegettünk, s a kert alatt kullog.”~Juliánnának
1600 XXXIX  |               ölelésre kitárva karjait, s ajkait csókra kínálva.~S
1601 XXXIX  |                s ajkait csókra kínálva.~S a kedves férj megölelte,
1602 XXXIX  |           laktam a lengyel barátsággal, s nem kérek belőle, se ecettel,
1603 XXXIX  |                  az osgyáni birtokomba, s ott várom be a saját házamban,
1604 XXXIX  |                 bánom – szólt Korponay, s még csak a homloka sem vonult
1605 XXXIX  |                vőlegény és menyasszony, s nem adná olyankor a maga
1606 XXXIX  |                a férjét előre bocsássa, s aztán mint egykor itt ezen
1607 XXXIX  |             széttárta előtte a karjait, s azt mondá neki:~– Azért
1608 XXXIX  |              megfogta a kezét szelíden, s a másikkal megcirógatta
1609 XXXIX  |               hogy te is szeress engem.~S azzal az ölébe vonta, és
1610 XXXIX  |                odahajtá az ura keblére, s sokáig úgy érezte, mintha
1611 XXXIX  |        elárulhatom az ő egész tervüket, s ők határozták azt el, hogy
1612 XXXIX  |             hogy őket el ne árulhassam.~S ez alatt a beszéd alatt
1613 XXXIX  |       díszkíséretül csatlakoznak hozzá, s azokkal együtt vonul fel
1614 XXXIX  |              helyőrségekkel a várakban, s új korszak kezdődik vele
1615 XXXIX  |              mind főhivatalokba jutnak, s nagyobb hívei lesznek Károly
1616 XXXIX  |          lemossuk magunkról szappannal.~S oly őszintén nevetett hozzá,
1617 XXXIX  |             hinnie, hogy igazat beszél.~S amit el nem hitt a szavainak,
1618 XXXIX  |              annak az ütésnek a helyét, s hagyta őt tovább aludni.~
1619 XL     |                jogosult őriző pásztora, s aztán ki nem bocsátani őt
1620 XL     |                 akik az útjába akadnak, s ha a régi cimborákkal összetalálkozik,
1621 XL     |               helyét, amit tőle kapott, s ez még nem a gonoszabbik
1622 XL     |      királypártiakat ezzel áltatták el. S a vakláma nagyon jól sikerült,
1623 XL     |        csakugyan a király hűségére tért s hazajő, birtokait átvenni.
1624 XL     |        felvették a birkaprémes sapakot, s siettek csapatostul fel
1625 XL     |        nagyapótól az osgyáni kastélyba, s egész napját annak a gyügyögtetése
1626 XL     |              mindig zár alá volt vetve, s a felmentés késett. Emiatt
1627 XL     |           Egyszer-egyszer felbukkantak, s rémületbe hozták a felső
1628 XL     |            visszahívó dekrétumot vitte. S én ezt a feladatot végre
1629 XL     |            haragtól szikrázó szemekkel, s megragadva a nő kezét, azt
1630 XL     |              kezét fogó kéz vasbilincs, s aki hozzá beszél, a vallató
1631 XL     |               hagyjon fel a tegezéssel, s adja meg a megillető címemet.~–
1632 XL     |                Juliánna helyet foglalt, s összeszedte minden eszét.~–
1633 XL     |      tartózkodott a fegyverlerakás óta, s azt mi jól tudjuk, hogy
1634 XL     |         önkéntelen ijedséggel Juliánna, s ezzel a szavával még mélyebben
1635 XL     |         Andrássy István, Krasznahorkát, s a fiának grófi címet vihet
1636 XL     |         szolgáltatnám át e leveleket? – S aközben egy kezébe akadt
1637 XL     |                    Császári tábornok. – S mi okból küldte őhozzá ez
1638 XL     |                adhassam át őfelségének, s ezzel magamnak a király
1639 XL     |            Viardhoz, azt lepecsételték, s átadták a futárnak.~– A
1640 XLI    |                 nyújtania a táncosának, s lesz belőle egy olyan vérmenyegző,
1641 XLI    |                látott még Magyarország.~S aztán mi neki e bokréta
1642 XLI    |                 aki ivott a poharadból, s aztán elhajította.~Mikor
1643 XLI    |             porba alázd magadat előtte, s térdeiden csúszkálj az ő
1644 XLI    |               aki a szemed közé bámult, s még csak annyira sem méltatott,
1645 XLI    |                föld alá, ahol a hazája, s magad járhatsz aztán végig
1646 XLI    |              levelet, Andrássy Istvánét s a gyertya fölé tartá. A
1647 XLI    |         Juliánna, felnyitotta az ajtót, s ki akart rajta menni, azzal
1648 XLI    |               szájára tapasztá a kezét, s visszatolta a szobába, újra
1649 XLI    |           ujjába rejtett háromélű tőrt, s aztán térdre esve, megcsókolá
1650 XLI    |                 köszön minden embernek, s a kezeit a csuhája ujjaiból
1651 XLI    |          cselédek módjára bebugyolálta, s azzal kisietett a folyosóra,
1652 XLI    |               Ott bement a kocsmaajtón, s amíg a kém ott leste a visszatértét,
1653 XLI    |        fuvarossal, jó pénzt adott neki, s a hátulsó ajtón kiosonva,
1654 XLI    |              van rakva rézcsattogókkal, s még azon felül a tengelyein
1655 XLI    |          ponyvaernyőjének leffentyűjét, s meglátva a szekér mélyén
1656 XLII   |           azután, hogy miért égette el. S mikor azt kérdezték tőle,
1657 XLII   |              kell vetni.~A judex curiae s az ítélőmesterek remonstráltak
1658 XLII   |                pert a királyi táblától, s delegatum judicium kezébe
1659 XLII   |                 neki a kínzóeszközöket, s magyarázza meg azoknak a
1660 XLII   |                 vallatott fejére tettek s aztán lassanként mindig
1661 XLII   |             nyomta.~Pokolbeli kín volt.~S az egész kínzás alatt folyvást
1662 XLII   |                 Mikor életre locsolták, s ismét eszméletéhez tért,
1663 XLII   |                az asszonyt a börtönébe.~S aztán ítéletet tartottak
1664 XLII   |            jutottál? Érdemeket gyűjtél, s azoknak az eltitkolásával
1665 XLII   |           szegény nyomorgatott hazádnak s a te árva családodnak. Ember
1666 XLII   |               átka fel fog ott keresni, s nem hagy nyugodni még alvó
1667 XLII   |               itten.~– Szeresd egészen, s kiszabadulsz innen.~– Nincs
1668 XLII   |                neveit kell felfedezned, s célt érsz. Ha ezt a titkot
1669 XLII   |              lábával tiszteletteljesen, s tudatá vele, hogy más kényelmesebb
1670 XLII   |                 ne bontsa zilált haját, s meg ne fésülködjék.~Milyen
1671 XLII   |               összeesküvést felfedezte, s annak részeseit a büntető
1672 XLII   |          vármegye tart hajtóvadászatot, s aki azalatt Luther Márton
1673 XLII   |             benne semmi gyanúra méltót, s visszaadta neki az imádságos
1674 XLII   |             felnyitotta azt egy helyen, s odanyújtá a könyvet így
1675 XLII   |           ráhanyatlott arra az arcával, s elkezdett hangosan zokogni.~
1676 XLII   |              Juliánna letörlé könnyeit, s aztán csendesen, magában
1677 XLII   |            Akkor összecsukta a könyvet, s visszaadta a káplánnak.
1678 XLII   |                soha senki őrajta kívül; s amit vétettem ellene, bizony
1679 XLII   |             megdicsőülve mind a ketten, s aztán soha el nem veszítjük
1680 XLII   |            Akkor felállt a nő térdéről, s odafordult a főúrhoz.~–
1681 XLII   |           Pelargus vállára támaszkodva, s az imakönyvet kebléhez szorítva.~
1682 XLII   |                  Győr megye alispánja), s utolsó kísérletet intéze
1683 XLII   |               Sietek. – A fiacskám vár!~S azzal minden másra-támaszkodás
1684 XLII   |            felhágott a vérpad lépcsőin, s nyájasan üdvözölve a bakót,
1685 XLII   |            azokat mind összeszedegette, s elrakta az imakönyvbe.~Valamennyi
1686 XLII   |        villámlott a fényes napsugárban, s már akkor ott volt, ahová
1687 1      |         szeretettel foglalkoztam velük, s szinte fáj magamnak, mikor