Fezejet

 1 III    |        hitre tér át?~– Nem félek biz én semmiféle hittől, mert
 2 IV     |          Exorbitans kvantum volt biz az.~– No de ez ellen ne
 3 VI     |   rábólinták a fejeikkel, hogy a biz igaz.~– Ami pedig Korponayné
 4 VI     |          jól emlékezett rá, hogy biz az ő felesége sem tesz másképpen;
 5 X      |        aztán beteszi az ablakot; biz azt most jó nem tartani
 6 X      |          oda jobban Korponay, ez biz az ő felesége.~A következő
 7 XI     |        szépséges pofácskáját.~De biz arra hiába vártak napestig.
 8 XI     |   tésztamaradékából készül.) Azt biz a tepsiben felejtették,
 9 XII    |      emberfejek közt táncolva.~– Biz ebből csak egy kép hiányzik
10 XII    |          elég dallamos volt.~Hát biz az az ő nótája volt; az
11 XIII   | felhányták a szalmát alabárddal, biz az nem volt sehol.~– Nézzétek
12 XIII   |     felmászott a pléhtető alá?~– Biz az se égen, se padláson
13 XIII   |       valakinek betört a feje?~– Biz itt tört be elég fej az
14 XV     |           s feltörte a pecsétet. Biz ezt megteszik az asszonyok
15 XV     |        hajában az öt körmével.~– Biz abban igaza van a szép asszonynak,
16 XV     |        Andrássy István,~– Nem él biz az – felel Alauda uram,
17 XVI    |         mentem hozzá raportra?~– Biz az galambom már egypárszor
18 XVI    |       belőle csókolódzás.” – Már biz ezt magam is úgy hittem.~–
19 XVI    |    tekintettel Fabriczius.~– Hát biz ezt Blumevitz hozta neki
20 XVI    |      Ugye nem hallottátok meg? – Biz ez nevetni való volt itthon
21 XVI    |      adta ezt a kezedbe?~– Nekem biz ezt a tábornokné adta. Löffelholtz
22 XVIII  |         igazak álmait?~Osztozott biz abban az egész város.~Amint
23 XIX    |        beszél, obester úr?~– Hát biz ez egy képeskönyv, ami az
24 XIX    |         egyedül a fiát!~– Szeret biz az egyebet is – mondá rá
25 XIX    |           hörgé Fabriczius.~– Az biz a te kedves vejed urad,
26 XIX    |          rá az izzó parázsra; de biz az meg sem sercent.~– Hát
27 XXII   |         le! Az az ő temploma.~Az biz a pince volt, a borospince,
28 XXII   |       Zeu~Zsupánye fertátye!”~Ez biz elég kegyes nóta így ünnepnap
29 XXII   |      nagy dühéből. Átlátta, hogy biz ez sem egy generálishoz,
30 XXIII  |          a jó szívedet.~– Nem jó biz az, nincs mit köszönj rajta.
31 XXIII  |          Zsófia elbámulva.~– Nem biz engem. Csak megerősít abban
32 XXV    |   csettentett a nyelvével. Pedig biz az találó tréfa volt.~Tudja
33 XXV    |     Mindig jó fiú volt.~– Hát én biz azt mondanám, hogy „hozott
34 XXV    |        egészen megkönnyebbült.~– Biz ezt berakták téglával azon
35 XXVIII |      Hadd beszélek a fejével!~Az biz a városházán volt a kis
36 XXVIII |        eressze már az útjára!~De biz azt Alauda uram aztán el
37 XXIX   |         magával vitt?~– Nem vitt biz az, lelkem. Nem járják lovas
38 XXIX   |         mikor megkóstolta.~– Hát biz a nyíri máslás ilyen! –
39 XXX    |         lovag. – Furfangos tréfa biz ez – mondá aztán a nádorhoz
40 XXX    |        hiszen most is itt van.~A biz oda volt kiszegezve most
41 XXXI   |        el láncok közt Kassára. S biz a jámbor kurucok, akik arra
42 XXXII  |         kis ruhaszaggatással jár biz oda felmászni; de azért
43 XXXIV  |    öklébe szorított hurkot.~– De biz azt a bolondot nem teszed! –
44 XXXV   |             Fiatal az a nő?~– Én biz a képét elfelejtettem megnézni. (
45 XXXVII |          mindenki érthette, hogy biz az elég sértő szó volt Korponaytól,
46 XXXVII |    felváltva is csak aprópénz. – Biz ez kegyetlenség is volt
47 XXXVII |     Löffelholtz dragonyosai.~– A biz igaz! – monda Pongrácz. –
48 XXXVIII|         kerékkötni van itt.~– De biz almáimat nem bízom ebfogra –
49 XL     |       végre is hajtottam.~– Igaz biz az. Hanem ezt az érdemét