bold = Main text
     Fezejet                                           grey = Comment text

1001 XXXIV  |                 lehatolt a jégbarlangba, egy pillanatra túlvilági ragyogvánnyal
1002 XXXIV  |        bányászöltözetben. A világosságot egy szál viaszgyertya terjeszté,
1003 XXXIV  |                süvegébe volt tűzve, mint egy tartóba. Hogy miért nem
1004 XXXIV  |                 vaskarmokkal kúszott fel egy meredélyen, gémberedő kézzel
1005 XXXIV  |                  odáig jutott, hogy csak egy meredek, kürtőforma mélyedésen
1006 XXXIV  |                 kellett felhatolnia. Itt egy kötelet leoldott a derekáról,
1007 XXXIV  |             térdvasai segélyével kezdett egy faderék vastagságú jégcsapon
1008 XXXIV  |               megkaphatta a jégmellvédet egy pattanós szökéssel fölveté
1009 XXXIV  |             nézett annak az arcába, mint egy őrült. Nem szólt neki semmit,
1010 XXXIV  |                  a kötél két hurokszálát egy markában tartá összeszorítva.~
1011 XXXIV  |         összeszorítva.~Juliánna még csak egy mozdulatot sem tett a védelmére.~
1012 XXXIV  |                 védte senki! Igazság ez? Egy gyönge asszony ellen annyi
1013 XXXIV  |           találtok menteni, megmarad itt egy bírám, ki fölöttem ítél:
1014 XXXIV  |           árulást elkövetni most, amidőn egy intés, egy szó kellett volna
1015 XXXIV  |                  most, amidőn egy intés, egy szó kellett volna csak tőle,
1016 XXXIV  |                 hóhér kezére adjon, hogy egy új felkelés tervét még a
1017 XXXIV  |                  Itt áll nyugodtan, mint egy mártír a római cirkuszban
1018 XXXIV  |            közülünk tette le a zászlóját egy ilyen mézes-mázos szóért.
1019 XXXIV  |                  csendesen. Ő maga leült egy jégkoloncra, mint valami
1020 XXXIV  |                 lett bele.~Fabricziusnak egy kasza volt a kezében, ő
1021 XXXIV  |              küldve jössz most ide. Csak egy embert ismerek a világon,
1022 XXXIV  |               törhetetlenebb szívű, csak egy embert, aki hazáját irtóztatóbb
1023 XXXIV  |                 én, az a te apád. S csak egy ember van a világon, aki
1024 XXXIV  |              köntösébe.~– Még nekünk van egy szavunk egymással.~Igaz.
1025 XXXIV  |         számadása ki van-e?~Az még nehéz egy szó lehet.~Nem mondtak ellene.
1026 XXXIV  |           hullott alá a jégsátorra, mint egy folytonos óraütés számlálva
1027 XXXIV  |                 meg tudnád is olvasztani egy leheleteddel, engemet nem
1028 XXXIV  |                az én dicsőségem az, hogy egy poronty született, egy Antikrisztus,
1029 XXXIV  |              hogy egy poronty született, egy Antikrisztus, aki nem megváltója,
1030 XXXIV  |                  földönfutó, mint te.~Ez egy új nehéz kő volt Juliánna
1031 XXXIV  |                 magad elől futni. Velünk egy úton futsz most, azt látom;
1032 XXXIV  |              egyszer a hóhér a fejeinket egy kosárba dobja. De az én
1033 XXXIV  |      legalkalmasabb fővezérünknek, ő van egy hatalmas várnak a birtokában,
1034 XXXIV  |            zászlót, az egész ország mint egy tábor sereglik körüle. Őt
1035 XXXIV  |                pénzzel, megtesszük tehát egy asszony csókjaival. Kelj
1036 XXXIV  |                vala. Utasítása van, hogy egy labanc ezreddel szállja
1037 XXXIV  |                kötelet.~S aztán még csak egy istenhozzádot sem váltottak
1038 XXXV   |             talán elő is léptették volna egy rangfokkal, ha jelenti magát,
1039 XXXV   |           találkozhattak vele mindennap. Egy benyílóban pedig volt a
1040 XXXV   |                ponendum”.2~Majd meg jött egy ilyen kivonat.~„Dominus
1041 XXXV   |                  még csak megjárja, hogy egy nagybirtokú főúr tudós könyvet
1042 XXXV   |              kitalált?.~Andrássynak volt egy megbízott antikváriusa,
1043 XXXV   |                kézre nem eresztette.~Hát egy reggel a felhordott kutyabőrös
1044 XXXV   |                kutyabőrös könyvek között egy cifra táblájú akad a kezébe,
1045 XXXV   |                   Megvallom igazán, hogy egy rémtől szabadít meg vele,
1046 XXXV   |               van a földben elásva, mind egy halomban nem örvendeztetne
1047 XXXV   |        asszonynak, hogy mit feleljen rá? Egy téveteg szemsugár, egy kóbor
1048 XXXV   |                   Egy téveteg szemsugár, egy kóbor mosoly az ajkon oly
1049 XXXV   |                mit? Azt mondá kegyelmed, egy kísértő rémtől szabadítom
1050 XXXV   |                   Az én lelkemnek is van egy kísértő réme, aki nyugodnom
1051 XXXV   |                 azt?~– Volt kegyelmednek egy szent alakja, akit életében
1052 XXXV   |       megszabadul az ő lidércétől.~Ez az egy érző húr maradt a nagy ember
1053 XXXV   |            hajdani nyoszolya helyén állt egy fekete bársonnyal bevont
1054 XXXV   |        bársonnyal bevont ravatal, s azon egy diófa koporsó, egészen egyszerű (
1055 XXXV   |              egészen ellenkező valamivé? Egy férfiszív, mely tárva-nyitva
1056 XXXV   |             önátkozó beszéd mind kitelik egy nagy színésznőtől, ki valaki
1057 XXXV   |               akarva csinálni. Erre csak egy ismerhetetlen hatalom kényszerítheti
1058 XXXV   |         lényünkből.~Úgy reszketett, hogy egy szót sem tudott kimondani.~
1059 XXXV   |           rettegni többé.~– Most már még egy titkommal többet ismer kegyelmed –
1060 XXXV   |                  minden a világon, ez az egy való.~– Talán kegyelmezni
1061 XXXV   |                  illik.~– Mégis maradjon egy kevéssé. Valamit akarok
1062 XXXV   |            levéltáram régiségei közt van egy saját kezű levele Zápolya
1063 XXXV   |                  cserét kínált helyette. Egy Pelsőczi Bebekféle bronzágyút;
1064 XXXV   |                legyen?~– Írjon kegyelmed egy sor írást mellé, amiben
1065 XXXV   |                 amelyiknek a szegletéről egy Andrássy Fischer prédikátort,
1066 XXXV   |                 végig a kis kerten, mint egy álmodó. Arra gondolt, hogy
1067 XXXV   |                 Egyszer megállt Juliánna egy szegfű előtt, mintha valami
1068 XXXV   |                kertész.~A szegfüvön csak egy kinyílt virág volt, azt
1069 XXXV   |                  kedvenc szegfűvirágából egy szálat elvinni magával.~
1070 XXXV   |           asszonyi szem, mint Juliánnáé, egy körültekintésre felismerte
1071 XXXV   |             gyűjti maga körül. Mit keres egy bölcsész szobájában egy
1072 XXXV   |                  egy bölcsész szobájában egy kerekes rokka, egy befejezetlen
1073 XXXV   |            szobájában egy kerekes rokka, egy befejezetlen hímzet, a rámára
1074 XXXV   |                  a szobába berohanó fiúk egy idegen asszonyt megláttak
1075 XXXV   |            orcáját csókolta. Minden csók egy bűnbánat, egy bocsánatkérés
1076 XXXV   |                Minden csók egy bűnbánat, egy bocsánatkérés volt, azért
1077 XXXV   |                  tehetek is kegyelmednek egy jó szolgálatot. Nekem is
1078 XXXV   |                szolgálatot. Nekem is van egy beteg fiam, akihez, le akarom
1079 XXXV   |               poprádi vendéglőben, s még egy istenhozzádra sem állt meg
1080 XXXV   |                 kedvéért, hanem nyargalt egy hiú-csalóka ábránd után –
1081 XXXV   |          értesültem, már útban is vagyon egy ezred sziléziai muskétással,
1082 XXXV   |                  kegyelmed palotás hadai egy várban meg nem férhetnek,
1083 XXXV   |          obeliszkok oldalain, csak ez az egy maradt érvényben: „Ne bántsd
1084 XXXVI  |                  elvetette, az elég volt egy országot felfordítani. És
1085 XXXVI  |         Rákócziért küldött. Kedve támadt egy kis hadakozásra; idebenn
1086 XXXVI  |      nevetségessé lettek.~Juliánna éppen egy veszedelmes körútból tért
1087 XXXVI  |            mérges viperákon aludt volna! Egy kiszabaduljon belőlük, s
1088 XXXVI  |                 volna, hogy ő maga adjon egy bűnbocsátó csókot a leányának.
1089 XXXVI  |             tilalom alól.~Nohát! Már van egy lélek a világon, akinek
1090 XXXVI  |             megbocsátanak.~– Mármost még egy utat kell megtenned – szólt
1091 XXXVI  |                  emlékezett vissza?~– Az egy jó kis félreeső hely – folytatá
1092 XXXVI  |               irányozta az egész életét. Egy nemes fellobbanás megdicsőítő
1093 XXXVI  |               vezéralakjául kimagasodni, egy másik kedélyhangulatban
1094 XXXVI  |            szatír. Ennek sem maradt meg. Egy halott arcától jéggé fagyott,
1095 XXXVI  |                  búcsújárójává szegődött egy múmiának, filozofál, flagellálja
1096 XXXVI  |               rejtekszobában szöghajának egy fürtje össze volt fonva
1097 XXXVI  |                volt fonva a szép asszony egy aranyfürtjével, hanem bánta
1098 XXXVI  |                  ablaka alatt, elég volt egy tollsíp mely büszkesége
1099 XXXVI  |                pattantyúsok. Most megint egy hős lett, de kinek a hőse?
1100 XXXVI  |               hős lett, de kinek a hőse? Egy túlvilági alaké, egy halotté. –
1101 XXXVI  |               hőse? Egy túlvilági alaké, egy halotté. – Az ilyen férfialak
1102 XXXVI  |                Mindig ugyanaz, aki volt; egy kimondott szavához sohasem
1103 XXXVI  |             sivatag pusztákon keresztül, egy közös palásttal betakarva,
1104 XXXVI  |                eddigi rendszerénél. Volt egy gyékényes parasztszekere,
1105 XXXVI  |                 paripa volt, aminek csak egy ostorlegyintés kellett,
1106 XXXVI  |          vendégház egyik ablakszárnya, s egy férfiarc tekintett ki rajta.
1107 XXXVI  |                Hozzon fel az asszony hát egy vékával – hangzott az ablakból.~–
1108 XXXVI  |        dévánkodás, amilyen szokott lenni egy borozó férfitársaságban,
1109 XXXVI  |                 vesztére vagy akaratból) egy kackiás parasztmenyecske
1110 XXXVI  |         borozóasztalnál ül Fabriczius, s egy palatáblára jegyzi az elmondott
1111 XXXVI  |                nedves báránybőr süveggel egy perc alatt letörülheti az
1112 XXXVI  |                nőnek ki a földből. Derék egy asszony! Talán nem is igaz,
1113 XXXVI  |                  s azt mondja neki: „Adj egy pofont, de csattanóst!” –
1114 XXXVI  |           csókokat, hát nekem jut-e vagy egy?~Pelargus olvasta a levelet
1115 XXXVI  |           Korponaynénak.~Azzal felkapott egy poharat az asztalról, azt
1116 XXXVI  |                  Ha őrült nagyravágyásom egy rossz lépést botlatott el
1117 XXXVI  |               Juliánna erre a szóra mint egy veszett tigris ugrott fel
1118 XXXVII |            fizetni aprópénzzel. Mert hát egy várva-várt csók még ezer
1119 XXXVII |            követve, ott menten elájul, s egy óráig engedi magát vízzel
1120 XXXVII |                  ott bujdosik már régóta egy veszett manó, egy másik „
1121 XXXVII |                 régóta egy veszett manó, egy másik „kifizetett ezer arany”
1122 XXXVII |              Legelőször Korponaynak jött egy gondolatja. Ez a gondolat
1123 XXXVII |          gondolat az volt, hogy lekapott egy puskát a szegről, s utána
1124 XXXVII |            szükségünk van, holott ő csak egy csókot várt tőled, s bizony
1125 XXXVII |                   mert Kézsmárk ide csak egy óra járás, s két óra múlva
1126 XXXVII |               Lehetetlennek tartom, hogy egy asszony vérpadra vigye mindazokat,
1127 XXXVII |                   akiket szeretett. – Ez egy rémalak volna, amilyent
1128 XXXVII |               véreb. Se éjjel, se nappal egy lépést nem fog tenni, hogy
1129 XXXVII |                 csak a szegődött árnyéka egy másik embernek. Ti gyűlöljétek
1130 XXXVIII|          trombitafúvással jön szembe reá egy postaszekér, amit tizenkét
1131 XXXVIII|              asszonykák, nem vesz keetek egy kis szép aumát?~Azok elszörnyedve
1132 XXXVIII|                  a címe; s minden reggel egy szegfüvet visz a megholt
1133 XXXVIII|                volt! Azok a levelek mind egy szarvasbőr vánkosba vannak
1134 XXXVIII|             futnál? Elnyargaltatunk érte egy dragonyost, az elhozza.
1135 XXXVIII|               vesztében a lógósra talált egy nagyot húzni, mire az telerúgta
1136 XXXVIII|                  az egész országban csak egy helyen tudják elkészíteni,
1137 XXXVIII|               hogy nagyon sokba kerülhet egy ilyen hosszú út.~– Apropos! –
1138 XXXVIII|       élelembeszállítás végett, a tanács egy kétszáz aranyat nyomó láncot
1139 XXXVIII|                 azt a tartozását, amivel egy itteni pipereárusnak csipkefátyoláért
1140 XXXIX  |                sokáig úgy érezte, mintha egy más világban volna, magánkívüli
1141 XXXIX  |              magánkívüli gyönyörben, míg egy hideg, józan gondolat magához
1142 XXXIX  |                 sem kívánnám helyébe, ha egy nehéz gondolat nem háborítana.
1143 XXXIX  |          felébredt, azt hitte, hogy csak egy varázsálom volt, amit keresztülélt.
1144 XL     |                    XL. FEJEZET ~Mi lehet egy elejtett szóból?~Semmi kétség,
1145 XL     |                  hasonlított a pokolhoz.~Egy olyan szigorú, büszke jellemnek,
1146 XL     |      cserebogarakról. És aztán mindennap egy asztalhoz ülni azzal az
1147 XL     |                  azt a másik mesét, hogy egy asszony, mikor csókol, nem
1148 XL     |         Felső-Magyarországon elkövetett, egy hősköltemény telne ki magából.
1149 XL     |              könyörgésre tudott Juliánna egy szobácskát kapni, a hintaját
1150 XL     |             vallató inkvizítor, ő maga – egy fogoly. Minden lélekjelenlétét
1151 XL     |                 kiszabadítsa. Annak csak egy módja van. Az, felelni a
1152 XL     |               meg a beteg ember fogadása egy húron pendülnek. A tett
1153 XL     |                 e leveleket? – S aközben egy kezébe akadt írótollal játszott.~–
1154 XL     |                   hanem elküldtem azokat egy jó barátomhoz megőrzés végett.~–
1155 XL     |                 el az írásaidat, majd én egy biztos stafétát lóra ültetek
1156 XLI    |                 belenézett a vízbe. Csak egy hibbanás kellett volna,
1157 XLI    |               szarvasbőr vánkost.~Fogott egy ollót, felfejtette vele
1158 XLI    |                 a legderekabb hadvezető. Egy erős vár birtokában, mely
1159 XLI    |                táncosának, s lesz belőle egy olyan vérmenyegző, amilyent
1160 XLI    |              őtet? De miért? Mi ő neked?~Egy mulatótárs, aki ivott a
1161 XLI    |             odamentél hozzá, kelt-e csak egy mosoly az orcáján a látásodra?~
1162 XLI    |                  hogy jöttében, mentében egy betanult »treshumble serviteurt«
1163 XLI    |               Hejh, hogy kidobhatod őket egy kesztyűcsapással az egész
1164 XLI    |         elgombásodva.~Aztán eljött hozzá egy másik szellem: fényes arccal,
1165 XLI    |                 arccal, égi tekintettel; egy szárnycsapása elűzte a rémet.~
1166 XLI    |                   vándor szikráival mint egy csillagos szemfödél szállt
1167 XLI    |                  ezt mit sajnálja? Ez az egy legalább fizessen meg a
1168 XLI    |                  a papírhamvakat és mind egy levélborítékba gyűjtötte.~…
1169 XLI    |                  Künn az ajtó előtt állt egy férfialak; egy facipős barát,
1170 XLI    |                előtt állt egy férfialak; egy facipős barát, aki azt az
1171 XLI    |                 bálványozott asszonyától egy csókot.~– Hát teveled mi
1172 XLI    |                  Akárki volt a közeledő, egy alázatosan kolduló baráttal
1173 XLI    |                 nem húzza.~Juliánna csak egy nagykendőt kapott a fejére,
1174 XLI    |              kéme volt, Juliánnának csak egy tekintetet kellett rá vetni,
1175 XLI    |               szólítá meg –, hol van itt egy olyan kocsma, ahol jó cidert (
1176 XLI    |                 a kocsmában összebeszélt egy hanák fuvarossal, jó pénzt
1177 XLI    |         elszállítsa.~Mikor Mariathalból, egy etetés után, továbbindultak,
1178 XLI    |         keresztet sem hagyták el, amidőn egy Pozsony felől vágtató lovascsapat
1179 XLI    |         kísértetlátással, de azok között egy sem, amelyiktől annyi oka
1180 XLII   |            ezután következett, arról már egy terjedelmes perirat aktái
1181 XLII   |           lélektani tanulmányoknak.~Hogy egy gyarló, veszendő asszony
1182 XLII   |                és ítélőbíráin.~Kigondolt egy mesét, egy regényt, amit
1183 XLII   |        ítélőbíráin.~Kigondolt egy mesét, egy regényt, amit egész következetességgel
1184 XLII   |         ellentmondáson rajtakapni. Pedig egy szó sem volt belőle igaz.~
1185 XLII   |                  A meghozott ítélet maga egy kis opus.~Semmi vétséget
1186 XLII   |             siralomházba.~A városházának egy kis földszinti szobája volt
1187 XLII   |                az ő vérét fogja felinni.~Egy kóbor kutya odamegy szaglászni.
1188 XLII   |          megszólal a városháza tornyában egy repedt harang. Az utcán
1189 XLII   |                 fut, ocsmány kiabálással egy lovag után, aki kocogva
1190 XLII   |                   a görhes, szeplős gebe egy összegöngyölt lóbőrt hurcol
1191 XLII   |           kötéllel a farkához van kötve. Egy csomó hajfürt húzódik utána
1192 XLII   |                így fogják hurcolni.~Most egy magas látogató érkezett
1193 XLII   |               megvetés állapotját. Magad egy szavaddal tehetted volna
1194 XLII   |           megfizetni. Te elvégzed hamar: egy pallosütéssel ki van elégítve
1195 XLII   |                  elítélt.~Alig telt bele egy óra, hogy őt elhagyá, ismét
1196 XLII   |             benne. A falra volt akasztva egy nagy velencei tükör, köszörült
1197 XLII   |               áll rosszul. Olyan, mintha egy homloknásfa volna. Hát ez
1198 XLII   |                 a tükör alatt pedig volt egy elefántcsont fésű – mintha
1199 XLII   |               még élni. És neki már csak egy napfelköltét fogja ez az
1200 XLII   |          sztropkói uradalom, nemcsak az, egy üres sor van utána hagyva,
1201 XLII   |              feljegyezve, hogy volt neki egy anyja, aki az országot fenyegető
1202 XLII   |               megtalálja! Csak lerogyott egy karszékbe az asztal mellé,
1203 XLII   |          szenvedett? Mennyi küzdése volt egy csábító cél felé: miket
1204 XLII   |                 Mit tegyen? Mit mondjon?~Egy emlékezetébe jutó szó borzadoztatá
1205 XLII   |               ráköltöttek az ellenségei, egy hirtelen került ifjú teológus
1206 XLII   |         érkezett-e most meg?~Pelargusnak egy fekete táblás imakönyv volt
1207 XLII   |               ifjú aztán felnyitotta azt egy helyen, s odanyújtá a könyvet
1208 XLII   |               volt felnyitva:~„Imádkozás egy megholt gyermek mennyei
1209 XLII   |           tekintettel járult előre, mint egy rózsakirályné, akit megkoszorúzni
1210 XLII   |                kísérő káplánnak.~A hóhér egy ollóval levagdalá hófehér
1211 XLII   |                 ahová vágyott.~      ~És egy egész rémséges összeesküvésnek
1212 XLII   |              Száz főúr, tízezer nemes és egy egész ország szabadult meg
1213 1      |               tovább az örök álmot, mint egy látható szimbóluma a feltámadásnak.~