Fezejet

 1 VIII  |           rajta – véleményezé egy öreg drabant; nem azért, mintha
 2 XI    |        éjfélig is ott ül nálam az öreg, s igen széles tudománnyal
 3 XI    |         magával Léni asszonyt, az öreg régi gazdasszonyát. Az nagyon
 4 XV    |          egy fiatal patrícius egy öreg szenátornak, a templomból
 5 XV    |           kegyelmed – mondá rá az öreg –, hogy ez kicsinált praktika
 6 XVI   |          bírónak: „Hát hogy vagy, öreg ház!”, s szeleburdiságával
 7 XVI   |       Czelder Orbán. – A leányod, öreg! Hát persze! No, persze!
 8 XIX   |           tábornoké. Mikor még az öreg Lipót király élt, az ifjú
 9 XIX   |       Láncra veri, aki moccan!”~– Öreg bajtárs! Mit csinálsz ott? –
10 XIX   |          ajtaját felszakította az öreg, hej, szép meglepetés várt
11 XX    |      halott van?~– Hát nem tudod, öreg trotty? Te haltál meg! El
12 XX    |        neki, hogyha fáj! Ne sírj, öreg! Hadd azt a gyerekeknek.
13 XXIX  |        kriminalitás volt, amit az öreg tréfának nevezett; de azért
14 XXIX  |        bolondgombát – dohogott az öreg. – Hogy a lovaimmal nekivágjak
15 XXIX  |       idehaza a Tercsával; meg az öreg Dorka nénő! De bizony mi
16 XXIX  |            kiálta a visszacammogó öreg után Andernach lovag. –
17 XXIX  |           Az nagyon szép pénz.~Az öreg kuruc hajdú minden szilárd
18 XXIX  |           vagyunk la – dörmögé az öreg. a lóról leszállva. – Hol
19 XXIX  |           szerivel szereztem.”~Az öreg bement a tornácba, kihozta
20 XXIX  |         hajt!” útja? – dörmögé az öreg, rábólintva a fejével, mintha
21 XXX   |         néppel, asszony, gyermek, öreg ember, aki a visszavonuló
22 XXXI  |           nem tesz hajlandóbbá az öreg iránt. Elfeledjem talán
23 XXXI  |       volt instans néppel. Jámbor öreg matrónák álltak és üldögéltek,
24 XXXII |         sietett a másikba, fel az öreg Thökölyhöz, Árva várába,
25 XXXII |     hívták maguk között, hogy az „öreg Úristen”. Neki magának is
26 XXXII |       előtt történt az az eset az öreg kuruc vezérrel, hogy egy
27 XXXII | éjjel-nappal portyáztak, azért az öreg Ghéczy Zsigmondnak mégis
28 XXXIII|       oroszlán az üvegkalitban~Az öreg Ghéczy Zsigmond kastélya
29 XXXIII|         valami élet. Ott lakik az öreg Ghéczy Juliánna, Zsigmond
30 XXXIII|      egyszerre eldobta kezéből az öreg azt a kést, azt villámvonzó
31 XXXIII|       villám, egyszerre kioltá az öreg haragtüzét. Az egész épület
32 XXXIII|          félő öregember, azzal az öreg Istent ábrázoló tiszteletreméltó
33 XXXIII|        ide? – kérdi fogvacogva az öreg. – Te bűnös asszony!~– Az
34 XXXIII|           ilyen bűnös asszony.~Az öreg a hosszú fehér hajával törülgette
35 XXXIII|          léleknél.~– Aztán meg az öreg Fabriczius, azzal a hosszú
36 XXXIII|       megtalálod az uradat meg az öreg Fabricziust.~Juliánna összeborzadt.
37 XXXIII|       anyókám – szólalt meg a kis öreg ott mellette. – Én majd
38 XXXIII|           a mélységbe szállok, az öreg Fabriczius pedig mellette
39 XXXIII|         amíg szépen elaltatta.~Az öreg Ghéczy Zsigmond azalatt
40 XXXIV |     felfelé vontatni.~– Ez nem az öreg Ghéczy! – dörmögék valamennyien,
41 XXXIV |      próbát kiállt, miként ez.~Az öreg Fabriczius intett a kezével,
42 XXXV  |            Hanem azt hiszem, hogy öreg lehet, mert mankóra támaszkodik.~–
43 XXXV  |         Igen? Szívesen fogadta az öreg? Ő nagyon keményszívű ember.~–
44 XXXVI |         Bonus, bonus! (Ez volt az öreg szavajárása, ha valamivel
45 XXXVI |         kell megtenned – szólt az öreg. – Ezeket a leveleket, amiket
46 XXXVI |       félreeső hely – folytatá az öreg –, egészen arra való, hogy
47 XXXVI |      kulcsolta össze a kezeit. Az öreg nevetett.~– No, hát nem
48 XXXVI |    lángvörösre gyulladt arcát. Az öreg kolerikus nevetéssel döcögteté
49 XXXVI |           mert igaz volt, amit az öreg mondott:~„Te kunkora bajuszos
50 XXXVI |      medvén.”~      ~Igaz volt az öreg mondása. Juliánna most a
51 XXXVI |        alezredes úrnak.~Kedves jó öreg cimborám, vitéz bajnoktársam!~
52 XL    |        azt mi jól tudjuk, hogy az öreg Ghéczy Zsigmond a totumfac