Fezejet

 1 IV     |                Tizenkét font hús! – kiálta fel haragosan De Hortis
 2 VI     |       mondott a kétfejű gyermeke? – kiálta rá csúfondárosan a doktor.~
 3 VIII   |         talán egyébről is).~– Hű! – kiálta fel, visszarántva lélegzetével
 4 XIII   |           mi kell, te nagy majom: – kiálta a janitorra, vívó toppba
 5 XIII   |             lenni ebben a házban! – kiálta Fabriczius.~– De ennek a
 6 XIII   |            légy ostoba! Jól tudod – kiálta Juliánna, haragosan dobbantva.~
 7 XVI    |              Hallgatsz, csiszlik! – kiálta Korponay, lekapva az öve
 8 XVI    |          vallomásra.~– Bíró uram! – kiálta fel. – Tiltsa meg kegyelmed
 9 XVI    |             üttetni.~– Követelem! – kiálta fennhangon. – Nem a bíró,
10 XVI    |             Vidd ki! Add át neki! – kiálta a háta mögött álló alaknak.
11 XVI    |            Talpra, urak; talpra!” – kiálta. „Ki-ki szépen a maga csapatjához!”
12 XVI    |        lovag ártatlan.~– Még nem! – kiálta Fabriczius, egész indulatfelgerjedéssel.
13 XVIII  |             gyalázatos árulás ez? – kiálta szilaj haraggal.~– Hasztalan
14 XVIII  |            Még nem! Hallja az úr! – kiálta Andrássy, s a függöny mögött
15 XVIII  |            Ha meg akartok fogni ! – kiálta Andrássy, nekivetve a hátát
16 XVIII  |     diktáljak.~– Diktálni? Nekem! – kiálta fel Andrássy. A szemei szikráztak
17 XIX    |             Micsoda szeretőjével? – kiálta most elsápadva Korponay,
18 XIX    |         zsákkal a vállán.~– Nono! – kiálta rá Fabriczius.~– Nem futott
19 XX     |             sincs mindennek vége! – kiálta halálos vakmerőséggel Korponay. –
20 XXII   |            neki.~– Nem arra, hej! – kiálta utána a kapuőr nevetve. –
21 XXII   |             mintha arkangyal volna, kiálta e döbbentő csendben:~– Te
22 XXII   |             kezével a mellére ütve, kiálta, a népzúgást túldörgő hangon:~–
23 XXII   |           Folytassátok az éneket! – kiálta Zsófia a gyülekezetnek.~
24 XXIII  |            Rágalom minden szavad! – kiálta indulatosan felugorva helyéről
25 XXIV   |         Bocsásd el a gyermekemet! – kiálta, s még piros is lett az
26 XXIV   |           rajta.~– Mit jelentesz? – kiálta fel rá.~– Négylovas hintó
27 XXIV   |           Lásd, rosszul céloztál! – kiálta pokoli örömtől sugárzó tekintettel
28 XXIV   |             bizonnyal.~– Eh, mit! – kiálta nyers hatalmaskodással Miklós. –
29 XXVI   |             Az Isten szerelméért! – kiálta fel Juliánna; kezeit egymásba
30 XXVI   |          odább!~– Te Náci gyerek! – kiálta Husz apó, s aztán egyet
31 XXVII  |         királyhoz.~– A királyhoz! – kiálta elszörnyedve Jenő herceg. –
32 XXVIII |             van abban a levélben? – kiálta rá nyersen a lovag, erősen
33 XXVIII |            öt szót.~– Ott van ni! – kiálta fel diadalmasan Alauda uram. –
34 XXIX   |           hallja, kend, vén anyó! – kiálta a visszacammogó öreg után
35 XXIX   |   lúdgágogás.~– Hu, mi a mennykő! – kiálta, kikecmeregve a sok tarka
36 XXX    |        Menjünk, emberek, menjünk! – kiálta Krisztina a heverő hadnak.
37 XXX    |   tisztogassa meg.~– Ahun van ni! – kiálta fel erre méltatlankodva
38 XXX    |           Szathmáron.~– Micsoda?! – kiálta fel a kocsmáros, kétfelé
39 XXX    |             valót.~– Hej, atyafi! – kiálta a kocsis onnan az ülésből.~
40 XXXV   |          tette.~– Engem! Skártba! – kiálta a főúr, olyat ütve az öklével
41 XXXVII |            De nem fogja elárulni! – kiálta Pelargus. – Azt már én fogadom.~–
42 XXXVIII|         tapintva, s nyomban ijedten kiálta fel: „Szentséges Isten!”~–
43 XL     |            apám nem tud semmiről! – kiálta bele, önkéntelen ijedséggel
44 XLI    | porfellegből. Üldözik!~– Megállj! – kiálta a hanákra a csapatvezető.~
45 XLII   |        urakhoz.~A főúr elszörnyedve kiálta fel:~– Te makacs, megátalkodott