Fezejet
1 II | viszontagságon századok során át ezek a német magyarok mindig
2 II | népsokaság zsibongása közé. Ezek itt Czelder Orbán hajdúi;
3 V | jóindulatát a magyarokhoz ezek tartották fenn.~Azért méltán
4 VIII | Gevatterek!”~– No! Mi az?~– Ezek az én édes szemeim! Nem
5 VIII | asszonyszemély cipőinek a nyomai ezek? Ezek a hegyes sarkok; ez
6 VIII | cipőinek a nyomai ezek? Ezek a hegyes sarkok; ez a kecsegeorr.
7 IX | akarok kegyeddel beszélni.~– Ezek itt nem lábatlankodó emberek,
8 XIII | ketterhäuschen őrizése volt bízva. Ezek a nagy katasztrófa után
9 XIII | szedjétek fel.~– Hogy kerültek ezek a kulcsok a kegyelmed kezébe? –
10 XVI | szenátor urak arcáról, hogy ezek most azt mondják magukban: „
11 XVI | bankomat robbantották szét ezek az urak, akik itt sorban
12 XVIII | embereknek tapossa egymás sarkát. Ezek a császári muskétások, akik
13 XIX | át fogja azt látni, hogy ezek a feltételek nem olyanok,
14 XIX | kanócaikat a tűznél.~Hát ezek bizonyosan ráakadtak odalenn
15 XX | Hahaha!~– Mit beszélnek ezek a harangok? Csitt! Hallga!~–
16 XX | egyes-egyedül a németek közé.~Azt ezek nagy hirtelen körülfogták:
17 XXI | respektálta volna, de hogyha ezek a kisfiúk mondtak neki valamit,
18 XXI | pohara, ez volt a tányéra, ezek voltak az evőeszközei. Őneki! –
19 XXII | praemonstratensisek ellen, mivelhogy ezek voltak a szabadságharc legbuzgóbb
20 XXII | vezérnek az arcán, ahogy ezek a véres szemek kidülledtek,
21 XXII | mint a pápistákat; mert ha ezek vakbuzgók, hát kénytelenek
22 XXII | értette, mit akarnak jelenteni ezek a hidegvért mímelő szavak?~–
23 XXIII | De mit is törődött vele? Ezek az érzékeny szívek csak
24 XXIII | régit, s vele a régi gazdát. Ezek azok a fejei a népnek, akik
25 XXIV | Bosszantotta, hogy így olvadoznak ezek a kemény emberek; azért,
26 XXV | fenyegetőzések alakjában.~Ezek mind ott játszották el a
27 XXV | legfelsőbb megerősíttetésre. S ezek között volt Korponayné fiának
28 XXVIII | Minden ember tudja, hogy ezek ápolják a himlőbetegeket.
29 XXVIII | keserves az utazás. Aztán ezek itt mind meghódolt vidékek,
30 XXVIII | egészen maguktól teremnek ezek a válogatott galibák.~Annyit
31 XXVIII | lovag nagyot bámult rá: hisz ezek tatárul beszélnek. Pedig
32 XXX | paprikás csirkét nem készített. Ezek a rózsaszínű, hátrahajló
33 XXX | tudós jártassággal –, hogy ezek a gonosz boszorkányok úgy
34 XXX | minoriták kolostorában, de ezek itt cudar, hitetlen eretnekek,
35 XXX | nem fog csattogni többé.~Ezek azok a kuruc tisztek, akik
36 XXXI | Illésházy, a magyar főkancellár.~Ezek a rémhírek előéreztették
37 XXXI | felnyíltak kerekre, s ilyenkor ezek a szép szemek zöldek, mint
38 XXXI | szemben.~Azt tudta jól, hogy ezek ellenfelek, mert versenytársak.~
39 XXXI | sem nagyon érdekelte, hogy ezek felől kérdezősködjék. Sietett
40 XXXI | kezében, zeneszó mellett, s ezek őrzik ott a kaput és egymást,
41 XXXII | mormogja: „a szép asszony”. – Ezek már kurucok voltak.~Még
42 XXXII | mondják el a „pan Boh dáj”-t; ezek az „indios bravos”-ok, a
43 XXXII | miatt, úgy látszott, mintha ezek a kapu őrei volnának. Mikor
44 XXXII | ott maradt a másvilágon.~Ezek voltak aztán azok a gyilokdöfések,
45 XXXII | dölyfös, nagyravágyó lelket; ezek a fullánkok, amik beleszakadnak
46 XXXV | régiebbek hervadtak, aszúk.~Ezek az aszúvirágok beszélnek.~
47 XXXV | Andrássy elhihette, hogy ezek igazi könnyek.~Őszinte érzelemmel
48 XXXVIII| kódorgó, vad gondolatok ezek. Nem gondol ő most a beteg
49 XXXVIII| uralkodását akarja elfogadtatni.~Ezek mind nagyon „jó” hírek voltak
50 XL | én kérdésemre, hol vannak ezek az iratok?~– Nem hordom
51 XLII | aranyozás vérpirossá váljon.~Ezek élni fognak, hírük magasra
52 XLII | berekesztésével lesznek ezek kihirdetve. Azt hitte, hogy
|